Árusok, bódék, kofák. Ha szeretnél valami frisset vásárolni itt a helyed, ha szeretnél valami kevésbé frisset akkor is. Egy jó piacion, a kicsit rohadt portéka is elkél.

*Kugo egész nap kifejezetten ingerült volt. Egy ingerült zsoldos ritkán vidító vagy akár veszélytelen jelenség - némileg tompította azonban a dolgot, hogy az ő esetében ez egy bizonyos személyre irányult, így aztán remélhetőleg csak ő játszik majd áldozatot.
Nemsokára. Nemsokára...
Őszintén szólva nem hitte volna, hogy, ha már egyszer eladta magát mint reguláris katonát, még egyszer kénytelen lesz a pitiáner fejvadász szerepébe bújni, pedig néhány napja éppen ebben az alakításban remekel.*
~ És mindez egy ilyen kis nyavalyás miatt van...
*De, úgy tűnik, a múltja elől nem szökik meg egyszerűen.
A falu vezetése szemmel láthatóan szinten szerette volna tartani az embervadászi képességeit. Tulajdonképpen érthető... Csak éppen neki nem fűlik a foga a dologhoz. Az ilyen melók nem olyan egyszerűek és pihentetőek, mint némely katonai akciók. Jobbára unalmas információgyűjtögetésről szólnak, pletykák meghallgatása, emberek kínvallatása, ilyesmi, míg rá nem talál a célszemélyre. Onnan már gyerekjáték a dolog... Csak egy gyors élethalálharc van hátra. Néha az sem. És vélhetően most sem lesz...
Sajnálatos módon éppen küldetés nélkül állt hosszú hetek óta. Ilyenkor rendszerint élvezi, hogy a semmiért fizetik, ezúttal azonban Yumi-sensei belerondított az édeni szituációba holmi isteni szikrával - vagy talán nem is az volt, hanem egy ukáz odaföntről.
Mindenesetre a nyakába varrt egy házon belüli küldetést.
Tulajdonképpen nem tűnt bonyolultnak a dolog. A Kereskedelmi Körzetben a jelentések szerint az utóbbi időben igencsak elszaporodtak a zsebtolvajlások. A falu zsaruinak pedig, úgy tűnik - közelebbről meg nevezett - jobb dolguk is van...
~ Igen, persze, naná... ~
...mindenesetre őrá bízták, hogy felderítse az ügyet és nyakon csípje a felelősöket. A célja érdekében felhasználhatja a Konoha Keimu Butai nevét, egyébként intézze belátása szerint, agyő, sok szerencsét.
Három napot rohangált az ügy miatt, mire eredményre jutott.
A gyűjtött infók szerint meglepő módon egyetlen figura felel az egész mizériáért, egy meglehetősen profi kóborló zsebes, aki nemrég úgy döntött, a faluba teszi át a székhelyét. Kugo minden megszerezhető adatot begyűjtött róla - erre megvoltak a módszerei -, aztán végre-valahára indulhatott vadászni.
A Piactéren az átlagnál valamivel kevesebben tartózkodnak, és ez most némi megkönnyebbülést jelent számára. Mint megtudta, a figura a praktikus kis tolvajkésén kívül valódi fegyvert is hord magával, és ha a harchoz gyáva is, olyan esetleg ötlete támadhat, hogy a legjobb szabadulólevél egy ártatlan járókelő torka a kése alatt. Nem mintha ilyen helyzetet nem tudna megoldani...
Meglehetősen unott képpel sétálgat a vásárlók és eladók ritkás forgatagában. Nem keresi a célpontot: régen megtalálta és egy pillanatra sem téveszti szem elől, noha harminc méternél nemigen megy közelebb hozzá. Nem sokat törődik azzal, hogy beolvadjon a vevők közé. Balja ujjai között egy shurikent pörget ide-oda lustán, mint bűvész a kártyalapot, részint unalmában, részint mert úgy gondolja, a derék ember megérdemel valami hegyeset az egyik térdébe, ha már ennyit futtatta. Csak hogy valami kompenzációt kapjon...
Hogy egyenlőre nem lépett, talán csak az indokolja, hogy a tökéletesség kedvéért szeretné tetten érni a célpontot. Végül kiderül, nem várakozott hiába: embere megkezdi mestersége áldásos gyakorlását egy viharszőke, fiatal lány javára, akit a zsoldos első blikkre Villámasszonynak tippelne. Biztos idegen itt, turista vagy újonnan letelepedett, abból ítélve legalábbis, ahogy körbenézelődik. Talán ezért is nézte ki a célpontja... No de ezért nem jár vállveregetés, elég egyértelmű megfigyelés.
Most viszont, ha nem akarja, hogy lopás általi tulajdonátruházás esete forogjon fenn - heh. Egész jól el tudna játszani ezzel a lehetetlen zsargonnal... -, ideje lenne közbevetnie magát.
Végül inkább egy kunait vet közbe - egyiket azon kettő közül, melyek markolatgyűrűjére a két huzaltekercse egy-egy végét erősítette -, pontosabban a munkájának éppen nekilátó ürge lába elé. A shurikent a dobás után gyorsan átcsúsztatja a jobbjába, hogy készen álljon, ha valami megtorlási lehetőséget kap...*
- Megállni! A Konoha Keimu Butai és a Hokage nevében letartóztatom!

* A Piac forgataga igazán ijesztő lehet azoknak akik nem tudják hogy mit keresnek, és azt a mit éppenséggel hol is keresik. Szerencsére Mori tudja hogy mit keres, bár az már más kérdés hogy a Kínai Káposztát hol is keresse. Annyi biztos csak, hogy egészen kevesen vannak most a piactéren, így amiatt nem kell aggódnia, hogy esetleg eltévedne, vagy netalán ne látná meg a portékákat az ott álldogáló különféle alakok miatt.
~ Vajon milyen az a Kínai káposzta? Zöld? Lila?
* Nos, a huszonegyedik század leányáról beszélünk, így nem csoda hogy nem ismeri fel a Kínai káposztát... És nem mintha vagy százszor evett volna már, egész pontosan csak 99-szer. De édesanyja most úgy döntött, hogy itt az idő valamirevaló leányt nevelni belőle, aki ha bő mellmérettel nem is, de jó főzttel odacsalogatja a nyalka legényeket. Persze az más kérdés, hogy aziránt a lány sokkal kevésbé lelkes, pláne hogy " kell a fenének még férj" ~ Ja. ~, arról nem is beszélve hogy amíg főznek rá, addig nem kell aggódnia semmi ilyesmi miatt. De Muternak nincs ellentmondás, irány a piac. 
~ Talán a hosszúkás ez... Bár... Lehet inkább Lila. De mégis miért Kínais a lila? Na nem mintha a hosszúkás az lenne... Talán meg kéne kérdeznem egy eladót, de mi van ha hülyének néz? Tök gáz lenne... Akkor egyszerűen csak odamegyek, és kérek Kínai Káposztát, de mennyit is? 
* Miközben gondolkozik, önkénytelenül is lankad a figyelme a kezét kissé lefelé húzó szatyorról, amiben már van egy fél kiló paradicsom, és a pénztárca, aminek a többi portékat kéne fedeznie. Révedéséből akkor ébred fel, amikor is egy férfiú hangja harsan fel, határozottan a maga irányába.
~ Mi?
* Hátrapillantva valóban egy gyanúsnak tűnő alakot pillant meg, aki túlságosan is közel áll hozzá, és ingóságaihoz ahhoz, hogy jót akarjon. 
~ Óh, komolyan? Annyira hülye, hogy pont tőlem lopna? Bár, nem vettem volna észre, az biztos.
* Bármiféle reakció helyett, csak meglepetten pislog a "megmentőjére", és jobbkezét óvatosan hátracsúsztatja, hogy elmutasson pár jelet, lehetőleg nem a tolvaj szeme láttára.

*Komas reggeli arccal nyuzottan setalgat Yoru a piacon rovid nadrag, polo, papucs. Semmi ninja felszereles, meg csak fegyvertarto sem. Eletmodot valtott. A jopar honapos zulles es a holgy tarsasag vegyes jelenlete az eleteben kisse nagy torest okozott. De most ugy dontott, hogy ha mar a csapata ujra mukodik akkor neki is itt az ideje hogy rendbe szedje magat. Celja egyszeru: ~ etelt kell szereznem de mielobb! *Ennek fenyeben bevasarlas a cel. 
~ Halat kene venni, egy finom friss halas rament osszedobok. * a dontest a tettek kovetik es mar fizet is a halasnal egy szem 10 kilos lazacot kap papirba csomagolva. Talan ennek koszonhetoen jobb kedvuen induo neki a zoodseges resznek. ~Szuksegem van Kinai kaposztara, padlizsanra gombara es paradicsomra-prikara.
*bamban all a zoldseges stand elott par pillanatig majd megszolal.
- Kezcsokolom! Kifoszthatom a standot? Halas ramenhez szeretnek kinai kaposztat meg a szokasos finomsagokat.
*az elado valasza elott hangoskodas zavarja meg a csendet. Ismeros hang kialt fel toole nem mesze.~Kugo? Itt? Hmm nem is tudtam hogy piacra jar? * feje lasan fordul a hang iranyaba. Eszre sem veszi a melette allo apro termetu lanyt elnez felette.
~ mi folyik itt? * szeme kikerekedve figyeli az esemenyeket.

*A piac nagyszerű hely az olyan alakok számára, akik könnyen szeretnének pénzhez jutni, és most nem az árusokra gondolok. De nem ám. Sokkal inkább az olyan egyedekre, akik eme pénzt és egyéb értékeket azon érdekes foglalatosság körében próbálják megszerezni, mely során semmilyen anyagi illetve más jellegű ellenszolgáltatást nem biztosítanak. Igen, ők a tolvajok. A piac, egy tolvaj számára maga az édenkert. Naponta több száz ember fordul meg itt, vagy ha úgy tetszik több száz pénztárca. Nem csoda hát, hogy a zsebesek kedvenc helyévé vált a kereskedelmi körzet. Még a legrosszabb napokon is összejöhet pár száz ryu, hogy a jobb napokat ne is említsem. A nagy tömegben pedig minimálisra csökken a lebukás veszélye, mondhatni nullára. Még a legkétbalkezesebb ember is könnyen megszedheti magát a hatalmas tömegben. De a mai nap nem ilyen, kevés ember látogatott ki a piacra. Joggal állíthatom hát, hogy bátor tolvaj az, aki ezen a napon próbál szerencsét. Vagy csak simán bolond. De lám, máris van egy jelentkező e csodás címre. Vagy mégsem? Nem bizony, esetünkben ugyanis nem egy tolvajjal van dolgunk, hanem egy mestertolvajjal. Őket nem izgatja a lebukás veszélye, az évek során elég tapasztalatot gyűjtöttek össze, hogy kellő magabiztossággal lássanak neki mesterségük űzésének, még akkor is, ha éppen figyeli őket valaki. Csuklyáját a fejére hajtva, hogy továbbra is megőrizze névtelenségét, megindul áldozata felé, akit már jó ideje kinézett magának.
~Bemelegítésnek jó lesz ez a lányka, aztán nézek valami nagyobb falatot.
*Gondolatmenetéhez híven hamar ott is terem az első látásra törékeny lányhoz. Valódi profi lehet ez a tolvaj, mert mialatt a szatyorban matat, szemével már a következő alanyt keresi. De bámészkodása hamar abbamarad, rettentő dolog történt. Olyan dolog, amit egy mestertolvajnak soha sem szabadna átélnie, lebukik. De ez nem gátolja meg abban, hogy kiemelje a pénztárcát. Célegyenesben nem szokás visszafordulni.
~ Akkor most jöhet a B terv. Futás! – gondolja magában.
*A jó ég se tudja mikor volt az utolsó alkalom, hogy ehhez a megalázó módszerhez kellett forduljon. De még mielőtt futásnak eredt volna, a frissen „megismert” leányzó kezét megragadva hátrarántja, hogy üldözője fenn akadjon benne. Aztán jöhetett a lány mellett álló hatalmas melák, akire enyves kezű barátunk inkább csak „hatalmas barikádként” tekintett, akit némi lendület és a gravitáció hathatós erejével a földre küldött, felborított. Na de most aztán tényleg futás. El is kezd futni és csakhamar eltűnik az első saroknál.

*Sajnálatos módon nem könnyítik meg a dolgát, úgy tűnik. Most még kergetőzhet is... El ne felejtse majd Yuki-sensei-en is megtorolni a dolgot, ha az enyveskezűvel végzett. Őszintén szólva nagy kár, hogy a másik a biztonságos verzió mellett döntött. Túl szép is lett volna, ha okot ad arra, hogy a fejébe röpítsen egy darab vasat... Pedig az illene legjobban a fiú pillanatnyi lelkiállapotához.
No de ilyen nüanszok igazán nem fogják visszafogni a kezét.
Közel a tolvajjal egy időben mozdul, inkább oldalra, mint előre, miután számít rá, hogy rárántanak vagy -hajítanak valamit vagy valakit. És eszében sincs rohangászással kezdeni a végjátékot, nem. Egész egyszerűen lendíti a jobbját, a startoló zsebes után küldve a shurikent. Nem lábra, szellemek mentsenek, az egyszerűség kedvéért lehetőleg a háta közepébe. Csak ezután kezdi meg az üldözést, könnyedén átugorva az akkor már vélhetően egymáson heverő lányt és bábost. Talán tudat alatt még tudomásul is veszi, hogy Yoru a helyszínen van...
Egyébként már teljes mértékben a célpont köti le a figyelmét.
Még röptében visszarántja az elhajított kunait a kezébe egy gyors csuklómozdulattal, s ha a tolvaj ekkor még a látóterében, ezt is utánadobja, majd megint visszarántja. Ha pedig nem képes ilyen egyszerűen megállítani, úgy kénytelen üldözni. Ebben az esetben a kunai hamar újra az övére kerül, a keze pedig a Kos pecsétjére kulcsolódik, előhívva a Shunshin no Jutsut. Az eléggé felgyorsíthatja ahhoz, hogy minden további nélkül elkaphassa majd.*

* A tolvaj menekülőre fogja, s ez közel egyenlő azzal, hogy a Morin egy jó nagyot ránt, elterítve a földön. Szerencsére ez nem zavarta meg annyira a korábban elmutatott jelek befejezésében, így az utolsót felvillantva hozzávetőleg tíz méterrel arrébb talpon jelenik meg, különböző elektromos jelenségekkel körbevéve, szikrázó tekintettel. / Villanás /
~ Nincs nálam semmi fegyver...
* Hátrapillant egy kissé, és látja a sebesen előre rohanó Kugot, így ő is a Rabló irányába veti magát, ha fegyvertelenül, akkor is. 
~ Elég gyors ez a tolvaj, nem tudom utol tudom-e érni így. 
* Jobb kezével ő is a Kos jelét veszi fel, s ha esetleg kezdene lemaradozni a Tolvaj, és a Fiútól, akkor segít egy kissé magán. 
~ Remélem az a másik alak akit feldöntött, nem teszi el a paradicsomjaimat. 
- Dobj már nekem egy Kunait. 
~ Ha meg nem kapok, maximum a fülébe harapok annak a mocskos tolvajnak...
* Feltörve a pecsétet, teljes sebességgel a károkozó után rohan, továbbra is jeleket mutatva azon kezével, mely éppen szabad.

*Meglepő fordulat, a félkómás Yorut egy eszement száguldozó feldönti, a bábmester határozott puffanással terül el a földön. Fülében cseng Kugo jellegzetes hangja.
~ Mi a franc? Tolvaj?! *Pupillái beszűkülnek, és a rohanó alak után néz aki fellökte.
~ Neeem kispofám, elszúrtad a bevásárlásom, ez nem olyan dolog amit csak úgy megúszhatsz. *Felpattan és a földről egy dió méretű követ tiszta erőből abba az irányba dob amerre az alak menekül.
- Rossz nap, rossz ember öcsi! 
*Szemét le nem veszi a kőről miközben a kézjeleket formálja ~ Kawarimi no jutsu (Testhelyettesítő jutsu)
*A férfi teste a futó alaktól balra előrébb jelenik meg egy ház teteje felett körülbelül 2 méterrel, ám a lendület amivel mozgásban van csak egy pillanatra törik meg és a ház tetejére bukfencezve kapcsolódik be az üldözésbe.
- Tudod te kit lökdösöl? Földbe döngöllek te barom! *Tajtékzik a méregtől miközben a környezetében található valamennyi apró tárgyat elkezdi chakraszálaival a menekülő alak felé dobálni. Így az utcán heverő bottól a kenyeres kosárig, az összetekert szőnyegen át a cipő sámfáig  minden repül a férfi után, némelyik úgy tűnik Yoru szemszögéből, hogy el is találja itt-ott a zsebest.

~ Bakker...
*Ennyit az üldözés rövidre zárásáról. És még majd keresheti is a shurikent visszafele jövet... Mert eszében sincs megállni emiatt, derék embere ugyanis ért ahhoz, hogy eltűnjön a tömegben, így folyamatosan a sarkában kell maradnia, hogy szem elől ne veszítse. Így aztán kunait sem vág utána, jobban megéri neki a Shunshin.
Mikor lányhangot hall maga mögött, halványan elvigyorodik egy pillanatra, majd dönt is a dologról: hátradobja a kért ninjatőrt körülbelül Mori irányába anélkül, hogy egyáltalán visszafordítaná a fejét, aztán ha kapja, tőle marhatja. Csak örül neki, ha kap egy kis segédkezet. Annyival is csökken a fárasztó szakasz ráeső része...
Ami Yorut illeti, vele már nem ilyen egyértelmű a helyzet.*
~ Cs*szd meg, bábos...
*A melák még így is lényegesen lassabb lenne kettejüknél, ha nem nyúltak volna mindketten a Fürge Testhez. Így viszont szemmel láthatólag kénytelen idő hiányában kevésbé finom eszközökhöz nyúlni, s különböző apróságok/nagyságok rázúdulnak a jelenetre, igazságosan megoszolva üldözött, üldöző és rémült civil között. Valamennyire a zsoldost is megakasztja, hogy a zuhanó objektumokat kerülgesse, noha annyira szerencsére azért mégsem, hogy különösebben lemaradjon.
Sőt...*
- Megállni!
*A zsákutca végéhez érve meglehetősen egykedvű képpel stoppol és húzódik középre, hogy minél jobban elzárja az utat, ha a zsebes elkeseredésében esetleg megpróbálna kitörni - noha ezt a két másikkal az oldalán nem tartja különösebben valószínűnek, de az óvatosság sosem árt, ugye. És, immár pozícióban, kezdheti elemében érezni magát.*
- A Konoha Keimu Butai és a Hokage nevében letartóztatom! - *a szavainak egy kunai ad nyomatékot, melyet a markolatgyűrűjénél fogva lustán pörget az egyik mutatóujján, na meg az aggasztóan hideg tekintet, amit a tolvaj irányába küld.* - Csak javasolhatom, hogy békésen jöjjön velem. Nehéz napom volt, és tőlem nem veszik zokon, ha csak egy hullát szállítok le...

* Szerencsére kérésére megkapja a fegyvert, mi több ráadásul kettőt is, ami még inkább tetszésére való, ha azt nézzük, hogy minél több a fegyver, annál több az esély. Válaszra nem méltatja az esetet, csak biccent egyet köszönetképpen, s nekiiramodik, hiszen immáron van valamilyen védőfelszerelése.
~ Kunai. Nem egy tanto, de megteszi ha arról van szó.
* Háta mögött tartva egyiket a karika segítségével lázasan pörgeti, a másikat csak készenlétben tartja, hogy tudjon vele nyesni egyet, ha arra kerülne a sor.
~ Még kicsit messze van ahhoz, hogy utolérjem egy gyors ugrással, meglepően sebes a tolvaj, ha azt nézzük, hogy már most is gyorsítottam a futótempómon, a Shunshinnal.
* Az őrült hajszából a méretes férfi sem marad ki, aki az imént majdnem ráesett, s egy pár pillanat múlva, már dobál is mindenféle szemetet a utca egész népére, ami nem túl kellemes se a tolvajnak, se Morinak. Nemde?
~ De. Ez így többet árt, mint használ.
* Fordul fejében meg a gondolat, miközben egy kaptafa nem is olyan messze repül el kobakjától, az őt egyenesen eltaláló kenyeret nem is említve.
~ Az egy dolog hogy ha kővel dobnak meg, akkor kenyért kéne dobni. De mi van ha kenyérrel dobnak meg? Akkor kiflit kéne...?
* A Tolvaj hamar kifogy a szerencséből, s egy sikátorba rohan be, amiről ugyan még nem sejti hogy zsákutca, de hamar egyértelműsödhet előtte. Itt az idő kitörni Kugo lépésének mértékéből, s a korábban elmutatott pár jel után a zsákutca másik végén terem, egyenest a tolvaj mögött, miközben pillanatnyi útját pár kékesen fénylő sáv kísérte. A Kunaikat megszorítja, majd készen figyeli a Delikvenst.
~ Hullát? Ez blöff. Nem hiszem hogy a Tolvajok szabadon ölhetőek, nem követtek el komoly bűnöket. Vagy ez igen?
- Visszakaphatom a pénztárcámat?
* Teszi fel a teljesen jogos kérdést, majd lassú, ám éber léptekkel elindul a tolvaj felé, figyelve arra, s a magasban lévő bábmesterre is, nehogy netalán rárontson a szerencsétlen alakra, aminek esetén azonnal a védelmére kel. Nyilván megvan a maga oka a Zsebesnek a tetteire, s ki tudja. Talán azok az okok némi szimpátiát is ébreszthetnének a hallgatóságban.

*Yoru ámokfutása mint a szőnyegbombázás sújtott vétkest és ártatlant. De igazából ez csak az első kirohanás volt mérgére.
~ Franc semmi nem akadályozta a menekülését, sőt távolodik. * Ami igaz az igaz, a három alak láthatóan távolodik tőle, ami kicsit sincs ínyére.
-Pff... ~ Utálom ezt a jutsut, de ha muszáj.. a Shunsin no jutsu a kézjelek után működésbe lép, és bár nem éri utol azonnal Őket de legalább nem nő a távolság.
A tetőről tetőre ugorva figyeli Őket ám mikor megállnak Yoru nem fékez, és egy magasabb tetőről készül földet érni.
~ Ha ez bejön, csak a feje marad ép! *Kézjelei egyértelműek és elrugaszkodása is megmutatta a célt. Egyenesen a tolvajra ugrik az aktív fejvadász technikával a tarsolyában. És amennyiben sikerül kiviteleznie a "Dinamic Entry-t" úgy Ő a földbe merül a tolvajt pedig amennyire csak tudja magával rántja.
Ha pedig mázlista a lókötő úgy kitérésével a kis hölgyet hozhatja kellemetlen helyzetbe, tekintve hogy az mögötte áll.
Zuhanás közben Yoru artikulálatlanul szidja a férfi felmenőit egészen addig míg a föld el nem nyeli hangját testével egyetemben.


Jó pár másodperc telik el mire kikecmereg a földből és ráeszmél mit, vagy kit rántott le a föld alá.

* Sakk-matt. Akár a táblán a királynak, menekülőművészünknek sincs hova lépnie. Ha becsületén kívül nem akar mást elveszteni, mondjuk az életét, akkor jobb, ha megadja magát.
- Elkaptatok, megadom magam. – szólalt meg határozottan, komolyan gondolja a dolgot.
* Határozott hangja ellenére, jól kivehető belőle a félelem és a szégyenérzet. Félt, Kugo szavai nagy hatást gyakoroltak rá, ahogy mondta, és ahogy néz rá, tényleg képes lenne megölni őt. Szégyenkezett, na nem azért mert lopott. Korántsem. Inkább amiatt, hogy három kölyök, de inkább csak ez a kettő, elkapta őt. A harmadik még nem ért ide. De akkor hol van? Ó, ott van, jön már ő is. Mit jön? Egyenesen repül. Szép támadás! Lenne… Megfeledkezve azonban a ninják egyik fő szabályáról, „Légy hangtalan”, hamar felvonja magára a figyelmét. Várhat még a pénztárca visszaadása, első az élet. Nem is marad egy helyben tovább, félre ugrik. De nem egyedül. Bármily meglepő a dolog, a hátánál álló lányt félrelökte, ellentétes irányban, amerre ő vetődött aztán. Nem kell semmilyen hősies tettre gondolni, nem a lányt akarta megóvni, nem első szándékban. Magára gondolt. Kugoban nem bízhat, ahogy azt ő is mondta, hullaként is leszállíthatja. A nagydarab fickó sem tűnik barátságosnak, biztos volt benne, ha félreugrik, akkor még mérgesebb lesz a nagy melák és még rosszabbul járhat. Egyetlen esélye a túlélésre, ha a „csapat” harmadik tagját maga mellé állítja, vagy a kőomlás ellen uszítja. Nem érte el egyiküket sem a fiatal homokrejteki, ám az biztos, hogy továbbra is megállíthatatlan volt. Olyannyira, hogy a föld sem állította meg, egyenesen belefúródott.
- Mondtam már, hogy megadom magam! – veti oda a triónak dühösen – Állítsátok le azt az idiótát.

- Azon ne múljék…
*Nem mintha neki nem lenne édesmindegy, kit zsebelt ki a tolvaj és kit nem, míg ő maga nincs az áldozatok között, de a kérés jogos. Úgyhogy - tekintetét továbbra is mai áldozatára szegezve - beleegyezően Moriko felé int. A hang ugyanaz, mint aki elkért tőle egy kunait, a lány tehát nem fegyvertelen: menjen egészen nyugodtan, és vegye vissza, amit hagyott eltűntetni.
Ekkor érkezik a helyszínre Yoru.
A pillanat törtrészéig mintha mozdulni akarna, aztán, látva, hogy csak a bábos érte be őket, ingerült képpel marad a helyén, s hagyja folyni a cselekményt, egészen a melák földbe fúródásáig és a tolvaj segélykéréséig. Éppenséggel még akkor sem tesz mást, csak mordul egyet, érthető helytelenítéssel a hangjában.*
- Yoru, csihadj! - *vakkan fel végül szokott tapintatos, diplomatikus modorának az utóbbi három napban érlelt esszenciájával élve, mivel úgy ítéli, ha ezt nem teszi, a bábos esetleg folytatni akarná az eljárást. Azonban mi értelme lenne holtan látnia emberünket, ha nem ő végzett vele? Igazán semmi. Még annyi ideig vár, hogy a lány összeszedje magát és visszavegye a tárcáját - ha erre nem kerül sor kellően rövid időn belül, ő maga megy oda és nyomja nemtörődöm képpel Moriko kezébe vagy bármi egyéb szabad pontjára, mert felsegíteni nem fogja -, majd kissé oldalt lép a zsákutca közepéről.*
- Mész amerre mondom, négy lépéssel előttem. Ha beszélsz, ha próbálkozol valamivel, okot adsz rá, hogy megjavítsam a napom. Indíts!
*Mordul határozottan parancsszószerűt, s a fejével féloldalt biccentve kijelöli a követendő menetirányt. Több szót nem akar erre pazarolni, s látszólag a másik két ninjával sem igen hajlandó törődni többet. A munka, az végül is munka, nem holmi társasági rendezvény...*

//Elnézést a kiesésért, kicsit a fejemre nőtt a munka. Egyébként Moriko, „kért” fegyver, nem „két” fegyver. //

/ Kért fegyver, vagy két fegyver, úgy is visszaadom! De legközelebb figyelmesebb leszek ^^ /

* A tolvaj megvan, és meg is adta magát, minden Happy! Kivéve hogy a harmadik még nem adta fel a harcot a védtelen Tolvaj ellen, és egy elég dinamikus támadással készül. Mori erre nincs igazán felkészülve, hiszen egyenlőre a pénztárcáját várja, s meglepetésére hirtelen ellökik. 
~ Nem tanul semmiből, igaz?
* Eléggé mozgékony alkatú, így képes pillanatokon belül visszanyerni az egyensúlyát az ellökés után, s már-már ugrana a tolvajnak, ha nem észlelné hogy az eddigi helyén kicsit furcsa a föld, s valójában a bábmestert tartalmazza. 
- Oh, köszönöm.
* Reagál kicsit kelletlenül a dologra. Nem lett volna képes kitérni, ha nem lök rajta egyet az alak, és ezért mindenképpen hálás egy picit. De az üzlet az üzlet, s ismét a tolvajra pillant.
- Nos, esetleg a pénztárcámat elkérhetem? 
* Ha már üzlet, van nála egy feketén szerzett Kunai, azt is illő lenne a gazdájának visszatulajdonítani, így a fegyvert a karikánál megforgatva Kugo irányába dobja, de úgy hogy lassan repüljön. 
- Köszönöm.
* Elkapták a bűnözőt, Yoru a földbe van fúródva, és a pénztárca is visszakerült a helyére remélhetőleg. De itt még azért nincs éve a dolognak, elvégre szenvedett némi kárt Kugo impotenciája miatt, hiszen ha rendőr, akkor hamarabb kifoghatta volna, hogy a Tolvaj mire is készül, és akkor talán a paradicsomokat se taposták volna még szét. Nem bizony, ezt annyiban nem hagyjuk, igaz? ~ Igaz ~Menten el is indul a férfiú után, és hamar egyértelművé teszi hogy maradni fog.
- Részesedést kérek a tolvajból, elvégre ugyanannyira részt vettem az elfogásában mint te. Remélem nincs ellenvetésed. Most pedig... Engem érdekel a Tolvaj története.

*A dinamic entry nem úgy alakult ahogy Yoru tervezte. Kissé komikusan de akár mondhatnánk nevetségesen fest a szituáció amibe hősünk került. A mázsás test nem hogy nem döngölte a földbe a bűnözőt de még csak el sem érte. A becsapódás kisebb krátert hagyva maga után, némi port kavart és a föld alatt lehiggadt Yorut rejti.
~Mázlista egy alja nép, de akkor is a fejébe verek némi jó modort. *Azzal lassan kiemelkedik a földből és elkezdi leporolni vállait.
-Tönkrecseszed ezt a szép reggelt, feldúlod a piacot, fellöksz, összetöröd a két legszebb fej kínai káposztát amit csak találni lehet ilyenkor, ráadásul még meg is futtatsz. Szerinted mennyire vagyok kihegyezve rád?
* Kezei ökölbe szorulnak és izmai megfeszülnek, aki látott már feszült embert az tudhatja, hogy Yoru ütni fog. Teste meglendül és minden dühével és erejével mér ütést a férfi felé, de ha elhajol ha nem akkor sem Őt célozza, feje mellé üt a zsákutca falába olyat amitől a fal is megremeg. Fejét lassan elforgatja majd nagy vigyorgó arccal szól Kugó felé.
- Vérdíj? Nem mondjátok? A munka nagyját elvégeztem nektek tehát 40% az enyém! És persze a bevásárlásomat is Ti álljátok *Majd elgondolkozik, miközben kezét elveszi a falban keletkezett kis üregből, és végigméri a szöszi lánykát. ~ Hmm... de kis cuki.. nah mindegy...
-Szia, bocs a faragatlanságomért, kicsit elharapództak a dolgok. ~ Bár tény, hogy jobb lett volna rá esni...
-Yoru vagyok.

*Tolvajok. Sohasem a bátorságukról voltak híresek. Kivéve, ha ahhoz kellett a bátorság, hogy elemeljenek valamit. De, hogy odaálljanak egy pofon elé, ahhoz már nincs meg a kellő bátorságuk. S bár Yoru amúgy is célt tévesztett volna, amennyiben a férfi lett volna a cél, a tolvaj nem mert ott maradni, s arcát fogva félre hajolt. Időközben a tárca is visszakerült tulajdonosához, benne minden vagyonával és papírjaival, nem hiányzott semmi belőle. Szegény fickó annyira berezelt a kér férfiú hatására, hogy nem állt szándékába megszólalni egész úton. Így a lány nagyban bánkódhat, nem fogja megtudni mi vezérelte eme fiatal zsebest a bűn útjára. De, ha valahogy sikerülne rávennie a Kugot, hogy engedje meg elmesélni a történetét, az akkor a következőképpen hangzana:
„Fiatal voltam, amikor az utcára kerültem. Nagyjából kilenc éves lehettem. Mivel gyerek voltam nem értettem semmihez, de nekem is meg kellett élnem valahogy. Miután pedig három napja nem ettem semmit, muszáj volt a lopáshoz kényszerülnöm. Persze rögtön elkaptak. De idővel egyre jobb lettem, s nem is akartam mást csinálni. Most pedig családom van. Van egy feleségem, és négy gyermekem. Értük teszem. Ők nem tudják, hogy ezzel foglalkozom, és szeretném, ha ez így is maradna.”
*Az, hogy mi igaz ebből, ki tudja. Döntse el mindenki maga mit hisz el belőle, s mit nem. Az utat zavartalanul teszitek meg. Nem próbál meg egyszer sem elszökni a foglyotok.

Ui.: Következőre akkor írok, ha odaértetek, ahol át kell adnotok a tolvajt. Két őr fog várni rátok.

*A felé hajított fegyvert szó nélkül kapja el és rakja a helyére, újfent anélkül, hogy egyáltalán irányba, annyit nem ér meg az esemény. Ő ezzel immár végképp lerázná magáról a másik kettőt, minél előbb le akarja szállítani a célpontot, hogy végre-valahára megszabaduljon ettől a kellemetlen feladattól, így aztán már fordít is nekik hátat, persze köszönés nélkül... De nem. Ezek mindketten halálra akarják idegesíteni, úgy tűnik, az egyik pénzről és történetről papol, a másik tombol... Jupí.
Maga sem tudja, hogy nem szúrta le Yorut ott helyben, amiért a jelenlétében szíveskedett kitölteni a dühét, mindenesetre csak megtorpan, és mozdulatlanul, fapofával végigvárja a kéretlen segítség képviselőinek tirádáit. Érdekes módon kifelé a szeme se rebben, inkább mintha az arcára fagyott volna a már felöltött ingerült, komor kifejezés, hogy aztán véletlenül se engedje magát lecserélni.*
- Nincs vérdíj. - *a mordulásszerű közbeszólás csak Yoru bemutatkozása után hangzik el. A zsoldoskölyök még mindig nem fordul feléjük, inkább lépésben elkezdi terelgetni maga előtt a zsebest, hogy addig is haladjanak. Ha a többiek jönnek vele, jó, ha nem, tökéletes.* - Edzőfeladatként varrták a nyakamba ennek a rohadéknak a levadászását.
*Azt valahogy megállja hozzátenni, hogy Moriko mintha ott se lett volna, a bábos pedig kifejezetten hátráltatta, így akkor se kapnának semmit, ha igenis lenne vérdíj.*
- A története viszont tőlem mehet... Ha sikerül bármit kipréselned belőle, ami nem összehazudott sikátorromantika, dupla részesedést kapsz a pénzből.
*A kifejezetten az Onnának címzett folytatás savként mar a mogorva, cinikus gúnytól. És örüljön, hogy nem kap többet: itt ugyanis leállítja magát a Szellemszemű, legalábbis addig, míg a másik kettő valamelyike újfent be nem nyög valami - szerinte - baromságot, s a továbbiakban nem törődik mással, mint emberük kísérgetésével, még azzal sem hajlandó törődni, ha Moriko esetleg tényleg megkísérli kiszedni a tolvajból sanyarú életének történetét.*

- 40%? Talán mínusz 40, elvégre csak kárt okoztál.
~ És nem vigyáztál a paradicsomokra. Annak most már búcsút inthetek. Mit mond majd mutter ha hazatérek üres kézzel? * A szöveget azonnal a pénzzel kapcsolatos megjegyzésre vágja, roppant komoly fejet felöltve, amit úgy két pillanat múlva átvált mosolygásra.
- Túlzásnak nevezném hogy elharapództak a dolgok, inkább te harapództál el! De örvendek Yoru, én Moriko vagyok. * Kezet nem nyújt, nincs arra szükség, se bármilyen további tesze-toszára, mert Kugo végre kiböki hogy nincsen semmilyen jellegű jutalom az úriember behurcolásáért.
- Óh, az de szar... Embeeeer, pedig azt hittem hogy tudok majd valami hasznot húzni a dologból. Esetleg nem tudjuk kicsit megvámolni a zsebest? * Kiszedni az erszényt, elharmadolni, és mindenki mehet a dolgára, nemde? ~ De ~ Szép is lenne valami ilyesmi, az már biztos. Egy kis korrupció időnként éppen belefér ha az embernek nagyon nincs mit tennie, arról nem beszélve hogy egy sikátorban vannak. Senki nem látná meg, ha egy kicsit lehúznák az alakot, elvégre volt némi személyes károsodása szegény leánynak.
- Roppant humoros, majd leírom egy cetlire, és felolvasom ha nem azon nevetek hogy még mindig edzőfeladatokban van részed. Akkor talán ezt is megmosolygom. * Nem, nincs tanárja perpillanat, de ezt másnak nem kell tudnia, elvégre látszatra nehéz megítélni egy ember erejének mértékét.
- De azért a történetet meghallgatom, mert érdekel. * A történetet végighallgatja, majd csak bólint kettőt-hármat a dologra, nem tudja hogy mi igaz, és mi nem, de egyenlőre belemegy a játékba.
- Szegény lélek, mostoha egy életed lehetett.
~ Talán csatlakozom még egy kicsit a menethez,úgy is erre lakok... Csak az ebéddel mi legyen.* Mondhatná azt, hogy meglopták, de sajnos édesanyja éppen eléggé ismeri ahhoz, hogy meglopni a lányt halálos ítéletnek is fordítható egyes népek nyelvén, így felesleges lenne hazudni. Inkább elmeséli az egészet, és legfeljebb kap egy büdös nagy taslit. Feléjük így fejezik ki a szeretetet!

*Se fiatal lányokon hasas ugrás, se pénz, ráadásul még Kugo is leugatja hősünket. Így aztán teljesen kedvetlenül slattyog a társasággal. Bár legalább megismerte Morikot.
- Se pénz, se semmi móka. Nah veled is csak a baj van Kugo, megkímélhettél volna ettől a futkorászástól, ha simán levágod a pasast mielőtt nekiiramodik. *Hangjából egyértelműen érezhető, hogy pontosan tudja Kugo képes lenne rá.
-Elpuhultál?
~ Azt hiszem a piacig velük tartok aztán tiplizek haza főzni. *A férfi szívszorító történetet ad elő, mely talán még kicsit valós is lehet. De mérhetetlenül felesleges szócséplésnek tűnik Yoru számára.
-Chh szegényke, de ha ennyire profi vagy akkor mért nem lettél ninja.. mért nem élsz hivatásszerűen abból, hogy emberektől-ből információt kiszedj?
*Lassan odaérnek ahol útja elválik a többiekétől. Így udvariasan elköszön..
-Azt hiszem én folytatom akkor a napi teendőimet, nem érek rá egész nap helyetted dolgozni. *Viccesen odabök Kugó felé fejével. Majd mélyen meghajol Moriko felé, és még a zsiványnak is biccent egyet. Mosolyog még egy kedveset a kis csapatra és jobbra fordulással megindul a piac felé.
~ Mókás kis kaland volt...

*A korrupció ajánlgatására egy mordulás a válasz, a lány veheti beleegyezésnek vagy tiltakozásnak, ahogy tetszik, tulajdonképpen semmi mögöttes jelentéstartalma nem volt. Maximum annyi, hogy őt márpedig hagyják békén a hülyeségeikkel, de hát ennek az átviteléhez nem kellett volna külön hangot kiadnia. Elég nyilvánvaló üzenet már puszta ránézésre is.
A következő komment már egy fokkal komolyabb reakciót vált ki belőle. Tudniillik elmosolyodik - nem úgy, ahogy normális emberek szoktak, hanem ahogy egy szociopata sorozatgyilkos fejezi ki nemlétező érzéseit trancsír közben. Még egy kicsit hátra is fordítja a fejét, hogy észrevetesse az arckifejezését, ha már hatásvadász, hát hatás is legyen.*
- Ha te nagyobb falatnak tartod magad, legközelebb téged vadászlak le. Előre is örülök a találkának...
*És visszafordul, több szót nem veszteget az ügyre, az arcvonásai is visszasimulnak a normális mogorva képbe. Máskor megnézné az eredményt, ez azonban olyan nap, amin inkább csak túlesne. Nem mintha olyan kevés lenne az ilyen napjaiból...*
- Nem adott rá okot. Magyarázkodhattam volna Kaitónak. - *a Yorunak szóló szöveg már lényegesen megengedőbb, ha a "barátságos" jelző kicsit talán túlzás is lenne rá.* - Folyton részeg, de nehezebb becsapni, mint bárki mást a faluban... Fene se érti.
*Mindeközben a zsebes buzgón produkálja magát Morikónak, a srác fél füllel hallgatja a mesét. Nagyjából a standard parasztríkatás a sanyarú sorsról és a hősies családfenntartó Robin Hoodról, lehetőleg sok könnyes szemű gyerekkel és egy összetört, de hűséges feleséggel. Meg van győződve róla, hogy egy az egyben kamu. Túl sokszor hallott már hasonlót, hogy a legkisebb mértékben is hitelt adjon az ilyen önéletrajzoknak. Ő maga nem is kommentálja, csak a másik kettő megjegyzéseit teszi zsebre szó nélkül. Yoru úgy viselkedik, mint Yoru, a lány pedig vagy képtelenül naiv vagy a szükségesnél is jóval többet intrikálgat, szerénytelen véleménye szerint egyik sem pozitív jellemvonás.
A piacon elválnak útjaik. A bábos megjegyzésére csak hümment egyet és most először halványan elvigyorodik, majd egy biccentéssel elbocsájtja a távozó melákot. Nem nézi, hogy Moriko is odébbáll-e, valami köszönésfélét ő is biztos kinyög majd magából, ha igen, ő megy a dolgára.
Irány a Keimu Butai székhelye, nem is olyan messze, Szellemeknek hála.*
- Hé, Nemui, Naifu! Foglyot hoztam!
*Az őrpárost ezúttal véletlenül már látott arcok adják - korábban ugyanis itt is járt egy röpke látogatás erejéig, hogy begyűjtsön néhány adatot a lopásokat leíró jelentésekből. Az örökké álmos fejű, megtévesztően lassúnak tűnő egyik és a pengékkel telerakott övű, zord képű másik ha nem is a barátai, de az ismerősei közé tartoznak.*
- ...A zsebes a piactérről. Volnátok szívesek megszabadítani tőle?

//Aru és Kazuki, azaz mi a franc???//

*Már korábban beléptem ebbe a történetbe, amikor a fürdő felől nő sikoltást lehetett hallani, s a piac fele két ember és egy kutya üldözött. Azt nem mondanám, hogy én nem vagyok bűnös, de a kukkolót én ijesztettem el, cserébe mégis én szaladok az őrök elől. Ekkora pechet már rég éltem át, de valamilyen szinten mégis örülök. Csak küldetéseken volt hogy fellobbant bennem az adrenalin, és a városról olyan részleteket tudtam meg mint például sosem szabad az imagarai út szélén leugranom, mert az alsó házak tető szerkezete eléggé instabilak. Hihetetlen mekkora hepajt hagytam magam után miután kiértem. A füst és porfelhő szinte jelezte az őröknek "Erre vagyok!". Csak a piacra gondoltam, hátha ott meg tudok menekülni, és majd a családnak kifizetem a károkat, ahova beestem. most is sajog a fenekem, főleg hogy azzal törtem szét a faasztalt. a zúzódással még nem is lenne bajom, de az égési sérülés... miért estem bele a hatalmas jénai tálnyi Tyúkhúslevesbe... Eszméletlenül FÁJ!
De akkor nem törődhettem ilyenekkel, időnként amikor úgy tűnt rejtett helyen járok, s nem látott senki, beleültem egy lavornyi hideg vízbe. A Nap is perzselte Konohát, szóval egész jó idő van. Viszont nem maradhattam elég sokáig ott. Amikor megláttam a bódé tulaját fakanállal a kezében, elkerekedett a szemem, s amikor megjelent mellette az egyik őr az öklét a másik tenyerébe ütögetve, az állam is leesett. Alig bírtam szökni!*

* Arut kitudja mi vezérelte a piacra, talán csak beszeretett volna vásárolni, vagy csak unalmában jött ide. Semmi érdekes küldetés nem akadt éppen, isten tudja hol van Yoru is. ( Egy játékos, és egyben Aru legjobb barátja is. ) Lényeg a lényeg, Aru elugrott a piacra, és ha már itt van akkor miért is ne vegyen valami finomat? Néhány árus zöldséget/gyümölcsöt árult, mire Aru csak felhúzta az orrát. Nem ilyen finomságra gondolt. Nem, hanem valami édesre, mondjuk egy csokiszökőkútra. Hm. Na azért olyat nem fog itt találni, vagy legalábbis nagyon csekély rá az esély, ezért egy szerényebb megoldást választott, mégpedig azt, hogy az egyik árustól csomagolt csokit vásárol. Kibontotta, majd egy jó nagyot harapott le belőle. Mosolyogva jegyzi meg magának a gondolataival, hogy ez bizony jó választás volt. A nagy csoki evészet közben egy fehér hajú srácot pillantott meg, aki éppen az őrök elől menekül, és az egyik bódé mellett megbújva szembetalálja magát a dühösnek tűnő tulajjal, és az őrrel, aki megtalálta.. Azonban az őr itt nem végzett, hiszen a fiú megszökött, és éppen futásnak eredt. Így hát az üldözőnek muszáj utánamennie. Szar munka.*
- Hmmmmmmm..
* Sóhajt egy nagyot Aru, majd még egyet harap a csokiból. Finom. Nagyon is. Biztos tele van ízfokozókkal, meg cukorral. Egészségtelen, de azért finom. A srác felé fut. Hm.*
~ Lehet el kéne gáncsolni. Az vicces lenne. Na mindegy.~
* Gondolatai teljesen más irányba terelődtek, és egy pillanat alatt teljesen kiment a fejéből a srác. Harap egyet a csokiba, majd kezét zsebre téve elindul. Valami nagyon elvonhatta a figyelmét, talán egy csinos lány, vagy valami finomság, mert a szembejövő fiúval ütközik egyet, és feltehetőleg mind a ketten a fenekükre huppannak. Aru a fejét dörzsölve nézi meg, hogy ki az, majd észreveszi, hogy "az a fehér hajú alak" az.*
- Nem tudnál vigyázni?
* Jegyzi meg undokan.*

*Nagyban mosolyogtam előre amikor elkapott a gondolat, hogy úgy sem fognak el, s végre kipihenhetem magam. Nagyképűen megfordultam hátra fele futottam és idétlen módon kinevettem őket jó hangosan. Ezzel csak jobban felidegesítettem őket, de nosza neki. Mire megfordultam észbe se tudtam kapni, de valamit erőteljesen lefejeltem. úgy estem össze mint egy rongybaba, ráadásul a fenekemre. azt hittem ott helyben meghalok. A homlokom fájdalmát eltompította a fenekem fájdalma, de az kegyetlen volt. Nagy nehezen felálltam, hátra néztem s már majdnem magához ragadott a különösen vérengző tekintetű őr. Futottam ahogy tudtam! Magam se mertem elhinni, hogy megint sikerült elmenekülnöm, de mibe ütköztem bele? Csak visszagondolva rémlett, hogy egy fiú hangon valaki bunkóskodott, de azt nem mondanám, hogy jogtalanul.
Betértem az első mellék utcába, mely a piacra nyílt, így hát felfele kezdtem el haladni. lépésről lépésről felfele haladtam, még át is ugrottam a házak falai közt, hogy gyorsabban felérjek, majd a tető sarkán guggolva figyeltem a jelenségeket, de akkor szembetűnt valaki, az alak aki leskelődött a nők után! Gondoltam hogy utána megyek, de valami meglepetésként ért.*

* Aru nem egy sértődékeny alkat, viszont nem tűrheti, hogy csak úgy szótlanul lelépjen az, akinek köszönheti, hogy poros lett a nadrágja, nem mellesleg még a fejét is beverte, az csak úgy, szótlanul tovább rohan? Nem, ez nem olyan dolog, amit eltűrhet. Bizony ő is az őrök bajtársa lett, és a szintén üldözni kezdte a fehér hajú gyereket, aki egy ház tetejére tartott, ugrándozott a házaknál, és ezzel le is rázta az őröket. De Arut nem olyan fából faragták! Arra tanították, hogy ha súlyos sérelem éri (XD) akkor álljon ki magáért! Na jó, nem tanították neki, hanem ez saját maga által lefektetett szabály. Még egy utolsó szemrevételezés az egyik nőn, majd megindulás a célpont felé. Az áldozat (Kazuki) az egyik háztetőnek a sarkán tartózkodott és figyelt. A lényeg, hogy le kell lökni a ház tetejéről, és ahhoz, hogy ezt kivitelezni lehessen úgy kell feljutni oda, hogy ne lássa. Ezt igyekezett is megtenni, és maga véleménye szerint tökéletesen megoldotta a dolgot. Majd mikor felért a célpont háta mögé, igyekezett odahajolni, és egy "Bu!"-val megijeszteni.*