* Kellemes őszi reggel van ma, s nem is olyan korán, egyikőtöknek 8, másikotoknak 9, harmadikotoknak 10  óra felé járhat. A nap süt, s a szél csak suttog, Vénasszonyok nyara, mondja a nagykönyv, s ezzel nincs is mit vitatkozni, jó ilyen napon szabadnak lenni... De ti nem vagytok azok, mert akármerre is jártok, egy ANBU érkezik elétek, aki egy tekercset nyújt át, majd szó nélkül távozik. A papíros a Hokagék pecsétjével van ellátva, így nem nehéz rájönni, hogy ez egy küldetés eljövetelét jelzi, s most azonnal meg kell jelennetek az irodában. A levél egyértelműen jelzi, hogy magánküldetésen kell részt vennetek, s a feladat valószínűleg alacsony rizikófaktorral rendelkezik, hiszen csak annyit említ hogy egy adott Daimyonak kell majd segíteni valamiben. A megjelenés célzott ideje 9, 10, s 11 óra, késni pedig nem illik, mert fontos emberekkel van dolgotok... Talán még a jövőtökre is kihatással van a dolog.

8 Órás: Kousaka Daimyo (Kutya (Frakk ))
9 Órás: Motoharu Daimyo (Fekete Macska ( Lukrécia))
10 Órás: Sakamoto Daimyo (Fehér Macska (Szelénke ))

/ Az írási sorrend annak függvényében változik, hogy ki lesz a 8-9-10 órás karakter, azt pedig a mellékelt kockadobásból derül ki, melyet elvégzek most rögtön /

*Hétköznap reggel nyolc. Hármat lehet találgatni, mit is csinál Toshiro ilyentájban... Nem, tulajdonképpen kettő is elég lesz. Régebbi ismerősöknek egy. ...Igen, elsőre! Alszik. Épeszű ember mit is művelne mást ilyenkor?
Pláne, ha ez az egyik kedvenc hobbija.
De a kegyetlen világ újfent beavatkozik tökéletesen folyó reggelébe, és ő halkat horkantva ébred egy igen agresszív hangú kopogtatásra. Letöröl a szája széléről egy szolidan megbúvó nyálcsíkot, majd - mivel Yasu már rég eltűnt szerény albérletükből - hálóruhában, gyűrött képpel botorkál ajtót nyitni.*
- Ja... Eredjél csak, cimbi, máris összekapom magam... - *motyogja nem túl meggyőzően a másik keselyűt formázó maszkja felé, mielőtt a képére csukná az ajtót és belülről nekidőlne, mintha csak attól félne, az ANBU-s betöri.
Hát örülni nem is örül, az biztos. Küldetés, ilyenkor? Még reggel van... Ilyenkorra igazán felfüggeszthetnék a háborúkat, meg úgy általában az emberiség többi részének működését...
Valahogy nagy nehezen sikerül nekiállnia szedelődzködnie, s a gombafelhőkkel díszített pizsamát egy gyors mosdás után csakhamar felváltja a srác mindennapi ruházata. Majd fölkerül a védőszemüveg, a combpánt a dobófegyverekkel, az övtasi mindenféle földi jóval és legvégül a hatalmas kesztyűk.
Reszkess világ, Toshiro menetkész.
Menet közben még van ideje röptében beülni egy teára. Biztos. De ha késik is egy kicsit, azon igazán nem múlik semmi, örüljön az a Daimyo-figura, ha friss és erős shinobit kap kölcsön egy álmos helyett. Ami esetében még így is erős túlzás, de legalább nem gyalogol neki mindennek, mire sikeresen eljut a Hokage irodájának várójába, megmagyarázhatatlan módon egész élhető időben.*

*Hat óra múlt húsz perccel. Sötét van még odakint, az utcák csendesek, kihaltak. Most ébredezik a falu. Sápadt fény szóródik ki az egyik lakás ablakából, majd elsötétül. Pillanatok múlva ajtó nyílik, épp abból a lakásból, és egy ifjú szőke, tüskés hajú fiatal lép ki rajta, teljes harci felszerelésben. Derekán egy öv, rajta négy tekercs, és egy apró táska, benne kunaikkal, füstbombákkal. Fura lehet őt ilyen korán látni, pedig két hete már mindig ebben az időpontban kel. Edzenie kell, de nem csak fizikailag, hanem szellemileg, és lelkileg is. A könyvtárba vezet első útja, hogy visszavigyen, illetve kivegyen néhány könyvet. Hogy eleget tegyen új hobbijának, és mestere kérésének, az utóbbi egy hétben, plusz pár napban tanulással kezdi a napot. Próbál minél több hasznos dolgot tanulni, aminek később még biztosan sok hasznát veszi. Itt érte utol az ANBU embere is, s adta át a levelet, melyben küldetésre hívták. Egykedvűen olvasta a levelet, nem váltott ki belőle semmiféle érzelmet, nem dobta fel, nem izgult miatta, de még csak nem is dühítette. Gondolkodni sem gondolkodott rajta, ha menni kell, hát menni kell, a ninják élete már csak ilyen. Miután átfutotta a levelet, elővette zsebéből antik zsebóráját, amit szintén apja elhagyatott raktárában talált, s az idő felől érdeklődött. Még bőven volt ideje, kár lett volna kapkodni, s csapot-papot otthagyni, hogy aztán hosszú perceket várjon a folyosón, míg szólítják. Hasznosabban is el lehet ütni ezt az időt, könyvek olvasásával. Végül a távozás ideje is eljött. A könyveket, amiket haza tervezett vinni, otthagyta. Hisz lehet, hogy azonnal indulnia kellene, s nem lenne ideje hazavinni. Fölöslegesen meg nem akart plusz terhet cipelni. Megvárnak azok a könyvek. Itt lesznek még azok, amikor visszatér. Ideje még volt bőven. Direkt annyit hagyott, hogy ne kelljen siessen,  mégis időben odaérjen, a számára kényelmes tempóban. Meg is érkezett időben, talán még korábban is, de nem többel, mint egy-két perc. Nem maradt más hátra, nekidől a falnak, s vár.

*Rhony szokásához híven korán kelt, annak ellenére,hogy későn feküdt le, de neki a kevés alvás is elég szokott lenni,hogy egy napon át is energikus legyen és koncentrálni tudjon mindenre amire éppen kell. A 6 órai ébredés után mosdott, reggelizett, fogat mosott, magára öltötte ruházatát majd a gyakorlószobájába indult. Az edzés ma nem jutsuk fejlesztése volt vagy támadások és egyéb technikák fejlesztése hanem szimpla erőnléti edzés. Lassan az óra 10-et ütött és a fiú nagyban benne volt a fekvőtámaszok nyomásában mikor valaki kopog az ajtón. Rhony megáll majd a lábaival a kezei közé ugrik és egyenesen feláll, rutin mozdulat hisz mindig így áll fel a fekvőtámasz helyzetéből.
~Vajon ki lehet az?
*Az ajtó előtt felveszi a kunai-t ami mindig elő van készítve az illetéktelen behatolók ellen majd óvatos mozdulattal kinyitja az ajtót. Kívül egy ANBU áll aki át ad egy tekercset majd távozik.
~Ó. Egy küldetés épp ideje volt már olyan rég nem történt semmi érdekes.
*Összeszedelőzködik majd útnak is indul a Hokage irodája felé. Kunai a jobb combon, alatta egy kis tasakban a shurikenek és egy rejtett zsebben a ruháján ott pihen a boxere is. Bal lábára egy kis méretű kulacs van rögzítve benne vízzel. Valamint felső ruházatának zsebében 3 szelet csoki van ami gyorsan pótolja az elvesztett energiát. Közben a fiú a tetőkön át el is ért a Hokage irodájához. 10:45 még van negyed óra. Teljesen jó idő, Rhony leül egy székre és várja,hogy behívják.

/ Na, itt az egyszerűség kedvéért három részre, és idősíkra fogom vágni a kalandot, amik később majd csatlakoznak egymásba /

Toshiro: Úgy látszik hogy nincs sok szerencséje a csapat kései rigójának, mert most ő fogja játszani a korai madarat, annak ellenére hogy a többiek ezen időpontban már régen fent vannak, és régen frissek. No nem mintha ez változtatna bármin is, ha jönni kell, hát jönni fogsz, mert ritka a munka, és elkél a píz. Egy szó mint száz, az Anbus távozik egy mukkanás nélkül, így marad egy kis időd készülődni, amit annak módján, és ahhoz illően ki is használsz, így kényelmesen tudsz távozni, ám az már más kérdés hogy a Teázás miatt majdnem elkésel a fontos találkáról. Az irodából nyitva az ajtó a váróba, s ha betekintesz a Hokage nyugalommal teli képét láthatod, ahogy lusta módon füstfelhőket fúj a szipkából beszívott dohány segítségével. Egyedül van csak, a Daimyo nincs jelen, valószínűleg a saját házban kell majd meglátogatnod hogy megtudd mi is a feladatod.
- Üdvözletem Ifjú... * Pár pillanatig az asztalon heverő papírok között kotorászik egy cseppet, majd elégedve fúj egyet előre, hogy megtalálta a nevet *- Ááh, Toshiro, igen, Kedves Toshiro. Egy elég fontos feladatom akadt ma számodra, Tűz Föld egyik Daimyojának kell majd segítened. Konoha számára igen fontos a jó kapcsolatok ápolása a Tűz-Tanács tagjaival, s mint tudhatod, ezen tanács tagja minden Daimyo is. Kousaka úr sürgönyben jelezte nekem az igényt egy Ninjára. Véleménye szerint egyszerű feladatról lesz szó, s bár nagyon fontos a sikeressége, nem jelenthet problémát egy kevésbé képzett Ninja számára sem. Ha meglátogatod nyilván felvilágosít majd arról, hogy mit is kell majd tenned, s mivel egész napra fizetett ki, nem pedig feladatra, jómagam sem tudom hogy mit kell majd végrehajtanod. A Kousaka rezidenciát megtalálod a Külváros Keleti részén, mérete miatt fel fogod ismerni. Egyébként úgy vélem, hogy valamilyen testőrségi feladat lehet, mert ma egy fogadás lesz tartva az épületben. Esetleg van kérdésed?

Fujin:

Kicsit késeibb ugyan a kézbesítés, ám nem vagy lekésve semmiről. Tekercs átvéve, folytathatod az olvasást, s mikor megfelelőnek érzed az időpontot indulásra is fel. Szerencsédre semmilyen akadályba nem ütközöl, s teljes kényelemmel érhetsz oda az Irodába, ahol már várnak is. Az ajtó ismét nyitva van, késni nem késtél, csak valószínűleg most éppen nem akadt extra dolga a Hokagének, így tudott teljes mértékben ezen feladatra figyelni. Ahogy éppen benézel, meg is pillant, majd int hogy gyere be az Irodába. Busa szemöldökével reád tekint, majd egy halovány mosollyal üdvözöl.
- Áh, örömmel látlak kedves * Pillanatra a papírra tekint, senki nem várhatja el tőle hogy mindenki nevére emlékszik majd * Fujin. Meglepő módon ma érkezett egy üzenet Motoharu úrtól, Tűz Földe egyik Daimyójától. Gondolom hallottál már róla. Szeretett volna felbérelni egy Ninját saját irányítására, úgy gondolom hogy valamilyen testőrség, vagy ház körüli munkákra lehet számítani. De mivel kifizette a pénzt, övé az utolsó szó a feladat milyenségét tekintve. Kérlek minél hamarabb látogasd meg őt, hiszen ettől a perctől fogva a rendelkezésére állsz, s igen fontos a feladatod sikeressége, ha továbbra is el szeretnénk érni, hogy Kenshin támogasson minket. Ha esetleg nem tudnád hol keresd őket, az épület Hokage hegy tetején található, egész pontosan egy kissé északra onnan. Ha valamit szeretnél, mond nyugodtan.

Rhony:

Az utolsó madárka a soros az érkezésre, s szerencsére koránra fogja a jelenlétet. Várakoznia kell ugyan öt percet, de miután egy síró nő elhagyja a termet, te kerülsz sorra. A Hokage kissé idegesnek tűnik, hogy az előző eset miatt, vagy talán a nap során történt események okán az más kérdés, ám igaz ami igaz, komoly fejlődésen ment keresztül, mert most előre megjegyezte a nevet.
- Üdvözöllek Kitachi Rhony. * Pár pillanatig megvakarta állát, s az asztalon heverő papírra tekintett. Látható volt hogy zavarja egy csöppet az egész helyzet, ám nem rendelkezel elég magas emberismerettel hogy képes legyél megnyomni a szükséges gombot, a felvetéseinek kimondására. *- Ma érkezett egy üzenet a Sakamoto családtól, hogy szüksége lenne egy emberre, aki sürgősen beugrana, s teljesítene számukra egy perpillanat képlékeny feladatot. Jómagam sem tudom hogy miről lehet szó * Pár pillanatig elgondolkodik, gyanús számára ez a hirtelen kereslet a ninják iránt... De ejjj, a pénz az pénz, a hidegháborús állapotok pedig dögivel igénylik a lóvét* de nyilván informálnak majd erről ha eljön annak a megfelelő ideje. A Sakamoto ház Dél Konohában található. Ha van kérdésed, kérlek mondd, ha pedig nincs, akkor indulj azonnal.

*A fút érkezése után 5 perccel be is szólítják előtte,egy síró nő jön ki.
~Mi lelhette szegény párát. Ennek lehet valami köze a küldetéshez?
*A Hokage idegesnek is tűnik. De attól függetlenül gyorsan belevág mondandójába szakszerűen, és ..
~Várjunk csak a Hokage tudja a nevem? Ó ekkora híresség lennék?
*Az öregember kicsit zavartnak tűnik de hamar visszarázódik korához képest, haladós profin végzett munkájához, és beavatja a fiút a részletekbe... mármint "részletekbe", mert az eligazítás nem túl tiszta és ahogy az öreg mondta "képlékeny" a feladat. Nagyjából csak annyi biztos egyenlőre,hogy a Sakamoto családnak kell némi segítő kéz.
~Remélem nem takarítani kell vagy ilyesmi.
*A falu vezetője aztán elmondja hol találja az említett család otthonát majd rákérdez arra,hogy van a Kitachy gyereknek kérdése vagy sem.
-Nos kérdés?
~Ó ez kicsit bizonytalan.. kérdezzek vagy ne?
~Szerintem egyértelmű nem? Képlékeny a dolog azaz ő sem tud többet... majd a család házához érve eligazítanak.  (Ren)
~Nem tőled kértem tanácsot, takarodj... bár ez jó ötlet volt köszi.. de most húzz el Ren   (Rhony)
-Nem nincs kérdés, indulok is a családhoz. Viszlát Uram!
*Majd Rhony útnak is indul, ismét a háztetőkön ugrálva vág neki ennek a kis utazásnak a falu közepétől a település Déli végébe,ahol meglátja a házat amelyik elméletileg a Sakamoto pereputty otthona.
~Akkor lássuk, kiknek kell segítség errefelé.
*Odaáll a ház elé meg igazgatja ruháját ami az épületeken való ugrálásban összegyűrődött kicsit, mert nem akarja,hogy az első benyomás rossz legyen, ki tudja milyen modorú család lehet ez és,hogy meddig kell nekik a támogatás és ami fontosabb egyáltalán miben!?
Mindenesetre Rhony bekopog majd várja,hogy bebocsátást nyerjen, vagy egyáltalán valaki ajtót nyisson vagy csak kiszóljon, de igazából mindegy neki miféle módon kommunikálnak csak kezdődjön a küldetés amire oly régóta vár.

*Még éppen sikerül beesnie időre, és rögtön hívatják is. Az üdvözlésre tisztelettudóan meghajol és maga is valami köszöntésfélét mormol álmos hangon, majd türelmmel, talán kissé bóbiskolásgyanúsan várja az eligazítást.
Nem látszik rajta különösebb benyomás, ahogy végighallgatja. Oké... Dolgozzon egy Daimyónak, na bumm, így is csak a falu fizeti. A testőrmeló pedig egyáltalán nem hangzik vészesnek, csak a szemét-fülét kell nyitvatartania, cserébe pénzt akaszt le és talán még enni-inni is kap azon a bizonyos fogadáson. Egész fain.*
- Ööö... - *végül sikeresen eljutnak a kérdésekig.* - Csak annyi, hogy ezek szerint semmiféle konkrét fenyegetésről nem tudunk Kousaka úr irányába? Felteszem, ebben az esetben nem egy Genint küldenének. - *pislog kissé laposakat, miközben a szoftver meglepő sebességgel futtatja tovább a gondolatmenetet az aluszékony kép mögött.
Mikor a válaszát megkapja, újból meghajol, elköszönést mormol és szép csendesen lelép. Szóval Külváros kelet... Csodás, most kutyagolhat. Csak ne legyen semmi komplikáció a nap folyamán, hogy legalább kicsit kifújhassa magát... Még csak az kéne, hogy harcolnia kelljen majd, de hát mit is várhat egy olyan naptól az ember, ami úgy kezdődik, hogy felkel?
Természetesen nem kapkodja el a dolgot, s az utcákon poroszkálva néhány járókelő útbaigazításai alapján végül rá is lel a keresett épületre. Valóban impozáns, bár egy első ránézésre talán kissé kevéssé stabil... Pardon, szakmai ártalom. Ha meglát egy különösen látványos épületet, egyből azon kezd gondolkodni, hogy lehetne a legkönnyebben lerombolni... Ezúttal azonban az a tudás talán hasznosnak is bizonyulhat, amennyiben a kérdéses fogadást itt rendeznék meg, és végül is hol máshol?
Megad magának egy pár pillanat szünetet, míg szemügyre veszi az utcafrontot, aztán lassan a díszes bejárathoz ballag, és bezörget rajta, olyan tompa dübörgést produkálva, ami tán az egész házban visszhangot ver.*

*Nem sokáig élvezhette hátán a fal hidegét, hisz alighogy neki támaszkodott, már nyílt is az ajtó. Egy kósza pillantást vetett az ajtó irányába, ami sokkal inkább az ingerre való reagálás volt, mint sem, hogy arra figyelt volna vajon nem e ő következik. Bár ez a lényegen aligha változtat, sőt, semennyire sem. Látta, hogy intenek neki, s bement. Udvariasan meghajolt a nagy öreg előtt, aztán kihúzva magát, kezeit háta mögött összekulcsolva figyelt mit mondanak neki. Érdekesen hangzott, meg kell vallani. Hogy mi lesz pontosan a küldetése? Nem tudni. De nem is érdekli nagyon. Legyen az bármi, elvégzi. Arcáról sem lehet leolvasni mást, mint a teljes érdektelenséget a küldetés mivoltával kapcsolatosan. Kérdése nem volt. Mindent tudott, amit tudnia kellett, ennél többet már a Hokage sem mondhatott volna, ahogy a szavaiból leszűrte. Azt meg, hogy hova kell mennie, nos, azt pontosan tudta. Kívülről ismeri Konoha térképét. Ez is része volt eddigi kiképzésének. Szóval, miután nem volt mit kérdezzen az öregtől, s mondanivalója sem volt, csak bólintott egyet, hogy tudomásul vett mindent. Aztán meghajolt, s elhagyta a szobát, majd az épületet is. Ő is a háztetőkön való ugrálást, mint gyors közlekedési formát választotta. Minél hamarabb odaér, annál hamarabb tudja meg mi lesz a feladata, s annál több ideje lesz felkészülni rá. Köszönhetően többek között annak, hogy ismerte a helyet, ahova mennie kellett, elég hamar megérkezett. Az utcáról, a bejárati ajtóig már sétálva tette meg az utat. Az ajtónál még körbenézett, hogy akad-e valamiféle csengő, kopogtató, esetleg kolomp. Aztán ha talál valamit ezek közül, azonnal meg is szólaltatja. Ha egyik sincs, marad a jó bevált kopogás, majd csak észre veszi valaki.

Toshiro:

* Álmosan de büszkén, jelen vagy az eligazításon, s még kérdéssel is adózol a matuzsálem előtt. Az öreg végigsimítja szakállát, majd a kérdésre megrázza a fejét.
- Csak annyit tudok, amennyit te Ifjú Toshiro, ám Kousaka úr testi épségét minden bizonnyal nem fenyegeti veszély, hiszen mint magad is mondtad akkor valóban nem téged, hanem egy Jounin szintű Ninját küldenénk, ráadásul ingyen és bérmentve. Valószínű hogy inkább valami látszattestőrségre kell inkább gondolni, bár ki tudja. Ha meglátogatod az urat, nyilván ki fog derülni. Javaslom indulj, hogy megkapd a kérdésidre a választ. Sok szerencsét, s ne hozz szégyent Konoha Ninjáira, bár tudom, nem fogsz.
* A házat ( Vagy tán városon belüli telek?!)  nem oly nagy feladat megtalálnod, hiszen roppant impozáns méreteknek örvendhet, s bár ez itt a Gazdag negyed, kétszer akkora mint a második legnagyobb ház. Stílust tekintve elegánsan vegyül a nyugati építészet, s a keleti formák, ennek szebb példája nem is lehetne mint a bejáró, mely vastag fémkapuval rendelkezik, ám a rajta megjelenő díszítések tigrisek, s sárkányok formájában rajzolódnak ki. A Kapu mellett egyébként jó 3 méter magas fal található pagodás kis tetővel, ám ez csak a díszítettség kedvéért van jelen. Kopogásod után, úgy két perccel eléd érkezik egy Kimonóban öltözött nő, aki csöndben meghajol, majd kinyitja a bejáratot. Nem kérdez, nem szól, egyszerűen csak bevezet a falon belülre, ahol is egy kicsiny kis kert fogad, egy hatalmas két emeletes pagodás építménnyel. Ahogy a nő kinyitja előtted az bejárót, egy tatmival borított kis szobába találod magad. Szemben egy nyitott papaírjató látható mely egy nagyobb kertbe nyílik, s egy másik épület formái is felsejlenek ( Oldalt 5-5 nő foglal helyet, a Daimyo mellett pedig 3 harcos ül ). Ezen ajtó előtt ül seizában Kousakai Eiren, Konoha 3 legbefolyásosabb Daimyoinak egyike. Arcán egy pápaszem pihen, s bár igen magas pozícióban ül, meglepően fiatal, talán 32 éves ha van. Egy fintor, vagy mosoly nem sok, annyit se lehet leolvasni képéről amíg végigpásztáz téged, majd int hogy foglalj helyet vele szemben. Roppant színpadias, le se lehet tagadni, bár ilyen körökben talán már a minimum egy hasonló megközelítés, s bár te magad talán nem értékeled, egy magasabb rangú alak meg is sértődne ha nem sorakozna fel a cselédség fele.
- Szervusz ifjú Ninja. * Az imént oly kemény, s katonás hang most már kedvességgel visszhangzik * - Feltételezem a Hokage felvilágosított arról, hogy mi lesz ma a feladatod, s mivel vakon megbízok Sarutobi Hiruzen  döntésében, nem kérdőjelezem meg kvalifikáltságod. Azért hívattalak ma ide, hogy olyan feladatot láss el, melyet nem Ninja nehezen végezne el, s bár akadnak Több mint képzett szolgáim, egyiküket sem éreztem megfelelőnek erre. A mai este során nagyszabású fogadást készülök tartani, hogy megünnepeljem legújabb szerzeményemet, egy legendás kardot. A fogadás ugyanazon teremben fog végbemenni ahol a Kousaka gyűjteményt tartom, s szívemnek igen fájó lenne ha egy vagy két tárgynak lába kélne. Feladatod hát az lesz, hogy éles szemmel figyeld termem minden ékét. Könnyűnek hangzik tán, nem csodálkozom, ám ha látod magad is a termet, fel fogod ismerni a feladat valódi milyenségét, s nehézségét. Ám ne félj, segítőd akad majd, mellettem ülő három hű harcos közül egyet szolgálatodra bocsájtok, másik kettő az este folyamán testi épségemet őrzi majd. Ám mielőtt a lényegre térnénk, kérlek mondd ha szíved valami nyomja, s netán nehéz kérdés akadt torkodon.
* Átható szemeivel téged figyel, s várja a válaszod.


Fujin:

* A hokage meglepetésére egészen csöndesen közelíted meg a kérdést, s se kérdés, se szó, ám végül is ez is jele lehet egyfajta professzionalistásnak, s csak elégedetten rád mosolyog a bólintás keretében.
- Meg kell tanulnod élvezni az életet, mert hamarabb kicsusszanhat a gyeplő a kézből mint gondolod. Jó szerencsét kívánok, s bízok az kielégítő munkában Fujin.
* Egy utolsót még int, s már úton is vagy az említett irán felé. Az épület a hegyen található, így nyilván hasonlatos lesz a Tűzföldi elhagyatott Kúriákhoz, puszta méretében, építési stílusában, s úgy összességében is. Városismerési tudásodnak köszönhetően nem kerül sok időbe meglelni az említett épületet, s azt hogy jó helyen jársz már távolról megtudod, hiszen a falon lévő ajtót két őr védelmezi, s mondhatni igen jól. Hogy Ninják lehetnek-e azt még nem tudod így elsőre eldönteni, ám tehetséges harcosnak tűnnek, s rendületlenül figyelik az erdőt. Ha megközelíted őket, egyik leveszi arcáról a sisakot, s egy biccentéssel üdvözöl téged. Semmitmondó, de egyébként jóképű arca van, s kócos szőke haja, melyet nem tart különösebben nagy rendben.
- Üdv kölyök, mi járatban vagy erre? * Szemeivel kérdőn végigtekint rajtad, majd megvakarja üstökét * - Óh várjunk, a Főnök valami Ninját rendelt valami tiiiitkos küldetésre. Gondolom te lennél az. Ha mutatsz egy igazolványt, akkor folytathatod is utadat, nem szeretnénk megváratni sem téged, sem főnököt. Elfoglalt ember, s nem kell neki sok indok az elégedetlenkedéshez.
* Ha megmutatod a jelvényt, azonnal ki is nyitja számodra az ajtót, ami bevezet az udvarba. Kellemes japánkerthez van szerencséd, s ahogy körbenézel a grandiózus épületen kívül ( Klasszikus klánház ) magát Motoharu Eiichirot is megpillantod, ahogy éppen egy fa alatt ülve egy könyvből olvas. Hogy miért is éppen ő az, nem nagy kérdés, szép kerek emberke, s az öltözéke is eléggé úri ahhoz hogy ne holmi cseléd legyen, busa szemöldökéről, s érdes arcáról nem is beszélve. Az ajtó nyílására már rád figyel, s nem is teketóriázik, int neked hogy jöjj közelebb hozzá. Ha odaérsz, Motoharu úr a földre mutat, hogy ülj le.
- Üdvözöllek szerény lakhelyemen ifjú Ninja. Én tudom miért érkeztél, ám te nem s ez így nem helyes, ám vésd jól eszedbe mit most mondani fogok: A kudarcot nehezen viselem, s még inkább az árulást. Ha most helyet foglalsz velem szemben, ha csak a feladatra is, de hűséget fogadsz nekem, s az én Jóm, magadé elé helyezed. Vállalod-e vakon Motoharu Daimyo feladatát, vagy netán küldjek másikért? Az idő szorít, teketóriát nem tűrök el.
* Villámló tekintettel reád pillant, s arcáról kedvességnek szikrája sem csillan. Ellenben amit látsz az erő és a határozottság maga.

Rhony:

* A Hokage elégedetten elmosolyodik a kérdés hiányára, majd ugyanezen kedves vigyorral távozásra is int téged, s még egyet utánad is szól az ajtó mögül.
- A Falu megbízik a döntéseidben. Ne hagyd hogy a bizalom elvesszen.
* Hogy ennek vége, nem kell sok időnek eltelnie ahhoz hogy megtaláld a Sakomoto rezidenciát, mely meglepő módon nem olyan hatalmas, sőt egészen csöpp ahhoz képes hogy egy Daimyo lakozik itt. Maga az épület két emeletes, nyugati építésű s egy 6-7 fős családnak egyébként bőven kényelmes lakhelyet nyújtana, na de igaz ami igaz, azért egy ilyen pelyva gazdag alaktól, mégsem ilyen kis otthonos "kuckót" várunk. Ha kopogtatsz, egy bájos 20-as évei végén lévő cselédlány nyit ajtót, fekete hajú, kellemes küllemű teremtés, ám arcáról lesüt valami furcsa ostobaság. Affajta személynek tűnik, aki tökéletesen elvégzi az olyan feladatokat amikhez ért, ám ha kicsit gondolkodnia kell katasztrófákat okozhat.
- Szép napot kívánok. Hogyan segíthetek az úrnak?
* A szöveg szinte gépiesen betanult, ám sugároz egyfajta kedvességet, kedvességet amit nem lehet tanulni, s utánozni még inkább nehezen. Egyébként nem kell nagy erőfeszítés ahhoz hogy beengedjen, elég megemlítened hogy Sakomoto urat keresed, s az ajtó ki is tárul előtted. Cipőket le, s a hölgy bevezet a földszinten lévő Társalgóba, ahol az Uraság egy csésze tea mellett olvassa éppen Konoha híreit. Kedves embernek tűnik, s valami őszinteség is sugárzik az arcáról. Öltözéke elég kacifántos, jellegzetes Daimyoi. Valószínűleg nem ez az otthoni viselet, de megtisztelt téged ha már így vetted a fáradságot.
- Óh, Üdvözlet, Üdvözlet! Kérlek foglalj helyet. Kávét, teát, esetleg valami süteményt? Teát, és sütemény Takako! * Olvasószemüvegét levéve végigtekint rajtad, majd kedvesen elmosolyodik * - Tökéletes. Pont valami hasonló úriemberre vártam. Nem süt le rólad hogy erős vagy, de nyilván jól teljesíted majd a feladatot ha a vén Sarutobi ideküldött. Mielőtt a lényegre térnék, a nevem Sakamoto Shiro, s egy igen különöse feladatra szeretnélek téged felkérni. Takako, hozd a papírt! Adok majd egy iratot, mely a teljes titoktartást foglalja magába, s még a Hokage előtt se beszélj a feladatodról kérlek, hiszen teljesen bérelve lettél, nem pedig feladatra hívva. Nem olcsó mulatság ám, hidd el. Ha esetleg megszegnéd a szavadat, vagy kudarcot vallanál, az írat azt fogja bizonyítani, hogy te vagy a felelős az egész kis... fiaskóért, s nem én. Remélem megfelel így neked, s ha aláírod, folytatom is a helyzetfestést.

*A ház ajtaja viszonylag hamar kitárult és egy bájos cselédlány nyit ajtót. Rhony hirtelen szóhoz se jut. "Szép napot kívánok. Hogyan segíthetek az úrnak? " Kérdezi gépiesen, szinte lesüt róla,hogy amilyen szép és kedves olyan ostoba is. A fiúból a csodálat ekkor el is tűnt és már semmi nemű érdeklődése nem volt a lány felé.
-Szép napot! Sakomoto urat keresem.
*Mondja hasonló kedvességgel mosolyogva, ám az ő hangjából hiányzik a gépiesség. A cseléd ekkor ajtót is nyit és hősünk bebocsátást nyer. Cipőjét illendően leveszi és bevezetik a szobába ahol az uraság éppen a híreket olvassa egy csésze tea mellett, meglepő módon kiöltözve. Rhony végigtekint rajta, kedves embernek tűnik és valamiféle őszinteség is sugárzik az arcáról ami bizalomgerjesztő.
-Jó napot Sakomoto úr! Köszönöm egy teát elfogadok.
*Az úr megemlíti,hogy épp ilyen ember kell neki a feladat végrehajtáshoz, majd mielőtt a feladat pontos paramétereinek tisztázásába kezdene felszólítja Takako-t,hogy hozza be a papírt amit majd Rhony-nak alá kell írnia.
~Titoktartás még a Hokage előtt is? Hmmm... nem tetszik ez nekem, de valamiért olyan megbízhatónak tűnik az öreg. De lehet nem kellene belemenni ilyesmibe.
*Ám ekkor eszébe jutnak a Hokage szavai indulása előttről "A Falu megbízik a döntéseidben. Ne hagyd hogy a bizalom elvesszen."
~Igaz is a Hokage kért fel a feladatra és nem veszthetem el a bizalmát teljesítenem kell a rám ruházott feladatot.
*Ezzel aláírja a papírt.
-Igen megfelel. *Mondja egy kis önbizalommal telített mosollyal.
-Nos, akkor mi lenne a "titkos" küldetésem, Uram?
~Remélem nem bánom meg,hogy aláírtam.

*Udvariasan meghajol a nőnek és szótlanul követi az épület belsejébe, ahol annak rendje-módja szerint megilletődik a népes fogadtatástól. Igazán fontos lehet ez a küldetés, ha ennyi embert idecsődítenek egy egyszerű Genin kedvéért, nemde?
A daimyo azonnal elnyeri a tiszteletét, igazán tehetséges lehet, ha ilyen fiatalon ilyen pozícióba került - vagy talán csak korán meghalt az apja? Lehet... -, amellett kedvesnek is tűnik. Okosnak is. A rövidlátók tartsanak össze! Még akkor is, ha a nagyúr monológjának egy-egy szófordulata kissé az elevenére is tapint.*
~ Csak ne említené az én éles szemeimet...
*Egyébként nagyjából érti a dolgot. Nem is tévedett nagyot az öreg Sarutobi, úgy tűnik. Bár az, hogy egyetlen ember helyett egy jó ég tudja, hány darabos gyűjteményt kell őriznie, kissé talán megnehezíti... De ha egyszer az ember a betörések specialistája, talán meg is tud akadályozni egyet. Talán... Biztos!*
- Értem a feladatot, nagyuram. - *ereszt meg ültéből egy újabb meghajlást. Akármi is történjék ma, a dereka sajogni fog egy darabig ettől a sok hajbókolástól. Nemesek...!* - Esetleg megtekinthetném a gyűjteményt és a helyiséget, ahol a fogadást tartják? Emellett... - *teszi hozzá változatlanul álmatag hangon, mintha éppen csak eszébe jutna.* - ...azt hiszem, nagyban megkönnyítené a munkámat egy alaprajz az épületről, bár ez természetesen nem létkérdés.
*Nem éppen egy építészeti zseni, de rombolási szakértő lévén megtanulta az ilyen rajzokon kiszúrni a potenciális behatolási pontokat. Teljesen biztos benne, hogy ha ismeri a terepet, le tud fülelni néhány kerülőúton történő behatolást. És akkor már csak azokkal kell valahogy megbírkóznia, akik pofátlanul a főkapun át érkeznek.*

*Őrök. Mi sem bizonyíthatná jobban, hogy a megfelelő helyen jár. Csak aztán át is engedjék, nem sok kedve volna várakozni. Kijátszani, vagy megkerülni őket pedig nem biztos, hogy jó ötlet lenne. Noha ilyen távolságból nehéz lenne megállapítani, hogy pontosan kikkel is állna szemben. Ellenben az sokat elárul róluk, hogy csupán ketten állnak őrt, egy igen gazdag, fontos ember házánál. Meg is állítják egy pillanatra, annak rendje, s módja szerint, ahogy odaér hozzájuk. Az üdvözlésre, ő is üdvözléssel válaszol, még ha nem is szóban, csupán egy biccentéssel. Egy elegáns, tisztelettudó biccentéssel. Minek után mindkettejük részéről, megvolt a kölcsönös üdvözlés, jöhetett a már várva várt kérdés, hogy mégis mit keres itt. Aztán jött rá egyből a válasz is, méghozzá ugyanazon személytől. Ezek aztán tényleg képzett őrök lehetnek. A kérésnek megfelelőn hamar előkerül az igazolvány táskájából, mi több, még a levelet is megmutatta, amit kapott. S láss csodát, már nyílt is az ajtó, ő pedig habozás nélkül belépett rajta. Egy hangulatos, kellemes, s legfőképp csendes japánkertben találta magát. Szívesen tudna ő is magáénak egy ilyen helyet, sok időt töltene benne. De erre most nincs idő, sem a csodálatra, első a Daimyo, első a küldetés. Természetesen ő is épp oly hamar kiszúrta a ház urát, mint az őt. Az intés pedig megerősítette gyanúját, hogy ezt az embert kereste. Odaérve ő is helyet foglal, szemben a Daimyoval. Bólintva, enyhén meghajolva teszi tiszteletét, rápillantva a könyvre, amit olvas/ott. Sok minden kiderülhet az emberről abból is, hogy milyen könyvet olvass. Határozott, komoly, erős, büszke, hataloméhes. Ezekkel a tulajdonságokkal ruházta fel gondolataiban Fujin, mialatt hallgatta a Daimyot.
- Amint látja, - szólal meg pár másodperc csend után - még mindig itt vagyok. Nem ijedek meg semmilyen küldetéstől. Nem félek a haláltól sem. A döntésemet már azelőtt meghoztam, hogy választás el állított. Már akkor meghoztam ezt a döntést, amikor a ninják útjára léptem. Legyen hát bármi a feladatom, nem hátrálok meg előle.
*Bizony, nem csak Motoharu Daimyo az egyetlen ember, aki kellő határozottsággal, s magabiztossággal van felszerelve.