Név: Gushiken Fujin

Származás: Konoha

Rang: Genin

Faj: Ember

Nem: Férfi

Kor: 13

Kinézet: Tüskés szőke haja van, a szemei sötétzöldek, egész jóképűnek mondhatja magát, a lányok mindig is körül rajongták. Az edzéseknek köszönhetően a teste eléggé kimunkált, bal karján egy tetoválás található. Öltözéke változó, leginkább a hangulatától függ, mit kap magára. Ugyanakkor kedveli a sötét, felet színű ruhákat, mindkét kezén egy-egy ujjatlan fekete kesztyűt visel.. Nagyjából 162cm magas, és 60 kg.

Jellem: Fiatal kora ellenére megfontoltan cselekszik, mindig előbb használja az eszét, s csak aztán cselekszik. Nehezen lehet kihozni a sodrából, - persze nem lehetetlen- hála apja tanításainak, aki  mindig azt mondogatta neki, „azok a legsebezhetőbbek, akik leghamarabb elveszítik a fejüket.”. Általában betartja a szabályokat, de csak addig, amíg azoknak értelmét látja. Véleménye szerint ugyanis a szabályoknak az a feladata, hogy megvédjék az embereket. Kevés emberben bízik meg, nem is igazán az a barátkozós jelleg. Mégis képes lenne számára idegen embereket, még ha az az életébe is kerülhet.

Előtörténet: Fujin 16 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Konohában, a Gushiken család egyetlen gyerekeként. Szülei is Konahaiak voltak, mi több apja egyike volt az avarrejteki ANBU-nak. Apja Gushiken Yoshihiko volt. Társai csak Konoha villámaként hívták, lévén rengeteg villám típusú jutsut használt, s azokat mind a legjobb tudása szerint. Anyja Gushiken Hisae volt, aki szanitécként szolgálta a falut, harci tudása nem volt nagy, de annál több orvosi jutsut ismert. Fujin mindig is az apja nyomdokaiba akart lépni, és miután az akadémiát elkezdte rengeteget álmodott arról, hogy egyszer ő is ANBU tag lesz. Talán épp emiatt várta mindig a másnapot, hogy ismét mehessen az akadémiára. Amikor pedig haza ért onnan, mindig eldicsekedett szüleinek azzal, hogy aznap mit tanult az akadémiá. Egy alkalommal még arról is beszélt, hogy majd ő lesz a leghíresebb ninja egész Avarrejtekben, sőt még annál is híresebb lesz, ő lesz az egész világon a leghíresebb ninja. Szülei nevetve hallgatták végig fiú szavait, mire ő abbahagyta mesélést. Sértődötten, bámult a szüleire, nem értette mi olyan vicces ezen. Ekkor az apja odalépett hozzá, kezét a fejére tette és csak annyit mondott:
- Úgy legyen fiam. Csak aztán ne kelljen csalódnom benned.
Egy pillanatig feszülten néztek egymásra, végül mindketten hatalmas nevetésbe törtek ki. Teltek múltak a hetek, aztán elérkezett a Genin vizsgák ideje is. A fiú egyre többet gyakorolt otthon is, hogy megmutassa az apjának, hogy nem fog csalódni benne. Bár kicsit félt a vizsgától, mégis alig várta, hogy bizonyítson az apjának. Végül a Genin vizsga simábban ment, mint ahogy azt gondolta volna. Először egy klónt kellett létrehozón, majd végül egy testhelyettesítő jutsut kellett bemutasson. Ezután persze, mint mindenki, aki sikeresen teljesítette a vizsgát ő is megkapta a maga fejpántját. Felkötötte pántot majd rögvest elindult hazafelé. Természetesen a hazafelé vezető úton mindenkinek eldicsekedett azzal, hogy mától fogva ő Genin, nem számított, hogy ismerte-e az illetőt vagy sem. Amikor hazaért csak az anyja tartózkodott otthon, aki természetesen nagyon örült fia sikerének, mondhatni együtt örült vele. Apja épp egy küldetésen vett részt távol a falutól. Fujin alig várta, hogy apjának is megmutathassa a fejpántot. Pár órával később erre is sor került, apja számított rá, hogy sikerülni fog a fiának a vizsga, ezért ajándékkal is készült neki. Megkapta apjától azt az ANBU maszkot, amit egykor még az ő apja viselt, majd a következőket mondta a fiának:
- Bár még nem vagy elég erős ahhoz, hogy viseld. Mégis szeretném, ha ez mostantól nálad lenne és motiválna téged a továbbiakban.
Fujin nagyon örült az apjától kapott ajándéknak. Aznap este abban a maszkban is aludt, közben arról álmodozott, hogy ő is ANBU tag. Másnap megkérte az apját, hogy tanítson neki pár jutsut, amit ő is használ, ezzel csak egy probléma volt. Az apja ugyanis villám és víz természetű chakrát használt. Így az első feladat az volt, hogy kiderítsék fia mégis milyen természetű chakrát használ. Így apja elővett egy papírdarabot mellyel könnyen kideríthették, hogy fia milyen fő elemi chakrával rendelkezik. Apja, fia kezébe nyomta a papírdarabot. Azonban amikor látta, hogy fia kezében a papírdarab ketté szakadt nagyon meglepődőt. Hiszen Fujin apja villám és víz elemű chakrával, anyja Kisae pedig víz és föld elemű chakrával rendelkezett. Igy az apja csak azt tanította meg fiának, hogy áramoltasson chakrát a talpába, hogy feltudjon szaladni egy fán, vagy akár ház oldalán. A fiú kicsit nehezen jött rá az egész lényegére, mégis egy másfél hét alatt elsajátította az egészet. Ezután a következő lecke természetesen a vízen járás volt. Ez már sokkal több gondot okozott a fiu számára, jóval több idő kellett a technika elsajátításához.
Egy évvel később apja megkérte egyik társát az ANBU-ból, aki szintén szél elemű jutsukat használ, hogy tanítsa fiát egy rövid ideig. Yoshihiko társa nem is mondott nemet, még aznap megkezdte az edzéseket a fiúval. Először a fiúnak megkellett tanulnia, hogy fókuszálja a chakráját, illetve fejlesztenie kellett a chakra irányítását. Bár ujdonsült mestere szél elemű jutsut nem tanított Fujinnak, mégis rengeteget fejlődött a fiú, talán leginkább a dolgokhoz való hozzáállásában.
Aztán eljött az a bizonyos nap is, amikor Fujin élete örökre megváltozott. Apja épp egy küldetésről jött haza, ahol megtudta, hogy Konohában állítólag beépült egy kém. Yoshihiko ezt el is mondta társának, akiben megbízott teljes mértékben. Másnap aztán amikor a család épp reggeliét fogyasztotta, megjelent Makoto (Yoshihiko barátja, és egyben Fujin mestere) , és azt mondta, hogy kaptak egy megbízást és azonnal indulniuk kell. A küldetés elvileg arra vonatkozott, hogy elvigyenek egy csomagot, az egyik közeli faluba. Yoshihiko először értetlenkedett, hogy ezzel a küldetéssel miért pont az ANBU-t bízták meg, de végül magára öltötte a ruháját és a maszkot, és felajánlotta fiának, hogy tartson velük. Makoto ennek nem örült és próbálta lebeszélni róla társát, de nem járt sikerrel.
Miután Fujin is magára öltötte ruháját és elpakolta a felszerelését, azonnal útnak is eredtek. Már egy órája volt, hogy elhagyták Konohát. Makoto intésére mindannyian megálltak.
-Azt hiszem itt az ideje, hogy pihenjünk egy keveset. - mondta Makoto, majd leült a földre.
-De hiszen még alig hagytuk el Konohát. -vágott közbe Yoshihiko.
- Igen, igen tudom. - mondja Makoto miközben sóhajtott egyet- Csupán csak keveset aludtam az éjszaka. Ígérem nem időzünk itt sokáig .- majd hátradőlt és az eget kezdte el bámulni.
Fujin a maga részéről örült a pihenőnek, elvégre ő még nem volt hozzászokva, hogy egy küldetés miatt el kellene hagynia a falut. Persze küldetéseken vett már részt, de az nagyjából ki is merült a macskák befogásával.
- Fujin, nagyjából egy km-re, délre van egy kis patak, legyél szíves töltsd meg a kulacsainkat vízzel.-mondta Makoto a fiúnak.
A fiú azonnal útnak is eredt, már vagy két perce el is hagyta a táborhelyet, amikor eszébe jutott, hogy ott felejtette a kulacsokat. Azonnal visszafordult, elvégre mi értelme lett volna elmenni a patakig, ha nincs miben elhozni a vizet. Amikor visszaért, hogy elhozza a kulacsokat, csak annyit látott, hogy Makoto hátáról lecsatolta a kardját, majd apja hátába szúrta . Valahol a szíve körül.
- NEEEEEEEE!!!! – kiáltott fel Fujin.
Majd gondolkodás nélkül apja gyilkosa felé kezdet rohanni. Makoto egy egyszerű rúgással ledöntötte Fujint, aki egészen hátrarepült, egyenest neki egy fának.
- Sajnálom kölyök, hogy látnod kellett ezt. De az apád rájött, hogy van egy kém Konohában, gondolom ezek után már te is rájöttél, ki az. Így csak idő kérdése volt mikor bukok le. - mondta nyugodt hangon apja gyilkosa.
- De tudod mit, adok neked egy esélyt hogy megbosszuld az apád halálát. – majd volt társából kitépve a kardot, a fiú irányába dobta.
A kard Fujin arcát megvágva fúródott a fába. Nem is kellet neki több, azonnal felpattant, megragadta a kard markolatát, s megindult apja gyilkosa felé. Makoto azonnal kézjeleket kezdett formálni, hogy egyhamar végezzen a lurkóval. Fujin tudta, hogy semmi esélye, hogy túlélje az esetleges támadást, mégis bosszúvágya tovább hajtotta.
- Sajnálom kölyök. – mondta a férfi, pimasz mosollyal az arcán.
Aztán a semmiből Yoshihuko talpra állt. Jobb kezével megragadta Makoto bal karját és hátracsavarta, amely azonnal el is tört. Jobb kezével pedig átkarolta Makoto nyakát, majd magához szorította. Azt követően, hogy eltörte Makoto „barátja” karját, a jobb keze szabaddá vált. A táskájába nyúlva egy kunait kapott elő, amit rögtön használt is. A támadás sikeres volt, egyenesen a gerincébe hatolt a kunai. A férfi azonnal lebénült, és térdre rogyott. Számára ez volt az utolsó megmérettetés, csakúgy, mint Yoshihikonak, aki ekkor eszméletét vesztette. A fiú közben odaért és átdöfte az áruló a szívét.
Egy évvel később már a Chunin vizsgán találta magát. Épp befejezte a írásbeli részt, amikor szörnyű híreket kapott. Anyja egy küldetés során az életét vesztette. Így számára azonnal véget ért a Chunin vizsga. Azóta eltelt még egy év, Fujin már 13 éves lett, de már nem olyan mint régen. Nincsenek barátai, akik voltak, azokkal mind megszakított a kapcsolatot. A napjait egyedül az edzések teszik ki. Szeretne mihamarabb megerősödni, hogy megtartsa szüleinek tett ígéretét.

Semmi meglepetés, természetesen ismét elfogadlak.