Teljes név: Oosawa Hattori
Beosztás: Genin
Kaszt: medikus
Faj: Ember
Nem: Fiú
Kor: 14
Falu: Konohagakure
Chakra: Katon
Felszerelés:* Kéznél:
A dupla szintes kunai tartójában: 15-15 kunai található, abból 15 robbanó cetlis.
5 kicsi füstbomba
A rejtett zsebeiben kötszerek találhatóak és bogyók tégelyekben
1 db katana
Felszerelés:*1 piros tekercs – Váltó ruha tekercs
--------Tartalma---------
Egy váltó ruha, abból a célból, hogy beolvadjon a tömegbe, mert az általános ruhája nem egészen hétköznapi. (első jelet foglalja a tekercsen)
rejtőzködési cikkek: köpeny (2. jelet foglalja a tekercsen)
A civil ruha (3. jel)
Harci ruházat többi részei (4. jel)
1 db esernyő, amely egy kard tokjaként is szolgál, vele együtt, egy balde is benne van, de nem látszik (5. jel)
*1 sárga tekercs – „Főzünk” tekercs
--------- Tartalma ----------
Rejtélyes!!!! .. konyhai eszközök
*1 Medikus tekercs
Ez egy fehér alapú, ferde piros csíkokkal ellátott tekercs. Különböző ellenszerek, és gyógyszerek tárházát pillanthatjuk meg.
Kinézet
+ Általánosságban
168 cm magas
átlagos testalkatú
kb. 69-73 kg (ingatag, mert szeret sokat enni.)
fekete haj
barna szempár
2 sérülés található: egy hosszú a bal felkarján, és egy behegesedett szúrás nyom a jobb comb külső oldalán.
+ Mindennapi felszerelés: (ruházat)
Fekete póló
zöld Gi
barna felkar páncélja állandóan rajta van, ami mögött senbonokat tud rejteni
fa papucsszerűség
térdig hosszú szürke nadrág.
+ Harcászati felszerelés: (ruházat szerint)
pánt a homlokon,
Könnyű páncélzat (do védő, azaz has védő)
világosabb szürke köthető öv,
egy speciális övtáska (benne a tekercsek)
bal lábán kétszintes kunai tartó
Jellem
Szereti követni a szabályokat, de néha áthágja, hogy másokat megmentsen, talán ezért is készül szanitécnek, hogy ne csak a csatában segítsen. Imádja a rizsgombócokat, nála igazi ínyencség. Persze ritkán jut hozzá, mert szülei önállósítani akarják, bár rég nem veszik észre, hogy ő már az. Ennek ellenére otthonában mindig teli tömi magát.
Előtörténet
!!!Konohagakurei életem jövője!!!
+ Jó Barátok!
Konohagakure új reggelre ébred a kutya és a patkány évében. A hatalmas tárt kaput őrizve két elszántan alvó ember ül. Némelyiknek folyik a nyála és lassan földet ér. A másik annyira elterült a padon, hogy cikis akt fotót is lehetne készíteni, hogy ezzel fenyegessék meg őket, ha nem végzik normálisan a munkájukat, különben Konohagakure reklám tábláin fog villogni az alma formájú fenék, a szőrös lábak, a bamba buta fej, ahogy azt torzzá teszi az asztal. Ja, és a furcsa póz, amit a legperverzebb emberek se tudnak elképzelni. „Egyáltalán ember képes ilyesmire?”
Lassan az első árnyék átlépi a kapu vonalát és egy szerzetesnek tűnő hosszú, fekete hajú zarándok nyugodtan sétálgat tovább, mintha az „őrök” ott sem lettek volna. Szívesen tovább haladt volna, de valami egyéb furcsaságot is észrevett. Annyi fáradtságot megért neki, hogy hozzájuk kullogjon, és megkopogtassa az asztalt. Először lágyan kopogtatott kettőt, majd hármat, négyet, ötöt egyre erősebben.
Risu no Tekken! – dörrent fel mély hangja a férfinak.
A szavak mellé egy ököl is párosult, mely kettéütötte az asztalt. Az őrök sikoltása elterjedt a környéken, és harckészültségbe álltak volna.
Hattori? Oosawa Hattori? Te ökörborjú, a frászt hoztad ránk! – Üdvözölte az életvidám Saioshi.
Ez tényleg Hattori! – szólalt meg a szakállas őr, Mushi.
Alvás a szolgálat közepén? Pont olyanok vagytok, mint! – emelte fel a hangját - Mint… régen. – Az utolsó szónál ellágyult a hangja.
Moshi a számára jó hírt azonnal vitte a Hokagénak, míg Saioshi szívesen beszélgetett tovább. Sainak az izgatottságtól egy levegő alatt egy komplett történetet elmondott. Egy két alkalommal lilára is váltott a feje. Ilyenkor csak megvakarta kopasz buksiját. Megbeszélték, hogy egy óra múlva lassan jön a csere, ezért a kedvenc helyüknél Feari Bisutoro-ban fognak találkozni, ami egy egyszerű étterem olcsó árakkal. Így Hattori bőven tudott jelenteni.
Lassan hét órát üt az idő, és Mushiék pontosan érkeztek. Hattori már tíz perccel előbb sétált a helyszínre frissen leporolt hétköznapi ruhájában. A bárban a megszokott asztalnál ülte le, ahol sajnos a cigi szaga és a gyakran bevilágító utcai fények zavarba ejtették, de nem csak ez a kettő, hanem ez a régi törzshelyük. Ms Yarumi már hozta is széles vigyorral a sakékat, és leült közéjük. Hiába volt pincér a lány, mindig végig hallgatta a nosztalgikus történeteket, talán Moshi miatt. Túlzottan sokat mosolygott oda, és mocorog oda hozzá. Lassan elő készült a hangulat ivás közben, s belekezdtek a múlt emlékeibe.
Milyen kis prücsök Geninek voltunk, a legrosszcsontosabbak *csuklás* egész Konohagakurében.
Szólalt meg Sai csak úgy bumm a közepébe, miközben a kis pár figyelte. Széles mosolya elárulta, hogy ő áldását adná, ha tényleg összejönne Yarumi és Mushi.
Azt meg kell hagyni! Mi voltunk a Rémálmok geninjei. Bajkeverésben senki sem győzött le minket.
Folytatta Mushi. Yarumi Mushi vállára rakta a fejét. ő pedig a lány fejére a sajátját.
Inkább csak ti ketten, én a háttérben húzódtam meg, hogy ha nagyobb baj van, kirángassalak titeket. De mással is kérkedhettek, mint például az alvással. – támasztotta meg a fejét a vigyorgó Hattori.
Nehogy pont te aludj el!
Itt egykönnyen nem fogok. – a támasztó kézről lecsúszott a bő kimonó ujja, és szemük elé tárt egy hatalmas heg az alkaron.
Az első küldetés! - szólaltak fel egyszerre Hattori barátai.
Fogyott a szaké. Nevetések, és szomorúság váltogatta egymást, majd kialakult a kidíszített mese, hogy Yarumi jobban rámásszon Mushira. De Hattori pontosan emlékezett és ami el fog dörrenni, az egy lánnyal történt. Hattori hege a Az új Toshiro csapat kibékülésével keletkezett. A részegesek keverték a szezont a fazonnal már, mert részegek voltak, de Hattori tudja a valódi történetet, és ezt is mondom el nektek.
+ Régi Toshiro csapat régi genin emlékei
Toshiro Yagari, jounin szintű kapitány százszor meggyőződött a Toshiro csapat hiányosságáról, és alkalmasságáról. A kandúr milliárdszori kergetése, kertek, utcák karbantartása és mi egyéb után, végre egy igazi küldetésre készülhet fel a csapat. Mushi akkoriban nádszál vékony volt. Saioshi pedig a „gyönyörűségével” volt elfoglalva. Oosawa Hattori ekkor nem volt képben, hanem a harmadik fő Makensi Kana volt.
A fiatal leányzó, Kana a küldetés előtti éjszakán próbált elaludni az ágyában, de az álom meg se tudta találni.
Sétálgatott a hosszú sétányon. Az alkonyat csodaszép látványt nyújtott Konohagakure kapuja előtt. Ott leült a földre és a látvány után meg se moccant a többiek érkezéséig. Már készen sétálgatott a faluban így nem csoda, hogy nem kellett még elsietnie sehova. Egy-egy kunai tartó volt felkötve a lábaira, és 3 övtáska a derekára. Zöld kimonó felsője könyökig ért. A pántját a nyakára lazán kötötte. Lábán feszülő, fekete, vékony, térdig érő nadrágján kívül egy miniszoknya díszelgett. Lábát egy fából készült szandálszerűség magasította őt pár centivel.
Amikor mindenki megjött, Kana megigazította övtáskáját és alig várta, hogy végre elkezdődjön Somutara birtokon „vaddisznótalanítás”:
A csapat félálmosan elindult a 35 km-re levő birtokhoz. Ott szívéjesen fogadták a prücsköket, de egy két mogorva ember csak kiröhögte őket. Egyszer csak a majorság utcái között barátságtalan állatok tűntek fel. Toshiro kapitány észrevette, hogy gyűrűbe fogták a csapatot a vadak így a tanítványai hátát védte. Kana állandóan menekült az állatoktól, el is gondolkodott Sai, hogy valóban ennyire félti Kana a deszka testét? Ebből valaha shinobi válik?
Mushi és Sai úgy ahogy terelgették az akadékoskodó agyaras dögöket kisebb-nagyobb sikerrel. Akció közben közelebbről kiderült, hogy Kana valójában összeterelte nekik minden lehetséges makk zabálót.
Rádióban tervet hadart el az üldözött. Minden jól alakult, sőt Mushi Genjutsuval elijesztette azokat az erdőbe, de egy még visszatért, meg is ölhette volna az ujjongó Mushit. Ekkor lépett közbe Kana. A felbőszült vaddisznó agyarai felsértették az utat álló lány zöld kimonóját, majd erre annyira bedühödött Kana, hogy puszta ököllel az égbe küldte a malacot.
Risu no Tekkken!
Mindenki azt hitte, hogy egy taijutsut láttak csapattársuktól. Később kiderült, hogy csak a düh adott akkora erőt Kana-nak, hogy a vaddisznó átgondolja a dolgokat. Miközben elmesélték ezt Mr. Somutara úrnak, Kana fertőtlenítette és bekötötte karját, mert egy aprócska seb mégis csak fájdalmat okozott. Csakrájával, pedig gyógyító alap jutsut akart alkalmazni.
Világ életében szanitéc ninja akart lenni. Körülbelül így zajlott le az első küldetés a „lányok megmentéséről, és hitvány banditákról”.
+ Gyász, és Előítéletek
Máig nem tudom mi történhetett 12 életévemben. Emlékeim kezdete Konoha kapujával kezdődött, ahogy előtte fekszem száradt vérben, szakadt ruhában eszméletemtől megfosztva. Az egyetlen emléktárgyam, az abban a pillanatban is a kezemben szorongatott bokken, melyen semmi egyedi nem volt, de mégis különleges. A kard pengéjén egy vésett; rövid mondatocska állt: Hattori fiamnak!
Gyakran merengtem miután a Hokage egy gyerek nélküli családhoz adatott. Az új apám Makensi Yuutarou aki a „Mester Húsok” húsbolt tulajdonosa, főnöke, és dolgozója a néhány munkás mellett (vegyük még figyelembe az inasokat is). Makensi Akemi Chiyoko – születési neve Akemi Chiyoko - az édesanyám, aki nem rég veszítette el a kislányát egy vizsgán. A lány furcsa kivégzése megrázta az egész családot. (Igen, ő volt Kana!)
Yuutarou nem szívesen fogadott be, de egy ellenséges nemzet katonáinak támadása során Chiyoko méhe maradandóan megsérült, miközben a nő testével védte meg a szomszéd lányát, aki harcias természetétől fogva konyhakéssel rohant nekik a ninjáknak. A falu szanitécei sikeresen meggyógyították Chiyokot, de többé nem tud gyereket szülni, így szívesen fogadott engem gyerekeként. Amikor megláttam mosakodás előtt magam, remegni kezdtem, és rossz érzés fogott el: a halál rémisztő közvetlen közelsége. Ezért alakult úgy, hogy eleinte medikus jutsukat tanulok, és közben Kendóra fogok járni, mert ha a genetikai apámtól kaptam egy kardot, forgatni is jól akarom tudni.
Konohának nem szimplán csak a lakója lettem, hanem a shinobi erők közé álltam. Emlékeim nem voltak még mindig az előző életemről, de fura mód nagyon könnyen kezeltem a csakrámat. Egy gyors kurzuson 2 hónap alatt eltanultam az alaptechnikákat. Titokban egy két emlék is megjelent a szemem előtt pár technikáról Kenjutsu témában, mint a Ködállás… //néhány D szintű technika//. Kicsit előbb végeztem a két hónapban, mint kellett volna, így kicsikét belekóstolhattam a Medikusi technikákba.
Friss geninként csatlakoztam a Toshiro csapathoz, ahol hideg, és szinte már sértő fogadtatásban részesítettek a csapattársaim. Csak a csapatvezető: Toshiro Yagari viselkedett kedvesen.
Gyakran aláztak meg a társaim, és gondolkodtam, hogy visszaminősítem magam civilre: Feladom a Shinobi álmot, és inaskodom nevelő apámnak.
Egy éj hajnali egy tájékán Yagari-sensei szüleim tudta nélkül meglátogatott engem. Meggyőzött arról, hogy maradjak a shinobi úton, és vívjam ki társaim bizalmát. Saját kárán tanult történetét elmesélte nekem, és tényleg felnyitotta könnyes szemem. Makensi Kana, nevelő szüleim volt lányának vaddisznó küldetés történetét is elmesélte nekem, miközben a Hokagék arcképét megnéztük. Így értettem miért olyan feldúlt és békétlen Mushi, és Saioshi, valamint megértettem magát a Tűz akaratát, melynek szikrája mindig égett a szívemben. Örültem, hogy az új otthonom ennyire emberi érzelem központú, és ilyen keményen dolgozik mindenki.
Az edzések továbbra is folytak és sokat fejlődtem, de társaim elismerését sosem tudtam elérni. Eleinte agyon akartak verni, mert hosszú idők munkája után újra az elcsatangoló macskát kellett befogniuk, és a falu jobb megismerése érdekében újabb közszolgálatú munkákat adott ki a Hokage: kertrendezés, szemét szedés az utcákon stb. Hamarosan tárgyak felkeresésében, kis jelentőségű személyek testőrségét vállaltuk, amelyet már jobban élveztem én is.
Eltelt fél év! A csapattársaim kezdtek rám hangolódni, de túl erős pszichológiai sérülést; traumát okozott Kana elvesztése. A másik ok, nem törzs gyökeres konohai vagyok, és nem mernek bennem megbízni. A Hokage is jól tudta, ezért új küldetésbe sorolt be minket. Segítenünk kell 3 csapatnak Youkai Yamimura elfogásában. Kiderült, hogy ő nyerte meg a chuunin vizsgát, valamint Konoha egyik tiltott tekercsét, és három ereklyét ellopott a vizsga után. Mushi Saijal együtt teljesen izgatottak lettek; bosszúra éheztek Kanaért. Jelentést kaptunk Toshiro-senseitől, aki szerint Youkai Yamimura fél évig fogoly volt. Lassan három órája szökésben van a tolvaj. A nyomában két csapat van. A harmadik közvetíti az adatokat a faluval. Ezeken a nyomokon indultunk el.
…
Youkai 4 téves nyomot hagyott az út közben. Kifigyelte milyen csapatokról van szó, és a leggyengébb csapattal kezdte az ellenséges csoportok kiiktatását. Természetesen velünk:
Yagarit egy bonyolult csapda tartotta fogságba. Így Mushi és Saioshi bátran berohant az előkészített csatatér közepére, ahol a szökött már várta őket. Dühük inkább elvakította őket, életükkel nem törődve igyekeztek Yamimurát eltörölni a föld színéről. Yagari-sensei hiába üvöltözött nekik. Meg se hallották a jó tanácsokat. Egy perc alatt haragból félelmet kovácsolt a két fiúból a vadállatszerű felszerelésbe bújt Yamimura. Túl magabiztos volt! Közéjük rebbentem és egy hatalmas maflással lenyírattam a ninjával a füvet. Eközben elüvöltöttem magam:
Risu no Tekken!
A meggyalázott Yamimura letámadott volna minket, de Toshiro szerencsésen kijutott börtönéből és harcolni kezdett.
Mi van fiúk? Az elszántságotok meg van, de dühvel hiába igyekeztek győzni. Emlékezzetek a Tűz akaratára, ami ahogy nekem, úgy nektek is ott lobog a szívetekben. Elhiszem, hogy Kana halála fáj nektek. most itt a lehetőség, hogy visszafizessétek a gyilkosnak néhány tíz börtön évvel az adósságot.
Ugyan neked hogy lehetne meg a Tűz akarata? – vágta rá Mushi a mondani valóm után hitetlenkedését.
Úgy, hogy Konoha az én falummá is vált, és nekem is vannak ott szeretteim. Például…
Kana szülei… - Mushi megint kötekedett.
Igen, a Rámenes, húsboltban a dolgozók, Toshiro-sensei, és ti is. Bízzatok bennem, és mutassuk meg milyen erős volt Kana ökle!
Mindkettőjük a szemembe se akart nézni, majd belátták, hogy hallgassanak a szívükre. Rám mosolyodtak!
Toshiro-sensei a földre zuhant a lég harc közben egy jutsutól. Én siettem őt segíteni. A csapattársaim Yamimurát sikerült kiszedni az erdőből és a tisztás közepére terelni, majd Genjutsuval lebénítani. Mesterünk küzdelme sokat segített, hogy kifáradjon a gyilkos. Mesteremhez csak annyit szóltam:
Még ne!
S egyszerre indultam el egy-egy „Risu no Tekken” ütést egy időben adni társaimmal együtt. Sikeresen börtönbe zárhatta a megújult Toshiro csapat Youkai Yamimurát a többi csapat kíséretében! Az egyik csapat megtalálta az ereklyéket és az ellopott tekercset, ezért Hokage teljes mértékben meg volt elégedve a munkákkal., de gyakorlatilak ingyen étkeztetések, és minimális pénz összeget kaptunk csak, ami mindenkit felháborított, csak én nem törődtem a jutalommal.
+ Kendo Vizsga
Lassan hajnali kettőt üt Mushi zsebórája, épp most értek ki együtt a bárból. Mushi részegen, de hazament Yarumival, ki tudja mi lesz leforgatva a hajnal folyamán. Hattori és Sai épp köszöntek volna el, amikor egy kényes kéréssel állt elő a zarándok. Hattori higiénia mániája miatt. Nem mer visszamenni a lakására, mert késő lenne zuhanyozni a hangos, recsegő, csörömpölő fürdő helységben. A végén a szomszédok felébrednének. Sai túl jól ismerte őt, és egy barátnak nem mondd nemet.
Hattori az nap hajnalában Sai pizza dobozos, kínai spagettis, cigi szagú lakásán aludt. Ez számára a legrosszabb rémálom, még az erdő is jobb alvóhelyet nyújtott. Furcsa módon hamar elnyomta az álom, és folytatódott a mese a szörnyűbb oldalával:
Hattorinak különleges vizsgát iktattak be alig tizen évesen. Konohagakure a kardforgatást előnybe részesítené, egyenesen támogatja. Ezért, ha egy Csapatban egy genin szorgalmasan tanul bármilyen harcformát, mint én egyedül a Toshiro csapatban, akkor különleges vizsgakeretek között „leellenőrzik milyen finom a tudás gyümölcse”. A kiképző helyszínen egy kisebb épület állt az erdő szélén. Beléptem az elő folyosóra, levetettem a lábasamat, és kardomat balkezembe vettem. Kissé reszketettem az negatív izgalomtól. Megálltam az ajtóba és pillanatok múlva szólítottak. A pappír ajtó kinyílt. A vizsgabizottság velem szemben ült a terem másik felében. A puha kialakítású padlózat jó érzéssel töltött el. Vigyázban álltam a fehérvonalnál. A két talpam vízszintesen 90 fokot zárt be, testtartásom egyenes, és egy picit felszegtem orrom.
Lássuk csak, Kendoban nagyon jól ügyeskedsz, és a szabadstílusban se vagy kutyaütő úgy hallottuk mesteredtől. A képességeid felméréséhez szükségünk van még egy tanulóra, így gyorsabban végzünk. Beleegyezik Oosawa Hattori, genin! – szólalt meg a főbiztos.
Mindenképp igen, Vizsgabizottság!
Helyes. Szólítom Masamune Zurui úrfit a Gakuya csapatból!
A kapu magától kinyílt és egy felálló; kék hajú, sportos kinézetű, velem egykorú gyermek magabiztosan rontott be, kinek tekintete miatt a hideg végigfutott a hátamon. Fekete kimonó ruhában katanával a kezében ugyanúgy beállt mellém.
Először forma gyakorlatokkal kezdtük: ki mennyire precíz, milyen a testtartása, melyikük gyorsabb és így tovább. Először „Men”-t kellett nagy mozgással vágnunk: fél centire álljon meg a kard pengéje az illető fejétől. Később „koté”-t (csuklót), „do”-t (hasat), majd ezeknek kombinációit vágtuk. Mindegyikünk átment! Most következett a szabadharc:
Mindkettőnk a pálya szélére sietett. Vigyázban húztuk magunkat, majd 30°-ban meghajoltuk, és övmagasságig felemeltük a tokjaikat. Csúsztatott lábbal a pálya közepéig tettünk egy pár méteres utat. Kihúztuk a kardunkat és egymás torkának szegeztük. Pengéik vége épphogy érintették egymást.
Hajime! – szólalt meg az egyik vizsgabiztos a 6-ból.
Zurui kardjával eltolta az ellenséges pengét, majd tornádóléptekkel közelebb került vizsgatársához (hozzám), és könyökkel szájba akart ütni. Nem szívleltem ezt, ezért épphogy el tudtam kerülni Zurui elkövetkezendő szúrását sipoló hanggal a fülemben. Hátrálásra kényszerültem! Amikor elég távol jutottam, dobbantottam egyet előre, és kardom ugyan nem ejtett sebet, de a levegőben azt a jobb tenyerem és Zurui mellkasa tartotta fent. Zurui hiába hátrált, ellenfele követte, mint az árnyék. Okos kis csapdába ejtettem, tudtam, hogy egy kard mozdulattal fog kikecmeregni a pácból. Eléggé patthelyzetnek tűnt. Zurui kardját a padlózatba állította. A vizsgabiztosok húzták a szájukat, hogy megadásról van-e szó, de meglepetésükre a kék hajú gyors kézmozdulatokat mutatott be. - Uma, a ló kézjele az utolsó. - Az ujjak körül zárták a fenyegető kardot, és egy erős villámot vezetett át a pengébe más fél másodperc alatt.
Felüvöltöttem! Jó szokásához híven próbáltam nyitva tartani a szemem. Masamune felkapta saját kardját, és le akart vágni engem. A végső sújtás pillanatában el tudtam kapni a másik kard markolatán ellenfelem kezét, és egy kis áram Zuruit is meglepte. Át tudtam dobni másik oldalamra a meglepett genint, majd ő a kardjáért ugrott. Felvette azt, de a keze remegett, még cikázott az agyán az elektromosság. Tokját kiszedte az övéből, és azzal hárította a fekvő kék hajú a kardcsapásaimat. Zuruinak sikerült fel állnia, de ahogy stabilabb állásba próbált egyensúlyozni, nem figyelt eléggé. Sikerült ellenfelemet egy ütéssel lefegyvereznem, és a torok becélzásával (ott tartottam a penge hegyét) véget vetettem a küzdelemben, mint sakkban a sakk-matt.
A Vizsgabiztosok tapsviharral fogadták a két genin mutatványát. Megjegyzésük biztató volt, és mindegyikük az „Átment” táblát mutatta fel mindkettőnknél. Viszont örökre riválisokká tett ez az esemény minket.
!!!Kiegészítő rész!!!
+Vissza a jövőbe: 20 éves fejjel
A felsorakoztak már régi emlékek. A Saké mellett ezt beszélgettem ki egykori társaimmal. Saioshi és Mushi cseppet sem változtak. Örök barátaim nem engedték, hogy fizessek legalább a saját poharamban levőért. Egyre jobban kérdezgettek milyen tájakat láttam eddigi országok környékén. A friss élmények szállingóztak előttem, lezajlott bennem a két hónap.
Odafele menet jól képzett ninjákba ütköztem. A hóban feküdtem, alaposan elbántak velem. Több mint valószínű, hogy arra fele esedékes volt egy küldetésük.
Órákat töltöttem a hidegben. Félig belepett a hó, de nem foglalkoztam vele, mert olyan volt, mint egy hűvös takaró. A legkisebb mozgás is megerőltető volt, pedig búvóhelyet akartam keresni, mert a hóvihar közepedtén aludni… sanszos a túlélés. Elcsitult a hóvihar, és egy fiatal lány vett észre az út mentén. Segítséget hozatott és házában ápolni kezdett. Sejtelme sem volt, hogy Konohagakurei ninja vagyok, mert a pántom elveszett a hóban.
Mizuri kisasszonynál gyógyultam. Szegény nőnek fogalma sem volt hogyan gyógyítson meg, én magam mondtam neki mit szerezzen be. Csak egy viskója volt, amelyben magas fokú tisztaságot tartott. A nő le se feküdt, sőt ott ült mellettem, mintha az álmaimat is védeni akarná. Látszik, hogy szinte soha nem volt vendége.
Nem két hónapig tartott a felépülésem. Három nap alatt makkegészséges voltam. Vissza akartam fizetni Mizuri-chan kedvességét és odaadását, de pénzem nem volt. Gyakran mentem ki fát vágni, vagy állatra vadászni. Így találkoztam egy szamuráj csapattal, akik nagy szájuk mellett tanuló rangban küszködtek. Valamilyen különleges tárgyat kellett megtalálniuk tréningként. Jó magam is lenéztem őket, de nem akartam, hogy rájöjjenek: shinobi vagyok. Elvittek egy kis táborba, amely néhány sátorból, egy tűzrakásból, és egy kis harctérből állt. Az első hónapban kétnaponta oda járkáltam edzés gyanánt.
Tomoko hadvezér villám ellenőrzéseket tartotta kis táborokban. Én is ott voltam az egyikben, és gyakoroltam a katonáival. Mindenki mélyen meghajolt. Én folytattam az edzést. Mielőtt kikaptam volna a vezértől, katonái részletesen jelentettek neki, hogy engemet úgy találtak nincstelenül, és a várostól iszonyodó Mizuri-val élek pár napja. Mindenki helyeselte, hogy be kellene engem sorolni katonának, mert kardforgatásban sok tapasztalatom van, az eddigi harcokból kitapasztalva.
Tomoko-sama egyszeri ajánlatát tette fel nekem azután. Kapok rangot, titulust, egy kis birtokot cserébe a hűség és az eskü ellenszolgáltatásaként. Kicsit lehetetlen helyzetben álltam. Őszintén elárultam ki vagyok, mi vagyok, és idekerülésem részleteiről is beszéltem egy sátorban 1-1 forró csésze tea társaságában Tomoko-samának. Bizonyítékként elkísértem megmentőm lakhelyére, ahol bizonyítottam hitelességemet, cserébe kiderült, hogy a csapat, amely jól helyben hagyott, Vas országa elleni merényletet próbáltak elkövetni sikertelenül. A pántom holléte is fényre derült. Mind az 5 külsős ninját levadásztak, de 6 fejpántot találtak náluk. Küldetésük következményeit Konohagakuréra akarták kenni.
Szemtelenül, de rákérdeztem, hogy nem-e tanulhatnék Kendot az ottani szamurájoktól. Ez is volt az egyik oka vándorlásom céljai közül. A másik, hogy szívós gyógynövényekre bukkanjak az országban, és rájönni milyen orvosság készülhet belőlük.
Ennek a két célnak eleget tettem a maradék másfél hónapban, mert Tomoko alvezér beleegyezett, és sikerben gazdag intézkedései célra törőek voltak.
Kendo kultúrájuk sokkal kifinomultabb, felemelőbb. A magasztos érzés mellett itt szemtől szembe tanítják meg a katonákat a harcra, és nem orvul legyilkolni hátulról, ahogy a többi nemzet teszi. Köztük jobban rátaláltam a lelki békémre.
Lehetőség adódott, hogy Mizuri-channal jót tegyek, de ő továbbra is a remete életet választotta. Ki nem állhatja a várost Máig nem jöttem rá, miért.
Az utazásom során sok mindent tanultam, amelyeket visszautam során leírtam és leadásra vár. A ciki ebből az egészből, hogy a pántomat nem kaptam vissza, mert az ügyben bizonyítékként elkobozták.
„Most végre itthon vagyok, de innentől ti is tudjátok…”
Szomb. Május 09, 2015 4:48 pm by Sayuri Asuka
