Név: Bakemono Kugo
Származás: Démonok országa
Faj: ember
Nem: férfi
Kor: 15
Rang: Egykor Genin, jelenleg szököttnek számít (saját szavával élve: szabadúszó)
Chakra: Meiton (elsődleges), Katon (másodlagos)

Kinézet: Hollófekete haj, melyre általában ráférne némi igazítás, tengerzöld, kellemetlenül átható tekintetű szem, nyúlánk,de erős alkat (179 cm és 76 kg). Arcára klánja hagyományos fehér ábráit tetoválták még kisgyerekkorában. Viselete amolyan "eltűnni a tömegben" című összeállítás: fekete póló barna övvel ellátott kopott, fekete farmerral, szürke, halk léptű bőrcipő, na meg a két elmaradhatatlan festett fa karkötő. Utazás közben ezt megtoldja egy egész testet takaró, rongyos, barna köpönyeggel és egy barna kendővel az arca előtt.
Felszerelését az övén illetve az azon lógó fegyvertáskában hordja: némi tartós élelem, kötszerek, egy marék robbanó cetli, és a fegyverei: 5 kunai, 10 shuriken, és két nagy tekercs huzal, ezek közül 5 shuriken és az egyik tekercs teljes hosszában a zsoldosklán színtelen mérgével kezelve (a tesbe jutva megzavarja az áldozat chakraáramát, megnehezítve a jutsuk használatát és megkönnyítve a chakrája elszívását, valamint erősen gyúlékony is).

Jellem: "Amolyan pszichó vagyok. Tudod... Aki jobban szeret elveszni valami könyvben, és üt, ha megzavarják. Visszahúzódó. Magányos farkas. Még goromba és mogorva is, ha rossz napom van... IQ? Mit tudom én? Okos vagyok, persze. Állítólag száznyolcvan körül. Persze azért nem az a szemüveges boxzsák-fajta. Ha felbosszantanak, támadok. És ritkán végzek félmunkát... De van szívem, hidd el. Néha el se hinnéd, mennyi. Akár még mosolyogni is tudok. Barátkozni, néha. Csak túl intenzív csapatmunát ne várj túl tőlem. Azt valahogy nem bírom annyira..."

Előzmények:
Emberemlékezet óta múltnélküliek voltak. A klán komótosan vándorolt az ismert világ országai között, zsoldosnak állítva ki tagjait azok számára, akik megfizették őket. Meséik szerint a Démonok országából származtak el, ahonnan egy levert lázadás után száműzték őket - ennél többet azonban a legöregebbek sem tudtak. Még tulajdon nevüket is elfeledték. Bakemono - ez a szó szörnyeteget jelent, és valamelyik korai alkalmazóik aggatták rájuk. Nem kétséges, idegenségük és véres hatékonyságuk egyaránt szerepet játszhatott abban, hogy kiérdemeljék.
Kugo Bakemono Kisuke, a klán főága egyik tisztviselőjének és a feleségének, Hisanának legidősebb gyermekeként jött a világra. Kisgyerekkorát mások talán eseménydúsnak mondanák, ő nem: családja és az apja által vezetett zsoldoscsapat folyamatosan vándorolt, ő pedig két kisöccsével, ha éppen nem egymás vagy mások idegeire mentek, leendő harcoséletük alapjait szívták magukba. Hétéves lehetett a fiú, mikor apja tárt karokra és - reménye szerint - jól fizető munkáltatóra talált a Víz országának daimyója részéről, és a vándorlás egyszerinben vége szakadt Ködrejtekben.
Az idilli gyerekkor úgy ért véget számára, mintha kedvenc huzaljai vágták volna el. Ahogy az a Bakemonóknál már szokásban állt, a klán felnőtt tagjai a Kage szolgálatába álltak, a tanonckorúak - köztük Kugo is - pedig az akadémiára kerültek, hogy képzett tanítók keze alá kerüljenek. Azonban, ahogy a fiú hamarosan szorongva tapasztalta, véletlenül sem bíztak meg bennük. Féltek tőlük. Noha még mindenkiben élénken élt a Negyedik véres uralma, minden helyi az ismeretleneket tartotta szemmel, akik a Tűz és - néha - a Sötétség elemeit használták, érthetetlen Kekkei Genkai-jal rendelkeztek, feketében jártak és mindig csak a maguk ügyeivel törődtek.
Mindig így volt ez, és az idősebbek rég hozzászoktak, Kugonak azonban elkeserítő volt a tanulópénz, amit neve valódi jelentésének megismeréséért kellett fizetnie. Beilleszkedni képtelen volt, hisz a fajtája nem arra termett, ő pedig különösen nem - és a tanítványként eltöltött idő szinte a vele egykorúakkal vívott mindennapos élethalálharccá vált számára. Egy napon már meg sem próbált barátkozni. Mindinkább sajátjai közé menekült, vagy épp klánja feketébe kötött, poros könyveit bújta, melyek különleges mérgekről és a Sötétség elemének adományairól szóltak, valami olyan erő reményében, amivel visszavághatna a kínzásokért. Ha szörnyetegnek hiszik, ő szörnyeteg lesz, gondolta, és kényszerítette magát, hogy minél erősebbé és félelemkeltőbbé formálódjon.
Végül eljött a Geninvizsga ideje is, és ő méla undorral, unatkozva teljesítette a legkülönfélébb feladatokat, a dobófegyverek használatától kezdve az alapvető jutsuk bemutatásán át a tesztekig. A csapatmunkán kívül mindent a kisujjából rázott ki - azonban jószerével mindenbe belebukott, ami kooperációt igényelt volna, akár tesztfeladat volt, akár valós harci. Azokat fölöslegesnek tartotta. Ugyan minek működjön együtt a kölykökkel, akik gyűlölik, ha együtt is megold mindent?
Ekkorra hozzászokhatott volna a kisebb-nagyobb tragédiákhoz: hogy kisebbik öccsét és édesanyját elvitte ugyanaz a járvány, hogy a ködrejtekiek kinézik maguk közül, hogy régi barátai szakadnak le egyébként sem népes csapatukról, hogy új megélhetés után nézzenek... De ez még élet volt, ha mégoly pocsék is. A pénz azonban egyre nehezebben állt a házhoz, és ennek megoldása az apja feladata volt. És ő kétségbeesésében a létező legrosszabb megoldást választotta: titokban üzletet kötött egy másik Kagéval is, arra az esetre, ha Ködrejtekből kiebrudalnák őket.
Nem tették. Azt tették, amire régóta vártak, ami miatt az árulás legkisebb jeleit is árgus szemmel kutatták az idegeneken. A fiú sosem tudhatta meg, ki tervelte ki, ki kivitelezte a dolgot. Csak a végeredményre emlékezhet, arra is csak mint rémálomfoszlányok félig alaktalan halmazára: fölriad az éjszaka közepén... az apja egyik embere rázza... a klán rendelkezésére bocsátott épületben csatazaj, és ő kirobban az ágyból... rohannak a nyílt terepre, kísérőjét elkapja valamilyen víz alapú technika, ő egy shurikent állít a bűnös, egy ködrejteki shinobi fejébe, kunai landol a vállában, valahonnan az apja üvölt: meneküljön...
Egy egyszerű paraszt ébresztgette másnap reggel. Pocsék állapotban volt. Arra sem emlékezett, hogy került a kis házikóba, a falutól jó hárommérföldnyire. Álíítólag a saját lábán, és a közelében esett össze. Menekült, de hogy a mészárlást hogy élte túl... Saját maga számára is rejtély volt.
Amint lábra tudott állni, lelépett. Minél távolabb szerette volna tudni magát a falutól, érthető okokból: ő vélhetően szököttnek számított. Nem sétálhatott vissza a halál torkába. De ezen kívül csupán egyetlen opciója volt. Egyetlen dolgot tanult egész életében...
Egyedül, csapat nélkül zsoldosnak állni nem volt nagy biznisz, de neki megtette. Szabadon kóborolhatott, annak dolgozott, akinek akart, attól tanulhatott, aki csak hajlandó volt tanítani. Nem volt különösebb célja, több mint egy évig rótta az utakat, váltotta aprópénzre a tudását, míg végül a Tűz országában kötött ki. Erről a helyről már olvasott korábban. A leghíresebb falu, Avarrejtek országa...
A fiú némi undorral bámulta a hegyoldalba faragott arcokat.
~ Ezt a giccset már...
A legrégibb falu. Állítólag annak a félisten hatalmú figurának a leszármazottai alapították, aki megzabolázta a Tízfarkút. Hogy küldetés akad-e, nem tudja... De tanulnivaló biztos. Ha itt nem teheti magát erősebbé, akkor sehol.
Bizonyos várakozással, maga elé bámulva indult meg a legközelebbi házak felé.

Na kérem... Igencsak jó Mindig örömmel olvasok hibátlan előtörténeteket, hiszen az ET teljesen hibátlan volt, egy kis dologgal. Emellett volt egy nagyon pici gikszer, de arra kitérek majd most. Előtte viszont a jó hír, nemde?

- Jutalom: Plusz egy a választható Alapfegyverek közül, így neked kezdetben 4 típusú/adag fegyvered lehet.

Na, hogy ezzel megvagyok jelzem a pici dolgokat, melyek nem mindegyike hiba, egyik inkább csak megjegyzés

- Kezdésnek eredetileg csak egy Chakra használható, de mivel a Sötét chakra nem elementális jellegű, avagy KG alapú, így ez nem probléma. Csak gondoltam jelzem, ha valaki rákérdezne hogy miért lehet két elem.

- A Démonok Országa, nem feltétlenül jó származási hely, mert nálunk alapvetően a kifejezés a Démonok lakta területre utal, amit meg jobbára démonok laknak. Tudom hogy létezik az ország a Kánon( Mármint eredeti) -Narutóban is, de az oldal nem követi a történet cselekmény szálát, és nagyon sok dologtól el is tér. Persze ettől függetlenül nem problémás ha létezik egy Démonok országa nevezetű helyszín is, csak ugye keverési lehetőség.

- Méreg termsézetesen lehet majd, de egyenlőre ha van rá egy mód, ne használd A Méregrendszer majd ki lesz dolgozva, de perpillanat nincs életben még.

- A KG-ről, majd kérnék egy leírást, tisztánlátás okán.

- Adatlaphoz ha kell segítség a szolgálatodra állok. Tudom hogy kicsit bonyolultnak tűnhet néha a jó pár rendszer ami van, de azért lettek meghozva hogy egyenlőek legyenek a karakterek között az esélyek, illetve hogy egy harc ne ott dőljön el, hogy ki mond nagyobbat. Az attribútumok azért vannak, hogy szépen össze lehessen hasonlítani a dolgokat Inkább kérdezz, mint hibázz. De a hiba irányába fenemód toleráns vagyok, ha nem hisztivel párosul. Emellett természetesen azt tudom ajánlani, hogy nyálazd át a dolgokat jól.

Nem húzom az időt:

Na aszongya:


Az elismerést és a vele járó jutalmat köszönöm, bár őszintén szólva lövésem sincs, mit veszek belőle (úgy képzeltem el a karit, hogy a huzal az elsődleges fegyvere), majd kitalálok valamit.

Ami a Démonok országát illeti, az afféle eredetmondai helyszín az esetében, ő maga sohasem járt ott. Az talán mégse lett volna szép, hogy beírom: "születési hely ismeretlen", pedig a karinál nagyjából ez a helyzet. Annál talán megmaradhatunk, hogy a Démonok országa a származási hely a mesék meg Kugo megkérdőjelezhető állítása szerint.

KG: bevallom, amikor írtam róla, még nekem is csak homályos ötleteim voltak. A lényege valószínűleg a chakra (ha belefér, extrém) kontrollja, elszívása és hasznosítása lenne, semmi fizikális vagy elemi. Kérnék mondjuk egy napot a részletekhez. Az adatlapra őszintén szólva úgysincs időm ma, majd igyekszem összehozni egyszerre a kettőt.

Folytatásom következik.