Név: Egami Kumiko
Faj: Ember
Nem: Nő
Kor: 14
Felszerelés: 10 kunai, 1 Tanto

Kinézet: Vállig érő barna, ápolt haj. Tengerkék szemek, amelyek jól összhangban vannak a haj és arcszínnel. Az arca igazán szépnek mondható, főleg, ha a másik nemet kérdezzük. Ő maga viszont sohasem tartotta magát annyira szépnek, tévesen. A magassága nem túl kirívó, mondhatni átlagos a maga 168 centiméterével. Testsúlyáról nem szívesen beszél, mint ahogy egy lány sem, de ha hinni lehet
neki 54 kg.

Jellem: Sokat lehetne mesélni róla, igazi színes személyiség. Szeret jókat nevetni, bohóckodni másokkal, nevetni másokkal, nem rajtuk. Kicsit fiús személyisége van, az utcában ahol felnőtt kizárólag fiúk voltak. Nem igazán az a romantikus típus, de ha megtalálja a Nagy Ő-t, tőle elvárja, hogy az legyen. Szeret a nála kisebb gyerekekkel foglalkozni, megvédeni őket a nagyobbak inzultálástól, mintha csak ő lenne a nővérük. Nem szereti az igazságtalanságot, a mellébeszélést, a hazugságokat és a hazugokat. Szereti a barátait, a családját, értük bármire képes lenne. Néha türelmetlen, szétszórt és rendetlen egy kicsit.

Előtörténet: Kumiko, Konohában született és ott is nevelkedett. Szülei egyaránt ninják. De a lány megszületése óta, anyja, afféle nyugalmazott ninjaként él. Ami abból áll, hogy csak akkor hívják be szolgálatot teljesíteni, ha a falu veszélyben van. Tizennégy év alatt eddig egyszer sem került erre sor, hála. Sajnos sokat hallani olyan esetekről ahol a gyerek árvaként kellett felnőjön, mert szülei küldetésen vesztették az életüket. Apja ezzel szemben még mindig aktívan részt vesz különféle küldetéseken. Jó is, hogy volt valaki mindig otthon. Kumiko soha nem volt az a tipikus jó gyerek. Az utcában ahol lakott csak fiúk voltak, egyetlen lányként pedig nehezen tudott beilleszkedni hozzájuk kezdetben. Ezért, hogy imponáljon a társaságnak minden rosszban benne volt, az ablakok kővel való behajításától kezdve, a falakra való festék öntésen keresztül, egészen az ingyen gyümölcs lopásig. Utóbbiról szerencsére hamar leszokott, főleg miután kiderült és kapott némi fejmosást otthon. De megérte, mert így igazi barátokra lelt, akik bármilyen bajban kiálltak mellette. Aztán ahogy cseperedett eljött az ideje, hogy beiratkozzon az Akadémiára. Sajnos az akadémia elengedhetetlen egy ninja életében, ott tanulja meg az alapokat, ami leginkább elméletből áll. Uncsi! Nem volt valami lelkes iránta, szívesebben töltötte volna az idejét a szabadba, mint a négy fal között. Az akadémián felemásan teljesített. Utált tanulni, órán ülni, figyelni. Fejben és lélekben mindig máshol járt, néha meg testben is. De amikor tanult és készült mindig jó jegyet kapott. Így ment át a vizsgán is, tanult és készült rá. Azóta, hogy letette a vizsgát messziről kerüli az akadémiát. Ami fura számára, hogy az utóbbi időkben felkeltette a fiúk érdeklődését, olyanokét is, akiket azelőtt még nem is látott. Kapott is tőlük mindenféle ajánlatot, ám ezeket mind visszautasította, legtöbbjét egy ágyékon rúgással. Szerencsére a gyerekkori barátai megmaradtak olyannak, amilyenek voltak, akik nem egy szép lányt látnak Kumiko személyében, hanem a bajtársukat, testvérüket. Csapatot még nem sikerült kapnia, de nem bánja, így több ideje marad a srácokra, és a lógásra.

Jó reggelt, jó reggelt! Nem találok szemet szúró dolgot az előtörténetben, így nincs okom megakasztani a leányzót a játéktól!

ELFOGADVA

A következő lépés az adatlap előkészítése. Az kicsit velősebb lesz, de nem vészesen bonyolult így sem!