*Előadás? Valami hivatásos muzsikussal állnának szemben?
Aki annyira rosszul játszott, hogy letépték a fél csukóját?
Bár az a holló okos egy madárnak tűnik. Kugo is érzi az árnyalatnyi gúnyt a nagydarab dícséretében - nem nagy művészet, ha az embernek van füle hozzá -, de hogy egy madár, na, az már valami. Vagy egyszerűen csak nem tetszett neki a tapizó kéz, ki tudja.*
- Nekem tetszett, ahogy játszott.
*Villant egy halvány vigyort Lavi irányába, és a terepszínű "ott sem vagyok" viselkedésmódból már vált is a másik verziójába, a szűkszavú, de szociális emberke jó öreg maszkjába. Na persze ez már haladás a részéről, lévén szokása ezt csak olyan társaságban elővenni, akikben már megbízik valamelyest.*
- Üdv.
*Barátságosan biccentve viszonozza a köszönést, de ha a lány kicsit odafigyel, elkaphatja a mosolytól elütően hűvös szemek röntgensugárszerű benyomást keltő, fürkésző pillantását. Infógyűjtés folyik itt, persze, de korántsem egyoldalú.*
~ Oni vagy Fuzen? Bárcsak letapogathatnám a chakráját... De azt nyilvánosan mégse...
- Megyek én is, ha nem probléma. Még ezen a helyen... Az Asszonyállatban sem voltam. Csak nemrég jöttem.
*Tőle aztán a városi szeméttelepre is mehetnének, valószínűleg ugyanúgy unná magát. Bár egy ilyen nevű helyen csak akad valami szórakozási lehetőség. Aztán meg ki tudja, kiderülhet, hogy ez is szeméttelep szintű hely, minden üdülőváros-reputáció dacára. Bár ő lenne az utolsó, aki ennek örülne.*

-Most hogy mondod, tényleg kicsit éhes vagyok.
*Ezt akár veheti is beleegyezésnek, mert Ő is kíváncsi a helyi fogásokra. Vajon az Onnák milyen ételeket fogyasztanak? Sokban nem lehet más a Konohai választéktól. Mennek valamennyit, míg elérnek az ételes standokhoz. A bőség zavara mindkét fiatal számára gondot okoz, főleg, hogy annyira illatosak és gusztusosak. Fujin már rendel is, nem hazuttolja meg férfi létét, jó sokat rendel magának. De a lány még hezitál egy darabig, mire döntést sikerül hoznia. Végül úgy dönt, hogy mást rendel mint párosa, hogy majd megkóstolhassák egymásét, persze csak egy falatkát.
-Abból ott, *mutat rá az egyik tálra* és abból is ott, valamint abból az édesből.
*Teszi meg a rendelését, és ezúttal ellenkezést nem tűrvén Ő fizeti ki mindkettejük ételét. Ezt érzi minimumnak egy ilyen drága ajándék után. Miután arrébb lépnek, bele is kóstol az egyik ételbe.
-Hmmm, ez nagyon finom.

*A madár éles csőre mélyen vág Yoru kezébe, ami után azonnal ki is serken a vére. De a kéz nem mozdul, pár pillanat telik el mikor lassan elemelkedik a nagy melák keze a lány törékeny válláról.
~ Ahhoz képest, hogy Ő nem "Ő", eléggé agresszívan reagált egy kis kedvességre. *Gondolja de már be nem fejezi az eszmefuttatást, mert társa szavai megzavarják.
- Szórakozóhely? Étterem? ~ Zaku remélem csak viccelsz koma. Ezzel? *Szeme sebesen végigméri a többi genint, majd sóhajt.
-Ha megbocsájtotok én nem tarthatok veletek. Valahogy nincs túl sok kedvem szórakozni. *Hangjában az undor és egy csipet düh burkolózik az illendőség szirupos álcájába.
- De ha kell nem leszek messze. *A hang amely olyan kedves volt egy másodperce most egyszerre fenyegető és szigorú lett.
Tekintete még egyszer körbejár, majd Rinre néz, mélyen a szemébe egy pillanatig.
-Hölgyem! *Feje bólint majd a srácok felé is, és keze villan a köpeny alatt. Eltűnik!
Feltehetőleg csak Rin és Ő is csak éles füle miatt hallotta meg az apró kavics földhöz koppanását amivel Yoru a Kawarimi no jutsu segítségével helyet cserélt az utca végéről. Fél pillanatra még megtorpan és visszanéz majd elsétál a tömegben.
~ Ennek nem lesz jó vége, az a nő... az a szörnyeteg... az a bájos kis szörnyeteg tuti rosszban sántikál. Meg az a dög is a vállán! *Kezét kiemeli a köpeny alól és végigméri a sebet amit a madár csőre ejtett rajta. Halvány mosoly jelenik meg arcán, zsebkendőjét ráhurkolja párszor és elindul felfedezni a város forgatagát.


//Sorry ha hiányolna valaki de Kugoval van egy játékom folyamatban és ha elmegyek veletek bulizni, akkor az ottani események vonala sérülne//

*Oh igen, fizetni, már majdnem el is felejtettem. De aggodalomra semmi ok, mindjárt előkapja a pénztárcáját és indul, hogy.... Hé Akio! Ne, majd én.... Áh, kár a gőzért, kifizette... Mindegy, legalább ennyivel is több marad Fujin pénztárcájába, nem mintha nagyon bánná, hogy nem ő fizetett, csupán egy kicsit, azt is férfiúi büszkesége miatt.
- Nagyszerű.
*Veti oda a lánynak, miközben csillogó szemekkel bámul saját ebédjére.
- Mit szólnál, ha oda ülnénk?
* Mutat az egyik, direkt erre a célra kihelyezett padra. Ha nincs ellenvetés, s miért is lenne, akkor odamennek és helyet foglalnak. Na már most, előre is bocsánatot kell kérnem. Egy éhes férfinak, sajnos nem az jut eszébe elsőként, hogy megkínálja párját, az ő ételéből. Ezzel a mentalitással állt neki az evésnek Fujin is.
- Csodás... csodás... - mormogja alig hallható hangon, egy-egy falat között.

*Így szépen összegyűlve, tanácstalanul állnak az utca közepén, mert senkinek nem jutott eszébe semmi használható. Látszólag a forgalmat is kezdték akadályozni, úgyhogy Zaku végül előállt egy mentőötlettel.
- Akkor induljunk el mondjuk arra...
*Ujjával az egyik keletre vezető utcára bökött.
- Ez itt elvileg egy üdülőváros, majd csak kilyukadunk valahol.
* Ideje volt szedelőzködni, akármilyen kényelmes is volt az utcakövön ülni és tanakodni.
~Valami majd csak lesz.
*Tachi viszont továbbra is kitartóan szaglássza Rint, aki, bár eltelt azóta egy kis idő, bizony mély nyomott hagyott az emlékeiben. Kis iő múlván ő is megnyugszik, bár attól még szorosan gazdája közelében marad, biztos ami biztos.
- Tudja valaki, mi van arrafelé?

/ EVENT NO.2, avagy Füttyös felvonás II/

* A legendás esték legendás délutánokkal kezdődnek, s a legendás délutánok pedig igen gyakran legendás reggelekkel, melyek egy előző legendás esete folytatásai. Kevés embert övezhetnek legendás esték sokaságai, de ha valakit igen, akkor annak valószínűleg májjal kapcsolatos baja lesz, vagy éppen Oni. Eme romlásra ítéltetett réteg tagjai, büszkén, s dacossággal viselik ama keresztet vállukon, mely végül tán vesztüket hozzá egyszer... Nos, kivéve ha Oni az illető, mert akkor a mája minimum Obszidiánból van, s tán nem teher vállain az ital, hanem annál sokkal több. Kötelesség, család, barátok. Minden az italba folyik, s minden az italból folyik! Reggelek, éjek, s ebédek. Fájdalom, hogy ne fájjon annyira, öröm hogy nagyobb legyen a vigadás, s közömbösség mert akkor is inni kell. A lét egésze az alkohol hatására gömbölyödött olyan formába, amilyen most, s bár ez jóformán inkább csak gúla, ittas szemel a különbség oly mindegy. Ez életforma, s nem szenvedély, tán annál is több, hiszen a forma változhat, de a szaké örök, s sérthetetlen. Tudja ezt minden Oni, s bár nem biztos hogy követi is az ital szent szeretetét, véréből a vonzódás kiölni nem tudja, évezredek kötődése ez, s már anyatejből is ezt itta, idővel pedig gyermeke is fogja. E felszentelt zászló viselője volt Tsuno is, ki mint önzetlen szerzetes, tette élete céljává azt, hogy mulatásba szólítsa minden Föld tunya népét, komákat szerezve ott is, hol hideg keblek nem nyíltak ölelésre a Szaké, és vodka mindenkit egyesítő varázslatára!
~ Most hogy sikerült megtalálnom az elhagyott ingóságomat, a ruháimat, és a pénzemet két fontos kérdés akad csak. Először is, a 120 fokos párlatot még nem sikerült meglelnem, másodszor pedig... Hogy került ennyi pénz hozzám?
* Állandóan szegényes tárcája a megszokott kongással ellentétesen úgy megvolt tömve, hogy azt se tudta hogy kéne ezt megszámolni.
- Anyja kesörvit... Mennyi pénz ez... Mi az istön, tán káperázik a szemöm?
* Szituációt megvizsgálva pislantott két-hármat, majd meg is rázta a fejét de szó sem volt róla hogy részeg, még csak ittas sem volt. Elvesztette a ruháit, így nem volt miből mit vennie, s tán igen régóta most volt először teljesen józan. Olyannyira, hogy még a szonda se köthetne bele, bár az alkoholt biztos jelezné, hiszen lassan a vérében is az folyik.
- Ez akkor sem illúzió... Álmodom tán, vagy esötleg megöltem valami kőgazdag mágnást? Lehet csak álmodom, de ha csak álompor, akkoron is jó mög kéne ünnepelni eztet, vagy legalább mögpróbálni...
* Hirtelen örömkitörésében megemelte a tárcát az ég felé, és torka szakadtából elordította magát, szinte elsodorva az ott állókat puszta szenvedélyével!
- IIIIIIINGYEN PIAAAAAAA AZ ASSZONYÁLLATBAN!
* Nem elég hogy a torka, de még a dobhártyája is majd kiszakadt saját kiáltásától, de ha teszel valamit tedd teljes beleéléssel, s a részeges szellem vezesse utadat az elérni kívánt kalamajka, s buli megszervezése során. Sokszor volt már része nagy mókában, de olyanban még sosem amit nem felejtene el a következő során, egyszer igazán magasra kéne tenni a mércét. Talán ez lenne az az alkalom amikor ez sikerülhetne, és ha rajta múlik... Ez is lesz az.
~ Remélem eléggé figyelem felkeltő voltam... Félek berekedek ha többet ordítok!
* No, nem mintha nem lett volna elég hangos a kiáltás, csak akad majd néhány lelkes Genin Konohából, akiket érdekel a dolog. Ide vagy oda, elindul a Kocsmába.

*Nos, ellenvetés valóban nincs, a felkínált hely a lánynak is tökéletesen megfelel. Éppenhogy leültek, Fujin máris az evésre koncentrált, nagyon éhes lehetett, és a lánykának azaz érzése, hogy a kóstoló cseréről le kell mondjon. Ám semmi gond nincsen ezzel, hisz neki is van bőven mit ennie. Mostmár ő sem halogatja, elkezd szépen falatozni, de persze picit lányosabban, mint az említett személy mellette. Lassan rágja és ízlelgeti a falatot, bár ez tőle elég szokatlan.
-Nagyon finom...ha végeztünk, szerinted merre menjünk? Van még sok más hely errefelé, amit megnézhetnénk. Láttam egy kirívó márvány épületet, nem nézzük meg mi az?
*Kérdezi párjától, bár választ nem vár azonnal, hiszen mindketten bele vannak merülve az evésbe.

*Bármi is volt az, amit egykoron Fujin rendelt – nem emlékszem rá, s lustaságom oly határtalan, hogy nem aligha fogom visszanézni – nagyon finomnak, s egyben kevésnek bizonyult. Jól van, csak vicceltem. Azért mégsem egy éhenkórásszal van dolgunk. Pont akkor fogyott el az étel, amikor kellett. És nem akkor, amikor a legjobban esett. De még mielőtt megette volna az egészet, természetesen válaszolt a felé intézet kérdésre. Mert ugye evés közben beszélgetnek.
- Akkor irány a márvány épület, vagy ahova csak kedved van menni.
*Teljesen lényegtelen számára merre mennek tovább. Nem egy nagy városnéző turista, bármit is lát, örül neki. Főleg, ha olyan személlyel teheti meg, aki fontos neki.