- Hát igen, gyakori a vegyes-válogatott csapat. Sőt! Döntőtöbbségben az van.
* Majd elmosolyodik a küldetéseket érintő kérdés miatt.*
- Csapattal egyetlen egy küldetésen sem voltam ezen kívül. Izumi volt a sensei-em, Fujin és Ren pedig a két társam. Azonban az első próba után a sensei-t egy hosszabb küldetésre küldték, és így a csapat oszlott, mindenki ment arra, amerre látott. Azután osztottak be ide.
* Visszagondol a régi időkre, a csapatpróbára. Hmm. Szép idők is voltak azok.*
- De ezt leszámítva én is sok küldetésen voltam, a vegyes csapatokban. Macskakergetés, és ezek a béna küldetések. De majd mindennek eljön az ideje. Ezért is jó, hogy egy kicsit másfajta küldetésen veszek részt.

// Fel kéne dobni valamivel a játékot, mert egy így unalmas

- Engem már küldtek egy-két komolyabbra. Még vezettem is küldetést, bizony!
*Rövid szünet következik, mert Zaku hirtelen kifogy a mondanivalóból. Egy idő után azonban nagyon el kezd unatkozni.
- Te Aru!Mit szólnál, ha unaloműzés gyanánt gyakorolnánk a távharcot.
*Ha Aru belemegy, Zaku felmászik egy fára ami nagyjából két méterre áll egy másik fától. Az egyik nagyobbacska ágat választja, és fejjel lefelé megtapad rajta a cshakrájával.
- Na mi lesz, nem jössz?

/ Megjegyzem, hogy amennyiben lehetséges minél hamarabb feküdjetek le aludni, hogy a játék haladjon, és folytathassam a mesélést /

//Én már nagyon alszom.... régóta.... és horkolok is.....//

* Arunak semmi kedve sincsen ahhoz, hogy most gyakorlatozzon. Inkább mégiscsak aludna, hiszen minél hamarabb folytatni kell a küldetést.*
- Ne haragudj Zakuro, de most nem fog menni. Gyorsan elteszem magam.
* Majd eközben feláll és vakarni kezdi a fejét, hogy mégis hol aludjon. Végül is nem bonyolítja túl a dolgot és csak egyszerűen a tűz mellé fekszik és fejére húzza a kapucniját. A pulcsi a pólón van, amit még útközben húzott fel.*
- Majd ha én őrködöm akkor ébressz fel. Jó őrködést addig.
* Majd a két kezét a tarkójára teszi, és a lábát keresztbe. Szemét lehunyja, majd pár percen belül már alszik is. Nem horkol, csupán csak szuszog. De azt sem hangosan, nem zavarhatja Zakurot. Álmában egy kerítés felett egy bárány ugrottal el, majd még egy. Ez volt a 31 és a 32. bárány. Majd jön egy nagy farkas és megeszi mind az 32 bárányt. Álom vége. Hehehe.

- Rendben van. Jó éjszakát!
*Zaku magára maradt. Lassan kezdett esteledni, tehát ideje volt elkezdeni az őrséget. Yorunak nagyon mély álma lehetett, mert erőteljes horkolásba kezdett. De ez nem zavart a fiút. Csak ült és leste a csillagokat, egészen az őrsége végéig. Az unalmas részeket letudva aztán átöntötte a vödrökben a vizet, majd befogta Yoru orrát, hogy felkeltse. Elmagyarázta neki a vödrös trükk lényegét, majd sok szerencsét kívánt, és lefeküdt aludni.

* Aru elfelejtette, hogy hozott hálózsákot, így most nincs is benne. Ő baja, csak ő lehet ilyen szerencsétlen. De azért békésen szunyókál.*

*Yoru még életében nem aludt ilyen mélyen és hosszan

* A reggel vánszorogva, s nagy nehezen, de csak megérkezett valahogy, kit mély álomból keltve, s kit már ébren találva. A nap pajkosan kacsintott a táborozó Ninjákra, ám nem sokáig mutatta szép szemét, mert az északi szél mogorva felhőket sodort eléje, s egyre csak eső szagát fújta a szunnyadó, vagy éppen éberen vigyázó fiatalokra. Nem volt hideg, se túl meleg, affajta átlagos hőmérsékletről beszélhettünk, amikor a fázós felveszi a pulóvert, míg a másik véglet rövidnadrágban is jól érzi magát. Zaku vödrös kísérlete az idő méréséhez egy működő ötlet volt, ám közel sem tökéletes, s nagy pontatlanságokat hordozott magára, így mire az utolsó műszak is letelt, még közel sem beszélhettünk arról hogy akár fél-hét fele járjon az idő, a 8 órás ébresztésről nem is beszélve. Nade így jár aki nem hord magával órát, vessenek magukra a pontatlan népek! Akárhogyan is, a felhők továbbra is csak gyülekeznek, s úgy tűnik hogy a végén ha meg is szakadnak, de valahogy csak kiharcolnak egy csepet, s csöpp! Az éppen ébren lévő fiatal orrán máris landol egy csepp, melyet több hasonló méretű, és nagyságú társa követ. Nem telik el fél perc, máris becsületesen potyog az áldás, s biza nem maradtok szárazan. De végül is így a szép, Watatsumi a Mizu-Onnák települése, vizesen illik érkezni, és vizesen illik távozni is. Mi több, nem kell sok percnek eltelnie, s a nap ki is bújik a felhők közül, ám csak kukucskál, mert az eső továbbra is záporozik lefele, s fog is még egy igen jó ideig. Ejj, kitartóan veri az asszony sej haját az ördög, vereselhet már rendesen. Melózni kell ma, jól eláztok, s emellett tanárotok sincsen. ( https://www.youtube.com/watch?v=SR46foUhRNc ) Mégsem vagytok szomorúak, mi több egészen vidámnak tűnik a nap, mert jóféle melót fogtok végezni, jól el vagy tok ázva, és emellett a tanárotok sincs itt hogy nyaggasson titeket! Bohókásan indul a nap, reméljük úgy is végződik... De Haiiroról, továbbra sincs semmi hír.

* A hulló esô, valamint Tachi szokásos reggeli ugatása keltette fel Zakut. Már nem emlékszik, pontosan ô volt e a soros az õrködésben, de ha igen, akkor pocsék munkát végzett. De ôrség ide vagy oda, a tábor sértetlen maradt, és ez a fô. Gyorsan feltápászkodott, kinyújtózott, majd hozzákezdett a reggeli teendôinek. Kiment a mosdóba, hogy elvégezze a dolgát. Âm amikor oldalra pillantott, egyszer csak egy kifejlett tigrist pillantott meg, amint meredt testtartással a fiút bámulja....és itt véget is ér hôsünk álma, amibôl felriadva csak ennyi jutott eszébe.
- Ebbôl akár film is lehetne!
* Halkan mondta, de lehet, hogy a többiek meghallották, már ha még nem keltek fel. Ha még mélyen alidnának, Zaku gyors elugrik széjjelnézni, hogy mi den úgy van e, ahogy hagyták. Ha valaki más is ébren lenne, akkor egy gyors jóreggelt, hpgyaludtál, miareggeli, és más reggeli témák felvetése. Apropó reggeli...
- Maradt még valami a tegnapi kajákból?

* It's a rainy day. Hamarosan elérkezett a reggel, s olyan formában, amiben nem tiszteli meg a szabad ég alatt állókat, és nem melengeti őket a gyönyörűséges napsugár és a csicsergő madarak, hanem a zord és hideg esőzés várható. Rossz időszak, hősünk is utálja ezt az időszakot. Viszont rendkívül nyűgösen kelt fel, hiszen volt oly' vadbarom, hogy elfelejtette belőni a hálózsákot, így anélkül aludt. Néha vannak ilyen megmozdulásai, de azért nem volt Olyan rossz anélkül aludni. Volt már rá példa, hogy nem jutott haza és valamelyik padon aludt.. ezek általában akkor történtek meg, amikor éjszaka elment valahova és nem jutott vissza, mert elaludt.. vagy Elaltatták? Ki tudja, viszont az egyértelmű, hogy, bár kellemetlen volt, azért ez még nem fogja megölni. Reméljük. Nem szokott már korán reggel kukorékolni, de azt még fél szemmel és félig felkelt állapotban látta, hogy Zakuro ellenőrzi a dolgokat, ami kis megnyugvást hozott Aru szemére, de nem sokáig élvezhette ezt a jó, pihentető érzést, hiszen elérkezett annak az ideje is, hogy folytassák a küldetést: felkeltették. Részéről inkább tíz-tizenkét órakor szokott reggelizni, hamarabb valahogy nem kívánja.*
- Szerintem még maradt egy hal. Nézd meg, hátha van.
* Majd még egy pillanatra lehunyja szemét és hirtelen feláll, amikor is visszaesik: hirtelen akart felállni, s berogyott a lába. Megesik az ilyen, de azért még ebbe sem hal bele; kemény fából faragták Arut, nem olyanból, hogy ettől vége legyen. Azonban az eső nagyon elkedvtelenítette, de sebaj, legalább egy küldetésen van, s barátokkal.*
- Valakinél van esernyő, vagy valami?
~ Bár részemről megvagyok egy kapucnival is.~
* És valóban: volt rajta egy fekete kapucnis pulcsi is, amit még tegnap este vett fel. Ha senkinek nincs, akkor azt felteszi és ezzel le is tudta a dolgot, lényeg, hogy a feje ne ázzon el.*
- Bár nem sok esélyt látok rá..

*Társai éledeznek, vagy éleszti őket a friss reggeli zivatar. Yoru mint aki mindig is ezt csinálta törökülésben ül egyenes háttal a tűzrakóhelynek támaszkodva amiben a tűz még mindig égett.
-Jó reggelt! *Szólal meg, igyekszik a lehető legkedvesebb tónusban megtenni ezt, majd Zaku "kérdésére" a megmaradt halra mutat.
-Igen még egy maradt, és a nyúlból is akad még egy kevés. Ha valakinek arra fájna a foga. *Halál-sama "bénázása" a felpattanással megmosolyogtatja és mikor cimborája valami esővédő alkalmatosságot kér gyorsan elkezd matatni a köpenye alatt.
~ Milyen jó is ez a vastag lópokróc köpeny, teljesen száraz maradtam alatta, szinte egy külön bejáratú sátram van. Bár Hana-chan még elférne alatta.
-Tessék Aru. *Barátja felé a váltás ruhái közül kihúzott kapucnis felsőt nyújtja, száraz és ami fontos kívülről vízhatlan. -Bocs, de csak ilyen színben volt. *Hangja mókázós mikor a keki pulcsit tartja, mely körülbelül Arunak jócskán nagy méret, körülbelül a térdéig ér ha felveszi, de legalább addig védi a víztől.
- Szerintem szedelőzködjünk és mielőbb induljunk, én részemről a tisztálkodáson már túl vagyok egy bő fél órája, szóval csak rátok várok. *Azzal feláll és egy egyszerű mozdulattal a tűzrakóhelyet beomlasztja és így a tűzet eloltja.
~Mehetünk.

* Akkor kérem ébresztő, s irány a Watatsumi. Ki könnyen kel, ki tigrisekkel, és ki még nehezebben mint a másik kettő együtt, de mire mindenki lábon van, s emellett biztos lábon, már csak összerámolni kell, s kajálni egy csöppet, ha már a növésben lévő dejákok oly éhesek ilyenkor. Ha a zaba megvolna, és a tábor is valahogy összeszedve, indulhat a menetelés, s mint tudjuk ballag a katona, vállán a szatyora... Akarom mondani a nehéz súly amit cipelnie kell, hosszú mérföldeken keresztül. Ami olyan rettenetesen nem is olyan hosszú, de ilyen esős időben igenis annak tűnik az egész, s valljuk be nem segít az sem, hogy Haiiro sensei el van tünedezve valahova. Ha itt lenne az "öreg", akkor biztosan ontaná a dallamot, ami legalább eltereli a figyelmet arról, hogy maga a természet milyen szépen, s bőszen köpködi reátok az áldást. Node, sok a duma, utazni lehet sebesebben is, s miután kaptatok valami iránytű szerűséget, így tudhatjátok hogy merre is kéne haladni. Úgy dél felé, el is éritek Watatsumi falu határát, s bár még kilóméterekre van maga a település, már most úgy érzitek hogy szemek tapadnak rátok. A Mizuonnák óvatos teremtések, s esős időben igazán ügyesek ha megfigyelésről van szó. Már-már beleolvadnak a környezetükbe a tócsáknak, s az esőnek köszönhetően, s biztosak lehettek abban, hogy csak azért érzékelitek őket, mert ők így akarják. Végül, úgy a várostól egy Kilométerre egy nő jelenik meg egy fa mögül, majd érzelemmentes hangon hozzátok szól.
- Szép Zápor hozott titeket kicsiny falvunkba Ninja ifjak.
* A semleges hangnem ellenére a hölgy arca valamilyen szinten kedvességet sugároz, s a helyenként azon elfekvő ráncok tovább segítik a megbízhatóság jeleit. Termete sudár, bár ez egy onnától el is várható, s van ki felé magasodik maga 180 Cm-es magasságával. Testalkata vékony, ám nem a gyengeség jeleit tükrözi, hanem az oly sokat edzett szálkás formát, melyhez roppant rugalmasság párosulhat. Haja színe átmenet a kék, s az akvamarin között ( Ez egy Kontyban van felfogva, két senbon segítségével ), ruházata pedig elegáns, szürkés Kimonó, a hastájékon átkötve egy textilanyaggal, mely a has formájának szépítésére használt, ám inkább csak ceremoniális célokkal foglal helyet, mert az onnáknál egyébként sem szokás a molett forma.
- Kémjeink figyeltek titeket, s nem jelezték hogy agresszíven viselkednétek, így kérdezem: A feladat miatt érkeztetek-e, vagy csak látogatók vagytok. Mind a kettőt szívesen fogadjuk, ám jobban várt vendég az, ki szolgál is cserében, s fegyverét az élet vizével itatja át a köznek jójáért.
* Fejét meghajtja előttetek, majd válaszára várva arcotokat pásztázza, hogy tud-e belőle érzelmeket leolvasni.

* A csapat összepakolt, és gyalogol, gyalogol...gyalogol.
~ Banyek, inkább küldtek volna el postán.
* De szerencsére az unalmas út hamar véget ér, ahogy egyre közelebb érnek a faluhoz.
~ Figyelnek minket. Jobb lesz elôvigyázatosnak lenni.
* Fejét nem hajtja el semerre. Az esô miatt Tachi orra is gyengébb, tehát nem nagyon tudna mit kezdeni, ha esetleg rajtuk ütnének.
~ Úgy néz ki, csak megfigyelnek.
* Egyik kezét viszont ott tartja a háta mögött, hogy vész esetén kardot ránthasson. Na de folytatva a menetelést, a falu határában egyszer csak egy nô fogadja ôket.
~ Kémek! Senjhetten volna.
* A hangvételébôl ítélve, vagy szeret nagyon formaias maradni, vagy nemrég nyírta ki az elôzô férjét.
~ Küldetés? Ja persze!
- Igen, a Konohai ninják vagyunk, akiket a városunk küldött.
* Zaku igyekezett egyhangúan beszélni, ami nem volt tôle túl idegen, de valahogy megrémítette az idegen látványa, ami miatt minden második szó után kénytelen volt nyelni egyet.
~ Mi a fene van velem? Szedd mâr össze magad!
* A kezdeti meglepôdöttség után szerencsére sikerül összekapnia a szavait.
- Ha önnek is megfelel, akár indulhatunk is.

* Hamar összeszedi magát a csapat és útrakélnek az esőben. Yorutól elutasítja a  kabátot, később jutott eszébe, hogy rajta van a kapucni, ami ha nem is  tökéletesen, de legalább fed az esővel szemben. Unalmas az út, talán nem is  sokat beszélnek, de ha beszélnének sem lenne téma, amin most ellehetne  elmélkedni, mellesleg Arunak van egy olyan érzése, mintha figyelnék őket. Ez az  érzés eleinte még igen halovány, de ahogy haladnak egyre közelebb a faluhoz egyértelművé válik, hogy valaki vagy valakik figyelik őket. Lehet, hogy az ellenség, vagy valaki. Ki tudja, de bármikor támadhatnak. Egy pillanatra Yorura néz, talán pont összenéznek, majd szintén kabátja zsebébe nyúl, ha támadnának  azonnal kezében tartaná a kaszáját. De szerencsére nem kerül sor ilyesmire,  rövidebb-hosszabb gyaloglás után az egyik fa mögül egy nő lép ki, mire Aru  azonnal rászorít tekercsre, de nem folytatja, mivel semmilyen támadás nem érte, sőt még köszöntötte is őket, ezért zsebéből - a tekercset eleresztve- kivette a kezét és combja mellé tette. Nem különösebben foglalkoztatja az, hogy nem kedves hangnemben beszél a nő elvégre most látta először és utoljára hősünk. Bár tény és való, hogy kissé megnyugtató, hogyha egy k edvesebb, megbízhatóbb ügyféllel van dolgunk. Arunál jóval magasabb, de ez csak régebben lett volna aggasztó, hiszen Yoruval való csatái alatt rájött arra, hogy nem a méret számít. Na jó, kicsit rásegít a dologra, de kisebb is nyerhet csatát. De méretét leszámítva nem néz ki rosszul, hajának színe is szép, és egzotikusan kék és ez még megy is a kimonóhoz. Megkönnyebbül, mikor az onna is megerősíti, hogy övéi voltak a kémek, így egy okkal kevesebb az aggodalomra. A nő kérdésére Zakuro válaszol, mégha nyögvenyelősen is. Ránéz egy pillanatra, elmosolyodik, hogy Zaku kicsit megszeppent. *
~Mi az Zakuro? Ijesztő?

*A kis csapat, kellemes tempóban halad a falu felé, ahol a feladat várja őket. Az utat az eső hatására, vagy talán mert mesterük nincs velük elég csendesen töltik.
~ Utálom az esőt, minden tiszta latyak, a levegő nehéz és párás. Nem az én világom.
*Ezeket a gondolatokat mantrázza magában miközben a falu határába érnek.
~ Furcsa, itt mintha minden fa minket figyelne. Nah mindegy.
* Kisvártatva egy nő bukkan fel, mely meglepetés főként Zakunak okozott kisebb lábremegést.
-Mély tisztelettel, de a kémkedés nem túl célravezető. Mért nem kérdezték meg kik vagyunk és mért jöttünk már korábban. Egy ember is elég kérdezni, de megfigyelni sokkal több kell.
* Arcán pimasz mosoly de semmi rosszindulatú hanglejtés, inkább csak kis intrikus megjegyzés volt ez a mondat részéről.
-Amennyiben lehetséges, ezt a beszélgetést folytassuk fedett helyen, gondolom sem te , sem a megfigyelőink, nem szeretnétek tovább maradni a szabad ég alatt mint szükséges.
*Kezeivel kinyúl a köpeny alól és a köpeny kapucniját megrázva veri le arról a sok sok összegyűlt vízcseppet majd igazítja ismét el azt, hogy kilásson alóla.
~ Nem hiszem, hogy itt és most harcra kéne számítanunk. Bár ahogy Arut figyelem keze a tekercsén matat, és Zaku is a fegyveréért nyúlt már az első pillanatban. Pff... srácok-srácok.

*A válaszokat hallva végigtekint a csoporton, majd továbbra is hideg arckifejezéssel kicsit ismét meghajol előttetek, valami üdvözlés jellegűt szimbolizálva.
- Aki kérdéseket tesz fel anélkül hogy tudná kivel áll szemben, egy közel sem bölcs személy. Ellenben kémeink jelenlétüket egyértelművé tették, hogy érzékelni lehessen őket. S így ki tudtuk szűrni, hogy nem bántalmat szándékoztok okozni, mert akkor a keresésükre indultatok volna.
* Ahogy végez mondandójával észrevehetitek, hogy közben még két Vízasszony jelent meg mögöttetek, valószínűleg egy-egy tócsából érkezhettek, melyekből meglepően sok található az erdőben. Egyikük alul egy fekete ninjanadrágot hord, s felül egy panyókra vetett szürkés kabátot, mely alatt egy fehér póló pihen. Ez a hölgy olyan 40-es éveiben lehet, s valószínűleg valamilyen magasabb ranggal rendelkezhet, mert sok seb díszíti egyébként szép arcát, s már az egyik szeme is oda ( Arról nem beszélve, hogy igen tekintélyes izomzattal rendelkezik).  A másik kissé fiatalabb, olyan 17-19 éves lehet, kerek arcú, kissé szeplős lányka, újonc kinézetét sugározza. Alul kék hakamát visel, felül pedig fáslival takarja el a mellkasát, illetve kezének pár részét. 
- Az eső igen kellemes közeg számunkra... Ám kedveteket nem rontanám így, fáradjatok hát tovább a faluba, Keine /Idősebb/ és Shirui /Fiatal/ elkísér titeket. Eső kísérje utatokat...
* A hölgy ismét meghajol előttetek, majd visszatér a fa mögé, ahonnan érkezett, s ha próbálnátok utána lépni, már hűlt helyét se találjátok. 
- Háh, ilyen ez a nőszemély. Ráhárítja a munkát a másikra, és egy szó nélkül eltűnik... No legalább nem kell pocsolyákban bújkálni, he Shirui?
- Én szeretek őrszem lenni. Olyan sok érdekes embert látni. * S végigtekint a három diákon, majd elmosolyodik *
- Ejj, ne vigyorogjál már te bárgyú tehén. Nézd meg az én férjem uramat, az is egy mihaszna teremtés, pedig ő is fess legény volt fiatalka korában. Mihaszna faj a férfi, feledkezz el a dologról.
* Gyors egy tanítójellegűvel tarkón vágta a megszeppent lányt, majd el is indult a falu felé, melynek határa felsejlett a távolban. Eközben Shirui továbbra is méregeti a bandát
- Milyen hely Konoha? Tényleg nagyobb mint Watatsumi? És tényleg laknak ott mindenféle népek? Felénk csak Onik vannak akik mindig részegek, meg emberek. Tényleg élnek az erdőben veszélyes lények? Erre csak rókák, őzek, vaddisznók, és nagyon ritkán egy-egy farkasfalka jár, de úgy hallottam hogy másfele vannak sárkányok, meg óriási nagy pókok a rengetegben, amik akkorák mint egy hegy! És az is igaz, hogy Konohában egy férfi uralkodik? 
* A nagy csacsogásra Keine ismét meglepi Shiruit egy nyaklevessel, aki sértődötten húzza ki magát a szigor tapasztalása után.
- Vén boszorkány...

*A csapat elindult a falu felé két másik, időközben megjelent mizu-onnával, akik közül az egyikük nagyon érdekelte Konoha.
~ Na, ő se utazhatott valami sokat.
- Hát, nem tudom, pontosan mekkora Watatsumi, de Konoha "falu" létére igencsak nagy. Onival ott is lehet találkozni, de eléggé sokfélék ott a népek. Ami a rengeteget illeti, hát, arról nem tudok valami sokat, de sárkány tuti nincs, mert akkor talán az erdő se lenne már ott. Ja, és igen, a vezetőnk férfi.
*A lány kíváncsisága meg is hozta az eredményét, egy tockos formájában.
- Na és Watatsumi milyen hely?

* Az onna megmagyarázza, hogy mégis miért volt szükség a megfigyelésre, amivel Aru nem ért egyet, bár nincs is szükség rá. Ha nekik ez a módszerük, akkor tartsák meg. De azért a bizalmatlanság is eléggé ellenszenves érzés, főleg akkor, ha a megbízó bizalmatlankodik. Közben, amíg az onna ismerteti a népi bölcsességét megjelenik két másik nő mögöttük. A nő elköszön, és még egy frappáns köszönést is a végére biggyeszt, hogy " Eső kísérje utatokat." Erre Aru felráncolja egy pillanatig a szemöldökét, és a "vendégek" felé fordítja a fejét. Egyik valamilyen háborús veterán lehet, már a kinézetéből ítélve, ami nem csábító egyenlet férfinak sem. Vagy esetleg olyannak, akinek valamilyen eltorzult hajlama van ezzel szemben. Még a hideg is kirázná Arut, ha egy ilyennel kéne élnie. Ellenben a másik lánnyal, aki már valamivel szebb, mint az idősebb. Még mázli, hogy nem két hústoronnyal kell utazniuk. Viszont az onnák lenézik a férfiakat, bár ez nem vált ki Aruból különösebb érzést. A lány irdatlan nagy kíváncsiságát Zakuro pár mondattal letudja. Szegény lány, biztos hosszabb mesére számított erre.. Zakuro leinti. Viszonylag érdeklődve hallgatja, hogy miket mond a lány, s mikor a pókhoz ér, a hideg végigszalad a hátán. Ki nem állhatja a pókokat, még egy kis kaszáspóktól is undorodik, de egy madárpóktól már szabályszerűen retteg. Hátha olyan kicsitől fél, akkor mi lenne, ha szembekerülne egy óriásival? Valószínűleg megdobálna tüzes kunaial, vagy a kaszával kaszabolná szét. Jobb esetben. Rosszabb esetben pedig addig futna, amíg le nem rázta és még azon is túl. Szerencse, hogy nincs most itt.. remélem.*