Név: Asobi Tsuno
Faj: Oni
Nem: Nő
Kor: 12
Falu: Szaké Földjén született, pillanatnyilag Ronin
Beosztás: Akadémiai Tanuló szinten van, de nem hivatalosan képzett.

Kinézet: Onihoz mérten alacsony, mindössze 130 Cm... Szegény lányka egyetlen reménye hogy ahogy idősödik egy kicsit ez ugrik majd. Hosszú vörös haj ékesítő főjét, és két megközelítőleg 30 Cm méretű szarv. Arca inkább kedvesnek nevezhető mintsem vonzó, de minek is kéne egy ilyen kisleánynak vonzónak lennie? Szemei seszínűek, nem nagyon fejezi ki őket egyik szín sem. Viselete főleg ingekből és egyszerű pólókból áll, alul pedig egy ütött kopott kékes-fehér szoknyát hord melynek túlméretezettsége teljesen egyértelmű. Alja díszített, klasszikus oni motívumokkal van ellátva. Valószínűleg édesanyjától, vagy valamilyen idősebb női rokontól szerezhette. Ezt egy kötélből kötött övvel tartja fent, amin mindig lóg egy kulacsnyi szaké. Fegyverét a hátán hordja.

Jellem: Mindig vidám pirospozsgás lány, aki hajlamos a kedvben megjelenő Pál fordulatokra. Mindene az ital, az első lehetséges alkalommal megissza amit talál. Nem sokat beszél származásáról és hogy honnan is jött. Nem mintha szégyellné, pusztán csak feleslegesnek találja ecsetleni hogy ki volt az anyja, ki volt az apja, arról meg pláne nem akar beszélni, hogy melyik falu, melyik házban született. Sosem szabták az erkölcseit túlzottan erősre, ha lopni kell lopni fog, és ha az asztalon van kedve táncolni... nos azt is fogja tenni. Ha elfogyaszt egy jó adag italt, gyakran belefolyik az alkohol az agyába, és átveszi az irányítást. Ilyenkor hatalmas sületlenségek hagyhatják el a száját, erre fel kell készülni ha inni mész vele... Na meg arra is hogy bármelyik pillanatban szájon törölhet egy tizenöt kilós buzogány... De mindamellett kihagyhatatlan élmény!


Előtörténet: Tsuno Szaké országának lánya. A napvilágot Yotoban, egy tenger közeli kis faluban látta meg, gyermeki éveinek nagy részét itt is töltötte. Édesanyja méretes asszonyság volt, faja minden jellemzőjét dicsőn viselte magán, míg édesapja csöpp kis vándor volt, aki annak ellenére hogy egy egész fejjel kisebb volt mint felesége, igen éréjesen viselte a nadrágot. Tsuno már nagyon fiatalkorában megszerette az alkoholt, ami nem is csoda azt tekintve hogy az oni gyermekek már egészen születésük után azt fogyasztják anyjuk kebléből. Kölcsönös szerelem volt ez, az ital szerette őt, ő pedig szerette az italt. A nagy szerelem később sem múlott el, de ez egy másik időre íródott történet. Gyermekkora vidáman telt mint ahogy az a legtöbb fajabelinél szokás is. Nem nagyon különbözött a többi gyerektől, mind méretben mind vérmérsékletben hasonló volt hozzájuk... Egészen addig amíg kilencedik évét be nem töltötte. Ekkorra már nagyban lemaradt a többiektől a tettesméretet nézve, de amit hiányolt magasságban azt mind pótolta hevességgel és szeleburdisággal, hogy a szókimondásról ne is beszéljünk. Vére forrni kezdett, és rájött hogy nem akar többi itt maradni. Túl sok volt már neki a helyből, nem neki való ez a kis koszfészek. Fél év is eltelt mire felbátorodott hogy beszéljen szüleivel arról hogy mit szándékozik tenni, de mire végre elég bátor lett hozzá, tisztán elmondta nekik hogy Világot akar látni. Meglepetésére anyja nagyon jól fogadta a dolgot... Igen büszke volt rá hogy már most tudja hogy mit akar, és nem is tétovázott sokat. Egy nap alatt kitette a szűrét a házból. Apjával nehezebben ment egy kissé, mint teljes vérű ember ( Anyja Fél-Oni volt) nem szívesen engedte el a lányát csak úgy. Lelékére kötötte hogy vigyázzon magára amennyire csak tud, és mindenhonnan küldjön magáról hírt. Egy gyermek kiröppenése a fészekből nagy dolog Oni területeken, nagy mulatságot csapnak ilyenkor búcsúztatására amikor mindenkitől valamilyen ajándékot kap a gyermek. A terv beadása után, a fiatalnak egy napig egyedül kell lennie a "világban" saját házába lábát tilos betennie. Ha a család úgy dönt hogy megérett a távozásra, megejtik a Búcsúztatást. Tsuno ünnepe nem volt egy túlzottan érdekes darab, naponta történnek hasonló történések tudniillik Onik népe szeret mulatozni. Másnap reggelre, mikorra már az emberek nagyja közel állt az alkoholmérgezéshez, az ajándékok átkerültek a fiatal lány kezébe. Apjától egy Ninjaszandált kapott hogy lábát ne törje az utak köve, anyjától egy marék Shurikent. A falu népe át-át adta kisebb nagyobb ajándékát a lánynak, majd a végén egy jelképes összeggel is meglepték hogy utazásának első napjai ne teljenek olyan nehezen. Tsuno búcsút intett, és a csapás el is ragadta lábait egészen messze tájakra... Bejárta Rizs országát, hol hasa itallal mindig tele volt. Bejárta Szél országát hol cipője homokkal gyakran telt... Bejárta az eső kies tájait, hol Ruhája ritkán száradt, és most Tűzországának vad tájain bandukol, ahol ritkán nem szakasztja le öltözékét a kötekedő növényzet.

Falvában szokás volt a gyermekeknek odaadni a fegyverüket, még mikor fiatalabbak voltak. Ilyenkor, lévén általában a súly miatt nem könnyű forgatni ezeket, legyen valamilyen ütőfegyver vagy kard, különleges pecsétekkel látták el őket. A fegyverek ha az eredeti használó kezében vannak akkor alig mérnek max egy-két kilót, de ha az máshoz kerül, akkor testesül meg csak a konkrét súly. A pecsét 16 éves korukba megtörik és sok esetben ismét meg kell tanulniuk használni a jó öreg fegyvereket, mert nem kis váltás a súly megtízszereződése.

Művelődés: Szaké földjén nem működnek Ninjaképző intézetek, a lány tanulmányait csakis a különböző országokból tudta megszerezni ahol három éve alatt jár. Nem sajátított el mindent még az Akadémiai szintű technikák közül, de jó párat ismer már, néhányat pedig limitációval képes használni.

Vándorló mivolta miatt perpillanat nem köthető egy városhoz sem, letelepítése akkor történik meg ha valaki úgy döntene hogy egy olyan városba készít karaktert, ahol még nincsen más. Így kiküszöbölhető az, hogy várnia kelljen huzamosabb ideig.