* Akadnak fontos feladatok, mint például egy hatalmas rablóbanda elpusztítása, s egy renegát Jounin kiiktatása... Ám persze semelyik Ninja nem reménykedhet abba, hogy ilyesmivel kezdi majd pályafutását. Hatványozottan igaz ez azon személyekre, akik még csak nem is esnek bele az említett csoportba, hanem Akadémiai Tanulók, vagy esetleg egyszerű harcosok. Ilyen alakoknak a kissé problémásabb időkben ad csak hivatalosan feladatot a Hokage, ám azért nem kell félni! A kisebb, kevésbé tekintélyes tennivalók is kihirdetésre kerülnek, ám nem egyenest az Irodában, hanem az Iroda falán található méretes hirdetőtáblára. Eltűnt állatok, felderítendő romos épületek, és persze a piti tolvajkodások, amikből manapság egészen sok kerül ki. Lehetséges hogy a gyengébb termés miatt, vagy talán a dráguló termények okán, de Konoha területén kissé megszaporodott a Tolvajlások száma. A mai napon is került ki egy ilyen papírdarabka, nevezetesen a Konoe farmról, ahol immáron a sorozatos dézsmálások felhergelték az ott élő családot.

" Erőskezű harcosra lenne szükségünk a Konoha közeli Senta falvába, a Konoe farmra. Immáron tizedik alkalomra lettünk megfosztva jelentős mennyiségű rizstől, veszélyeztetve a Család megélhetését, és étkeztetését. A Tolvajoktól megszabadító személy 400 Ryu jutalomban részesül, és mellé még 5 Kiló Rizsben is. "

* Akadnak másféle hirdetések is, ám ez kecsegtet a legkellemesebb méretű jutalommal, s még emellett talán nem is kell a szabadban lenned... Ami nem rossz tényező egy ilyen ronda időben, igencsak lóg az eső lába, s emellett még melegnek se mondható a klíma. Vannak ilyen napok, fel kell rá készülni sajnos, de a Ninják élete már csak ilyen, ha kell a pénz, ha kell a megélhetés, fújhat hó meg eshet szél... Melóra! *

Mióta visszafejlődtem kisgyerekké az élet sokkal nehezebb lett. nem arra gondoltam, hogy kevesebbet kell gürcölni, hanem arra, hogy nincs megbízás. Mivel már nem voltam ninja így megbízásokat sem kaptam ergo nem tudtam megdolgozni a betevő falatért. Egyetlen megoldásként egy hirdetőtáblán levő feladatok ajánlkoztak. Az apró-cseprő dogokat itt szokták meghirdetni a mezei harcosoknak illetve az akadémiai tanulóknak. Ezeken a munkákon nem lehetett valami nagyot kaszálni bár nem ez volt a szándékom. amire én vágytam az volt, hogy kielégítsem egy tizenöt éves test farkaséhes étvágyát. a másik nagy gond, ami engem sújtott az nem volt más, mint a korom. Mivel fiatal voltam és nem tartoztam a ninják közé így joggal feltételezték rólam az emberek, hogy egyszerű nyápic kölyökkel van dolguk. Munka helyett gúnyos megjegyzéseket kaptam és elzavartak játszani. Gyakran kinevettek, mert túl fiatal voltam máskor meg a kardom keltett nagy port ugyanis valami oknál fogva nem tudtam kihúzni. Szerencséjük volt, hogy angyali türelemmel rendelkeztem ugyanis már rég megtöltöttem volna egy hullaházat az idiótákkal. Lassan odaléptem a táblához és vizsgálgatni kezdtem a lehetőségeket. Hirtelen megakadt az egyik munkán a szemem a nyál meg lassan kifolyott a számon. Nem is a feladat inkább a jutalom végett öntött el a boldogság. Mintha csak megerősítésként szánta volna a gyomrom egy hatalmasat kondult mintha csak a verseny kezdetét jelző gong szólalt volna meg. Már el is képzeltem milyen fejedelmi lakomát csapok abból a finom rizsből. Nem is foglalkoztam az alattam elterülő tócsával inkább megtöröltem a számat és letéptem a megbízó levelet. Nagyjából tudtam merre van az a farm ezért nyílegyenesen nekiiramodtam a leendő munkaadóm háza felé. A start olyan jól sikerült, hogy pár köhögni kezdtek a felszálló por miatt azonban én már ott sem voltam. Csakis a rizs járt az eszembe meg az a kevéske pénz, ami számomra egy kisebb vagyonnak tűnt.

* Hősünk elindult hát úti céljához, ráadásul futva, mely hasznot is jelent majd számára, hiszen az említett település nem holmi köpésre van a falutól, igényel némi loholást, vagy éppen gyaloglást. Hozzávetőleg olyan 12 Kilóméterre lehet, s szerencsére neked sikerül is végezned a távval olyan háromnegyedóra alatt, ami persze meg sem kottyan egy ilyen jó állóképességű férfiúnak! Senta kicsiny kis település, olyan 100-150 főre datálható az emberek, és más fajúak száma. Jobbára különféle rizsföldek, és kisebb kézműves épületek foglalják el a terület nagyját, na meg persze egy Oni kifőzde, ahol a megszokottnál háromszor erősebb szakét főznek. Ejj, ezek az Onik, bár jobb lenne egyenlőre nem meglátogatni a helyet, mert akkor nehezebben végezhető a meló. Egy szó mint száz, a farm megtalálása már egy kicsit nehezebb feladat, elvégre több hasonló is akad a környéken s nem csak az alkohol szagát kell követned. Ám szerencsére némi kérdezősködés, vagy esetleg keserves keresgélés után megleled a megfelelő postaládát, melyre szép cinkormányos, ámbár kopott betűkkel fel van róva a Konoe név. Rögtön mögötte található az épület, mely egy átlagos parasztháznak tűnik. Ezer ilyet láttál már életedben, s még talán jó tízezret is fogsz a hátralévőben ha nem ér véget túl korán. Ha kicsit körbenézel, a rizsföldet is megláthatod, mely úgy 50 méterre kezdődik a lakhely mögött, a megszokott vízzel borított jellegével, melyben a szúnyoglárvák, s a Sziámi harcoshalak pajkosan játszadoznak... Úgy jó 500 méterre a mező közepén egy méretes épület pihen, az lehet a Raktár. Ezt kell majd figyelned, de előtte talán érdemes lesz bekopogni, vagy legalább bekiáltani, hogy a munkával kapcsolatban érkeztél. Nem lenne jó, ha tolvajnak néznének, és vasvellával kergetnének el... Ám ha előre bejelented magad, talán körbevezetnek, s ki tudja, még kaját is kaphatsz kis szerencsével!

Miközben vadul száguldottam jó erősen összeszorítottam jobb öklömet amiben a megbízó levél volt. nem lett volna valami jó ha útközben elhagytam volna ugyanis azon volt rajta a cím. A hely ami a papiroson szerepelt nem volt messze szinte egy kőhajításnyira feküdt. A régi időkben nemegyszer elhaladtam letette azonban magát a települést nem ismertem. Ezzel viszont ráértem akkor foglalkozni mikor már ott jártam. Amíg szaladtam csakis egy dolog körül forogtak a gondolataim. Természetesen azon, hogy végre valahára jó alaposan megtömöm a bendőmet. Ez az álmodozás viszont nem egyszer majdnem bajba sodort ugyanis nem csak én közlekedtem azon az úton. Majdnem belerohantam egy trágyával megrakott szekérbe ám még időben észbe kaptak és egy könnyed mozdulattal kikerültem azt. Ezen túl jobban odafigyeltem a környezetemre ugyanis egy darabban szerettem volna megérkezni. Futás közben egy sast pillantottam meg az égen, aki már a kezdetek óta követett. Nem tudtam, hogy a véletlen műve vagy valaki egy állat által akar nyomon követni. Még ninjaként megtanultam nem tudhatjuk melyik apróságnak vélt dolog mentheti meg az életünket. Mikor megláttam az első házakat oldalra fordulva fékezni kezdtem így csúsztam vagy még három métert előre. Hatalmas porfelhőt kavartam magam körül ám élveztem ezt a kis játékot és éppen nem járt arrafelé senki. Kissé megdörzsöltem villámgyors lábaimat majd lassan besétáltam a faluba, hogy megkeressem leendő munkaadómat. A papíros, amin a cím is állt kissé összegyűrődött ezért mielőtt tovább indultam volna szép alaposan kisimítottam. Miután megtörtént egészen picire összehajtottam majd elraktam a zsebembe. Nem tudtam valami sokat erről a helyről mind őszesen annyit, hogy itt vegyesen laktak emberek és Onik. A legtöbben kézművességgel foglalkoztak ám akadt itt más is. ezt onnan tudtam meg, hogy az egyik házból íncsiklandó illatok szűrődtek ki és emberek mászkáltak ki be. Ezt a kifőzdét egy Oni vezette, ami engem, egy cseppet sem zavart. Mind őszesen azért nem mentem be, mert nagyon nem álltam jól anyagilag. Mellesleg abban reménykedtem, ha megkapom a feladatott némi élelemhez is hozzá juthatok. végül is üres hassal képtelenség a munkára koncentrálni. Ábrándozásomat a hasam korgása szakította félbe így elindultam megkeresni azt a kétségbe esett embert. Sajnos ez elsőre látásra könnyűnek tűnt ám valójában egy roppant nehéz feladat. Megtehettem volna, hogy végigrohanok minden ház előtt, mint egy szélvihar ám az idő és energiapocsékolás lett volna. Úgy döntöttem megkérdezek valakit és meg is találtam az első áldozatomat. Egy tizennyolc év körüli magas jóképű srác egy háznak döntött létra tetején állt és festegetett. Pontosabban csak mímelte, mert valójában az arra járó embereket szórta meg festékkel vagy a nőket bámulta. Úgy döntöttem talán tud nekem segíteni, mert úgy is magas beosztásban van ezért odamentem hozzá.
- Elnézést meg tudnád mondani merre, van a Konoe farm?-
Azonban mintha a falnak beszéltem volna.
- Hé azt kérdeztem nem tudod-e hol van a Konoe farm?!- tettem föl a kérdés kissé erélyesebben.
A srác rám se pillantott csak flegmán odaböfögött valamit.
- Nem látod, hogy el vagyok foglalva? Hozz el taknyos, amíg jól van dolgod. -
Míg ninja voltam az ilyen bunkók nem mertek így beszélni velem, talán mert ott volt a mesterem. Később pedig már elég idős voltam ahhoz, hogy komoly problémának vegyenek. Ráadásul a fejpántomnak köszönhetően sokan tudták nem lenne jó kikezdeni egy képzett harcossal. Akkor viszont nem voltam más, mint egy közönségesnek tűnő suhanc egy kardal. Normál esetben bosszankodva odébb álltam volna ám akkor nem így tettem. Mióta gyerekké változtam pár dolog megváltozott bennem így a bunkókhoz is másképp álltam hozzám. Lábamat beakasztottam a létra aljába majd egy könnyed mozdulattal kirántottam a srác alól. Hatalmas puffanással zsíros kenyér módjára ért földet elterülve a lábam előtt.
-Még most sem érsz rá válaszolni?- tettem föl a kérdést ám mikor láttam, hogy eléggé összezavarta az esés inkább tovább álltam. A következő, akit megkérdeztem egy korombelinek tűnő leányzó volt. Hosszú fekete haja és zöldesen csillogó szemei voltak. Úgy véltem ettől legalább normális választ kaphatok.
-Elnézést meg tudnád mondani merre, van a Konoe farm?-
Amint meglátott azonnal felcsillant a szeme és pokoli gyorsasággal előttem termett majd villámgyors kezeivel lecsapott rám. Még pislogni sem volt időm már a mellkasához szorította a fejemet miközben boldogan hadovált össze vissza.
-Jajj de aranyos kisfiú vagy? Még soha nem láttalak egyedül a faluban. Mit keres egy ilyen cukorfalat egyedül? Nem akarsz velem hazajönni?-
Ebben a pillanatban sikerült erőt vennem magamon és kicsusszantam ördögi szorításából.
-Köszönöm inkább kihagyom.- mondta majd rögtön futásnak eredtem.
azonban alig tettem meg pár métert hangos kuncogásra lettem figyelmes. Az egyik ház oldalánál ült egy koszos részeg férfi. Már úgy gondoltam, hogy mondok neki valamit mikor abba hagyta a nevetést és megszólalt.
-mi van kölyök téged is elkapott az a hibbant nőszemély?-
Ebből megtudtam, hogy másokkal is szokta ezt csinálni. Már attól féltem, hogy ott csak idióták laknak mikor folytatta a mordályát.
-Ha a Konoe farmot keresed, menny egyesen majd a nagy fánál fordulj be balra. Látsz majd egy postaládát kopott betűkkel. El sem tévesztheted. -
- Nagyon köszönöm. - mondtam majd elindultam a megadott irányba.
Kis idő múlva végre megtaláltam a keresett postaládát rajta a névvel. Tényleg úgy volt, ahogyan az a részeges fickó mondta elég kopott volt az írás. Láttam a földet és a raktárt is, amit őriznem kellett ám első utam ám ház felé vitt. Be akartam mutatkozni és jelentkezni a feladatra. Nagyon reméltem, hogy nem megint egy hibbant társaságba botlok ugyanis kaja ide vagy oda kirohantam volna a világból.

/ Igazán sajnálom, attól tartok rövid választ fogsz most kapni, mert némiképp - mint korábban említettem is - hektikus állapotok uralkodnak körülöttem, ám emellett nem szeretném ha megállna a játék. Köszönöm. /

* Nem teketóriázol sokat, hamar megközelíted az épületet, s bár kopogni már nem tudsz, lábad a fa padlón való dübögése éppen elég zajt csak ahhoz, hogy a házban éppen étkezéssel foglalkozó népek azonnal tudjanak jelenlétedről. Férfi hang hallik bent, a leány gyermekhez szól, s bár nem hallod teljesen, azért sejtheted miről lehet szó.
- Ayumi, eredj ki és nézd meg ki az. Hátha valaki a hirdetéssel kapcsolatban érkezett.
* Pillanatokkal később igenlő válasz érkezik a felszólításra, ám nem egy várt leányos hangon, egészen mély dallamként csendül fel az " Igen ". Pillanatokkal később jelenés követi, a papírajtót elhúzva egy fiatal, úgy 19 éves leányzó lép elő. Nőiességnek nem sok jele testén, vastag kéz, erős váll, nem veti meg a munkát az biztos. Testét egyszerű vászondarabok fedhetik, ez nem is meglepő egy földművestől, elvégre napja nagyját valószínűleg a sáros rizsföldeken tengetheti, a latyakban való mászkálással, s időnként a vízben játszadozó halakat figyelve. Első pillanatban kissé meglepettnek tűnik, elvégre mégiscsak egy egészen fiatal férfiú áll előtte, ám végül csak megvonja a vállát, és valami üdvözlésfélét nyög irányodba.
- Szia!
* Kelletlenül feléd lóbálja lapát kezét, majd hátrafordul, s beóbégat apjához. A kezedben lévő gyűrött papiros éppen elég bizonyíték számára hogy a Tolvajokkal kapcsolatban érkeztél, s igazából kérdezni már nem igazán akar, egyszerű teremtés, nézzük el neki.
- Atyám, valami fiatal Ninja érkezett... Kezében a hirdetéssel. Bejöjjön?
- Hozzad.
* A "leányzó" elkapja kezed, s pillanatokon belül beránt az egyszerű parasztépületbe. Kívülről se túl díszes, belülről sem, nincs sok meglepetés. Barnás, szürkés színek kavalkádja, szalmából font ülőhelyek, s egy diófa asztal. Több irányba is elágazik a nappali ( Elvégre ez valami olyasmi lenni? ), ám azzal már neked nem kell foglalkoznod, nem illendő sokat kelletlenkedni egy olyan ember lakásába, aki nyilván csak puszta illemből enged be.
- Foglalj helyet kölyök!
* Az említett asztalnál egy fakó hajú szakállas úriember ül, a nap szépen kiszívta a valamikor feketeséget üstökéből, munkahelyi ártalom. Keze forradásos, és persze jó keményedéses, de ahogy kinyújta feléd nem érzed szükségét annak hogy visszautasítsd, elvégre valamilyen régimódi őszinteség árad egész természetéből. Ehhez a képhez további színeket ad roppant egyszerű öltözködése, s bár nem tűnik ostobának, azért sejthető hogy nem az eszével keresi a kenyerét.
- Látom azért érkeztél, hogy elvégezd a feladatot... De tudod-e hogy mi vár rád? Magunk sem ismerjük a tolvajok számát, s hidd el a fiam is van oly megtermett mint jó magad, oszt mégsem kapta el a grabancát a zsiványnak. M'ér gondolod hogy pont neked menne?
* A kérdést neked szegezi, majd ahogy a főt rizzsel, s párolt hallat megrakott asztalra tekint, odabiccent, hogy szolgáld csak ki magad, nem fog fájni.

/Alig várom, hogy megtudjam mi nálad a hosszú válasz./
Nem is olyan régen hagytam ott a shinobi létet és tessék máris mindent elfelejtettem. Mikor ráléptem a fapadlóra olyan hangosat reccsent, hogy a bentiek meghallották és ez szégyen a ninjákra nézve. Mikor még aktívkodtam nemegyszer kaptam olyan feladatokat, hogy titkos dokumentumokat kellett meglovasítanom ellenséges ninjáktól. Oly halkan osontam, hogy még akkor sem halottak meg mellettük suhantam el. Ha a kiképzőm ezt látta volna biztosan agyoncsapott volna szégyenében utána természetesen megfojtotta volna saját magát. Egy idősebb férfi hangot halottam odabentről és egy nála fiatalabbat. Később kiderült ez a fiatalabb hang egy elég érdekes hölgyeményhez tartozott. Ránézésre nem láthatott tizenkilenc télnél többet. a kezein jól ki lehetett venni milyen munkát is végez nap mint nap. Utazásaim során nem egyszer megfigyeltem az emberekről le lehet olvasni mi a foglalkozásuk. A lány köszöntött majd méretes kezével betessékelt a házba. Valami azt súgta nemigazán örül az itt létemnek. szegény teremtés azt gondolta rólam, hogy shinobi vagyok és eképpen mutatott be az apjának. Ha eddig nem voltam biztos benne ezúttal bebizonyosodott, hogy ez a lány nemigazán kedvelt engemet. Hellyel kínált az öreg majd erős jobbját felém nyújtotta a barátság jeleként. Én elfogattam eme gesztust és jó erősen bár betartva a mérsékletességet megszóratottam a kezét. elmesélte, hogy a fia ki termetre hasonlít hozzám sem volt képes elbánni a banditákkal. Érdekelte akkor én hogyan akarom megoldani a problémájukat. Ezzel a kijelentésével bebizonyította, hogy nem kell félni, hogy az esszéért lopják el egy szép napon. Azt gondolták egy ninja vagyok és köztudott ők olyan kiképzésben részesülnek akik képesek elbánni pár banditával. eztán egy tál sült rizs felé biccentett miszerint bátran szolgáljam ki magamat. előbb viszont szerettem volna tisztázni a kettőnk közötti viszonyt.
-Egy ilyen egyszerűnek tűnő feladatra nem küldtek volna ki tapasztaltabb ninjákat ugyanis ők mással vannak elfoglalva. Ennek a nehézségi szintje megfelel egy genin vagy talán egy akadémiai diák képességeinek is. Most térjünk a tárgyra- ezzel hivatalos mondhatni szigorú hangra váltottam-Mindenkinek azt kell mondaniuk, hogy egy távoli ismerősük rokona vagyok és látogatóba jöttem. Addig maradok itt míg végleg ki nem füstölöm azt a rabló bandát. a fizetséget egyben kérem a végén. Ha nem járok sikerrel természetesen nem tartoznak semmivel.- ezzel elindultam az ajtó felé.
Ám egy hirtelen gondolattól vezérelve megálltam és fél fejjel az öreg felé néztem-Pontosan tudom mi fog történni és megteszem amit meg kell tennem. - az emlékek miatt szemeimben izzott a gyűlölet és a gyilkolási ösztön.
Pár pillanat múlva nyugodtabb hangvételben folytatom-A raktárnál alszom. Ha valamit akarnak tőlem ott megtalálnak.-
ezzel folytattam az utamat kifelé.
Ha a lány megpróbálná utamat állni először szigorú tekintettel próbálom odébb hessegetni. Ha ez nem sikerül egy könnyed ám de villámgyors mozdulattal kikerülöm és folytatom utam a raktár fele. Még ki kell tervelnem a fedőtörténetemet a külvilág számára. Még szemügyre akartam venni, honnan van a legjobb rálátásom a raktárra illetve melyek a behatolási pontok. Ha ezek észrevétlenek tudtak maradni akkor nagyon ügyesek lehettek vagy a házaik ügyetlenek.

/ A Hosszú az, ami olyan mint a rövid, csak nem jelentem ki előtte hogy rövid lesz  /

- Hát nekem aztán mindegy, hogy kinek fizetem ki az ígért jutalmat, feltéve ha el is tudja végezni a munkát.
* Miközben következik a magyarázás, a Gazda egy jó adag halat töm bele a képébe, jóízűen fogyasztva azt, ám nem csámcsogva. Mire végzel a magyarázással, megvonja vállát, s az asztalon pihenő pálcikával kivesz pár falatot az előtte lévő rizses tálból.
- Látogatóba... Rendben. Bár azér' ha nem gond, nem megyek ki az utcára, hogy szajkózzam. Kutyának se tűnik fel ha meglátogatsz valakit... De ha mégis, majd asz'ondom, hogy az Asszony ágáról vagy unokaöcs, oszt jöttél megnézni milyen a Rizsföldesek élete!
* Miközben száját jártatta, egy kicsiny kis csészébe szakét töltött magának, s menten le is húzta. Korán van még ehhez... De a Parasztember saját maga ura.
- Raktárnál... Rendben. Akad ott szalmaágy, kint meg árnyékszéket is lelsz, ha rád jönne a munka... Fogsza' öccse!
* A földön nem is messze tőle egy Méretes fonott szalmakalap található, melyet menten oda is dob neked. A naptól nagyszerűen véd, s emellett még jó társnak is bizonyulhat, hiszen aki a Rizsföldön tanyázik, nézzen úgy ki mintha odavalósi lenne, elvégre ez egy elég jellegzetes viselet a munkások között.
~ Milyen érett egy gyerek!
* Azzal ismét kiönt egy csekély csészényit, s leönti, egy kellemes szisszenéssel. Úgy tűnik, hogy immáron nincs sok maradásod... Vagy éppen lehet, csak felesleges. Amikor elindulsz kifele természetesen a leányzó nem állja utadat, szabadon távozhatsz. Érdekli, hogy milyen egy ninja, ám azért annyira nem, hogy meg is akasszon a munkába, pláne nem, hogy apja nem nézné jó szemmel, ha pont a lyány miatt nem tudnál koncentrálni az elvégzendő feladatra.

* Kiérve úgy jó 300 Méterre található a Raktárépület, melyet szinte végig mocsárhoz hasonlatos rizsföld környékez. Egy kiemelkedő kis szigetszerűségen áll az említett struktúra, nem túl nagy, nem is kicsi, egy átlagos rizsfarmhoz illően van méretezve. Két bejárata van, egy nagyobb pajtaajtó szerű, mely a főépületre néz, s mögötte egy kisebb faajtó. Belépve zsákok, dézsák, rizsőrlő, lom, asztal, s egy egyszerűn szalmaágy látható. Az épület rendelkezik egy emelettel is, melyre egy létra használatával lehet feljutni, s jobbára ugyanazon látvánnyal szolgál mint a lenti rész. A két említett ajtót kivéve van lent 3 ablak, fent pedig két tetőablak, ami valószínűleg a rizsszárítás miatt lehet jelen. Kívül található még egy kút, s az említett pottyantós, melyre talán lesz szükséged, talán nem... De azért ott van! Ha a rálátásra is rá akarsz látni, akkor azt kell tapasztalnod, hogy az épület eléggé a nyíltban található, s  könnyen megközelíthető bármely irányból. Aki lopni akar, nincsen igazán nagy bajban...

- Lyánya, eredj oszt vidd ki neki a kaját, eléggé itt felejtette, oszt ne higgye, hogy nem vagyunk bőkezűek. 
- Igen apám...
- Az úton nézz már rá a földre is kérlek, hogy minden rendben van-e.
* Némi celofánba csomagolás, majd végül elindul a leányzó az említett étellel, s majd valamikor a közeljövőben megjelenik, ellenben most még a földet vizsgálja.

A férfi kijelentette neki édes mindegy kinek a kezébe adja a pénzt amíg elvégzik a feladatot. Amint elmondtam nagymonólogomat addig egy nagyobb adag halat tuszkolt le a torkán különös módon csámcsogás nélkül. nem tudtam, hogy illemből nem akart zajt csapni vagy ez nála egyfajta szokás ám kellemesen érintett. Kérésemnek eleget téve megígérte ha valaki érdeklődne akkor rokonának fog nevezni engem. Ez rendkívül fontosnak tűnt ugyanis megvolt rá az esély, hogy a tettesek a faluból valók vagy esetleg kapcsolatban vannak valakivel. A vénség felém dobott egy szalmakalapot amit egy könnyed mozdulattal és két újjal megállítottam majd feltettem a fejemre. el kellett ismernem ez az ötlet nagyon is okosnak bizonyult. Ha egy faluban jársz viselkedj úgy mint a falusiak legalábbis ez a beépülés egyik alapelve.
-Köszönöm.- mondtam majd elhagytam az épületet.
Több információra nem volt szükségem hagytam had szakézon tovább az a megfáradt vén kecske. Nekem úgy is még sok dolgom volt mielőtt lement volna a nap. szemügyre kellett vennem a raktárt amelyből rendszeresen megdézsmálták a termést. A rizsföld úgy nézett ki mintha kisebb mocsár lett volna melyen egy keskeny kis gyalogösvény foglal helyet. Ahogyan egyre közelebb értem az az érzésem támadt, hogy nagy nehezen lehetne a raktár ennél könnyebb célpont. Alul két bejárat volt és ablakok amiket megnéztem nem-e törtek fel. Ezután belül néztem körül hátha megakad valamin a szemem. Reméltem, hogy a betörő helybéli mert az akkor valami bizonyítékot hagyott volna maga mögött. Miután megnéztem a zsákokat egy könnyed ugrással az emeleten teremtem. Kihajoltam az ablakon majd megragadtam annak a felső keretét. Az volt egy a tervem, hogy egy könnyed mozdulattal akár egy tornász a tetőre röpítem magamat ám nem kockáztathattam, hogy valaki lefüleljen. Ezért minden trükköt és cselt félretéve nemes egyszerűséggel kiültem a tetőablakba és csak nézelődtem. Megpróbáltam kitalálni a banditák vajon honnan érkezhettek azonban a terep miatt bármelyik irányból lehetett rájuk számítani. Vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak nem volt igaz ez az állításom. Gyorsan lesiettem a létrán majd ki a raktárból és unott arckifejezéssel a talajt kezdtem vizslatni. A rizsföldnek köszönthetően elég ingoványos volt a talaj ami megőrzi a lábnyomokat. Reméltem találok párat amiből megtudom hányan voltak, honnan támadtak és még egyéb hasznos információt. Miután körbenéztem a visszamentem és lefeküdtem az emeleten lévő egyik zsákra. Egy külső szemlélőnek úgy tűnhetett, hogy lustán heverészek ám én éberen őrködve figyeltem minden egyes neszre. elrejtőzni nem volt értelme hisz az a srác is próbálkozott már ám neki esélye sem volt.

* Az ablakok, ajtók, és úgy igazából az épületen minden abszolút rendben van, semmilyen jele nincsen bent annak, hogy dézsmálva lett volna a termény. Ezt követően bölcs tervvel megáldva úgy döntesz, hogy megvizsgálod a Rizsföld szélén lévő sarat lábnyomok után, elvégre a terület vízben áll, és nedves a partja. Több nyomot is felvélsz fedezni, ám sajnos van egy galiba. Ezek bizony munkáshoz, tolvajhoz, vagy akár magához a munkáltatódhoz is ugyanolyan erővel tartozhatnak. Akárhogyan is, összesen 12-16 különböző efféle nyomatot vélsz megkülönböztetni, más lábméretekkel. Némelyik kicsit szárazabb, némelyik csöppet frissebb, ám komoly kutakodás nélkül nem könnyű megállapítani hogy mégis melyik az amelyik érdekelne téged, már ha egyáltalán van lábnyom! Egy szó mint száz, a komoly felfedezés után befele vezet az utad, s elheversz egy zsákon, melyben a tömérdek rizs kellemes babzsákfotelként szolgál. Nem nehéz kitalálni, hogy mivel tölti el az idejét a sumákoló napszámos amikor már ég a munka a kezei alatt. Téged is elkaphat a vágy a pihenésre, de acélos férfiú vagy, nem adod be a derekadat a szundítás hívószavára, s így végül várakozó sztázisodat egy kopogás töri meg, mely az ajtón zendül. A tulajdonosa, nem különösebben meglepően, Ayumi, aki a rizset, és a Halat hozta számodra el, hogy legyen mit enned ebédre. 
- Hoztam némi elemózsiát, hogy ne kelljen üres gyomorral dolgoznod!
* Kiált be, vagy fel, s várja a választ, vagy valami hasonlót. Ha nem érkezik semmi, belép, leteszi a kaját az asztalra, és távozik. Ha igen, átadja az ételt, majd némi teketóriázással keres egy kapát, és ha az megvan, kimegy az épületből, hogy megigazítsa egy kicsit némelyik Rizsnövény körül a víz alatt a földet. Lassan közben emberek kezdenek szállingózni a Farmra, s úgy fél óra elteltével már 8 jó munkás teszi a dolgát némi ímmel-ámolással.