Esetleg szeretnél egy tartónyi új Kunait? A következő küldetés a nyakadon, és még nincs elegendő Shurikened? No komám, akkor irányod vegyed a Hamate Fegyverbolt felé. Belépve az ajtón az ember azonnal fegyverekbe bukkan. Itt egy katana, ott egy lándzsa... Hopp egy buzogány. A bolt tele van tömve ládákkal, és hordókkal melyek roskadoznak a bennük lévő kincsektől. Ki tudja, hogy éppen melyik rozsdás, vagy kopott tárolóegység tartalmazhat egy legendás Naginatát, mely még valamikor a hatalmas Izanagi kis lábujjkörméből pottyanhatott ki miközben Izanami vágta le neki a kisollóval... Az üzlet közepén egy négyzet alakban elhelyezett pult van, így az árus be tudja látni az egész teret. Természetesen az igazán nagy nyalánkságok nincsenek rögtön az ember szeme elé rakva... De ha elég pénzes vagy, talán megmutatják neked a prémium árukat. Netán speciális fegyvereket készíttetnél? Nos, a szerencse akkor sem került el, hiszen a Hamate fegyverbolt állandó kapcsolatban áll a Etsuya Kovácsműhellyel, ahol is a hasonló fegyvereket jácci könnyedséggel gyártják le.

*Néha Rhonynak is jár egy kis szabad nap és ilyenkor nincs is számára jobb dolog mint.... szétnézni a konkurenciánál hátha észrevesz valamit amiben neki is újítani kéne.
Gyorsan magához veszi a fegyvereit,hogy majd össze vesse velük az ottani holmikat.
Rögtön útnak is eredt és elég gyorsan el is ért a Hamate fegyverboltba.
~Az ördög fegyverboltja.
*Gondolja magában. Persze csak úgy viccesen mert igazából nincs túlzottan nagy rivalizálás a két bolt között.
A kirakatban csupa olyasmit lát ami az ő boltjában is megvan. Így hát ideje lesz belépni. A kirakaton túl nem igen lehet ellátni így nem látta ki van bent, csak ajtót nyit és belép.
-Jó napot!
//Valaki esetleg csatlakozhat aki éppen bent van esetleg a boltban//

/Elnézést kérek, de nem szoktam hozzá, hogy oldalt is van üzenet mert máshol nincs ilyen így néha elfelejtem figyelni./
Verőfényes nap lévén nem akadt semmiféle elintéznivalóm és éhes sem voltam. Ez csak egyet jelenthetett mégpedig azt, hogy rendkívül unatkozom. Mivel nem tudtam mit tegyek és éppen útba esett úgy döntöttem nézelődök egy kicsit és a régi szép emlékek kedvéért nosztalgiázok.
-Üdv.- köszöntem a boltba belépve és szemeim rögtön a fegyverekre szegeződtek.
Jó pár ott lévő fegyvert ninja korom óta nem használtam. Úgy véltem hasznos lehet körülnézni hátha találok valamit amire szükségem lehet.
-Hé nem tudod javítást is vállalnak?- tettem föl a kérdést egy másik érdeklődőnek.

*A boltban még volt egy másik alak is az eladón kívül. Rhony nem ismerte. Éppen a fegyvereket tanulmányozta.
Hősünk is így tett és kénytelen volt észrevenni,hogy a bolt színvonala tartja magát az övéhez. Méltó konkurencia. Részben örül is és részben nem is,hogy a fegyverek egy szinten vannak a nála kaphatóakkal. Ha még az apja élne ez máshogy lenne.
Ám ekkor egy kérdés tereli el a gondolataiból a figyelmét. Még pedig az idegen fiú szólítja meg.
~Javítás. Apám értett volna hozzá. Még mindig csak ezt gondolhatom. Mennyivel jobb volt.
-Nem tudom igazából nem sokat járok itt. De kérdezzük meg az eladótól. Ő biztos tudja.
*És azzal oda is fordul a pulthoz és rákérdez ,hogy javítást vállalnak-e.

Kissé rosszul érintett eme megmagyarázhatatlan viselkedésem. Nem volt szokásom, hogy másokat ugráltassak meg csak rontott volna a hírnevem ha kiderült volna a problémám. Másrészről én egy teljesen új ember voltam így semmiféle hírnevem nem volt amit el lehetett volna rontani.
-Á tudja mit felejtse el. És bocs.- mondta a srácnak.
Ezután elkezdtem nézegetni a kardokat bár jól tudtam egyikre sincs pénzem. Az akkori életvitelem miatt az étel és szállás vitte el minden megkeresett petákomat. Azonban pár apróbb dologra nekem is szükségem lehet mint pár dobócsillag.
-Ha több csillagot veszek kapok valami kedvezményt?- tettem föl a kérdést ezúttal az eladónak.

~Érdekes srác.
*Rhony nem tudta mire vélje a dolgot.
-Ugyan semmiség. De szerintem tegezhetsz. Nem lehetek sokkal idősebb nálad. Mennyi lehetsz 15?
*Aztán kezet nyújt neki.
-Kitachy Rhony vagyok. Kihez van szerencsém? Még nem láttalak errefelé.

A boltos nem felelt a kérdésemre eközben a másik nézelődő megszólított majd a koromat kérdezte.
Kissé hümmögni kezdtem mert fogalmam sem volt róla pontosan hány éves is lehetek. Osztottam szoroztam és a az eredményt megosztottam ezzel a szimpatikus sráccal.
-Pontosan ahogy mondod tizenöt. -
A kézfogást elfogattam mert illetlenség lett volna ha visszautasítom. Bemutatkozott nekem majd mondta még soha nem látott errefelé.
-A nevem Goda és hát igen nem vagyok idevalósi. Faluról falura vándorlók járom a nagyvilágot. És te mit csinálsz csak nem Geninként tevékenykedsz esetleg egy Chuninhoz van szerencsém.-
Azért feltételeztem, hogy ninja mert a fiatalok körében elég népszerű foglalkozás és más nem jutott az eszembe.

*A fiú elfogadja a kézfogást és be is mutatkozik Rhony számára egyáltalán nem ismerős a név és ahogy mondta is "járja a nagyvilágot" ezért nem láthatta itt.
-Nos igen Genin vagyok. És Te? Gondolom azért feltételezted mert te is az vagy?!
*Közben rá-rá pillant az eladóra akinek nem nagyon tetszik,hogy két srác bejött a boltjába beszélgetni és nem vásárolnak.

Rhony bevallotta nekem, hogy ő bizony egy genin és arra gondolt meglehet én is az vagyok. Ki kellett ábrándítanom miszerint én nem tartozom a shinobik közé. Vagyis legalábbis már nem azonban ezt neki nem kellett tudnia.
-Én nem vagyok genin sőt még ninja sem vagyok. Nem szeretem ha parancsolgatnak nekem így magánzóvá váltam. Kisebb nagyobb feladatokból látom el magam és nagyon jól elvagyok. Az elöbb csak tippeltem és bevált. Éppen csak bejöttem körülnézni milyen a felhozatal, de be kell vallanom nemigazán törődnek a kuncsaftokkal.-

//Másik idő.//
\\Makoto\\
Edzés edzés hátán. Nem tudom, hogy az erősebbé válás édes ígérete miatt vagy pedig a sok fölösleges szabadidő miatt edzik olyan sokat Aru. Bár, ha jobban belegondolok mind a kettő egyszerre, így csakis előnyös neki, minden szempontból. De a sok edzés sok felszereléssel és annak elhasználásával, eltűnésével jár, így nem árt, ha van az embernek egy kis pénze a felszerelésre. Épp az imént,pontosabban tegnap fogytak el az utolsó kunaiok. Aru rendetlen lakásában a szétszórt fegyvereket is összeszedte már, hogy gyakoroljon, és hát egy percig sem jó kunai nélkül lenni, mert ez az egyik fontos eszköze a ninjáknak, nemmellesleg Aru kezdi érteni ezt a szerszámot. Azelőtt jelentéktelen dobóeszköznek gondolta, mivel kicsi és minden shinobinál van, és ami ilyen nagy számban van, annak biztos csak egy alap funkciója lehet. De eddig nem is volt rászorulva, hogy ezt jobban megvizsgálja, mivel eddig egyik kezében volt a kaszája, másikban pedig a kardja, de azt sajnos Yoru egy régebbi harcál kettévágta, így annak befellegzett. Pénz szűkáben pedig nem volt elegendő pénze a pótolásra, így maradt az olcsóbb eszköz, a kunai. Gyakorlás során rájött, hogy valóban egy alapvető, átlagos fegyver. De. Ha az ember, aki forgatja eléggé erős, akkor akár pusztító fegyver is lehet, elemi chakrával vértezve pláne. És most ebből a nagyszerű fegyverből Arunak egy darabja sincsen, szükségszerű, hogyvételezni kell párat, így reggel el is indult a törzsvásárlóhelyére, - ami mostanában lett az-, bizonyos Hamate fegyverboltba, hogy vásároljon. Egyszerű utcai öltözetben van, amit általában felvesz, ha nincs semmilyen küldetése. [ LINK ]
Így hát, ebben a színes pomoában, egy világos, naposnak mondható délelőttön, Arcán fáradtság, viszont annyival több provokáció-készség lapul, ha elmegy valaki mellett, aki valamiért felhívja a figyelmét, pff-elve megy el mellette. Nem bírja ki.Bal keze zsebében lapul, valahol a nadrágban van a kaszát tartalmazó tekercs. Pillanatok alatt előtudja hívni. Másik kezében - a jobb-ban- pedig egy shuriken-be dugva ujját pörgeti, és aki rossz szemmel nézi a fegyvert nála, gondolva, hogy egy ilyen átlagos gyereknél mit keres fegyver, arra ráijeszt azzal, hogy jóformán majdnem a fejébe dobja a csillagot. Így hát, kellőképpen felingerülve lép be a boltba, és még egy "-Hello"-t sem bök ki, csak oda sétál a kunai-okhoz és méregetni kezdi őket.*
~Lehet újítani kéne? Látok itt különlegesebbeket is, mint az átlag..

*Sablonos reggelnek ígérkezett a mai nap is, sok ember számára nem különbözik a többitől. Felkelnek, reggeliznek, mosolyogva mennek a munkába. Már aki...Makoto napja a szokásosnál morcosabbnak indult. Valamiért nem aludt jól, és minden idegesíti. Szó szerint. A helyzetén az sem segített sokat, hogy a kard ápoló készlete rendesen lesoványodott, így nem tudja Kagutsuchit rendbe rakni, ami egyben a meditációja is szokott lenni, amitől idegzete is lejjebb csillapodott volna. Ám az eszköz hiánya csak még jobban felhergelte...
-Ha lehetne, darabokra szabdalnám az első szemtelen hímet, aki az utamba akad...
*Igen, onna természete még inkább kikerekedik, ám nincs mit tenni, el kell menni a boltba vásárolni. Szokásos öltözetét hordja, ami lényegében egyetlennek számít a ruhatárában, vörös hakama, és fehér ujjatlan gi, oldalán pedig katanája, Kagutsuchi. Egyedül egy dolog tér el, az pedig a nyakában lógó, újonnan szerzett fejpántja. Nemrég sikerült letennie a genin vizsgát, így már az akadémiára sem kell járnia...csak a beosztásra vár. Nos, hősnőnk útjára indul, közben ingerült tekintetét a földnek szegezi, csak időnként néz fel, hogy ellenőrizze jó úton jár e. Végül megérkezik úticéljához, a fegyverbolthoz, ahol kellékeit mindig vásárolja. Belép hát az ajtón, és köszön az árusnak, legalább annyi illem maradt benne, hogy üdvözöljön valakit, ha belép valahova.
-Jó napot.
*Bár nem volt túl lelkes a köszönés, de megteszi. Ezek után szó nélkül portyára indul a polcok között, hogy megtalálja azt, amit keres. Arut egyelőre figyelmen kívül hagyja, de ki tudja meddig.

* Egyelőre bizonytalan, hogy mit fog vásárolni Aru. Lehet, hogy csak a szokásosat kéne, nem kell újítani, csak a baj van vele. De lehet, hogy kéne. Tanácstalanság. Az bizony, tanácstalanság. Szerencsére nem marad sokáig "egyedül" a kunaiokkal, egyébként is furcsán érzi magát, hogy a háta mögött az eladó nézi.. jobb lenne megölni aztán eltüntetni a hulláját hátul.. de aztán meg még járkálnának Aru fejére, így a terv véghezvitele nem jut egyről a kettőre. De szerencsére hamarosan belép valaki, amire az eladó rögtön üdvözli az érkezőt, mire ő is köszön. Igazából nem érdekli, hogy ki lépett be oda, viszont valami furcsa bizsergő késztetést érzett, hogy megnézze ki jött. Nőies, bár kicsit ingerült hang, mint aki nem akarna megszólalni, csak nem akart kellemetlenkedni. Aru sosem köszönne csak amiatt, hogy ne legyen kellemetlen a helyzet. A bizsergést igyekezett Aru lecsillapítani, kedve sem volt hátra fordulni, és a kíváncsisága sem volt elég nagy ahhoz, hogy megforduljon. De az érzés nőtt, és a csend is késztette végül fordulásra hősünket, de csak fejét fordította odébb, hogy meglássa ki az ott. Számított rá, hogy körülbelül vele egy korú, kicsivel idősebb vagy fiatalabb lány lesz az, - lehet emiatt volt az a bizsergés, hogy bevágódjon - de nem számított ilyenre. Mármint ilyenre.. teljesen rendben van, csak a haja nagyon hosszú, továbbra nagyon vörös is... roppant idegesítő. Fölöttébb. Ennyit arról, hogy nincs vele probléma. És valahogy a kisugárzása is annyira birizgáló, hogy Aru nem tud megmaradni anélkül,hogy ne mozdulna arrébb, vagy, hogy ne mondjon valami sértőt. Csak fordulna meg. Még az is, hogy háttal van neki... minden benne van a lányban, amit utál... nincs különösebb női ideálja, de Makoto valahogy annyira irritáló... hogy csak NA. Sóhajt egy nagyot, majd fentről lefelé érkező hansúllyal mondja, unott hangon:
- Ezek szerint, ide már bárkit beengednek.
* Háttal állva a lánynak mindeközben, majd mihelyt hall valami neszt a lány felől megfordul, s keresi a lány tekintetét. Majd mikor meglátja a pántot a nyakába meglepődik, de nem eléggé ahhoz, hogy kijöjjön a formájából, vagy bármilyen változást kiváltson; pár pillanat alatt letörlődött arcáról az alig észrevehető szemöldök-rántás.*
- És még shinobinak is felveszik... bizonyára meg lett véve a vizsga.
* Továbbra is a lányt nézi, szemeibe, majd végig is méri. Irritáló aura, de van benne valami harciasság is. Köszönhető ez talán a katanának, vagy az agresszív arckifejezésnek.
Hangja továbbra is unott, mintha már ezerszer megtörtént volna ez a beszélgetés, ami részben igaz. Sokaknak rontotta el a napját, - vagy hetét, ha többször is találkoztak egy héten - az efféle "beszólásokkal". Még olyan is volt, aki rátámadott hősünkre kellő mennyiségű provokáció után, de jobbára semmi nem lett belőle, csak egy félrehajolás és esés az emberkének, Aru lábában. Aztán pedig a többi ember nevetése, és az illető arcának egészen érdekes eltorzulása, s ujjával, vagy öklével való fenyegetés. Volt aki másodjára is támadott, majd a sorsa ugyan az lett, és ebből már tanult. *

*Szorgosan keresgél a portékák közt, van ám itt mindenféle fajta, minőségű, és árú. Ki is választja a neki megfelelőt, ám amikor nyúlna érte, egy borzasztóan irritáló hang, egy irritáló megjegyzést ereszt ki a száján. Meg is áll a keze, szemöldöke rángatózik, ahogy próbálja visszafogni magát.
-Ezt én is mondhatnám.
*Dobja vissza az illetőnek, amit neki szánt. Természetesen nem várta, hogy itt véget ér a dolog, nem kell sokat várni és már meg is vizsgálja magának, érezve tekintetét szintén megfordul, elkerülhetetlenül egymás szemébe nézve. A következő inzultus érkeztéig sem kellett sokáig várni.
-Mondja az, akiről ránézésre lerí, hogy annyi esze van, mint egy madárnak. Mondjuk ez egy hímtől nem meglepő. Még felöltözni sem tud rendesen.
*Aztán visszafordul és leveszi a választott csomagokat, utána egyből az eladóhoz megy, pillantásra sem méltatva a szemtelenség példaképét.
-Ezek lesznek kérem.
*Leteszi az árut és a pénze után nyúl, fizetni akar és minél előbb távozni. Ezaz atmoszféra nem tesz jót az idegeinek.

* Aru beszólásait a hölgy igazán lazára veszi, s nem idegesíti fel magát. Vagy ostoba, vagy pedig tapasztalt. Ki tudja megítélni elsőnek? A hangsúlyból ítélve inkább az utóbbi. Talán valaki, aki nem kukul meg egy beszólás után, és nem támad szó nélkül, hanem még vissza is szól? Persze, volt már aki nem hagyta magát, de az valami hirtelen visszaszólás lehetett, mert valami... " Az vagyte! " féle mondat volt. De Makoto normálisat tudott mondani. Ez valamiképp feldobta Aru-t, de ez nem tarott semeddig, rögtön "ellentámadásba" lendült, hogy még csak véletlenül se ő maradjon alul.*
- Felöltözni? Hím? Egy nő hordjon bikinit, télen-nyáron, mindig. Ne ilyen ruhát. Bikinit. Farmer? Nem. Bikini. Pulcsi? Nem. Te is tudod mi. Maga nem így gondolja?
* Aru az eladóra nézett, aki némiképp megvolt lepve, hogy ő került szóba. Bizonyára azt hitte, hogy ő nem kerül a képbe, ezért hirtelen rárántotta fejét Arura, majd egy bólogatás-szerűt akart mutatni, de nem túl feltűnően, talán nem akarta megsérteni a lányt, vagy egyszerűen így szokott bólogatni. Aru szemével követi a lányt, ahogy a pult felé igyekezett az áruval, s közli, ezek kellenek. Aru is levesz egy csomag kunait, majd Makoto háta mögé lép, hogy ne férjen el, ha távozni akarna, pont olyan közel, hogy kellemetlen legyen.*
- Nekem is ezek kellenek. - majd rámutat a választott csomagra. Szeme egyenesen a lány hátát bámulja, hátha ad neki valamilyen kellemetlen, szúrós érzést, olyat, mint amikor az ember érzi, hogy figyelik. - - Csak sietne már a nőstény, mert csak útban van itt, a szarakodásával. - majd kezét a zsebébe téve a tekercset - amiben a kasza van - félig előhúzza.*

*Elég érdekes elmélettel, vagy talán személyes ízléssel áll elő verbális ellenfele. És meglehetően szexista elmélettel...
-Tch...ebből is látszik micsoda állati ösztönökkel rendelkezik. Odalent hordja az agyát.
*Majd az eladóra tekint, pont mikor halványan bólint. Pillantásával erősen beleszögezi agyába, hogy ezek után róla sem vélekedik másként. Persze ezt nem teszi szóvá, éppen elég egy hímmel dűlőre jutni. Előveszi tárcáját és fizetni készül, ám még ilyenkor sem hagyja békén a nagy szájú ficsúr.
~Úgy látom minden áron belém akar kötni...színtiszta bajkeverő ez, én mondom...
*Szabályosan beleáll a hátába, és onnan folytatja a szapulást, ráadásul érezni, hogy nagyon szeretné a tekintetével keresztül szúrni. Próbál kicsit mocorogni, és megérzi, hogy kardja hüvelye pont a lába közé keveredett.
~Ooh...na ez majd ad neki egy leckét, hogy ne kezdjen ki egy onnával...
*A gondolat végét tettek követik, bal kezével a markolat végét lenyomja, ezáltal a másik vég emelkedni kezd, és nem kis erővel ütközik Aru férfiasságába. Ezek után valószínűleg a fájdalomtól nyögve fog meghátrálni, ezt kihasználva gyorsan fizet, elveszi az árut, és szó nélkül elhagyja az üzletet, abban a hitben élve, hogy adott egy tanulságos leckét a szemtelen hímnek.

(Bocsi a késésért teljesen megfeledkeztem erről a játékról)
//Goda//
*A fiú elmondta,hogy nem tetszett neki,hogy itt nem foglalkoznak a vevőkkel. Valahogy ez Rhony-t jobban izgatta mint az,hogy genin-e vagy ninja-e vagy sem.
~Ezzel lesz egy kuncsaft... *gondolja magabiztosan.
-Nos nekem van egy fegyverboltom ha gondolod nézz be oda én foglalkozok a vevőkkel. A válság miatt kicsit nehezen megy az üzlet. Ha vásárolsz még egy evés kedvezményt is kapsz baráti alapon.
Nos mit szólsz?
*persze ezt csendben és diszkréten mondja nehogy a öreg Hamate meghallja. Elég kellemetlen lenne és Rhony tiszteli az öreget attól függetlenül,hogy ő a konkurencia.

// Aka onna feat. Shini-sama. //

* Szokatlanul jól esik a lány piszkálása és zaklatása. Nem, véletlenül sem perverz Aru, hogy ilyeneken élvezkedik. De ha megkérdeznénk, ő azt mondaná, hogy: "- Teljesen mindegy a nem. Itt elvekről van szó. Látjátok ezt a lányt? Csak nézzeték rá. Semmi mást. Csak nézzétek. Hát nem ordítja, hogy: " Itt vagyok, piszkáljatok!" Ugye? Ezek után van bármi kérdésed? Igen? Ha kimetszek egy darabot a szemedből, akkor is lesz?" Szóval. Szereti piszkálni az embereket. Néha unatkozik, csak azért. Néha pedig azért, hogy felidegesítse őket. De eddig nem volt sok öröme benne, ellentétben most egyenesen vigyorog. Ki tudja.
Hát igen. A legtöbb férfi már csak ilyen, nem igaz? - szúrósan hátba böki a lányt. Úgy látszik, hogy működik a fiú szugerációja, és a lányt kellemetlenül érzi magát.
~ Hehe. Úgy látszik, ho- - hirtelen jön a becsapódás. Mintha egyik pillanatban érzett volna valami kárörömöt a levegőben. De esélye sem volt reagálni, szinte egy pillanat alatt történt a dolog. A fájdalom leírhatatlan. Először még csak az adott ponton, de azután, hirtelen mintha csak víz lenne szétárad. Leírhatatlan. Jobb kezét rögtön odakapja, mintegy természetes reakcióként, és a másikkal a lány után kapna, aki most sietősen távozott, miután kifizette a terméket. Aru még egy utolsó pillantást vett a lányra. Félreismerhetetlen. Noha a fájdalom egyre erősödött Aru már a bosszút tervezte. Mostanra már a hátát a pultnak vetve, kezét lába közé téve, visszafogott levegővel várja, hogy elmúljon a fájdalom.
Körülbelül tíz percbe telt, mire egyáltalán elkezdett csillapodni a fájdalom. További tíz, és már szinte csak az emléke maradt az előbbi dolognak.
Majdnem teljes két órát ott ült, abban a pózban, ahogyan leült, és gondolkodott. Közben elvetemült mosolyt virított. Az eladó az első óra után Aru elé ment és megpróbálta kitessékelni, bár kicsit megszeppenve az előbbi eset miatt. Aru tekintete minden szándékát elfeledtette vele. Visszament a pulthoz. Nem jött senki az ottléte alatt. Lehet, hogy megérezték. Majd egyszer csak Aru felállt és elment.
Aruban semmi más érzelem nem volt, minthogy bosszút álljon. A boltból egyenesen hazafelé tartott. Összeszedett mindent, amit kellett, és felpakolta magát. Felszereléssel. Egy óra alatt elegendőt szerzett. A nap hátralévő részében kérdezősködött, kutatott és keresett. Statisztikákat csinált. Felméréseket. Teszteket folytatott le. Körülbelül este tizenegyre már tudta amit kell.
Kérdezősködött, hogy nem e láttak egy Aru által megfelelő személyleírású lányt. Néhányan igen, volt aki hülyének nézett, ezeknek adtam egy ütést, és volt aki nem látta. Kb. 3 órás keresés után találta meg a lányt az utcán. Elkezdte követni. Egyre sötétedett.

// Remélem nem baj, hogy az utcán vagy. Felőlem otthon is lehetsz, mert néhány polgár úgy is tudja hol laksz, őket pedig egy megfelelő módszerrel Aru szóra bírja.
Továbbá, a következő mehet az utcára. Hacsak nem akarsz még piszmogni a boltban valamit. //