Egy a Falu közelében lévő, kellemes kis tisztás, amit a fiatal ninják szívesen látogatnak. A tisztás közepén lévő tavacska gyomrában megbúvó barlangrendszer érdekes lakó hona, itt lakik a vén Kappa Apó.

* Gyönyörû nap virradt Konohára egy kis edzésre. Zakunak aznapra nem volt kiutalva semmi feladat, így végre szakíthatott egy kis idô arra, hogy gyakorolhasson. A reggelivel olyan gyorsan végzett, amennyire csak tudott, majd rögtön a tisztásra sietett. Lavi, akivel még tegnap beszélte meg a közös edzést, még nem érkezett meg, tehát addig vad egy kis edeje bemelegíteni. Tachit nyomban szabadjára is engedte, had futkározzon egy kicsit a munka elôtt.
~ Remélem Lavi hamar megérkezik.
* Lepakolta a cuccait egy fa tövébe, futott egy kört a tó körül és gyakorlatozott egy kicsit az egyik fa törzsén.
- Huh!

- Köszi!
* Abbahagyta a fa ütögetését, és odaszaladt a cuccaihoz. Elôkapott egy két céltáblát.
- Szerintem kezdésnek gyakorolhatunk ezekkel.
* Kifüggesztette a papírokat két egymás melletti fára.
- Milyen messzirôl dobjunk rájuk?

Shiki

Elvileg, ma találkozom a csapattársaimmal. Elvileg. Szóval kaptam magam, és reggel az én sietős tempómban elindultam a közeli tisztásra, ahova eredetileg is megbeszéltük, így látatlanba. Csak kaptam egy üzenetet, hogy majd jöjjek oda. Érdekes, de mindegy, bedobok otthon egy rament, és már tartok is a tisztás felé. Út közben olyasféle gondolatok cikáznak a fejemben, hogy vajon kik lesznek majd a csapattársaim. Vajon. Csak ne az az idegesítő tökfej legyen, akitől falra tudnék mászni. Hogy ki az? Shiki. Shiki Senri. Már az akadémián sem bírtuk elviselni egymást, se én őt, se ő engem. Azért nem verekedtünk soha, csak a beszólogatások meg voltak mind a két oldalról. Ölre soha nem mentünk, bár én nem is tervezem. Fölösleges harcba soha nem kezdek, hiszen azzal még magamat is kifárasztom. Annyira meg nem akarok örökmozgó lenni, hogy elpazaroljam az energiámat ilyen semmiféle ficsúrokra, mint ő. Bár mindketten hasonlítunk egymásra. Hiszen ő is szótlan. Meg én is. Sosem értettük meg a másikat igazán, talán ez lehetett a probléma, de végül is mindegy, hiszen most már remélem nem fogunk találkozni. Lassan a tisztásra érek. Beteszem a lábam, és a lábam majdhogynem a földbe gyökerezik. Esküszöm, rémálom lesz, vele együtt…

- Shiki, te mégis… ugye nem te leszel a csapattársam? –

Nanemár. Tuti, hogy ugratsz. Tuti. Az ilyen nem lehetséges! Miért pont ezzel a suttyóval osztanak egy csapatba!? És ki a sensei? Mert hogy ő sincsen még itt, az hétszentség! Csodálatos, ennél rosszabb napom nem is lehetne már. Szerintem. Csak remélem, hogy nem ő lesz a csapattársam, bár ez már csak egy halvány szikra. Nagyon halvány.

- Fiam, kelje fel, el fogsz késni... Ma találkozol a csapattársaiddal, nem aludhatsz el - ébred Shiki édesapja kedves hangjára, de mindjárt éberebb lesz, mikor eszébe jut, hogy vajon kikkel lehet együtt. Lassan felkel, és megreggelizik, semmitmondó kis beszélgetést folytatva Ramada-val, akivel igen jó a kapcsolatuk, főleg miután Shiki elvesztette az anyját, és a testvérét. A korai reggeli után, elindult, hogy a közeli tisztáson várakozzon a többiekre, és sikerül még így is elsőként érkeznie, amit ugyan nem is bán. Egy terjedelmes fa alsó ágára ül fel, hogy jól látható legyen, és ő is jól lásson mindenkit, de mikor lépteket hall, és odapillant, elhúzza a száját. Első és automatikus reakció ez nála, mikor meglátja Sawadát.

- Mondd, hogy csak véletlen jártál erre, és nem a csapatgyűlésre jöttél.... - sóhajt fel, nincs különösebben semmi baja a másikkal, csak ne legyen hozzá közel. Az akadémiai évek folyamán egymást kísértették, és egészséges rivalizálás ment közöttük, de egyik sem tudta igazán lekörözni a másikat, bár Shiki nem törekedett erre, őt nem érdekelte akkor sem hogy mit tud Sawada vagy mit nem. Kíváncsian tekint arra amerről a fiú jött, nem-e jön más, a harmatig tag, vagy a sensei, és közli hogy ez csak egy vicc, és az igazi csapata máshol várja. Shiki már eleve attól is rosszul van hogy csapatban kell dolgoznia, nem valami jó csapatjátékos, de Sawadával... egy élmény lesz. Igazán.

[A Sarutobi-háznál]

- Többnyire egyedül vagyok a gondolataimmal. Még mindig jobb így, mintha magamban motyognék.
*Megenged magának egy kis szemforgatós somolygást a szelíd ugratásfélére. Na igen, szűkszavú, de ez az ő esetében nem igazán meglepő.*
- Öhmm... Nem, nem tudom. De felteszem, nem sok hasznomat venné a falu, ha oda se találnék.
*Vigyorog némi tőle szokatlan derűvel. Az abszurd kép teszi... Na jó, talán a holnapi nap kilátásai is. Lassan csak elrendezi magában a dolgokat, hogy is lehetne megoldani az egészet úgy, hogy tisztán pozitív egyenleggel záruljon a nap. Az emlegetett ebéd pedig csak rádob még egy lapáttal az egészre.*
- Tökéletes, köszönöm. Valamit én is hozok, ha gondolod.
*Van még pénze az előző melóiból. Valami épkézláb kajálda pedig csak akad a faluban.
Mindeközben pedig, úgy tűnik, megérkeztek a céljukhoz. A fiú visszaadja az áruval megpakolt kosarat, a meghajlást pedig kissé suta mozdulattal viszonozza a maga kurta módján.*
- Akkor holnap. Szia.
*Az intést is viszonozza, s miután a lány eltűnik a tekintete elől, ő még valami furcsa érzéssel bámul utána a zárt kapura. Hmm... Nem fecsérlik az emberek az időt ebben a faluban. Kicsit megrázza a fejét, mielőtt visszaindulna a szállására. Egy-két gondolatát nem tudja hova tenni.*


[Másnap a tisztáson]

*A fák nyomasztó magasságú, méregzöld fala mögül kibukkanó nap sugarai egy sötét alakra tűznek a tavacska partján, amint egy sziklának vetett háttal ücsörögve bámul az igencsak megkésett napfelkeltébe. Nemrég ért ki, miután felszedelőzködött a szokásos szerelésébe, ideértve ezúttal a fegyverzetét is: a shurikeneket, kunaikat és mindenekelőtt a két tekercs huzalt, mindkettő egy-egy végén egy-egy rákötött kunaival. Ideérkezte előtt kicsit átkajtatta Konohát, hogy végül ráakadjon az Ichiraku rámenesre, így a kivételesen magával hurcolt hátizsákjában a szokott apróságok mellett két adag ennivaló is rejtőzik.
Nagyjából ez minden, amivel pillanatnyilag rendelkezik. Ami meg a lelkiállapotát illeti... Nos, a kellemesen melengető napsugarak egyfajta félálomba ringatják, míg Akióra várakozik a megbeszélt helyen. Na persze csak olyan kábulat ez, amire ő hajlamos: érzékei, ha tudattalanul is, de változatlanul vizsgálják a környezetét, s ha fel kell riadnia valamiért, azt barbár módon, egyetlen pillanat alatt teszi, azonnal kitisztuló fejjel.
Nem feltétlenül szükséges ez most, de így szokta meg. A régi, folyton gyanakvó gondolkodásmódtól ha akarna sem tudna megszabadulni egykönnyen. Márpedig őbelé az van belevésődve: ha hátatfordít a világnak, könnyen megkeserülheti.*

Reggel van.Baku unalmában elkezdett sétálni a falu közepe felé.
~Reggel minden olyan unalmas.
Közben fegyverestáskájára gondol amit otthon hagyott.Lehet mégis vinnie kellett volna, hátha van olyan hely ahol edzhet egy jót.Végül egy hosszú séta után a Tisztáson lyukadt ki.
Odament az egyik fa árnyékos részéhez és lepihent.
~Mi legyen a mai programom?Lehet embereket kéne megszivatnom.
Magában mosolyog.

~ Milyen szép idô van ma. Tökéletes a...
* Kutyasétáltatáshoz. Mivel hogy Zaku kis vérebe köztudottan kilométerhiányos, igényli a mindennapi sétáltatást. Hôsünk dönthetne úgy is, hogy csak simán szélnek ereszti, hadd futhassa ki magát..de elnézve az eb kis komisz fejét, ez nem volna valami jó ötlet. Volt már rá példa, hogy Tachi egymagában bizony nem kis fejtörést okozott késôbb hazatérô gazdájának. Marad tehát a sétáltatás, ami így munka után felettébb praktikus, így ugyanis Zakunak is akad némi ideje arra, hogy kipihenje magát. Na igen ez meg a másik: ô azon kevés kivételezettek közé tartozik, akiknek a mûszakját átteték hajnalra. Mondanom sem kell, kora reggel vinni a központ utasításait a falu egyik végibôl a másikba nem éppen a legkellemesebb foglalkozás. De a munka az bizony munka. És nem utolsó sorban így az egész napja szabad marad.
Nagyjából negyed órája sétálhattak, amikor us megérkeztek a tisztásra, ohol annak idején gyakorta kijártak gyakorolni, fejleszteni képességeiket. Azt remélte, itt végre egyedül lehet egy kicsit... de tévedett. Már egy másik srác is ide tévedt, egy srác, akivel Zaku még életébe nem találkozott.
~ Na mindegy, nehogy már ez tegye tönkre a napomat.
- Hali, remélem nem baj, ha én is olitt verek tábort. Téged is a hajnali mûszakba raktak át?

Baku épphogy majdnem elaludt mikor megszólította Őt egy ismeretlen.Végigmérte a fiút, s meglátta, hogy nem csak ketten lesznek.Az ismeretlen srác mellett ott volt egy boldogan csóváló kutya is.
~Kutyás srác, mi?
Elmosolyodik majd meghallja a számára értelmetlen kérdést.
-Hajnali műszak?Nem.
Fejét csóválva ismét megszólal.
-Én csak pihenni jöttem erre.Szeretek sétálni összevissza a városban, és most erre hozott a lábam.Ülj le valahova és meséld el ezt a hajnali műszakod.

* Az ismeretlen srác rendkívül barátságosnak tûnk, maga mellé invitálta Zakut, hogy mesélje el neki napjánam eddigi eseményeit.
- Nos tudod, bemrég jelentkeztem a központba szolgálatosnak. Azt hittem, hogy izgalmas feladatokat adnak, de ehelyett csak mindenféle üzenetet kellett a falu egyik egyik végibôl a másikba szállítanom. És most a tetejébe a kora hajnali leveleket is rám bízták. Bár... annyi elônye van a dolognak, hogy nem kell másokhoz hasonlóan a nyári melegben melóznom, hanem letudhatom a mûszakomat mar kora reggel.
* Ezzel fejezte be a mondandóját.~ Ó, hol a jó modorom?
- Mellesleg a nevem Ichiga Zakuro ( haveroknak csak Zaku).
* Mondta egy kéznyújtás közben.

Végighallgatva az izgalmas feladatot, Baku csak mosolygott.
-Szóval ráfáztál.Egyébként Uzumaki Baku vagyok, de elég lesz a Baku is.
Volt egy pillanat mikor tervei közé beugrott a központi munka, de így?
~Akkor marad az ücsörgés.
-Unalmas lehetett postásnak lenni.Mondjuk én könnyen beszélek, hisz egész nap csak ücsörgök.
Gyorsan megrázza a fejét, mert csak most vette észre, hogy Zaku kezet nyújt felé.Gyorsan megrázza, s megszólal.
-Bocsánat, nem vettem észre.

Baku illedelmesen elfogadta a baráti jobbot. Hehe: Zaku és Baku. Baku és Zaku. Rímel a nevük. Zaku, mikor ez eszébe jutott, halványan elmosolyodott. Na persze nem akarta, hogy Baku megkérdezze, min mosolyog annyira, úgyhogy...
- Azérrt vannak elônyei is a lavélhordásnak: egyrészt hamar végezhetek a melóval, másrérsz hallhat az ember néha egy két érdekes infót. Pont ma hallottam például, hogy felfüggesztették az egyik könyvelôt, mert sikkasztott.
Mialatt vidám gondolatait fejtette ki, már nem is látszott furcsának, hogy közben fülig ér a szája.

~Nyehehe.Egyre jobban tetszik ez a munka.Talán még jó poénokat is tudnék csinálni.
A könyvelős dologtól még jobb kedve lett.Nem tudja miért, de szereti ha az emberek pórul járnak.
-Csak nem tetszett az a kis műsor amit kihallgattál a könyvelőről?
Gyorsan körbenéz, hogy nem e látja senki.
-És mond csak..tudtad, hogy a helyi újságárus nap közben gyakran elalszik?Olyankor meglehet lesni a korhatáros újságokat.
Becsukva szemeit nevet, s Zaku felé nézve elgondolkozik azon, hogy miért nincs nyitva ilyen korán az újságos.

* Baku elégge kárörvendô lehet, ugyanis elregélt Zakunak egy az övééhez hasonló, bár gy kicsit talán röhejesebb történetet.
- Na aztán nehogy elkapjon egyszer.
* Amijen kondiban az újságos van, erre elég kicsi az esély, ezért ez inkább afféle poénkodós hangon mondta. Na persz f

-Majd a kerek kockahasával elkap.-viccelődik Zakuval.
Utána komolyabb képet vág, mert kezdi megunni a heverészést.Feláll, leporolja hátulról a port, majd belegondol miket is lehet itt tenni.
~Még nem voltam küldetésen, és csak egyszer volt komolyabb harcom.Lehet benne lenne egy kis edzésben?
Udvarias hangon megszólal.
-Mit szólnál hozzá ha edzenénk is?
~Remélem belemegy, s nem hozza magával a kutyát.

* Baku látszólag nagyon unatkozhatott ma reggel. Nem is csoda, tekintettel arra, hogy ôt még nem halmozták el feladatokkal. Így aztán nem is csoda, hogy heverészés helyett inkább edzene egy kicsit.
- Részemrôl rendben van.
* Felállt, nyújtózkodott egy kcsit, majd felvett egy alapállást... de még milyen alapállást! Az egyik sarkát szorosan a másik lábához szorította, majd elfordította a lábfejét. Valahogy úgy nêzhetett ki, mint egy tangózni akaró kötéltáncos. A legtöbb ember egy ilyen nyakatekert beállástól azonnal orra esne, de Zaku fura módon képes volt stabilan megállni a lábán.
- Ki támadjon elsônek?

~Ez mi akar lenni?
-Kezdek!
Határozott hanggal mondta.Bólint egyet, majd azonnal nekikezd egy erős ütésnek az orra irányába.Nem kis erő van abban az ütésben, s még a gyorsaság is ad rá.
~Remélem kivédi.
Mivel nincs itt a fegyvertartója ezért kivehető, hogy csak ütéseket vagy jutsukat fog használni.Baku csak remélni tudja, hogy lesz pár meglepő mozdulata.

*Baku könnyen kiszámítható, és cseppet sem cseles támadása elől kitérni nem lett volna nagy fáradság Zaku számára...ő mégsem ment sehova. Nemes egyszerűséggel az arca elé tartotta a kezét és hárította a támadást. Ez még önmagában nem is volt annyira furcsa, de aztán: Zaku lába hirtelen felemelkedett a földről, majd nemes egyszerűséggel ászaltózótt Baku feje fölött, úgy, hogy közben ellenfele kezére támaszkodott rá...de ebből Baku semmit nem érzett. Mintha nem is tehénkedett volna rá teljes erejéből a karjára.
//Megj.: Ha ez a mozdulatsor esetleg nem sikerülne, akkor Zaku ráesik Bakura, és az oldalát fogja az esés fájdalmaitól, meg persze a röhögéstől//
~Na most!
* Megpördült a tengelye körül, és egy ütést készült bemérni ellenfele háta közepébe.

*Ma van a hét első napja, ami azt jelenti, hogy edzésnap. Nem új természetű dolog ez, régóta így csinálja Fujin. A hét első napját edzéssel tölti, a második napon pihen, majd egy újabb edzéssel teli fárasztó nap következik. Egész addig, amíg nem jön el a hétvége. Igaz olyankor is csak a szombati napját tölti pihenéssel. Vasárnap újra edzés, aztán Hétfőn megint. És ma hétfő van, ahogy korábban is említettem. Irány hát a tisztásra, ahol az edzéseit szokta tartani. Komolyan veszi a dolgot, eddig egy napot sem mulasztott. A nagyságnak megvan a maga ára, az egyik a kitartás, a másik a rengeteg edzés. Tőle nem lehetne megtagadni egyiket sem, főleg, hogy fejébe vette csak szerdai napokon fog pihenőt tartani. Bár nem sietett a tisztás felé, hamar kiért a faluból, s még hamarabb elérte úti célját. A tisztásra érve nem látott senkit, de mintha hallott volna valamit, valahol. De mindegy is neki, ő edzeni jött, nem mások figyelésére. Cuccait ledobva a földre, nem, nem a ruháját, nekilát az edzésnek, jobban mondva a bemelegítésnek.

Zaku védése nem nagyon lepte meg Bakut.Örült, hogy nem egy ultra amatőrrel van dolga.Ellenfele átakarta szaltózni a fiút, csakhogy észrevette azt amivel úgymond "hárítani" tudott.Felfigyelt arra, hogy Zaku a kezén akar támaszkodni, s ő hagyta addig míg ellenfele keze el nem érte az övét.Az Uzumaki gondolt egyet, és lehúzta kezeit a földre, így ellenfelével együtt a földre esett.
-Hehehe.Ez szép volt.

- Köszi!
*Feltápászkodott, majd megvárta, amíg Baku is leporolja magát.
- Na, akkor most én támadok!
* Lendületett vett, majd cigánykerekezve támadott. Azért választotta ezt a fura módját ellenfele megközelítéséhez, mert így kicsit sem volt feltűnő, amikor lendületet vett egy rúgáshoz. Mikor már eléggé közel járt, úgy döntött, ideje bevetni a spéci rúgását.
- Küdori!
*A jutsu hatására Zaku lábából hirtelen egy hatalmas chekralöket repült ki, ami így elindított egy brutális erejű rúgást Baku válla felé. Ha nem tér ki, csúnyán megjárja. Ha azonban sikerül kitérnie, a rúgás a földet, vagy más tárgyat (ha hárítana) talál el, jelentősen megroncsolva azt.
- Na, hogy tetszett?!

*A bemelegítés fontos dolog az edzés megkezdése előtt. Nem szabad csak úgy elkapkodni a dolgot, főleg, hogy idő mint a tenger. Régbevált módszer nála ez a fajta bemelegítés. Nem a legrövidebb a maga tíz perces hosszával, de megéri végigcsinálni. Sokkal könnyebben mozog tőle az ember, nincs az az érzése, mintha egy rozsdás bábú lenne, akit több évre az esőn hagytak. Jöhetett hát az edzés. Formagyakorlatokkal kezd, több stílust is bemutat fegyverarzenáljából. Először egymás után jöttek, aztán keverte őket. Minél több stílust tud egybevegyíteni egy mozdulatsor alatt, annál kiszámíthatatlanabbá válik a támadás. De az a hang... Nem tudja figyelmen kívül hagyni valamiért. Biztos van valaki a közelbe. Jól hallja, hogy valakik beszélgetnek, de mégsem lát senkit. Az ember pedig kíváncsi természet, igen, még Fujin is, néha. Megszakítja egy pillanatra az edzést, hogy megnézze honnan, de legfőképp kitől jön a hang.

-Hajrá!*Kiált föl hangosan.
Ellenfele ismét nevetséges dolgot csinál.Elindult cigánykerékben Baku felé, majd egy chakralöketes rúgást indított.
-Chh.Mi akar ez lenni?
Belekezdett ismét a pimaszságba.
~Ha akarnám levághatnám a lábát, csak a gyorsaság...
Gyorsan nekilátott pár kézjelnek.Szerencsére az a pár jel pár másodper alatt megvolt.
-Shunshin no jutsu.
Mire megvolt, Zaku lába szinte a fiú mellett volt.Nem volt más esély minthogy elhajoljon.A kitérés után az ottani fa eldőlt.Mosolyogva kinyújtózik Baku.
-Szép, nagyon szép!Ideje nekem is mutatnom valamit.
Beszélgetés közben érezte, hogy valaki figyeli őket. Megfordult, s egy ismeretlen sárga hajú srác állt ott.
~Lesz kit megszívatni
Megböki Zakut és elkezd neki suttogni.
-Mit szólnál ha megugratnánk a srácot?*Közben szemezik a sráccal.

* A támadás elôl természetesen nem olyen nehéz kitérni, s Bakunak minden erôfeszítés nélkül sikerül. Az attrakciót követôen arra lesz figyelmes, hogy valaki figyeli ôket. Ez a valaki történetesen Zaku egyik régi ismerôse, Fujin volt. Baku nyomban el is kezdett valami tréfán kezdett agyalni.
- Részemrôl OK. Így legalább neki sem lesz olyan szürke napja.
* Figyelmesen hallgatja, mit eszelt ki újdonsült ismerôse. Bármit is fog kiötleni, ô benne lesz!
// Ilen alkalom egyszer adódik az életben, tessék vele élni//
* Ha esetleg semmi ötlete nem lenne, ô azt javasolja, lopódzanak a háta mögé és ilyesszenek rá.