Az erdő közepén található egyik legnagyobb tisztás, mely Oázisként terül el a fák vad rengetegében. Található itt egy méretes kis tavacska, mely jól jöhet a gyakorló diákoknak.

Liza

Az elveszett tisztás a kedvenc helyem. Így magamat is meghazudtolva, kint edzek már 3 órája. Ma nem volt semmilyen küldetés, így egy kicsit magamra is fordíthattam az időt. Hála a magasságos istennek. A tó közepén állok, lábamba chakrát áramoltatva. A szemeim le vannak csukva, hiszen a tó körül a parton deszkák vannak, amibe shurikent kell juttassak. Gyorsan, és sokat. Annak ellenére, hogy lusta vagyok, mint a föld. Még koncentrálok egy ideig, és a kezeimbe shurikeneket veszek, majd kinyitom a szemeimet, és felugrok a magasba, eldobom őket, persze nem mindegyik talál, de azokat majd elintézem máshogy. Visszafelé kezdek esni, és a chakrát újból a lábamba koncentrálom, hogy megmaradjak a víz felszínén. Majd az egyik – még – álló deszka felé kezdek rohanni, elrugaszkodom, és a levegőben egy kunait veszek elő, beledobom a deszkába, és amikor odaértem, eltöröm a lábammal, majd a földre érkezek, felállok, és leporolom magam. Körülnézek, hogy figyel-e valaki, de nem látok senkit. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem vagyok egyedül. Nem tudom. Igazából nem tudom, hogy lehet-e itt valaki, vagy csak az én képzeletem csal… Mindegy, egy kicsit pihennem kell, úgyhogy most iszok egy keveset. Le is ülök a földre, és megiszom azt az üveg vizet, amit hoztam magammal. Nem számít, hogy későbbre nem lesz mit innom, egy kicsit elfáradtam… Bár az edzést úgy is folytatni fogom. Remélhetőleg. Egyelőre pihenek, és nézelődök körbe, hátha van itt valaki… Mert egy edzéshez már csak egy jó nő kéne. Nem erőfitogtatásból, csak hogy legyen, aki ösztönözzön. Értitek.

*Liza mindig is kíváncsi fajta volt, így elment sétálni az erdőbe.Ment mendegélt addig amíg egyszer csak arra jött rá ,hogy eltévedt.
-Ajjjaj. *Gondolkozott hangosan a lány.Sajnos arra jött rá ,hogy tényleg eltévedt és miközben sopánkodott hangokat hallott az erdő közepe felől.
~Azt hiszem van itt valaki.*Jelentette ki szőkén a lány magában.Lassan hátsó zsebe felé nyúlt kunaiáért miközben lassan oda sétált a hang fele. Meglepetésére egy fekete hajú enyhén izzadt srác nézelődik.A lány még mindig kicsi tartva a háta mögött fogja a kunait a kezébe és kilép a fák közül.
-Szia! *Kiállt a lány kedvesen a fiúnak és fegyverét vissza csúsztatja zsebébe.

És lám, tényleg van itt valaki… Azt hiszem a figyelmem nem csalt, nem is fog szerintem soha. Egy csaj lép ki a fa mögül. Nem látok a háta mögé, de gondolom egy kunait, vagy shurikent tartogat ott. Hogy minek, azt nem értem, ha bajba kerül, akkor azt már meghallottam volna. Első ránézésre nem is néz ki rosszul. Sőt, jó csaj, csak nálam fiatalabb lehet. Végül is, ez mikor érdekelt engem? Szerintem soha. Beletúrok hollófekete hajamba, és megmosom az arcomat. Ahogy leülök a földre, lehet látni, hogy nem éppen az a típus vagyok, akit a szél is elfújna. Lerakom magam mellé a kabátomat, mert annak ellenére, hogy átvizesedett, már nem olyan kényelmes, felállok, leporolom magam, és végig nézek a lányon. Érdekes, ismerem, tudom hova tenni, de a nevére nem emlékszem. Mindegy, most meg fogom tudni, minden bizonnyal.

- Szia. –

Köszönök rá mosolyogva, és nyújtózkodok egyet. Most valahogy kényszert érzek arra, hogy beszéljek, ami azért nem igazán szokott előfordulni. Például akkor nem sokat mondanék, ha egy férfi állna előttem, mert velük nincs igazán sok beszédem, a lényeges információkon kívül. Talán kivételesen meglepetést okozol magadnak, Sawada. Most az egyszer.

- Nakayama Sawada vagyok. Tuti, hogy láttalak már valahol, de nem tudom hol… Talán az akadémián? –

Teszem fel a kérdést neki, ki akarom deríteni, hogy honnan ilyen ismerős, bár ez biztos hogy akadémiáról, mert Genin ő is. Mindegy, mindenkire azért én sem emlékezhetek. De most sem okoztam magamnak csalódást, ami a beszédet illeti. Ez van.

*Miután a lány előlép és érzi ,hogy biztonságba van megtörli homlokát és válaszol.
-Szia. Elnézést a zavarásért.
*Válaszol a kicsit zavarban lévő lány.Közben alaposan megnézi a fiút, és ahogy közelebb megy hozzá egyre jobban gondolkodik el azon ,hogy nem is ronda a srác. A lány hátra tűri a haját és elmosolyodik.
-Igen.Ott láthattál.
*Helyesel a lány a neki kicsit ismerős arcú fiúnak.
-Ám ha már úgy is itt vagyok nem lenne kedved velem edzeni? *Kérdezi a lány fegyvertartójára mutatva?
*Várja a választ. Ha igen akkor hátrébb megy és kezébe vesz egy kuanit.
Ha nem akkor megkérdezi ,hogy mit szeretne csinálni a fiú.
// mindenbe belemegyek //

Most már beugrott, hogy az akadémiáról ismerhetem, csak azért nem közelebbről, mert ő talán egy évvel fiatalabb, mint én. Végül is, ez annyira nem lényeges info, csak jó csaj, és készen is van a dolog. És edzeni akar? Nem bánom, egy kicsit megdolgoztatom. Persze nem fogom véresen komolyan venni, és csak azért mert lány, nem is fogom hagyni magam. Szóval amint megemlíti, hogy edzhetnénk egyet, bólintok rá. Ehhez nincs különösen sok hozzáfűzni valóm. Felveszem a kabátomat, és matatok a zsebemben. A bal kezemben megpörgetem a kunait, a jobb kezemben egy füstbombát forgatok. Le is dobom a földre, és el is tűnök. Kivételesen hoztam magammal drótot is, így felállítok néhány csapdát. Nem robbannak, csak felhúzzák a fára. Majd amíg tart a füst, addig a tó közepére ugrok, egy deszkára állva, és várok, mikor keveredik ki a füstből. Addig felkészülök. Így még takarásban vagyok éppen, remélük sokáig nem vesz észre. Ez edzés, csak egy kicsit másfajta, mint a többi.

*Miután látja ,hogy a fiú helyesel hátrébb megy elő veszi kunaiját és várja ,hogy felöltözzön.Hirtelen a ellenfele egy füst bombát dob el.
~Füst bomba?.. Oh értem szóval még csak játszadozol.
*Gondolja a lány miközben kezével a chakra jelet alkalmazza becsukja a szemét és a Haruno család egyik jutsuját használja.Amint kiterjeszti chakráját nagyjából tudja hol a fiú így oda dobja felé fegyverét és el is kezd futni balra onnan pedig kéne senbont dob, majd jobbra ugrik kezébe chakrát koncentrálva.
-Nah gyere!
*Kiálltja miközben a számára azt hitt meglepett fiú felé fut kijőve a füstből.

Ugyan már, én minden csatámat füstbombákkal indítom. Pont azért, hogy legyen időm elrejtőzni, a csapdáim miatt. Na nem azért, mert nem vagyok jó közelharcban, csak szeretek előre eltervezni sok mindent, még ha nem is jön be, némelyiket akkor is az előnyömre tudok fordítani. Elvégre, nem dicsekedni akarok, de az akadémián az én csapdáimra mondták azt, hogy szinte tökéletesek. A füst még nem szűnt meg, hiszen én egy kicsit erősebb füstbombákat használok, mint a többiek, de így is lehet látni, hogy kiugrom a füstből, és a levegőbe emelkedek. Nem viccelek, egy kicsit megdolgoztatom. Szóval éppen a levegőben vagyok, előveszek 2-2 kunait, és eldobom felé. Persze a tőrökön drót van, bár ez így nem látszik. Nem célom megsebesíteni, direkt úgy célzok, hogy ne találjam el, és azt higgye, hogy nem találtam el, de ha sikerül, akkor a megfelelő erővel eldobott kunaiok egy fához szorítják, ha pedig nem, akkor ideje lesz kitalálnom mást, nem vagyok elveszett gyerek.

- A helyedben nem ficánkolnék sokat. –

Mosolygok rá. Nincs bennem semmi rosszindulat sem, sőt. Csak egy apró tanács, hogy ne ficánkoljon annyit, hiszen könnyen lehet, hogy csapdába eshet. És akkor vége a játéknak. Legalább is részemről biztos, mert utána nem fogom megerőltetni magam a harc miatt.

// AMIKET én írtam nem nagyon jött válasz //
*Úgy tűnik a lány elszámította magát és mégse találta el a fiút. De mikor kiért a füstből két kunai ment felé amik elől egy hátra szaltóval kitért. Sajnos így megint a füstbe került de nem zavartatja magát mert egy fiú nem verheti el őt.
-Te ne csak ne adj tanácsokat! Inkább gyere szemtől szembe és játszuk le.
*Kiállta a lány a fiúnak majd pár kézjelet alkalmazva 8 klont idéz elő. Mindegyik az egyik irányba fut amivel reméli a lány ,hogy megzavarja a fiút. Majd kiméri ,hogy merre is ugrott a fiú és oda dob egy kunait, ami ha nem is találja el felrobbantja. A lány gúnyosan vigyorog ahogyan látja ,hogy a füst lassan elfogy.

Yoru kontra Aru

A minap Aru és Yoru megbeszéltek egy afféle komolyabb edzést ami már nem edzés, hanem egy kis párbaj kettejük között. Jó, hogy vannak egymásnak, legalább tudják egymást inspirálni a fejlődésben és az erősödésben, és a célok elérésében, ami Aru-nak immáron teljesen elkopott, elvégre mi értelme van annak, hogy Anbu-s legyen? Talán az lesz, talán nem. Ilyenfajta célok nélkül is ugyanúgy erősödik. Egy saját csapat is jó lenne, kis suhancokat tanítani. De azért ez még odébb van, most éppen a jó kondíció, és a Yoru legyőzése a cél. Teljes harci öltözetben lép fel hősünk. Fekete póló, a köpenye. A combtokban 5 db kunai és 10 db shuriken, 3 kunai végénél lévő kis karikába belekötve egy 5m hosszú zsinór. Tehát 3db kunai-nak van beletűzve a zsinór. Kezében a tekercs, éppen most veszi ki belőle a kaszáját. "Méretes kerti szerszám" - Yoru szavaival élve. A tekercset zsebre vágja, jobb kezében a kasza, bal kezében egy kunai. Talán egy kicsit ijesztőnek tűnhet a civilek számára, ha így vonul fel egészen a tisztásig, ugyanis ott van a találka. De ez nem zavarja hősünket, megy előre és a harcról fantáziál így hamar oda is ért. Nem volt még ott Yoru, biztos készülődik. Készülődjön is, ugyanis ez harc lesz a javából. Vagy legalábbis ez a terv. A Kaszát átveti hátán, a kunai-nak a végén lévő karikába bedugja az ujját és úgy pörgeti. Szeme a távolban, egy érkező embert fürkészik. Feltehetőleg barátja az. Széles, magas alak, senki más nem lehet az, csak tudjuk ki.

*Yoru meglepetten hallgatta Aru okfejtését a "komoly" edzéssel kapcsolatban de belement. A fiúk már csak ilyenek. A találkozóra készülve Yoru nosztalgikus hangulatba került és vigyorogva pakolta el fegyverzetét. Mint a legtöbb genin Ő is a klasszikus combra rögzített kunaitartót használja bele is dob 5 dobókést. Majd fejét csóválva gondol a múltba vissza.
~ Szerintem még egyszer sem használtam ezeket. De legalább vannak. *Mivel nem lett tele a tok gyorsan bedobta a bokszer párt is melléjük miközben már újai leheletfinom chakrafonalakkal csatlakoznak a bábjához. Túlzott ellenőrzésre nincs már szükség, csak gyors átmozgatásra. Majd nyugodt mozdulattal zárja az eszközt a nagyobb méretű fekete tekercsbe. ~ Ez is megvan! Hol a Wakizashi? * A rövid kard pillanatok alatt csatlakozott a bal karját védő láncvért belső részéhez markolattal lefelé, a praktikusság jegyében hordja így bár talán mióta megvan még ezt sem használta.
Ében köpenyét vállán átvetve lép ki az ajtón és mosolyogva, izgalomtól hajtott léptekkel robog át a falun a megbeszélt hely felé.
~ Vajon milyen meglepetésekkel szolgál Aru-san, nem hiszem, sőt remélem nem csak össze vissza püföljük majd egymást. * A halvány mosoly mely arcán csücsült eddig vigyorrá dagadt. ~ Szegény, az nem verekedés lenne, csak verés. *Halk kuncogás hagyja el száját és a falu már eltűnt mögötte.
* A nagy fal menti gyér fasor sűrűsödik, és a kisebb bokrok előbb csak cserjékkel lesznek megtűzdelve, majd bozótossá duzzadnak. Yoru lendülete mégis szinte akadálymentesen töri az utat az első kis ösvény felé. ~ Mert a legrövidebb út az egyenes! He he. * A magas fák némelyike több száz éves is sok csatát megélt. Hősünk léptei lassulnak közöttük, talán hogy megcsodálja Őket, vagy hogy ne zavarja meg pihenésük, esetleg némiképp tiszteletet váltanak ki a fiúból. Maga sem tudja, de végül ahogy sétált az ösvényen maga előtt az út végén fényt lát, a fény a tisztás felől érkezik, ahol a fák nem vetnek árnyékot. Közelebb érve a fényben egy sötét vékony alak körvonalazódik, egy testéhez képest kissé eltúlzott méretű fekete kaszával.
~ Hatásvadász! De tény, hogy jól áll neki. *A tisztás széléhez érve egy pillanatra megáll, majd hangosan köszönti barátját.
- Szép nap ez a harca Akise Aru! *És a folytatáshoz már ismét megindul a fiú felé. - És eme harcról utódaink a tankönyvekben olvasnak majd, hasonlóan a Senjuk és Uchihak ősi harcaihoz. * Mondata végén elfogy a komolyság és arcán ismét hatalmas vigyor vert tanyát. - Vagy nem, de az biztos, hogy mi jól fogunk szórakozni. Nemde?

Hatásvadász igen, de ez csak kitelik Halál-samától, nem igaz? Ha már ilyen kegyetlen is tud lenni, akkor egy pöpec fekete öltözék már nem is kérdéses. A fegyverről nem is beszélve.
~ He he he..
* Mosolyogva hallgatja végig Yoru szavait, majd válaszol.*
- Minden nap tökéletes a harcra. Számomra mindegyik.
* Pimasz mosoly rajzolódik ki arcán, majd ismét folytatja beszédét.*
- Most jut eszembe.. még nem is volt alkalmam terjedelmesebben megköszönni az anyagot a kaszához. Pehelykönnyű. Nem bírnám el annyira, ha mondjuk 15 kiló lenne, de így már más a helyzet. Szóval kösz.
* Kezében lévő kunai-t kabátja zsebébe csúsztatja, az még jól fog jönni későbbre, Aru tervezi, hogy lesz még annak szerepe és nem is titkolja.*
- Tankönyvekben szerepelés? Csak ha fizetnek érte. Másképp nem.
* Nem volt Aru sohasem pénz éhes de, ha van rá lehetőség, hogy pénzt keressen olyan dologgal, amit még élvez is akkor onnantól természetes, hogy elkéri az árát. Elvégre csak magára számíthat ilyen ügyben. Mosolya lefakad, majd egy pillanatra egy félmosoly látható.*
- Az biztos. - válaszol a szórakozást illetően, majd folytatja. - Bár szerintem jobb lenne ha elkezdenénk, még mielőtt megint belénk fog kötni valaki. Gondolok itt arra a múltkori két balfácánra. Analfabéta, értetlen ökrök voltak.. mindig is utáltam az ilyeneket.
* Teljes beleéléssel beszél a múltkori kis harcukról.*
- Na de azok más idők voltak, most már más a szitu.
* Kaszáját két kézzel megfogja, majd felemeli. Ez aztán nagyon magas. Ha ez lesújt, akkor aztán nincs könyörület. Fegyverét a jobb kezébe veszi, majd bal kezével elővesz egy kunai-t a combtokból, egy olyat amiben nincs zsinór. Baljában kunai - zsinór nélküli - jobb kezében pedig a kasza, ami ugye fel van emelve. A kaszát leereszti, majd elkezd futni Yoru felé, a kasza mögötte van, majd amikor odaér Yoru-hoz, akkor fegyverével egy ütést indít meg Aru-nak jobb oldal felől.

*Mókás lesz ez. Gondolja Yoru miközben Aru köszönetet mond.
~ Nem teketóriázik, ám legyen!
*Aru kaszájának ami az előnye az a hátránya is, a fegyver vége csak a gondos, a közepe nagyon is barátságos tud lenni. A fiatal fiú lendületben van és csapása végzetes is lehetne, ám miközben megindul barátja felé, nem láthatta, hogy az már kezeire húzta bokszereit.
~ Ahogy akarod, a móka kezdődhet. Talán nem vagyok olyan gyors mint te, de az biztos, hogy nagyobbat ütök még puszta kézzel is mint te azzal a nyéllel.
*És miközben ő oldalról méretes fegyverével támad Yoru talán meglepő módon nem hátrálni kezd. Teste előre mozdul a kasza pengéjének ívén belülre ahol csak a nyél van.
- Talán majd máskor papi.
*Vérttel védett karjával könnyedén védi a fiú csapását, míg jobbja kegyetlen erővel indul meg a fiatal ellenfél gyomorszája felé.
~ Védd ki! Ennyire nem lehet egyszerű. *Arcán mosoly, szinte már élvezi a fegyver nyelének ropogását karján.

* Gondolta Aru, hogy nem fog betalálni az ütés, elvégre túl könnyű lenne, ha ilyen egyszerűen legyőzné, vagy akár egyszerű ütést is bevinne. De azért meglepő volt, hogy így hárítja az ütést. Viszont így most bekerült a kaszához.*
- Máskor? Minek várjak.
* Esze ágában sincs belemenni Yoru ütésében, vagy akár csak megpróbálni hárítani. Nem. Annál ő okosabb, így nem is próbálja hárítani, mozgékonyságát kihasználva egyszerűen csak felugrik és Yoru-nak az öklére érkezik, majd abban a másodpercben már ellentámadásba is kezd és a kaszát nem túl erősen de maga irányába rántja a kaszát. Természetesen nem túl erősen, mert nem szeretné kettévágni barátját, bár nem is gondolja, hogy olyan könnyű dolga lenne, de azért nem árt az elővigyázatosság.*

~ Nah azért!
*Aru macska ügyességgel tért ki ellenfele ütése elől (bár nem egyenesen ütöttem hanem gyomorszájra ami általában horog, de fiatal vagy még nem tapasztaltad in real adolgot, remélem nem is fogod. de akkor legyen egyenes), és landolt Yoru nyújtott karjának végén.
~ A kis bolha. Nah kapsz te!
* Yoru a testét védő bal karját fenntartva fordul el ifjú társa felől kirántva lába alól a "talajt". Ekkor már a pengével találva magát szemben. Bokszereivel konkrétan a pengével szemben üt páros kézzel így a fiú "gyengéd" rántását megfékezve fegyverét feltehetőleg kezéből kiütve. Ha és amennyiben ez sikerül Aru feltheteőleg a férfi hátának esik és megfordulva vészesen közel vannak egymáshoz, és az ifjú és fegyvere közt ott áll egy "hegyomlás".
Amennyiben nem sikerült a kasza eltávolítása, egyszerű hanyag mozdulattal Yoru hanyatt veti magát így a lefékezett penge simán átsiklik felette, és feltehetőleg Aru kissé elveszti az egyensúlyát, ezálltal hátrébb lép vagy még jobb esetben Ő is hátára kerül egy rövid időre.



//ez mekkora??? https://www.youtube.com/watch?v=WdVNKJ7S4qU //

// Dehogynem volt már tapasztalatom. Hajjaj. Kompolton is volt egy kis balhénk legutóbb. Ami azt illeti én is horogra gondoltam főleg, hogy Aru mennyivel alacsonyabb. Viszont lehet az horog is, attól függetlenül még mindig el lehet rajta rugaszkodni. Olyan mint a Doodle Jump-ban az egyik kis ugró felület. Egyszer egy másodpercre ráugrasz és már omlik is, tehát egy pillanat alatt történt az ugrás, elegendő ahhoz, hogy elugorjak. Na ezt most jól elmagyaráztam xD//

* Erre sem számított Aru, hogy így fogja megint kivédeni a támadását. Feltalálja magát az biztos. Aru kezéből kiüti fegyverét, így már csak a kunai marad a kezében. Nem probléma azzal is feltalálja magát. Yoru hátának esik az ifjú Aru, ami fáj is, mert elég kemény háta van ennek a Yoru-nak. Izmos, nagy hústorony. Nagyot is ütött. De most nincs idő arra, hogy egy kisebb fájdalom miatt aggódjon, támadni kell. Vagy legalábbis most védekezni, vagy újra támadni.
~ Francba Yoru.. már nincs is nálam a fegyverem. De ezt most nem hagyom ott, most nem.
* Elsiklik Yoru mellett és a kaszát próbálja elvenni onnan ha sikerül.*
~ Nem hiszem, hogy ez olyan egyszerű lesz.
* Siklás közben Yoru-ra tekint, hogyha bökkenőmentesen sikerül felkapnia a kaszáját, akkor azonnal elugrik onnan és elismerően bólogat és megtörli a száját. Amennyiben nem sikerül elvennie a kaszát, akkor azt majd a következő hsz-ben.

*A bokszerek szikrát vetve a kasza pengéjén, könnyednek látszó mozdulattal löki el a kaszát Yoru kinek hátán tompa puffanással jelzi társa, hogy milyen jó barát is.
-Csak nem ölelkezni vágysz Halál-sama? *A vicces kérdés mondhatni csak fricska volt miközben a mozgékony fiú perdülve fordulva suhan a pár lépésre koppanó fegyverééért.
~ Ha már elhagytad kicsit próbálkozz nélküle érvényesülni!
* Aru gyors, de a chakra fonalak még gyorsabbak, Yoru egyetlen fonalat hoz létre a kasza és maga közt majd a fegyvert elrántva az épp oda érő fiú elől, azt fejük felett bő 10 méterrel maga mögé dobja. Fémesen csendül a fegyver pengéjének hangja mikor földet ér, feltehetőleg egy kavics pendítette meg a lelkét.
- Tudod lehet gyors vagy, de azért én sem ma kezdtem! Csináljuk komolyan, különben nincs értelme.
* Egyetlen mozdulattal kirántja a tekercset és rezzenéstelen arccal idézi meg bábját. A "tojás" megjelenése kissebb füsstfelhőt hoz létre, ami meglepően jól megy Yoru fancsali félmosolyához.
- Most pedig azt hiszem kezdhetsz futni,..... pajtás.
*A férfi mellett álló báb egy pillanat alatt kinyílik, és a négy vetőcső fenomenális tempóban kezd kartácsot sorozni Aru felé.
~ Most mutasd meg milyen gyors vagy!

- Az a leghőbb vágyam. - az ölelkezést illetően válaszolja Aru amikor Yoru feldobja a kaszát a fejük fölé. Nem nagyon harcolt még anélkül és a katanáját Yoru hazavágta legközelebb és eddig még nem nagyon volt szükséges, hogy pótolja a hiányt. De ez most jól jön, mivel legalább lesz egy kis tapasztalata kunai-al való harccal, mivel eddig csak a kaszájára hagyatkozott. Nem jó, ha csak egy fegyverre bízzuk az életünket, mert ha azt elveszítjük akkor már nincs is értelme harcolni.
- Persze, hogy komolyan csináljuk. Ez még csak a bemelegítés volt. Én sem akarok itt megállni, ez még csak az alsó határ. Ha már küzdünk, akkor azt csináljuk stílusosan, mert szórakozással szarra se megyünk.
* Komolyodik el Aru és előránt még egy kunai-t. Mindkét kezében van egy kunai, a harmadik pedig a szájában. De még mielőtt betenné a szájába a kunai-t elszakítja a zsinórt ami a kunai-ban volt, fölöslegesen van ott. De nem csak ezt tép el, hanem azt is ami a jobb kezében van, mert abban is Volt zsinór. Immáron, hogy megszabadult Aru minden akadályozó elemtől készen áll arra, hogy a komolyabb harcra terelődjön a figyelem. Már csak egyetlen egy kunai van a combtokban.*
- Óhh, milyen szép füst.
* Majd hirtelen csapódik a báb ajtaja és 4 cső lövi ki a munícióját.*
- Tch
* Majd hátrálva tér ki a lövedékek elől, eltűnik itt, felbukkan ott. Hárít a kunaial és elhajol, vagy legalábbis megpróbál elhajolni, sok a lövedék, kicsi a hely közöttük. Néhány lövedék erősen megsúrolja hősünk testét ami egy-egy kisebb nyögést vált ki.*
- Te, meg a bábtechnikáid. Mindig képesek meglepetést okozni nekem.
* Mondja szinte nevetve. Karján és szerte a testén horzsolások és sérülések.*
- Nem mondom tényleg jól megkaptam.
~ A bábjával tud védekezni távolról, így az kilőve tehát közel kell kerülnöm hozzá. A báb miatt nem tudok olyan könnyen odajutni, ezért valahogy trükköznöm kell, hogy odajussak. Ki kell használnom, hogy Yoru nem a leggyorsabb alkat..
* Majd futni kezd Yoru irányába. Mikor odaér üt egyet jobbjával felé Yoru felé, vagy legalábbis ha nem jut oda, akkor a bábhoz. Nem tudni, hogy hogyan lesz ez még, mivel nem tudom, hogy hogyan fogsz védekezni. Majd az első ütés után, függetlenül attól, hogy volt e sikere vagy sem, még egy támadást indít balról.*

// Majd ahogy védekezel.. attól függ, hogy, hogy fogok majd támadni, taktikázni. //

~ Gyorsan mozog, épp hogy csak súrolják a támadások. De legalább nem itt ügyeskedik előttem.
*Gondolja Yoru miközben barátja, nem kis ügyességről téve tanúbizonyságot pattog el a kartácstűz támadás elől, majd egy a számára megfelelőnek tűnő pillanatban támadásba lendült.
~ Mi a fene? Shunsin no jutsu? De mikor aktiválta?
* Aru-kun, heroikus sebességgel támad kezeiben kunaiai csillannak, bajtársa mozdulatai az övéhez képest lassított felvételként hatnak, minth egy aggastyán hadonászna botjával a labdázó gyerekek után, úgy fordul Yoru Aru irányába. Sajnos későn reagált és a fiatal fiú első ütése pont telibe találja arcát, az ököl csapás a lendülettől kicsit gellert kap és a kunai végén található fém karika is rásegít a sérülés okozásra. Ám úgy tűnik a lendület és adrenalin miatt nem tud a találat ellenére megálljt parancsolni a fiú kezeinek, és baljával már vinné be a második ütést.
~ Uh.. ez...
* Félkezes jelek moccannak, jobbjával, míg baljával ellen támadásnak látszó mozdulatot tesz.
~Kawarimi no jutsu ! Yoru a második ütés előtt sikeresen cserél helyet bábjával. Amit az előbbi "ellentámadás" során összezárt. Így Aru második ütése már egy kőkemény páncéllal ellátott bábba csapódik bele feltehetőleg. Miközben Yoru a helycseréből egy újabb helycserébe készül ugrani.
~ A kasza mellé kell jutnom, ha visszaszerzi, az nem nyerő... feltörheti vele még a "tojáshéját" is. //A báb olyan mint egy tojás.. //

//kerestem azt az írást ahol a báb jellemzőit leírtam de nem találtam sehol.. ott a bábom által használt minden képesség ki volt részletezve//

* A támadás sikeres volt, jobb kezében lévő kunai-al sikeresen eltalálja Yoru-nak az arcát. Ellenben bal kezével már nem talált be, vagyis Yoru-t nem találta el, hanem csak a bábot, mivel helyet cserélt a bábjával. Majd ezután a helycsere után a következőt is elvégezte, és odakerült Aru-nak a kaszája mellé.*
~ Ez jó. Mivel elég lomha, így a gyorsaságomat kihasználva előnyhöz juthatok ebben a harcban. Tehát csak ki kell térnem az ütései elől, és imitt-amott megkarcolni, megvágni. Így előbb vagy utóbb de elfog esni, az biztos. Viszont, ha egyszer is eltalál, akkor ott már bajok vannak.
* Gondolja végig a tervét, amit meg is fog valósítani. Nem áll le a támadással, a bábból kihúzza a kunai-t ( ha beleállt ) vagy, ha nem állt bele akkor is indul azonnal Yoru felé. Szalad a kaszája és Yoru irányába.*
- Gondod legyen rá, hogy ne szerezzem vissza a kaszámat, mert akkor szerintem már pakolhatsz is.
* Jobb kezéből eldobja a kunai-t Yoru felé, és bal kezéből átdobja a jobb-ba a másikat, ami még megmaradt.*
~ He he he...
* Majd amikor ismét odaért Yoru-hoz megint támadásba lendül. Bal kezével megtámasztja magát a földön, és két lábával egyszerre rúg Yoru mellkasa felé.*

// A kasza az most ott van melletted ugye. Jobb-ra, vagy balra?//

* A dupla helycsere jól sikerült, Aru második ütése tompa kongó hangot hallat, mint mikor egy üres hordó falát megütik egy darab vassal, ám miközben erre feleszmél a fiatal fiú, Yoru már a Kasza mellett áll. Állát kissi megdörzsölve lép a fegyver végére, mint a vadász a leterített vadra.
~ Túl gyors, vagy távol tartom, és akkor talán maximum Kotonnal tud harcolni, vagy nagyon közel csalom, és leverem a mosolyt az arcáról, mind a két verzió veszélyes mert gyors a kis lökött.
*Míg nyugodtan végigfut a gondolatmeneten, addig Aru egy elnagyzolt dobással egy kunait irányít felé.
- Ennyire sok a fölös fegyvered? *A felé tartó kunait, Yoru a báboknál használt chakrfonallal kényszeríti arra, hogy eltérve eredeti céljától a bózót felé haladjon tovább. A pár fokos eltérés annyit tett csak, hogy a tőr nem a mellkasába állt hanem a feje mellett elrepült jó messzire.
~ Lehet azt hiszi elhibázta, mókás lenne ha azt hinné nem tud célozni.
* Yoru arcán félmosoly jelenik meg miközben Aru támadásba lendül.
~Gyere csak! Doton: Shinju Zanshu no Jutsu! *Keze a köpeny alatt már fürgén jár, és mikor ifjú ellenlábasa a kezével a földön megtámaszkodva próbálja páros lábbal felrúgni a bábmestert. Az hanyag eleganciával annak kaszájával együtt a föld alá merül. Így a fiatal harcos rúgása pont a feje felett suhant el.
~ Jobb ha megmozgatom kicsit. Bábmester technika: Körmetszés!
*A föld alól a bábot irányító fiú fegyverét arra utasítja, hogy az négy kunait, különböző hosszasságú drótokon kieresszen miközben forog, így a pengék mint a körfűrész elkezdenek mindent apránként széttrancsírozni.

//kb 20 méter sugarú körben lecincálok mindent, persze vastagabb fák, és sziklák nem esnek áldozatul. Azokon a pengék gellert kapnak, így még egy hullám mozgás féle is adódik a pörgéshez. Nagyon mókás tud ám lenni.
Jut eszembe, a kaszád jól néz ki a föld alatt, lehet ott is hagyom //

Az eldobott kunai célja nem az volt, hogy megsértse Yoru-t. Hogyha nem merült volna le Yoru és a kunai a földre esett volna, akkor azt használta volna még a harcban. De mivel egyik feltétel sem vált valóra így a kunai-os terv most már teljesen hasztalan, és egy kunai-al kevesebb van. Ez rossz hír, mivel így már csak 4 kunai van, és 10 shuriken. No de sebaj. A támadás elől is könnyedén kitért egy egyszerű földbe merüléssel, majd rögtön egy támadással, mert hamar támad. Körfűrész szerű támadás. Veszélyes dolog ez közelről, de nem is áll Aru szándékában közelebb menni, vagy felé menni, mert kivágja a fát és annyi a fedezéknek. Nem, ő inkább ugyanazt teszi, mint Yoru vagyis a föld alá merül ő is, ott nem hat a kis fegyvere. A földben már érzi Yoru jelenlétét és ez fordítva is igaz. Nem harcolt még soha föld alatt és, hogy Yoru föld elemű chakrával rendelkezik, így nem is igazán tervezi. Nem elég, hogy a talpuk alatt is föld van, de még a fejük felett és nagyjából mindenhol. Ez sanszos. Valahogy ki kell onnan szedni. Klasszikus helyzet: támadás. Egy kicsit alább merül, majd visszajön és Yoru-ra támad a föld alól. Bal kezével megpróbálja elkapnia a lábát és kihajítani a földből.

*Yoru figyelmetlensége szinte nevetséges helyzetet okozott. Míg azzal volt elfoglalva, hogy Arut megcincálja bábjával, addig a leleményes fiatalember a föld alá is követte idősebb társát.
Aru, bábhasználó társa alá merült majd egy hihetetlen trükkel konkrétan kidobta Yorut a földből.
~ Francba a kis csávó megint kijátszott. De legalább bukta a kaszát, azt nem találja meg a föld alatt ha én nem hozom ki neki.
-Halál-sama! Gyere ki különben bentragadsz! - Doton Kotai chikyū (Tömör föld)! *Most nem kell titkolnia a tervet, a talaj felső rétegét akarja gránitkeménnyé formálni, amin a sima földbemerüléssel nem tud áthatolni egy ninja csak ha Doton elemű. És persze Yoru tudja jól, hogy bajtársa a tűzzel "cimborál". Kezét a földre téve impulzusszerűen áramoltatja a chakráját a talajba, melynek felszíne látható változásokon meg át, és a legfelső 10 centi rétegben betonkeménnyé kezd válni. Lassan alakul át a talaj de egyre nagyobb felületen, fél perc is beletelik kb mire egy körülbelül 10x10 méteres területet lefed a monolit lap.
//Természetesen addig folytatja csak a műveletet Yoru amíg Aru ki nem jön, vagy amíg el nem éri a fasort az Alapozás//
~ Gyere ki, had csapkodjalak meg kicsit.

Baku unalmában lement edzeni a tóhoz.
~Ideje lenne megtanulni 1 új jutsut.
Fél óra múlva a víznél hatalmas robbanások keletkeztek.Lihegve élvezte a lezúduló víz rohamát.
-Vajon hány fok lehet?
Mindenesetre ledobta felsőjét és úgy folytatta tovább az edzést.Kis idő múlva Baku fáradtan zuhant a vízbe. (természetesen direkt)
~Családom legtöbb tagja tűz, vagy szél elemű volt, de én miért lettem épp víz elemű?
Mikor a víz alá ért elmosolyodott.
~Áh igen!A víz mindig i vonzott.
Gyorsan kinyitotta szemét, fölugrott, s a szárazföldön nekikezdett újra az edzésnek.

* Vannak azok az unalmas szombati napok amikor nem lehet mit csinálni... Na ez is olyan volna. a város üres, nincs mit csinálni, és ilyenkor el kell menni valami mókát keresni.
~ Üres az egész hely, ebben a melegben nem is csoda hogy nem találni semmi érdekeset. Lusta népek ezek, bebújnak a lukaikba, és ott ülnek estéig amikor meg elmennek a kocsmákba, de addig talán nem süllyedtem még le. Szó ami szó, viszont tényleg meleg van.
* Akaratlanul is valahogy a kapu irányába vezette lépte a lányt, s nincs mit tenni, kint tényleg hűvös van, és talán akad valami szórakozás is. Ezzel csak egy picit gond van, mégpedig hogy szenvedélyesen utálja a természetet, nincsen jóban a fákkal, a bokorral az erdővel, arról nem is beszélve hogy tele van mindenfajta undorító bogarakkal meg rovarokkal a hely, nem muris. De néha kivételt is kell tenni, nem? 
~ De.
* Örülök hogy megvan az összhang. ~Én is ~ A mende monda amúgy is úgy szolja hogy elég sok ember szokott edzeni a Közelben lévő tisztásnál, így talán még akad valamilyen elfoglaltságra is. Elmegy, gyors szétcsap az ottaniak között, aztán mindenki hoz neki egy jégkrémet. Ilyen egyszerű a recept a boldogsághoz.
- A jégkrém ilyen napokon igazi kincs... Kár hogy a ősök nem adnak elég pénzt rá.
* Puffogot orra alá, miközben szeme pont az egyik közeli bódéhoz tévedt, ahol különböző pálcás jeges nyalánkságokat árultak. Szűk a pénz vagy sem, úgy döntött  hogy vesz magának egyet, és úgy indul neki a nem is olyan hosszú útnak. Legalább elfoglalja magát a dologgal, nem?
~ De! Irány a fagyis!
* Az út folytatódik a kapun kívül, ám immáron lényegesebben boldog Morival. A jégkrém sokat számít a morál fenntartásában. Úgy öt-húsz perc múlva valami tisztásszerűségre is lel, ahol valami hiperaktív gyerek szórakozik a víz mellett. Nem igazán érdekli a jelenet, de egészen kellemes idő van a tó közelében, így nekilódul a sétának, majd a tavacska mellett álló fapáros egyik ágára felugrik, és lógatja a lábát lefele, szót sem szólva, figyelve a vizet, miközben tovább nyalogatja a jégkrémet. 

/ Öltözéknek kb az van rajta mint a képen, és egy bő fekete sofőrsapka /