Teljes név: Kazuto Goda
Beosztás: kalandor
Faj: ember
Nem: Fiú
Kor: 25 (ám 15-nek néz ki)
Felszerelés: 1 kard

Vékony testalkatú 150 cm magas 60 kg ezüstös bozontos haja van kék szemű. Piros pulovert és barna nadrágot visel és egy nagy barna köpenyt. a fején egy szilyas szemüveg van sima üveggel. Gyengének látszik ám bivaly erős.




Nem kedvei ha a gyengéket és gyámoltalanokat bántalmazzák és ha parancsolgatnak neki. Tud kedves és segítőkész lenni ám lehet nagyon bunkó is. Szereti feszegetni képességeinek a határait. Néha furcsa szokásai vannak pl ha szomorú iszik vagy verekszik vagy a kettőt egyszerre


Nem is tudom, hogyan kezdjem, ezt a kis történetet ezért kezdjük a leges legelején. Konohában születtem, mint virgonc gyermek. Nagyon szerettem a szüleimet és minden álmom az volt, hogy egyszer ninja legyen belőlem. Mikor elég idős lettem felvettek az akadémiára ahol megkezdték a kiképzésemet. Nem voltam valami tehetséges ám mindent megtettem, ami tőlem tellett. Keménykezű kiképzőnk volt, aki egyfolytában csak parancsolgatott. Csináld, ezt menny ide vidd, azt oda fussál ennyi meg annyi kőrt. Ha szépen megkért volna az még hagyján ám ő parancsolgatott. Azt mondták ez vele jár így nem panaszkodtam inkább mindent beleadtam az edzésbe. Teltek az évek mire elérkezett a várva várt nap a genin vizsga. Egy kis pofozkodás és pár ninja technika után végre megkaphattam a fejpántomat és az új rangot.  Kaptam két társat meg egy vezetőt ki egyengette rögös utunkat. Azonban aki a valódi utasításokat adta nekünk az nem más volt, mint a Hokage. Ő szabta meg ki milyen küldetésre megy és a teljesítmény alapján kapott jutalmat. Pontosabban ez nem is jutalom volt, hanem fizetség, amire szükség is volt. Az étel felszerelések és a szállás mind-mind pénzbe kerültek. Egyszer rablókat kellett hajkurásznunk máskor titkos dokumentumokat tulajdonítottunk el. Egy idő után viszont mintha megrekedt volna körülöttem az idő. Hiába végeztem a küldetéseket és hiába edzettem nem sikerült fejlődnöm. Szégyenszemre már húszon öt éves elmúltam mégsem sikerült magasabbra rangba lépnem.  Ez viszont megváltozott azon a sorsfordító napon. Bár az igazat megvallva így visszatekintve jobban jártam volna ha genin rangban maradok. Az egy magasabb beosztású ninja látta, hogy milyen kilátástalan helyzetben vagyok és tett nekem egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Titokban kísérleteket végzett egy bizonyos szérum előállításának érdekében. Azt mesélte, ha sikerülne létrehoznia a szuperninját akkor kevesebb életet áldoznánk a falu és így az ország biztonságáért. Természetesen a hasonló kísérletek szigorúan titkosak voltak, mert senki nem tűrhette, hogy embereken kísérletezzen. Azt is mondta, hogy ezt az egészet titokban a Hokage finanszírozta ám nem tudtam ebben mennyi az igazság. Végül beadtam a derekamat és egyből egy földalatti titkos laborban találtam magamat lekötözve az ágyhoz. Berakott a számba egy kis cukorkára hasonlító ampullát, aminek semmiféle ízzel nem rendelkezett. Mikor megkérdeztem ennyi lenne az egész hírtelen égető fájdalom futott végig a testemen a fejem búbjától a lábam hegyéig. Valószínűleg hangszigetelt volt a szoba, mert különben az egész falu megsüketült volna olyan hangerővel kiabáltam. Pár perc múlva milliónyi kis szikra táncolt a szemem előtt szinte megvakítottak. Mikor magamhoz tértem egy kisebb cellában találtam magamat. Az egész testem el volt gémberedve így nem tehettem mást, mint a plafont bámultam. Ez nem sokáig tartott ugyanis megrengett alattam a föld és egy kisebb plafondarabka pont a fejemre esett így újfent teljes sötétség vett körbe. Mikor megint kinyitottam a szememet egy kórházban találtam magamat. A nővérke amint fel akartam kelni rögtön az ágyam mellett termett és visszatolt miközben ezeket a szavakat suttogta.
- Nyugalom kisfiam szépen feküdj csak vissza. -
A nő nem lehetett öregebb harmincnál így nem értettem miért fiamozott le hisz alig öt év választott el minket. Mikor megint fel akartam kelni megláttam a kezeimet, amik kisebbek voltak az átlagosnál.
- Mi a fészkes fene folyik itt?  Mi a …?-
Hirtelen elnémultam mikor felfedeztem nemcsak a kezeimmel nem stimmelt valami, hanem még a hangom is más volt. Most már tényleg meguntam a talányokat és egy könnyed mozdulattal kiugrottam az ágyból. Minimum két fejjel voltam alacsonyabb és tíz évvel fiatalabb. A hajam ezüstös színű volt és nagyon bozontos a szemeim kékesen csillogtak.  Ettől a megrázó felfedezéstől megszédültem és visszaestem az ágyamra. Úgy döntöttem, amíg nem tudok, többet addig adom az ártalmatlan gyermeket. Abból, hogy nem láttam őröket a környéken, vagyis nem tartottak megfigyelés alatt, ami annyit tesz, nem tudnak semmit. Pár nap pihengetés és hallgatózás után sikerült annyit kiderítenem, hogy egy dilis tudós illegális kísérletet folytatott és valaki vegyszerekkel felrobbantott mindent. Lemertem volna fogadni, hogy az egyik páciens kergült meg és robbantotta fel magát. A harmadik napon szép csendben kiosontam a kórházból majd gyorsan beosontam a szobámba. Mivel egyetlen ruha sem volt jó rám ezért cselhez kellett folyamodnom. A fejpántom-elcseréltem egy gyerekkel a ruháiért cserébe.  Mivel fogalmam sem volt mit kell tennem ezért elindultam amerre a szél fújt hátha a sors majd utat mutat nekem.  Vagy fél napja cammogtam ám semmi értelmes nem jutott eszembe. falvak jöttek és mentek ám egyik sem hozta meg a várt ihletet. Másnap reggel egy alvó részeget találtam, aki mellett egy félig üres üveg hevert. Mivel nem tudtam mit tegyek felkaptam és jó alaposan meghúztam, amitől egyből jobb kedvem kerekedett. Pár sarokkal arrébb megláttam két fickót, akik éppen egy kislányt piszkáltak. Az egyiküket sikerült ártalmatlanítanom a az üveggel így csak egy rossz fiúval álltam szemben.  A mozdulatai lassúak voltak mintha több kiló súly lett volna a fickó karján. Egyetlen újjal sem volt képes hozzám érni mindig kitértem előle. Bár a sok mászkálástól eléggé kifáradtam ám annyi erőm még maradt, hogy azt a balfékot elintézzem. A hibát ott követtem el mikor egy villámcsapással be akartam fejezni ám nem történt semmi. Ekkor hatalmas erővel mellkason rúgott, aminek köszönthetően vagy két métert hátrébb repültem. Nem értettem mi történt hisz előtte mindig ninjutsut használtam és mindig bevált. éppen talpra akartam kecmeregni mikor megjelent egy szakállas férfi és egy csapással leterítette a bűnözőt. ezután megragadott és a fejemet belemártotta egy bő dézsa vízbe.  Ezután elmesélte azért vesztettem, mert bár a képességeim kíválóak azonban fogalmam sincs hogyan használjam ki őket. Mivel nem nagyon volt elfoglaltsága megígérte megtanít mindarra, ami tud, hogy életben maradjak ebben a bonyolult világban. Elsőre ostobaságnak tűnt ám végül beláttam igaza volt. Előző életemben hanyagoltam a taijutsut és csakis a ninjutsumra támaszkodtam.  Mivel a ninja technikákat nem tudtam használni így muszáj volt más utakat kipróbálnom. Egy hónap alatt megtanította a kardforgatás és pusztakezes harc minden csínját binját. Vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak, csak az elméletet adta át majd ellépet így kénytelen voltam magam kitapasztalni mindent. Azéért szerencsére az alapgyakorlatokat elsajátítottam ez alatt az igencsak rövid idő alatt. Mikor a fickó lelépett ideje volt, hogy én is útra keljek. Nem tudta senki ki is vagyok. A fickó, aki átváltoztatott meghalt és minden bizonyíték a levegőbe repült. Valami oknál fogva nem volt kedvem visszamenni ninjáskodni ezért úgy döntöttem szabadúszó leszek. Azt a munkát vállalom el amihez kedvem szottyan és nem azt amit éppen rám sóznak. És nem mellékesen élvezni akartam az életet hisz az előző életemben folyton csak dolgoztam azonban kaptam a sorstól egy új esélyt. Ráadásul eme képességekkel úgy gondoltam sokkal többet érhettek el mint egy közönséges genin.

Némi helyesírási hiba, ám nagy a feje búsuljon a ló! Abszolút nincs okom megfogni az urat, szép hossz, jó történet, és kellemes olvasnivaló. Nem szaporítom a szót!

ELFOGADVA

Már csak az Adatlap van hátra !