Kazuki durván 170 cm magas tizen éves genin. Bőre szinte holt fehér, mint a haj. Eredetileg fekete hajszíne volt, de a Kekken Genkai-ja nagy változást jelentett. Vékony testalkatú, de ahhoz képest rendkívül izmos. Ruházata kék és fehér színben váltakozik. Ninja kesztyűt és cipőt szintén hord.

Jelleme kettős! Az egyik a magányos magába fordult depressziós, akit nem érdekel ha a saját életét kockáztatja csak szűnjön meg a probléma forrása. A másik a társaság függő, elvárásokat nem érdeklő laza realista. Önmaga érzéseivel sincs teljesen tisztában saját képességeivel, de mindent próbál megtenni.

Ha netán olvassátok életem történetét, nem állítalak meg titeket. A családom eredetileg nem Konohából származik hanem a Köd hét kardforgatójához kötődik. Én is megdöbbentem amikor nagyapámtól ezt meghallottam. Akkor voltam alig 5 éves, csoda, hogy erre a részletre emlékszem Most ahogyan belegondolok el se tudom képzelni, hogy az Első Hokage miért engedte meg, hogy a Mizuro család betelepüljön, viszont találtam egy tekercset a padláson. Külsőre jelentéktelennek tűnik, de hamar rájöttem, hogy ez nem teljesen így van.
Előbb viszont bemutatkoznék! Mizuro Kazuki vagyok Avarrejtekből.

Jó magam konohai vagyok három testvéremmel: a hugommal Mizukival, és öcsémmel Yuzukival.
Átlagos nagy család vagyunk, mert szüleink mellett mind a négy nagyszülőnk velünk él. Yuka Nagyapa különösen rám szenteli a figyelmét, aminagyon fura, mert nem mindig viselkedett nagypapához méltóan. Nekem már hat évesen jelentkezett az úgy nevezett O-dobigan. Testvéreim 9-10 évesen jelentkezett az elszíneződés, mely a szemtechnika első szintje. A legnagyobb vicc viszont az, hogy mindhármunk fekete hajjal született oly sötét volt a hajszínünk, hogy az éj csak tündökölt mögöttünk a fejünk felett. Amikor először jelentkezik e különlegesség kiőszült a hajunk a hajvégtől egészen a hajhagymákig. Nem véletlenül félnek a kisgyerekek a Mizuro család gyerekeivel akkoriban. Manapság már ez nem probléma, mert a hugomra már most 12 éves geninként úgy nyomulnak, mint vakond az ehető növény után át a sivatagon. Alig bírom levakarni őket róla, de ne fussunk ennyire előre.
Említettem a titkot, de az csak egy nagy kirakós egyetlen darabja. Nem véletlenül műveli Yuka nagypapi a kovács mesterséget, mert a családban az idők elejétől mindenférfi kovácsolt. Testvérem, Yuzuki is annak szentelte volna életét, de valamiért őt nem akarta tanítani az ostoba öreg. Mizuki bár vágyakozott utána, hogy őt is tanítsa a nagyapja, de "nőkre" nem bízható a "férfi" munka, legalábbis nagyapám ezzel érvelt. Így én magam lettem az ő kiszemeltje sajnos. Világ életemben ninja akartam lenni, mint egykoron apám, de ő rokkanttá vált egy nagy sorscsapás közepette, melyről csak annyit hallottam egy indulatos beszélgetésből, hogy a kilenc farkú démon.
Egyre több és több kérdés halmozódott fel bennem, melyet tudtam, hogy csak akkor tudhatom meg, ha apám útját követem.  Az után mindig is veszekedett Yuka nagyapa a család mindegyik tagjával, hogy én még véletlenül se kerüljek be a Ninja Akadémiára, szerencse nem így lett. Nagyapóval mindig is veszekedtem ez ügyben, mint például most is.

A szobámba mentem, hogy meditálással szépen kitisztuljon a fejem, csupán később jöttem rá, hogy ez egyben az O-dobigan egyik gyakorlata, csak jobban felhúztam magam, amit nem kellett volna, ezért inkább előkutattam a régebbi holmijaimat a szekrényekből, az ágy alól. Sok kellemes emlék visszaköszöntött, ami boldogította szívemet. Így hát felkutattam a padlást is, s egy üzenet akadt a kezembe.

" Kedves Yondaime... itt van az O-dobigan szemtechnika jutsui, amik harcbansegíthetnek, és őseim származása is. Az ügy érdekében jobbnak látom, hogy megtanítod Yuka gyermekemnek. Ez a küldetés, melyet rám bíztál koránt sem átlagos "A" szintű küldetés. Végeztem egy kis előnyomozást a küldetéssel szemben, s elképesztő szállakra bukkantam.
...
Az előző Hokage nyilván valóan tudta kicsoda a Mizuro család, mégis a javaslatára nem változtatott nevet az apám. S ennek hála olyan kutatásokat végezhetttem, mellyel rájöttem, hogy az O-dobigannak nem csak Suiton alapú technikái vannak, hanem az összes elemi ágra kiterjed. A családok hollétét nem tudtam kideríteni így a Tökéletes Kard terv elbukott. Mindenesetre meghagyom önnek a családok régi neveit:
- Mizuro (Suiton)
- Danruru (Katon)
- A-Suga (Doton)
- Atemino (Fuuton) és
- Roukouda (Raiton) család.
Ez nem lehet véletlen, talán Ridukou Senin mester egy titkos örökségének kulcsai az öt család. Óvatos legyen kérem a Fuzen nép egy radikális csoportjával, melyet úgy hívok: Akamanbukai.

Üdvözlettel s Mély Tisztelettel Mizuro Bakuro, ANBU!  "

Nem értettem telejsen hogyan lehet ez a levél itt, s hogy volt képes nagyapám apja a szemtechnika titkait kiadni mégha saját falujáról van szó. Ezután a naplóimat kezdtem bújni, hátha találok nyomokat ez ügyben. Viszont így már értem, miért nem akarja Yuka nagyapó, hogy a család tagjai ninják legyenek. Ez teljesen egyértelmű, de neki kezdtem nem egyértelmű dolgokat keresni és a múltra visszaemlékezni.

* * *

Az első napom az akadémián eléggé meggyötört, de nem az osztálytársak miatt, hanem mert Nagypapi kiakadt, de nem tudom miért.  Nem felejtem el a dagadó ereket a fején s a kétes arckifejezéseket. Magam alatt voltam, de nem tudtam magamból felkelni, hogy ismerkedjek másokkal. Már az első napon csoportba verbuválódtak a többiek, s egyedül is maradtam. Talán azért sem ismerkedtek velem, mert a hajam hó fehér. Megijeszthette őket! Máig se fogom megtudni, viszont hamar változtattam ezen a problémán.
Nagyapától féltem az iskolás  napjaim első egy hónapjában, de mutatott nekem valamit, aminek nagyon megörültem. Kézjeleket tanított, és gyakoroltatott velem a második hónapban. Azt a visszaszorított mosolyt sosem fogom elfelejteni. Az a technikának a neve az volt, hogy Konoha stílus: Shikigami.

A papír fecniken gyakoroltam el a technikát, ami elég ügyesen ment, viszont hol a lábai em voltak meg a kicsi lénynek, hol szeme nem volt, vagy kezei. Az is előfordult, hogy teljesen lapos volt. Nagyapó csak nevetett és nevetett, akkor ő is olyan boldog volt, s úgy viselkedett, mint egy igazi nagyapa, aki elkényesztetné a kis unokáját. Ezután mentem hozzá a kovácsműhelybe mindig, hogy segítsek minden munkálatában. Minden hétköznapom abból állt, hogy 2-ig suliban voltam, kettőtől a műhelyben segítettem. Hétvégén Jutsukat gyakoroltam!
A suliban közepes szintet hoztam s a tanáraim pikkeltek rám, hogy jobb is lehetnék, ha megerőltetném magam. Az egyik tanár még egy farönkre ültetett az udvarban, hogy beszéljena  fejemmel, de ekkor téptem egy fecnit, rákoncentráltam s a lábához fújtam. A tanár nem is törődött velem, csak jobban üvöltözött, de akkor  üvöltözött a legjobban, amikor jaj veszékelt. Miért? A fecni egy kis átlátszó lénnyé bővült. Alig érte el akkoriban a térdemet. Önmagában nem veszélyes, de a kalapács a kezében, mely vele együtt teremt, az intézte ela tanár lábfejét. ÉN simán meglógtam utána, s a lény eltűnt mint a kámpfor.
Az első évben ezzel a technikával még menőnek is számítottam, de a második évben újra magányos voltam, senki nem beszélt velem, csak köszöntek kedvesen s tovább vitte őket a dolguk. Nagyon magam alatt voltam, de papó mindig megnyugtatott. Végül olyan dolgot mondott ami meglepett. Támogatni akarta a ninja utamat cserébe kitanít az O-dobigan használatára. Először nem is tudtam miről beszél, majd mikor megmutatta, derengett, hogy nekem is volt mikor világított a szemem kéken, viszont akkor nem tudtam csak úgy előhozni. A második alkalom mikor megjelent a szemtechnika, 2 évet kellett gyakorolnom meditációval. 6 évesen csak a "különleges helyzetnek" köszönhettem, hogy megidéztem az O-dobigant. Akkor láttam életemben először kést, vért, s banditákat. A stress, melyet átéltem alig 6 évesen, biztos az idézte meg bennem.
8-9 évesen viszont kényem kedvem szerint aktiváltam azt.
Az akadémiai évemet sikerrel zártam le mint a többi átlag. Végül geninként küldetésekbe kezdtem. Sokáig jutottam el, miközben egyes s mást tanultam Konoháról, a szülőfalumról. A falu szimbólumáról, a Tűz Akaratáról, a kedvenc éttermekről, és a legjjobb helyekről, ahol benézhetek a női fürdőbe.

Az egyik napon egy évvel ez előtt, a 12 éves hugom: Mizuki egy falevéllel idézett Shikigami  segítségével lábfejen ütött miközben elüvöltöttem magam. A nők kirohantak némelyik felöltözve, némelyik félig s addig ütöttek amíg volt bennem szufla, de még sem értették miért mosolygok. Azt hitték, hogy valami kélyes gondolat szapulja az agyamat s nem érzek fájdalmat, holott csak örültem, hogy a hugomnak egy olyan trükköt adtam át, amit bármikor bárhol alkalmazhat. Én is úgy meséltem el konoha szimbólumát, ahogy nagyapám s a mostani tanárom tette. A család együtt van, kivétel egy tag. Az öcsém, Yuzuki még nálam is jobban bezárkózott. Hallottam hogy őt gyakran meg is verték a fehér hajszíne miatt, ami 10 évesen változott feketéről fehérré. Mindenki félt tőle, így érthető, hogy a fiúk ellenségesek vele. Az óta hiába próbálok beszélni vele külteések után, nem fogja fel mit mondok neki, pedig ha tudná, hogy az életemet is oda adnám érte...
Így 16 éves fejjel már alig tudom felvidítani a 14 éves öcsémet. Hiába adok tanácsot, nem fogadja el. Egyre rosszabb a családi helyzetünk vele!

Most nem elég, hogy az öcsém megjavuljon, még a levél is gondolkodásba ejtetett, de nem mutathatom meg se a szüleimnek, se a nagyszüleimnek. Azt mondanák, hogy felejtsem el. Egyedül a Hokagéhoz fordulhatok, de biztosan nem adna választ. Nincs mese, ideje lesz tovább nyomoznom! Meg kell tudnom mi az a Démon Kard Terv, és mi a Tökéletes Kard Akció. Csak úgy érhetem el, ha feljebb jutok a ranglétrán. Lassan úgy is közeledik a chuunin vizsga. Ideje jobban edzenem!