A hegy, melyen a Hokagék fejének büszke kővésete pihen az örökkévalóságig ( vagy amíg le nem rombolják... )

/Lavi/

*Aznap érkezett vissza Zaku egy küldetéséből. Hamarabb végzett, mint gondolta volna. Egész napra tervezte magának a feladatot, de szó ami szó, Tachi szaglása sokat fejlődött azóta, hogy először indultak küldetésre. Ezt felhasználva... de inkább nem is untattlak titeket az unalmas részletekkel, annyi a lényeg, hogy Zakunak most végre lehetősége akad pihenni egy kicsit. Végül a Hokage-hegy mellett döntött, mert késő délután fele már nagyon senki sem jár arrafelé.
~ Csak én.
Oda is ért hamar, s lám igaza volt: egy árva lélek sem volt a hegy tetején a mezőn. Zaku kényelmesen foglalt helyet az egyik fa alat, s közebn egyre csak az alatta fekvő kifaragott arcokat leste.
~ Egy nap, majd én is oda kerülök... nem, az én nevem nem holmi kőbe vésett arckén fog fennmaradni. Az én nevem...
Míg el nem nyomta az álom. Mondanom sem kell, nagy tervei voltak a fiúnak. Nagyok bizony.

*Kifejezetten kellemes álmai voltak, egészen addig, amíg el nem kezdett az arca viszketni valamitől.
~ A szemtelen legyek!
*Szinte reflexből rácsapott egyet az arcára, magával ragadva véletlenül a filcet is. Szerencsésen hozzácsapta a homlokához, ettől viszont a toll megrepedt és kifolyt belőle a festék. Összességében tehát Zaku most félig bajszosan, félig feketén ébredt fel.
- Mi a fene...?
*Lassan kinyitotta a szemét, és körbenézett.
- Lavi? Hát te meg mit csinálsz erre? És... vi ez a valami rajtam.
*Most már tisztán látta, mert az arcáról ráfolyt a lé a ruhájára.

* Lavi szépen komótosan elmagyarázza neki, mi is történt. Zaku erre csak simán elmosolyodik.
- Legalább vehetted volna a fáradságot, hogy elôálj valami rendes alibivel.
* Felállt. Megtörölte az arcát, ami nem segített valami sokat, de a csöpögést legalább megállította.
~ Ejnye, pedig olyan szép álmom volt.
- Ha már sikerült felkeltened, nincs valami ötleted, mit tudnánk csinálni?
* Lavit elnézve nyilván ô is unatkozhatott.

* Lavi látszólag könnyen túltette magát ezen a kis incidensen.
- Én azért valami kreatívabbra gondoltam. Mondjuk álmomban megpróbáltam elereszteni egy Amaterasut, de csak annyit értem el vele, hogy összekentem magam. Az alvadt vér amúgy is nagyon sötét.
* Ötlete azonban nem volt.
- Hát, ha mát úgyis ennyire unatkozunk, akár edzhetnénk is. Itt vannak a cuccaid?
* Nála természetesen ott a legfontosabb ezköze: a kardja. Anélkül nem szokott sehova elmenni. Bár meg kell hagyni, néha kényelmetlen tud lenni, fôleg, ha az ember fekszik.

- Nekem itt is megfelel. Amúgy sem hiszem, hogy jó ötlet lenne ilyen fejjel mászkálni. Itt meg amúgy sincsen senki, aki zavarhatna.
* Rövid töprengés után.
- Nos, akkor mit gyakoroljunk.
* Felvázolja a lehetôségeket.
- Fegyveres harc, ousztakezes harc, távharc, vagy csak simán essünk egymásnak?

*Lavinak tökéletesen megfelel a séma. A nyújtogatós kijelentésére Zaku egyszerűen csak elmosolyodik.
- Hm. Nekem nem szükséges nyújtani.
*Szemében újra feléledt a zöldes fény, sikeresen aktiválta a donjutsuját.
~Na lássuk.
*Futni kezdett Lavi felé, madj felugrott a levegőbe, és egy forgórúgással próbálkozott. Ha Lavi kitért, akkor cigánykerekezve követi, majd újra támad. Ha Lavi hárít, akkor a másik lábával alulról is megkísérel egy rúgást.

*Lavi bravúros ellentámadásba kezd.
- Na csak lassan.
*Mind a rúgása, mind az ütése betalál. De ekkor Zakuval valami fura dolog történik. Az ütés (Lavi ütése) előtti pillanatban felemelkedik a teste a földről...pontosabban kissé felugrik a levegőbe, majd amikor Lavi eltalálja, csak szinplán elkezd iszonyatos sebességgel repülni a levegőben, egyenesen egy nagy szikla felé. Mondanom sem kell nekicsapódik. Ekkor hirtelen szürkés porfelhő kavarodik körülötte, majd mikor eloszlik, Lavi ottt látja Zakut sértetlenül.
~ At Ichiga-stílussal a testem csak a chakrám által mozog, így ha akarom egy ütésre ellenállást sem fejtek ki, egyszerűen csak magamat használom, hogy magamba vezessem, majd egy másik tárgyba vezessem az engem érő energiát. Így ilyen módon az összes olyan ütést, melynek érkezésik idejét és irányát előre tudom látni, könnyen kivédem.
*Hogy mi csinálta a port: Zaku az energiát a kardján keresztül belevezette a sziklába. A kard a kőbe fúródva lyukat vájt bele, és mivel Zaku a villám elemet használta, hogy a penge könnyedén csússzon bele a kőbe, a cshakrája Lavi ütésével megtoldva gyakorlatilag porrá őrölte a követ...illetve csak azon részét, ahova Zaku a kardot szúrta. most ott maradt egy rendkívül fura kinézetű lyuk a sziklában. A pengének nagyjából a hatodrésze fúródott bele a kőbe.
- Ennél azért több kell...bár meg kell hagyni, elég erőseket tudsz ütni.

*Lavi csak áll és nem csinál semmit, így kénytelen újra Zeku kezdeményezni. Karddal támad, de arra lesz figyelmes, ütéskor áramütés éri.
~Villám? Annyi baj legyen, a a kardom könnyen elnyeli.
*Hát nem így lett. A második próbálkozásra még erősebb ütést kapott.
~ Mi a fene. Villám elemet használok, simán le kéne blokkolnom. Mi ez...hát persze.
*Cshakraáramlást megállítani, szemet becsukni, és már meg is érkeztél a valóságba. Nem valami nagy talány.
~Arra használta a reakcióidőmet, hogy elbújjon. Nem rossz. Bárcsak itt lenne Tachi is.
*Az sem érne semmit. Tachi orra még nem elég jó ahhoz, hogy a föld alatt is megérezze az ellenfelet. Zaku így kénytelen magára hagyatkozni. Bár nem kell sokat várnia, mert Lavi máris megfogja a bokáját és lerántja a föld alá.
- Szóval oda bújtál. Ki nem tudtam találni.
*Szépen megvárja, amíg Lavi kimászik a lyukból. Ha esetleg inkább marad lent, akkor egy idő után ugyanazt teszi. Fogja magát, és egy Küdorival (lábból induló cshakalöket) kiugrik. Ha Lavi még lent lenne, jobban tenné, ha odébbáll, mert eléggé nagy a teknika hátrarúgása.
-Nafene, most piszkos lettem.

//1-es cshakrakontrol mellet ez a lökés -10%, szal maradt 90%

*Lavi most fegyverrel támad. Zaku sikeresen hárít, majd a jön a következő csapás. Zaku nemes egyszerűséggel lendít egyet a kardján, ezzel kiütve Lavi kezéből a tanto-t. Majd ellentámadást indít, és egy ütést indít Lavi mellkasa felé. Ha sikerül, ha nem, utána hátraugrik.
- Nem is tudtad? Nekem nem kell lendületet venni egy erős ütéshez.
*Hála az Ichiga-stílusnak. Zaku testét a cshakrája mozgatja.

*Lavi most két fegyverrel támad. Zaku erre előránt egy kunait, majd úgy hárítja a támadásokat. Azonban az utolsó sorozat végén úgy tesz, mintha Lavi a pengéjével kiütné a kezéből a kardját. Majd odanyúl Lavihoz és megragadja a kezét. Ha sikerül, Lavi arra lesz figyelmes, hogy áram rázza meg. Hogy miért: Zaku a kardján keresztül gyűjtötte a harc alatt a villám elemű cshakráját, amely cshakra csak tovább halmozódott, amikor Zaku elejtette a kardját. Ekkor már csak egy érintés kell.
//A taijutsu, amit használok 5%-ot vesz le. Maradt 85%. Bocs, hogy későn írtam :/ //

Kénytelen voltam fellépni, mert be kell vallanom, ez az EGÉSZ játék bűzlik, ráadásul valami rettenetesen! Esetünkben Zaku a bűnös, mert sorra olyan lépéseket tesz, amiket nem lehetne végrehajtani, vagy egyszerűen nem lehetne képes végrehajtani. Kérlek titeket, hogy minden szabály kerüljön betartásra, mert ez itt NAGYON elkanászodott, s rettenetesen nem tetszik nekem. A napokban szeretnék veled beszélni Zaku, mert mostanság elég sok problémát vélek felfedezni.

Legyetek Jók, Hayate

*A hegy felett gyülekező viharos fellegek erősen megnehezítik a lenyugvó nap dolgát abban, hogy a Konohai HŐSÖK arcait a mai napon utoljára ragyogóvá varázsolja a falu népe számára.
Kurai az Első feje felett kialakított kilátóterületnél bámul ki a fejéből. Elmélkedik a múlton és a jelenen. Körülötte építkezésre utaló nyomok, állvány csövek, bambuszok tömkelege, kábelek huzalok.
~ Furcsa mért nyár végén kezdenek el felállványozni valamit tatarozásra. *Mélázik el körbetekintve, majd a képmásokat végigmérve nyugtázza, hogy még nem történt meg a renoválás. Tekintete a hokage palota felett siklik át, az akadémia udvarán még pár alak mocorog, talán takarítók, vagy tanárok szedik össze a gyakorló kellékeket. Az utcák néptelenek, egy két alak sétál, sietve igyekszik a célja felé. És persze a Hyuuga rezidencia felé és eltekint. A város falain belül egy saját önálló városrész lüktetve él. A falakon belül egy magas falsor mögött több körkörös fal húzódik melyek a falu legerősebb klánjának otthonát rejtik a kíváncsi szemek elől.
~ Be kell jutnom oda, meg kell tudnom, hogy ki is vagyok. És hogy hová tartok.
*A gondolatok fájdalmasan marnak tudatába és a sötét fellegek mintha a lelkét tükröznék, haragvó-indulatos-dühös és fékezhetetlen. A fiú aki szótlan, igen körültekintő és csendes, most inkább egy űzött és éhes vad jellemével bír. Tudásra éhezik és a múltja elől a múltjába menekülne. A falu védőit, és magát a falut is lassan ostromolni kezdi az eső, és az „Őt” segítő erős szél mely a fellegeket a nap utolsó sugarai elé korbácsolja. Egy érzés lesz úrrá a fiún, mintha figyelnék, mintha valaki távolról már a hátát célozná. Biztos benne hogy áll mögötte valaki, így mint már annyiszor most is szembenéz a sorsával.
-Ki van ott? *Szólal meg miközben megfordul és tekintete keresni kezdi a jelenlévő személyt.

//Kipróbálom már az E/1-ben az írást, aztán majd vagy tetszik/ vagy nem..//

* Esős, sötét felhők gyülekeztek ma a város felett, ami nem meglepő az ősszel. Amikor ilyen időszak van, mindig az ötlik eszembe, hogy mi történt azon az éjszakán.. amikor elvesztettem mindenem. Ezért is nem szeretem az esőt. De a mai nap valamiért nem bírtam nyugton maradni és végignézni, ahogy esik az eső, valami nagyobb erő vezetett ma engem el arra a helyre, ahol végül kilyukadtam. Nem tudom, hogy miért pont a Hokage hegy felé vettem az irányt, de az a lényeg, hogy ott álltam odafent és néztem a várost, az embereket, az Akadémiát, a szobrokat. Elgondolkodtam azon, hogy ezen a helyen, ahol éppen én is állok régen a hatalmas Hashirama és a 2. Hokage is állt. Azon, hogy mindenki geninként kezdi, és hogy milyen gigászi erőkhöz jutnak idővel.. azonban nagyon türelmetlen voltam és még mindig az vagyok. Erősebb akarok lenni, minél erősebb, hogy bizonyítsak, hogy egyedöl is képes vagyok bármire. Ezen gondolatok miatt estem melankolikus és kifejezetten komoly állapotba. Pontosan a melankólia miatt nem is vettem észre, hogy valaki ott áll előttem, csak akkor néztem fel, amikor az az alak kérdést szegezett nekem. Kellett egy kis idő, hogy újra normális állapotba kerüljek, így csak egy kis idővel később válaszoltam.*
- Elnézést..

* Kuarai nem számított a látványra. Ismét egy korabeli fiú, egy sötét kis alak, de valamiért komolyan hátborzongató.
-Mért kérsz elnézést ha nem csináltál semmit? Ezek szerint valamit tettél, vagy tenni akartál. Szóval? *Hangja hideg, érces, szinte vág minden szótag mi száját elhagyja és a fiúnak csapódik.
-Válaszolj! Miért osontál mögém? *Kurai nem szeret várni, nem szeret kérdéseket feltenni sem válaszokat adni. Nem számított itt senkire pláne nem ilyen időben. És erre pont itt és most jelenik meg egy fiú. Ez több mint gyanús egy olyan embernek akit szinte folyamatos paranoia ural.

// Áhh, hagyjuk ezt az E/1-et, mert nagyon nem áll jól.//

- Nem éppen erre a válaszra vártam.. - jegyzi meg halnak, de épp elég hangosan ahhoz, hogy meghallja a fiú. Lavival ellentétben ő nem nagy emberismerő, így a fiú magatartását nem tudja be semmilyen hátsóbb és egész életen át ívelő dolognak, egyszerűen csak annyit gondol: Biztosan ilyen a személyisége. Mindenki különböző, így nem meglepő ez a fajta magatartás. Viszont ez a sok kérdés és a hangnem Arut roppant érdekesen érinti, nem volt még alkalma egyszer sem ilyen emberrel találkozni. Na jó, talán Hayiko volt az, aki így viselkedett, azonban ővele már nagyon rég találkozott és úgy hallotta, hogy Szökött Ninjává avanzsált, szóval ő már nem számít. Azonban Aru mindig is szeretett provokálni mindenkit, és kihozni valamit az adott személyből. Ezért is ragad az alkalmon, hogy csináljon valamit, amivel kisebb tapasztalatra tehet szert.*
- Hogy miért osontam mögéd? - kérdi meg fennhéjázó hangnemben. - lehet, hogy te jobban tudod, mint én.