A konohát övező hatalmas erdőterület, nem könnyű itt nem eltévedni. Található jópár forrás, tavacska, folyó a körzetben, és a tisztások sem ritkák. Egyedül bandukolni, nem túlzottan bölcs gondolat.

* Napkelte, a fiú már egy bő órája ébren van izgatott, teljesen a leendő események hatása alatt van. Újdonsült barátjával Kugoval van találkozó megbeszélve az erdőben egy kis haveri adok kapok alapú edzésre.
~ Kíváncsi leszek mit lesz ebből, most hogy nincs velem Hikari, és elvesztettem a gyorsaságom több mint felét.
* De gondolatai a hiányosságok ellenére is pozitívak, tanulni megy és nem harcolni. Bár szinte teljesen biztos benne, hogy a sokat próbált "szabadúszó" tartogat jó pár meglepetést.

Már bő egy hete edz a bábjával amit nemrég kapott a tanárától, egyszerű a felépítése 3 csapdarekesz van benne illetve egy tároló amibe Resura fekete tekercsét helyezte. "~ Egy súllyal kevesebb" elv alapján.

A reggeli nyüzsgés zajaira indul otthonról, szokásától eltérően most nem a homokszínű köpenyt vetette át a vállán hanem egy új szénfeketét.
~ Ha Halál samának jól áll, talán nekem is. *Szőke fejébe húzza a kapucnit és megindul a megbeszélt hely felé, léptei ritmusosak ahogy áthalad az utcára nyíló boltocskák kapui előtt. Észrevétlennek érzi magát ami elég nehéz tekintve, hogy termete erősen kilöki a tömegből.

Konoha kapuján kisétálva az ott strázsáló őr csak int neki, Yoru visszabiccent és lépdel is tovább, az erdő mélye felé.
~ Remélem Kugonak tetszeni fog a "fal" itt kicsit minden van fák-bokrok-föld és víz. Ideális mindenkinek.
* Gondolatai játszadoznak de csak amíg el nem éri a kis tisztást. Nem nagy körülbelül 50 méter sugarú kör ahol a magas sziklafalon lezubog egy lehelet vékony vízesés, mely egy kis patakként csordogál el az erdő rejtekén. A sziklafalon több kisebb nagyobb fa és bokor nőtt ahogy a tisztáskörül is. Szépen átvezeti a patak menti pozsgás növényeket a magas füvön keresztül az öles fákig az elszórt bokrok sora.
- Megjöttem! * Kiáltja el magát játékosan, de mivel válasz nem érkezett leül a fal tövébe a vízfüggönytől pár méterre és érvezi az emelkedő nap melengető sugarait és a frissítő vízpermetet mely arcába hullik.
~ Remélem ide talál Kugo.

*A bábos látóterétől csak egy kicsivel balra meghúzódó fa árnyékából elősuhanó kunai csupán akkor üt zajt, mikor koppanva becsapódik a sütkérező Yoru mellett szintén sütkérező öreg fatönkbe.*
- 'reggelt. Egy ide.
*A Szellemszemű hangja a szokott árnyalatnyi gunyorossággal követi a sötétből a fegyver érkezését, majd egy másodperccel később előlép a gazdája is a hozzá illő félvigyorral.
Harci edzés révén most magára öltötte rongyosodó sötétbarna köpönyegét is, ami egyrészt, terepszín lévén, ijesztően jól tudja rejteni a hasonló környezetben, másrészt elfedi az instrumentáriumát: a szokásos adag kunai, shuriken, cimke, megspékelve a sima és a kipreparált huzaljával. És, kivéve az egyébként is felspeckózott drótköteget meg persze a cimkéket, minden fémfelületük frissen kezelve a klán egy majdhogynem átlátszó növényi mattítójával, hogy még csak ne is csillogjanak. A mesékben mindig minden lovag ragyog, de ugyanez shinobiban nem húzná sokáig.*
- Azt hittem, harcolunk, nem szunyókálunk.
*A félvigyor némileg kezdegető, de hozzá képest elég barátságos, ráadásul valódi vigyorrá változik. Közben egy laza csuklómozdulattal húz egyet a jobbjával, és a kunai kiröppen a fából, vissza Kugo irányába. A gyűrűjébe kötött huzalvég - a simáé - éppencsak látható az erdő hátterében, de kétségkívül ott van. A fiú kicsit pörgeti még a fegyvert egy jó másfél méter átmérőjű, függőleges körben maga mellett, csak hogy az ujjait tornáztassa, majd visszahelyezi a köpönyeg rejtekébe, az övére.*
- Szóval? Egymás közepébe vágunk végre vagy mi?

* A kunai röptének hangja megzavarja Yorut a békés "élvezkedésben", de nem zavartatja magát csak felül miközben újdonsült edzőpartnere hatásos belépőjének fényében sütkérezve lépked előre.
~ Pff Halál-sama v 2.0 megjelen. * És a gondolat tagadhatatlanul megmosolyogtatja, miközben lassan feltápászkodik.
- Felőlem kezdhetjük. * Keze felemelkedik és nehézkes szövet köpeny újából tenyereibe csusszannak a boxerek. Lassú mozdulatokkal helyükre igazítja az eszközöket.
- Tudod, nem túl elegáns, de meglehetősen praktikus kis dolgok ezek. * Mondja kedélyesen jóll áthatóan megmutatva Kugonak a két masszív fém öklelőt. De egy pillanat alatt változik a hanglejtés és a modor is.
- Nos akkor kezdjük! * Teste meglendül és a fiú mosolyogva nekiiramodik, a kezei előre hajolt teste takarásában már formálják is a jeleket. Kawarimi no jutsu! A csere sikeres és Kugo előtt egy lépésnyire heverő kavics már is segítségére szolgált a behemótnak. A füstfelhőből máris indul egy jól irányzott jobb csapott Kugo teste felé.
~ Elmértem! Sebaj. * A nagy test nem sokkal a sötét alak előtt pördül el ökle szinte súrolja a fiú viseltes barna felöltőjét. De a támadás sikertelen a lendületét kihasználva a földön megtámasztja magá Yoru és lábával próbálja elérni Kugot.

- Így már más...
*Míg a bábos a boxereit húzza magára, ő lusta mozdulattal leropogtatja az ujjait - másoknál talán fenyegető gesztus, de az ő harcmodorában egyszerűen a mozgékonyságuk biztosítása -, majd a köpönyege alá süllyeszti a kezeit. És várja a támadást, ami kétségkívül nemsokára érkezik...
...és már jön is.
A helycsere félig-meddig meglepetésként éri, de még így is szinte unottan mozdul hátra. Nincs nehéz dolga, nem egyszerű betájolni egy ütést rögtön megjelenés után, így hát közvetlen közelről szemügyre veheti az egyik acéllal megtámogatott öklöt. Hmm... Szép nagy darab.*
~ Komolyan gondolod, hogy leállok öklözni?
*Kezei már a hátralendülés közben formálják a shunshin no jutsu kézjeleit. Bár tulajdonképpen ez sem szükségképpen előfeltétele az első felvonásnak - inkább csak jól jöhet. És végül tényleg jól jön, felgyorsítva ugyanis valószínűleg lesz ideje reagálni a rúgásra, egyrészt újabbat szökkenve hátra, teremtve köztük vagy három méter teret, másrészt támadva. A célterület adja magát. A huzalas kunai csípője jobb oldaláról - melynek mása ott lapul túloldalt a mérgezett drót végén - újra előbukkan. Most azonban egy lusta csuklómozdulattal oldalra is lendíti, hogy a kunait nehezékként használva a bábos támaszkodó lábára tekerje azt. Ha esetleg meglenne, egyszerűen kirántja alóla a talajt, bár ezt a próbálkozást még egy kis fürgeséggel Kugo jutsuja dacára könnyen elkerülheti. Ez csak amolyan medvetáncoltatás a saját szórakozására. Na meg gyorsaságpróba.*

* Ahogy sejteni lehetett, Kugo kitért a rúgás elől is. ~ Túl egyszerű lett volna. De azért... -ne hidd, hogy nem látom mire készülsz. Shunshin! *Kugo kézjelei közül csak az utolsó kettőt látta ugyan a köpenye takarásában de tippnek és figyelem elterelésnek tökéletes volt a beszólás. Teste visszatérne egyensúlyába de masszív lábát épp egy kunai kerüli meg. ~ Ez nem jó!
* Csak két kézjel Doton No Jutsu! Lába szinte 5 centit süllyed a földbe, hogy egyensúlyát óvja.
~ Ezt rántsd ki öcsi. Lássuk hátul van-e szemed? * Kezeivel ívelt mozdulatot hajt végre, mintha meg akarná Kugot ölelni aki bőségesen eltávolodott tőle. A komikus mozdulat azonban egy újabb figyelem elterelés. A karok lendítésével egy időben 1-1 a lehető legvékonyabb chakrafonállal támadója felé ránt 2 vaskos korhadó farönköt annak háta mögül.
- Gyors vagy, de nem felejtettél el valamit? *A kérdéssel egy időben a két rönk már csak centikre van a fiútól.

*Hát, nevezheti félsikernek is az eredményt. A fatörzsnyi láb megvan, az egyensúly még véletlenül se. Az a trükk a földdel egész ügyes, bár talán számíthatott volna rá. Mindegy, gyors rekombináció...
Az ölelésre halványan elvigyorodik. EGyrészt valóban komikus a mozdulat, másrészt a jelentését is tudja anélkül, hogy hátranézne. Nem mintha látná ő a fonalakat... De elég tudnia, hogy bábosról van szó.
Azonnali reakcióként mozdulnak a kezei - a jobb két ujján már ott a kunaihoz vezető huzal -, és gyakorlott gyorsasággal formálják a jeleket. Az utolsó majdnem Yoru kérdésével egyidőben jelenik meg.*
~ Kawarimi no jutsu.
*Már szinte érzi a rönkök a szelét a tarkóján, ami csak segíti a tájolásukban. Mert azok egyikével cserél helyet.*
- Nem. És te?
*A levegőben találja magát, immár szűk fél méterrel az egyik rönk mögött. Mielőtt landolna, még van érkezése, hogy egy talpalással megnövelt lendülettel küldje azt a bábos felé.*
~ Kerüld csak el betemetett lábbal...

* Kugo magabiztos mozdulatokkal reagál Yoru "botlásira". ~ Tény ami tény, Hikarival egyszerűbb lenne. Na de mindegy. *Mosoly csillan az arcán a gondolat végéni. Mintha valamiféle lassított felvételt nézne a gondolatmenet alatt és ellenfele már a jól ismert mozdulatsort játssza végig.
- Testcsere? Ugyan, kérlek? *Lábát megvetve kezét kinyújtja a felé száguldó rönk irányába. Mintha csak oda célozta volna Kugo a fa a robusztus tenyérbe csapódik majd megáll az ujjak zárjában.
Tekintetük egy pillanatra találkozik, Kugo magabiztosan siklik a levegőben, Yoru pedig mintha csak egy pálca lenne tartja a masszív fadarabot.
~ Dróton rángatod a pengéid? *Kezeit visszarántja a segítő szándékkal takaró lepel alá és mielőtt riválisa földet érne már is ismét rosszalkodik.
- Bunshin no Jutsu! *Három klón jelenik meg majd pedig - Kawarimi no jutsu! *Kiáltják a kézjelek után kánonban.
Kugo körül 4 apró tárgy jelenik meg kavicsok levelek. Egyedül terem a kis tisztáson.

//a három klón elosztás, egy mögötted a fán, egy a sziklafalon a bokorban, egy pedig szemben veled a rét túl oldalán a fasorban. Én a vízesés mögé ugrottam be egy kis hasadékba.//

*A szép nagy darab fa egész egyszerűen megáll a bábos markában. Kugo önkéntelenül is biccent egy elismerőt csak úgy röptében. Ekkora testtel nem lehet kimondottan gyors hosszú távon, de hogy erős, mint egy bivaly, ahhoz kétség sem férhet. Az se lehet rossz.
Balja is az övéhez villan, hogy újabb adag huzalt rántson elő, de mielőtt előrecsapna vele, Yoru klónjutsuja létrejön. Az ezt követő kézjelek pedig inkább megnyugtatják, semmint további támadásra sarkallják, így hát csupán végigvárja a második technikát is. Feszülten figyelve, mert nem biztos, hogy az történik, amire gondol...
...de, nagyjából igen. Mindannyian eltűnnek... Ööö... Mindannyian eltűnik. Marad a helyükön - helyein - két kavics és két levél.
Bújócska.
Halkan felnevet. Egy könnyed csuklórándítással visszarántja a kunait, a helyére csévéli a huzalt, és még mindig vigyorogva körbenéz. Lustán tesz egy teljes fordulatot maga körül, keresve a klónok - meg persze maga a bábos - nyomait.*
~ Kettő a fák között, azok a levelek. Kettő a falnál. Csak ott vannak ilyen kavicsok.
- Biztos vagy ebben, Yoru? - *a hangja bezengi az egész tisztást és környékét, a szokásos gunyoros éllel. Ilyen, ha fölényben érzi magát.* - Bújócskában jó vagyok ám! De te tudod.
*Kezei újabb jeleket formálnak.*
~ Bunshin no jutsu.
*Rendben, kövessük csak a másikat, így fair, neki mindegy. Magabiztos. Ez az ő, de a három klón arcán is félreérthetetlenül tükröződik.
Egyszerre formálják a következő kézjeleket, egyszerre hangzik fel a technika neve.*
- Aki bújt, aki nem... Kawarimi no jutsu.
*Két kavics és két falevél marad az ő helyükön is. A klónok közül kettő a sziklafalon jelenik meg, az egyik egy repedésbe simulva rejtőzködve, a másik a sziklán gyéren növő, apró levelű bokrok egyikébe. A harmadik és maga Kugo az erdőt választja, a másolat a túloldalra - Yoru klónjától nem messze jelenik meg, de hozzá képest egy ősöreg, jókora fa törzsének fedésében, így egyenlőre észrevétlenek maradnak egymás számára -, ő maga pedig balra és jócskán hátrébb, be az erdő rejtekébe.
És ami a legfontosabb: mind a négy minél magasabb pontra. Valószínűleg mindegyik Kugo-verzió magasabban lesz a közelében lévő Yoru-verziónál. Fontos ez, ha olyan bújócskát játszanak, amiben mindketten hunyók.
Na szóval... A köpönyeg barnája rejti mindkét terepen, zajt alig vagy egyáltalán nem üt, szeme, füle nyitva, óvatossága a régi. Szóval kezdődhet a játszma.*

* Kugo elemében van a”bújócskában”. Láthatóan élvezi a gondolatát az ilyen típusú harcnak is. Klónokat idéz, majd ahogy korábban Yoru Ő is a helycsere jutsuhoz folyamodik.
~ Pff utánozó maki. Na de mindegy a lényegen nem változtat. A kézjelek formálása megindul. ~Doton No Jutsu! * Két kezét a vízesés mögött a sziklafalra teszi és lassan a tömör gránitba süllyeszti, chakrája gyorsan pásztázza a környező területet, rezgések után kutatva. Arcára gyermeki mosolyt csal az érzés mikor a hasadékokban megbúvó állatok mocorgását megérzi. ~ Itt egy gyík, ott egy kígyó. Itt a klónom. POPP! * Kugo klónjának chakratöltete és Yorué találkozik. ~ Egy klón megvan. Pukkanj ki. * Épp csak megmoccantja kezét és a sziklából egy apró tüske jellegű nyúlvány ugrik ki, csak 5 cm de pont elég ahhoz , hogy a falon rejtőző másolat kipukkanjon.
~ Hmm ez egyszerű volt, már csak van hátra plusz az eredeti. * Egy vékony chakrafonalat indít a kis téren egy kavics felé, mikor kapcsolódik egy vicces technikához folyamodik.
~ Kugutsu Hassei ( Báb Beszéd), A kis kavics mint egy megafon szórja Yoru hangját.
- Lehet, hogy a te játékod de amíg a terep bármely részéhez érsz én látlak. ~Vagy nem, de ezt nem kell tudnia.

* A kissé fennhéjázó mondat után a chakra szálat bontja és folytatja a terület pásztázását.

//Kugo másik klónját a sziklafal repedésében a gyík miatt nem érezte Yoru. A kiterjesztés eléggé kimerítő.//

*A klónja pusztulásáról nem tud, ahhoz valami magasabb szintű jutsu kellett volna, nem ilyen aránylag primitív illúzió. Hozzá csak annyi jut el, amennyit a saját érzékeivel tapasztal, és ezek közé tartozik Yoru azon másolata is, amihez a legközelebb jelent meg.
Szeme összeszűkül, mikor meglátja, némileg kígyószerű mosoly kúszik az arcára, ugrásait és lépteit az ágokon pedig, melyekkel eddig óvatosan, a fal felé oldalazva közeledett a tisztáshoz, még halkabbra veszi. A másolat fölött és mögött van, igazán könnyű menet lesz hát ez a részéről. Kezei eltűnnek a köpenye alatt, ráfogva a huzalok kunais végeire, miközben egy utolsó zajtalan ugrással egy magasságba hozza magát a klónnal és éppen mögé kerül.*
~ Lássuk a medvét...
*A kunaik kétoldalra röppenek el, annak a páros verzióját mutatva be, amivel a tisztáson elkapta Yoru lábát. Csakhogy ezúttal derékra megy, és nem várja meg, amíg a huzal rátekeredik a másikra, hanem idő előtt megrántja. A pengék azonnal visszacsúsznak a forgástengelyig - azaz a klónig - és megvágják, amikor túlhaladnak rajta. Nem lennének veszélyes sebek akkor sem, ha igazi lenne, Kugo nem akar benne komoly kárt tenni, hisz akkor egyszerűen hátbadobta volna valami hegyessel...
De pukk.*
~ Eggyel kevesebb.
*Ekor éri el a megafonszerűen messzehangzó mondat. Egy pillanatra megdermed, aztán szélesen elvigyorodik. Újabb löket egyébként is jó adag magabiztosságának. Ugyan már... Ezt ő sem gondolhatta komolyan. Észjátékban illetlenség átgondolás nélkül cselekedni.*
~ Dotonos vagy. A közvetlen közelben csak egy helyen van tisztán sziklás terep, ahol hazai pályán lehetsz, márpedig ha nem éreznéd magad fölényben, lapulnál. Gondolom én... Amellett a hang is jól kivehető irányból érkezett, elölről és jobbról...
~ A falnál vagy.
*Így hát arra is veszi az útját, továbbra is óvakodva, és másodpercekkel később oda is ér a tisztás széléhez. Ott szépen dokkol is kellően magasan és lehetőleg takarva a fal irányából.*
~ És most? Mondjuk... Ugrasszuk ki a nyulat a bokorból.
*Gondolatai rátalálnak a falon növő bokorban rejtőző klónjára, ami a parancsának megfelelően rejtekből rejtekbe ugrásokkal megindul lefelé, szándékosan úgy, hogy észrevehető legyen kettő között a levegőben. Kugo pedig figyel és várja az esetleges reakciókat.*

* Ez a kis kaland kezdi Yoru chakráját leszívni, túl sok erőt von el tőle a felderítés.
~ Másra van szükségem. Valamire ami egyszerűbb. * Kezeit visszahúzza a kőfalból majd lassan a Shinju Zanshu no Jutsu segítségével elmerül a sziklafalban. Teste lassan mozog a szilárd falban, majd a talajban a kis patak alatt "oson" végig egészen a teljes kis rét túloldaláig. Mozgása közben időnként megáll és chakra fonalakkal próbálja letapogatnia területet, több kevesebb sikerrel. Mozgása egyenletes, lassú de egyenletes, csak egy hosszabb megállót tart, amikor bábáját a mező közepe tájékán a föld alatt hagyja.
~ Onnan egész jól fogom tudni védeni az egész területet a kunaiokkal.
* Egy bokor gyökerei közt emeli kis feje búbját a talajból. a sűrű növényzet tökéletesen takarja, semmi kétség a faltól kellőképpen eltávolodott.
~ 1-1 bábunk tűnt el. Se én még mindig előnyben vagyok a báb miatt. * Épp csak orrig emelkedik ki a talajból de már ujjai eresztik is az irányítás fonalait a báb felé. Hangos robaj halható mikor a báb felső egyharmada kibukkan a földből, majd pörögni kezd. Előbb csak egy majd újabb 2 kunai repül ki belőle, de becsapódás előtt megfeszül a drót mely a bábhoz rögzíti őket. a környezetét mintegy fűnyíró kezdi felszecskázni a három penge.
~ Vagy elkapok vele egy klónt, vagy megmetszem a fákat. *A kések szikrákat vetnek a kemény gránitfalon, és mélyeket marnak a fák ágaiba. nagy puffanás közepette tűnik el Yoru egyik klónja a sziklafalon, nem tudni, hogy Kugo intézte-e el, vagy a "megvadult" báb. De tény hogy egy klónnak annyi.
~ Francba, ügyesebb mint gondoltam. De csak nem vett még észre.

*Láthatólag semmi reakció. Noha a klón időnként tisztán látható, a bábos nem látja vagy nem akarja megtámadni. Keserű csalódás, hajjaj, de hát kit érdekel, jöhet a következő ötlet. Van még raktáron neki bőven. Mindig van...
A báb némileg meglepi, mikor előbukkan a mező közepének talajából.*
~ Ó, bakker... Észrevett volna?
*Nem, úgy tűnik, mégse. A fiú némi elismeréssel figyeli, ahogy a báb végigkaszabolja a sziklafalat, végezve azzal a klónjával, ami az állopakodás során közelebb került a tisztáshoz. Egy maradt a túlsó fasorban, meglátja, mit kezdhet még vele. Azon pedig csak derül, hogy Yoru a saját klónjával is végez, de hát az nem oszt, nem szoroz, Kugonak fogalma sem lehet, teremtett-e még azóta belőlük vagy sem.*
~ Valahogy le kéne szednem... De hogy?
*Egymást kergetik a fejében az ötletek. Persze a legegyszerűbb az lenne, ha beleállítana egy bedrótozott kunait és figyelné, amint a forgó báb gúzsba köti saját magát, csak éppen azzal egyúttal világgá üvöltené a pozícióját is. Tulajdonképpen ennél csak jobb ötletei vannak. Például... Azok a szikrák, amik az acél és a gránit között pattannak...*
~ Na kezdjük. Még jó, hogy nem lövöldöztem mindenféle jutsut összevissza...
*A kezei jeleket formálnak.*
- Bunshin no justu. - *merő óvintézkedés. Két újabb klón közvetlen maga mellé. Jöhet az eksön...* - Kawarimi no jutsu.
*Ő és két másolata egyszerre lövik el a technikát, ami a báb köré küldi őket a falra, a klónok egyikét mögé, a másikat és Kugot pedig kettő és tíz óra irányba a kaszabolóhoz képest. Aztán, újfent egyszerre...*
- Kasumi endu no jutsu! (Gyúlékony köd jutsu)
*A fiú a klónokba is irányít némi chakrát. Valódi jutsut ugyan így sem tudnak ellőni, azonban - egy kis pluszköltségért cserébe - némi rendes füstöt produkálnak. Merő megzavarás, hogy Yoru ne tudjon rátámadni egyből az eredetire.
Ha pedig Kugo kap egy pár másodpercet, sötétszürke gázfelhőbe burkolja a sziklafal azon szakaszát, elrejtve a bábos szeme elől a jelenetet, majd visszaküldi magát korábbi helyére egy testhelyettesítéssel és megszűnteti a két klónt. És ha a báb újabb szikrákat csiholna, a köd bizony belobban, elég erővel, hogy aránylag komoly károkat okozzon a fából épített eszközben.*

// Lehet valamit félre írtam, vagy téged olvaslak rosszul. "ami a báb köré küldi őket a falra, a klónok egyikét mögé, a másikat és Kugot pedig kettő és tíz óra irányba a kaszabolóhoz képest. Aztán, újfent egyszerre..." Ez azt jelenti, hogy 1 klón a falon ti meg két oldalt a fasorban? Csak mert a báb a kis rét közepén szeretne lenni, nem a falon. (ha a falon lenne nem érném el a bábtechnikával. Egyszerűen túl messze lenne.) //

*A Báb forgása közepette, tovább szecskázz a környezetét. ~ Valami nem oké, mire készül? *E pillanatban a bábtól jobbra egy újabb klón semmisült meg a kunai darálótól. ~ Hmm felderítő lehetett vagy mi? Sok chakrát emészt el, hogy megtaláljon de a talajra nem jön le.
~ Kugutsu Hassei! És a bábból kiálló kunaiok mint korábban a kő három hangszóróként üzemelnek. A pörgés következtében elég zavaró lehet a több irányból érkező hang.
- Kugo mi a terved? Te is tudod, hogy a szemed érdekel, mutasd mit tudsz? *Szavai magabiztosságot sugallnak, miközben a bábtól balra eső területet és a sziklafalat fekete füst lepi el. ~ Hmm? Elterelés vagy Kasumi endu? Mókás fiú!
- Akkor legyen BUMMM! *Kezei a mondat közben már járnak is /Gogyō Kugetsu/ és a báb felszíne megtöltődik Doton chakrával. Pont mikor a kunaiok közül az egyik ismét a falhoz csapódik. A szikra Kugo várakozásainak megfelelően robbanást okoz.

A felperzselt sziklafal, és kicsiny zuhatag elég nagy gőzt termel mely a területet percekre beteríti.
~ Nem semmi. Vagy a bábra utazott, vagy eleve álcázni akarta magát. *Yoru elmerül a földben, de bábját pont az ellenkezőjére utasítja. Már félig van kint a báb a talajból. A Díszesen faragott húsvéti tojásra emlékeztető kilátszó részen négy apró nyílás jelenik meg.

*Yoru folytatja a föld alatti bújócskát és a bábhoz képest balra /pont Kugo korábbi helye felé/ kezd mozogni, egy ismételten nagy bozótos alá, ahol megint vakondként dugja ki a fejét, hogy szemügyre vegye a területet.

//Nem, akkor én értettelek félre téged... Mindegy, akkor a klónok meg Kugo valahol a tisztáson vagy a falnál jelennek meg, a lényeg, hogy nagyjából a báb körül. Elbeszéltünk egymás mellett, my bad.//

~ A szemem, he? Azt lesheted...
*A robbanás akkora és úgy van időzítve, ahogy azt tervezte, még egy kis pluszt is ráad a vízesés az egészre. A változatlan kaszaboló hangokból ítélve azonban magában a bábban nem esett annyi kár, amennyi kellett volna a fiú elképzelései szerint.*
~ Doton. A fenébe már... Mikor merülsz ki?
*Még szem elől is elveszíti a változatlanul üzemelő eszközt, a gőzfelhőn ugyanis az ő tekintete sem tud áthatolni. És ki tudja, mit tartogat még a fűnyírószerű pengéken kívül? A fenébe is, talán mégsem a saját bőrén kéne letesztelnie...*
~ Ugyan már. Úgysem a báb a lényeg. Nem fogom itt csépelni, amíg széthullik a védelme, pláne amíg nem tudom, mit tartogat...
*Itt ez a remek takarás, és még csak a Jigumo Nui-t sem állíthatja fel, pedig még arra is lenne ideje, míg a gőz szétoszlik. De hát egy dotonosnak feltűnne a föld alatt végigfuttatott huzal mielőtt még elkapná vele. Inkább eredeti tervéhez hűen visszaküldi magát a kiindulási helyére, merő óvatosságból kicsit távolabb húzódva a gőzzel borított területtől. Folyamatosan töpreng valami módon, amivel rá tudna találni Yorura. És megint arra jut, hogy elő kéne csalogatnia valahogy. Valami igazán látványos módon. Ha már tűzről volt szó...*
~ Mi van, ha a föld alatt közlekedik? És mi van, ha két legyet ütnék egy jutsura?
*Úgyis indokolatlan mennyiségű aljnövényzet található errefelé. Mi volna, ha egy kicsit megperzselné? Úgyis majdnem biztos benne, hogy a talajban közlekedő bábosnak ez ideális búvóhelyet jelentene.*
~ Szóval... Shuriken no jutsu.
*Egy kisebb bokorkupac lángra lobban, véletlenül nem messze Yorutól. Kugo a biztonság kedvéért az arca alsó felére is ráhúzza a köpönyeget és somolyogva meglapul a lombok között. Nem akar nagyobb erdőtüzet, de füstje talán lesz a dolognak, és nem szeretne maga ellen dolgozni.*

*Kugo nem rest rosszalkodni. A fiú laza mozdulattal felgyújtja az erdő aljnövényzetének egy részét. Közvetlen Yoru mellett. ~ Kugo! Te bolond ez már nem mókás.
*A fiú elmerül a talajban majd a fejvadász technika segítségével, a lángoló "csipkebokrot" egy mozdulattal föld alá rántja.
~ Lehet elhamarkodott mozdulat volt? *Kezén ujjai moccannak és a báb a négy csőből felváltva lő ki dróton rögzített kunaiokat. A sortűz az lángoló bokortól indul és lassan kb 5 méter magasságig megsorozza az erdő azon szakaszát ahol a bokor volt (6m magas 10m széles és 4 m mély a téglatest ahol a szórás végigmegy, elméletileg te pont benne vagy)
~ Ha ott vagy ez kiugraszt, de nekem is el kéne iszkokolni a bokor túl feltűnő trükk volt. *Testével a báb felé mozdul a föld alatt, de túl közel a talajhoz, így aki jó megfigyelő az útját láthatja.

*Valamit csak elért, bár a tűzoltás módja kétségtelenül kissé meglepte. Megvan a célszemély... mint ahogy megvan a bábja is, ami immár egyre inkább előbukkanni látszik a föld alól. És egy újabb kedves mutatvánnyal is megörvendezteti a fiút. Még több kunai, ujjé. Még a végén kilyukasztják itt valami kényes részét...
Villámgyorsan formálja a Shunshin no jutsuhoz szükséges kézjelet, és miközbena teste felgyorsul, kissé hátrébb is szökken, hogy több időt adjon magának az elkerülésre. Egy penge még így is majdnem eléri és sikerül végigkarcolnia a fejbőrét, de ennyit még igazán kibír. Pláne, hogy újabbat készül előhúzni a tervei közül.
A huzalozott kunai nyílegyenesen röpül a báb irányába. Egy kis chakrát is irányított bele, hogy áttörje az esetleges védelmet. Ha minden igaz, betalál, és a nagydarab eszköz forgómozgása miatt be is tekeri valamennyi dróttal.*
~ Szóval a szememre voltál kíváncsi?
*Szinte össze sem kell érintenie a kezeit, hogy a pupillái karmazsinba boruljanak, a Yashagan első szintjének életre hívását jelezve.*
~ Így már mindjárt más...
*Igyekszik valami többé-kevésbé biztonságos pozíciót elfoglalni, ahol legalábbis ki tudja kerülni a felé tartó pengéket, ujjai pedig a köpönyeg alatt a Ló állatövi jegyével fémjelzett kézjelre görbülnek.*
~ Kezdődjék az igazi tánc...
*És ahogy Kugo életre hívja a Meiton legalapvetőbb hatalmát, a bábban visszamaradt kevés chakra a huzalon keresztül átszivárog belé. Gyorsan, mivel igazán nem maradt sok: vélhetően Yoru is precíz volt az adagolással, aztán ott volt a robbanás és a bábba vágott kunai... Éppcsak fedezi a pengék elkerülése végetti árnyalatnyi gyorsításra elköltött mennyiséget.*
~ Kevés!
*De miért állna meg itt? Végül is a bábmesterek chakrafonalakkal mozgatják a maguk sajátos fegyvereit. Így hát a nagydarab bábos csakhamar azon veheti észre magát, hogy az erejét valami riasztó mértékben kezdi megcsapolni, méghozzá éppen a fonalakon keresztül.*

* „A bokros trükk, felkeltette Kugo figyelmét vajon?” A gondolat csak egy pillanatig van Yoru fejében. De már iszkol is a védelmet jelentő báb felé, miközben az széttrancsírozza az erdő adott sávját. ~ Talán így nem lesz ideje velem foglalkozni.
* Mikor bábjához ér erősebben érzi azt az őrvényre emlékeztető érzést ami eddig csak megkísértette. Úgy érzi magát mint mikor a talajon keresztül tapogatta le a területet, mintha chakráját folyamatosan fogyasztaná egy technika. ~ Mi a fene ez? A báb sortüze eddig nem merített ki ennyire. Fejét a Báb mellett kidugja, és azonnal meglátja Kugo „játékát”.
~ Ez nem az enyém! KUGO! Te aljas dög, te merítesz le???
- Doton No Jutsu! * Majd folytatja. - Doton Kotai chikyū! * A kombóhoz bábját elereszti egy pillanatra, majd karját könyékig földel vonja be és tömöríti össze.
- Buj elő! *A sűrű földdel bevont kar rámarkol az idegen kábelre és teljes testi erővel ránt rajta egyet! ~ Szétszedlek! *A rántás hatását nem látja a távolság és a még mindig vastag páraréteg miatt, de a kábel lazul! Teste meglendül és nekifut a „ködbe” vesző célnak, de teste mellett ismét támadni kezd a báb a korábbi technikával. Feltehetőleg a koncentrált „sortűz” pont Kugo-t célozza, hacsak a kábel a rántástól el nem szakadt. / vagy lerántottalak, vagy eltéptem te döntöd el/. Kezéről futás közben lehull a földréteg de már csúszik is újra kezére a két boxer. ~ Gyors, de én is lehetek még fürgébb! *A Shunsin no jutsu kézjelei hamar formálódnak és mielőtt kiérne a párafelhőből, már aktív is a jutsu hatása. ~ Spórolnom kell a chakrával, különben kimerülök. Közelharcra kell kényszerítenem, vagy még jobb lenne ha a bábbal sarokba tudnám szorítani.

*A kapcsolatát megszakították, de ez a legkevésbé sem lepi meg. Végső soron ez a természetes reakció, és tudja is, mit lépne erre, hacsak... Hacsak a rántanák a huzalnál fogva annyira előre, hogy úgy érzi, mintha tőből levágnák két ujját. Ennyi apró hátránya van annak, ha valaki csatakesztyű nélkül huzalozik. És emellett kellemes, biztonságos fedezékéből is kis híján kirántják, arrcal neki a báb kunaisortüzének...
Hogy ettől egyáltalán sikerül megmenekülnie, az javarészt egész egyszerűen a reflexeit dícséri. Az ujjairól azonnal letekeri a fémet, amint előreviszi a rántás - az egyikből így is vér fakad, de legalább rosszabb nem történt -, aztán, némileg ösztönből, egy fürge mozdulattal leoldja az oldaláról a köteget. Így rögzíti őket, hogy ez olyan egyszerű legyen, mint csettinteni, éppen a hasonló szituációk elkerülése végett.
Mikor gondolkodni is tud,a többi már adja magát. Ha Yoru meg tudta rántani a drótot, közte és a báb között kell lennie, noha nemigen tudta követni a mozgásait, mióta eldöntötte, hogy az eszközön keresztül meríti le. A báb emellett elég kicsi, hogy felhasználhassa egy testhelyettesítéshez...*
~ Kawarimi no jutsu.
*Ha minden igaz, összejön neki, egy mozdulattal kerülve Yoru háta mögé és távolítva el magától a pengéket lövöldöző bábot, mellesleg két fő fegyvere egyikével egyetemben. De hát semmi sem lehet tökéletes... Viszint látja maga előtt a nagydarab, előrerontó alak sziluettjét.*
~ Előnye is van, ha két lábon járó heggyel bunyózik az ember...
*Miután a bábos vélhetően felfigyelt arra az apróságra, hogy harci eszköze felszívódott, ráadásul valami jutsut is ellő éppen, Kugonak azonnal kell cselekednie. Erre számított is, és szinte összetett kezekkel érkezik, rögtön formálva a Tigris pecsétjét. Úgy akar támadni, hogy azonnal találjon, de ne öljön - akkor csak dobna egy kunait -, inkább emlékezetes legyen.*
~ Shuriken no jutsu.
*Miután a Yashaganja még aktív, a tűzshurikenek is kapnának némi plusz erőt. Ő ehelyett inkább a szokásosnál jobban kompresszálja a chakrát, megnövelt utazósebességet adva a három izzó lövedéknek, hogy biztosabban találjanak. A célzással nem lehet gond.*

* Úgy tűnik Yoru nincs a helyzet magaslatán, Kugo vagy előtte jár, vagy nagyon „egyszerűen” tudja védeni a melák tevékenységét. Mikor már úgy néz ki előnyre tett szert, és a drótos fiút kicsit meglepheti, a szituáció megint előnytelenre vált, sőt veszélyesre. Míg Yoru lendületből támadni próbál az általa Kugo helyének vélt területre, addig a fiú ezt a szándékát egy helycserével keresztül húzta, és a bábmester „társán” használta a Kawarimi no jutsu technikát.
~ Mi? *Eszmél fel Yoru a báb helyének hírtelen változásán! ~ Genjutsu? Elém került a báb. De hát… *A megzavarodás miatt, és a rossz látási viszonyoknak „köszönhetően” lába megakad a föld egyenetlenségeiben, és mint a harc kezdetén egyensúlyát veszti ismét. - Bassz….~ Ezt a blamát! *Az előre hajolt futó test botlása egyenesen vezet az ismételten komikus mozdulathoz.
// külső szemszögből: Yoru botlik és a borulást tompítandó bukfencezve érkezik a földre. Kugo első surikene ball vállon találja el (ez mintha lendületet adna a guruláshoz.). Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez által a maradék két lövedék csak súrolja és komoly kárt a párától nedves köpeny miatt nem okoz.//
* A fiú a bukfencet háton fekve erősen a földnek csapódva fejezi be, vállában éles fájdalommal. ~ Kezd a puttonyom tele lenni ezzel a sráccal, nem látom, nem tudom elkapni, sőt gyors - okos - és képzettebb, mint én. * Pillanatnyi csüggedtség fut át Yoru arcán. Miközben jobbjával sérült vállát fogja. Tizedmásodperc sem telik a felismerésig el, hogy Yoru észrevegye a Kugo által végzett helycsere az Ő malmára hajtott a vizet. ~ Te most nagyon peches helyen vagy barátom. *Bábját elrántja a fáról, egyenesen a korábbi helye felé. A sortűz, a kis területet kemény sorozza mintha szőnyegbombázás sújtotta volna a területet.
~ Fel! Ennyivel úgysem oldom meg. * A már fél térden álló fiú nem a támadás helye felé fordul, hanem a sziklafal felé indul. Tempója lassabb mint általában, válla még fájdalomtól sajog, jobbjával a bábot koordinálja, míg a fájós karjával övtáskájában kotorászik, fájdalomcsillapító tabletta után kutatva.
A sorozás után sziklaként csapódik a báb a korábbi helyére és folytatja a random támadások sorozatát a szélrózsa minden irányába.

*Részeredmény, megint részeredmény. Egy találat a háromból, tényleg szükség volt erre a gyorsításra, még ha az okozott kár így a kétharmadára is csökkent a potenciálisnak. Na de hát úgysem ölni akart! Mindegy, ha eléggé felhúzzák, akar majd azt is...
...a szituáció ugyanis hogy, hogy nem, csúnyán üt ki a számára. Nem volt rossz dolog ez a pillanatnyi diadal, csak éppen így rögtön fel is fedte a pozícióját, márpedig a rázúduló báb "személyében" újabb aranyos figyelmeztetést kap: nem véletlenül rejtőzködött. Szemtől szemben ugyanis mondhatni hátrányba kerül, mikor Yoru kedvenc kaszabológépe mögé húzódik kissé regenerálódni és talán kellemesen szórakozva figyelni is az eseményeket.*
~ Ó, basszus... Ez nem jó...
*Kezei a Kos jelére csapódnak, szívesen kihelycserézne a veszélyzónából, de arra egész egyszerűen nincs ideje. Inkább az egyjeles Shunshin no jutsut választja mint potenciális eszközt a horrorisztikus halál elkerülésére. A szőnyegbombázás fémesőjét valami excentrikus kígyómozgással sikerül is elkerülnie, ám amikor a báb a földbe csapódik, az olyan erővel történik, hogy ő még tőle vagy öt méterre is meginog. És ez a kellemetlen mozzanat elég ahhoz, hogy ne tudja tökéletesen lekövetni a szemből érkező kunaik első hullámát. Ennek köszönhetően éles fájdalmat érez a bal csípője magasságában...*
~ Elvágtad magad nálam mára, bábos...
*Keze ösztönszerűen lecsapódik és elkapja a penge markolatát, mielőtt az visszahúzódhatna. Mondhatni kellemetlen élményként hat a számára, hogy valami meleg folyadékot érez rajta... Viszont öröm az ürömben, hogy a kezében marad egy kis erőfeszítés árán.
Előnyére szól, hogy még sebesülés szerzése során is tud gondolkodni. Így hát a fegyverrel a kezei közt - sürgős hátramozgás közben, melyben kissé akadályoztatva van - újra leképzi a Ló jelét, és Yoru újra megtapasztalhatja az örvénylő érzést. Mikorra elengedi a bábot - mert elengedi, ebben Kugo majdnem biztos - vélhetően sikerül a fiúnak egy kiszemelt, szép vastag ágakkal rendelkező fa koronájába érnie. Az ugrás kényelmetlen volt... Viszont itt egész egyszerűen, lehetőleg többszörös átvetéssel ráköti a huzalozott kunait egy szimpatikus, vastag ágra.*
~ Szellemek, micsoda megoldás... De talán valami hatása lesz...
*Kicsit leáll, hogy elővarázsoljon és felhasználjon egy ragtapaszt és egy adag fájdalomcsillapítót. Majd át kell kötöznie ezt a sebet... Most azonban indulhat Yoru keresésére. Igaz, a földön, kicsit lassabban mozogva és körívben, hogy ne szaladjon bele a bábba, de legalább változatlanul ügyelve a lopakodására. Az is valami.*

~ Remélem hatással voltam a Kugora. Mert ha nem akkor ez volt a legidiótább ötletem mostanában. * Lassan a sziklafalhoz ér mikor is ismét érzi az örvénylő érzést. ~Mész te oda ahova gondolom! *A gondolattal egy időben szakítaná meg a báb irányítására szolgáló chakrafonalakat, de nem így tesz. ~Ha megcsapolsz akkor valahogy kapcsolódnod kell! Tehát megvagy! * Egy fonálon csak a báb fegyverét mozgatja, így elég szűk keresztmetszeten tudja csak a „vérszívó” megcsapolni míg Ő irányt váltva a báb felé kezd futni. A szakadozó pára függönyben tisztán látszik melyik kunai kábele maradt kirögzítve.
- Meg ahogy azt elképzelted! * Motyog orra alatt! És ismét minden fonal csatlakozik a bábhoz. A teteje ismét kinyílik, és a pörgő kunaiok közül a rögzített kivételével mind visszahúzódik, de Yoru ereje csökken tehát nincs idő várni, és a vissza csörlőzés közben megint a területre ható szőnyegbombázást indítja meg. A cél adott az a terület ahol a kábel fixálva van.
A sortüze hatékonyabb ilyen esetben mint gondolná egy harcos. Az össztűz előnye hogy elég sok „apró” támadás ér egy fix területet, így akár nagyobb fákat is képes leszecskázni.
~ Francba a lemerítő technikádat. Ezt nem tudom sokáig folytatni. *A kapcsolatot csökkenti a bábbal, de így is bő 1 percig sorozta z erdő azon területét. A drót lazul és a kunai visszahúzódik.
~ Elengedte? * Bábját leállítja és összezárja a fegyverzetét. ~ Ha ennek vége szereznem kell egy senbon kilövőt, mert a kunai nem elég hatékony. Vajon hogy áll? *Kezével jeleket formál de nem fejezi be a technikát, túl sok chakrába kerülne, és bár a báb mozgatás nem meríti ki alap esetben, de Kugo „aljas” trükkje kellőképpen leszívta. Szemével végigfut a bábon, vércseppek vannak rajta, ahogy a kunai visszacsévélődött a huzalról és a fegyverről leverődött a báb külsejére Kugo eszenciája. ~Megsérült? *Pillanatra elbizonytalanodik.
- Jól vagy?! *A kérdés számára egyértelmű, nem akart nagy kárt tenni társában, csak gyakorlásról volt szó, az Ő égése nem vészes (nem vérzik) de ki tudja milyen sérülést szenvedett Kugo?
- JÓL VAGY KUGO?! *Kiált hangosabban! ~ Ha nem válaszol akkor mi van? Meghalt? Elájult? Vagy csak rejtőzik? *Keze a táskában kotorászik, most már higgadtabban és megtalálja a fájdalomcsillapító tablettát, gyorsan bedob egyet. ~ De rég megvan, és még nem is használtam. *Foga alatt szétroppan a tabletta és mintha föld lenne serceg a szájában. ~ Pocsék!
*A ropogtatás közben a báb mögé térdel be fedezék gyanánt. Kicsit pihen, szívverését lásítja, és mélyeket lélegez. Orrát megcsapja a kunairól származó vér szag, nagyot nyelve fürkészi ismét az erdőt. ~ Ha nem reagál, 2 percen belül bemegyek érte!

*A Meiton-kapcsolat meglepően sokáig életben marad, ez pedig váratlanul éri és persze ezzel párhuzamosan rögtön el is gondolkodtatja a Bakemonót. A huzal rögzítéséig még eljut...*
~ Ha hosszabb ideig megtartja a bábot, akkor ő is hasznot remél belőle...
*Nincs kétsége, hogy milyen módon, és nem is téved, mikor a gőzfelhő mélyéről meghallja a gyanús zajokat. Aztán egysze csak lezúdulnak a kunaik.*
~ ...meg akar találni!
*A fának immár átmeneti menedékként is meglehetősen jó hasznát veheti. Behúzódik mögé, ám a szerencsétlen növényen látszik, hogy szinte szétforgácsolódik a pengék szakadatlan zápora alatt. Ez itt nem sokáig fog kitartani. Úgy tűnik, kénytelen rögtön fel is használni a frissen nyert chakraadagot.*
~ Kawarimi no jutsu.
*Oldalra irányítja magát, arra a szakaszra, ahol a gőzt az erdő árnyai is megtámogatják. Az elsőrangú rejtekhely kellemesen megnyugtatja, noha az oldala pocsékul fáj, hiszen végül nem maradt ideje gyógykezelésre. Vért is kicsit többet hagyott a halálra ítélt fa törzsén, mint szeretett volna. No de ami késik, nem múlik... Az a bombázás úgysem nagyon látszik szűnni.
Úgy dönt mozdulatlan marad egy darabig, ami szemmel láthatóan nem is bizonyult ostobaságnak, hisz nemsokára óriás edzőpartnere profilja is a látóterébe kerül. Úgy tűnik,még mindig nem vette észre az eltűnését. Csak a vért... Mi a fene! Ha az nem aggódó arckifejezés, akkor semmi.
És tényleg. Az első kiáltásra Kugo halványan elvigyorodik magában, és - immár újra kellemes helyzetben - megbocsájtja a bábosnak a találatot. Előfordul... Mi több elhagyja a fedezékét, noha nyilván nem Yoru elé megy, inkább egy negyedkörben mögé, szokás szerint lopakodva, bár változatlanul lassabban a szokásosnál. Valamikorra a második kiáltás utánra ér vagy tíz méterre a háta mögé.*
- Tökéletesen, fölösleges üvöltened... - *a hang olyan, mintha mi sem történt volna, és egy másodperccel később előbukkan a gazdája is. A nimbuszra adni kell...* - Hangrejtekben mostanra mindenki az eget kémleli, hogy tiszta időben miért mennydörgött.
*Vigyorog, miközben zsebrevágott kézzel odaballag a másik mellé. Immár a szeme is visszanyerte normális színét. Mindez valószínűleg egyértelműsíti a részéről, hogy a baráti összecsapást lezártnak tekinti. Nos... Legalábbis felfüggesztettnek.*

*Yoru megkönyebülten sóhajt mikor Kugo előtűnik a fák árnyékából. Ám mikor felfedezi honnan is vérzik a fiú, kissé visszatér az aggodalom szemeibe.
- A franc beléd, hogy nem vagy gyorsabb. * Mondja erőltetett mosollyal az arcán. Majd övéből elővesz két vértablettát és Kugo felé dobja az egyiket. - Kapd be, segít pótolni a vért. *Majd Ő is beveszi a másikat és folytatja. - És az egyéb regenerálódást is segíti.
*Kezével jelet formál és a két tenyerét a földre téve felhúz két méretes tömör tömböt. Térd magasságig emeli Őket majd lehuppan az egyikre.
- Gyere fújd ki magad, hagyd hatni a pirulát. * Kezével int a fiú felé, és egyben a bábot is közelebb mozgatja.
- Tudod ha nem sérültél volna meg, ezzel kívántam volna neked "boldog új évet"! *Kezét a báb egyik rekeszébe kifordított tekercsre emeli majd a keletkező füstből előemeli Resurát. A hatalmas fekete acél körpenge szépen csillan meg a felszakadozott felhők közt áttőrő napfényben.
- Szerintem élvezted volna. *Arcán gyermeki mosoly, és kezével átnyújtja a fegyvert Kugonak.
Percekig meg sem szólal de csak kitör belőle a kíváncsiság.
-Mi volt az a chakra elszívós móka? Nem tartozik a kedvenc élményeim közé.

- Nem láttál te még semmit.
*Nem igazán viselkedik úgy, ahogy az egy sebesülthez illene. A fájdalomnak ez az említésre sem méltó szintje nem izgatja különösebben, pláne hogy a fájdalomcsillapító is hatni kezd lassan, legfeljebb a mozgásán látszódik egy kicsit a lelassulás. Hogy a megszokott, gunyoros-magabiztos vigyorán nem, az egyértelmű.*
- ...de azért kösz.
*Elkapja a vértablettát és lusta mozdulattal a szájába dobja. Aztán meglehetősen nemtörődöm módon huppan le az egyik kőtömbre. Kifújni magát? Heh... Pocsék formában kéne lennie, hogy ennyitől kifáradjon.
Aztán még némi szórakoztatás is várja. Körpenge. Kétségtelenül csinos darab...*
- Nem kétséges.
*Vigyorog vissza, de már fordítja is újra a figyelmét a fekete acél penge felé, tagadhatatlan elismeréssel vizsgálgatva azt, végigfuttatja a rajta a tekintetét és az ujjait, végül a hüvelykujjával az élét is kipróbálja. A vigyorába valami nyugtalanító, farkasszerű vonás vegyül, miközben az acél nyomán kibuggyanó magányos vércseppet nézi.
Végül a fegyver visszakerül a tulajdonosához, nagyjából egyidőben annak kibuggyanó kérdésével.*
- Hogy az? - *álldörzsölés, elgondolkodó tekintet. Hogyan és főleg mennyit válaszoljon...* - Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy a legprimitívebb elemi jutsum?
*Ez így tulajdonképpen nem egészen igaz, bár madnem. Az, amit használt, nagyjából egy szinten volt a Katon no jutsujával, tagadhatatlan tény, hogy föl sem ért volna mondjuk a hasonló műfajú Kyūketsukōhoz. Inkább a Yashagan volt a "bűnös" abban, hogy viszonylag tűrhető erővel használhatta.
Aztán a gondolatai visszaugranak a fegyverekhez, és hirtelen eszébe jut valami.*
- Bocs, de az egyik adag huzalom még mindig a bábodra tekeredve kell hogy legyen...