A Tarake Grillház konoha egyik legkedveltebb étterme. A kereskedelmi negyedben található egy kereszteződés szélén. Belépve rögtön egy pult fogadja az embert szép, vörös kárpittal ellátott székekkel egyetemben. Itt lehet asztalt igényelni, van 1, 2, 4, és 6 személyes is, bár ezek nem mindig szabadok. Közben a pultnál italt, vagy valamilyen rágcsálnivalót rendelhet magának a vásárló, hogy elüsse az időt amíg egy helyhez jut. Egyébként az étterem ízléses, a plafonon az asztalok között hosszú vörös lampionok lógnak lefele, tovább emelve a hangulatát a helynek... A vörös szőnyegek hívogatva szólítanak és... végre eljött az időd, helyet foglalhatsz egy boxban. Végre jön a kaja... De hiszen ez nyers! No bizony. A Grillházakban, nem a kész termékért fizetsz, hanem a nyers húsért, illetve az arra kent pácért. Az asztal közepén lévő sütőrácson magadnak kell elkészítened az ételt, de így legalább pont olyan lesz, ahogy preferálod. Nem szereted ha nyers? Süsd tovább. Szenesen ennéd? Csak nyugodtan! Közben, természetesen azt rendelsz amit szeretnél, ha egy kancsó szaké a kívánságod, csak tessék!

* Aznap késô estére járhatott már és Zaku végre valahára végzett az aznapi teendôiven. Fáradtan ballagot hazafele és az egész napos munka miatt bizony most rettenetesen korgott a gyomra.
~ Ha jól emlékszem, nem maradt otthon semmi kajám. Talán el kéne mennem a boltba! Nyitva van az még egyáltalán.
* Akkor, amikor is a nevezetes grillház elôtt sétált el, úgy dönttött, inkább it dönt magába valamit. Rögtön helyet is foglalt az egyik üres asztalnál, majd rendelt egy adag húst, meg némi egyszerûbb fûszert és pácot. Így már nem is maradt más dolga, mint ülni és nézni, ahogy a hús lassab megsül...

* Néha otthon kissé ehetetlen a kaja, hiszen annak ellenére hogy édesanyja gyakorlott szakács, borzalmasan főz, s amit időnként kieszel, jóindulattal sem nevezhető ételnek. Mori faterjának valahogy sosincs problémája az ilyen kosztok elfogyasztásával, ám a furcsa az, hogy másnap nem nagyon szokott menni dolgozni a szezámmagos-dinnyés-szójás-csípőszószos-karamellmártásos-disznópata után... Amit meg is lehet érteni. De egy Ninja nem járhat így, s ezen okból ilyen napokon a dárga jó édesapja mindig ad Morinak némi pénzt valamilyen alamizsnára, hogy ne maradjon éhen vacsorára... Ez el is ment valamilyen fagyira. De megérte.
~ Teljes mértékben.
* Viszont most a Grillház előtt állva, olyan üres a zsebe, hogy talán egy szelet kenyérre telne összesen, s azt sem egy étteremben érdemes megvenni, ha már itt tartunk.
~ Talán ki kéne néznem egy balféket magamnak, aki fedezné a kaját ha rámosolygom.
* ez jó tervnek tűnik, megvalósítható. Gyorsan igazított is egyet a felsőn, (halál feleslegesen, ha azt nézzük hogy igen laposka) ~ Nem is ~ De is.. Khmm, s be is lépett az étterembe, körbepillantva hogy akad-e valamilyen megfelelő préda a vadászathoz.
~Az a srác jónak tűnik.
* Szeme sebesen meg is akad Zakuron, s helyet foglal a várakozáshoz kijelölt helyen. Kért is egy pohár vizet magának, s állandó jelleggel hátrapillantva valamilyen szemezés szerűségbe kezdett a fiúval akit korábban kiszemelt.
~ Ha találkozik a tekintet, odamegyek, és valahogy kicsikarom a dolgot. Lesz ma kaja rendesen, talán a végén még fagyi is!

*Miközben már éppen nekilátott volna az elkészült sültjeinek, Zakuro hirtelen arra lett figyelmes, hogy valaki figyeli őt. Hátrapillantott, mire a lány, mert egy lány volt az, csak még jobban bámulta.
~Ki a fene lehet ez? Jobb lesz mihamarabb kideríteni.
*Kivett a pólója alól egy vékony lánycon függő apró kis sípot, mely eddig a nyakában lógótt. Erősen megfújta. Természetesen sem ő, sem a lány nem hallott belőle semmit, az ugyanis egy kutyasíp volt. De hősünk kedvenc kisállata, Tachi a falu másik végéből is meghallaná, és már sietett is gazdájához. Az étterembe (egyébként észrevétlenül, tekintettel arra, hogy kutyákat nemigen engednek be) belépve rögtön kiszúrta a lányt, aki valamiért a gazdájával szemez. Zaku ezalatt hátrapillantott és halványan elmosolyodott, mintha viszonozná Mori "kedvességét"...de ez valójában egy jel volt Tachinak. Egy jel, ami annyit tesz: lopózz oda. A kutya egy pisszenés nélkül meg is tette, s már lassan ott volt közvetlenül a szemezgető lány mellett. Zaku ekkor összetett a két kezét:
~Helycsere jutsu!
*A csere végbe is megy, Tachi immár ott ül a grillkaja fölött, még szerencse, hogy már bekajált, Zaku pedig ott áll, vagy éppen ül Mori mellett.
- Segíthetek?

* Nem kell sokat várakoznia, a fiú viszonozza a tekintet, ami arra utal hogy jó mederben halad a terv. Kicsit ugyan még kéreti magát, de egy idő után végül beadja a derekát az unszolásra, és elmosolyodik. 
~ Megvagy. 
* Bár úgy tűnik hogy az ellentéte történik a dolognak, és a férfi jelenik meg mellette. Az már teljesen más kérdés hogy a kutya hogy lopózott be egy tömött étterembe, hacsak nem egy Csivava, de kár tovább firtatni a kérdést, mert mire Zakuro megjelenik, a lány még mindig hátra pillant, és meglátja a kutyát. 
- Igen, segíthetsz. Szeretnék kérni két szelet kacsamellet, és mellé talán két marhalábszár filét, csípős Teriyaki szósszal, és mellé rizzsel. Cserében nem szólok a kutyáról senkinek, mert ha meglátják kirúgnak innen, és lehet többször be se engednek... 
* Az ajánlat teljesen jogos, elvégre egy ilyen neves étteremben nem látják szívesen azokat az alakokat, akik sumákolnak, és állatokat hoznak be.

*Amikor Mori bejelentette a követeléseit, Zakunak úgy meglepődött, hogy pár percig pislogni is elfelejtett. Aztán hirtelen elmosolyodik.
~ Nagydumás a kiscsaj annyi szent.
- Ezt vegyen fenyegetésnek?
*Fenyegetni Zakut! A neves Ichiga-klán utolsó tagját, és egyben törvényes vezetőjét! Talán ez enyhe túlzás, hogy egy tíz éves gyerek így fennhordja az orrát, vagy csak Zakunak megártott a genjutsu, amivel öregebbnek mutatja magát (speciel 16-nak). Mindenesetre, akármit is felel Mori, Zakunak ez a válasza:
- Tudod mit, teszek egy ajánlatot: ha sikerül legyőznöd egy párbajban, teljesítem a követeléseidet.
*Na persze magabiztos az ember, ha nem tudja, hogy egy sinobival áll szembe.
~ Ebből már nem dumálja ki magát olyan egyszerűen.
*Ha Mori esetleg visszapillantana Zaku asztalára nos...nem látna ott semmit. Tachi rég eliszkolt, ahogy azt egy ninja-kutyától el is várják.
- Talán beijedtél!

//Lavi//

~ Előzékeny, és mutatja az utat, de az hogy a keze a fegyverén van rettentő mód idegesít, sokkal egyszerűbb lenne most azonnal megbénítani aztán meglépni. szerintem fel sem tűnne senkinek ha itt a fal tövében leültetném és a fejébe húznék pár nagyobb kupac szemetet.
*Gondolja magában Kurai miközben Lavi út közben beszélget. Alapvetően az , hogy valaki szóba áll vele és nem feladatot szab neki rettenetesen megterheli. Válaszai többnyire rövidek tömörek.
-Köszönöm. *Mondja a fiúnak és belép a Grillházba. ~ Hmm, 12 ember, és 3 felszolgáló, a legtöbben a bár környékén vannak, akkor nekünk ott kéne leülni ahol az ablak is van, menekülés szempontjából az ideális lenne. Hoztam magammal füst bombát? Persze, hogy nem.
-Ha nem gond oda üljünk. *Bólint a kiszemelt asztal felé. És amennyiben Lavinak megfelel helyet foglalnak.
-Nem igazán tudom mit ennék, egyáltalán elfogadják itt a köztársasági váltót?

*Lavi szája be nem állt egész a Grillházig, és még ott sem képes lassítani a beszélőkéjén.
~ Bosszantó, rendkívül fárasztó és bosszantó. *A helyfoglalás után pár perccel megérkezik a felszolgáló, kedves mosolygós lányka, a fiúkkal azonos korú lehet, és persze Lavi báj vigyorogva kedveskedve próbál vele flörtölni. A lány visszamosolyog de inkább csak illemből, vagy még inkább kötelességtudatból. Hiszen a vendég az első mindig és mindenhol.
-Amennyiben lehetséges, én gömbhalat kérnék, és kérem ne fáradjanak a tisztításával, azt jobb szeretem magam csinálni. ~ Persze még a végén megmérgeznek "véletlenül".
-És legyen szíves egy pohár jeges vizet is hozni. Köszönöm. *Udvariasan fejét a lány felé meghajtja. És az viszont. Telnek a percek Lavi valamit magyaráz a húsról és az étteremről, nem köti le Kurai figyelmét, túl sok egyéb inger éri.
-Mióta vagy genin? *Vág az éles kérdés Lavi szavába.

-Sosem jártam semmilyen „iskolába”. Legalábbis ahogy emlékszem. *Válaszol Kurai kurtán de lényegre törően. Majd egy határozott mozdulatsorral előkészíti a halat amit rendelt. Precíz vágásokkal semmilyen felesleget nem termel.
-Kész is. ~ Mehet a grillre. *Mondja miközben a hal mérgező részét a mellé szervírozott porcelán csészébe teszi. Az élénk vörös hólyagszerű szervecskén csak úgy lebegnek a szakéban amit a fiú rátölt.
-Kóstoltál már ilyet? *Kérdése szenvtelen. Teljesen higgadt és érzelemmentes, miközben Lavira néz. Tekintete még a napszemüveg mögött is érezgetően hideg és méricskélő. Szeme a fiún és az előtte magasodó húshalmon szánkázik.
-Már megbocsáss, de hogy fér beléd ennyi étel? *Ismét egy talán kissé nyers kérdés, bár Kurai próbál kulturáltan viselkedni és normális hangnemben beszélni de ez nem mindig sikerül neki, és ezt Ő is érzi. Gyorsan poharáért nyúl és iszik egy rövid kortyot a jeges vízből. ~ Pezseg?! MI a...???? *Reflexszerűen köpi ki a vizet nagy részét egyenesen Lavira.
-KI VOLT AZ? KI CSINÁLTA? *Csattan fel hangjában mérhetetlen haraggal, kabátujjából ismét előcsusszantak a senbonok. -TEHÁT?

*Lavi arcát törölve figyeli a riadtan arrébb vagy inkább kifelé mozgó tömeget és Kurai-t. Tekintete értetlenkedik ami a fiúnak is feltűnik.
-Nézd a poharat, tele van buborékokkal. Egészen biztos valamit tettek a vízbe. *Mondja a fiú miközben fejével az asztalon gyöngyöző párás pohár felé bők amiben SZÉNSAVAS víz pezseg és táncoltat jégkockákat.
~ Nem hiszem el, itt is? És persze csak az alakalomra várnak, hogy támadhassanak. Lenyeltem egy keveset, vajon mi a hatása? Kábít? Altat? *Agya gyorsan pörög a lehetőségeken, és közben keresi honnan jöhet a támadás. De csak nem érkezik.
~ Mire várnak? -E-ezt nem értem. Senki nem támad?

~ Szénsav? Ennyi? Ettől keltem ki magamból? Ennyire ki tudok akadni a nem várt dolgoktól? A francba.
-Elnézést! *Mondja határozottan, majd az asztalon álló pohár felé nyúl amit Lavi letett, de út közben inkább csak ujját nyújtva mutat végül rá.
- Tisztán emlékszem, hogy jeges vizet kértem és nem jeges szódavizet! Többé ez elő ne forduljon. *Bár az bocsánatot akart kérni de a férfi reakciója és pénzéhsége változtatott a szándékán. És mikor az elviharzott az asztaltól helyet foglalt a hala előtt.
-Sajnálom ezt a kis közjátékot. Rossz beidegződés. ~ Azon sem lepődnék meg ha most felállna és itt hagyna, megérdemelném.
-Kárpótollak! *Azzal egy gyors mozdulattal elkapja Lavi elől a tál sertéshúst ami félig meddig le lett köpve. És helyére az Ő általa sütésre előkészített halat teszi oda.
-Egyél, ez nincs összemocskolva, és még finomabb is.

*Lavi pimaszsága egyszerűen megdöbbenti Kaurit. ~Milyen hangnemet enged meg a tulajjal szemben. Ez így megy? Ennyi?
*Mosolyát nem tudja elfedni, de mikor újdonsült ismerőse az ételeket visszacseréli, kissé meglepetten fogadja dolgot. Főleg a nagyobb adag és szaké kombinációt.
-Köszönöm de én maradok a víznél. *Jegyzi meg halkan. És veszi az első falatot a szájába míg Lavi intézkedik.
~ Fura figura, mókás, energikus de szerintem teljesen bolond. *A gondolatokban elveszve lassan rágva az ételt figyeli az eseményeket, amíg ki nem zökkenti Lavi kérdése, És nem szögezi tekintetét ismét a fiúra.
~ Hogy mi? -Mégis csak ez az ami érdekel!? ~ Hát legyen. *Nagyot sóhajt majd majd folytatja higgadtan.
-Byakugan.

-Szerencsés? Érdekes gondolat? *Csattan fel és halkul el ismét.
-Szerencsés lennék mert van egy fegyver a szemembe rejtve és ha egészen pontos akarok lenni akkor mióta élek és az eszemet tudom folyton meg akarnak ölni érte? *Hangja keserédesen gúnyos. ~ Persze mert olyan jó nekem, hogy ahol csak megfordulok előbb kihasználnak aztán meg az életemre törnek.
-Ha tehetném még veled is cserélnék. Ez nem szerencse.... ez egy rémálom.
*Pár pillanatig csak bámulja maga előtt az ételt majd a fiúra néz.
-Az sem biztos, hogy ez Byakugan és hogy én Hyuuga vagyok. Csak azt tudom, hogy úgy néz ki. És hogy mindenki Hyuuganak hív. Ezért is voltam a rezidenciánál, ezért is jöttem Konohába. Megtudni honnan is származom. ~ Ha egyáltalán származom valahonnan. *A gondolat kiül arcára, de gyorsan változtat a dolgon és vesz a finom halból.
-Egyébként én még nem vagyok genin. Igazából kicsit több mint egy hete iratkoztam be az akadémiára.

* A beszélgetés lassan folyik, úgy tűnik Lavi birtokában van egy olyan beszélgető technikának és emberismeretnek amivel sikerült ha nem is Kurai bizalmát de elfogadását mindenképp elnyernie.
Az étel lassan fogy miközben beszélgetnek. Hősünk sok rövid kérdést tesz fel a faluról, és a benne élőkről. A Hyuuga klánról és a többi alapító családról. Kis történelmi áttekintésre kíváncsi.
Ám az étel lassan elfogy és az idő is elszáll a két fiatal beszélgetése közben eltelt pikk-pakk 2 óra. A vendégek is lassan visszaszivárogtak az étterembe de távolságtartóan főként a bárpult környékére.
- Köszönöm a beszélgetést, és a finom ételt. Amennyiben megbocsájtasz asztalt bontanék.
~ Rendes srácnak tűnik. *Gondolja és már folytatja is.
-Valamikor esetleg ha időd engedi megismételhetnénk, vagy valami. Rendben?
*Lavi válasza után kikéri a számlát és a maga részét fizeti. Majd meghajolva újdonsült ismerőse felé elköszön. És távozik.

*Érdemes bemenni egyáltalán? Ez az a kérdés, ami nem fordult meg a fejében. Nem az a fajta, aki ezen eltöprengne. Nem ok kell neki, hogy megtegyen valamit, vagy sem, sokkal inkább kedv. A kedve meg megvolt, a pénzével ellentétben. Kidobni meg csak nem fogják, amiért csak nézelődni megy be. Ha meg mégis, hát kit érdekel, egy élménnyel több lesz, amire majd emlékezhet, ha eljön annak az ideje. Nem csak ő az egyetlen, aki be szeretne jutni, legfeljebb az egyetlen, aki pénz nélkül akar bejutni. Egy fiú volt még ott rajta kívül, akiből nem látott túl sokat, szinte csak egyedül a kezét. Volt olyan kedves és lovagias, s ajtót nyitott neki. Egy bólintással megköszönte udvariasságát, aztán belépett az ajtón, be az étterembe. Alig, hogy betette másik lábát, egy igazán kedves kis hölgy fogadta ők tapsikolva és ujjongva.
~ Még ilyet. Itt minden vendéget így fogadnak?
*Nem, szó sincs ilyesmiről, s ez hamar ki is derült. Valami akció folytán, amit az étterem hirdetett meg, nyertek egy ingyen ebédet. Szép, egy párnak nézni őket, mikor most találkoztak először és még egymás nevét sem tudják? El is nevette egy kicsit magát, amikor meghallotta ezt a képtelen felvetést. Csakhogy aztán eszébe jutott, hogy számára ez egy igencsak remek alkalom, amit kár lenne kihasználatlanul hagyni.
~ Ó, férfiak. Miért nem használjátok az eszeteket? Képes lenne fizetni, mikor ingyen is fogyaszthatna. Azt már nem!
*Még mielőtt bármit is szólhatott volna a nő, Kumiko vette a bátorságot, és jól vállba bokszolta a mellette álló srácot, egy kínos nevetés kíséretében.
- Még, hogy nem vagyunk egy pár… ő itt a bátyám. Csak tudja most haragszik rám. – súgja oda a nőnek tenyerével eltakarva száját és kacsint egyet.
- Ó, értem. Akkor foglaljanak helyet és fogyasszanak az étterem számlájára. – válaszolta a nő, de nem igazán tudta hova tenni a látottakat.
*Megragadja hamar a srác kezét, nehogy mondjon bármit is, amivel meghiúsíthatná ezt a nagyszerű alkalmat, és megpróbálja magával vonszolni az egyik szabad helyhez.

/Remélem nem baj, hogy irányítottam én is a te kitalált njk karakteredet /

*De eszébe jutott… Meg kell hagyni, ügyesen feltalálta magát a leányzó ebben a helyzetben. Nem számított ilyesmire, sőt, azt hitte a másik fél is ellenkezni fog, és szól, hogy bizony, ők tényleg nem egy pár. De nem, helyette jött kapott egyet a vállába, ami elég váratlanul érte. Attól persze nem kellett félni, hogy reflexből hátracsap és leüti, ahhoz ő túl nyugodt és megfontolt. Aztán az a kis mese, egész hihetőre sikeredett, ahhoz képest milyen kevés ideje volt kitalálni. De a lényeg, hogy a nő elhitte, még ha kicsit furcsállva is. Aztán gyors karon is ragadják, és már cipelik is el onnan, nehogy valami kárt tegyen ebben a szépen megírt mesében. Nem mintha ez megakadályozhatta volna, ha úgy akarja, de nem akarta úgy. Más esetben talán szólt volna, talán nem, de itt ebben a helyzetben, csak azért nem tett semmit, mert valahol legbelül tetszett neki a lány tökössége. Kíváncsivá tette, meg akarta ismerni jobban, noha arcán és viselkedésén ebből nem sok fog látszani. Ha végül elérnek egy üres asztalhoz, vár, hogy leüljön a lány, aztán vele szembe helyet foglal. Ha hiába várna, és nem ül le a leányzó, akkor ő ül le, és a vele szembe lévő üllőhelyre mutat, hogy foglaljon helyet. Kiváló alkalom ez arra, hogy kicsit jobban szemügyre vegye eddig nem ismert hugicáját. Még annál is csinosabb, mint mikor az ajtóban látta. Gyönyörű szép kék szemek, szép arc, formás ajkak, ápolt és puha bőr, ápolt haj. Ennyit a külsőről, egyelőre. Ideje megtudni, mire fel is volt ez a kis szerepjáték.
- Na és hugi? Mesélsz magadról valamit? Elég keveset tudok rólad testvér létemre.

/Dehogy baj, sőt, ügyesen feltaláltad magad /

*Óriási szerencséjére nem köpték be. A srác hallgatott akár a sír, s követte őt a legelső, de egyben legtávolabbi szabad asztalhoz. Csak az járt ekkor a fejében, hogy minél hamarabb odaérjenek, még mielőtt szólni próbálna. Sikerült. Gyorsan helyet is foglal, felkapja az étlapot, majd a fölött leskelődve idegesen körbenéz, hogy vajon lebuktak-e. Végül megnyugodva konstatálja, hogy minden a legnagyobb rendben. Leteszi az étlapot, s mint amolyan megnyugvás szerűen kifújja magát. Fejét is lehajtotta ebben a pillanatban, szemeit becsukta. Miután végképp megkönnyebbült, felemelte a fejét, s meglátta a vele szemben ülő férfiút. Nehéz lenne leírni azt a fejet, amit ekkor vágott, ekkor tudatosult benne ugyanis, hogy egy kínos és meglehetősen kellemetlen beszélgetés fog rá várni.
~ Hupsz! A legjobb lenne mondani valamit, de mégis mit?
*Mialatt ezen gondolkozik, a fiútól megkapja a kezdőlökést, amitől máris oldottabb lett.
- Hehe, jó a humorod. – mondta idegesen, erőltetett nevetéssel – Ne haragudj. – vált hirtelen komoly hangra – Tudom, nem volt szép. De kár lett volna elszalasztani egy ilyen lehetőséget. Neked is jól jön egy ingyen ebéd, nem? – kérdi kedvesen mosolyogva, hátha ezzel megtöri a jeget, ha van egyáltalán – Egami Kumiko – mondja és kezet nyújt – S téged, hogy hívnak kedves bátyám?