A napokban pletykaként terjedt a rémhír, hogy egy bizonyos Ichiga Zakuro nevű genin egy egyszerű D szintű küldetésen nyomtalanul eltűnt. A hírt a vezetőség egy tagja sem erősítette meg, nehogy kitörjön a pánik, és a fiatal ninjáknak esetleg elmenjen a kedve a ninja-élettől. Azonban ez nem minden. Az a szóbeszéd járja, hogy egy vállalkozó személy keresőcsapatot toboroz az eltűnt sinobi felkutatására. Ha ellátogattok a központba, kiderül, a történet minden része igaz (na persze, ahhoz, hogy ezt megtudjátok, titoktartási szerződést kell kötnötök) sőt, megtudjátok az önkéntesek fogadásának időpontját is, ami reggel 8 órára esik a Hokage irodájában.
Az önkénteseknek reggel 7:45-kor kell a találka helyszíne előtt megjelenniük, és várniuk, amíg behívják őket.

//Az első körben szeretném, ha leírnátok, honnan szereztetek tudomást a pletykákról, dióhéjban mit csináltatok, amikor elmentetek a központba tudakozni, valamint természetesen az előkészületek.//

* A napokban pletykaként terjed egy bizonyos rémhír, hogy egy bizonyos ismerős nevű alak egy D szintű küldetésen nyomtalanul eltűnt. Egyébként, ezt bizonyos részeg emberektől hallotta, egy bizonyos kocsmában, bizonytalankodva a dolog igazában, mert elég bizonyosan részeg volt. Na most bizonyos ismerős alak neve nem ugrik be Tsunonak istenért se, de azt tudja hogy ismeri őt, mert már ivott vele, és kedves személy is volt, természetesen azt a reszt kifelejtve hogy uborkát evett a szarvairól... De az Onik könnyen felejtik a sértődéseket, így nem haragszik kedves bizonyos ismerős alakra, akinek biztosan a nyakába ugrana ha látná. Na de bizonyos kedves ismerős alak veszélyben van, és könnyen lehet hogy csak neki fog hiányozni az ingyen pia amire egyszer-kétszer meg lett hívva... Nem hagyhatjuk hogy ne legyen ilyesmihez többe lehetőség. Most ő jön, hogy segítsen egy kissé, s amennyire tőle elvárható, fel is készült. Hozza a Kanabot, hozza a pár dobófegyvert ami van, hozza a Beseball ütőt, s persze egy rakás Szakét. Az a legfontosabb dolog. Feladatra kész! Indulás a központ... De mint kiderült, a feladat csak másnapra esedékes, és nagy bakot lőtt azzal hogy előkészült. Nos, nincs mit tenni, titoktartási szerződés megtéve, s találkozó hely megtudva. Jobb híján nem is oly messze leült egy padra, és elitta az összes szakét amit mára vett. Az estet kényelmesen át is aludta, de reggel mikor 7 óra fele magához tért, a szokásos dologra kelhetett. Ellopták a cipője egyik párját. S megint a jobb lábáról. Már egy rakás cipő van otthon, és mindegyik ugyanazt a párt hiányolja. Valaki nagyon nagyon utálhatja őt.
- Há a kutya rágicsálja mög... Parasztlányka vonék, -e... Vaskos a szartaposóm, oszt mára nem kő cipő. Az istön is így akarja. No, pia viszont kőő...
* Nem meglepetés hogy utolsó perceit azzal töltötte, hogy Szakét vásárolt, s mire eljött a 7:45 ott termett a találka helyen. Meztelen lábbal, mert a páratlan cipőt elcserélte egy lopótöknyi szakéra.
~ Bizonyos ismerős alak Zaku... Most már tudom. Kár lenne érte. Segíteni fogok neki mindenképpen...

* Arunak semmi küldetése nem akadt aznapra, így bizony az utcán sétálgatott. Nézelődött és vásárolt egy-két dolgot. Gyümölcsöt, kis rágcsálni valókat. Finomak voltak, de evett már jobbat is, pont annál a standnál amit ott lát. Na, ha már meglátta, akkor illene venne egy olyan finom gombócot, amit múltkor evett. Beállt hát a sorba. Egymás mellett két asszony volt, és trécseltek. Aru utálja az ilyet, hogy a sorban pletykálkodnak, és csak feltartják a sort. Azonban most szerencséje volt, hiszen olyan témáról beszélgettek, ami érintette Arut. A téma Zakuro volt. Hogy csak Tachi tért vissza véresen, és Zakuro pedig ott maradt valahol. Jó srác Aru, így a sorból azonnal kiállva indult a palota felé, hogy megtudja mennyi valóságalapja van a dolognak. Sajnálatos módon egészen sok. Egy titok-tartási szerződést írattak alá Aruval, majd megmondták, hogy hogy mikor indul a csapat Zakuro megmentésére és hogy honnan.*
~ Francba.. mi történhetett?
* Aggodalom ül ki Aru arcára, elvégre egy rég ismert barátjáról, és egy csapattársról van itt szó. Itt kutyakötelessége Arunak segítenie megmenteni Zakurot. Azonban az különösmód felidegesíti, hogy csak egy önkéntes csapatot állítanak össze és nem pedig egy normális küldetésre küldik a genineket. Ennyit érne a sok küldetés? Jó tudni. (Megjegyezném, hogy Mizuki is ezért árulta el a falut. XD)
Hamar eljött a másnap, és a hatalmas készülődés is, ami dukál egy küldetés előtt. Öltözés, fogmosás, zuhany, satöbbi. Fekete póló, fekete kapucnis pulcsi rá, majd a köpeny. Fekete nadrág, rajta a combtok és a hátul lévő övtáska. Fásli a lábhoz, és a cipő. 5 kunai, 3-nak a végébe 5m-es huzal fűzve, kettő üres, 10 shuriken, és a kaszája egy tekercsben. Séró belőve. Minden adott a küldetésre induláshoz.
Időben megérkezik a színhelyre, ahol már egy fiatal mezítlábas lány is ott van. Szarvakkal.*
~ Bizonyára Oni.
* Jegyzi meg magának, majd köszön a lánynak.*
- Jó reggelt.

*Mióta kijött az Akadémiáról, az ingyenélők kényelmes életmódját folytatta, bokszzsákként tűrve a szívatásokat lakótársává vált cimborájától és elrongyolva szerencsétlen szomszédjai idegeit a folyamatos ballisztikai és vegyészeti témájú kísérletezgetéseivel. Pedig csak meg kéne látniuk a szépséget a robbanásokban... hát, igen, még akkor is, ha néha az ő tulajdonuk/kisállatuk terül szét a bútoraikon. De legalább látványnak jó!
Mindez akkor változott meg, mikor Yasu egy nap közölte vele: eltűnt egy - számára - ismerős Genin. Valami Zakuro... És önkénteseket toboroznak, hogy visszahozzák.
Ideje átváltania havermentő üzemmódba! Ööö... Idegenmentőbe. Mindegy, kár is kukacoskodni, egy ember veszélyben van!
Hamar eljött a kitűzött nap, és kivételesen egész hamar kivakaródzott imádott ágyikójából. A reggeli tevékenységeken hamar túlesik, gyorsan összedobálja hát a felszerelését: övtasiba a szárított élelem és a mindennapi apróságok, kunaik és shurikenek a tokjukba, szemüveg eggyel a borzas séró alá, legfontosabbnak tartott eszközei, a csinos pakli robbanó cetli pedig egy olyan zsebbe, ahonnan bármikor könnyen előhúzhat egyet-kettőt minden jelenlevő épülésére. Mikor irdatlan kesztyűit is felhúzta, végre menetkészen áll.
Aztán ásít egyet.
Milyen pocsék lehet egy háborúban, hogy minden nap korán kell kelni!
A gyülekezőhelyen már ketten ott vannak, egy fiatal lány, akit még életében nem látott - a szarvakból ítélve valami Oni-féleség, a cipő hiánya után pedig nem a leggazdagabb családok elkényeztetett sarja -, meg egy nagyjából vele egykorú srác, akivel egyszer már találkozott. Igaz, akkor nem volt talpig gyászmezben, de hát ízlések és pofonok.*
- Helló mindenkinek!
*Int vidáman egyet sütőlapát-méretűnek tetsző kezével a másik kettő felé, majd kissé álmos képpel, láthatóan a gondolataiba merülve (?) nekiáll buzgón segédkezni a semmittevésben.*

*Nem kell sokat várnotok, nagyjából 50-kor kinyílik az ajtó, a Hokage egyik titkára beinvitál titeket. Az öreg szokás szerint nyakig ül a munkában, egyre csak olvasta a fogyni nem akaró papírhegyeket, miközben alkalomadtán beleszívott a pipájába. Nem is fecsérelte tovább az időt, rögtön rátért a lényegre.
- Köszöntelek titeket! Mint az tudjátok, nemrégiben eltűnt egy genin, aki egy egyszerű D szintű küldetésen vett részt. A neve Ichiga Zakuro. A küldetése utazók védelme volt, egy amúgy teljesen biztonságos útvonalon. Mivel el akarjuk kerülni a pánik kitörését, a ti feladatotok lesz az ügy végére járni.
*Mutatott nektek egy képet az elveszett ninjáról. Ha valaki esetleg elkérné, szívesen odaadja.
- A pontos utasításokat a vezetőtök fogja majd közölni veletek. Tényleg...hol késik már? Nyolcra beszéltük a találkozót, most 7:59 van.
*Egyre csak az óráját bámulja.
- Még 10 másodperc. 9...8...7...6...5...
*Egyszer csak valaki kopog az iroda ajtaján. A vezető lesz az. Aru most talán furcsállja egy kicsit a dolgot. Az ugyanis a helyzet, hogy Zakuro is mindig a lehető legpontosabban ér oda minden találkozóra. Csapattársaként, ő már csak tudja (remélhetőleg).
- Áh, megérkezett. Engedjék be, kérem!
*A titkárnő ajtót nyit. Megérkezett a csapat vezetője. Ha esetleg a banda most hirtelenjében padlót fogna a döbbenettől, akkor senki sem lepődne meg. Az ajtóban egy nagyjából 18-19 éves lány állt, de ettől a két tulajdonságától eltekintve szinte szakasztott mása volt Zakunak. Ugyanaz a fura ábrázat, ugyanaz a sötét haj, és fakó szemek, ugyanaz a fura testtartás, amitől rendes ember már orra esne, ugyanaz a furán hordott ruha, amit ha nem fognának össze vagy öt helyen övekkel, hordhatatlan lenne. De még a beszédstílusa is dettó olyan volt, mint Zakunak.
- Jó reggelt! Az Ichiga Zakuro eltűnésében nyomozó csapat vezetője vagyok. A nevem Ichiga Zakura.
*Arunak és Tsunonak szinte azonnal leeshetett a tantusz, de még Toshironak is feltűnhet a kettejük közti hasonlóság, ha akár csak egy pillantást is vet Zakuro fényképére. De akármi is történjék a lány nem nagyon zavartatja magát rajta (ez is nagyon Zakuro-s), inkább belekezd a mondandójába.
- Nos csapat, a mi feladatunk lesz az eltűnt ninja felkutatása, esetleges halálokának megtalálása, valamint, ha valóban halott, legyőzőinek felkutatása, és likvidálása. Kérdés van?

* Nem kell különösebben sokat várni ahhoz, hogy társai megérkezzenek, két férfiú, ráadásul olyan férfiúk akiket sosem látott még. Jobb lett volna ha ismerősökkel hozza össze a sors, de na... Legalább nem egyedül akar segíteni Zakunak.
- Ahum, jó reggölt.
* A helyzet túl komoly ahhoz, hogy csevegésbe kezdjen, így csak hol jobbról balra, hol balról jobbra lépked meztelen lábaival, elfoglalva magát egy csöppet a nagy várakozásban, ami szerencsére 50 környékére véget is ér. Pontos ember ez a Hokage, nem akarja megvárakoztatni őket, éppen ezért egy biccentés jellegű meghajolással meg is illeti az öreget, majd hallgatózik. Hamar kiderül hogy miről van szó, s a felmutatott képet el is kéri. Ingyen van, nemde? És később még akár hasznos is lehet, hogy tudják mutogatni az embereknek hogy őt keresik... Aztán majd később elteszi magának, és kiteheti a Barlang falára. Úgy is olyan üreske.
- Há ez mán a végső visszajaszámolás.
* Kinyílik az ajtó, s egy lány áll ott, de így első ránézésre inkább aznapos, mint másnapos, mert igen érdekes teremtésnek tűnik. Furcsa testtartás, furcsa öltözködés, jellegzetes szemek. Valahonnan ez igen ismerős neki, de vajon honnan... Várjunk, a hölgy igencsak hasonlít Zakura. Oda is emeli maga elé a képet amit elkért, és figyeli a hasonlóságokat, amik azért tömegesen vannak.
- Nó Men eztet ómen... Reggölt...
~ Hmmm, szakasztott mása. Talán a testvére? Hát annyi biztos hogy nagyon sokat számít az A és az O betű közötti különbség. Vajon mi lenne ha Tsuna lennék?
* A feladat egyértelműsítve lett, ám kicsit bonyolultak voltak a szavak számára, így egyszerűen csak bólint, és szófogadóan kiegyenesedik, megpaskolva a táskájában lapuló szeszt.
~ A Likvidálás része menni fog, bár csak szaké van nálam... Mindemellett meg, remélem Zakuro nem halott.

* Szerencsére a várakozás nem nyúlik túl hosszúra ami jó dolog, hiszen ki szeret várni? Senki. Senki? Senki. Hát nem? Hát de. Ennyi. A titkárnő nyit ajtót, és az ajtón belépve (de kint is) a Harmadik Hokage látható egy asztal mögött, papírheggyel és pipával karöltve. A fene jó dolgát! Nem tököl az öreg, rögtön bele is kezd a feladat ismertetésébe. Teljesen biztonságos útvonalra minek kell elkísérni bárkit is egy ninjának? Talán megtámadja a megbízót egy nyúl? Vagy talán gonosz emberevő mutáns zombik támadják meg? Bár lehet, hogy csak szimplán elővigyázatosság miatt adták a megbízást. De hát akkor is. A Hokage csak ennyi információt szolgáltatott a geninek számára, a többit majd a vezető fogja elmondani. Ezek szerint vezető is van. Csúcs. Valami ilyesmi lehetett Aru első gondolata a negyedik személyről. Az Oni lány beszéde viszont egészen mulatságos, a tájszólás. Mosolyogna is, ha nem lenne hivatalos helyen. Viszont az nem fér a fejébe, hogy hogy lehet ennyire pontos valaki. Talán már két perccel ezelőtt is itt volt, csak megvárta, hogy másodpercre pontosan léphessen be? Talán egyszer bejön, hogy pontosan úgy jön ki, hogy éppen akkor ér be, de hogy mindig az lehetetlen. Na mindegy. Viszont valami 20-25 év körüli magas, kissé izmos, szőke vagy fekete hajú férfira számított, amikor vezető került képbe. Ehelyett egy 18 év körüli lány, aki szinte teljesen a hasonmása volt Zakuronak. Hajszín, szemszén, fekete haj-ruha, övek. Az még csak a jéghegy csúcsa, hogy ő is Ichiga, méghozzá Zakura. Először is Aru abban a hitben élt, hogy Zakuronak kihalt a klánja. Nem beszéltek erről mélyebben, de mintha valami ilyesmire emlékezett volna Aru. Erre meg felbukkan egy klántárs? Egyébként az sem tudta, hogy egyáltalán testvére is van. Már ha az. Érdekes dolog, viszont most nem lehet firtatni. Sürgős megmenteni valója van a csapatnak. Így csak egy szemöldökfelhúzással és egy furcsa félrepillantással nyugtázza a lány érkezését. A lány elmondja a hivatalos célját a küldetésnek, ami rövidebb, de lényegre törőbb mint a harmadiké volt. De ez most nem lényeg. Ha már lehet kérdezni, akkor meg kell ragadni az alkalmat.*
- Ki vagy? - ennyi csupán a kérdése, és ez egyben összefoglal mindent, ami Aruban felmerül(het).

*Csodás, pontos az öreg, mint az hírlik róla. Ugyan mint olyan figura, aki többnyire elég komoly gondolatmeneteket spórol meg az ösztönös ráérzéseivel, szintén kissé indokolatlannak találja a biztonságos útvonalon haladó utazók védelmét, de efelett gyorsan át is siklik. Nekik mindegy, hogy mit csinált ez a Zakuro-srác, a lényeg, hogy bajban van, és nekik kell kihúzniuk belőle. Nemde? Érdeklődve átveszi hát a képet és alaposan megszemléli a célszemélyt. Nem igazán ismerős, de hát az most nem lényeg. A faluja Geninje, aki megmentésre szorul, ennyi neki elég a bajtársiasság érzéséhez.
A visszaszámlálás alatt néz fel. Hmmh. Ez a vezető valami fene pontos figura lehet. Mikor pedig belép, a srác érthető hirtelenséggel az arca elé lendíti a fényképet úgy, hogy egyszerre lássa azt és a lányt. A tekintete egy pár másodpercig ide-oda pattog a két objektum között, míg kénytelen zsebre tenni a képet és a nyilvánvaló egyezéseket. És még a neve is...
"Shhh. My common sense is tingling." - írták valahol, valamikor. Hát ez megy benne most.
A feladat tulajdonképpen érthető, talán még robbantással is jár, szóval mindenki heppi, de ő legalábbis biztosan. Ami meg a kérdéseket illeti, hát Aru az, aki kimondja, ami az ő bögyét is nyomja. Mi ez a hasonlóság? Ikertestvérek nemigen lehetnek, mert a srác a képen fiatalabbnak tűnik. De a majdnem egyező név és kinézet... Mindegy, nem filózik rajta sokat, ha nem jött rá azonnal, később legfeljebb a feje sajdulhat bele. Inkább halljuk a választ!*

Zakura szinte meg sem lepődik Aru kérdésén. Mintha számított volna rá, hogy ilyeneket tesz fel neki. Azonban helyette a Harmadik felel a kérdésre.
- Zakura egy nemrégiben szolgálatba állt nyomolvasó titkosszolgálatos. Ninjakiképzéssel nem rendelkezik, de ezt bőven ellensúlyozza a zseniális nyomkövető képessége. Azért jelöltem őt erre a feladatra, mert ő az egyetlen, akiről úgy gondolom, hogy a kutyán keresztül megtalálhatja a fiút.
- Pontosan. A név miatt pedig kár filóznotok, puszta véletlen egybeesés. Sose láttam még élőben ezt a fiút, és a szüleim-nagyszüleim egyike sem volt ninja, amit hivatalos iratok is igazolhatnak. Emellett a vértesztek egyértelműen kimutatják: nem vagyok a hajdani Ichiga-klánhoz köthető. Már engem is zavart a dolog, szóval alaposan kivizsgáltam.
*Mondandója végeztével meghajol, és elhagyja a termet. Jobban teszitek, ha követitek, ha nem akartok lemaradni. Mikor kiértek, Zakura meggyőződik arról, hogy senki sem követ titeket, majd odaszól hozzátok. Arcára hirtelen komolyság ül. Nem mintha eddig nem vágott volna komoly és unott képet, ez csak amolyan feltűnően komoly ábrázat.
- Figyeljetek, ezt nem akartam nyilvánosság előtt mondani, ahol bárki lehallgathat, de van a feladatunknak még egy része: bármi is legyen a fejlemény, még ha ezt a bizonyos Zakurot meg is ölték, a legfontosabb, hogy visszaszerezzük a kardját, és átadjuk a Konohai titkosszolgálatnak. A fegyvert alaposan ki akarják vizsgálni. Érthető voltam?
*Ellenvetést nem fogad el, s ha bevállaljátok a plusz feladatot, végre kezdetét veheti a küldetésetek.

* Jómaga nem kívánta megkérdezni hogy mi is a kapcsolat, ám a választ mégis megkapta, ami miatt azért nem lesz dühös, vagy éppenséggel szomorú. A tudás kincs, és úgy tűnik hogy most megtudott egyet s mást arról, hogy Zakura Ichiga, de nem olyan Ichiga mint Zaku. Akiről dettó nem tudja hogy milyen Ichiga. 
- Ahüm, akkoron most mibön is más egy Ichiga, mint ögy Ichiga, csak hogy tisztázzuk esztöt. Nem vót szeröncsém komám képösségeit látni...
* Igaz ami igaz, nem tapasztalta még hogy mire is képes egy Ichiga, bár a hallottak alapján olyan vérörökségről beszélhetünk, ami például Zakura kíváncsiságát is felkeltette, és nyilván birtokolni is megpróbálta volna, ha benne lenne a gén amire szüksége van a használatához. De ha távozás, akkor távozás. Integet egyet a Hokagének, és követi a csipet-csapatot kifele az épületből az Iroda előtti placcra, ahol azonnal meg is kapják a megálljt. 
~ Amikor láttam, nem tűnt olyan nagyon különleges kardnak. Biztosan megvan a maga képessége, amit nem nagyon szokott mutogatni csak úgy a világnak. De csak nem esett baja, ha tényleg olyan hatalmas az Ichigák ereje, mint azt mondják.
- M'ér, mit tud az a Kard, ho' olyan fontos? 
* Ezt kivéve nem ellenkezik a dolog ellen, és egy bólintással jelzi hogy benne van.

~ Értem. Tehát, ha arról van szó nekünk kell megvédenünk.. ez egy kis hátrány, bár talán ellensúlyozza az, hogy nyomkövető. Na mindegy.
* Kérdésére megkapja a választ, a kilétét illetően, azonban ez még mindig sántít Aru számára. Bizalmatlan kölyök, de ez csak a hasznára válhat. A nő egy meghajlással jelzi a Hokage felé, hogy távozni készül, majd ezután el is hagyja a termet. Ahogyan Tsuno is int egyet, úgy Aru is. Kint már egy kissé nem hivatalos dolgokról is szó van. Zakuro kardját kell mindenképpen megszerezni. Arunak nem volt még szerencséje, hogy harcolni tudjon Zakuroval, így nem tudhatja, hogy miért kell a kard, viszont bizonyosan érdekes. Azonban hősünknek még vannak kérdései, amire nem kapott még választ.*
- Hogyha semmi közöd nincs az Ichiga klánhoz, akkor mi ez a hacuka? Egyáltalán miért kell annyira a kard?
* Kezét zsebre teszi, arca bizalmatlan ábrázatot vesz fel.*
- Nem kertelek, nem bízom benned, és nem is fogok. - mondja rögtön az előző kérdései után. Nem szereti a nemhivatalos dolgokat, ugyanis még ő ütheti meg a bokáját.

*Itt valami simli van. Nem tudja, mi, de biztos benne. Érzi, hogy valami van...
De hát mit tehetne?
Szóval akkor a csupa hasonlóság hölgyemény lenne a nyomkövetőjük. Ez azt jelenti, hogy védeniük kell ment közben... Neki való feladat, csak győzze túlélni a lány a buzgó védelmezési kísérleteit. Szóval ezen túl van. Ami a dolog veleje, ami érdekli, az az, hogy kit is fog életben tartani igyekezni.
Mikor a választ megkapják, akkor sikerül eljutnia a fenti félig-meddig tudatos következtetéshez. Hogy nincs közük egymáshoz? Nem sok ehhez egy picit a hasonlóság? Az ember azt hinné, hogy minimum testvérek. És mi az hogy "hajdani" Ichiga-klán, kérem? Hát nem annak a tagját készülnek éppen visszalopni? Vagy ennyire pesszimista lenne a hölgyike?
És még egy plusz ukázt is kapnak. Hogy kard? Milyen kard? Ő nem ezért van itt. Nem azért, hogy leírjon egy embert és fapofával leszállítson helyette egy élettelen tárgyat, legyenek annak mégoly varázslatos tulajdonságai is.
Egy szó mint száz, kezd nem tetszeni neki a dolog. és mikor Aruból előjön a velős vélemény, az ő arca inkább megértő, semmint helytelenítő.*
- Az a srác biztos életben van... Hát shinobi, nem? - *nem érvel, meggyőződést közöl. Nem is gondolkodik negatív lehetőségekben.* - És előre szólok, ha választanom kell közte és kard között, őt viszem. Egy bajtárs élete fontosabb akár egy mégoly erős fegyvernél is! - *jelenti ki megingathatatlan határozottságot sugárzó képpel.*

*Az oni lány, aki egyike volt a megjelent személyeknek, valószínűleg nem tudott semmit Zakuról. Zakura még a távozása előtt felvilágosította.
- A fiú elődei egy klánba tömörültek, és Konohában telepedtek le, nem sokkal az alapítás után. Legendák szólnak egy hatalmas erőről, amit kizárólag a klán tagjai tudtak uralni. Sajnos a történetek többsége az évszázadok alatt a múlt homályába veszett.
*Amint kiért, elmondta nekik a küldetés másik részét. A reakció várható volt. Zakura helyzetet meglepő nyugodtsággal kezelte (ja, pont úgy, ahogy Zaku szokta a felvilágosító szövegeit nyomni).
- Ami a ruhát illeti, puszta véletlen. De ez a név amúgy is csak álnév, ahogy az a titkosszolgálatnál megszokott. Ami pedig a kardot illeti: itt van egy írás, a Hokage szignójával. Ezen olvashatók a karddal kapcsolatos utasítások. Ha jól tudom, a titkosszolgálat arra gyanakszik, a kard miatt támadta meg valaki a fiút. A fegyver ugyanis állítólag magában hordozza az első Ichiga erejét. De természetesen ettől még a kard megszerzése csupán másodlagos cél lesz, ha választani kell közte és Zakuro között, akkor nyilvánvaló, hogy Zakurot választjuk.
*Meg is mutatott egy tekercset, ami viszont elsőre üresnek látszott. Aztán Zakura ráhelyezte a tenyerét a papírra, amin erről zöldesen világító betűk jelentek meg. Az írás tökéletesen igazol mindent. Tényleg fontos feladat lehet, ha az utasításokat is titkosítják.
~Egek, micsoda egy kotnyeles banda. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz.
- A többit majd az úton megbeszéljük. Ideje insulnunk, ha nem akarunk sötétben kószálni.
*Odahajolt a kutyához...fura, eddig nem is volt ott mellette. Csak éppen most futott oda hozzá, de ez most nem érdekes. Egy kicsit barátkozik vele, majd kiadja neki az utasításokat, mire az eb rohanvást megindul az erdőségek felé. De szó szerint, a falon átmászva. Még csak a kaputig sem megy el.
- Úgy néz ki sugárirányban halad a cél felé. Jobb, ha ne, maradunk le. Egyébként, rólatok még nem is hallottam semmit. Megtennétek, hogy bemutatkoztok. Na meg persze a harci stílusotokról is hallanom kéne valamit. Fő a csapatmunka, ugyebár. Azt is jó lenne tudnom, hogy ismeritek e a célszemélyt, ha igen mennyire, és tudtok e valamit róla. Nem lenne rossz, ha kideríítenénk, mi lehetett az eltűnésének oka.

* A válaszra csak bólint két-hármat, közel sem mondhatja hogy teljesen érti hogy miről is van szó, pláne nem hogy tulajdonképpen nem kapott igazi választ arról, hogy mit is jelent Ichigának lenni, nade számíthatott is erre. Lehet titkos dolgokról van szó, ami megjegyezendő csak még jobban felkelti a figyelmét.
~ Vajon milyen erős is lehet Zaku úgy istenigazából?
* Jön még egy adag felvilágosítás, illetve egy dokumentum is arról, hogy mit is kéne tudni a kardról. Ezzel csak az a gond, hogy nem látni rajta semmit. Ezt azért meg is kell jegyeznie, mert nem olyan családból való aki szó nélkül tűri a hamisságot.
- Há de kéröm, ez csupa üres.
* Pillanatokon belül viszont megjelenik a szöveg, amire ámuldozva csak bólint, mintha elnézést kérne hogy megkérdőjelezte a Hokage irományait. Miután ez megvan, Tachi megjelenik a semmiből, nemcsöppet meglepve ezzel Tsunot, de hát eddig minden második pillanatban meglepte valami, így ezen már igazán nem kell csodálkozni. A kutya hopp, meg is ered, árkon bokron keresztül. ( Megjegyzem, nem tudok róla hogy a kutyák át tudnának szaladni egy falon. De ez most nem lényeges, mert te vagy a mesélő )
- Há' nekem nem sok stílusom vane, odapirítoke, meg öklelek, oszt jóvan. Nem kenyörem neköm az erőszak, de zsömlyém legalább, oszt megvóna a magam eröje ha arró' van szó. Zakut osztat én nem oylan régóta ismeröm, de jó ivókomám, és azokat nem hagyjuk bajbane. Egyebeközött Asobi Tsuno a becsös nevöm.
* Hogy ezzel végzett megindul a kutya után, hogy le ne maradjon

~ Puszta véletlen lenne csupán a név és a ruha is? Na ne röhögtess.. ez még viccnek is rossz.~
* Egyáltalán nem bízik meg a lányban, miért is tenné, hiszen zöldeket beszél. Egyik pillanatban azt mondja, hogy azért rabolhatták/ölhették meg Zakurot, mivel a kardja birtokolhatja az erejét, a következő mondatában pedig már ki akarja deríteni az indokot.*
~ Hát normális ez?~
* Hirtelen megjelenik Tachi és a cél felé veszi az irányt. A csapat jobb terv híján követni kezdik, majd a vezető kérésére bemutatkoznak a tagok. Miután a lány végzett a maga bemutatkozási módszerével, Aru következik.
~ Nem szívesen árulnék el fontos információkat magamról, de teljesen mindegy, hiszen minden adat megvan az archívumban, ami velem kapcsolatos.. köcsög rendszer.. egyszer még ez visz engem a sírba. Tehát ez eldőlt, beszélek.. már úgy is mindegy.~
- Már hogyne ismerném Zakurot? Említettem is, hogy mennyire hasonlítasz rá.. mindegy. Szóval én egy közelharcos, ninjutsu specialista lennék, Katon elemű jutsuval, de nem riadok vissza a genjutsutól és a távharctól sem.
* Majd mondandóját befejezve pislog párat és hozzáteszi a végére a két betűs szót.*
- Ja.

~ Simli, simli, simliii...
*Énekelgeti gondolatban egy bűbájos népdal dallamára, aztán kapja magát, újra újra megpróbál felnőni. Amit az imént hallottak, annak következetesen se füle, se farka. Hogy mi a magyarázat? Halványlila gőze van. De kétségbeejtően biztos benne, hogy előbb-utóbb kiderül. És bár a vezetőjük buzgó magyarázata után már azért sem tenné a kezét - még kesztyűstül sem -, hogy valóban embermentési küldetésbe vágnak bele, azért valami feladatuk csak kell hogy legyen, nemde? Márpedig azt a falu legfelsőbb vezetése bízta rájuk - biztos -, és akkor meg kell csinálni. És meg is lesz csinálva, kéremszépen! Még titkosított utasítástekercset is kapnak hozzá. Igazán minden van itt, ami egy jó kis titkos küldetéshez elkelhet.
Egy pillanatra mintha nevetést hallana. Ááá... Csak Bakemono Kugo platóni ideája röhög önfeledten valahol az éterben. Ööö... Honnan szedhette ezt a nevet? Igazán figyelhetne már arra, ami körülötte folyik... És sikeres. Pár másodperc múlva már nem is emlékszik a megmagyarázhatatlan benyomásra. //Pardon, nem tudtam kihagyni.//
Úgy tűnik, a természet törvényei is beszállnak a küldetést övező pajkos légkörbe. Kezdetnek egy kutya bukkan fel teljesen váratlanul, majd, szemmel láthatóan a vezetőjükül szegődve, sikeresen kiszagol egy olyan apró célt is, mint a városfal. Ami Toshirót illeti, ő inkább szétnéz valami kaput keresve ahelyett, hogy a lány dícsérees példáját követné, és csak akkor ugrik/mászik át az alkotmányon, ha nem lát más opciót. A kutya valószínűleg ügyesebb volt nála.
Aztán talpalhatnak. Ajvé...! Kialvatlanul? Nem egészséges ez, ő mondja. Biztos lenne valami egyszerűbb mód is... Mindenesetre derék vezetőjük próbálkozik az unalom elűtésével. Ugyan olyan témát vet fel, amiről valószínűleg minden adata előre megvolt, de hát a szándék a lényeg, nemde? pláne, hogy ők hárman nem is igen ismerik egymást.*
- Harcművész vagyok és mellesleg robbantási szakértő is ezenkívül. - *jelenti be vigyorogva. Remélhetőleg azt a "mellesleg" szót senki sem veszi komolyan... Nem is hangzik úgy, mintha arra szánták volna.* - És sajna egyáltalán nem ismerem a srácot. ...Ja, és Kakera Toshiro volnék.
*Ezzel el is intézve a dolognak ez a része.*

*A csapat, élükön a kilométerhiányos kutyával, gyorsan halad az edőben a fák között. Egyikőtöknek sem lehet túl nagy megerőltetés követni a blökit, még Zakura is képés nyomkövető létére tartani az iramot, ami talán megnyugtató, mivel nem kell félnetek attól, hogy hátráltat titeket, másrészről aggasztó, hogy valaki, aki még csak nem is ninja, képes ilyen tempóban a fák között pattogni. Zakura ugyan meghallgatja a beszámolóitokat, de sokat nem foglalkozik velük. Hármótok közül csak ketten ismeritek, és egyikőtök sem mondott semmi olyat, ami hasznos lehetne a számára. Na jó, azért egy két megjegyzést fűz Tsuno kijelentéséhez:
- Ivócimbora?! Dehát ő csak tíz é...tizenhat éves!
~Huh, majdnem elszóltam magam
- Ezek a mai fiatalok!
~ Nem szúrhatom el. Ezt nekem kell megtennem...

//Egy kis prológus következik. Mi történt, mielőtt Zakura a faluba érkezett? Íme a válasz//

*Napsugarak hatoltak be egy régi, kissé romos épület bedeszkázott ablakain. Az ablakok egy teremre nyíltak. Egy kicsi, de elegánsan berendezett, furamód tiszta és pormentes terembe. A szoba végén egy íróasztal állt, mögötte egy férfi, aki éppen egy levelet olvasott. Közvetlenül előtte két alak: az egyik egy fiú, a másik egy lány. A lány történetesen Zakura volt, egyenes, merev tartással bámulta a férfit, amint a levelet olvasta. A fiú a földön ült, pár méterre tőle a falhoz egy kerekesszék volt állítva. A srác komor arcú, sötét hajú, fakó szemű nagyjából 14-15 éves lehetett. Ugyanolyan ruhát hordott, mint Zakura. Látszólag nagyon el volt foglalva a saját gondolataival, mert egyenest a padlót bámulta, és akkor sem nézett fel, amikor a férfi megszólalt.
- Tehát a hírek igaznak bizonyulnak.
- Valóban. Ha engem kérdeztek, nem kellene ilyen hamar lépnünk. - szólalt meg a fiú.
- Sajnos ez nem lehetséges. A döntés megszületett. Már csak a kardot kell megszerezni.
*Zakura hirtelen a fiúra szegezte a tekintetét.
- És kettőnk közül kit?
- Úgy véljük egyenlő esélyekkel indulhattok. Ha Zakuronak valóban nyoma vész, az jelentősen megkönnyíti az esélyeinket. Az lesz a kiválasztott, aki elsőnek megleli a kard erejét. Ezzel a levéllel belépőt kaptok a Konohai titkosszolgálathoz. Kiváló alibi.
- Kapja meg Zakura levelet. Én a magam útján fogom megszerezni a kardot.
*A fiú egyszer csak felállt, majd odasétált a kerekesszékhez, beleült és kigurult a teremből.
- Akkor tied a kezdőlépés, Zakura. Használd fel ügyesen. De ne feledd a szent szabályokat. Fontos, hogy ne veszíts. És lehetőleg ne kelts gyanús
- Amiatt ne aggódj. Mire rájönnének bármire is, megszerzem, amit akarok. S vele végre újra egyesíthetem az Ichiga-klánt.

//Prológus vége. A történet folytatódik//

* Hosszú, időtlen galopp után Tachi végre leszáll a földre, és megáll. Jó száz méterre egy erdei tisztást pillantotok meg. Innen tisztán látható, de más szögből szinte teljesen észrevehetetlen. Zakura int, hogy lassan kövessétek. Ha így tesztek, eljuttok a tisztás széléhez. Egy viszonylag nagy méretű kunyhó állt ott, nem sokkal mellette egy tábortűzzel. A tűz körül három férfi és egy nő tevékenykedett. Vadállatokat nyúztak, fát rakosgattak, kardot éleztek. A térségben nem nagyon szoktak vadászni. Egyértelműen útonállók. Ezt talán az is elárulja, hogy mindegyiküknél van egy ninja-fejpánt. Talán ők ejtették Zakut foglyul.
- Ezek bűnözők. Akár van közük az ügyhöz akár nem, el kell kapnunk őket. De vigyázzatok, ne öljétek meg őket. Talán tudnak valamit.
*Megkaptátok az engedélyt a támadásra. Mit tesztek most?

* Ugrálhat a blöki a fákon, s ugrálhat vele a csapat is, sajnos Tsunonak nem adatott meg ilyen embertelen egyensúlyérzék, s ügyes Chakrakontroll. Inkább "kicsi a bors" ként rohan a talajon, nem figyelve hogy susnyásban van, vagy éppen tisztáson, s mivel igen erőske teremtés, ember a talpán az a hajtás, vagy inda ami megállítaná, s így rohan, rohan, és rohan, mint egy pici rohanó-acélgolyó... Egészen hosszú időn át, mert úgy tűnk hogy a kutya sem mással van üzemelve, mint Duracel elemmel. Jó tartóssal ráadásul
~ Kezdek szomjas lenni lassan... 
* A megjegyzés, megjegyezendő, hogy körülbelül öt percnyi loholás után történt, s a letelni nem akaró hosszú idő alatt, lassan eljutott arra a pontra, hogy nem csak kezd, hanem igencsak szomjas is. Mire végre megállhatnak, a lány elő is veszi az első tartalékot, s mentem meg is issza mindent. Eléggé jól csúszik, azért valljuk be, pláne ilyen hosszú futás után. Emiatt még azt is képes elfelejteni, hogy a szedres oly rútul összekarmolta a lábát. 
~ Vajon miért álltunk meg?
* Úgy látszik hogy most a settenkedés a következő haladás mód, így követi Zakurát, aki megközelíti a tisztás szélét. Hamar parancsot kapnak, mégpedig arra, hogy csapjanak szét a tömegben... Mindez szép és jó, de azért okoz némi morális kérdést. 
- Osztan honnét tudni hogy ezök bűnözők? Nem kérdözök sokat milőtt ütök vágok, de osztat jó lennö tudni hogy kit is csapunke meg. 
* A kérdés egyértelmű, s valamilyen szinten logikus is, elvégre vadászat ide vagy oda, a fejpánt nem bizonyít semmit. Éppen az is lehet, hogy ez egy valamilyen kinti őrszem csapat, ami itt húzta meg magát.

* Érkezett a küldetés unalmas része, amikor csak ugrálni kell a fákon, és semmi érdekes dolog nem történik. Beszélgetni lehet, de hosszútávon szúrós hasat jelenthet főleg, hogyha sokáig mennek. De szerencsére nem, kiérnek a sűrű fák közül egy tisztáson viszonylag nagy faházat látnak, itt-ott emberkékkel, akik végzik a teendőiket. Állatot nyúznak, fát pakolásnak és az egyéb dolgokat, amiket egy normális család is végez. Viszont az nem normális, hogy van náluk fejpánt, de ez még nem ad okot arra, hogy ellenségnek tituláljuk őket. Elsősorban több fejpánt van, tehát nem lehetnek Zakuro fogva tartói, de ha mégis megtették volna és ők lennének, majd pont egy ilyen helyen rejtőzködnének.. bár lehet, hogy amatőrök.*
~ Alkoholt fogyasztani egy küldetésen? Hmm.mellesleg..
* Majd visszazökken a valóságba, amikor a lány megszólal és fejét fel-le csóválva helyesel.*
- Egyetértek a lánnyal. Először is, több pánt van és nem úgy néznek ki, mint akik olyan könnyen elbánnak egy ninjával. Továbbá nem az a küldetésünk, hogy elkapjuk őket. De ha mégis csak egyszerű banditák mit csinálunk? Elverjük őket, megkötözzük aztán? Mehetünk vissza Konohába, hogy leadjuk őket?

*Vigasztalan szakasz következik, a fáról fára suökdécselés egyhangúsága. Igen fárasztó aktus, különösen így kialvatlanul, egészen érthetetlen, miért nem bocsájtanak a shinobik rendelkezésére járműveket. Pusztán mert emberfölöttien gyorsak és kitartóak? Ugyan már, azért csak emberek! ...Nem?
Na mindegy.
Ráadásul unatkozik is, méghozzá veszettül. A nyilvánvaló oldásra, a baráti társalgásra nem sok lehetőség adódik: idefent vele csak a simligyanús nyomkövető és az igencsak baljós, de legalábbis kevéssé cimbis Aru marad vele egy szinten, az egyetlen vidám cimbora, az Oni lányka leszáll a földre. Onnatól aztán nem veszi körül más, mint a zúzódó aljnövényzet recsegése-ropogása meg a saját magából áradó alkoholgőz-csóva, a fiú pedig egyszerűen nem tudna olyan hatékonysággal törtetni mellette, hogy felvegye a tempóját.
Marad hát fent, egészen a megérkezés pillanatáig. Akkor örömmel kászálódik le az ágak közül és követi a többieket, sajnálatos módon igen osonkodva, trévselésről tehát ezúttal sem lehet szó. De legalább valami történik, ami megtöri az egyhangú lélekszakadást.
Ami viszont az utasításokat illeti... Hát nem. Nem. Mégis miért gondolja a lány, hogy ezek banditák? Csak mert van náluk fejpánt? És most akkor ugorjanak nekik, annyit se mondva, hogy empiriokriticisztikus ténymegállapítás? Nos... Végül is megpróbálni igazán megpróbálhatja a nyomkereső, hogy meggyőzze. Egyrészt baja nem lesz belőle azon kívül, hogy pazarolja a levegőt, másrészt végül is alig kisebb az esélye a sikerre, mintha egy átlagos lovat próbálna rávenni, hogy ugorjon helyből hátraszaltót...*
- Egyetértek én is. - *bólogat nagyokat.* - Mégis honnan vesszük, hogy bűnözők? Talán először beszélni kéne velük vagy valami... - *ajánlja kissé bátortalanul.* - Aztán... Ha nagyon muszáj, akkor rendben, de mi lesz utána?
*És tanácstalanul széttárja a karjait. Jó, persze megfordulnak a fejében egyes gyakorlati megoldások, de azok vagy kivitelezhetetlenek, vagy a világért sem akarna rájuk fanyalodni...*

//Jut eszembe, ismeri egymást Aru és Toshiro? Ez már az utcai bunyó után játszódik vagy előtte?//

//Öhm, nos. Megnéztem a dátumokat, ez a küldi Aug. 30-án kezdődött, a piac pedig 28.-án ergo ismerősök vagyunk, vagy mi. :'D //

*Zakura a felvetéseitekre csak fintorgott egyett, de különösebben nem ellenkezett.
- Rendben van, akkor kérdezzük meg. Maradjatok itt, a biztonság kedvéért.
*Lassan előbújt a bokrok közül, és jó hangosan odakurjantott a tábortűz körül szorgoskodóknak.
- Elnézést! Nem tudnának segí...
- Vissza! Ne közelíts!
*Az egyik férfi azonnal odakiáltott neki. Magas, kigyúrt testalkatú, fekete hajú ember volt, valószínűleg a banda vezére. A másik három ember kevésbé volt magabiztos, látszólag nagyon megrémülhettek valamitől. Ketten közölük el is futottak az erdőbe.
- Na de kérem, csak egy kis útbaigazítást akarnék kérni. Ezt a fiút keressük itt.
*Felmutatta nekik Zaku fényképét. Hogy ne szaporítsam a szót, ez csak olaj volt a tűzre.
- Gyorsan. Kapd el!
*A másik ottmaradó, egy jóval alacsonyabb, kissé vézna testalkatú férfi volt, aki hallva főnöke utasításait, kissé vonakodva ugyan, de nekirontott Zakurának egy hatalmas furkósbottal. Zakura a felé rontó embert egy laza félrelépéssel kikerülte, majd megragadta, és akkorát rúgott bele, hogy a fickó kishíján a vezetőjéig repült vissza. A rúgást egyébként egy furcsa süvítő hang is kísérte, mintha a rúgás magát a levegőt is eltaszította volna.
- De bizonytalanok vagytok. Talán féltek?!
*No igen, Zakura most lelkileg is megizzasztja szegény szerencsétleneket. De ezen most nincs időtök gondolkodni, mert a fák között zörgésre lesztek figyelmesek. A másik két ember, akik korábban elfutottak, most rátok támadnak a fák tetejéről. A nő egy-egy surikent dob el, egyikkel Arut, másikkal Toshirót megcélozva, majd egy tantot előrántva nekiugrik Tsunonak, és megpróbálja azt a mellkasába döfni. A másik férfi ezalatt Toshirot támadja meg egy lándzsával, aminek éles végével a lábát próbálja meg megsebesíteni. Ezalatt a már korábban megrúgott feltápászkodik, és a vezérrel együtt nekiront Zakurának. Meg kell védenetek. Indulhat a buli!

* Hamar kiderül, hogy ezek az úriemberek és hölgyek közel sem túl barátságosak, s meglehetősen félénkek, mi több ellenségesek is. Ez most már aztán igazán nem jól alakul részükről, mert Zakura nem tágít, és kiharcol egy... nos, harcot. No szó sincs róla, nem kell sokat bátorítani a banditákat hogy támadjanak, egy kisebbik neki is ront Zakurának, aki roppant ügyességgel veri vissza a támadót.
- Nem amúgyan vó't, ho' nem vagy Ninja?
* Kérdezi szemöldökét felhúzva, majd lekapja hátáról a súlyos fegyvert, melyet meglóbál kétszer háromszor. Ha már harc, akkor harc, már ha lenne kivel, mert kettő a négy ellen közel sem fair. Szerencsére nem kell sokat elmélkednie, elvégre a fák magasából egy hirtelen támadással lepik meg őket. Két Dobófegyver azonnal a két társa irányába repül, s miután felkapja a fejét, tapasztalja hogy őt is meg szándékozzák lepni egy tőrrel. Az nem jó dolog kérem, s így egy gyors félrelépéssel egyetemben, a fegyverrel megpróbál egy jó erőset odasújtani a felé zuhanó ellenségnek, aki remélhetőleg nem manőverezik túl ügyesen a levegőben.
~ Innye, ezek se teketóriáztak sokat, azon nyomban támadtak. Szerencsére ez egy olyan pénztárca, amiből nehezen fognak lopni!

* Úgy látszik, hogy a lányt rettenetes ítélőképességgel áldotta meg a sors, hiszen az értelemszerű következtetésekre csak lenézően fintorgott.*
~ Ez most komoly? Mi maradjunk itt, a biztonság kedvéért?
* Kezdi elveszíteni a hitét a lánnyal kapcsolatban, elvégre ez már nem első olyan megmozdulása, ami nem méltó ninjához, vagy akár nyomkövetőhöz. Remélhetőleg ez lesz az első és egyben az utolsó küldetés is, amire ezzel a Zakuro utánzattal kell mennie. A lány felemeli a képet, ebből kiderül, hogy a "banditáknak" olyan szemük van, mint a sasnak, elvégre ilyen távolságból is simán kiszúrták, hogy ki van a képen. Fene tudja, lehet, hogy Arunak rossz a szeme, de az biztos, hogy öt méterről is csak hunyorogva látná. Mindenesetre gyorsan felpörögnek a dolgok, a kiabálás először menekülésbe torkollik, mintha a két férfi gyorsan menekülne, ellenben az ott tartózkodó férfi máris támadni kezdett, azonnal lefegyverezte Zakura. Normál esetben Aru most előrántott volna egy kunait és Zakura torkának szegezte volna, elvégre egy nyomkövető jobb esetben sem tud ilyet erőset rúgni sem reagálni ilyen gyorsan, plusz még technikás is volt. De ez még várat magára, elvégre az előző két emberke, aki elfutott most felbukkannak a fiatalok mögött, majd egy-egy eldobott kunai erejéig támadnak Arura, azonban csak hősünk úszta meg ennyivel, elvégre a többieket támadták tovább. Viszont Zakura veszélyben van. A kunai elől kitér egy laza mozdulattal: arréb lép. Kisebb ellentmondással ugyan, de végül Aru odaugrik Zakura elé, s a kézjelek elmutogatása után alkalmazza a Tűzshuriken jutsut, és szájából shurikenek repülnek az ellenfelek felé.*

*Na jó... Ez az egész történés eddig sem volt éppen a tisztaság mintapéldája. Ami viszont most megy, az kezd az abszurdba hajlani. Ők maradjanak...?! Na mindegy, biztos tudja a lány, hogy mit beszél, nyilván nem véletlenül bízták meg vezetőnek. Nyilván. Nyilván...
Az emberismerete például már-már holmesinak tűnik, felebarátaik valóban nem haboznak abban, hogy nekirohanjanak a szegény, védtelen nyomkeresőnek. Várjunk, idő, időt kér... Egy dolog, hogy elkerüli a furkót, amilyen sebességgel a derék ember igyekezett,a föld is elfordult volna alatta... De mi is van ezzel a rúgással, ami a tisztás másik végébe röpíti ugyanazt a mackós alkatú figurát?!
Akárhogy is, sok ideje nincs ezen filózni. Zakura még bölcsen megereszt egy sértést, hogy még véletlenül se húzhassák ki magukat a Toshiro szerint teljesen fölösleges összecsapásból - jó, kétségtelen, szerinte majdnem minden harc fölösleges, de akkor is -, majd a szó legszorosabb értelmében a nyakukba zúdul az áldás. Hát, hölgyeim-uraim... Szemüveget a helyére!*
~ A jó édes plasztikbólgyúrt felmenőiteket nektek már...!
*Ahhoz képest, hogy egyébként milyen lomha, a veszélyhejzetre meglepően gyorsan reagál, legelőször is azzal, hogy nyugtázza: meglehetősen pocsék helyzetbe került, a feje és a lába felé egyaránt érkezik egy-egy adag vas, ráadásul hátulról... Mit is csinál ilyenkor egy egészséges ember? Oldalra lépni nincs ideje, mert akkor a lándzsa kaszálja le, elölről ketten rohannak nekik, egyébként meg ott a shuriken, ami éppen a tarkójának röppen.
Irány föl!
Miközben elrúgja magát a talajtól, a kezei a Kígyó jelére kulcsolódnak, megmozdítva a chakratartalékait. A felsőtestét hátradönti és homorít, mintha hátraszaltózna... Mint ahogy azt is fog, ha minden igaz.
A Funsha a sarkánál robban ki fehér tűzcsíkok formájában, fölfelé és hátrafelé lökve a lábait, mire egy pillanatra úgy érzi, azt sem tudja, hol a föld és hol az ég. Aztán rájön. Az előbbi a feje felett, az utóbbi a talpa alatt. Szép, nyújtott hátraszaltót csinál több mint két méter magasra feljutva, közben pedig megpróbálja elkerülni, esetleg félrerúgni a felé igyekvő dobócsillagot. Ha nagyon nem úgy jönne össze, ahogy tervezte, az se halálos baj, még mindig inkább álljon bele a lábbelije talpába, mint a tarkójába. Ami pedig a landolást illeti, azt pár méterrel a lándzsás fickó háta mögé tervezi.*
- Bocs, cimbi... - *néz föl guggoltából, ha sikeresen talpra érkezett.* - ...így alakult.
*Következő feladat: olyan közelre jutni, hogy szájon kaphassa az illetőt, anélkül, hogy felnyársalnák.*

//Und erre rá is ment 10 %-nyi chakrám, ergo 90-en vagyok jelenleg (szerintem jegyezzük az átláthatóság kedvéért, ok?).//