Teljes név: Shiki Senri
Beosztás: Genin
Faj: Ember
Nem: Fiú
Kor: 14
Felszerelés: 10 kunai, 5 shuriken, 1 Bokken


Kinézet:
Magasság: 168 cm
Testsúly: 55 kg
Szeme színe: kék
Haja: rövid, elől kissé szemébe lógó, barna
Testalkat: Minimálisan izmos, tartásából lehet látni hogy a lustaság határozza meg a jellemét.
Homlok pánt: Levélfalu jelképpel, a bal felkarján viseli.
Shurriken/Kunai tartó: jobb combján
Övtáska: Van nála mindig egy darab kötél, és személyes holmi. Anyukája nyakláncát őrzi mindig magánál.


Összetett jellem. Amikor éppen senki és semmi nem háborgatja, akkor lusta, és nem törődöm. Amolyan magányos farkas. Ha viszont valami fenyegeti, akkor higgadtan átgondolja a helyzetet, mérlegel, és támad. Feldühíteni nehéz, de ha mégis sikerül, akkor elveszíti az önkontrollt, és meggondolás nélkül cselekszik. Az edzéseket, fegyelmezetten, és rendesen csinálja végig, a lustasága idáig nem terjed ki, tudja, hogy ha előrébb szeretne lépni, akkor tennie kell érte.
Szókimondó természet, bár ritkán szólal meg, általában úgy érzi, nincs mondandója a külvilág számára. Nehezen nyílik meg mások felé, így kevés barátja is akad, mondhatni semennyi.
Kerüli a harcot, de ha nem lehet kitérni előle, akkor bevállalja, sokszor elvi kérdésből is. Saját kis érték és eszmerendszerrel bír.
Legfőbb hibája, hogy bizalmatlan, és kétkedő, nem bízik meg egyhamar senkiben, ezzel könnyen meg bánthat másokat.


Az egész 15 évvel korábban kezdődött, mikor Ramada megállt Konoha kapui előtt. Vándorló fejvadász volt, és célpontja éppen ide, ebbe a távoli és nehezen fellelhető faluba hozta, meg kellett ölnie egy bizonyos nőt. Yomiko Shiheit. Az éj leple alatt, a legnagyobb óvatossággal lopózott be a városba, könnyedén megtalálta a nő házát, beosont, és amikor döfésre emelte a kezét, a nő szeme megrebbent, és két csodálatosan kék szemével riadtan nézett a támadójára. Ramada valami miatt nem tudta megtenni, amit eddig már oly sokszor megtett, nem bírta megölni az előtte fekvő, gyenge és törékeny nőt. Elmenekült inkább, és hetekkel később, nyíltan sétált be a faluba, hogy a Hokagegétól kérjen engedélyt a maradásra. Akaratán kívül lett szerelmes, és egy fél év udvarlás után elvette Yomikot, aki szintén kb fél év után ajándékozta meg egy kisfiúval Shikivel. Két évvel később, újra teherbe esett, ezúttal kislányt hozva a világra, azonban Yamane nem élt túl sokáig. Elkapott egy halálos kórt, és a falu gyógyítói nem tudták megmenteni őt. Így a házaspár minden figyelme ismét Shikire fókuszálódott, akinek jó kapcsolata volt szüleivel. Édesapja harcolni tanítgatta, kiskorában persze játéknak álcázva a dolgot, hogy a fiú megszokja, később pedig már az alaptechnikákat mutogatta, mint a shuriken és kunaiok használata. Shiki könnyen és lelkesen tanult, szerette amit csinál, csak valamiért sosem ment neki a barátkozás másokkal. Tudták, hogy az apja fejvadász volt, és hiába tért jobb útra, és kapott egy esélyt a falu vezetőjétől, az emberek nem tudtak ezen túllépni, és így nem vették jó néven ha gyermekeik barátkoztak vele. Ő pedig egy idő után megszokta, és természetes állapotnak tudta be a dolgot.

Akadémiai évek:
7 évesen, mint minden olyan gyerek, aki ninja akart lenni, Shiki is beiratkozott az akadémiára, hogy ott tanuljon tovább, szakértő chuuninoktól. Az órákon általában figyelt, aktív nem volt, bár ha kérdezték, akkor rendszerint tudott válaszolni, de önszorgalomnak igen híján volt. Az első év végén, kis híján megbukott, mire Ramada erősen megbüntette, és onnantól kezdve Shiki sikerrel vett minden vizsgát, igaz néhol csúszkált egy kicsit, de mind sikerült neki. Az osztály, amibe került, közömbösen fogadta, nem közösítették ki, de nem is barátkoztak vele, csak az akadémián beszélgettek, meg órákon ha kellett, de ez elég is volt. Egy halk szavú igen fura lánnyal értette csak meg magát, aki hasonló jellemmel bírt mint ő. Nem beszéltek sokat, de láthatóan értették egymást félszavakból is. Ezt a fiú sokra becsülte, és igyekezett megőrizni maga mellett a lányt.

Genin vizsga

Amikor elérkezett az idő, hogy számot kellett adni mindarról amit eddig tanultak, Shiki kicsit megriadt, nem volt biztos benne, hogy meg tudja csinálni. De még mielőtt elveszthette volna a reményt, Maka a hozzá hasonló lány, a vállára tette a kezét, és azt mondta neki hogy meg tudja csinálni. Eddig sosem érintették meg egymást, így ez különleges volt emiatt is. A fiú hát nyugodtan ment haza, hogy otthon is készüljön a vizsgára. Éjjel alig aludt valamit, olyan ideges volt, hogy azt hitte menten szétrobban. Másnap reggel, álmosan, fáradtan, és gyűrötten indult neki a nagy feladatnak, vajmi kevés reménnyel. Aztán, amikor megkapta a 10 kérdésből álló tesztet, nagyot nyelve arra gondolt, hogy meg kell tudnia csinálni, hiszen a kedvenc tantárgyaiból volt a legtöbb kérdés. Egy-két ponthiba még nem a világ vége. A második feladat egy logikai bukfencből állt. Ő és egy társa, kaptak egy lapot, ami egy térkép volt. Három rövidke fejtörő volt a lap szélén, amiket megfejtve, kijött egy megtalálandó tárgy pontos helye, és onnantól kezdve, már csak annyi volt a feladat hogy el kell menniük érte. Sikeresen vették az akadályt, hatékonyan és gyorsan dolgoztak együtt, de barátság vagy bizalom nem alakult ki köztük.

Akadémia után

Frissen és ropogósan kikerülve az akadémiáról, még nem tudta mihez is akar kezdeni. Két irány vonzotta, ég és föld. Az Anbu, a titkos alakulat, vagy pedig a medininják, és a gyógyítás. Végül, előadta dilemmáját otthon, és szülei inkább azt pártolták hogy harcos legyen, így ő az ügyet lezártnak tekintette, és a ninják harcokkal tarkított útját kezdte járni. Nem sokkal később, édesanyja megbetegedett, és nem sokra rá meg is halt. Nagy volt a bánat, és sírás, Shiki egyedüli támasza Maka volt, aki mindig tudta, hogy hol és mikor kell megjelennie. Nem rendeztek érzelgős nagyjelenetet, a lány csupán hagyta hogy a fiú a vállán sírja el a bánatát, mikor pedig összeszedte magát, nem is beszélt róla többet. Shiki, ahogy nőtt, egyre gondolkozott ezen a különös kapcsolaton, de nem tudta hova tenni, csak azt tudta, hogy ez neki jó. Megfogadta, hogy ha egyszer sikeres ninja lesz, és bekerül az Anbu-ba, akkor elveszi feleségül a lányt. Édesapja, továbbra is a segítségére volt ha kellett, bár a fiú inkább jobban szerette ha hagyják, és magában tudott edzeni, mindenkitől távol. Szerette a békességet, és nyugalmat maga körül.

Mijaú kérem, csak formalitások!