Név: Hirose Neo

Ország: Tűz Földje

Rang: Genin

Kor: 15

Nem: Férfi

Felszerelések: 50 méter huzal, 5 db füstbomba, nunchaku

Kinézet: Nem túl magas, átlagos termetű, barna hajjal és szemekkel rendelkezik. Ruhája egy egyszerű szürke pólóból, fekete térdnadrágból és egy fehér kapucnis kabátból áll. Nyakában egy medál lóg.

Jellem: Többnyire pozitív, néha magába forduló egyén magas IQ-val rendelkezik. Nem igazán a kapkodás híve, sosem sieti el a dolgokat. Ennek ellenére szorgalmas és barátságos. Sosem panaszkodik, és utálja, ha valaki sajnálja magát. Rendkívül makacs, és elég büszke természetű, többnyire érzéketlennek mutatja magát, pont, mert tudja, hogy legbelül teljes ellentéte ennek. Hatalmas szíve van, és ha lehet ezt is rejtegeti. Nehezen adja teljesen önmagát, csak olyankor látni, hogy milyen bátortalan is. Erős motiváció, vagy nagy nyomás alatt a teljesítménye 30%-ot képes ugrani.

Előtörténet:
- A hold világította meg Ködrejtek kihalt utcáit. A tücskök ciripeltek, hangot adva a néma éjszakának. Csupán a falut védő falak őrzői körül volt némi élet fellelhető. A ninják is alig kommunikáltak egymással, csendbe borult a falu. A vihar előtti csend volt ez, a határtól nem messze gyülekezett a rettegett, gyilkos Kaguya klán, hogy a földdel tegyék egyenlővé a falut. Hiába is, most túl nagy fába tervezték belevágni a fejszéjüket. De a már a klán védjegyévé vált gyilkolás vágy mégis erre az öngyilkos vállalkozásra késztette őket. A roham hirtelen volt és letaroló. A Kaguyák harci kiáltását halálhörgés, sikolyok, egyszóval a halál hangja követte. A házakat az emberekre gyújtották, akik sikoltozva próbáltak megszökni a lángok nyelvei közül. Pár perc múlva már Ködrejtek teljes hadserege lereagálta a Kaguyák támadását, és azonnali ellentámadást indítottak. Hatalmas felfordulás tört ki, ahogy a ninják hada csapott össze. Ezt kihasználva a Kaguya klán tagjai közül többen is fosztogatni kezdtek, és mészárolni, vagy más igényeiket kielégíteni. A mi emberünk is utóbbihoz tartozott, és egy szerencsétlen 19 éves lányra rontott a sötét szobában. A lány lemerevedett a félelemtől, egy elfojtott sikoly csúszott ki a száján, és a férfi azonnal a csinos lányra vetette magát. A lány próbált ellenállni, és több helyen is megsebesítette a férfit, de végül a fölényben lévő Kaguya győzedelmeskedett a védtelen nővel szemben és magáévá tette. Dolga végeztével tört szegezett Matsunami nyakához, ekkor jelent meg két Ködrejteki ninja, akik pár perc alatt élettelen hullát készítettek a szégyentelen férfiból. Több mint 4 órás küzdelem után a Kaguyák teljes vereséget szenvedtek, csupán egy fiú élte túl, Kaguya Kimimaru. Ő azonban hamarosan eltűnt, így az egész klánt kihaltnak nyilvánították.
Matsunami hamarosan várandós lett. A szerencsétlen fiatal lány nincstelen lett a Kaguya támadás során, így rettegett, hogy gyereke lesz. Ráadásul ő is nagyon jól tudta, hogy attól a férfitól, aki azon az éjszakán megtámadta és az őrök ölték meg. Alig töltötte be a 20 éves kort, mikor megszületett a kisfia. Sora nevet adta neki. Sora 10 évesen Konohagakure-ba szökött el otthonról, és 29 évesen joninná nőtte ki magát. Ekkor ismert meg engem.

- Anya, csak azt kérdeztem meg, hogy a Kaguyák miért haltak ki. Nem pedig hogy mi a vérörökségem története, mert az már a könyökömön jön ki. – mondtam kissé unottan ezután, a hosszúra sikeredett beszámoló után.
- Neo! Gyere, majd holnap ráérsz kérdezősködni, most a holnapi vizsgára kell felkötni a gatyád! – hallottam a kertből apa hangját.
- Megyek apa! – és már rohantam is kifelé. Nagyon izgultam a holnapi vizsga miatt. Ezelőtt sose volt még gyomorgörcsöm, most mindent bepótoltam. Matsuno szerint túlságosan is izgulok, Reiko folyton csak szekál, hogy szerinte betojtam a holnap miatt, Oshiro viszont mint mindig, most is kuka, egy szót sem szól. Hát így van ez, ha egyszer 3 testvérrel átkozott meg engem a sors. Igazából egyedül Reikot nevezném átoknak, Matsuno mint legidősebb, főz meg takarít, segít nekem, Oshiro meg amolyan magának való, alig szólal meg. Bárcsak Reiko is csak ennyit beszélne. Tudniillik négyünk én és Oshiro örököltük apa vérörökségét, Reikot pedig ez nagyon bosszantotta. Én ennek csak örülök. Emiatt Reiko folyton piszkál, és ha csak teheti, kiszúr velem. Idegesítő egy alak, de nincs mit tenni, hiszen a nővérem.
- Na, akkor! Akkor húzzunk bele, rengeteg dolgunk van még. – mondta egy széles mosollyal és hozzáláttunk edzeni. Már egy hónapja minden délutánt ezzel töltünk. Gyakorlás és gyakorlás. Ezelőtt is edzettünk, de nem ennyit! Na, nincs mit tenni, különben is, én ninja akarok lenni, vagy mi a fene. Mint az mostanában szokássá vált, ma is estig edzettünk apuval, csak utána jött a vacsora. Alig tudtam enni, annyira izgultam. Estém is olyan pocsék volt, mint még sose. Egy percet sem tudtam aludni, nem jött álom a szememre. Egyre csak az járt a fejemben hogy holnap mi lesz, hogy lesz. Pörgött az agyam, és semmit sem pihentem. Másnap reggel hulla fáradt voltam. Akár egy zombi, másztam le a lépcsőn reggelizni. Hírtelen azonban minden fáradságom elszállt, hát a konyhát mennyei illatok töltötték meg.
- Palacsinta! – ordítottam örömömben, és azonnal anyura rontottam, aki épp a finom aranybarna korongokat a tányérra pakolta. Most persze akkora volt az étvágyam, hogy még az alvó Reiko adagját is keresztbe lenyeltem. A kiadós reggeli után átöltöztem, és rohantam is az Akadémiára. A rettegett nap, a gyilkos, a borzalmas vizsga napja. Egész testemben remegtem, vajon menni fog, vagy elbaltázom. Bementem a már jól ismert előadó terembe, ahol zsongtak a többiek. Lehuppantam a szokott helyemre és magam elé meredtem. Hamarosan bejött két tanár, bár egyikük arca sem volt ismerős.
- Figyelem diákok! Mi leszünk a vizsgáztatók. A nevem Sejin, ő pedig Zero szenszej. Mi fogjuk értékelni a teljesítményeteket, és ez alapján fogjuk eldönteni, kiből lesz genin, és ki marad koptatni tovább a padokat. – majd az asztalra kikészített fejpántokra mutatott. Jól megnéztem magamnak a fejpántokat. Sorban hívták ki a többieket, én pedig egyre jobban izgultam.
- Hirose Neo! Itt van? –kérdezte a Sejin nevű vizsgabiztos.
- Jelen vagyok! – és már siettem is kifelé. A férfi vetett rám egy kimért pillantást, majd ismertette a feladatom.
- Ahhoz hogy sikeresen teljesítsd a vizsgát, egy transzformációs jutsut kell létrehoznod. Amennyiben ez nem sikerül, újra próbálhatod. Ha másodjára is elrontod, akkor nem engedhetünk át a vizsgán. – majd tekintetét mindketten rám szegezték. Sóhajtottam egy jó nagyot, és becsuktam a szemem. A szívem a torkomban dobogott. Hiába ment otthon tökéletesen a technika, most teljesen más volt a helyzet. Hírtelen összeszedtem magam és felvettem a kézjelet. Mindent úgy csináltam, ahogy apa tanította. A próbálkozásom sikerrel zárult. Így utólag nem értem miért izgultam ennyire. Hamarosan a genineknek járó fejpánttal és egy széles mosollyal indultam haza. Az Akadémia előtt ott várt Matsuno, Reiko, Oshiro és anya is. Egyedül apát nem láttam sehol.
- Apa nem jött el? – kérdeztem elszomorodva. Hiszen neki köszönhettem a sikerem.
- Apádnak el kellett mennie. A falunak szüksége van rá. Sajnálom, fiam. –mondta lehangoltan. Teljesen letört a hír. Fejem lecsüggedt, és a mosoly hirtelen köddé vált az arcomon a jókedvemmel együtt. Apa nem láthatta, ahogy felteszem a pántomat elsőként a fejemre. Mert szükség volt rá. Mert hívta a kötelesség.

Üdv az oldalon, tévedhetetlen hogy jó irányba kerültél, mert a történet nagyszerű! Igazán kellemes olvasnivaló, gratulálok a megírásához.

Igazán problémát nem fedeztem fel benne, helyenként volt egy kis szóismétlés, de hát bánja kánya, az mindenhol van  Két kis megjegyzésem van, egyik, hogy kétszer írtad le a Szürkés hajat. A másik az, hogy igazából nincsen leszögezve hogyan kéne, de jómagam jobban preferálom a Sensei-t a Szenszej helyett. De ez nem hiba, igazából te döntöd el melyiket akarod használni.

Nem csűröm-csavarom a szót:

Köszönöm!