Az aikido egy tradicionális alapokra épülő modern, japán harcművészet. Alapítója Uesiba Morihei nagymester. A technikái a kifinomult mozgáson, az ellenfél erejének elvezetésén és visszafordításán alapulnak. Az Alapító (egyik) megfogalmazása szerint, az aikidó „Út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és amellyel békét teremthetünk a Világegyetemben”.A harcművészet gyakorlata szerint nincs ellenfél és ellenség, hanem partner van, akit vezetnünk és iránytanunk kell. Eszerint a gyakorlónak nem a pusztításra, hanem az építő jellegű megoldásra kell törekednie.

Az Aikido szót három ideogramma alkotja:

- az AI jelöli az egységet, az egyesítő cselekvést, az egyesülést, a harmóniát;

- a KI többé-kevésbé lefordíthatatlan: ez az írásjel a rizsfőzés során felszálló gőzt jelképezi, így a levegőhöz, a légzéshez, az életerőhöz kapcsolódik. A távolkeleti gondolkodásban a KI az univerzumot átható egyetemes energiát jelenti;

- a DO két részből álló, egy fejet, valamint az előre haladó mozgást ábrázoló ideogramma, mely egy járás közben az útját fürkésző emberként értelmezhető; ezt általában ösvénynek, útnak, az emberiség szolgálatában végrehajtott feladatnak fordítják.
Eszerint az aikidó leginkább ismert fordítása a következő: az "Univerzum energiájával való egyesülés útja".


Az aikido gyakorlásának célja a test és az elme fejlesztése, valamint az Univerzum valódi természetének és mibenlétének a megértése. Amennyiben ez sikerül, az egyén összhangba kerül a Világmindenséggel, s az így keletkező harmónia kioltja, feloldja azt a feszültséget, amit a támadó szándék hozott létre. Az aikidoban tehát nem arra kell törekedni, hogy felülkerekedjünk az ellenfelünkön, hanem arra, hogy hogy összhangba kerüljünk vele, és a harmóniával kioltsuk a diszharmóniát. A technikák tehát nem harci technikák (nem a pusztítás a céljuk), hanem a partner és ezáltal önmagunk megismerésének, s a világegyetem megértésének eszközei.