Teljes név: Kagamine Kuro
Beosztás: Genin
Faj: Ember
Nem: Fiú
Kor: 14
Felszerelés:
° 5 db kunai
° 10 db shuriken
° 5 db füstbomba
Egyéb:
° Sokszor mondja azt, hogy: "Csak királyan!"
° Dohányzik
Kinézet:
Fekete színű, átlagnál kicsivel hosszabb haja van. Hátul egy kis gumival van összefogva. Szemének színe szürkés-fehéres, bár inkább szürkének mondható. Egy általános ninja nadrágot visel ninja szandállal, továbbá egy kopottas fekete, öltöny kabáthoz hasonló pulcsit. Alatta egy fehér ing van, egy világospiros, kiengedett nyakkendővel és végül egy szürkés kendő, ami melle aljáig ér.
Jellem:
Barátságos jellem, szívesen megy emberek közé és jól érzi magát közöttük. Segít, ha megkérik rá és nagyra tartja a barátságot, számára ez egy nagyon fontos dolog. Mivel fontos ez a dolog neki, így megbízható és általában betartja azt amit ígér. Ám van egy kis szórakozottsága, ami miatt néha hajlamos túlzásba vinni a hülyeséget, hiszen alapból is egész poénkodós alak. Habár ez a túlzás nem olyan nagy mértékű, néha már bizony elég idegesítő tud lenni.
Előtörténet:
14 éve, Iwagakurében láttam meg a napvilágot. Édesanyám Kagamine Akane, apám pedig Hiroto Raiga volt. Anya kunoichi volt, azon belül pedig medikus ninja, de azért konyított a közelharchoz is. Apa pedig egy megbecsült Jounin, aki nem egy S szintű feladatot elvégzett már. Azonban egyszer egy küldetésen elkapták és gyáva alak révén mindent elmondott, amit az ellenség tudni akart. Így amikor hazajött a megbízásból hamarosan két ANBU tag érkezett a házba. Akkor a szobámban voltam, anya és apa pedig a konyhában. Kiabálásokat és hangoskodást hallottam, amire azonnal felkaptam a fejem, hirtelen anya berontott a szobámba és azt mondta, hogy nagyon gyorsan el kell mennünk innen. Megfogta a kezem, vezetett egy ideig, majd felvett az ölébe is futni kezdett. A konyhaajtó mögött - ami egy résnyire nyitva volt - láttam, hogy három alak fekszik a földön, vértócsában. Az egyik az apám volt a másik kettő pedig az ANBU tagok. Annyira megijedtem apa látványán, hogy egy hang sem jött ki a torkomból. Ez az egész az éjszaka közepén történt, így pár percen belül elaludtam. A következő kép egy ágyban fogad. Felülök és motoszkálni kezdtem, amire bejött édesanyám. Úgy ébredtem, hogy abban a pillanatban semmi nem jutott eszembe, azonban pár másodpercre rá beugrottak a tegnapeste eseményei.
- Mi történt? Hol vagyunk? - kiáltottam fel, bár kicsit megcsuklott a hangom.
- Konohában.. - felelte anyám nyugodt hangon.
- Miért vagyunk konohában? Egyáltalán mi az a Konoha? - kérdeztem értetlenül. Még azt sem tudtam, hogy mi az a Konoha.
- Ez volt az egyetlen hely, ahova jöhettünk. Gyorsan kellett döntenem.
- Hol van apa? Mi történt vele? Meghalt?
- Apa most egy ideig nem jön haza. - érezhető volt a hangjából, hogy hazudik, bárki megmondhatta volna. Még ilyen fiatalon is tudtam.
- De miért? Miért nem jön? Hol van? - kérdeztem továbbra is, csak ezúttal hangosabban. Az eddiginél is.
- Kicsi vagy még, nem értenéd meg. Bármennyire is érthetően mondanám el, nem értenéd meg. - Leintett a dologgal, de akárhogy kérleltem, hogy mondja el mi történt csak annyit mondott, hogy majd, ha nagyobb leszek. Ezután még nem hagytam abba, de egy idő után rájöttem, hogy értelmetlenül beszélek, így abba hagytam. A következő hetekben/hónapokban folytattam, de nem mondott semmit, csak azt, hogy majd ha nagyobb leszek.
Azonban az, hogy átköltöztem egy másik faluba még nem jelentette azt, hogy a célok, amiket Iwagakuréban kitűztem eltűntek volna. Kereskedő akartam lenni, méghozzá egy igen sikeres kereskedő. Furcsa cél volt ez ilyen szülők mellett, de soha nem ellenezték, így nem is változott semmi egy ideig. De amikor betöltöttem a nyolcat anyám elég érettnek tartott ahhoz, hogy elmondja mi történt valójában. Elkerekedtek a szemeim és sírni kezdtem. Azonban nem azért, mert elvesztettem apámat (na jó részben azért is)hanem azért mert nem értettem, hogy hogyan lehetett ilyen gyáva apám. Egy férfi nem lehet gyáva, inkább büszkén halt volna meg, de ne árulja el a hazáját! Beakartam bizonyítani, hogy én nem vagyok olyan, mint amilyen az öregem volt, így nyolc évesen két évvel később mint az átlag megkértem anyámat, hogy írasson be az Akadémiára. Örült az anyám ennek a célnak, titkon mindig reméltem, hogy shinobi lesz belőlem. Hosszúnak tűnt ez a hat év, amit ott kell lehúznom, de végül elment. Az alakváltásban nem remekeltem de ezt kemény edzéssel és elszántsággal anya segítségével orvosoltuk, és megfelelően elvégeztem az Akadémiát és immáron geninként élem az életem.
Az a célom, hogy bebizonyítsam azt, hogy nem leszek olyan ember, mint amilyen az Raiga is volt.
Szomb. Május 09, 2015 4:48 pm by Sayuri Asuka
