Teljes név: Shirome Tatsumi
Beosztás: Chuunin
Kaszt: Vándorninja
Faj: Ember
Nem: Fiú
Kor: 23
Felszerelés: 1 db katana, 5 db füstbomba, 10m dróthuzall, Feiyue, Tabi, Hakama, Gi 1, Gi 2, Alkarvédők (5-5 senbon elrejtve), szalma kalap.

Magyarázat:
+ Feiyue
Szövet cipő gumitalppal, és gumírozott szájjal. A legkönnyebb és halkabb mozgást engedő cipő. Tangzhuang és changsam mellé hordják, a mindennapi használattól az ünnepélyesebb használatig bárhol és bármilyen céllal.

+ Tabi:
kétujjas hosszú zokni, a hagyományos papucsokhoz.

+ Hakama
Főleg férfiak hétköznapi viselete volt, azonban most már csak a templomok népének, papoknak és papnőknek általános ruhadarabjai, illetve kendo edzések hagyományos viselete, és mint ilyen kedvelt a szamurájok között. Az öltözék majd ugyanúgy kerül a testre, ahogyan a kimonónál; a haori és a tabi alapvető darabok itt is, azonban a haorit itt a hakama-nadrág fogja át. A hakama szoknyaszerűen hajtogatott bő mozgást eredményező darab, éppen ezért ebben az öltözetben szinte bármilyen munkát, mozgást el lehet végezni. A hakama fölé michiyuki-felsőkabátot vehet fel a viselője, amit minden esetben egy egyszerű obival köthet át.

+ Gi #1
A kendo uniformis felső része, amire a hakamát kötjük. Hagyományokhoz híven fekete.

+ Gi #2 átalakított, meghosszabbított Ujjatlan Köpeny
Nem lehet eldönteni, hogy régebben zöld színben pompázott ez a ruhadarab, mert annyira kifakult, hogy sokan szürkének is mondanák. Ez szintén egyfajta Gi, de ez vastagabb anyagból készült, viszont nyitottan hordja, mintha csak egy kabát lenne.

+ Alkarvédő
Préselt szarvas bőrből, amit rongyos, könnyű vászonnal köré varrtak. A szarvas bőr és a vászon között egy fémlemez található, ami a szarvasbőrbe van fércelve.

+ Szalma kalap
Ezt a kalapot egy vékony zsineg segítségével hátra lökheti fejéről, s lóghat gond nélkül a nyakán.




Viszonylag erős testalkattal rendelkezik. Kócos, tüsis haja sokszor takarja a jobb oldali hegnek a felét, de szín tisztán látszik az arc jobb felén; a szeme alatt s felett függőlegesen a vékony vágás nyom. Szeme írisze mély sötét barna, akárcsak a haja színe. Átlagos-alacsony magassággal rendelkezik: 165 cm.  Felső testén és lábain néhány heg meglátszik a sok harcokból.


Sokszor nagyon álmos. Faluról falura, vidékről vidékre jár "munkát keresve", valójában világjáró típus. Emellett szeretné saját szemével megismerni a hazáját.
Világjáróként történeteket ír, sőt egyes jelenetekhez tartozva rajzokat is készít.
Az ő személyisége ingatag. Régebben az udvari szamurájokhoz híven az ők elméletét követte. Sok esetben újra visszatér a Mennyek Útjára (Bushidohoz), és egy ős isten védelmét élvezve pusztítja a  különös fuzeni népcsoport radikális híveit. Mivel ingatag sok helyzetben más és máshogy reagál. Kicsit tulzottan naiv, és sokszor nem a logikus lépést teszi meg. Ezért sok esetben a világ legszerencsétlenebb alakjának lehet nevezni.



Még mindig a Tűz országában jár, esdekel a koldusok tépőfoga: Shirome Tatsumi, akit leginkább a Fehérszemű Tatsuminak is szoktak hívni. Senki se tudja normálisan ki is ő valójában, viszont az a Tatsumi akiről én mesélek, ő egy vándorló ronin, akinek az élete kesze-kuszább volt mint bárkié. Lassan közeledett az ősz! Egy erdő mélyén sétálgatott a hűvös éjszakában. Fázott, didergett s ment mendegélt kutyájával a hófehér Shiroval. Meglátott némi fényt a fák között, ígyhát odabarangolt, alig volt ereje, hiszen már a kapu ajtót se tudta kinyitni. Térdre rogyott, majd elfeküdt eszméletén kívülre esve. Shiro látta ezt, és próbálta a fogai segítségével behúzni a ház ajtajáig, de nem bírta.
Egyszer csak a házban ücsögő középkorú, deres néne hallott valami kopogást, s az udvarra vetett fényből két férfire számított. A kopogást biztos nem hanucinálta, viszont meglepődött, amikor egy kutya és annak gazdáját találta az ajtaja előtt. A néne gyorsan behúzta a férfita kandallóhoz, majd felsietett néhány plédért az emeletre.
Shiro gyorsan letelepedett a kandalló mellé, és figyelte gazdáját meredten, mintha bármelyik pillanat számítana. A néne nem restekelt. Hozott is 3-4 plédet, takarót. Kettő plédet a földre hajtogatott, majd ráfektette a fiút, majd a maradék két takaróval betakarózta. Ezután kényelmesen kiballagott a konyhájában, és egy kis egyszerű levest kotyvasztott, persze nem felejtve ki a teát sem.

A jó vendéglátó őrizgette a tüzet olyan hajnali egyig, amikor elfogyott az összes tüzi fa bent. Kicsit vonakodott, hogy hozzon fát, de végül rászánta magát. Mire elindulhatott volna, Tatsumi felkelt, s így szólt:
Hagyja csak! Majd én megyek érte. Nem tudja elképzelni, hogy mennyire köszönöm az életemet, amit megmentett.  Én vágok és hozok be tüzifát!

A nő elhúzta a száját, hiszen miért bízna meg ebben a fiúban, viszont ez nem teljesen az ész próbája, hanem a szívé, így hát szó nélkül kikísérte a fiatal férfit a hátsó ajtón. Tatsumi bebújt a fészerbe, és a sok eszköz, mint kapa, gerebje, ásó, lapát közt talált egy életlen baltát. De üsse köl, neki állt! Kicsit lassan de pontsan hasította a fát, amik már kis tönkökbe már fel volt vágva. Eltelt egy fél óra, s ott is termett a házban a kandalló előtt anniy fával, hogy a következő 3-4 napban is elég lesz. Ezután beleszagolt a levegőbe, s felmordult a hasa, még Shiro is felkapta rá a fejét. Viszont nem csak a  kutyának tűnt fel a feneketlen éhség, hanem a szegényes nőszemélynek is. Vitte is boldogan a kisasztalát a kandalló elé, majd szerényes megterítés után kimerte mindegyikőjüknek a levest, még Shironak is.

- Tatsuta-ba vagyok. Egyedül élek ebben a kis házikóban ősz idején. Kérlek fiú, bemutatkoznál nekem?
- Természetesen Tatsuta-ba! Az én nevem Shirome Tatsumi. Lassan fél éve járom az országot, hogy megismerjem az állapotokat, az embereket, és van-e jövője.
- De hisz Tűz országa nagy nemzet, miért ne lenne jövője. Lehet egy nemzet bármekkora, vagy erős, ha a szíve gyenge. Konohagakure persze vallja a tűz akaratát, de a ninja falun kívül az ország többi települése is? Itt is folyik a korrupció. A maffiák sem tétlenkednek. Muszáj egységesíteni az országot.
- Dehát szükségtelen!
- Ez nem igaz. A fajok közti összhang eléggé csoffadt.
- Akár így egyedül? - a nő nem tudta nem elereszteni kuncogását, inkább elterelte a témát. - Mesélj kérlek magadról!
- ... ügyes hárítás... Inkább egy mesét mesélek egy fiúról, a gonosz démonokról, és az istenekről persze ha nem baj.
Szeretem a meséket! Hihetetlen mit ki nem tudak találni az emberek.



A mi kis Tatsumi tinédzser kora közepette élhetett, amikor Haruko-sensei elárulta, hogy van egy ősi isten pár akikhez mindig is imádkozni szokott, mint udvari szamuráj. Mesélt élete nagy részét kitöltő harcokról, a gonosz és jó ninjákról, kik saját országukat képviselték.
Az egyik mese nagyon tetszett Tatsuminak, amikor 200 ninja próbált áthaladni a kis falun egyenesen Levelek közt rejtőző falu fele, hogy meglepetésként érhesse a konohaiakat a támadás. Az Shirome-i ninják sosem voltak erősek, de shinobiként az árnyak mögött 150 idegen ninjával végeztek, amíg az utolsó vérüket nem adták. A 49. ninja az utolsót is megölte, és már csak 6 udvari szamuráj maradt. Haruko mindig is hitt az istenekben, sőt közülük csak kettőnek áldozott igazán: Kanayama-hikonak és Kanayama-himének, akik a fém istenei voltak. Az ő létezésüket egy nagyon öreg kovács  védelmezte, hogy igen is tudják az emberek... istenek igen is léteznek. Haruko mindig hozzájuk imádkozott, ha csatába indult, ha nem. A 49 ninjából a szamurájok közül 5ük 24-et végeztek ki bátran dicsőségben meghalva. A halottak közt a legerősebb, bár nagyon fáradt Haruko mester lebökte kardját a földbe, rajta támaszkodott fél térdre ereszkedve és imádkozott a fém két istenéhez. Érezte, hogy a mennyből kezük érintette az ő két vállát. A penge megacélozódott, megéleződött, és a kötelesség tudatának több erőt adott az két isten létezésének bizonyító ténye. Akkor úgy érezte magát, mintha újra fiatal felnőtt korát éri, mikor hadseregeket győzött le társaival, és 50 szamuráj se állíthatta le lépteit.
Felállt, és az alantas ninják sorjában hullottak el. Haruko-sensei a csata után kifáradt, a földön terült ki a családi kapuban, s várta a halált, de a szél furcsán ősziesen hideget áramoltatott be a kapun. Azt állította, hogy pár színes falevelet is látott, mintha hívogatná a túlélőket.
Félholtan az eget bámulva megköszönte az isteni hercegnek és hercegnőnek a segítséget, s a hosszú alvásra készült, de akkor egy kis tacskót látott meg maga mellett. Nem tudta miféle fajba tartozhatott az az állat, de sokszor látta a család kis kedvenceként. A kis csámpás lábú, drótszőrű tacskó elébe ment, elülső tapmancsát mellkasára rakta, és farkasszemet nézett vele aggódó szemeivel.
Haruko elaludt! Lelki szemeivel formálódott meg egy újabb istenség: Tatsuta-hime, az ősz istennője. Éppen a két vállát fogta, miközben hozzá guggolt, s a fejét rázta jelezve, hogy még nem jött el az idő. Haruko könnyezve ölelte át az istenséget, s mire felébredt, a tacskó hangosan ugatott a család kevéske őrének, mintha az élete múlna rajta.
Így esett meg, hogy az Shirome család még ha kétséges hittel is imádkoztak a négy istenségnek, akkor is köszönetet mondanak a megmentett életekért, a küzdő harcosokért, és számukra áldott halottakért. E három ősi isten: Tatsuta-hime, Kanayama-hiko és Kanayama-hime kíséri az élő és holt családtagokat.
Haruko-sensei bár nem mondta el, de szerinte Shiko a földön védelmezi manapság Tatsumi-samat, hiszen egy kis drótszőrű tacskó nem élhet olyan sokáig, hogy két generációt is átöleljen. Tatsuta-himét meg gyakran látta, ahogyan Tatsumi ninja technika során fizikálisan is látható az őszi színekben pompázó levelek, melyet az ősz istennőjét jelképezi. Egyedül a fém istennőjében és istenében kételkedik, hogy az úrfit fél szemmel figyelik, hiszen az égből figyelik a kovácsokat, a kardforgatókat. Tatsumitól egyszer se látta Haruko, hogy tisztítja a kardja pengéjét, vagy megélezi. Bár amit nem lát, az nem biztos hogy nem létezik.
Mai percekre visszatérve nem biztos, hogy Tatsumi hisz a három istenben, viszont Haruko-sensei igyekszik többet megtudni a családról.


- Nem úgy volt, hogy démonokról is mesélsz?

Egyből kérdezősködött a nő teljesen jogosan. Szemében a kiváncsiság forrt, s annál inkább gyorsabban forgatta a kanalát a leves tálkában. Tatsumi elmosolyodott, majd a válaszhoz megköszörülte a torkát. Viszont a gyors, határozott szavak helyett a férfi utolsó cseppig kiitta a tálát.

- Huhhh de jól esett! ... Tudod, sokan nem ismerik el, de... nem a fuzeniek a legnagyobb démonok, hanem az ember képes a legnagyobb démonná válni. Másrészt a csavar az, hogy a 150 ninjából igazából 40 shinobi egy belső küldetést is kapott. Szerezzék meg az Atemino család legfontosabb titkát! Haruko-sensei ezt hárította el.
- Atemino? Az egy nemesi család Konohagakurén kívüli kisfaluban. Mióta tartozol te abba a családba. Valahogy kénytelen vagyok elhinni neked. Az Atemino család sose hagyná az embereket veszni, főleg nem ha rokonjairól van szó.
Megfogtál, de tényleg rokonságban állok velük. Viszont meglep, hogy ismered a kis falucskát.
- Onnan származom. Bár sosem tudtam mégis miféle titok övezi azt a jó lelkű családot.
- Megleptél! De ha gondolod, elmondom neked!


Nem tudom emlékeztek-e rá Konoha melletti kis falura Rugonkai-ra, amelynek a szélén egy nagy nemesi birtok húzódott (gazdagokhoz képest) egy szolid kis házzal. Tatsumi mind a huszonhárom szobára emlékezett. Az összes szolgáló kedvességét sosem felejti el. Az ottan új gazdag, nemesi családba született Tatsumi. Sokszor szórakozott a híres Levél fesztiválon, amit az ő családi birtokán rendeztek, s meghívták a falu összes lakosát. A család sokat gondoskodott a faluról. Munkát adtak mikor nincstelenek voltak az emberek. Tetőt adtak a szükség napjaiban a rászorulóknak, vagy ételt, italt, takarót. Az Atemino család segítő kész volt, viszont senki nem tudta, hogy miért, milyen okból teszik ezt. Az ok sokkal bonyolultabb volt, mint bárki gondolta volna. Vezekelni akartak, amiért a sok ártatlan fuzeni gyermekért, hogy védjék, megőrizzék az szél típusú O-dobigan titkát. Ez csak akkor derült ki, amikor az ifjú Tatsumi 13 éves korában edzette magát egy nemesi származású szamuráj segítségével a Mennyek Útján. Tíz levél falusi ninja kíséretében egy fegyveres nemes kutatta fel őket. Az a bizonyos nemes egy kitagadott atemino-i családtag volt: Atemino Kazuya. Aki a család döntése ellenére mindig is fel akarta tárni a fuuton típusú O-dobigan erejét.
A szamuráj a kisfiút védte kardjával mindhalálig. Rettenthetetlenül küzdött a tíz maszkos shinobival szemben. Látszott rajtuk, hogy a fiút sem akarják kímélni. Ez a halálukba vezethetett volna. Amikor a tíz ninja végső csapást adott le volna kettőjükre, a nemes lovas intett s  gondolkodott, hogy a szamurájt is életben hagyja, sőt akár szolgálatába  állítja látván a képességeit. A fiút végül nem akarta megszabadítani az élettől, hiszen fehéren felizzott a fiú szeme, ami a szemtechnika első jele.
Nem habozott a nemes. Feltette a nagy kérdést, viszont a szamuráj elszántsága többről szólt, mint gondolta. Tatsumi volt az ő gazdája, így testével, lelkével, kardjával védte a fiút. Gazdája hajszálát sem mozdíthatták volna meg a ninják. Az ismeretlen nemes mosolyra fakadt, és kinevette a szamurájt addig, amíg a ninják chakra túltengést nem éreztek a testéből, s a kard pengéje lángra nem lobbant. A fiú ezt nem láthatta, hiszen ájultan feküdt végig tanára ölében. A hirtelen aktív szemek gyorsan nagy energiát emésztettek fel.
A lovas fogta magát és döntött. A fiút is befogadja, de nem mint nemes, hanem szolgáló. Viszont engedte a bátor kardvívónak, hogy tanítsa a fiút.
Így csavarodott meg Tatsumi élete. Az új Atemino nemesi család szolgájaként és konohai ninjaként élt, emellett Haruko mester (a szamuráj) tanította minden nap 3-4 órát a kard forgatásának művészetére. Sok nemes és katona ellenezte ezt a köteléket, kik szolgálták Kazuya-samat, ezért el akarták őket választani, ami majdhogynem sikerült. A fiút egyre több küldetésekre küldték el külön őt kérve, hiszen látta Kazuya a fiú fejlődő képességeit. Haruko sensei keserves négy évig nem is láthatta tanítványát. Amikor mégis véletlenszerűen látta őt, akkor épp nyár közepe volt. Tatsumi haja derékig megnőtt. Teste edzettebbé vált. Minden egyes technika után egy-egy falevél hullott le és színeződött el. Úgy érezte, mintha az őszi falevél hullatás időszakában tévelyegne.


Odafutott a fiúhoz, de egy füstbomba után köddé vált a bozontos hajú gyermek. Viszont hangját halotta: Nem feledlek öreg! Titokban a bushido útján járok.
Haruko sensei fájós szívvel battyogott el, amikor úgy is tudta, hogy az egykori tanítványa, és gazdája elbúcsúzott tőle. Így hát döntött! Felkutatja az Atemino család titkát, és végleg roninná válva informálni fogja régi gazdáját.


Eljött a másnap! Már kora kettő óra tájékán elnyomta az álom a nénét és Tatsumit. Bezzeg Shiro megfontoltan egész éjszaka aludt. Már reggeli hatkor felébredt, s körülnézett a ház tájékán, mire visszaért; Tatsumi és Tatsuta-bachan felkeltek és beszélgettek.

- Tudod rájöttem hogy egy démon vagy!

Tatsumi nem kertelt, lényegre törően előállt mondandójával. A nő rezdületlen maradt, sőt inkább el is mosolyodott. Majd vígan öntött a teás csészéjébe. Kényelemesen elhelyezkedett, s belekortyolt a teájába.

- Pontosan! Kiváncsi vagyok, hogy csak az én hátra hagyott jeleimből tudtad meg, vagy van más oka is.
- A kutyám orrára vér került. Nem az övé, azaz egy holttestet talált. A balta, mielőtt megéleztem volna alig egy cseppnyi rászáradt vért találtam, ami arra utal, hogy nem friss a holttest. Ezt bizonyítja az, hogy mennyire otthonosan mozogsz ebben a házban. Viszont sok minden hibádzik!
- Elmesélek neked még egy történetet a kedvedért. Csak hogy tudd, ki is az a Tatsuta-hime.


Történt egyszer, hogy egy kis fiú tévedt el a tiltott rengetegben. A lények melyek kiszemeltékközelebb merészkedtek, de valamiért úgy tűnt Tatsuminak – aki futott ló halálába – hogy nem rugaszkodnak rá. Sokszor hallotta hogy A lények felhörögtek, majd nem követte őt semmi. A csapdák pedig ha aktiválódtak is, valamiért nem értek célba.
~ Fuss Tatsumi!
Szólt  a fiúhoz édes női hangon valaki, akit sehol sem látott, de valamiért bízott benne, így hát tovább futott.
Ahogy egyre mélyebben haladt az erdőben, talált egy kis faházat. Belül meleg tábortűz fogadta, amely fölött a tető lyukas volt, hogy a füst kiszálljon. Úgy volt meg oldva, hogy eső véletlenül se essen be. A tűzön egy kis bogárcsban készült valami csodálatos illatú étek, amit máig se tud meg mondani, mi lehet az. A kis viskón belül egy gyönyörű nő fogadta. Legyezőjével félig eltakarta arcát. Ruhája szép tarka kimonoja libbent lobbant ahogy lépett.
Tatsuta-hime gondoskodott a gyermekről, akkor is mikor a fiú aludt. Ölébe fektette a fiú fejét, és simogatta lassan apró mozgásokkal. A merészebb vadállatok próbáltak a viskó közelébe jutni, de azt az őszi szél védelmezte. Egy állat sem volt képes még egy karom hegyével sem az épület falát.

Lassan virradt, Tatsumi kellemes tea illatra kelt fel, ami ott gőzölgött mellette a földön. Körülnézett, de nem látta sehol a házi asszonyt. Viszont nem kellett sokáig félnie. Hamar újra átölelte a különös nőszemély a fiút, amikor visszatért egy tálnyi gombával. Azt nyersen megették a tea mellett.
Végezetül Tatsuta-hime elkísérte az erdő széléig a fiúcskát, ahol aggódó szülők idegesen keresték a gyermeküket.
Egy kis kutya vezette a szülőket Tatsumihoz, s hatalmas öröm tört ki az anyukából, amikor meglátta fiát, sebtiben át is ölelte. Az apa meghajolt a megmentő előtt köszönet képpen, de Tatsuta nem szólt egy szót se, ahogy eddig sem, kivétel egy alkalommal.
Tatsumi utána kiáltott többször is vidám gyerek hangján nagy mozdulatokkal integetve. S az ősz istennő hangos, aranyos kacaja rádöbbentette az apát, hogy ő volt a család védőszentje. Mást nem tudott tenni, mint nagy szeretettel átölelte a fiát, s majd ahogy a hintóban elmesélte a család és Tatsuta-hime kapcsolatát.

- Tatsumi! A mi családunk különleges tudtad?
- Mindenki különleges apa! Például Hiarari-bachan Tadeka-sensei, Shingen-san...
- Igen, igen... - felnevetett az apuka. - De a megmentőd még különlegesebb. Egyszer történt még generációkkal ez előtt, amikor még a nijutsu még nem létezett, hogy egy fiatal, nagyon tethetséges fiatal férfi gyúrta ki a ninjutsu ösvényeit. Démonok és megátalkodott lények pusztították az embereket, és az emberek se bíztak meg egymásba. Az a férfi megmentette egy nagy hatalmú Shogun életét, cserébe bármit kérhetett. A férfi félt, hogy titkaiért megölnék őt, így a biztonság kedvéért kérte a Shogun öt udvari kovácsát, hogy segítsenek neki. A kovácsok szájukat húzva, de engedtek. Az öt kovács tanítványokká váltak, s tanulták a chakra kihasználását. Mindegyik kovács egy-egy elem mestere lett. A mi családunk rokonságban áll az Atemino családdal, így mi is örököltük azt a régi tudást, amit ők is.
- Apa! Miközevan Tatsuta-chanhoz?
- Szemfüles vagy fiam! Rendben... Az első, a kovács nem tudott mit kezdeni először azzal a bizonyos erővel, ezért imádkozott az ősi istenekhez, hogy adjanak útmutatót. Az ima meghallgatásra került, mert az ősz istennője megjelent előtte. Megmutatta, ráéreztette az ősünkkel a szél valódi erejét, s megismerte a szél természetét, így kovács technikákat talált ki ő ebből az erőből. Soha se akarta felhasználni az erejét harcra, mert nagyon nagy felelősség. Nem tudom miért jelent meg előtted Tatsuta hime, talán hasonlítasz rá az ősünkre. Mindenesetre, amikor én gyámoltalan fiatal koromban bajba kerültem volna, ami az életemet fenyegette, én nekem is megjelent az ősz istennője.
Tatsumi! Te képes leszel az O-dobigan szelét felébreszteni.  Tudom!


A nő felnevetett, már látszottak a fuzeni jegyek a testén, s a gyilkos vágyat is érezni lehetett az aurájában. Tatsumi szája lekonyult, egyre komolyabb tekintetre váltott. Tudta, hogy a nő nem hisz neki, és csak kis mesének tekinti. De egyszer csak az ajtón és az ablakokon berobbant szószerint a szél. Egyre erősödött és erősödött!

- Tudod! Tatsuta-hime csak a kedvesséégéből száll meg embereket, és te pont olyan embert öltél meg, aki ezt engedte. A terved jó volt, de nem eltüntetni a nyomokat nagy hiba. Emellett az a kis kutya, már megidősödött. Csöpi mindig pitiz Tatsuta hercegnőnek. A szélben pedig a vér szagát éreztem. Inkább összeroskadtam a ház előtt, minthogy belépjek egy gyilkos otthonába. Mit akarsz elérni?
- Kell a szemed!!!

Mondta őszintén félő hangon, amikor látta Tatsumi szemét kifehéredni. Majd a szél vörösszínbe burkolódzott.