- Boncterembe? Ki beszélt itt egyáltalán boncolásról... Mindamellett ahhoz a család engedélye is kell, nem megy olyan könnyen.
* Jegyzi meg, majd azért a végén kicsit komorabban Zakura tekint, mert nem tetszik neki hogy Hullaként utal a Holttestre, addig legalábbis biztosan nem amíg Marou itt van a közelben, bár ha nem hallja akkor nincs gond. Száz szónak is egy a vége, a távozás mellett dönt, ám Kugo kézmozdulata arra utal hogy ne tegyen így. Nos, parancsolni nem fognak neki, s elhagyja a Konyhát gondolkodás nélkül ( Ám azért pár szót még hall a kérdés mibenlétéről). Nincs baja az együtt dolgozással, de nem kenyere másra figyelni, hiszen követett már utasításokat éppen elégszer, s most hogy szabad nem érdekli a dolog, így végül a Előtérrel kapcsolatban dönt, hogy megnézze a postaládát, s a cipőket. De mielőtt rátérne a lényegre, végre akad ideje kicsit jobban megszemlélni a folyosót, ami roppant ízlésesen van kidíszítve. Szívesen lakna itt, tetszik neki a hely hangulata, bár kis szépséghiba a fenti szobában rájuk várakozó holt. 
- Nagyszerű munkát végzett aki berendezte az előteret. 
- Igen, de mi sem bizonyítja jobban, hogy gazdag vagy szegény, a halál mindenkit megtalál. Nincs kibúvó a fekete kasza alól.
- Milyen bölcs vagy. 
- Egy Szerencsesütiből olvastam.
* Most hogy nincsenek Marou közelébe, megenged magának egy vigyort, bár nevetni semmiképpen sem fog, mert nem tenne jót az imázsnak ha kacagna. Könnyű elrontani a kiépített arculatot... De könnyebb kinyitni a postaládát, ami nincs különösebben megtöltve. 
- Két reklámpapír...
* Vet rájuk egy pillantást, de nem tartja túl érdekesnek őket, s visszakerülnek a helyükre. Következőkben egy gyors cipővizslatás követ, amire csak megrázza a fejét. 3 pár cipő, ebből egy pár poros, ám közel sem biztos hogy a Poros Kamié, vagy éppen Maroué. Zaku is hasonlóan cselekszik, majd tesz is egy megjegyzést, amit ismét csodálkozással fogad.
- Kis barátunk... Nehéz lenne Kamiként utalni az áldozatra? Arról nem is beszélve, hogy nem lehet tudni, a poros cipő kié is. Ne felejtsd el, hogy Marou tegnap utazott. Mindemellett a két nagy  biztosan egy személyhez tartozik, mert a méretük megegyezik. De hogy kié, a fene tudja...
* Pár pillanatra megrázza a fejét, majd visszatér a házba, és megtekinti a fogason lógó kabátot, s annak zsebeit. Ekkortájt bukkan(hat) fel Kugo, vagy talán korábban is itt volt, de válaszolni csak most fog, mert eddig mással volt elfoglalva.
- Két szórólap a Postaládában, nem tudom hogy tegnapiak-e, megkérdezem az őrt hogy látta-e hogy most reggel bedobják, vagy sem. A cipők között van egy porosabb, a másik két pár pedig egy méretben van, s makulátlan. 
* Miután befejezte az unott hangon való válaszolást, Zakura lesz figyelmes, aki ismét valamilyen jellegű magánakcióba kezd bele, ám nem dönt úgy hogy követi, mert egyenlőre inkább megnézi a cserepes növényt, hiszen az logikus rejtekhely lenne egy kulcsnak. Ha már kulcs, fél füllel odafigyel hogy miről is van szó, de sajnos nem tud hozzászólni a dologhoz, csak azt tudja hogy nem teljesen így működik. Így kezét a kardra helyezi, s megszólal egy pillanatra.
~ Kami? 
- Láttál már álkulcsot? Azért gyártják őket, hogy minden zárt ki lehessen vele nyitni, s nem külön készülnek egy ajtóhoz. Emellett minden lakatosnak van belőle pár darab, s még egy laikus is tud egyet készíteni, ha megvannak hozzá a szerszámai.
~ Ki gondolta hogy még hasznát fogom venni a vén Shirayui kovács szövegelésének, s ki gondolta volna hogy most. Furcsa a sors.
* A kérések listája folytatódik, majd ismét egy érdekes dolog jelenik meg, mégpedig a boncorvos. Erre ismét megrázza a fejét, s úgy dönt hogy immáron nem elég a szó, cselekedni is kell, így megvillant valami nagyon halvány mosolyt Zakura, üzenve valami olyasmit hogy feledkezzen el a Központról. 
- Majd akkor kell orvos, ha tudjuk hogy mi is van. Nameg, kétlem hogy néhány jött-ment ninja miatt mozgósítanának egy Medikus csapatot, hogy nézzenek rá egy holttestre, mikor éppen elegen haldokolhatnak most is. Inkább tedd magad hasznossá, és keresd a kulcsot Kamin kívül. 
- Rajtam kívül?
- Másik Kami. 
* Az utolsó megjegyzés ellen viszont nem tud mit mondani, érdemes lenne vetni egy pár pillantást a holtra, így csak bólint egyet, majd szűkszavúan hozzáfűz valamit.
- Rendben, de előtte még nézzünk körbe itt. * Majd az őrre tekint * - Nem látta véletlenül, hogy a postába dobott szórólapok most kerültek-e oda, vagy régebb óta ott vannak?

*Hát, hallottak egy-két dolgot, köszöni szépen, itt az ideje a Szíeszáj Karakura című egyfelvonásos vígjátéknak. Úgy tűnik, az első szakaszban mindhárman kiválasztották maguknak a személyes vesszőparipájukat - kérdés, melyiküké bizonyul hasznosnak a későbbiek folyamán -, és eszerint is látnak neki a körbeszaglászásnak.
Abból ítélve, amit kívülről elkap, Ai újfent megmosta Zakuro fejét az érzéketlenségéért, nagyon helyes. Egy nyomozó ne legyen törtető tapló, aki átgázol minden neki nem tetsző részleten plusz az ügy résztvevőin is, utóbbit csak úgy megszokásból. Sajnos zaku igenis az, legalábbis az ő nézetei szerint. Csak jót fog tenni neki, ha a lányka rágja a fülét időről időre.*
- Kösz.
*Nem túl bőbeszédű hálákodás az infókért, amiket Aitól kap, de hát azok se áradnak rá. Hmm... Különben is körbe akart nézni maga is. Természetesen ő is a saját elképzelései szerint: először is egyszerűen körbebámul, olyan tárgyakat keresve, amik potenciális gyilkos fegyverek lehetnek: bármik, amikről ránézésre feltételezné az ember, hogy meg lehet ölni velük valakit, akár agyoncsapni, akár megfojtani, akár valahogy egészen máshogy. Ő is végigböngészi a postaláda és a cipősszekrény környékét az eddig alkalmazott félig alvó stílusban... Még jó, hogy megtette. Ami a lány ötletét illeti a szórólapokkal, az okos volt, de a cipőkről pontatlanul tájékoztatta. Nem a különálló pár volt poros, hanem a két egyforma közül az egyik. Ki tudja, mi lehet fontos, így hát jobb, ha mindent pontosan tudnak...
Mindeközben a másik kettő - három? - a kulcs ügyéről vitázik. Teljes baromság, ami őt illeti. Zakuro pedig újfent megkapja a magáét, szinte már sajnálatra méltó. Nem semmi, ha az ember fiát már az élettelen tárgyak is kioktatják, pláne, ha teljes joggal.*
- Ehhez még hozzáfűzném - *szól oda mintegy mellékesen az ajtóból.* -, hogy egyáltalán nem biztos, hogy csak egy kulcs létezik. Nem kell ősténynek venni mindent, amit egyetlen tanú állít...
*Szíve szerint gyanúsítottat mondana, mert hát Marou tulajdonképpen az is, de neki is megfordul a fejében, hogy esetleg behallatszik a konyhába, amit mond.*
- Egyébként meg végső soron tökmindegy. Pont a kulcs az, amihez kismillió módon hozzájuthatott volna bárki. - *halk nyikordulás hallatszik be, ahogy kitárja a szekrény ajtaját, aztán abban és a gondolataiban elmerülve folytatja.* - Különben is fölösleges itt lent keresgélni. Vagy Kaminál lesz, vagy nem is lesz itt egyáltalán. Így logikus...
*De Zaku pesze nem hajlandó leállni. Továbbra is ontja magából a rendelkezéseket, amik a zsoldossrác szerint valahol az abszurd és a mezei ostobaság között ingadoznak teljes pártatlansággal. Szerencsére a lánykára számíthat, ha semlegesíteni kell túlpörgő csapattársukat.*
- Arról nem is beszélve, hogy a Hokage sokminden, de nem hülye. - *szól közbe visszabattyogván a megszemlélt objektumoktól teljes nyugalommal.* - Ha ki akart volna küldeni egy orvost, rég megtette volna, és nem három golyófogó Genint szalajt a tett helyszínére.
*Az egészet még megtoldja egy éppen csak sejthető grimasszal, miközben kényelmesen elballag a huzakodók mellett. Ha minden igaz, még hallja az őr válaszát, mikor benyit a szobába, ahol a holttestet megtalálták.*

-Senkítől – feleli a nő, a kulcsra vonatkozó kérdésre.
*Majd hallgatott. Nem szólt semmit a csapat legújabb elméletéhez, csak csendben ült és bámult maga elé. Még hogy lenyelte a kulcsot.. Nevetségesnek tartotta már csak a feltételezést is, de nevetni nem volt kedve. Ő tudta jól, hogy Kami, biztosan nem nyelte le a kulcsot. De nem szól bele, vizsgálják csak meg, ha akarják. Aztán ahogy ott ült, és csak nézett előre, felfedezte a csapat legújabb tagját is, aki most lépett be a házba. Merthogy Tachi csak most lépett be a házba, mivel eddig nem volt leírva, hogy a kutya is bejött. Ami meg nincs leírva, azt kérem, nem veszem figyelembe.
- Na, azt már nem. – kiállt fel Marou, és a kutyára mutatva az őrhöz fordul – Kérem, vigye ki innen azonnal azt a kutyát, s figyeljen arra, hogy ne tegye be megint a lábát.
* S ahogy azt a ház úrnője óhajtotta, a kutya, Tachi, nyomban elhagyta a lakást, az őr kíséretében. Egy papírgalacsin, aprópénz, és egy zsebkendő, ezt találta a csapat egyetlen lány tagja a kabát zsebében. Ha a galacsint kihajtogatod, hamar rájössz, hogy a közelben lévő, híres, előkelő, és roppant mód drága Daikichi étteremből származik.
- Nem, tudtommal nem volt semmi, ami gátolta volna, hogy kitegye a lábát a házból. - jött időközben a válasz, Zakuro újabb kérdésére.
*Az előtérben lévő, érdekesnek mondható párcsevejnek, az őr is szem és fültanúja volt. Végighallgatta mindhárom fél elméletét, feltételezéseit, egyesek kioktatatását, de válaszolni nem válaszolt még. Előbb megvárta, hogy mindenki befejezze, s majd aztán válaszol egyszerre mindenkinek.
- Akkor, ha nem bánják, válaszolnék mindannyiuk kérdésére. Ami a szórólapokat illeti – fordul Ai felé elsőként – azok ma kerültek ide. Nem sokkal azután, hogy megérkeztek. Egy fiatal srác hozta őket, alig lehetett 10, talán 12 éves. Aztán az állkulcs, ahogy azt a „társuk” is mondta, nem egy-egy ajtóra gyártják őket. Például ezzel itt – mondja, és elővesz egy ezüstszínű állkulcsot – az egész utca, összes ajtaját feltörhetném, anélkül, hogy bármi nyoma is maradna. Nem beszélve arról, hogy nincsenek számon tartva ezek a kulcsok. De ha számon is lennének tartva, lehetetlen lenne kideríteni, hogy melyikkel nyitották ki az ajtót. Már ha tényleg használtak itt ilyet. – elteszi a kulcsot, aztán folytatja – Igen, jó is, hogy említették az orvos csapatot. – mellényéből elővesz egy narancssárga mappát és átnyújtja – Az orvos csoport jelentése van benne. Maguk előtt ugyanis már itt jártak. Ebben szinte megtalálnak mindent, sokat segíthet maguknak esetleges elméletek kizárásában, vagy megerősítésében. Ellenben valamit nem értek – mondja, és Zakuro felé fordul – mit ért azalatt, hogy miféle fémdarab található az áldozat szervezetében? És milyen apró fémtárgyakat akar keresni és beazonosítani?
*A szoba, jóval nagyobb helyiség volt, mint a konyha. Nem csak egy egyszerű szoba volt. A zárt erkélyes hálószobát úgy rendezték be, mint egy nappalit. A falak ezüstszínűek, a mennyezet smaragdzöld volt. Az ablakon modern mintás, ezüst-zöld függöny. A szintén szürke selyemtakaróval borított heverőn sok arany és smaragdzöld színű párna. Jobbra a bejárattól, magas antik diófa szekreter és fiókos szekrény. A szoba közepén, antik diófából készített székek, és egy alacsony üvegasztal, ami a heverő előtt helyezkedett. Az alacsony üvegasztalon fehér színű hamutartó, tele cigarettacsikkel. Az üvegasztaltól nem messze huszonhét év körüli fiatal nő teste hevert a földön. A haja szőke, az arca finom vonású, szinte festetlen. Csinos, sóvár, talán kissé butácska arc. A nyakán alvadt vér. Jobb kezének ujjai egy kés köré fonódtak. A nő egyszerű, magas nyakú, sötétzöld ruhát viselt.
/Írjátok le, mit akartok megnézni, mert csak arról fogtok leírást kapni. /

U.i.:
Az orvosi dokumentumba szereplő adatok:
Név: Yihatsu Kami
Kor: 27 éves
Nem: Nő
Halál oka: Mély vágott seb a nyakán, kivérzés, szint azonnali halál.
Halál időpontja: 9:30 környékén
Egyéb sérülés: Nincs
Egyéb információ: A nő szervezetében nem volt nyoma bármiféle gyógyszerkészítménynek, illetve alkholnak.

*Lassan végeznek a ház átvizsgálásával. Tachi is megérkezik az udvarról, ahol addig szaglászgatott. Sajna azonnal ki is küldik.
- De kérem, hölgyem! Megnyugtathatom, teljesen szobatiszta...
*Sajnos nem volt mit tenni. De, előkerült egy mappa is, ami tartalmazza a korábban itt járt orvosi csapat jelentését.
- Ni csak Kugo! Úgy néz ki, a megérzéseid nem csaltak meg.
*Arcán magabiztos mosollyal kezdte el olvasni a jelentést. Pont amire számított.
~9:30, érdekes. A halál vagy hétvégén történt, vagy ez a Kami aznap nem ment be dolgozni. Tényleg...
- Megkérdezhetem, mi volt Kami munkája? Illetve térjen ki kérem a napirendjére is. Ha figyelembe vesszük a halál időpontját, ez fontos támpont lehet.
*Odaadta a mappát a többieknek, majd elkérte a számlát Ai-tól.
- Mit találtál?
* Arra volt kíváncsi, van e bármi, ami arra utal, melyik nap kereste fel az áldozat azt a bizonyos éttermet.
- Lenne még egy kérdésem: kint, a cipőszekrényben van három pár cipő. Kettő tiszta, egy poros. Kettő egyforma méretű ezek közül. Meg tudná mondani, melyik kihez tartozik.
*Az álkulcsos témát illetően: úgy néz ki, ha használtak is álkulcsot, azt már nem fogják tudni kideríteni. De az őr is értetlenkedett egy kicsit.
- Nos, ahogy hallotta, lehet, hogy az áldozat lenyelte a kulcsot. Nem szeretnék fölöslegesen időt fecsérelni, amikor a kulcsot keresem.
*Dolguk végeztével megérkeztek a tett helyszínéhez. Nyomasztó látvány volt, annyi szent. De ahogy beléptek a szobába, és megpillantották a holttestet, Zaku kimondja, amit abban a pillanatban valószínűleg mindenki gondol:
- Ezt kinyírták.
*Meg sem várta, mit válaszolnak a többiek, egyszerűen kiviharzott a szobából. Leszaladt a lépcsőn, majd megfordult. Lassan, lehangoló testtartással ballagott fel a lépcsőn, miközben a jobb kezében a kardját fogta. Kinyitotta az ajtót, beballagott, majd becsukta. Megállt a szoba közepén, egy méterrel a test mellett, majd megfogta a kardját, és a nyakától 10 centire meglendítette. Majd a nagy büdös semmitől megszédült, és összeesett. Na persze, ez csak színjáték, a lényeg:
- Ti el tudtok képzelni egy ilyen öngyilkosságot. Túl...színpadias. Nem hinném, hogy az áldozat ennyire alapos lett volna.
* Amint végzett a mondandójával, elkezdett a szobában kutakodni. Elsőnek megvizsgálta a holttestet, majd az asztalt vette kezelésbe, hátha van rajta valami érdekes. Amint ezzel végzett, jöhetett maga a heverő. Igyekezett minden részletre odafigyelni, de legfőképpen a kulcsot kereste.

* Kapnak pár dologra választ, s kérdés is merül fel megint, de ez már nem is meglepetés. Kicsit olyan ez az egész, mintha minden tényező egyre inkább arra mutatna hogy öngyilkosságról van szó, mégis egyre inkább lebegne a gyanúja a gyilkosságnak. Ilyen ez a kriminológia.
- Egy Galacsin.
* Jelentette ki, miközben kibontotta, s beletekintett hogy tud-e valami érdekeset a papíron keresztül meg. Tényleg jó lenne tudni, hogy étkezett-e a gyilkosság napján a városban Kami, ha egyáltalán Kamié a darab. Közben egy orvosi lelet is előkerül, melyet kissé megvizsgálva, feljegyez pár információt magának.
~Kivérzés, és további sérülésnek nincsen nyoma. Ez erősen arra utal, hogy nem lehetett szó dulakodásról, vagy hasonlókról...
- Az alkohol, és gyógyszerkészítmények teljes hiánya arra utal, hogy valami óriási érzelmi atrocitás érhette Kamit, hogy végzett magával, már ha így történt... Mindemellett a nyomozásnak nem az a célja, hogy gyilkost keressünk, hanem az hogy megbizonyosodjunk arról, hogy öngyilkosságról van-e szó, s így ha megtudjuk mi okozhatta az érzelemkitörést, lezártnak tekinthető az ügy, már ha nem merülnek fel olyan tények, melyek kizárják a saját kezű halált.
* A megjegyzés résszint magának, résszint mindenkinek szólt. Eddig úgy vélte, hogy van reális esélye a gyilkosságnak, ám a mostani részleteket egyértelműen azt lehet levonni, hogy itt nem lehet szó semmilyen gyilokról ( Ám a lappangó hiányérzet továbbra is jelen van ). Száz szónak is egy a vége, kicsit most békén hagyja a hallt, s követi Kugot az emeletre, ahol is végre lehetősége van megszemlélni a halottat, ám előtte megnézi a zárat, hogy van-e rajta nyoma valamilyen dulakodásnak, vagy hogy éppenséggel benne van-e a kulcs. Hogy ezzel végzett közelebb lépett a halotthoz, majd vetett rá két pillantást, s vele egyhuzamban le is reagálta Zaku immáron megszokott szeleburdiságát.
- Bolond vagy már megint. ~ Fura egy fazon, az már szent ~ Az öngyilkosság pont erről szól. Figyelemfelhívás, és üzenetküldés. Aki végez magával, úgy teszi hogy megtalálják, mert szeretné hogy sokkolja a személyt aki rátalál... Avagy pont színpadias.
* Olyan ez, mint az erét elmetsző személy, ki a fürdőkádban ülve vérezteti ki magát, hiszen a meleg víztől gyorsabban árad ki a testből a vér, s a groteszk látvány minden bizonnyal sokkolja a személyt aki rátalál, megadva a lehetőséget egy végső figyelemfelhívásra, ám ekkorra már túl késő.
- Ám valami érdekeserre felhívtad a figyelmet. A halál színpadias ahogy kéne lennie, de akkor mégis miért zárta magára az ajtót? Ha valakinek üzenni akart, akkor nem zárná magára a szobát, hiszen azt szeretné hogy minél hamarabb megtalálják. S mivel alkoholról, vagy drogokról sem lehetett szó a zavartság kizárva... Talán nem szeretett volna végezni magával, csak félúton döntötte el hogy így tesz?
* A halott mellé leguggolva a szemeit vizsgálja meg egy kissé, egész pontosan az érdekli hogy van-e esetleg valamilyen smink elmosódás, vagy talán könny nyom. Ha nem talál nyomot sírásra, undorító vagy sem, de megszagolja a szem melletti régiót, mi több ha kell meg is nyalja. A könnyek sok dolgot megmutathatnak, s ha öngyilkosságról van szó, akkor ott kell lenniük. Persze ez nem zárja ki a gyilkosságot továbbra sem, de ha nincs könny, akkor erősen utal arra. Következőnek a kést vizsgálja meg, egy kendőt elővéve megnézi hogy a halott mennyire szorítja, vagy engedi el. A hullamerevség fontos kiindulópont, s a halál után ritkán szorul az ember keze rá egy tárgyra.

*A Zaku-Tachi páros általa hasznosabbnak ítélt tagját rögtön ki is tessékelik, na szép. Szobatiszta vagy nem szobatiszta, jó szimatú nyomozótól estek most el... Sajnálatosak ezek az "emberi jogok" vagy mik, amik alapján Marou kidobhatja a kutyát, igazán megnehezítik a dolgukat.
Na de ezt lereagálva: igazán nem panaszkodhatnak, zúdulnak rájuk az infók, hogy több se kelll. Az orvosi aktával például még őt is vissza lehet csalogatni a tetthelyszínről.*
~ Megérzés, megérzés... Józan ész, te ló.
*Még az Ai által talált szórólaphoz is van szerrencséje, mielőtt átfutja az anyagot. Hmmh... Dulakodásra utaló nyom nincs, narkotikum nincs. "Kivérzés, szinte azonnali halál"... Hát, nem hangzik szépen, annyi szent. Legalább egy főeret eltalált, akárki is tette, még mindig jobb így, mintha egy félrecsúszott döfés után a saját vérébe fulladt volna a nő...
Mikor végez, hagyja, hogy Ai kiselőadsást tartson, Zaku rambózzon és újra meg újra demonstrálja, mekkora alfa és vezető is ő, a srác a maga részéről újra felbattyog az emeleti hálóba. Igazán csúnya látvány... Bizonyára véres is. Tényleg, hogy is van az a vérfolt? Az az első dolog, amit megszemlél, hogy mi van a vérmocsokkal a holttest alatt. Int ontották ki, van valami vonszolásnyom, esetleg teljesen hiányzik? A körülmények után már az utóbbin sem lepődne meg, annyira...
A gondolatmenetét a beviharzó Zaku akasztja meg, akiről annyit se regisztrált, hogy korábban kiment. A szabadelőadása kétségtelenül szórakoztatja, de amiket utána mond, azokkal törődni sem érdemes, meg is kapja a magáét csapatuk hölgytagjától.
De csak hogy aztán ő is olyan következtetésekkel álljon elő, amiktől a zsoldossrácnak égnek áll a haja.*
- Marhaság! És talán az erkélyen át mászott ki a konyhakésért? - *meglepően kétségbesett képpel csóvalja meg a fejét, atekinteében pedig hitetlenkedés csillan.* - Mi van, tényleg nem látjátok, mennyire abszurd ez az egész? - *az ő számára kismillió apróság üvölt ki a részletekből, amikre még nincs indok... Ő pedig legfeljebb az emberi ostobaságra tudna hivatkozni, na de ilyen mértékűre?! Eh... Inkább kapkodós magyarázatba fog, hogy a másik kettő is értse, mire gondol.* - Tegyük fel hogy öngyilkos akar lenni, rendben... Magához veszi a legnagyobb, legrondább és valószínűleg legélesebb kést a házban, eddig jó. Aztán viszont feljön ide, magára zárja a szobát, nem hagy búcsúlevelet és nyakon döfi magát a szoba közepén állva?! Mégis ki a fene lenne így öngyilkos?! Akkor viszont, ha gyilkosság volt... Miért próbálták öngyilkosságnak beállítani, ha ennyire elemi részleteket nem vettek figyelembe?
*Kissé felspannolja magát, mire idáig ér - érzékenyen érinti, ha valamit ennyire nem ért -, úgyhogy vesz két mély levegőt, mire újra visszanyeri a szokott egykedvű nyugalmát.*
- Na jó... Kezdjük az elején. Miért nyakon? Ha öngyilkos lett volna ezzel a késsel, elvágja a csuklóit, esetleg egy romantikus pillanatában a szívébe döfi. Különben is romantikus lehetett egy kicsit, ha jól gondolom... És ha megölik, így kellett volna, szívbe... - *a szeme zölden villan, ahogy hirtelen támad egy ötlete. Gyorsan lehajol a testhez és közelebbről is szemügyre veszi a sebet. Arra kíváncsi, hogy a nő torka is át lett-e szúrva, megsérült-e a légcsöve, avagy csak a nyaka? Valószínűleg ért annyit az anantómiához, hogy megállapítsa. És ha igen, felpattan és kirohan az erkélyre, kihajol és körbebámul. Nemcsak az érdekli, mire lehet rálátni a szomszédokból, az is, mennyire lehet rálátni magára a házra bármilyen irányba... Illetve mi lehet hallótváloságon belül. Ugyanis ebben az esetben az az előny ugrik be neki, ami már korábban is: tudniilik az áldozat nem tud kiáltani. De ha az ajtó zárva volt, csak az erkély maradt, amerre eredményesen terjedhetnek a hangok, már ha arrafelé nyílt út volt a külvilág felé... És mi van, ha arról jött be a gyilkos?
Amennyiben azonban nincs igaza a sebbel... Hát, az pech. Az pech...*

- Hegedűtanár volt. Gyerekeket tanított hegedűn játszani, mint magántanár. A napirendjéről nem tudok semmit mondani. Változó volt. S különben sem tartozott nekem elszámolással, hogy mikor hova ment. – felelte, és elhallgatott. Hallgatott egészen addig, amíg nem érkezett az újabb kérdés –A kisebb méretű az enyém, a két egyforma pedig a Kamié.
*Az őr értetlenkedve hallgatta Zakuro szavait. Elképzelése sem volt róla, hogy mire gondolhatott a fiú. Egy lenyelt kulcstól nem változik a szervezetben található fémek száma, sem értéke.
- Nos, azt hiszem erre nem lesz szükségük. Az orvos csoport nyilván "átvilágította" a testet, ha találtak volna bármi szokatlant, mondjuk egy kulcsot a gyomorban, akkor az ott lenne a papíron. – mondta, majd a csapattal ellentétben, a kijárat felé indult.
*Ahogy az szinte várható volt, a kulcsnak hűlt helye. Nincs a zárban, sem a földön az ajtó környékén. De ha kulcsot nem is talált Ai, annak nyomát, hogy betörték az ajtót, már sokkal inkább. Nem csak a zár nyelve, de az ajtókereten lévő kis fémlap, ahova egyébként a zár nyelve csúszna, is el volt görbülve. Valamint, a fémlapot tartó két csavar is jobban kiállt a kelleténél. Ettől az apró kártól eltekintve, a szoba tiszta, és rendezett volt, nem utalt semmi dulakodásra. Csak ne lenne ott a holtest, s az a rengeteg vér. Mert bizony volt belőle. Vér borította a nőt, a ruháját, és a szőnyeget. A puha selyemből készült fehér ing, most alvadt vértől volt foltokban kemény, szilárd, elszíneződött. Akárcsak a szőnyeg a holtest körül, ahol a vér körbeölelve a testet, sötétvörösre festette. Nincs nyoma hurcolásnak, így ha lehet hinni a vérfoltnak, ebben a szobában vesztette életét a fiatal nő. Arcán nem volt smink, szemei sem voltak kifestve, így nem jelentett semmit, hogy sírásnak nem volt szemmel látható nyoma. Hogy sírt-e, az csak a szaglás és nyalás után derült ki, amikor is sós ízt érezhetett, az elődjénél sokkal erősebb gyomrú leányzó. A gyilkos fegyver, a nő jobb kezében volt, hegyével a kisujj felé nézve, hüvelykujjal a markolat alját érintve. Az ujjak lazán fonódtak a tárgy köré, szinte nem is tartották. A kés, ahogy az sejthető is, véres volt. Ellenben Kami keze tiszta volt. Szintúgy a bal keze is. A nyakon lévő vágás, ahogy az orvosi feljegyzésben is szerepelt, mély volt, de csak épp annyira, hogy ne lehessen eldönteni, hogy a nő tette, vagy valaki más. A halált a vérzés okozta, mivel a vágás elért egy ütőeret. Ami viszont egyértelmű, és nem kell hozzá orvosi tanulmány és végzettség, hogy a vágás jobbról, bal felé haladt, kissé felfelé görbülve. A zárt erkélyen lévő ablakok, csakúgy, mint az összes ablak a házban, csak és kizárólag belül volt nyitható és zárható. Az erkély a hátsó udvarra nézett. Merthogy egy udvar is tartozott a házhoz. Az aprócska területet barnára festett, két méter magas deszkakerítéssel vették körbe. Az udvaron egy öreg cseresznyefa állt, alatta egy fehér kerti asztallal, hozzávaló székekkel, amik szintén fehérek voltak. Hogy pontosabb legyen, négy székről van szó. De nem csak az udvarra lehetett rálátni onnan, hanem jó néhány házra is, amik körülötte helyezkedtek el. De hogy azokból a házakból, mi minden látható a szobából, nehéz lenne megmondani. A szoba ablakai nem túl nagyok, a függönyök is elég sötétek. Ha valamit mégis látni lehetne, az maximum a kiszűrődő fény. Az asztalon, a már korábban említett hamutartón és a benne lévő cigarettacsikkeken kívül semmi sem található. A heverő átkutatása sem hozott nagyobb sikert. Azon kívül, hogy kiderült milyen rendkívül is kényelmes a heverő, puhák a párnák, és milyen finom anyag is a selyem, semmi más említésre méltó dolog nem volt.

*Egész hangulatos kis szobába érkezett meg a társaság. Az ember már-már szívesen élné le itt utolsó perceit...na persze sokkal békésebb körülmények között. De sajnos a kanapé közelében semmi gyanús jelet nem lehetett találni.
~Gyanús jelből bőven van elég. Nekünk tények kellenek. Gyanús tények. Talán ha összeraknánk a gyanús jeleket...
*Ai ezalatt a hullát vette kezelésbe, Kugo pedig az erkélyen vizsgálódott. Zaku továbbra is a kulcsot kereste, ezúttal a szekrény, és a többi bútor környékén. Nem nagyon várt semmi eredményt, sőt jobb, ha meg sem találja. Az csak bebizonyítja: gyilkosság történt. Bár, ahogy a zár kinéz, talán mégse. De azt nyilván akkor tették vele, amikor az áldozat barátja felfedezte a zárt ajtót. Bár erről az egész zára dologról Zaku semmit sem tud, mert nem nézte meg.
//Fölösleges agytekergetés //
*Miután végzett a többi hely átfésülésével, úgy döntött, ideje összegezni az eddigieket. Bár a csapatösszhang nem volt valami jó, de talán ha egy kicsit igyekeznek is, sikerülhet egyesített erővel dolgozni az ügyön. Ki is ment az erkélyre Kugohoz, hogy megnézze, nincs e ott az a bizonyos kulcs. Ócska ürügy persze, mert ha ott lett volna, Kugo is észrevette volna, az udvaron pedig Tachi mostanra már biztos megtalálta. Szegény kilométerhiányos ebnek úgysincs most jobb dolga, mint fel-alá rohangálni.
- Találtál valami érdekeset.
*Ő maga szépen elregéli neki, mit talált (azokról is beszámol, amit ebben a körben fedezett fel), majd figyelemmel követi, ha Kugonak van esetleg bármi következtetése.
- Rendben. Akkor szerintem nézzük meg, mit sikerült a holttestről kideríteni.
*Visszamegy Ai-hoz. Ha Kugo akarja, akkor követi, ha nem hát nem. Ha Ai esetleg már máshol áskálódna, Zaku követi.
- A heverő és az asztal tiszta, a többi bútor körül pedi...(ide jönnek a mostani körben felfedezett esetleges érdekességek). A kulcs pedig...(újabb e-köri eredmények). Na persze, Tachival könnyebb lenne ilyesféle dolgokat keresgélni. Veled mi a helyzet?
*Meghallgatja Ai mondandóját.
- Rendben.
~Vannak már biztos támaszaink. Megvizsgáltuk a helyszínt, és vannak gyanús elemek is. A többiek is sejtenek valamit. Nincs más hátra.
- Talán kiderülhet még valami, ha összegezzük az eddig megszerzett információkat, és megpróbálunk belőlük egységes képet alkotni. Elvégre ha csak megállás nélkül szedjük össze az adatokat, azzal nem megyünk semmire.
*Ha a többiek is beleegyeznek, javaslatot tesz arra, hogy mostantól mindenki gondolkodjon hangosan. Meglepően gyenge próbálkozás a csapatmunka kialakítására. De talán beválik. Elvégre mindhárman különböző részleteket figyeltek meg, és mindannyian ugyanarra az eleve ismert következtetésre jutpttak: ez az ügy bűzlik. De ha ez az ügy több irányból bűzlik, akkor biztos lennie kell valaminek.
//Vagy csak Zaku fantáziája kezd elszabadulni//
*Valaminek, ami elkerülte a figyelmüket. Valaminek, ami összefügg a korábbi furcsaságokkal. Valaminek, amivel egész képet alkothatnak. És ő...nem is, ŐK meg fogják ezt találni.

/ Zaku, az előző-köri eredményeidet hasznosítsd ne a jövendőbelit, mert én még annyit se tudok reagálni a dolgaidra, mint amit te írtál róla "(újabb e-köri eredmények ). /

* Az ajtós próbálkozás eredményekhez vezet, a kulcs ugyan hiányzik, de a betörés nyoma látható rajta. Ez nem olyan lényeges, de később érdemes lesz meggyőződni róla, hogy csak egyszer lett betörve, vagy kétszer. Irány megszemlélni a holtestet, s reagálni Zaku egy megjegyzésére, ám mostani elmélete nem-tetszést váltott ki a csapat egyik tagjától. Természeténél fogva nem szereti az ilyesmit, így azonnal felhördül a dologra, s reagál is a saját verziójával.
- Ostoba vagy. * Jelenti ki egykedvűen, miközben egy pillanatra egy fintor átfut az arcán * - Egy hölgyről beszélünk, aki egyedül volt itthon egy héten keresztül, ráadásul a kertvárosi régióban. Hallani pletykákat olyan alakokról, akik egyedül élő nők házába betörnek, megerőszakolják őket, és szépen távoznak... Nos jobb esetben, mert a rosszabbik során meg is gyilkolják őket. Persze ez csak a durvábbik verzió, egy szimpla betörő ellen is nagyon hasznos fegyver lehet egy Konyhakés. Óh és emellett... Én nem alszom fegyver nélkül, gondolom te sem. Ő miért tenné ha egyedül van itthon?
* A további felvetésekre csak bólint, majd miután a férfi befejezte, ő is hozzáteszi magáért az elméletekhez.
- Aki biztosra akar menni, nem fogja elvágni a csuklóját, mert lassú, és nem mindig jön be. A szív viszont nagyon fájdalmas... Ellenben Kami egy nemesi családból való, lehet gyermekkorában megtanították neki a Jigai szertartását, mely pontosan így megy végbe. NYaki artériák elmetszése sebesen, egy gyors, biztos, és rövid fájdalmakkal járó halálhoz.
~ Nekem is megtanítottak a Jigait régen, majdnem használtam is... Boldog vagyok, hogy nem azt a kiutat választottam.
* Most hogy becsületét megvédte, s reagált a szükséges dolgokra nekiáll teendőinek végrehajtásának, melynek első lépcsője megnézni, hogy vajon Kami könnyezett-e. Sminkfoltok nem mosódtak el... Ez biztosan arra utal hogy nem várhatott este komolyabb vendégeket, bár az sem tuti, hogy egy vendégért kifestette volna magát. Nincs mese, meg kell bizonyosodni róla hogy volt-e könny, s ehhez a kevésbé gusztusos megoldások is szükségesek, mert azért valljuk be, senkinek sem a kedvenc mulatsága a holtak nyaldosása... Na jó, van akinek igen, de neki egyáltalán nem.
~ Hideg... És sós.
* Ez kielégítő válasz, s bár közel áll ahhoz hogy hánynia kelljen, talán most még éppen ki fogja bírni anélkül hogy ki is jöjjön valami. Annyi szent, hogy a szeme azért egy pillanatra bekönnyesedik a hányingertől, amit gyorsan ki is töröl. Jöhet a következő megálló, ami nem más mint a hölgyemény kacsójának megvizsgálása. Az ujjak gyengéden fonódtak a kés köré, mely egyértelműen arra utalt hogy nem állt be a hullamerevség, s így könnyen lehet hogy csak később került a kezébe a kés. Ha az ember komoly fájdalmakon megy keresztül, gyakran szorít valamilyen tárgyat, vagy hasonlót, s így nem lehetetlen hogy a kés kézben maradt volna az elvágott torok esetén. Az más kérdés, hogy halál után az izmok elernyednek, de az elernyedés során is valamilyen gyengébb szorításnak kellett volna logikusnak lennie, s ez jó táptalajt ad a kételkedésnek, mert könnyen lehet hogy utólagosan került oda a tárgy. Ezt erősíti tovább hogy Kami keze nem véres, ami elég meglepő tény. Ez gyanús, ráadásul roppantul az. Itt az idő jegyzeteli minden fontos infót, az ajtótól kezdve a késig!
- Kami, ha elvágunk egy torkot, véres lesz a kezünk?
- A nyaki ütőér nagyon sebesen spriccel hatalmas mennyiségű vért. Ha értesz a vágáshoz, lehet hogy nem leszel véres. De ha laikus vagy... Akkor vörösleni fog a kéz. * Pillanatra elhallgat, majd ismét megszólal *  A kés tartása is elég meglepő, akkor tartunk így egy fegyver ha mást akarunk vele megvágni, nem pedig ha  magunkat... Kicsit nyakatekert így a mozdulat, és nem biztos hogy szépen lehet vele elmetszeni a saját torkodat.
- Értem...
* Kicsit elgondolkodik a dolgon, majd végül megvonja a vállát. Ez vert egy-két szöget az öngyilkosság koporsójába, de nem eleget ahhoz hogy el lehessen vetni. Csak a kéz szorítása az ami utalhat valamire, de korán van ahhoz, hogy emiatt elkezdjünk összefüggéseket keresni. Nos, hova tovább, hova tovább érdemes megnézni a csikkes asztalt, amit ugyan Zaku már megvizsgált, de egy tényezőt még érdemes megtekinteni. Fel is emelkedik, majd az asztalhoz lép, és kiborítja a csikkeket, hogy megtekintse, akad-e benne olyan, ami nem egy márkából való. Valószínűleg a szoba rendességét tekintve Kami, 2-3 naponta kidobta a csikkeket, de ha akad benne olyan ami nem az övé, utalhat arra hogy volt látogató a napokban. Ekkortájt toppan hozzá Zaku, aki információkat oszt meg vele, amire csak hümmög kettőt, míg végül jön a kérdés.
- Kami halála előtt sírt, nem véres a keze, a kést nem szorítja, s a penge tartása kissé nyakatekert. Ezt kivéve nem tudni sokat, de ezek a tényezők utalhatnak arra, hogy talán mégsem öngyilkosságról beszélünk. Pláne a szorítás hiánya.
* Közben úgy dönt hogy ő is vet egy pillantás a szekrényekre, hátha akad benne valamilyen levél fenyegetésekről, vagy hasonlók. Eközben Zaku az együttműködésre sarkallja őket, ezt egy sóhajjal lereagálja, majd valamit motyog.
- Amíg nem ismerjük a teljes képet minek összegezni, van még szoba bőven, s akad még mit megvizsgálni. Ha túl korán ugrunk konklúzióra, akkor csak megzavarjuk vele magunkat.

*Halkan felmordul, ahogy Ai védekezését hallgatja.*
- Komolyan gondolod, hogy egy alkar hosszúságú csontozókést tartogatott a párnája alatt? Egyébként pedig... - *rázza meg a fejét rosszkedvűen.* - ha egy ilyen alakról akár csak pletykálnának is a környéken, biztos vagyok benne, hogy már hallottuk volna. Ha rutinmelóról van szó, egyetlen rohadt falu ANBU-ja se aprózza el a dolgot. - *mormogja, miközben alig észrevehető árny fut át az arcán, ahogy eszébe jut klántagjaira rohanó Kiri-ANBU-k képe. Nem, ha valami nem igényel nagy kreativitást, azt a maszkosok bizton elintézik.
Az ötlete viszont kisebb nehézségekbe ütközik. Először is kénytelen megvizsgálni az ablak zárját, nem volt-e esetleg feltörve vagy valahogy manipulálva. Ha nem, nem nagy baj... De jobb biztosra menni.*
- Egyébként meg... - *mormogja közben mintegy mellékesen.* - ...ha Kami szakítani akart a hatterével, miért használt volna egy nemesasszonyokra jellemző öngyilkossági módot? És különben is, nem kellett volna akkor már a térdeit is összekötöznie, ahelyett, hogy csak odaáll a szoba közepére?
*Másodszor... Ot van maga a seb. Talán bele kéne turkálnia, hogy megbizonyosodjon az igazáról, de könnyen lehet, hogy átvágták a torkot. Ami nem tetszik neki, az inkább maga a vágás.
Még egyszer odabattyog megnézni a hullát, különösképpen a nő nyakát. Hmmh... Jobbról balra. Miért jobbról balra? Félig-meddig beletemetkezik a gondolataiba, miközben a másik kettő szavait hallgatja.*
- Itt jegyezném meg, hogy gyilkosságra már találtunk pár lehetséges indítékot, öngyilkosságra viszont csak egyet, és azzal is van egy kis probléma... Konkrétan, hogy nincs búcsúlevél. Ha az történt volna, egész biztos ír a lakótársának búcsúlevelet. - *hogy mi is az az "az", nem áll le magyarázni, úgysem nehéz elképzelni... Hát, szerinte legalábbis.
Aztán egyszer csak... Újabb zöld villanás, újabb ötlet. Érdekes, hogy ez eddig nem jutott az eszükbe... Balról jobbra, nyilvánvaló. Gyorsan körbenéz a szobában, majd halkan káromkodik, miután nem lát megfelelő bútordarabot. Se íróasztal, se semmi... No mindegy, ezen ne múljék. Úgyhogy a többiekkel a legkevésbé sem törődve fölpattan és lerohan az emeletről.*
- Bocsásson meg, Harimasu kisassony... - *stoppol, amikor Marou a látóterébe kerül.* - ...meg tudná mondani, hol tartotta Kami a hegedűjét? Nagyon köszönöm!
*Mikor megkapja az infót, a következő dolga előkotorni a megnevezett helyről a hangszert, hogy ellenőrizzen valamit... Tudniilik azt szeretné tudni: tulajdonképpen balkezes vagy jobbkezes volt Kami?*

*Az lehajtható lapu szekreter, ami egyébként máskor zárva szokott lenni, nyitva volt. Elegáns tárgyait, melyek benne foglaltak helyet, úgy válogatták össze, hogy az jól illeszkedjen a szoba színeihez. Középen tömör ezüst tintatartó, előtte zöld lakkmappa, tőle balra smaragdzöld üveg tolltartó, azon ezüst tollszár, egy ceruza és két bélyeg. A mappától jobbra asztali naptár, amely a hét napját, a dátumot és a hónapot mutatta. Volt még egy kis üvegedény apró színes kavicsokkal töltve, benne élénkzöld lúdtoll. A fiókos szekrényen, ami egyaránt szolgált íróasztalként, volt néhány levél, nyugtázott számlák és néhány kifizetetlen. Az íróasztaltól balra a földön egy fekete színű papírkosár volt. Benne két-három összetépett levél és szórólap. Épp csak kettétépték őket, könnyű lenne összerakni, aligha okozna gondot bárkinek is. Megvizsgálni a csikkeket, igen jó döntés volt, bár némileg koszos. A szürke hamu lavinaként borította be az átlátszó üvegasztalt. A hamuban öt csik rajzolódott ki, ebből is az egyik jóval nagyobb volt a többinél. Azt ugyanis csak félig szívták el. De nem csak ez különböztette meg a többitől. A másik négy szárán két vékony sárga csík volt, míg ezen a csikken, egy vastagabb narancssárga volt. Marou, ahogy azt ígérte, nem ment sehova, ott maradt a konyhában, hogy ha netán szükségük lenne még rá, akkor a rendelkezésükre álljon. Épp teáját kortyolgatta, amit pár perccel korábban főzött, amíg a csapat a szobában kutakodott, amikor Kugo megzavarta.
- A hegedűjét? – kérdezett vissza némileg értetlenkedve – Tudtommal... – kezd bele, elhúzva a szó végét, mint ha maga sem lenne biztos benne hol is kellene lennie – a szobájában kell lennie. De miért kérdi?

~ Na ennyit a csapatmunkáról.
* Noha valamivel kevésbé hûvös a hangulat, mint azelôtt, mégsem érezhetô az az igazi csapatösszhang, ami általában egy nyomozóbrogádnál található. D Ai információival már lehet valamit kezdeni.
~ Tehát megerôsödött a gyanú. Mi több, ki is zárhatjuk az öngyilkosság lehetôségét.
* Tett egy kört a szobában, majd újra leült. Közben valamiért nem hagyták nyugodni a lány szavai, miszerint fennáljat a lehetôsége , hogy az áldozat egy egyszerû betöréses gyilkosság, vagy nemi erôszak áldozatává vált. De ha ezt vesszük, nem juthatnak elôrébb. Amikor...
- Pletyka…! Betörés…?! Te egy zseni vagy!
* Innentôl hosszas hangos-gondolkodás következik. A csapat másik két tagja, ha nincsenek is együtt, Zaku megpróbálja összeterelni ôket, vagy, egyenként elmondani nekik.
- Ha minden igaz, mostmár a gyilkosság gyanúja mlbebizonyosodott. Se kulcs, se levél, és még a keze sem véres. Valóigaz, hpgy fennáll a betöréses gyilkosság esete, ha a támadó a gyilkolás után félelmében nem orozott el semmit, vagy más hasonló véletlen egybeesések. Csakhogy, ha már betörô, miért egy konyhából vett késsel támadott. Eszerint nem volt nála fegyver. Vagyos arra kellett számítania, hogy senki sincs itthon. Azonban, mégha menet közben kapta is fel a kést, amikor rádöbbent, hogy nincs egyedül, ez esetben Kaminak le kellett volna jönnie, ha mondjuk azt hitte, vendége jött. De egyértelmûen fennt érte a halálos vágás, mindenféle dulakodás nélkül. Vagyis, még a betörô elôli menekülôs sémát is kizárhatjuk. A tény, hogy az elkövetô látszólag tudatosan rejtegette a hullát, hogy az eset minél lésôbb derüljön ki, arra enged következtetni, hogy tudott az áldozat lakótársának távozásáról. De ami a lényeg: mivel itt szerezte a gyilkos ezközt, elég sok véletlen egybeesésnek kéne történnie ahhoz, hogy egyáltalán feltételezhessük, hogy elôre nem tervezett betöréses gyilkosságról van ott szó. A kulcs, a szoba, amibe sehonnan se lehet belátni, és maga a dulakodás hiánya. Talán Kami megbízott az illetôben a végzetes pillanatog? És a sírás? Ki tudja. De ha a feltételezéseim igazak, az az elkövetô otthonosan mozgott a házban. Talán alog van rá 10% esély, de ha az illetô ilen szinten ismerte Kamit, akkor az áldozat azon ismerôseinek, akik. megfordultak a házban, vagy azok környezetében
Ott lesz a gyilkos.
* Dolga végeztével gyorsan megkérdezte Maroutól, fel tud e sorolni, inél több embert, akik (lehetôleg valamilyen indokkal, nem csak simán vendégként) felkerestékKamit az otthonában.
- Nem sok esély van rá, de minden szálat ki kell vizsgálni.

- Miért is ne? Nem látom a problémát, leteszi a kést az ágy alá, vagy hasonló. * Megvonja a vállát, majd ismét csak ráz egyet a fejével. * - Legfeljebb ha tele van a baráti társaságod mindenféle háziasszonyokkal, akik ilyesmiről pletykálnak. Ne nevettesd már ki magad, a pletyka az pletyka, az Anbunak van jobb dolga is annál, hogy mindenféle fantom alakok után nézzenek.
* Egy gyors sóhajt elereszt, majd megvárja a válaszokat. Kezd úgy kinézni az egész, hogy a kutatás különféle nézetek egymással való, meg nem álló ütközése. 
- Igen, pont ez az. Szakítani kíván a hagyományokkal, ám ismerete szerint ez a leggyorsabb öngyilkossági módszer, ezért ezt használta. Az ajtót magára zárni, egyébkén is hasonlít egy kicsit a lábak összekötéséhez, hiszen azt akadályozza meg hogy szégyentelen állapotban lássák meg, vagy kihasználják a nyitott lábakat.
* Közben az asztalt sikeresen megvizsgálta, és tapasztalatai szerint egyik csikk nem egyezik meg a többivel. Nos, vagy volt egy látogató aki sietve távozott, vagy Kami vett egy újféle dohányt... De ez azért túl antiklimatikus lenne. 
- Ne siess annyira, csak pár kis dolgot tudok felhozni ami a gyilkosság mellett szól, de az öngyilkosságot itt bizonyítja egy egész test. Majd ha valami Szilárd bizonyíték is akad, akkor beszélhetünk... A búcsú levél pedig... Nos nem néztél még annyira körbe hogy lássad is, hogy van-e, vagy javíts ki ha tévedek. De egyébként sem szükség egy levél az öngyilkosnak, az határozott öngyilkos elmondja élőben amit szeretne, és csak azután végez magával. Mi van ha nem akart semmit se mondani a Lakótársnak, csak Keinek? 
* Megvonja a vállát, és leírja amit gondol a bagóról. Hogy ez megvan, tovább halad az asztalhoz, amit jól meg is vizsgál. Először is megnézi a Mappát futólag, hogy akad-e benne valami különösen érdekes, majd ha azzal végzett akkor a Naptárat, hogy található-e benne valami megjegyzés a mostani napokkal kapcsolatban. Végül pedig ki is nyitja a Szekreteren található kihúzható fiókot, hátha akad benne valami érdekes. Mindeközben fél füllel figyeli Zakut is.
- Szeretném hangsúlyozni hogy még mindig nem bizonyosodott be a gyilkosság. Vannak furcsa tényezők, de kérlek ne tervezz előre amíg nem látunk semmi biztosat. A kulcs lehet száz helyen, a levél még meglehet, a kéz... Nos a kezet én sem értem... Viszont ha valóban gyilkosságról van szó, akkor tényleg ismert személynek kell lennie. Minden gyilkosságra utaló jel egyértelműen arra mutat... Nos legalábbis eddig.
* Megnézi az íróasztalt is, s végre meglelt dolgokat, olyan dolgokat, amiket keresett! Mivel íróasztalként is szolgált a bútor, helyet foglalt a széken, majd elkezdte megnézni a leveleket amiket talált. Ha azzal megvolt itt is kinyitotta a fiókokat. Ha ott sem akadt semmi említésre méltó, a szemetest is megszemlélte, ami nem kevés széttépet papírt tárolt magába. Ezeket kiöntötte az asztalra, és megpróbálta összeegyeztetni őket valahogyan. 
- Egyébként a Hamutartóban volt egy darab csikk, ami nem egyezett meg a többivel, és csak félig lett elszívva. Fontos bizonyíték lehet ez is, gondoltam megjegyzem.

*Tapasztalatai szerint az ANBU-nak ideje van még a saját emberei lenyomozására is, ami meg a "fantomokat" illeti, az a munkájuk része. A pletykáknak mindig van valami alapjuk, noha általában egészen más, mint amire az ezt hangoztatók utalni szeretnének. De erről most nem fog fölösleges vitát nyitni.
Ami viszont a zárt ajtó jlenetését illeti... El kell ismernie, nem is rossz ötlet.
Zaku nagymonológjának csak egy részét hallja a saját kérdése miatt, de arra szarkasztikus vigyorral tapsol kettőt-hármat.*
- Gratulálok, mesterdetektív, csak saját magad le ne előzd...
*Néhány pillanatig még morog magában egyesek birkamód egyszerű és lomha gondolkodásáról, majd hozzáteszi a magáét a dologhoz.*
- A kéz egyébként szerintem teljesen egyértelmű. Nem moshatta le a saját halála után, tehát valaki más vágta el a nyakát. - *vagy... Ő vágta el, de valaki más mosta meg a nő kezét? Meglehetősen tekervényes ötlet... De talán lehet vele kezdeni valamit.* - Ellenvetés?
- Egyébként... - *teszi hozzá lustán vakarva a fejét.* - Láttátok valahol azt a hegedűt? Hmm... Mindegy, csak meglesz.
*Ő is vet egy pillantást az íróasztalra. Bal kéz felől a tolltartó... És a használatban lévő lúdtoll, az jobb vagy bal kéz felé esik az ott ülőnek? Ez roppantul érdekli. Ami az olyan apró-cseprő dolgokat illeti, mint a szemétkosár átvizsgálása, azokat örömmel hagyja másokra, miután megtudta, amit akart. Különben is majdnem biztos, hogy a szemétkosárban nem lesz búcsúlevél... Amennyiben a legújabb ötlete nem teljes hülyeség, nem is lehet. Közben pedig már érkezik is az újabb infó... Nos, ez véletlenül stimmel a koncepciójába. Az ilyen részlet fölött nehéz elsiklani, nemde?
Ezúttal egy rossz szó nélkül hagyja Zakut túlpörögni, az általa begyűjtött adatok valószínűleg tényleg hasznosnak bizonyulhatnak majd, a szájkoptatás meg úgyis az ő hobbija. Ő addig visszabattyog a testhez a biztonság kedvéért leellenőrizni valamit. Újra, figyelmesen megnézi a sebet, majd egy képzelt késsel olyan mozdulatot tesz, mint aki megpróbálja az ábrán jelölt perforációs vonalon elvágni a saját főerét. Az érdekli, hogy bal vagy jobb kézzel könnyebb a mozdulat, így megpróbálja mindkét kézzel.
Ehhez a tevékenységéhez egy szót sem fűz, ám elégedetten nyújtózva veszi tudomásul az eredményt. Ezt követően feltúrja azokat a tárolásra alkalmas bútordarabokat, rekeszeket, ilyesmiket, amiket a lány kihagy, bár ilyenből az antik szekreteren kívül talán nincs is más. De ő az alaposság híve, a szoba egyetlen fiókja vagy bármiféle tárolórekesze se maradjon ki, ugyebár.
Vajon hol lehet az a hegedű?
Ha mindez megvan, a maga részéről végzett. Csak még egy apróság volna hátra... Úgyhogy lekiabál a földszinten várakozó pároshoz.*
- Elnézést, kisasszony... Kami jobbkezes volt, ugye?