Alapadatok:
Név: Sebiro Maho
Beosztás: Genin
Nem: Férfi
Kor: 16
Faj: ember
Felszerelések: alapszintűek: 15 db kunai, 15 db shuriken, robbanó cédulák.
Kinézet:
Haja halvány vörös, akár a sivatagi rózsa. Szemszíne hasonló, arca átlagosnak mondható. Néha monoklit hord jobb szemén. Termete kifejezetten magas, vékony, azonban ha ez nem is látszik rajta, igen izmos. 185 cm és 70 kg. Öltözködése maga a tömény elegancia. Általában sötét öltönyt hord, ehhez illő cipővel. Mellényben és ingben kedveli még a türkiz, fehér és tengerkék színeket. Soha nem válna meg eleganciájának alappillérétől, a zsebórájától, amelyet mellényén rögzítve hord. Ezen kívül mindig van nála pluszban egy két óra, vagy a karján, vagy a nadrágzsebében. Jobb combjára erősítve kunaitartót hord.
Jellem:
Egyfajta különös kettősség jellemzi. Kinézete alapján olyan alaknak tűnhet, aki fenn hordja az orrát, azonban ez nem így van. Rendkívül udvarias, sosem vét az etikett ellen. Gondolkodása logikus, általában mérlegel, mielőtt cselekedne. Kedves és megértő barátaival és bajtársaival, ellenségeit nem kíméli. Akkor gurul be igazán, ha foltot ejtenek remekbe szabott öltözetének egy-egy darabján. Szeret, pontosabban szokása mindenhová az utolsó pillanatban (vagy azután) érkezni. Az elmúlt években magányos volt, ezért csal felületesen ismerkedik, nehezen köt igazi barátságokat.
Előtörténet:
A Sebiro família a Tűz Földjének prominens családjai közé tartozik közel két évszázada, amikor is megalapozták vagyonukat és rangjukat néhány szerencsés üzleti lépéssel. Teltek-múltak az évtizedek, Konohától néhány mérföldnyire felépült a családi kúria, egy igen termetes méretű, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor környezetével harmonizáló épület, hatalmas parkkal. Már mindenki elfeledte, hogy néhány emberöltővel ezelőtt csupán kiskereskedelemből éltek a Sebirok, mára egy lapon említik őket a Vidék legbefolyásosabb vezető családjaival. Mind külcsínben, mind viselkedésben asszimilálódtak a legfelsőbb körökhöz, és ezt nem is rejtik véka alá.
A család jelenlegi feje Sebiro Mohota. Elődeinél is elegánsabb, udvariasabb férfi, aki azonban megköveteli a jussát, és néha elfelejti, hogy nem mindenki született olyan szerencsés helyre, mint Ő. 23 évvel ezelőtt feleségül vette egy szomszédos nemes lányát, és 16 évvel ezelőtt megszületett a kis Maho.
Mint elsőszámú örököst, őt is nemesi, felsőbbrendűség-tudattól túlfűtött szellemben nevelték. Három éves korától illemtant, zenét és matematikát tanult, egyre-másra érkeztek hozzá a neves házitanítók. Méretre szabott gyermeköltönyt hordott, mondhatni szinte elegánsan született.
Tízéves korára meglepő tehetséget mutatott a különféle számolási módok iránt, és amikor apja egy kártyaestet rendezett, magával ragadta a Blackjack és egyéb játékok világa. Hihetetlen érettségről tanúbizonyságot téve, önszorgalomból tanult meg játszani, nem teljesen tisztességes módszereket is felhasználva. Olyan egyedi tudás birtokosa lett, amivel nagyon kevesen büszkélkedhetnek: 13 éves korára profi lapszámolóvá vált. Ez rengeteg olvasással, képletek magolásával, sokszor reggelig való fennléttel párosult. A sok tanulás miatt rengeteget aludt, állandóan fáradt volt, korábbi pedáns viselkedésével ellentétben elkezdett elkésni mindenhonnan.
Amikor apja ezt megelégelte, Maho kijátszotta az adu-ászt. Elmondta Mohotának, hogy évek óta titokban tanul, és szerinte nagy bevételt szerezhetnének esetleges kártyagyőzelmeiből. Az idősödő férfi figyelmét nem kerülte el fia szemének különös csillanása, amikor arról beszélt, szerinte mindenképpen nyerne.
-Hmm, egy próbát megér -szólt kimérten-. A daimyo a jövő hónapban rendezi meg az éves Kártyaversenyt. Benevezlek.
-Köszönöm, apám. Ígérem, nem okozok csalódást.
A verseny napján kocsival hajttattak a palotához. A legtöbb játékos tapasztalt kártyás volt, többen közülük őszbe hajló hajú szerencsevadászok. Az első körök során Maho csendesen játszott, míg végül estére a döntőben találta magát. Éveken át csiszolgatott taktikája tökéletesen működött! Az izgalmas végjáték során a csak maga a Daimyo és Ő maradtak versenyben. Ekkorra hatalmas tömeg állta körül az asztalt, nem akarták elhinni, hogy egy zöldfülű, kártyás berkekben ismeretlen kölyök idáig jutott. A földesúr biztosnak tűnt a győzelmét illetően.
-Emelem a tétet, kölyök – mondta, és egy gyönyörű zsebórát hozatott az asztalhoz. – ez az óra egymagában legalább annyit ér, mint az apád tízévi jövedelme. Ha nyersz, a tiéd. Természetesen ez nem fordulhat elő – kacagott, és elindult a játék.
A feszültség egyre növekedett, már-már gigászi méreteket öltött. Mahonak nem volt vesztenivalója, ezért támadólag, agresszíven játszott. Hosszú küzdelem után végül felülkerekedett. Boldogság öntötte el a szívét, és arra gondolt, micsoda dicső tettet hajtott végre.
Egy olyan hatalmas úr, mint a daimyo, nem engedhette meg magának, hogy szószegésen érjék, ezért kénytelen-kelletlen átnyújtotta a nyereményt az ünneplő ifjúnak.
Gyönyörűen kidolgozott óra volt. Maho soha szebbet nem látott még. Számlapja és mutatói mintha nem is emberi ékszerész keze munkáját dicsérték volna, annyira részletesek voltak, felnyíló tetejének belső oldalába pedig míves rózsát véstek. Felcsatolta mellényére, és apja felé bólintott, jelezve, hogy indulhatnak.
Hosszú út vezetett hazáig, többek között egy sűrű erdőn keresztül is. Már vagy fél órája zötykölődtek ebben a környezetben, amikor a kocsi lassítani kezdett. Fájdalmas ordítás hasította keresztül a hűvös éjszakát. A bak felől érkezett, és a kocsiban ülők rádöbbentek: a kocsissal történt valami, veszélyben vannak.
A feszült várakozás másodperceit egy kemény férfihang törte meg:
-Kifelé, be vagytok kerítve! A magatok fajta uracskáknak veszélyes ez a környék ilyenkor, főleg ilyen értékes rakománnyal!
-A zsebóra! . gondolta Maho döbbenten – Hát ezért támadtak meg minket! Miattam történik ez az egész!Kiszálltak a kocsiból, és elakadt a szavuk a döbbenettől. Legalább 8-10 állig felfegyverkezett bandita várta őket odakint. Az előbb megismert hangú férfi, aki hatalmas termetűnek bizonyult ásó alakú rőt szakállal, szólalt meg ismét:
-Ide az értékeket! Talán azt gondoltátok, a Kártyaverseny szenzációja házon belül marad? Így is, úgy is meghaltok, de ha együttműködtök, kegyesek leszünk, és gyorsan túlesünk rajta!
Ekkor több dolog is történt azonos időben. Fentről, a fák koronájából két alak csapott le a banditákra, és tizedelni kezdték a soraikat, Maho órája pedig önálló életre kelt.
Csak egy pillanatig tartott, vagy talán egy óráig? Minden pörgött-forgott, óralánc tekeredett a karjaira, feszítette, nyúzta, nem hagyta szabadulni. A fiú hirtelen egy forró sivatagban találta magát, a következő pillanatban már végtelenül fázott, végül éveknek tűnő hajóút után kikötött egy hegy tetején. Itt egy hatalmas tükörrel került szembe, amiben látta magát megszületni, anyja után sírni, gyermekkori kedvenc játékával játszani, képleteket magolni az éjszakában, és.. egy másik jelenet is volt ott… több társával együtt egy földalatti óvóhelyen tanakodtak, hogyan tovább, később több álarcos és elmosódott figura vette körül egy rengetegben… E különös és összefüggéstelen képek kavarogtak elméje mélyén, miközben a valóságot csak foszlányokként érzékelte.
Végül megszűnt a látomás, órája pedig a helyén nyugodott. A földön ült, körülötte két macskaálarcos ANBU apjával beszélt.
-De hát mi történt? Hol vannak a banditák?
Az egyik férfi szólt hozzá, elfordulva apjától:
-Maradj veszteg, fiú! Úgy tűnik, érdekes lehetsz számunkra.- hangja melegséget sugárzott, de egyfajta részvét is csendült benne. Ez egyáltalán nem tetszett Mahónak. – Nost, akkor mindent megbeszéltünk – ez már az idősebb Sebironak szólt. – holnap találkozunk, uraim.
Azzal eltűntek.
Az út további részében apja felkészítette, amennyire fel tudta.
Másnap érte fognak jönni, és ninját csinálnak belőle. Maho el sem tudta képzelni, miért pont ő, ezernyi kérdés zsongott a fejében. Talán a különös látomásnak lehet köze a dologhoz? De hisz az csak egy pillanat volt. Hová tűntek támadóik? Mi lehet olyan fontos, hogy elszakítsák miatta a családjától? Miért történik mindez? Apja mindig is szerette, őt, és tökéletesen látszott rajta, hogy nem szívesen küldi el. Ezért lát rettenetet a szemében? Vagy tőle félne?
Aznap este nyugtalan álomba zuhant, és a következő naptól megkezdődött kiképzése.
Az Akadémián sosem volt a társaság középpontja, de ki sem szorult belőle. Kitüntetett figyelmet szánnak neki a lányok eleganciája és udvariassága miatt, Ő azonban nem nagyon tudja hová tenni a közeledésüket.
Az egyik ANBU, a kettő közül, akikkel az ominózus estén találkoztak (jobb híján Cirmákosnak nevzte el a férfit, mivel az nem volt hajlandó elárulni a nevét) rendszeresen látogatja, és a sora felől érdeklődik. Egyfajta mentorként, amiben csak tud, segít Mahónak. Átlagos képességű tanoncként 16 évesen elvégezhette a genin-vizsgát. Nem jelentett különösebb gondot a számára, de nem is tűnt ki a többiek közül. Manapság már küldetésekre jár, szabadidejében pedig szívesen kártyázgat, egyértelmű kimenetellel…
Szomb. Május 09, 2015 4:48 pm by Sayuri Asuka
