Név: Akise Aru
Beosztás: Genin
Nem: Férfi
Kor: 13
Faj: Ember
Felszerelések:

• 5db Kunai
  
• 10db Shuriken
  
• Egyedi fegyvere egy kasza
  

Kinézet: Fekete, félhosszú haj, ami általában hősünk szemébe lóg. Szeme sötétszürke, és ha bárki belenéz, akkor lövése se lehet arról, hogy mire gondolhat éppen, semmitmondóak. 162 cm a testmagasság és 62 kiló. Karjai és felső teste épp oly' izmos, mint a lábai. Felszerelése amit akkor vesz fel, ha küldetésre megy, vagy csak egy hosszabb utazásra akkor, fekete nadrág, hozzájáró fekete póló, és egy fekete köpeny. Természetesen fekete cipő. Akárcsak a legtöbb ninjának, neki is a combján van egy tok, amiben a kunai-ok vannak. A következő zseb, amiben a shurikenek vannak, azok a valagánál lévő kis táska, ami szintén minden ninjánál ott figyelhet. A fejpántja a homlokára kötve van. Fekete fejpánt, nem kék.
KÉP A képen látható "hármas összekapcsolás nélkül"
Azonban, hogyha nincs semmilyen küldetésen, akkor általában ugyanazt a ruhát hordja: Egy piros pulcsi, amelynek karján egy vastagabb fehér csík húzódik, alatta fekete póló, egy barna farmernadrág, és egy egyszerű fekete-fehér tornacipő.
KÉP


Jellem: Egy komolytalannak látszó, igazán felnőtt és komoly karakter, amit csak barátja: Yoru tudhat igazán. Annak érdekében, hogy ne keltsen rossz hangulat az adott helyzetben, mindig mosolyog, annak ellenére, hogy akkor éppen mit érez. Ez nagyon rossz szokása, és rám alakulóban van az, hogy leszokjon róla. Nagyon rosszindulatú, és cinikus általában, ami a magány miatt van, azonban van egy vidám oldala is, aki képes nevetni bármikor. És jelenlegi helyzetében általában ez a vidám oldal van fent, így komolyságát kissé hanyagolja.

Előtörténet:

Kohonában születtem, egy gyönyörű szerdai napon. Vagy lehet, hogy kedd volt? Nem emlékszem.
Boldog életet éltem, csak az egyik szülőmre számíthattam, mivel a családfő elfoglalt volt az üzleteivel, kereskedő volt. Révén, hogy vele nem sokat találkoztam csak vacsora alkalmával, akkor se mindig, anyás fiú vagyok. Nagyon sokszor mentünk sétálni mindenhova, legtöbbször a közeli erdőben jártunk. Jó életem volt, semmire sem lehetett panaszom, amit akartam azt megkaphattam, elvégre az üzlet nagyon jól folyt. Éltem az én kis happy életem, majd egy végzetes napon az életem nem várt fordulatot vett. Aznap az utcán játszottam a többi gyerekkel amikor elakartam rúgni a labdát elestem. Anya  a többi szülővel nem messze egy padon ült és trécselt, amikor a baleset történt. A fenekemen maradtam és elkezdtem sírni. A többi szülővel együtt rohant hozzám mindenki anyával az élen, miután ideért felvett az ölébe.
-Ne sírj.. nincs semmi baj, katona dolog. - Próbált nyugtatni, majd az ölében elindultunk haza.
-Aru. Egy pillanat és itt vagyok, csak elszaladok kötszerért. - Majd elindult a konyha felé. Kinyitotta a szekrényt, majd kivette belőle a kötszert. Jött felém, de amikor az ajtót nyitotta valaki hátulról leszúrta. A férfi aki mögötte volt egy lapot emelt fel, amin az anyám képe volt.
-Igen, ez lesz az. Ezt a nőt kellett megölnünk.
-Anyaaaa! - Kiáltottam fel és rohantom oda a már holttesthez.
-Anya... - Sírtam el magam, majd az idegen arrébb rúgott.
-Arrébb vakarcs! - Kiáltott fel a férfi.
-Hé, ezzel a kis görcsel mit csináljunk? - Tette fel a kérdést a férfi a mögötte álló másik tagnak.
-Hát, a főnök nem mondott semmi gyereket és ami azt illeti nem szívesen ölök gyereket. Lehet, hogyha felnő akkor még nagy pénzt kapunk érte. Hagyjuk életben.
-Igazad van. Ha ez most nem mondod, biztos megölöm. He he he! - Neveti el magát a férfi, majd a másik alak felemeli a holttestet és elindul az ablak felé!
-Adja vissza! - Kiáltok és támadok neki a fickónak.
-Hee? Mit akarsz vakarék? - Majd azzal a lendülettel ismét arrébb rúg és én elájulok.
-Szép álmokat.., fiú..
-Aru.. Aru... Ébredj fel.. - Egy nő hangját hallottam. Szépen lassan kinyitottam a szemem, de mindig visszacsuktam, a fáradság nem engedte, hogy önszántamból kinyissam.
-Ez a gyerek..  nincs mit tenni.. - Majd az Aruzásnak végeszakadt és egy kis idő múlva lépések zaja hallatszott és elhalgatott. Egy pohár hideg víz szakadt a képembe mire azonnal felkaptam a fejem.
-Hidee~g. - Rázott a hideg, és húztam fel a vállamat a nyakamig.
-Mit keresek itt? És miért vagy koszos? Egyáltalán miért fekszel a földön kicsi Aru? - Kérdezett a házvezetőnő.
-Nem mindegy? Ha nekem kedvem támad a földön feküdni, akkor megteszem. - Válaszoltam pimasz hangon a nőnek. Majd bevillant, hogy mégis miért.
-Meghalt.. - Mondtam rekedt hangon, és sírtam el magam.
-Ki halt meg te gyerek?
-Anya! Anya meghalt.. Idejött két férfi és megölték. A testét is elvitték! - Sírtam keserves hangon.
-Értem. Szóval sikerrel jártak. Akkor hát kicsi Aru én most távozom. - A szemeim kikerekedtek. A nő elsétált mellettem és én térdelve néztem az ellenkező irányba.
-Miért... Miért mondod ezt? - Kiáltottam fel és fordultam meg, és a nő körülbelül 5 méterre tőlem mélyen a szemembe nézett és azt felelte.
-Kicsi Aru.. Tudod én ameddig itt voltam, mindig is utáltam itt lenni. Egyedül azért jelentkeztem ide, hogy információkat szivárogtassak és hogy megölessém azt a  szajha anyádat. Az apád kis üzletei nekem nagyon keresztbe tettek, az utcára kerültem miatta. És nem volt más választásom mint, hogy jelezzek neki, hogy valahogy nem jó az amit ő csinált. Természetesen nem én béreltem fel az a két szemetet, azt a Nagyfőnök tette. De mint már hallottad én is részese voltam a nagy üzletnek. Na mindegy! Kívánom, hogy élj boldogan.. meg minden.
Majd kilépett az ajtón. Miután tudtam valamit reagálni a dologra, a szobámba csoszogtam meglehetősen lassan. Hirtelen beestem az ágyba és mély álomba zuhantam. Ekkor lehettem 5 éves. (Lévén, hogy gazdag család, így már akkor tudott olvasni.) 8 év telt el azóta és én ninjának álltam. Az akadémián átlagosan teljesítettem se nem gyenge se nem zseniális. Akárcsak a genin vizsga. Átlagos. A volt családfő azóta nem jelentkezett, magamra hagyott. Magam tartom el magam a fizetésből.