Ellenfeleitek, ha egyáltalán ninják voltak, mostanra már biztosan kijöttek a formájukból, így a csapatnak viszonylag könnyű dolga van. Tsuno támadására a nő képtelen volt reagálni, s el is találja a súlyos fegyver, amit az pöttöm kis oni úgy forgat a levegőben, mintha üreges lenne. Toshiro ugrása is meglepte a lándzsás fickót, ami pár másodperc forgolódás után ismét támadásba lendül, ezúttal mellkasra célozva (már, aha addigra nem küldték padlóra). Aru surikeneinek köszönhetően a két támadó kénytelen felhagyni a rohamozással, hogy elkerülhessék őket. A sok-sok penge közül kettő talál be, mindkettő a Főnököt eltalálva, aki nagy termeténél fogva nem volt elég fürge az ellentámadás kivédéséhez. A fejetlenséget kihasználva Zakura a másik díszpintyet veszi kezelésbe, és egy rejtett fegyverrel, amit eddig a ruhaujjában dugdosott, megvágja. A seb nem halálos, azonban a fickó kénytelen a földön fekve várni a további fejleményeket, ugyanis Zakura a lábszárát találta el. A rejtett fegyver egyébként egy nagyjából wakizashi méretű kard volt (bár maga a fegyver mérete nem derül ki, mert a végét eltakarja Zakura bő ruhájának ujja), a penge élén valamiféle fura írással. Ha Aru figyelmesen szemléli az eseményeket, rájöhet, hogy igen: az írás felettébb hasonló ahhoz, ami Zaku kardján is van.
//Miért érzem azt, hogy ezen már senki nem lepődik meg...//
Ami a vezérüket illeti, sikerül összeszednie magát, és fegyverét meglendítve egy csapást készül bemérni Zakura hátára, aki nemes egyszerűséggel fogja a kardját, és beleszúrja a fickó kezébe. Ezután megragadja a másik kezét, majd teljes erőből letérdeli az illetőt, aki ettől természetesen beájul. Hatásos módszer, mi?
- Mi van? Vidéki gyerek vagyok, valamennyire csak kell tudnom bunyózni.
Dolga végeztével elindul vissza a többiekhez, hogy megnézze mi lett velük. Csak a következő körben fog odaérni, de Arunak nem kötelező vele maradni, főleg, miután látta, mennyire jól boldogul a lány. Úgyhogy hajrá, üsd a barmát!

* Hazafutás, fogalmazhatnánk így is, mert a fegyver szépen elagyabugyálja a felé támadó ellenfelet. Hogy mi a sorsa a másiknak, az már más kérdés, hiszen mint mezei játékos, nem szeretnék oly következtetéseket levonni, hogy csak megzúzódik kissé, vagy éppen ripityára is szakad szerencsétlenke, különféle közel sem gyomordicsérő jelzőkkel kiegészítve az egészet.
- Phej, emöz megvónae...
* Másik ketten még nem végeztek, s úgy tűnik hogy akad még dolguk rendesen, ám jól végzik azt, nem jelenthet számukra problémát elkapni a két jómadarat, s így már tényleg csak a saját egészségére kell figyelni, ami jól kimerül azzal, hogy oltja a szomját. Elő is veszi a lopótököt, majd belekortyol, elégedetten bólintva, hogy ez neki megfelel. Közben nem figyel Zakurára, csak a másik két társát kémleli, bár meg sem fordul fejében hogy netán gáz lenne. Nem tűnnek túlzottan képzett harcosoknak ezek a banditák, pláne ha még egy "Igencsak gyanús" nyomkövető is elseggeli őket. De ez már egy más kérdés, más alkalmakra.

* Zakura egyre csak azt éri el, hogy ne csak a torkához fogja a kunait, hanem egy kicsit meg is vagdossa azt. Az előző megmozdulása még Talán elmenne, de az, hogy ilyen rejtett pengés, kéz-láb vagdosós dolgokat tegyen meg az már több, amit egy zseni nyomkövető megbírna csinálni. Megvárja míg a banditákat megfékezi Zakura, hogy hátha nem neki, vagy csapattársainak kelljen intézkedni, talán a banditák megelőzik. De nem. Ezért most a genineknek kell a tettek mezejére lépni, hogy bármi történjen ezzel a lánnyal. Aru ott marad Zakurával, nehogy még a végén bármi történjen. Természetesen egy kunai kíséretében akarja megcsiklandozni a torkát, s meg is teszi. Csak az a csiklandozás még várat magára, egyenlőre csak a drámai "torokhoz emelés" van.*
- És most ki vele. Ki a franc vagy te?
* Jobb kezében a kunai, azzal tartja Zakura torkának a kést. Bal keze teste mellett, fél-oldalasan áll, lábai megfeszítve, hogy bármikor ugrani, vagy támadni esetleg védekezni tudjon. Szemei egyenesen Zakurára néznek, pontosabban Zakura szemibe, a reakció megfigyelése miatt, meg hát.. így menőbb. Másik kezével, méghozzá a ballal elkezd a zsebében matatni, a tekercset keresi, amiben a kasza is van. Nem akar mindig arra hagyatkozni, de ha szarban van akkor inkább nem kockáztat és használja a biztos taktikát.*
~ Mégis ki a franc vagy te?

//Most komolyan.. ennyit írni erről a cselekményben szűkölködő helyzetben..//

*Szinte kényelmesen mozdul a lándzsás irányába, teljesen felegyenesedve, hogy lehetőleg mellmagasságban szegeződjön neki a fegyver. Csak az utolsó előtti pillanatban bukik le, hogy elkerülje a randa fémhegyet és egyúttal egy lábsöpréssel az ég felé küldje a figurát. A szerencsétlen éppen hogy röppályája csúcsához érhet, máris két bőrkesztyűs kéz ragadja meg és csapja egy erőteljes rántással hanyatt a földhöz. Ezután ugyanez a két kéz még néhányszor a talajba veri a fejét, csak a biztonság kedvéért, míg szikrája sem marad benne az öntudatnak.
Aztán Toshiro lovaglóülésben az eszméletlen ipse mellkasára telepedik. Pihi van.
Vagy nem, fene tudja. A támadókat, úgy tűnik, lerendezték, de most a nyomkövetőjük torka előtt van kés Aru jóvoltából. Az érdeklődése pedig végső soron jogos, így a robbantó sem nagyon tudja hibáztatni érte.*
- Igazán ne kell ezen veszekedni... - *az arcán újra derűs, álmatag vigyor díszeleg és újra zúgnak szélmalomszerű csitító kézmozdulatai is.* - Most szépen elmondja a kisasszony az igazat, aztán megyünk és befejezzük a küldetést ahelyett, hogy tőrrel hadonásznánk egymás orra előtt. Rendben?
*A borzasztó az egészben az, hogy komolyan gondolja, ez látszik rajta. Az ilyesmit általában komolya gondolja. Mert ugye mindig minden úgy megy, ahogy a legjobb és a világ általában rózsaszín, kivéve, ha egy robbanásnak más színe van.*

Fordult a kocka! Zakura torkának tőr feszül, s a csapat végre foglalkozhat titokzatos vezetőjük kilétével, mivel röpke két kör alatt ellátták támadóik baját. És most...
~Hamarabb, mint gondoltam. Kár volt az a sok előkészület...
Zakura behunyta a szemét, mint aki nagyon szégyellne valamit.
- Nos...
Kicsit hátrafordítja a fejét, hogy szemtől szembe mondhassa el a többieknek.
- Mostanra már...
Halványan elmosolyodott
- Biztosan sejtitek!
Kinyitotta a szemét. A szeme más lett. Fényes volt, és halványzölden fénylett. Akik láttam már Ichigát harc közben tudják, mit jelent ez. De már késő, ugyanis:
~Kósza villám!
Zakura szeméből összevissza cikázó villámok törtek elő. Egy pillanat alatt beborították a közelében állókat. Akiket elkap, erős zsibbadást éreztek. Aru most már emelheti a kését, Zakura egy laza mozdulattal kitér előle. A mozgásotok olyan nyögvenyelős, mint egy hatvan éves öregnek. És most remegő tagokkal álltok szemtől szembe egy valószínűleg nem kezdő nyomkövetővel. Egyik kezével felmutat egy surikent, jelezve, hogy aki csak meg mer mozdulni, azt ledobja vele.
- Milyen régóta vártam ezt a pillanatot!
Aru volt hozzá a legközelebb, szinte karnyújtásnyira. Újra felemelte a kardját, amit most megszemlélhettek teljes pompájában. A kard most zöldes-vöröses színekben világított.
- Pusztulj!
A penge lendült. Amikor, hirtelen egy alak jelent meg Zakura előtt és hárított. Belekerült a villámok hatósugarába, de a lendülete elég volt, hogy háríthasson. Ekkor egy másik alak is megjelent, közvetlenül Zakura háta mögött. Egy katana méretű karddal készült megvágni őt, amikor a lány váratlanul felugrott a levegőbe, és pár méterrel arrébb földet ért. Látszólag meg volt magával elégedve.
- Jó újra látni téged, Zakura.
Ismerős hang. Úgy bizony: elveszett barátunk, Zaku tért vissza. Most, hogy Zakura szemei már nem szórnak villámokat, képesek vagytok alaposan megfigyelni a két alakot. Ugyanolyan ruha, hasonló testtartás. Az egyikük Zaku, mégpedig az, aki Zakurát hátulról akarta megvágni. A másik alak egy nagyjából huszonéves férfi lehetett. Nála egy teljes mértékben fémből készült lándzsa van.
- Már azt hittem, meg sem jelensz.
Na már most, az ember szokott hallani olyasmiről, hogy valaki korán, vagy későn érő típus, arról nem is beszélve, hogy Zaku öregebbnek mutatja magát, mint amilyen. De még ha mind ezt összeegyeztetnénk, akkor sem lenne érthető, amit most hallhattok:
- Én is örülök a találkozónak, Bátyó!

//Megj.: A Kósza villám valójában a Khusa villáma nevezetű teknika. A jutsu részletei nincsenek benne az Ichiga-klán teknikái fejezetben. A jutsu teljes leírását Zakura Ichiga tekercse rejti.//

* Éppen kényelmesen fogyasztja az italt, amikor is érdekes fordulat következik be. Immáron barátokból lesz az ellenség, és barátokból barát... Meg ellenségből ellenség és ellenségből ellenség érdekesnek tűnik az egész eset, ezért elhelyezi a dugót a szakés üvegen, és figyeli hogy mégis mi fog most történni.
- Há' most akko' ki itt a jó, és ki nöm? Mert esztöt tudni jó vóna, hogy mégis kinük kell bevörni a korpásáte...
* Kérdőn előre emeli a fegyverét, amivel is a Késelős népre céloz, kérdőn, csodálkozva, és furcsállva egyaránt. Ez nagy hiba volt, hiszen elég messze állt ahhoz hogy ne csapja meg a Villám, ám a termetes fegyveren keresztül pillanatokon keresztül eléri, és szépen ki is süti szarvait, meg mindenét. Kellemes dolog amikor az emberen átszalad a 220, kellemesebb amikor isten tudja hogy milyen mértékű áram süti ropogósra az agyát. Nem baj, Tsunonak ez már igazán nem árthat sokat.
- Csinnyenit, mint mikó' konektort nyaltam!
* Kezeit próbálja mozgatni, hogy valahogy kirázza magából az áramot, ám nem nagyon tud mit csinálni. Meg lett csapva, mintha istennyila érte volna. Közben előkerül a Shuriken is a Táskából, s az még inkább nehezíti a tennivalókat... Csak egy dolog történhet most! Ittunk már eleget, most csaptunk fejbe egy banditát, és még jót is teszünk! Ideje feláldozni magunkat a csapat jójáért, s ennek egy nagyszerű módszere lesz Kihasználni azokat a gyönyörű szarvakat, amire nem csak az uborkát lehet felszúrni! Nyögvenyelősen előre dől, majd nyögvenyelősen megpróbál nekivetetődni szarvval előre Zakurának, hogy jól... felszarvazza! Nos, sajnos valakik megjelenése ellehetetleníteni a csodálatos mozdulatait, s Zakura felugrik a fára, abbahagyva a villámok szórását. Ez semmissé teszi a lassú mozgást, s szegény Tsuno ökör módjára bele is vágódik az első fába amit talál szemben. Pont mikor az akció történik, szegény lány. Gyorsan ki is szabadítja magát a kelepcéből, és megfordulva végigtekint a hármason. Egy faszi, egy Zaku, meg egy Zakura. Egy rövid ideig figyeli őket, és meghallgatja a bemutatkozást, meg hasonlókat is. Ám a végére marad egy kérdés a fejében, ami megválaszolatlanul elég kényelmetlennek érződik.
- Há bevallome jobban örülöke Zakunak mint majom a farköncának, de... Ki amaz a harmadik? Az a hosszú dárdajas!
* Pillanatig végigtekint a csoporton, majd ismét felsóhajt. Mibe került már megint bele? Nem ivott még eleget ahhoz, hogy ilyesmit hallucináljon.
~ És hogy bátyó? Hát nem tűnik idősebnek Zaku...

*Elnézést, mégse lesz heppi end. Bár azt azért nem várta volna, hogy belevágjon a villám, igazán nem. Mázlija, hogy még mindig ülőhelyzetben van, mikor a jutsu eltrafálja, így a pillanatnyi összenyaklásakor csak a leütött áldozat bordakosara hallat mélabús nyekkenést. Ráadásul éppen készülnek levágni Arut, és ő most nem tud közbelépni.
Simli, simli, siimliii...
Aztán persze végül az események háromszázhatvan fokos fordulatot vesznek, és megjelennek a mentőangyalok, mint minden rendes lányregényben, és nevükhöz teljes mértékben híven meg is mentik őket. És, mit tesz az ég... Az egyik maga Zaku!*
- Csodás, akkor ezzel meg is oldódott a dolog, ugye? - *mosolyog álmatagon és derűsen, mintha nem éppen most sokkolták volna le.* - Zakuro megvan, a kisasszonyt meg természetesen bevisszük, és a faluvezetés dönt róla... Ööö, asszem. Ezeket meg csak hagyjuk pihenni.
*Lassan föltápászkodik a fent nevezett "ezek" egyikének mostanra kissé behorpadt mellkasáról. Mit ne mondjon, megsajdította az izmait ez a hirtelen mesterséges görcs. Na de oda se neki, végtére is harcművész vagy mi a szösz... Természetesen csak az után, hogy Bakuhás lenne, de akkor is, kibúvó nincs.*
- Ja, és valami kardról is szó volt, az megvan, ugye? - *pislog fejvakarva a sötétített lencséken keresztül Zaku irányába.*

Könnyebb dolgotok volt, mint gondoltátok. Meglett, akit kerestetek, és ráadásul sarokba is szorítottátok rejtélyes vezetőtöket, aki látszólag kifogyott a trükkökből.
- Kicsit aljas húzás volt másokat is belekeverni a mi kis ügyünkbe, Zakura.
Zakuro hátra sem nézett, nehogy Zakura meglephesse. A másik fickó ezalatt titeket méregetett, nézte, nem esett e semmi bajotok.
- A nevem Ichiga Kohaku. Nemrég érkeztem ide, a Tűz országába Zakuro hívására.
- Azért tőled sem volt éppen tisztességes, hogy elhappoltad előlem az egyik társamat.
- Sajnos ez teljesen szabályos volt. Ugyanakkor, neked kéne szégyenkeznek, mivel a saját bajtársaimat uszítottad a klántársaim ellen.
- Ne problémázz, te is tudod, hogy nem oszt, nem szoroz. Én már megkaptam, amit akartam...Kósza villám!
- Khusa villáma!
Zakuro és Zakura egyszerre kezdték el szórni a villámaikat egymás felé. Valamilyen oknál fogva azonban Zakuráé bizonyult erősebbnek, mert Zakuro nem volt képes a saját, ugyanolyan szintű teknikájával semlegesíteni a villámait, csupán eltérítette, hogy elkerülje a többieket. Aki Zakuro háta mögött maradt, azt elkerülte a villám
- Ilyennel felesleges próbálkoznod. Tudod jól, hogy egyformák a szemeink.
- Egy próbát megért.
Toshiro ezalatt egy kardról érdeklődött.
- Erre gondolsz itt.
Zaku előrántotta a kardját a ruhaujjából.
- Igen ez nálam van.
- De már nem sokáig.
A két testvér kicsit előrehajolt, miközben folyamatosan egymást bámulták. Hosszú percek teltek így el. Ezalatt egyikük sem közeledett a másikhoz. Egyedül a ruhájukkal foglalkoztak. Zakuro kioldott két övet a vállánál, amitől a ruha hosszú ujja méglejjebb csúszott. Ezután kioldott egyet a derekán, és egyet a bal lábán, amitől az addig tűrhetően összefogott nadrágja is szétcsúszott. Az utolsó öv a mellkasa táján volt, aminek kikapcsolása után érdekes módon már nem kellett annyira előrehajolnia. Zakura ugyanígy tett, majd kioldotta az eddig kontyba feltűzött haját, ami így egészen a csípőjéig ért je. Nagyjából úgy festettek, mint akikre törülközőkből összevarrt göncöket aggattak. Hang még mindig egy szél se, amikor csak...
- Remélem felkészültél.
Zakura egyik lábfejét szorosan a másikhoz illesztette, kardját maga előtt párbajtőr módjára tartotta, kicsit előrehajolt, és másik kezét ellensúlyképp a háta mögé rakta. Zakuro szinte vele párhuzamosan ugyanezt csinálta.
- Mindig és mindenkor.
Ekkor hirtelen egymásnak ugrottak. Csattogtak a kardok, olyan sebességgel, hogy alig lehet követni. Azonban, valamilyen oknál fogva, lehettek akármilyen lehetetlen helyzetbe, a két testvér egyszerűen képtelen volt a másikat földre kényszeríteni. Az általuk használt híres Ichiga-stílusnak köszöntetően bármilyen lehetetlen helyzetben képesek voltak megőrizni az egyensúlyukat. Nagyon úgy fest, ebben a helyzetben képtelenek vagytok beavatkozni, mert a harc jellegéből adódóan, ahol is Zakuro és Zakura úgy forognak egymás körül, mint a búgócsiga, képtelenek vagytok egy jutsuval, vagy akár egy ütéssel célozni. Ám ekkor fordul a kocka. Zakuronak sikerül kiharcolnia eg helyzetet, amikor is a forgást abbahagyva, egymással szembe karddal feszülnek neki a másiknak, kizárólag az erejükre hagyatkozva. Jól tudják, hogy aki megpróbálna kitérni a másik pengéje elől, azt egy rúgással leterítik, ezzel véget vetve a küzdelemnek. Mindenesetre most végre nem pattognak Ichigáék össze-vissza, így képesek vagytok beleavatkozni a harc kimenetelébe. Mit tesztek most?

* A kérdések néhányára válaszok érkeznek, s másik részükre csak további talányok, hiszen az tiszta hogy megjelenik Ichiga Kohaku, de kérem miért nem hasonlít annyira a két rokonra, s emellett akkor mégis mi merre hogyan ezzel a két testvérkével. Ebben a nehéz helyzetben bizony sehogy sem tud dűlőre jutni a véleményével, így inkább úgy dönt hogy kreativitásának múzsájához folyamodik, s kicsit arrébb lép, hogy ne zavarjon semmilyen ellentéteskedést, szerencsésen megúszva a Kusza Villám csapkodását Zaku háta mögött. Kulacsot elő, s figyeli a szorult helyzetet.
~ Tyű mán, micsoda vetkőzős póker. 
* Kicsit megrázza fejét, és tovább figyeli ahogy a két rivális felkészül a harcra. Még feszült pillanatok sora, majd mint elpattanó ideg, kardok sebes csattogása, és villámnál is gyorsabb fordulások és perdülések. Ez aztán a szemrevaló harcmodor, minden bizonnyal nehéz lehet ellene megfelelően védekezni, pláne hogy egyfajta komolyabb reflexet is igényel az egész. 
~ Tyű, mint két búgócsiga. 
* Italát elfogyasztva Kanaboját a földhöz veti, s a hatalmas fegyver óriásit dübbenve megáll, tökéletes támaszkodót ajánlva a lánynak.
- Gyerünk mán' Zaku, há' ez csak ögy lyányka, nehogymá' felébemúljone. 
* Összpontosítás, és komoly erőbefektetést igényel a feszült figyelés, ám mire egy rövidke Sakkhoz érünk, végre lehetőség akadna közbeszólni a játékba... Jó lehetőség, nem is tagadható le úgy istenigazából, de egy Harcos becsülete, s egy Férfi becsülete fontos dolog. Nem fog beleszólni az egészbe, ez nem az ő harca, ez Zakué.

* A hölgyemény Aru gyanusítására felfedi valódi kilétét, és máris egy kis tömegpusztítással akarja elindítani az epic villámszórást, amik egészen jól nézhetnek ki. Fel volt készülve Aru a támadásra, csak nem éppen az efféle villámos-ninjutsus támadásra. Vagy elugrik, vagy elpróbálja venni a tőrt a saját nyakától - mivel az elég kellemetlen és bizalmatlan-, esetleg lent akarja leszúrni Arut, ott ahol nem látja. Hogy addig, amíg a szemeibe, vagy az arcát nézi, addig odalent csináljon valamit. De nem. Mind-mind kézenfekvőbb lett volna, mintsemhogy egy ilyen kósza villámmal akarja elpusztítani a három fős csapatot és elsőként a - ahogy minden rosszfiú és normális ember kezdené - a legközelebb álló embert. De legalább van esze. A csapatvezető szeméből villámok jelennek meg, majd ezt követően a zsibbadás áll a geninekbe és a mozgás.. az nem valami gyors. Zakura felemelte a kardját, nyilván azért, hogy megmutassa neki milyen szép lézerkardja van, olyan amilyen a többieknek nincs. Megjelenne ott egy népcsoport képviselője, az biztos, hogy még a lézert is megfogná, hogy ellophassa. A kard lendül, Aru szeme meg rendül, hősünk ennek meg nagyon nem örül. Még valami pusztulj félét is odabök, bizonyára undorodik tőle, hogy ilyen kegyetlenül bánik meg és ilyen gonosz szavakkal illeti. Vagy, csak lehet, hogy simán nyűgös és kialvatlan. Azonban még mielőtt csúnya dolgok történnének itt hősünkkel megérkezik a kétszemélyes felmentősereg, ami megakadályozza a dolgok elfajulását. Mintha már nem lenne így is eléggé tré a helyzet. Csapást véd, hátbatámadást intéz a második tag Zakura felé, sikertelenül. De biztos, hogy nem a férfi hibázott, hanem Zakura volt ennyire elképesztően ügyes. Egyelőre nem tudni ki az, vagy kik azok, de hamarosan, mikor már normális formában található hősünk jobban meglátja az érkező embereket. Kis idő kellett még a görcs kiáramlott testéből, és újra megtudott állni úgy, csuklás nélkül. Csapattársa, kinek holléte eddig ismeretlen volt, s a véres Tachi bundája(remélem ez a neve a kutyának, rég voltam, nem emlékszem pontosan) nem véres volt, hanem málnaszörpös, a tegnap esti buliról, ugyanis Zakuronak semmi baja, fizikailag és remélhetőleg szellemileg is minden oké, mert ha nem.. ha nem, akkor semmi. Aru lassan felegyenesedve húzza ki magát, s néz Zakurora. Első gondolat:*
~Zakuro itt van és semmi baja, Zakurát lecsapjuk és indulhatunk is haza.
*Második gondolat. Természetesen Aru gondolataiban a rím, csupán csak véletlen, de maga is meglepődik ezen. Vannak jó másodpercek. De ezután rögtön jön, ami ennél a rímnél is fontosabb - ami valljuk be, nagy dolog -, hogy mégis miért van itt Zakuro?*
~Miért van itt Zakuro? Holtan, vagy félholtan kellene feküdnie valahol, ha Tachi is ilyen véres. Kiléte még mindig kétes.
*Bizony, lehet hogy egy hasonmás, amit Zakuro hozott létre, vagy a banditák, vagy ki tudja ki. A boss. De nem. Szerencsére? Az viszont még sokat látott hősünket is szíven üti, hogy Zakura, - a kis komisz, még kapni fog - a testvérének szólítja. A sokk itt még nem ereszti hősünket, "A nevem Ichiga Kohaku, Zakuro hívására". Ezek szerint, Zakuro ismer pár embert külföldről, és? Van még egy Ichiga. A kihalt klán jelenleg három taggal zsonglőrködik. Bár.. biztos, hogy eddig szét voltak szóródva és most van valami találkozó. Zakuro jóvoltából. Remélhetőleg. No meg az, hogy saját klántársait.. a bajtársai ellen. Tehát azok a "banditák" klántársak? Még több Ichiga. Ideje újranépesíteni a klánt a klánt. Ismét villámok szóródnak, csak most van is ellenfele a villámnak, méghozzá méltó ellenfele. Zakuro szerint értelmetlen ez a chakra pazarlás, Zakura szerint nem. Igaza van. Zakuronak. Amúgy. Azután percekig a csend, a drámai feszültség új méreteket ölt, mikor a ruhák lefelé jönnek. Zakuro, neked nem kell. Elég Zakura is. Majd azt a fene nagy csendet hirtelen ugrás töri meg, s kardcsatazajahallatszik. Ebben a pillanatban Aru civilben a szívéhez kapna, hogy: "-Úr isten, a szívinfartus kerülget. Ti szégyentelenek, nem vagytok tekintettel másokra. Huh.." - csak úgy poénból. De most nem civilben van, így ilyeneknek most nincs helye. Zakuroék nemhogy össze-vissza rombolnák le a tájat, mint ahogy szokták az ilyen harcokban, nem , hanem itt forognak. Ki látott még ilyet? Beleavatkozni? Minek? Megtud lenni Aru harc nélkül is, - igen, tényleg - meghát.. más harcába beleavatkozni? Nem tenne ilyet. Mindig. Most? Most nem. Így, amikor kínálkozik a lehetőség a támadásra ugyanúgy egyhelyben marad. De most azt nézni, hogy ezek itt harcolnak? Értelmetlen. Amúgy. Szólni kéne, hogy siessenek. *

~ Ööö... Mi van? Ezek most párbajozni akarnak vagy mi?
*Újabb fejvakarás. Egy fél perccel ezelőtt még mindenki látszólag a legteljesebb egyetértésben evett egymás tenyeréből, aztán kitör a vihar. Méghozzá szó szerint, mivel újfent röpködnek a villámok, még ha ezúttal nem is tesznek kárt senkiben.
De csak mielőtt előkerülnek a kardok!
Hosszú és mély és kimerült sóhaj szakad ki belőle. Egek, emberek minek ez a macera? Csapják le a hölgyeményt, aztán tűnejnek el... De senki sem tűnik éppen segítőkésznek, ő meg nem mer beavatkozni: előreláthatólag vagy őt kaszabolnák le, vagy ő röpítené az égbe mindkét párbajmániást.
Meg különben is fárasztó délelőtt volt ez. Minek ugrálni? Ez a Zakuro-gyerek olyannak tűnik, mint aki ért ahhoz, amit csinál. Most is milyen szépen hajladozik, mint egy részeg fűzfa a szélben (ha egyáltalán lehet fűzfa részeg, aminek a puszta gondolatára is botanikusok egész seregének sikolya visszhangozza be a civilizált világot). Kaszabolja le a nőt, aztán gyerünk!
Ezen hozzáállástól vezetve kényelmesen letelpszik a legközelebbi fa alá, és irdatlan kesztyűkkel burkolt kezeit a feje mögé téve figyeli tovább a nagy esményt. Ha sokáig tart, még az is félő, hogy ültő helyében bealszik, kiccsapata legnagyobb örömére.*

Csak álltok, mint a cövek, és nézitek, ahogy a két testvér püföli egymást.
- Azt hiszem, ideje indulnom. Ez egy elég előnytelen helyzet. Küdori!
- Küdori!
Zakuro és Zakura egyszerre repültek föl a levegőbe, hála a Küdorit által generált cshakralöketnek, ami a talpukból repült ki.
~ Sürgősen cselekednem kell.
- Küdori!
Kohaku érdekes módon nem repült fel a magasba. Ugyanakkor távolsági támadást indított: Zakura felé hajította a lándzsáját.
~ Ügyes...
- Kósza villám!
Zakura villámai újra előtörtek a bal szeméből. Érdekes módon Zakurot nem lepték el, mert a lány az eldobott fegyvert célozta meg sebészi pontossággal. Amint az elektromosság elérte a lándzsát, Kohaku émelyegni kezdett, elvesztette az egyensúlyát. És innentől felgyorsultak az események.
- Khusa villáma!
Zakuro hárítja Zakura villámait, amitől a harmadik Ichiga is visszanyeri az egyensúlyát. Az ide-oda cikázó villámok közepette Zakura behunyta a jobb szemét, majd...
- Pápá!
A következő pillanatban, szinte fél tizedmásodperccel egy hatalmas robbanás rázta meg a levegőt. Nem tűzrobbanás, inkább valami hatalmas erejű löket lehetett. Mindenesetre nem túl sokat láthattatok eből, ugyanis a robaj a közeli fák levelit, de még a másfél méterrel alattuk lévő port is felkavarta. Amikor a por pár másodperc múlva leülepszik, Zakurának hűlt helye. Zakuro ott fekszik a földön, pár méterre tőle az eldobott fegyver. Nem sok időbe tellett, hogy feltápászkodjon.
- A fenébe! Gyere vissza!
- Kár az indulat, rég eliszkolt. Nem gondolod furcsának, hogy a kardot nem vitte el?
Kohaku hangja mély volt, nem valami nyugtató, de nem is annyira frusztrált. Olyan átlagos volt a beszédstílusa, mégis nehezen felejthető.
- Nem. A fegyveremet elég közel tartottam magamhoz, a robbanás közepette esélye se lett volna megkaparintani. Inkább azt furcsállom, hogy ismerte a fegyvered képességét.
- Lehet, csak szerencséje volt.
- Kizárt, a saját szememmel láttam. Gondolod, hogy tégla van köztünk?
- Hűséget fogadtak neked, tudod, milyen komolyan kell ezt venni. Biztos más forrásból értesült.
- Igazad lehet.
- Kár, hogy az egész felesleges volt. Nem tudtunk meg semmit.
- Hát, azért nem egészen...
Zakuro feltűrte a bal karjának ruhaujját. Fényes zöld betűkkel mindenféle írás és ábra villogott a bőrén. Ugyan olyan volt, mint amit Zakura mutatott nektek, amikor elindultatok.
- Ichiga stílus: a fény beszéde...mégis hogyan?
- Meglepődnél, mennyi mindent talál az ember, ha harc közben a másik ruhája alá nyúl. Zakura Ichiga-tekercsének egy részlete. A cshakrám rátapadt a tekercs írásának betűire. Harc közben a fényes írást a papíron, sőt a testén keresztül is el tudtam olvasni. Ebben a kimásolt részben elég sok eltérés van. Nem tudom biztosra, de több paragrafus is jelentősen hosszabb, mint a mi tekercseinkben a cikkelyek megfelelői.
Zakuro összeszedte magát, és odaballagott hozzátok.
- Remélem nem esett semmi bajotok. Ha akarjátok, visszamehettek a faluba, ez afféle klánbéli ügy, nem feltétlenül kell belekeverednetek.
Megvárja a válaszotokat, majd kijelenti:
- Ha netán valami kérdésetek lenne, most tegyétek fel. Nincs vesztegetni való időm.

* Szemük előtt tovább bontakozik a grandiózus harci jelenet, melybe végül becsatlakozik a harmadik Ichiga, némi lándzsadobálózással, s végül csöppnyi tántorodással, émelygéssel. Egészen Shakespearei kivitelezés! 
~ Egy jó lándzsát eldobni, ilyen pazarlás!
* Hát, van az úgy, hogy a Lándzsa röppen, nade azért az már meglepő fordulatnak tekinthető, hogy ezek után Kohaku azonnal rosszul is lesz. Ejj, elég egyszer elmenni egy Ichigákkal kapcsolatos küldetésre, és lát az ember mindent amit lehet! Mi sem bizonyítja jobban Tsuno elméletét, mint az elkövetkezendő technika Zakuro tarsolyából, mely azonnal eltünteti, és fel is csapja a port valami piszkosul, arról nem beszélve hogy gyakorlatilag kiluggatja kedvenc Onink dobhártyáját. A löket olyan erővel reppen körbe, hogy még a seggére is ülteti, s bár nem lesz nagy baja tőle, azért lehet hogy másnap kicsit lilás lesz az említett rész, egész pontosan az alatta lévő gyökér miatt. 
- Innye...
* Mire valahogy felkecmereg, már nagyban tapasznyalhatja a beszélgetést Kohaku és Zaku között, mindenféle témában, kezdve a fegyverrel, a hűségen át a furcsa betűkig.
- A másik ruhája aláva... De heszön ő a rokonod!
* Nos igen, bocsássuk meg a kis kirohanást, de azért még az ő szótárában nem része a szokásoknak a másik öltözéke alá nyúlkálás, pláne nem ha ellenkező nemű emberekről van szó, és még plánebben nem, ha még rokon is. Ettől függetlenül belepillant a saját kissé poros ingébe, ám némi keseredettséggel tapasztalja, hogy ő nem rendelkezik tekercsekkel, de még csak világító betűkkel sem! Ejj de mostoha a sors az Onikkal! Egy szó mint száz, úgy tűnik az események kissé lehűlnek, és végre némi béke is következik, egy kis beszélgetéssel is arról, hogy nem kéne részt venni! Na azt már nem.
- Egazábó' csak mögkeresni kellett, így akkó' lenne töljesítve a feladata ha visszajacepölnénk téged a Hokageéhöz, de esse a kavics, egyedül úgy se mész sömmire ilyen klános ügyekkel. 
* Némiképpen megvakarja a szarvait, mert hát ugye azok azért vannak... Ha megvan a művelettel akár indulhatnak is, nincs kérdése, csak Zakunak akar segíteni.

* A harc folytatódik, ezúttal a harmadik Ichiga is beszél a partyba, egy kis lándzsa dobálással, de ez nem jön össze, mivel Zakura a botot megrázva küldi padlóra a tagot. Talán szemébe sütött a nap, amikor a dárda után nézett, hogy merre repül? Elvégre nem tette szeme elé a kezét, így talán igaz, bár akkor nem szédült volna meg, csak szemét fájlalta volna. Talán. De hamarosan érkezik a válasz, ha mondható annak, hogy ez valamiféle technika. Ha jól vette ki - már pedig jól vette ki - akkor ami sérülés vagy bármi más inger éri a lándzsát akkor az a gazdára is hat. Akkor ha átszúrja a lányt a lándzsa mit érez Kohaku? Vagy ha kardcsapás éri? Mindenesetre ez valami technika és nem sokan tudhatják, de Zakura tudja, feltehetőleg. Hacsak nem azért csapott bele villámot, hogy megállítsa. Mindig idegesítő, ha áruló van. Az ember már senkiben sem bízhat meg. Majd egy kis párbeszéd következik a jelenlévő két Ichiga között, pont az árulással kapcsolatban. Majd hamarosan Zakuro testén zöld írások jelennek meg, olyanok mint amilyen Zakura tekercsén a Hokage ajtó előtt.*
~Biztos valami Ichiga-szarság.
* Zakuro érdeklődik a csapat épsége felől, majd elmagyarázza, hogy nem fontos maradni. Aha. Akkor Aru megy. Csá.*
- Úgy sincs semmi, amit otthon tehetnék, és ha nem lennék ott még végetek lenne.

*Fordítja a fejét jobbra-balra, hunyorog a villámfényben és ez a legújabb fejlemény lassan annyira se érdekli, mintha otthon nézne nemlétező teniszmeccset a nemlétező tévéjében. És teszi mindezt egyre lassuló ütemben, sőt, el is szundítana ültében, ha nem érkezne meg a robbanás. Márpedig megjön, és ő mindenestül eltűnik a felverődő porhullámban.*
~ Ó, wazze...
*Mikor előkerül, már a védőszemüvegét törölgeti, majd nyűgös képpel nekiáll kiköpködni azt az anyagmennyiséget, ami a szájába ment és leporolni magáról azt, ami betakarta. Közben fél füllel hallja, szó van rokonok fogdosásáról meg tekercsekről, sőt még valami világító betűk is előkerülnek, de mindez őt a legkevésbé sem érdekli. Klános ügy, igen, pontosan, ők elvégezték a feladatukat, csak induljanak már haza, mert semmi kedve fölöslegesen huzakodni az erdő közepén célszeméllyel, hogy ugyan hadd mentsék már meg.
De nem. Mindenki megy. Tényleg mindenki.
Lassan teleszívja a tüdejét, majd kifújja, csak hogy egy kis időt nyerjen. Láthatóan frusztrálja az események ilyetén való folyása. Könyörögve bámul egy kicsit Tsunóra, majd, mután nála nem lát megértést az irányában, Arura. Semmi. Hihetetlen, ezek tényleg menni akarnak. Hihetetlen...*
- Na jó! - *modul fel végül dühösen. Lassan feltápászkodik ültéből, mire a por megújult lelkesedéssel kezd szitálni róla.* - Rendben, menjünk! De ha még egyszer valaki más robbantása terít be, úgy éljek, hogy felpofozok valakit.
*Miután jogos haragjában ilyen extrém fenyegetésre ragadtatta el magát, mogorva képpel beáll a többiek közé, és nagy igyekezettel folytatja ruházata és sérója portalanítását.*

- Remek! Akkor lássunk is neki.
*Előkapott a ruhája alól egy méretes tekercset. Nyilván egyértelmű lehet számotokr, hogy ez is egy afféle "Ichiga-tekercs", mint amiről korábban szó esett. Ha visszaemlékeztek, Zakur ais hordott egy hasonló darabot az oldalán.
~ Lássuk, mit rejtegettél előlem oly sokáig...
Zakuro szétterítette előttetek a tekercset, körübelől két métert letekert belőle. Elég apró betűkkel állt rajta az írás, ráadásnak még ez is hézagos volt, mint valami kirakósjáték félkész darabja. Zakuro ekkor rátenyerelt a tekercsre, mire az eddig üres részek egy részén világító zöld betűk jelentek meg.
- A nem titkosított részek jobbjára azonosak voltak, kis tájszólással megfűszerezve. Inkább ezekben a részekben vannak az eltérések.
Feltűrte a ruhaujját, majd kis koncentrációt követően a karján lévő zöld betűk szépen rákúsztak a tekercsre. Talán véletlen, talán direkt, de a két testvér tekercse azonos betűmérettel és sorközzel dolgozott, valamint az egyes bekezdések meg is voltak számozva, így felettébb könnyű volt a Zakuro által kiválasztott részeket a megfelelő helyre illeszteni. Az illesztést követően az alábbi bekezdésekben mutatkoztak kisebb-nagyobb eltérések:

/Zakuro eredeti tekercsének részletei/

"1. Ichiga-stílus:
Mélyen tisztelt Ichiga: tudomásom szerint, amíg nem leszel képes azon erőidet, melyet a magasztos szellemmel kötött szerződésed nyomán nyertél, időben kontrollálni, egy olyan felelőtlen energiahalmazt raktározol el magadban, melyet még leszármazottaid is bánakodva vetnek meg, elítélve mohóságodat. Tudd meg hát, hogy képezhetsz ezzel magadon belül is fonalakat a cshakrádból, s ezekkel irányíthatod testedet úgy, ahogy a fizika és értelem törvényei sem hághatnak neked akadályokat.

"96, Ichiga stílus: Khusa villáma:
Hogy aktivált szemeid jogosan féltett örökségét, a nagykorúság bélyegét kell magadra ragasztanod. Ennek elsajátítása megegyezik a hajdani hatalmas démonok vezérének, a szellem-imperátornak ősi, világokat elpusztító rituáléjával, melyet egy korlátozott területen leszel képes végrehajtani. Az ősi teknika, mely feléleszti a pupilláid által elfedett erőt, három és egynegyed méter magasban hatnak a legnagyobb sugarú területen. A szemeidbe sűrített energia egyszeri kieresztése olyan csapást eredményez, mely a körülötted álló összes célpontot, valamint rejtőzködő ellenfeleket is megtalálja, és ereje szerint támadja.

29, Ichiga stílus: Küdori
Egyetlen pontba sűrített erő, mely iránya és célja pontosan meghatározott, képes akár magát az alkotót is a magasba repíteni, úgy, ahogy egy madár is megirigyeli, miként szárnyalhat az, akinek a sors mindörökké a földi kötelékeket szabta meg.

79, Ichiga stílus: Idő illúzió
22-es számú rendelet: ezennel elrendeltetik, hogy minden olyan ember, akit a szent szellem felruházott a hatalmasabb erővel, és szenved bármiféle fizikai, mentális, lelki, vagy akár sérülésbeli sebet, melyet az idő sem gyógyíthat be, felruháztathassák az idő és a tér örök kábulatának bélyegével, melyből csak akkor szabadulhasson ki, ha az idő, és esemény úgy kívánja, de csak akkor, ha azon fizikai, szellemi, lelki, vagy akár sérülésbeli panaszos ifjabb korában látott már szebb napokat, vagy hosszú idő, melyet kivárni alkalma nem akad, végül begyógyítaná a sebeit.

/Zakura változata/
Mélyen tisztelt Ichiga: tudomásom szerint, amíg nem leszel képes azon erőidet, melyet a magasztos szellemmel kötött szerződésed nyomán nyertél, időben kontrollálni, egy olyan felelőtlen energiahalmazt raktározol el magadban, melyet még leszármazottaid is bánakóodva vetnek meg, elítélve mohóságodat. Tudd meg hát, hogy ama erőből képzett váz, melyet a tiszta energia formáz meg, tégedet, és utódaidat semmiféle bizonytalansággal nem ád meg, sőt, felment minden jövőbeli bizonytalanságaitok alól, midőn képesek leszetek egykor a szemeitek igazi csillagát megvilágítani.

"96, Ichiga stílus: Khusa villáma:
Hogy aktivált szemeid jogosan féltett örökségét, a nagykorúság bélyegét kell magadra ragasztanod. Ennek elsajátítása megegyezik a hajdani hatalmas démonok vezérének, a szellem-imperátornak ősi, világokat elpusztító rituáléjával, melyet egy korlátozott területen leszel képes végrehajtani. Az ősi teknika, mely feléleszti a pupilláid által elfedett erőt, három és egynegyed méter magasban hatnak a legnagyobb sugarú területen, vagy a naptól számított 15. perc mentén futó egyenes mentén. A szemeidbe sűrített energia egyszeri kieresztése olyan csapást eredményez, mely a körülötted álló összes célpontot, valamint rejtőzködő ellenfeleket is megtalálja, és ereje szerint támadja, s a támadással még jobban magad akarata alá vetheted azon ellenségeket, akik tényleges tartózkodási helyükről vizuálisan is értesülsz, kétszeres használat esetén pedig képes vagy akár egyszerre több fele is osztani erődet. Ha egyszer sikerül összefonnod a szétterülő erőidet, úgy többé nem kell fegyvert hordanod, csak, amit az szellemek neked rendeltek el.

29, Ichiga stílus: Küdori
Egyetlen pontba sűrített erő, mely iránya pontosan meghatározott, képes ellenfeledet egy minden nemű nem szilárd téren át vezető hullámmal a magasba löketni úgy, ahogy egy madár is megirigyeli, miként szárnyalhat az, akinek a sors mindörökké a földi kötelékeket szabta meg.

79, Ichiga stílus: Idő illúzió
22-es számú rendelet: ezennel elrendeltetik, hogy minden olyan ember, akit a szent szellem felruházott a hatalmasabb erővel, és szenved bármiféle fizikai, mentális, lelki, vagy akár sérülésbeli sebet, melyet az idő sem gyógyíthat be, felruháztathassák az idő és a tér örök kábulatának bélyegével, melyből csak akkor szabadulhasson ki, ha az idő, és esemény úgy kívánja, de csak akkor, ha azon fizikai, szellemi, lelki, vagy akár sérülésbeli panaszos ifjabb korában látott már szebb napokat, vagy hosszú idő, melyet kivárni alkalma nem akad, végül begyógyítaná a sebeit.
(Zakura jegyzete: a család kinézeti jellegei egy illúzióban öröklődnek, a nagyobb erejű felmenők felé eltolódva)

/Ennyi volt mára a forráselemzés /

Percek tertek el, míg Zakuro és Kohaku meredten bámúlta a betűket. Zavarosak voltak, többé kévésbé, de hát többségük száz éve íródhatott, elég régies, és elég sokrétű nyelvezettel. A többi cikkelyben semmi érdekes eltérés nem olvasható, maximum szinonimák, vagy helyesírás terén. Kohaku ugyan tesz egy megjegyzést, hogy Zakuro "klánága" mennyire érdekesen fogalmaz jegyzeteket.
- A csajszinak nem erőssége a fogalmazás. Mi az hogy a "kinézeti jellegi" a családnak. Talán megjelenés, ha szabad kijavítanom.
- Érdekes. De...
~ Zakura nagyon is hasonlított a klán egyik alapítójára. Talán erről a megjelenésről beszélt.
- ...inkább nézd meg, a többiek sikeresen magukhoz tértek e már.
Kohaku nem teketóriázik, rogvest össze is szedi a korábban kiütötteket, akik addigra már sikeresen ellátták magukat, bár az egyikük igencsak lábadozva jött oda hozzátok, nevezetesen az, akit Zakura megrúgott.
- Csak hogy megjöttetek. Ideje megkezdeni a felderítést. Zakura sikeresen meglépett, de amint a nyomára akadunk, talán sikerülhet lefegyverezni.
- Ja, főleg, hogy már nincsenek túszai sem. - Feleli az egyik férfi a brigádból. Nevezetesen az, akit megrúgtak. A rend kedvéért hívjuk...
- Kouga. Biztos, hogy te képes leszel ilyen állapotban harcolni?
- Nem kell félteni, hamar regenerálódok.
- Rendben van. Akkor, a legjobb lesz, ha négy csoportra oszlunk. Kohaku, te menj Kougával.
- Rendben.
- Mi miért!? Nem is vagyok annyira lesérülve.
- Nem, de távharcos vagy, Kohaku meg közelharcos. Vita lezárva. Kishi, te is menj velük, és egy idő után szakadj le, amikor a tudod milyen területre érkezel. Ott nekiláthatsz egyedül toborozni. Zakura oda biztos nem merészkedik. Ajame, Jakoutsu, ti külön mentek. Aru, Tsuno és...bocsánat, a te nevedet még meg sem kérdeztem. Hogy hívnak?
A bemutatkozást egy rövidke kéznyújtás követte.
- Akkor ti válasszatok, hogy kivel akartok menni. Egyikőtök elmegy Ajaméval, más valaki Jakoutsu-val, a harmadik meg velem jön.
Négy emberrel, akikkel pár perce még harcoltatok, most közelebbről is megismerkedhettek. Kishi volt a nagydarab vezéregyéniség, ami látszólag szeretett szólban tevékenykedni, és a "toborzás" szó hallatán valószínűleg jó lehetett a beszélőkéje. Ajame volt az, akit Tsuno hátba vágott, bár látszólag hamar felépült belőle, valószínűleg a csapatban legalább egy medikus tevékenykedik. Ő egyébként első ránézésre elég unott arcú, mintha semmi kedve nem lenne ehez az egészhez. Jakoutsu-ról ugyanezt lehet elémondani, és így közleről kifejezetten hasonlít Ajamére. Talán testvérek. Kougát Arunak már volt szerencséje közelebbről megismerni, szerencsére úgy tűnik, ő is hamarosan felépül a sérüléseiből. Neki volt a bandában a legnagyobb lelkesedése, talán abban mjutatkozik ez meg a leginkább, hogy még így is képes volt egy mosolyt ráerőltetni az arcára.
- Na jó, akkor Kohaku, te északra, Ajame, te keletre, Jakoutsu, te pedig nyugatra veszed az irányt. Én délnek megyek.
A klántagok nem sokat teketóriáznak. Azon nyomban elindulnak egy sima kis sétatempóban a kijelölt irány felé. Zakuro is elindult a maga útjára, oldalán a hűséges kísérőjével, Tachi-val.
- Egyébként egyvalamit nem értek. Hogy sikerült Zakurának rávennie titeket, hogy segítsetek neki? Hiszem meghagytam egy bennfentesemnek, hogy hitesse el az emberekkel, hogy elmentem vaká...óó
~ Ajjaj, jobb lesz sietni!
- Na mindegy. Indulás!

* Az események szépen sorban pörögnek egymás után, s előkerül egy másik tekercs, melynek a segítségével mindenféle klasszul világító betűk jelentek meg a papíroson... A papíroson, ami azonnal elnyerte Tsuno tetszését, mert jó darbális volt, s mert szép fényes.
- De szíp papiros!
* Igaz ami igaz, lenyűgözte az említett irat gyönyörűsége, de emellett nem tudott különösebb érdeklődést mutatni irányába, s így inkább csak gyönyörködött benne, olvasni meg sem próbálta.Ha tette volna, se biztos hogy sokra megy vele, nincsen szokva a modern dolgok olvasásához se, nem hogy a régies dialektikát alkalmazó tekercsekhez, melyek olyan ősi titkokat rejtenek szeme elől el, mint például az, hogy a sör mitől is habzik olyan fenemód, s miért tűnik el a hab olyan hamar?!
- Igen... Ez érdökes.
* A megszokottnál butábbnak azért talán nem akart tűnni, így legalább úgy tett, mintha tudná is, hogy miről van szó, s kicsit sem kecses praclijával megvakarta konok fejét. Valahogy ez a családi dolgot úgy képzelte el, hogy bunyó, meg ivás, meg talán hasonló szuper dolgok, de most olvasnia kell...
~ Remélem azért pia lesz!
* Közben ismerős alakok jelennek meg, némiképp restelli, hogy oly hirtelenséggel ütötte hátba ellenfelét, de szerencsére úgy tűnik, hogy nem viselte meg különösebben szerencsétlent az affér, így hüvelykujjat villantva iszik az egészségére a Szakés lopótökből. Nem jó haragot tartani, és ismerve a Tsuno szokásokat, holnapra már fogalma sem lesz arról, hogy ki is Ayame. Reméljük Ayame sem fog túlzottan emlékezni bármire is. Akárhogyan is, döntés ideje jön, s választhat hogy kivel is megy. Igazából a válasz egyértelműen az lenne, hogy azzal aki a kocsmába igyekszik, de próba szerencse alapon nem meri ezt tippelgetni, így végül az egyelten logikus választás jelenik meg szeme előtt. Zakuval kéne menni, mer' vele már volt inni, oszt nála van a legtöbb esélye ahhoz, hogy mulatozhasson... Roppant logikusnak tűnő döntés, nemde?
- Én mögyek velöd, mer'... Mer' csak!
* Az indoklás csillagos ötös, szúrós szemmel végig tekint a másik kettő úriemberen, és reménykedik hogy átadta az üzenetet. Ha mégsem lenne sikeres a próbálkozás, talán Ayamével távozik, jó móka azzal tölteni az időt, akit az előbb ütöttél ki. Kocsmahangulata van a dolognak!

* Mindeki kezdi ráncba szedni magát. Toshiro letörli az arcáról a port, majd szorgosan ki is köpködi a másik felét a szájából. Ezalatt Zakuro sem tétlenkedik, hamar elővett egy méretes tekercset, s ruhaujját feltűrve kezdte felfedezni a tekrecset. Valamiféle titkosírás is megjelent rajta, mutatós zöld világítással egybefűzve. Majd Zakuro karjáról a tekercsre vándoroltak az írások. Valószínűleg így, hogy egyes részek feltűntek, s Zakuro még hozzáadott is a tekercshez, biztos nagyobb értelme van, mint anélkül. Mindenesetre ezt erősíti, hogy csapattársa meredten nézte az írást, percekig. Hamarosan az előbb elvert emberek is kezdenek szerveződni. Azonban az egyik ismeretlen mondtani fölöttébb megütötte Aru fülét.
"  Ja, főleg, hogy már nincsenek túszai sem. "
Mintha. Mintha az imént nem a ninják intézték volna el ezeket az embereket. Mintha egy Jounin lenne pár suhanc ellen. Akik nem vannak tudatában annak, hogy ők most túszok. Ez az arrogáns lenézés. Ilyenkor Aru-nak felforr a vére, s legszívesebben megölné az ilyen embereket. Hamar elő is vesz egy kunait a kezébe, és a karját kitárva annak hegyével a férfira mutat, arca rendkívül dühös kifejezést vesz fel. Akár ölni is tudna vele, ha nagyon akarna.
- És egy halálos csapás a tarkóra mérve, megtolvda egy kis tüzeskedéssel, milyen hamar fog regenerálódni, nem tudod? - majd ezeket a szavakat kimondva kiköp egyet a földre, s a kunai-t a helyére teszi. Egy lassú pislogással karöltve lehiggad, majd a csapat beoszátást illetően egy alig észrevehetően vállat von a témával kapcsolatban. Számára tökéletesen mindegy, hogy kivel fog menni, csak ne legyen a terhére, vagy ott fogja hagyni magára, csináljon magával azt, amit akar. Tsuno pedig el is döntötte, hogy Zakuroval akar menni, had menjen. Végülis, teljesen mindegy. Menjen. Továbbra is azon filózik hány féleképpen lehetne megölnie Kougát, vagy hogy mivel alázhatná porig. Különösen sok változata jutott az eszébe, majd szinte majdnem elindult, hogy véghez is vigye. De végül nem tett semmit. Nem lenne bölcs dolog. Érezheti magát erősnek, semmiképpen nem bírna el mindenkivel, aki most itt van, de ha mégis valamiképpen sikerülne, aztán meg nem mehetne vissza a faluba, maradna szökött ninja, és az tudomása szerint nem király. Nagyon nem király. Így hát a tervek tervek maradtak, semmi több, mint fölösleges ábránd. Ez a fickó eléggé felkeltette benne a harci vágyat, úgy érzi, hogy képes lenne lerombolni egy egész falut!

*Az éredklődés tökéletes hiányában bámulja Zaku műveletét a világító betűkkel meg a tekerccsel. Szép. De nem robban. Ráadásul magánügy, vagyis "klánügy". Akkor meg miért érdekelné akár egy kicsit is?
Az ezt követő beszélgetés majdnem ugyanennyire leköti. Ő felajánlotta a segítségét, akkor tessék szépen kihasználni, amíg hajlandó megadni! Mégis percek telnek el, mire egyáltalán feltűnik az Ichigáknak. Igaz, akkor legalább udvariasan bánik vele a srác, amitől némileg megenyhül.*
- Kakera Toshiro. Örvendek... - *nem, nem örvend, de legalább álmos fejjel vigyorog. Az is valami. Robbantókesztyűs mancsával alaposan megszorongatja Zaku kezét, aztán egyik lábáról a másikra állva hallgatja a továbbiakat, mert már menne. Mondjuk a dolgára. Vagy haza. De mindenképpen valami értelmes helyre.*
- Ugyan már... Nagyot kapott, akkor meg minek tovább bántani? - *veszi a védelmébe Kougát Aru morgolódása nyomán. Mint az az arckifejezéséből és szokásos, szélmalomszerű gesztikulációjából kitűnik, láthatóan valahogy úgy gondol a nagydarab fickóra, mint valami jóságos óvónéni a felügyeletére bízott csöppségre, akit meg kell védenie a nagyobbaktól.
Végül csak eljutnak az indulásig. Kicsit bámul a kínálatra, aztán az után a fickó után ered, akinek beverte a fejét: ez, ha bohó júzere jól érti, Jakoutsu lenne. Valószínűleg érte is aggódik egy kicsit. Akit ilyen könnyen le lehet tarolni, arra vigyázni kell egy éles küldetésen...*

Aru és Toshiro elmés párbeszédére Ajame tesz pontot.
- Hehe, Kougát nem kell félteni. Kétlem, hogy ilyesmivel kárt lehetne tenni benne.
Próbaképpen felkapott a földről egy követ, ami egyszerűen keresztülment rajta.
- A trükköket hagyjuk meg Zakuráéknek. Nincs vesztegetni való időnk!
A kis bemutató után a csapat szétszéledt. Egy darabig külön fog vinni utatok.

/Zakuro és Tsuno/
Körülbelül tíz perce menetel a páros át a sűrű erdőn keresztül. Zakuro folyamatosan a közeli fák oldalát pásztázza, ugyanis meg lettek fény beszéddel jelölve...csak éppen nem neki. Hamarosan egy föld alatti bunkerszerű épülethez érkeznek. Az odavezető úton nem háborgatott titeket senki, de a közeli bokrokból figyelve két őrt láthattok. Mindkettő az Ichigáktól megszokott bő ruházatot viseli. Valami titkos bázisféle lehet.
- Valahogy be kell jutnunk.
Zakuro várja az ötleteket, reménykedik benne, hogy leleményes cimborája előáll valami ötletessel.
/ Amennyiben nem születik ötlet, ő azt javasolja, hogy használják az alakváltó jutsut, és osonjanak be /

/Aru és Ajame/
Nagyjából tíz perc kutyagolás után megérkeztek egy mély szakadék szélére. Az ember nem is gondolná, hogy ilyenek nőnek a Konohai erdőkben. Hát nem is.
- Gyere, nem kell félni.
Ajame a szó szoros értelmében a szakadék felett kezd el sétálni. Genjutsu az egész gödör. Majd ugyanezzel a lendülettel egy ponton a hasadék fölött le is zuhan. Szerencsére sikerül megkapaszkodnia a semmi szélében, így vissza tudja magát húzni.
- Gödörcsapdák egy genjutsuval teremtett szakadék helyén. Leleményes.
Ekkor feltűnik két idegen alak. Megállnak a szakadék szélén.
- Jelentsd, hogy fogásunk van.
Majd megformált néhány kézpecsétet.
- Doton: Bo
A földből (természetesen látható) sziklabotok emelkedtek ki. A férfi (mert az volt) egyesével kiszedte őket, és megpróbálta velük eltalálni Ajamét, aki természetesen könnyedén elhajol előle, ekkor azonban egy sziklabot a háta mögött nőtt ki a földből, és elég igényesen hátba vágta. Nem esett el, de kapott egy nem éppen kis sebet.
- Ideje bekeményíteni. Öcsi, benne vagy egy kis csetepatéban?

/Toshiro és Jakoutsu/
Tíz perces (vajon véletlen e?) menet után még mindig semmi. Ugyanakkor Jako-nak be sem áll a szája, kötelességének érzi, hogy elmagyarázza, mi is ez az egész valójában.
- Tudod, a klánban hajdanán a rangsort egy egyszerű párbajteknika határozta meg, menjek lényege, hogy ugyanazt a mozdulatsort minél pontosabban kell ismételgetni. Aki hibázik, lemarad. Ezért került hátrányba Zakura is a múltkor, mert elrontott egy lépést. Ezen felül a fegyverek is meghatároznak egy bizonyos rangsort. Zakura azért akarja megszerezni Zakuro kardját, mert a klánvezérség szimbóluma. Aki birtokolja, és képes használni, annak jogában áll az Ichiga-klán újra feltámasztani. Ezért jött most ide számos leszármazott, mert hívták őket.
*De meg ne próbáljatok elbambulni, mert hirtelen a fák közül egy csuklyás alat ront rátok, egy méretes katanával. Jako időben észreveszi, oda ais fordul, de ekkor egy másik irányból is támadnak, egy újabb csuklyás alak egy bokszerrel. Toshiro háta felől. Jakoutsu úgy dönt, kezelésbe veszi a másikat.
- A másikat rád bízom!

/A következő körökben a sorrendet nem kell betartani a harcok miatt, de mesélői kör csak akkor lesz, ha már mindenki írt. Innentől kérem a cshakraszintek számon tartását is/

* Ajame közbeszólására leengedte karját, majd nemtörődöm arccal elrakta a kunait, s kinyögött egy Tch-t. Végül is, ha egyikük lesz a társa, s harc lesz, valamiképp csak fog számítani a tag. Ja, meg kell menteni majd a seggét. Gondolta elsőnek Aru. Érdekes, hogy átment rajta a kő, s így valamiképp megbizonyosodott róla, hogy nem kell teljesen miatta tépelődni. A csapat hamarosan útnak indul, mindenki a maga útjára, így Aruék is elindulnak. Ajame kötött ki Aru mellett. Végül is nincs vele Jelenleg semmi baj, így egyelőre nem áll hozzá teljesen ridegen, bár valami kis frusztráltság van Aruban. Talán az előbbi közbeszólása, vagy a neve az, ami idegesíti. Szótlanul mennek az úton, ha esetleg Ajame kérdezősködni, vagy beszélgetni próbált volna, Aru nem reagált. Majd megérkeznek a szakadékhoz, ahol a tag intette Arut arra, hogy ne féljen. Kész, máris utálja, neki meg kell halnia a kaland során. Aru is felismerte, vagy legalábbis volt egy sejtése a szakadékkal kapcsolatban, de nem szokása kimondani rögtön azt, ami az eszébe jut. Így valamiképp elismeri magát, hogy igen, sikerült, amikor Ajame sétálni kezd felette. Aru vár, amíg ő megy, s egy mosolyt meg is ejt, amikor a lány leesik, reménykedve, hogy talán életét vesztette. Amikor a lány fejét meglátja, amint kiér a gödörből, a szemébe néz, és száját normál állapotba helyezi. (Még láthatta a mosolyt, sőt jobb is lenne, ha látná.)*
~Francba, pedig még ott is maradhatott volna, nem lett volna semmi baj.
- Inkább csak te bénáztál.
* További szavak is elhagyták volna száját, de megszakítják a beszédet. Két ellenséges férfi jelent meg, s az egyik máris távozna, hogy jelentsen. Nem származna belőle semmi előnye Aruéknak, ha az ellenség, - akármelyik - máris tudna a jelenlétükről. A második férfi támadásba lendül, s rögtön megtámadja Ajamét, aki körülbelül tíz másodperccel a harc után máris megsérül. Aru a második, - aki jelenteni kíván - férfihoz szökken,s igyekszik a kezében lévő kunai-jal - amit útközben vett elő - hason döfni a férfit. Ajame kérdésekor, Aru már nem volt ott, ahol előbb. ( Tehát, akkor ugrott a férfihoz, amikor kérdezte. ) Fél szemmel társára tekintett, majd egy határozott hanggal mondá:
- Szedd össze magad! Ez nem edzés!

* Az út egy sűrű erdőn keresztül vezet át, s úgy tűnik, hogy Zakuro felettébb paranoiával tekint minden fára.
- Eh? Nem látod a fátó' az erdőt, vagy mér' nézed annyesre?
* Biztos valami fiús dolog lehet, nem ért az ilyesmihez, s a megszokott részeges naivitással áll a kérdéshez. Nem bántja a fa, ő minek bántaná?
- Erdő, erdő, de magos a tetöje...
* Bár lehetne akár az akácos út is, fene tudja, hogy mi nő itt maga körül. Őszintén? Nem is érdekli! Annyi biztos csak, hogy inkább befogja a száját, mert valahogy összpontosult benne, hogy ezeknek a fáknak füle van!
~ Hmm, most már én is érzem a gyanús atmoszférát! Valami azt súgja, hogy több rejtőzik itt, mint amit hiszek!
* Igazából a felismerés nem volt túl zseniális, inkább abszolút banális - elvégre ninjákról van szó -, de nem is várat sokat a felismerés, s a célpontjuk bejáratánál két őr áll, figyelve, hogy ne járkáljon arra holmi Tusnofajzat.
- Az mán igaz! De hogy?
* Kemény kis fejecskéjét, jól megtornáztatja a kérdés, s hosszú elmélkedés után arra jut, hogy talán szét kéne őket verni! De vajon annak, milyen jó módja lenne?
- Ha idecsalintyuk őket, simaszerrel kobakon nyalom őket annyira, hogy egy hétig fel ne keljenek! Tachit kell csak megugattatni, osz gyünnek is, ha egazi őrök!
* A tér mondhatni zseniális, s ha eltekintünk roppant egyszerűségétől, még mindig meglepő hogy Tsuno találta ki! Akármi is van, hősnőnk megvárja a Boss véleményét a dologról.

*Hallgatja a másikat, és közben szépen, lassan alámerül valami félálomszerű tudatállapotba. Tisztára mintha tanórán lenne. Nem is ragad meg benne, több, mintha még mindig az Akadémia padjait koptatná. Fél füllel elcsíp valamit egy kardról meg hogy a klánról van szó, ami valójában már nem is klán, vagy valami ilyesmi... Idővel talán még el is aludna menet közben.
Már ha hagynák.
A karddal hadonászó alak felbukkanása elég, hogy ha nem is egyetlen pillanat alatt, de azért kitisztuljon a feje. Szerencséjére az elsőnek érkezőt a társa vállalja magára, így neki is jut némi idő reagálni.*
- Mhmm...
*Valami igenlést motyog, aztán árnyalatnyit lassítva kipördül oldalra. Mozdulat közben lejjebb engedi a súlypontját, és megkínálja a támadóját egy rusztikus lábsöpréssel. Ha nem muszáj, nem éppen hajlamos túlkombinálni, így ugyanazt a taktikát követné, mint a korábbi összecsapás során is: röppályára állítás, földhöz vágás, majd a koponya megpuhítása a talajon. Remélhetőleg itt már nem kell utólag istápolni senkit.*

/ Tsuno és Zaku/
Az ötlet, miszerint egy szimpla eltereléssel iktassák ki az ôrséget, már szinte tálcán kínálta magát. Zaku már küldi is a kutyáját.
- Mi az ott?
- Valami állatféle, de elég véres.
- Megyek, megnézem!
A jobb oldali férfi el is indul Tachi irányába, aki hamar visszafut gazdájához. Itt az alkalom. Amint az ôr kikerül társa látómezejébôl, Zaku odaugrik mellé és megcélozza a villámával, hogy ne tudjon olyan fürgén mozogni.
- Most!
Ejkor azonban megjelenik a másik ôr Zaku háta mögött, aki társáért aggódva odaosont, hogy meglesse az eseményeket. Konkrétan egy katanával támadott, kicsit vastagabb volt mint Zakué, de ott voltak rajta a jellegzetes pecsétek. Zaku kénytelen volt nyelni elengedni a másik embert, aki mozgássebességét visszanyerve egy méretes fémbunkóvak Tsunora ront. Zaku ezalatt hárít a saját kardjával.
- Na, ennyit a csendes megoldásról. Ichiga stílus!
Zaku kardja elkezdett fényleni. Az ellenfelét látszólag meglepte valami.
- Szóval... te vagy?!
- Pontosan. A helyedben inkább futnék.
A férfi nen futott. Helyette heves kézitusába kezdett, de ugyanúgy hoppon maradt, ahogy korábban Zakura. Zaku ezután egy könnyedt csapással kiütötte a kardját. Kezébôl.
- Behódolsz?
- Én... én... igen.
A férfi meghajolt.
- Menj vissza a helyedre, és tégy úgy, mintha mi sem történt volna.
- Értettem.
Azzal az ôr visszament.
- Tsuno, egészben vagy?
Azzal Zaku rohant, hogy megsegítse hûséges barátját.

/ Megjegyzés: az Ichiga-klánban a belviszályok elkerülése végett a korábbi klánvezérek egyenesági leszármazottjai elônyt élveznek egy párbaj során amennyiben a harcoló felek ereje nagyjából egyforma. A klán örököse örökli a Khusagan kardot is, ezért akarja Zakura megszerezni Zakurotól, aki elsôszülött gyerek volt, így ô kapta meg a kardot Zakura helyett/

/ Aru és Ajame/
Aru támadása célba talált, azonban a cél nem volt megfelelô. Egy klón volt csupán. A menekülô a Négy csapás teknikával alkalmazott helycserét a klónon. Most éppen a fákon ugrál, valamivel Aru elôtt. Amennyiben Aru üldözôbe veszi, sajnálattal fogja tapasztalni, hogy az elôtte haladó ellenfél is egy genjutsu eredménye. Erre onnan jöhet rá, hogy az útját egy láthatatlan fal állja el. Papírvékonyságú, de mégis stabil fal. Meg lehet kerülni, úgy mûködik, mint valami mozivászon. Mindenesetre az ellenfél már mesze jár. Még lehetne követni, Arun áll a döntés, hogy mit tesz. Közben Ajame körül is szorul a hurok, a hátát ért csapás után ellenfele kihasználja a helyzetet, és három irányból egyszerre akarja kôbotokkal megtámadni. Ajame pácban van.
~ Kénytelen leszek idô elôtt felfedni magam. Kai!
* Egy feloldott Henge no Jutsu füstje takarja el a teret egy rövid idôre, majd a zavarosságból hirtelen szanaszét repülnek az imént indított kôbotok darabjai.
- Erre nem számítottál, mi?
A füstbôl három zöldes surikenformájú valami repült a föld-használó felé. A kis aranyosak becsapódás utánmég robbantak is, így hát nem is csoda, hogy a muksó elugrott. Úgy látszott, ismeri a lány teknikáit.
- Nem gondoltam volna, hogy pont veled kerülök szembe.
A füst eloszlott, és elôtûnt Ajame teljes harci díszben, Ichiga-ruhában. A lány igencsak jól használta az Alakváltást, ugyanis eredeti formája szöges ellentéte annak az Ajame-nek, akit Aru elsônek megismert. Több minden más mellett a legszembetûnöbb, hogy a lánynak hosszú szôke haja volt, míg álcája vörös hajkoronát vislet. A szôke haj amúgy is ritka volt a klánon belül, ugyanis a donjutsuval az ember megörökli azt a jellegzetes kékesfekete hajszínt is.
- Meglepôdtél mi?
- Eszerint nálad van a taktikai tekercs.
- Jól informáltak.
- A helyedben átadnám.
- Vedd el ha kell.
- Te akartad...Kai!
Mint az kiderült, neki is van még egy két trükk a tarsolyában. Egy teknika feloldásával eltüntette az illúzió-szakadékot, feloldotta a láthatatlan falat. A levegôben látszódott, ahogy az illúziót létrehozó papítvékony lemezek a kezébe vándorolnak. És ekkor megcsodálhatjuk a fegyverét, teljes valójában. Aru és Ajame ellenfelének fegyvere egy fém lap volt, talán alufólia. Ajame nyilván kapot elôzetes felvilágosítást, ha másnem abból a bizonyos taktikai tekercsból, ugyanis nem nagyon lepôdött meg.
- Vagy úgy. Tehát a Mira-klánágat Zakura megszerezte magának.
- Furcsa véletlen nemde. Ki gondolta volna, hogy a Katsu-klánággal fogom magam szembe találni.
- Ne is szaporítsuk a szót.
Ajame elôkapta a saját fegyverét: egy csillag alakú, tenyérnyi méretû nyakláncot. Pár másodperc múlva a nyaklánc fényleni kezdett.
- Senbon!
Majd zöldesen fénylô senbon alakú valamiket kezdett köpködni.
- Túl lassú!
A fólia kiugrott a férfi kezébôl, majd egy pillanat alatt lepedô nagyságúra nôtt, betakarta használóját, aki így eltûnt. De másodperceken belül meg is jelent, Ajame háta mögött. Meg is próbálta ütni, de a lány elhajolt elôle. A harc kiélezôdik.

/ A klánon belül az egyes nagycsaládokat nevezik a tagok klánágaknak. A Katsu-ág jellegzetessége, hogy képesek a cshakrájukkal energiahullámpkat elôidézni. Ennek az ágnak a jellegzetessége a szôke haj. A Mira-ág tagjai pedig genjutsut alkalmaznak, ês ezt képesek ilyen-olyan módon kombinálni ninjutsuva ( lásd a kôbotok)/

/ Jacko és Toshiro/
A harc elkezdôdött, Jacko ellenfele viszont megfitamodik, így a férfi kénytelen lesz üldözni. Bár az elsô hárítás után nem történt semmi érdekes, még surikeneket sem hajigáltak egymás felé. Nagyon fura szaga van az egésznek. De erre most nem érdemes figyelni. Toshiro ellenfele is menekülni kezd, majd megáll. A fiú támadása újfent betalál, de ellenfele egy helycserével kikerüli, így Toshiro egy fadarabot talált el mindösze. Ekkor hirtelen beszakad alatta föld, és egy gödörben találj magát h nem vigyáz. Csapda. Mire Toshiro kikecmereg, ellenfelének hûlt gelyét találja. Ami viszont érdekes, hogy a nagyjából négy méter mély üregbôl hang szûrôdik ki. Pontosabban a lyuk falából, nagyjából négy méteres mélységben.

/ Megj.: remélem nem szúrja ki a szemeteket a sok megjegyzés, de zavaró enyi kétértelmû tényezôvel játszani. Szegély karakterek /

* Aru kunai-os támadása sikeres volt, csak nem megfelelő célt talált el. Egy klón bomlott szét a szúrástól. A férfi menekülőre fogja, úgy tűnik, hogy mindenképpen jelenteni akar. Aru pedig nem hagyhatja hogy fusson. Viszont nem rég álltak meg, aztán megint csak ugrálni, ezúttal pedig üldözni is valakit... hát ehhez valahogy most nincs kedve. Szóval hagyja az egészet a francba és inkább társára koncentrál. Pont akkor akarja a fickó három különböző irányból megtámadni Ajamét. Lehet, hogy ez a csapás végzetes lesz - gondolja Aru, majd ezen elmosolyodva kényelmesebb tartást vesz fel, és várja, hogy mi lesz.*
~ Nem lenne nagy áldozat, ha meghalna a csaj. Nekem nem. Majd mondom azt, hogy túlerőben voltak. Föld elemmel pedig nem is egyszer volt dolgom. Majd csak megoldom valahogy. Hogy tálaljam majd a halálát?~
* Aru éppen a szavakon gondolkodik, hogy miket fog mondani és hogyan, miként fogja előadni társa halálát. De balszerencséjére a nő megmenekül. Azonnal ellentámadásba lendül, majd önelégülten megjegyzést tesz az ellenfelének. Ez roppant idegesíti Arut, ez a hirtelen váltás. De a hangsúly is. A füst, ami az előbb keletkezett eloszlik és mintha egy új ember állna a hősöm szeme előtt. Annyira nem nagy szám, ha csak ez változott meg. Fél perce még eléggé nagy szarban volt, most meg itt pofázik az ellenfélnek, nagyképűen. Hátha elkapja a fickó és megöli. Ezután egy kis eszmecsere bonyolódik le, ami után ugyanott tartanak. Ismét füst, feloldás, alakváltás. Vagyis fegyver-váltás. Pff, mi lesz, becsomagolsz? - első gondolata Arunak, de nem kívánta felhívni magára a figyelmet, ezért hagyta ez a megjegyzést, és letolta a süllyesztőbe. Hátha elfelejti a fickó Arut, így majd miután végzett Ajaméval egyszerűbben véget tud vetni a harcnak. Csevegnek még a klános ügyekről, majd a harc - végre - kezdetét veszi. Aru a csatazajjal kísérve egy közelebbi fa tövéhez sétál, majd leül a sarkába, és onnan figyeli tovább az eseményeket. Ha most lenne csapatvezető, biztos, hogy a férfi után küldte volna. De ugye nincsen, ezért hát... nincs semmilyen kötelessége Arunak... amúgy is. Ez most nem hivatalos küldetés, tehát a saját belátása szerint cselekedhet.