Vendég
Vendég
 |  Tárgy: Kuroda Lavi  Szomb. Feb. 09, 2013 11:56 am | |
|
Teljes név: Kuroda Lavi
Beosztás: Genin
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 16
Felszerelés:
° Tanto
° 5db kunai
° 10db shuriken
° Egy tekercs, melyben egy fotelt hord magával. ^^'
Kinézet:
Vörös színű haj, néha narancssárgának tűnhet a napon, és sötét helyeken pedig inkább sötétebb árnyalat az ami jellemzi. Általában fejkendőket szokott hordani. Válla kicsit széles, nem gyakran szokott edzeni, de ha igen akkor sokat és sokáig, így néhol láthatóak izmok.
Hogyha küldetésre vagy hosszabb utazásra megy akkor sima fekete farmer, azzal a fehér cuccal, ami a ninják lábán szokott lenni. Gondolom valami lábszárvédő. A képen látható fekete-méreg zöldes felső. Tantoját a derekára kötve tartja.
A nyakánál hordja a fejpántját és a combtokban pedig a kunait, shurikent.
Jellem:
Nagyon majrés alak, nem is nehéz felidegesíteni. Szeret beszólogatni bárkinek és ezeken jót nevet magában. Mindig benne van valamiben, nem szokott unatkozni, mindig van valami ami feldobja a napját, vagy ha nincs akkor alszik vagy pihen, lényeg hogy energiát gyűjtsön a következő ügyéhez.. Ha éppen teli van energiával vagy a pihenés éppen akkor tabu, akkor egyszerűen elmegy valahova és khm, csinál valamit, hogy belekeveredjen valamibe, akár még lop is valamit, pénztárcát is ha kell. Általában nagyon komolytalan, mindig képes nevetni, legyen az bármennyire is komoly helyzet.
Előtörténet:
16 éve, Konohában születtem. Mivel, a családom ninja család volt, ezért nem volt kérdéses hogy én is nyomdokaikba lépek. Az ötletet először a családfő dobta fel egy vacsoránál. Mivel titkon én is az akartam lenni, csak még nem volt meg a megfelelő alkalom arra, hogy elmondjam ezért miután feltette a kérdést, pár másodpercre rá, azonnal rávágtam az igenleges választ. A vacsora után, a fater megdörzsölte a fejemet, és azt mondta, komoly hangon:
-Fiam. Tudod a shinobik élete nem csak móka és kacagás, vannak pillanatok amikor a társaid, vagy éppen a saját életedről kell döntened. Ezért kérlek gondold meg hogy tényleg komolyan mondtad azt hogy shinobi akarsz lenni.
Először, csak hallgattam mert nem tudtam hogy mit szóljak hozzá, de végül mosolyogva böktem oda apámnak.
-Tudom, de bármi legyen én akkor is Shinobi leszek, és olyan erős leszek mint te. Sőt! Túl foglak szárnyalni! Elhiheted!
-Úgy legyen! Még egyszer megdörzsölte a fejem és azzal a lendülettel tovább állt. Éjszaka az az elkövetkezendő harcokról, hősies pillanatokról, álmodtam. Másnap miután hazajött egy küldetésről, mélyebb beszélgetésbe kezdtem vele a ninjákról, a jutsukrók, a rangokról. Miután megtudtam hogy milyen pozícióban van, az eddiginél is nagyobb rajongást éreztem apám felé.
-Váóó! Azta , te ilyen magas pozícóban vagy? Nagyon kírály!
Egyre nagyobb késztetést éreztem afelé hogy Shinobi legyek. Eltelt egy év, sokat gyakoroltam néha az öreggel, néha egyedül legtöbbször a shuriken dobást, a kunaial való harcot, bár a közelharc sosem volt az én erősségem, sokkal nagyobb érdeklődést mutattam a genjutsuk felé. Ez lehet hogy részben apáról fiúra száll, mivel apa sem most kezdte űzni a genjutsuk iparát. Teltek az évek és eljött az idő hogy végre beíratott az Akadémiára. Ajándékba egy Tantot kaptam.Az első nap, átlagos volt, és ezt követték a napok, hónapok. Elérkezett a genin vizsga ideje. Remekül teljesítettem, megcsináltam a szükséges feladatokat, már alig vártam hogy megmondhassam hogy sikerült. Amikor kiléptem a vizsgateremből, először szomurú arcot vágtam, hogy elhitessem, hogy nem sikerült. A fejpántomat a hátam mögé dugtam, hogy ne lássa, de mikor odaértem hozzá azt mondtam:
-Sikerült! - A fejemre kötöttem a pántot, és átkaroltam őt.
-Végre sikerült, végre! Genin vagyok. - Majd elindultunk a haza vezető úton. Az úton végig arról beszéltem hogy mennyire boldog vagyok. Ahogyan boldogan meséltem az ősömnek hogy mennyire boldog vagyok. A beszédemet egy száguldó szúrófegyver szakította félbe. Az öreg egyszerűen hárította a támadást, de végül megjelent az idegen alak és támadásba lendült. Sokáig harcoltak, de végül az idegen győzött. Miután végzett, felém indult. Megpróbáltam elfutni, de értelmetlen volt, a fickó jött felém. Elkapta a hajam, én annál fogva emelt fel. Elakarta vágni a torkom, de jött az erősítés így, a keze arrébb csúszott és a kunai nem a nyakamat hanem a szememet találta el.
Felordítottam, de még abban a másodpercben elájultam a fájdalomtól. Pár óra múlva tértem eszméletemhez, arra érbredtem hogy anya fogja a kezemet, és a hasamra dőlve sír. Nem értettem, hogy mi van és, hogy hol vagyok.
-Hol vagyok? - Mindezt halkan. Most ébredtem, és nem volt erőm. Mire ráeszméltem hogy a jobb szememmel nem látok, minden beugrott.
-Apa? Hol van apa? Jól van?
-Ne aggódj, apa jól van egy másik szobában pihen. - Mondta anyám azzal az anyai mosollyal, amit nem helyettesíthet semmi. Ez a mosoly nyugtatott meg.
-Rendben. - Majd visszaaludtam. Pár napot még a kórházban töltöttem, majd miután minden klappolt hazamentünk.
A hozzászólást Kuroda Lavi összesen 11 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 02, 2013 1:14 pm-kor. |
|
Gekko Hayate
Admin
Hozzászólások száma : 238
Join date : 2013. Jan. 05.
| | Tárgy: Re: Kuroda Lavi Szomb. Feb. 09, 2013 3:18 pm | |
| Nem is kérdéses, ez csak formalitás: ELFOGADVA |
|
