*Hosszú idő várakozása és türelme végre kifizetődik. Roki Sensei eltűnése óta csak magán küldetéseket teljesített...és azt is csak ritkán. Napjait javarészt edzéssel töltötte, vagy az otthoni kisegítő munkával. Persze az edzés ilyenkor sem maradt el passzív módon. Lábain állandóan két kilós súlyokat hord. Hogy miért? Hát hogy megerősítse őket és gyorsabb legyen. Ezeket már megszokta, már futásnál sem okoznak gondot neki. A meghírdetett próbára is magával hurcolta a súlyokat, valamint szokásos felszerelését is. Kíváncsi már rá, hogy kikkel hozza össze a sors ezúttal, és persze, hogy milyen lesz a tanár.
~Remélem nem egy perverz alak, mint Roki Sensei...
*Egyből ez jut eszébe a kívánságlistára. Délutánra rendelték őket az edzőhelyre, így lehetősége volt egy könnyű ebédre is. Látszólag még nincs ott senki, vagyis Ő nem lát egy lelket sem. Elsőnek érkezett, micsoda ritka alkalom.
-Aaah...senki? Most unatkozhatok...inkább lógok egyet a fán és meditálok, jobb ha tartalékolom az erőmet.
*Éppenhogy kimondta, már fel is sétál az egyik fára, majd az egyik ágra csimpaszkodik, hogy azt térdhajlata alá szoríthassa, és fejjel lefelé lógjon. Megszerette ezt a pózt, elég frissítőleg hat, és jól tud relaxálni. Becsukja a szemét, és élvezi a természet csöndjét.

Ki gondolta volna, hogy Fujinnak újabb csapatpróbán kell résztvennie? Bizony, ez lesz neki már az első, második, harmadik. Három különböző csapattal, s ugyanennyi tanárral. Mondhatnám azt is reszkes csapat, itt jön Fujin, aki már két csapatot "hazavágott". Persze ez nem így van, nem teljesen. Az elsőből még az ő hibájából dobták ki, akkor társai és tanára megelégelték, hogy nem tudnak vele együtt dolgozni. Azonban a második esetnél már tényleg nem tehetett semmiről. Jó, nem voltak a legjobb barátok társaival, sőt talán még barátok se, de nem is ez volt a gond. A csapat megszünésének hátterében inkább tanáruk váratlan eltűnése szolgált. De erről elég ennyi, felejtsük el a múltat, tekintsünk a jővőbe. Szóval, mint már korábban is említettem, Fujin, újabb csapatpróbára hivatalos. Hogy kik lesznek a társai vagy ki lesz a tanára, rejtély. Csak remélheti, hogy ezúttal minden rendben lesz, társak és tanárok terén egyaránt. Nem igazán izgult a mai nap miatt, lesz ami lesz alapon indult el otthonról, de csak is azután, hogy otthon még megebédelt. Természetesen arról sem feledkezett meg, hogy magával hozza felszerelését, bár lehet nem lesz szükség rá. Ki tudja, mit talált ki próbának a sensei. Mivel kettőre volt megbeszélve a találka, még megejtett egy gyors utat a postára is, hogy feladjon egy levelet. Így is maradt még 20 perce, ami alighanem elég lesz. Nem sietett, lassan, komótosan haladt. Nagyjából 7 perce maradt még, amikor megérkezett a helyszínre. Már távolabbról kiszúrta új társainak hol létét, nem úgy a kilétüket. Egészen közel járt már hozzájuk, mikor végre sikerült felismernie Akiot.
~ Akio? Mit keres ő itt? Csak nem...
* A lányról ezután a fiúra terelődik a figyelme. Fiatal srác volt, mondhatni gyerek, de mit számít az.
- Sziasztok! - köszönt oda nekik, mihelyst odaér hozzájuk - Ha nem tévedek ti is a csapatpróbára jötettek. - jelenti ki, nem túl magabiztos hangon, de annál inkább meglepetten.
* Hamar kiderül, hogy tényleg ők lesznek új társai, be is mutatkozik gyorsan az "új embernek". Vegyes érzések és gondolatok járják át. Örül neki, hogy Akio is a csapat tagja, de mi van az új fiúval? Róla még nem tud semmit, azt leszámítva, hogy jó képzelőerővel van megáldva, a kérdése alapján mindenképp.
- Kicsit eltúlzod a dolgot - szól oda nevetve - még az is lehet, hogy nem férfi, hanem nő.

*A lány nyugodtan lóg a fán, mint valami denevér. Meditációját egy fiú hangja zavarja meg, szemeit kitárja, hogy megnézhesse ki zavarja nyugalmát. Valami kék hajú egyén állt ott lent, és azt állítja csapattársak lesznek. Nos, sok esély nincs rá, hogy egy másik csapat itt tartaná a próbáját, így valószínűleg így is van. Rámosolyog, majd lábaival elengedi az ágat, szaltózik egyet, majd lábra érkezik.
-Sarutobi Akio, örvendek.
*Mutatkozik be szintén és elfogadja a kézfogást. Nem sokkal később egy harmadik alakot lát közeledni, ismerős a formája, de ezt addig nem tudja megállapítani, amíg közelebb nem ért. Szemei jobban kinyílnak és a mosolya is szélesebb lesz. Persze tűrtőzteti magát és nem ugrik a nyakába azonnal, bármennyire is kéztetést érez rá.
-Szia Fujin!
*Köszön lelkesen kedvesének, közel sem számított rá, hogy vele kerülne egy csapatba. Közben az Asuma nevű is nagyon belelkesedik, valami tipikus fiú ábrándot szövöget a tanárról. Fujin szokásához híven kilyukasztja a léggömböt, de erre csak elkuncogja magát. De nem sokáig nevetgélnek, mert megérkezik a Sensei, kisétál a fák közül, már csak akkor veszik észre, mikor megszólal. Akio megfegyelmezi magát, és abbahagyja a vigyorgást, ez a szituáció komolyságot követel.
-Nos, én közelharcos vagyok többrészt. *Mutatja ezt be néhány Tai-Chi formamozdulattal.* Van egy érdekes fegyverem is. *Előkapja két legyezőjét és azzal is mutat be egy-két mozdulatot.* Ezen kívül szél chakrával rendelkezem, és már kigyakoroltam a Szélpengét, amit képes vagyok tárgyakba vezetni. *A kinyitott legyezők élén megjelenik az éles chakra folyam, majd az egyik irányba, ahol nem áll senki, meglendti az egyiket és kis chakrapengék szállnak előre, megkarcolva egy-két fát.* Nem túl erős, de fáj. Viszont sokáig nem tudom használni. Ezen kívül medikus ninja is szeretnék lenni. Gyengeség? Nem vagyok túl izmos, nem emelgetek mázsákat. Egy nagyobb ellenféllel szemben nem sok esélyem lenne. Ezt próbálom kompenzálni sebességgel.
*Felhúzza nadrágszárait és megmutatja a lábára erősített súlyokat.
-Oh, őt elfelejtettem említeni.
*Elővesz egy sípot, és belefúj, de nem hallanak a többiek semmit, mert ez egy kutyasíp, aminek a hangját csak az állatok hallják. Nem sokkal később valami madár szerűség száll feléjük, közelebbről megnézve nem más, mint Hoshi, a fehérfejű rétisas. Fujin már találkozhatott vele, amikor még normál mérete volt. Azóta a táplálék kiegészítőnek köszönhetően termetesebb lett. Szárnyfesztávolsága öt méterre növekedett, testhossza jó két és fél méter. Elég ritka látvány egy ekkora jószág. Leszáll a földre nem messze Akiotól, aki megsimogatja a fejét.
-Ő Hoshi. A szüleimtől kaptam a Genin vizsga után. Körülbelül ennyi lenne.

*Azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom, hogy a fiatalok közt, már most kialakult valamilyen kötelék. Érdekes látni, hogy három ennyire különböző személyiségnek, sikerült az első pillanatba megtalálnia a közös hangot. Jó kis csapat lesz belőlük, legendákat fognak még zengeni erről a trióról. Már csak a tanár hiányzik, aki igazi csapatot farag e hármasból. Szerencsére rá sem kellett sokat várni, a megbeszélt időben, ő is ott termett. Határozott alaknak tűnt, ezen kívül nehéz megállapítani róla bármit is, így első látásra. Bár hamarosan ez is változni fog, már csak azért is, mert úgy fest, hogy a csapat legifjabb férfi tagjának, már volt alkalma találkozni vele. Rövid bemutatkozás után, már is adott volt az első feladat, ismertetni az erősségeiket és a gyengeségeiket. Betartva a lányoké az elsőbbség íratlan szabályát, Akio kezdhette a bemutatkozást. Elsőként harcművészetéből adott egy kis ízelítőt, aztán szó esett a fegyveréről is, a legyezőkről. Hatásos bemutató eddig, mi tagadás, de lehet még ezt fokozni? Mi az hogy! Egy sípot vett elő, amit meg is szólaltatott azon nyomban, még ha a többiek ebből mit sem érzékeltek. A síp hatására, egy rég nem látott ismerős jelent meg, Hoshi, Akio madara. Meglepődve tapasztalja a fiú, hogy utolsó találkozásuk óta, nagyot nőtt a madár. A sensei parancsát követve, Akiot, Asuma követte.
~ Na lássuk, mit tudsz kisöreg.
* Kíváncsian várta, hogy mit fog alkotni a kis kékhajú legény. Nos, finoman szólva, az előző bemutatóhoz képest, ez eléggé gyengére sikeredett. Mindezek után mégsem hiszi Fujin, hogy haszontalan tagja lenne a csapatnak, inkább csak hiányzik belőle némi önbizalom, ezért becsüli alá magát. S most rajta a sor, előre lép egyet, majd vállon veregeti Asumat, amolyan fel a fejjel jeleggel, aztán belekezd ő is a mondandójába.
- A társaimhoz hasonlóan, én is a közelharcban jeleskedem igazán, valamint a fegyveresharcban. Van is egy fegyverem, egy bo, amelyet tekercsben tartva hordok magamnál. A legnagyobb gyengeségem egyértelműen a genjutsu. Soha nem volt érzékem hozzá, sem a használatához, sem a felismeréséhez vagy feloldásához.

*Egy genjutsu használó, egy közelharcosokból álló csapat élén? Érdekes ötlet, bárki is találta ki ezt, vagy nagyon mellé nyúlt, vagy pedig óriásit húzott. Sok mindent aligha fog tudni tanítani nekik a sensei, hiszen egyikük sem ért a genjutsukhoz, másrészt ez az összetétel sok előnnyel járhat egy harc során. Kivétel a mostani próba, már ha egyáltalán kell harcolni. Ha így lesz, nem ígérkezik egyszerű feladatnak, mert hát a csapat legnagyobb gyengepontja, épp a genjutsu. Ugyanakkor ez még fordítva is elsülhet, hisz tanáruknak meg pont az a gyengepontja, amiben ők a legjobbak. Érdekes próba lesz, bárhogyan is alakuljon.
- Addig is míg kiderítik, hogy mi Asuma eleme, - vág közbe a fiú- elmondom, hogy én is szél elemű chakrával rendelkezem.