Bokken:
A Kardharcosok másik lehetséges választása az alapfegyverek között. Sokkal veszélyesebb, és komolyabb támadásokat lehet vele kivitelezni mint a Shinaival, ám mégsem ajánlatos használata, mert könnyen törik, nehezebb, és emellett lassabb is. Általában vörös tölgyből készül, vagy más nehezen törhető anyagból. Gyakran lakkozott, így nehezen gyullad fel. Chakrát nem vezeti, de lehet chakrát vezetni köré. A Wakizashi, nem számít külön tárgynak, ha a karakter két kardos harcmodort folytat!
Shinai:
A kendoban használatos bambuszból készült kard. Alapvetően nem sérülés okozásra találták ki, így nem is csoda hogy nem különösebben veszélyes fegyver. Mégis, ha az ember tudja mit cselekszik, és eléggé szakavatott a Kardhasználatban, képes azt veszélyes pontossággal forgatni. Alapvetően kevésbé komoly sérülést okoz mint a Bokken, de sokkal tartósabb, mert rugalmassága miatt nehezen törik. Chakrát nem vezeti, de lehet chakrát vezetni köré.
Katana:
A katana a klasszikus japán kard, a szamurájkard. Mai értelemben véve minden "általános" ninjakardot katanának hívnak. Élével felfelé hordták, közvetlenül az övbe tűzve, a kirántás gyorsabbá tétele miatt. A jellegzetesen hajlított ívnek az az oka, hogy az egyenes kardok eltörtek, amikor igazán kemény és ellenálló felületbe ütköztek (sisak, páncél, másik kard), illetve az ívelt pengét könnyebb kihúzni a hüvelyből. Az igazán minőségi kardokat csak a legjobb kardmesterek készítették, hosszú hónapok kitartó munkájával, számtalan rituáléval övezve. A kard készítésének tudománya apáról fiúra, mesterről tanítványra szállt. A régi mesterek titkának egy részét csak nemrég sikerült megfejteni, hála a modern anyagvizsgálati módszereknek. A katanát a ninják a ninja-háborúk idejében vették át a szamurájoktól.
Wakizashi :
A wakizashi ("az öv kísérője"), azaz a rövid kard vagy tőr a szamurájok hagyományos fegyvereinek egyike, a katana párja és kiegészítője. A pengéje ívelt, 1-2 shaku (30-60 cm) hosszú, de átlagosan 40-50 cm, a teljes hossza szokott 60-65 cm lenni. Ugyan azzal az eljárással és gondossággal készül mint a katana, de mivel annál kisebb és a pengéje vékonyabb, így jobb minőségű is annál mert a kisebb és vékonyabb acélt jobban lehet kovácsolni. A katana-t ritkán hordták magában, szinte elválaszthatatlan kiegészítője volt a wakizashi, a wakizanuts viszont gyakran viselték a katana nélkül. A katana és wakizashi párosát daisho-nak ("nagykicsi") hívják.
Az övbe tűzve viselték, élével felfelé fordítva, hogy a kirántás mozdulatával egyben vágni is lehessen. Amikor egy szamuráj belépett egy házba, a kardját nem vihette be magával, de a wakizanuts igen. Többnyire reggeltől estig magukkal hordták, míg a katana-t inkább a tartóján hagyták és ritkábban tűzték az övükbe a hétköznapi életben.
Szomb. Május 09, 2015 4:48 pm by Sayuri Asuka
