Név: Emiko Akane
Származás: Konoha
Rang: Genin
Faj: Ember
Nem: Nő
Kor: 16
Kinézet: Normál testalkatú, 168 cm magas fiatalos lány. Haja háta közepéig ér, és vörös színben pompázik. Zöld szeme, és élénk piros ajkai messziről könnyen kivehetőek. Általában kék, és a zöld színek között mozog. Egy fekete nadrág van a ruhája alatt. Két oldalról szét vágott szoknya résszel. A ruháján található a családi címer, melyet nem szívesen visel.
Jellem: Barátságos, nyitott. Bajtársait maga elé helyezi. Hangulat ember, könnyen kilehet hozni a sodrából, és olykor-olykor ingerült.
Harcmodor: Ahogy esik úgy puffan- jellemzi leginkább harci modorát. Az erő, és a ravaszság tökéletes elegyet alkot.
Előtörténet: Születéséig azt hitték, vagy is inkább remélték, hogy Akane férfiú lesz. A család meglepetésére és sajnálatára azonban, egy dús, vörös hajú kislány látta meg a napvilágot. Anyja, születése utáni pillanatban meghalt. Családja köznemesi család, ám a sorsa megpecsételődött, mikor a falu ellen lázadtak rokonai. Akane, alig 12 éves volt, (és nagyon tehetséges) mikor az ott élők harci öltözetben hagyták el a házat. Indulás előtti pillanatban, édesapja megfogta a lány fejét, és konokan beszélni kezdett:
- A jövő nemzedéke, te vagy. Az Emiko-klán jó hírét kell tovább vinned. Nehéz lesz! Most még nem értheted.. De idővel rájössz a dolgokra, és kérlek -elmorzsolt egy könnycseppet, majd remegő hangon folytatta- ne haragudj ránk. *A kezébe nyomott egy nyakláncot, amin egy kék szív volt*
Kilépett az ajtón, és soha többet nem is tért vissza a faluba.
Akane nem értett semmit. A dajkájával élt utána. Egy esős napon azonban bátyja Usui lépett be a házba. Kishúga már 14 éves volt. Megfogta Akane kezét, és megkérte, hogy fusson olyan messze, amennyire csak tud. Homlokon csókolta utolsó élő családtagját. Érezte, hogy testvére könnycseppje csurog le az arcán. Majd futásnak indult. A dajka a lány után eredt. Meg-meg álltak. A lány hátra nézett, és látta, hogy a falusiak felgyújtották a házat. Akane akkor eszmélt fel, hogy testvére a házban van. Majd ránézett a dadusára, Ayamere.
-USUI! Usui bent van, vissza kell mennünk érte.. Usui! Meg kell menteni - patakokba folyt a könnye mind a két nőnek.-Ayame.. Kérlek.. AYAME!
Ayame megfogta a kishölgy kezét, és elkezdte húzni. Egészen a faluhatárig futottak.
A történtek után Akane elhatározta hogy megbosszulja bátyja halálát.
Akadémiai évek:
Akadémiai évei nyugodtan teltek. Sok barátja volt, de mindegyikük elhagyta, miután árva lett. Akane éltanuló volt, és a gyakorlatokban is jeleskedett. Nem beszélt senkivel, csak Rhonyval. Benne bízott meg. Persze Rhonyt nem érdekelte. Legalábbis úgy nézett ki.