Egy estén finom illatokat éreztem meg az utcáról. Megláttam a grillházat.
~ Hmm, ez jó lesz! ~ És már be is csörtettem a vendéglőbe. Finom illatok csapták meg az orromat és már rá is tapadtam az étlapra. Bár az ételekről hamar átcsúszott a szemem az italokra sorára. Láttam, az italok nevét és szinte összefutott a nyál a számban. Már olyan közel húztam az arcomhoz a listát, hogy pár milliméter és meg tudtam volna nyalni is. Mivel sokan kezdtek furán nézni rám így inkább letettem a lapot és próbáltam megemberelni magam, hogy tényleg ne nézzenek hülyének. Leültem az utolsó üres asztalhoz és elbambultam. Mikor végre leesett, hogy kérnem kéne valamit akkor már éhes se voltam csak az italokra tudtam gondolni. Végül a szerzeményemmel tovább ücsörögtem. Vártam, hogy történjen, valami miközben iszogatok. Páran így is néztek. Utálom a buta rasszizmust, teljesen jogos lett volna, ha szétverek ott minden bámulót, de most mivel jó napom van, így inkább nem itatok kedves fegyveremmel vért. Pedig érzem, hogy hű kardom már szomjazik. Most úgy döntöttem iszok helyette is. Az pohárra ügyet se vetettem és csak szimplán meghúztam az üveget. Azután kicsit megszédültem. Sok és erős volt egyszerre. Pár másodperc múlva már nem is hatott rám ez a probléma. Csak csendben ültem én és a gondolataim.

*Azaz csak szeretett volna egyedül ülni magában és a gondolataival Konoha jelenlegi egyetlen tündére.
- Elnézést, remélem nem baj, ha leülök ide? – hangzott el szinte a semmiből a kérdés, megtörve a csendet és a lány magányát.
* De ha mégis, az se baj, akkor is leülök. Folytathatta volna akár így is, ugyanis alig, hogy feltette a kérdést, már le is huppant a leányzóval szemben, meg sem várva annak válaszát. Nem mintha az bármit változtatott volna a dolgon, ugyanúgy leült volna. Egyedül az illem miatt kérdezte meg, na meg azért, hogy nehogy bármiféle félelmet keltsen azzal, hogy mint ismeretlen szó nélkül odaült volna. Bizony látta ő is, hogy néztek egyesek a vele szemben ülőre. Fekete hosszú nyakú, hosszú ujjú pulóver, hosszú fekete nadrág, fekete cipő, ez a mai felszerelése Fujinnak.
- Mondd csak, te honnan jöttél? Hova valósi vagy? Még sohasem láttam hozzád hasonlót. – mondja, utalva a szárnyaidra – Csupán kíváncsiságból kérdem, nincsenek előítéleteim veled kapcsolatban. Velük, a többiekkel – ujjával köröket rajzol a levegőben, jelezve, hogy a bent ülőkre gondol – ne is törődj. Az emberek félnek attól, amit nem ismernek. S ahelyett, hogy megismernék az ismeretlent, inkább utálattal néznek rá. Gushiken Fujin – mutatkozik be monológja végén.

A Fujin néven bemutatkozott  srác , mielőtt válaszolhattam volna már le is huppant mellém. Természetesen igent akartam mondani.
~ YATTA!!! Végre valaki, aki előítéletek nélkül szóba áll velem. ~ Mosolyogva hallgattam, amit mond és hirtelen csak azon vettem észre magam, hogy kaptam rengeteg kérdést és még be se mutatkoztam.
- Szia Fujin! Keiko vagyok. Természetesen leülhetsz, legalább nem vagyok egyedül. – Vetítettem rád legszebb mosolyom. – Már hozzá szoktam az emberekhez nem zavarnak, csak néha bánt a rasszizmus és talán igazad van az emberek kapcsán.  – Pillanatra a plafonra emeltem e tekintetem és próbáltam össze szedni magamban az eddig feltett kérdéseit. – Őőő… a nevelő szülők neveltek, bővebben nem tudom, honnan jöttem. Illetve ide a grill házba az otthonomból. – Adtam sorba a válaszokat. Láttam, hogy újdonsült ismerősöm előtte sem ételt, sem italt nem találtam. Az előttem lévő üvegre vettetem egy pillantást.
- Kérsz? – és már oda is löktem az üveget, aminek egy részét már bevedeltem. Elképesztően gusztusos volt, de így kevésbé tűntem bunkónak. Legalább is gondolom.

(Remélem nem baj,hogy idetolakodok, elvileg megbeszéltem Keikoval,hogy itt játszunk csak kicsit kések. Ezért bepofátlankodok 3-nak

*Rhony ismét, szokás szerint egy kemény edzős napon van túl, ezért úgy dönt este a Tarake grillházban megvendégeli magát valami finomságra.  Gyorsan beveti magát a fürdőkádba, persze úgy,hogy víz is van az objektumban majd egy kicsit elegánsabb de még is lazább öltözéket keres az amugy igencsak egyhangú szekrényben. A legtöbb ruhája csak egyszerű ninjaruha (mint ahogy az adatlapomon láthatod kedves olvasó) de azért egy kis kutakodással előkerít néhány alkalomhoz illőbb ruhaneműt. A viselet végül egy fekete farmerszerű nadrág és egy kék-fehér kockás ing, egy szimpla cipővel. Az ingen a felső két gombot kiereszti és most már ő a helyi menő csávó szóval akár indulhat is. Odaérve viszont azt kell tapasztalja,hogy az étteremben éppen telt ház van..
~Remek..
*Így a fiú csak odaballag a pulthoz és kér egy italt elsőnek.  A frissítő nedű mellett felméri a terepet hátha lát valami ismerőst. De sehol senki... bár várjunk csak ott van Fujin.
~A srác aki olyan sokat válogatott a boltban.
*És mellette... hát ez meg mi ? Akadnak meg a fiú szemei a szárnyas teremtményen.
~Ez.. meg?
~Ne bámuld már annyira Te szerencsétlen.. nem láttál még démont? Ren
~Miféle démon? Rhony
*Ekkor a fiú elkapja onnan tekintetét.
~Gonosz.. embervérrel táplálkoznak. Szerintem meg kellene öljük.. Ren
-NEEM! *Kiált fel Rhony akaratán kívül miközben lecsapja a poharát.
~Hopsziii....    Ren

*Csendben, figyelemmel hallgatja a lány szavait, megengedve magának egy-egy mosolyt, melyek lehetnek éppoly hamisak is, mint amennyire igazak. Ezt döntse el maga a másik fél, vagy az olvasó.
- Értem.
* Feleli a lány szavaira, miközben az újonnan szerzett információkat vési agyába, egyik szóról a másikra, egy sorról, a másikra. Csakúgy, mint ahogy azt írók is teszik tollukkal, egy üres lapra, naplóba. Az ő könyvének borítója sárga lenne, hófehér lapokkal, abba jegyezne fel mindent fekete tintával. Már ha lenne könyv a fejében.
- Köszönöm, nem kérek. Nem szoktam inni. – feleli, majd fordítva beszélgetés menetén, újra ő intéz egy kérdést Keiko felé. – Remélem, nem veszed tolakodónak, esetleg sértőnek a kérdést, azok ott igazi szárnyak a hátadon? Még nem láttam ezelőtt embert szárnyakkal.
*S ekkor jött az a bizonyos ominózus pillanat, amikor nem csak az ő beszélgetésüket, hanem az egész étterem nyugalmát felrázta az váratlan „NEEM!”. Nehéz lett volna nem hátrafordulni, s megnézni vajon kitől származhatott ez a némileg váratlan, cseppet sem ideillő felkiáltás. Persze az más kérdés, hogy nem is akart Fujin ennek az ingernek ellen állni, így hátrafordult, még ha csak egy röpke pillanatra is. Talán egy-két másodpercre.
- Jó hír, mostmár nem te vagy a figyelem középpontjába.

Miután Fujin visszautasította az italt és a hangos üvöltés is elcsendesült. Arra lettem figyelmes, hogy a mellettem ülő utolsó mondata tényleg igaz. Azonnal pimasz mosoly kúszott fel az arcomra. Tudom, mit gondoltok kedves olvasók, nem szép dolog, de ugyan; ki tagadná, hogy nem a legjobb öröm a káröröm? Szegény srác most talán pár percre nagyobb hírnévre tesz szert, mint én. Ez hamar lement és újra én lettem az, akit mindenki kémlel. Nem akartam bunkó lenni ezért gyorsan, illetve mielőtt elfelejtem válaszolni akartam a kérdésre.
- Ööö… ha ennyire érdekel a szárnyam, nyugodtan megfoghatod, nem gáz. – Néztem rá és nem akartam túl szószátyárnak tűnni, de azért mégis folytattam, ha már felhozta a témát.
– A szárnyimmal nem lehet repülni, viszont az ütések ellen nagyon jó védelmet biztosít, és persze nyáron negyven fokban se hátrány. – Vetettem be ezt a béna faviccet. Nem vártam rá nagy ovációt. Hirtelen az előbbi kiabáló fiúra fordítottam a tekintetem. Még mindig ott ácsorgott. Próbáltam neki jelezni, hogy jöjjön ide hozzánk. Ne ácsorogjon szegény már egyedül. Nem vagyok túl ügyes, de azért próbáltam mutogatni neki, hátha megérti.

*A kiabálásra egy darabig ő került a középpontba,de szerencsére ez gyorsan elmúlt. Egyedül a pult mögött álló pincér kérdezte meg,hogy "Hé öcskös minden rendben" Amire Rhony csak annyit felelt.
-Miért? Mi lenne a baj?
*Majd gyorsan a poharat emelte a szája elé,hogy addig se kelljen beszélnie. De szerencsére a pultos nem is igazán akarta folytatni a társalgást.
A fiú kicsit furcsállotta,hogy az emberek figyelme ilyen gyorsan tovaszállt, ezért 1 perc várakozás után, úgy döntött hátrapillant vajon mi miatt nem érdekelte az embereket a ricsaj amit csapott. Hátranézve azt tapasztalta,hogy az emberek java a szárnyakkal megáldott hölgyet bámulják.
~A démon mi ? Nem is tűnik olyan gonosznak. *Gondolja.. és ekkor veszi észre,hogy megint bámulja .. de a pláne csak az benne,hogy ő is ide néz és valamit mutatni akar.
~Mi a ??? *Rhony gyors elkapja a fejét.
~Most ő tényleg nekem mutogat? *Szemmel láthatóan a vonalban senki sem volt még akinek mutogathatott volna ezért úgy dönt odasétál.
~Remélem nem csak képzelődtem az olyan kínos lenne. *De ahogy ez átfutott az agyán már oda is ért az asztalhoz.
-Helló Fujin. Szia ismeretlen Hölgy! Jól vettem észre,hogy nekem akarsz valamit mutatni? *Kérdi kissé zavartan.

*Hogy itt mindenki előtt kezdje el fogdosni a lány szárnyait? Miért ne. Soha sem érdekelte túlzottan más véleménye. Azt hisz mindenki róla, amit csak akar, őt aztán hidegen hagyja. Nem fog lemondani egy új dolog felfedezéséről, megismeréséről, csak mert másik nézik, néhányan talán még rossz szemmel is. Jó poén vagy sem, egy mosolyt mindenképp kicsikart a fiú arcára, a lány „miért is jók a szárnyak meleg időben” megjegyzése.
- De csak, ha nem bánod. – mondta, s már előrébb is hajolt, hogy megérintse azokat a bizonyos szárnyakat.
*Na igen, ez is inkább csak egy illedelmes megjegyzés volt, akár a „leülhetnék ide?” kérdés is. Erre sem várt tényleges választ, persze, ha kap egy újabb megerősítést, az soha sem gond.
~ Érdekes, felettébb érdekes. – gondolja magában, ahogy először ujja hegyével végig simítja a szárnyakat, aztán pedig meg is fogja azt, de csak finoman, s közben leszűri magában az összes tanulságot, lejegyzeteli az új információkat.
*Hogy mi volt Keiko oka arra, hogy meginvitálja másik fiú, nem igazán értette Fujin. Inkább csak sejtette. De mindegy is igazából. Őt nem fogja zavarni, jöjjön csak.
- Ááh... Hello ....? Ne haragudj, hogy is hívnak?
*Nem, igazából nincs ilyen rossz memóriája Fujinnak, pontosan tudja, hogy ki az említett úriember. Hogy miért tesz úgy, mintha nem így lenne? Talán csak viccből, szórakozásból, hogy idegesítse Rhonyt, vagy talán csak egy újabb megfigyelést eszközöl? Döntse el mindenki maga mit lát bele.

(Bocsánatot kérek, hogy eddig nem írtam, csak meggyűlt a bajom a sulival. Leckék, dolgozatok, stb… de most, hogy van idő már is itt a válaszom.)

Miután az ismeretlen srác hozzánk csapódott feltett egy kérdést, hogy mégis mit próbálok mutatni, amire a választ egyáltalán nem tudtam.
~ A francba…. én csak azért mutogattam, hogy szegény ne legyen egyedül, de ha ezt mondom, azzal ő majd hülyének néz és megbántom szegény Fujint is. ~
Nagyban megtörte a jeget, hogy ismerte Fujin –t, az viszont az eddigi pozitív irányba való haladást nagyban gátolta, hogy Fujinnnak fogalma sem volt, hogy kivel áll szemben.
~ Ha ismerné ezt az alakot egy ideig terelhettem volna a témát a válaszomtól. ~
A még szárnyaimat fogdosó Fujint megrúgtam óvatosan és próbáltam letátogni:
- Bocsi, nagyon bunkó vagyok? - Reménykedtem, hogy érteni fogja, bár nem vagyok az arcmimika nagy mestere legalább próbálkoztam. Végül, hogy ne legyen szembetűnő azonnal a másik srác felé fordultam, hogy végre választ adhassak neki:
- Öhm… - Huhh jól kezdtem.
– Nem neked jeleztem csak zsibbadt a kezem. – Ennyi bénát is csak én találhatok ki. – De, ha már itt vagy foglalj helyet. Máshol úgy sincs.
- Ugye nem baj? – Kérdeztem meg az eddigi beszélgető partnerem.

~Fujin még mindig nem tudja a nevem, ezt azért nem veszem be!
*Rhony így teljes nyugodtsággal mondja ki.
-Még mindig Kitachy Rhony vagyok.
*Közben a lány valamit odatátog Fujinnak, Rhony csak a végét látta és nem is mestere a szájról olvasásnak talán az utolsó két szó az volt,hogy "pornó fanok" de nem is igazán izgatta a dolog. Az már jobban izgatta mikor a lány elmondja,hogy nem neki akart jelezni.
~Ez kínos.
*A lány persze felveti a lehetőséget,hogy itt maradjon,de mivel ketten vannak rákérdez a másik fiúnál,hogy őt nem-e zavarja.
Aztán Rhony Fujin válaszától függően:

Ha beleegyezik:
Rhony-nak nem is kell kétszer mondani,hogy helyet foglaljon, le is huppan az egyik helyre, majd bemutatkozik a lánynak.
-Amúgy szia! Én Kitachy Rhony vagyok.
*Vár,hogy a lány bemutatkozik-e vagy mond-e valamit aztán Fujintól kérdez.
-Nos és milyen a fegyver amit nálam vettél?

Ha nem:
-Rendben. Ez esetben elnézést a zavarásért és további szép napot! Helló Fujin! Hölgyem!
*Majd visszaül a pulthoz és rendel még egy italt csak most kicsit ütősebbet.

*Kevés, de talán nincs is olyan dolog, amivel meg lehetne bántani Fujint. Nem az az érzékeny lelkű legény ő. Ennek fejében nem csoda hát, hogy egyáltalán nem zavarta a meghívás. Ugyanez igaz volt a régi-új ismerősre, Rhonyra is. Nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a jelenlétének, mondhatni semmilyet sem. A rúgásról csak annyit, természetesen értette a dolgot Fujin.
- Ugyan, miért lennél? – kérdezett vissza, szelíd mosollyal az arcán.
*Aztán haladtak tovább a dolgok, s egy igencsak komikus jelenetnek lett szemtanúja Fujin, amit a rá jellemző unott, komoly és semmitmondó, fapofával nézett végig, noha nagyon is élvezte a dolgot, s tanult is belőle egy keveset. Leolvasni az ember arcáról, milyen amikor zavarban van.
- Kérlek. Foglalj helyet nyugodtan, Rhony.
*Talán rendelni kellene valamit, fogalmazódik meg a gondolat benne, miután Rhony is csatlakozott hozzájuk, s közben újfent bemutatkozott.
- A fegyver? Ó, hát onnan vagy olyan ismerős. Te vagy az a srác a fegyverboltból. Még nem volt alkalmam élesben kipróbálni. De nyilván ismered a mondást, minden fegyver csak annyira erős, mint a használója.

Fujin nagyon rendes és laza volt. A kérdése után rá mosolyogtam vállat vonva.
- Hello! Én Zakuro Keiko vagyok! – mutatkoztam be én is.
Amint hallottam abból az derült ki, hogy Rhony egy fegyver boltban dolgozik. Mit ne mondjak nehéz volt kikövetkeztetni. Megkondult a gyomrom és nagyon rám jött az éhség.
~ Hmm, kéne enni valamit. Mondjuk egy rament vagy valami mást, mert különben kénytelen leszek megenni a srácokat.
Jobban belegondolva ez viccnek is rossz az emberek nagy része simán kinézné belőlem. Végül magamhoz vettem egy étlapot és böngészni kezdtem.  Most az italokra ügyet sem vetettem, csak is az ételekre koncentráltam.
~ Ha tényleg kifolyik, a nyál a számon hülyének néznek? Inkább nem nézem tovább az ínycsiklandozó falatok nevét.
- Nekem tuti kell egy ramen! – mondtam ki amikor már nagyon nem bírtam tovább.
- Ja, őőő… Ti nem vagytok éhesek?

*Fujin volt olyan jó fej,hogy megengedte Rhony-nak,hogy helyet foglaljon mellettük a ma igencsak zsúfolt étteremben.
~Zakuro ismerős név? De ő mintha fiú lenne... áá mindegy.
*Közben a lány felveti,hogy nem-e éhesek. Rhonynak ekkor jutott eszébe,hogy ő eredetileg miért is jött ide.
-Én igen, rendelek is valamit. Fujin?*Mondja miközben azon gondolkodik látta-e már a szárnyakkal felszerelt hölgyet.
-Amúgy Keiko Te új vagy errefelé sose láttalak még?! Pedig ha láttalak volna biztos emlékeznék rád! *Kérdezi mosolyogva. Miközben az étlapot lapozgatja.
~Mit kéne enni... hmm.. ha már egy grillházban vagyok valami grillezett finomságot kéne egyek.
*Ekkor a szeme megakad az egyik grillezett sertés szeleten.
~Ez jó lesz...
-Én a 23-as számú menüt kérném!

*Nem volna túl elegáns, ha úgy foglalná el az egyik a helyet, a már amúgy is zsúfolt étteremben, hogy közben nem fogyaszt semmit. S mivel már korábban már megfordult a rendelés gondolata a fejében, nem volt miért nemet mondjon először Keiko, majd Rhony kérdésére. Noha szóban nem válaszolt, tette beszélt helyette. Unott arckifejezéssel nyúlt az étlap iránt. Hogy félreértés ne essék, nem a két ott ülőnek szólt e csodás látvány. A választékra nem lehetett panasz, volt belőle bőven. Miután a többiek eldöntötték, hogy mit akarnak rendelni, összecsukta az étlapot, az asztalra tette, majd mutatóujját rajta tartva, azt asztal közepére tolta. Aztán felemelte kezét, jelezve a pincérnek, hogy rendelnének. A teltház ellenére, rögtön ott termet az egyik pincér.
- Egy sashimit. - mondta rá jellemző nyugodt hangon, miközben egy halvány mosolyt is megengedett magának, a pincér felé.
* Miután a többiek is leadták a rendelést, s a pincér távozott az asztaltól, Rhony felé fordult.
- És mondd csak Rhony, hogy megy az üzlet?

Mikor kihozták a tányérokat én azonnal neki láttam az evésnek. Jó ízűen majszoltam az ételem. Mármint én majszolásnak éltem meg, de jobban belegondolva úgy ettem, mint az állatok. Akkor éppen nem zavart, ha szárnyaimat tolerálják, akkor nem ez lesz az, amitől ki fognak futni a világból. Állathoz végül is nem hasonlíthattam, mert ők tiszta vizet isznak. Persze én. Én valamit vedeltem és hallgattam a párbeszédet. Közben úgy gondoltam egy cigaretta nem fog zavarni senkit és már rá is gyújtottam az „friss” levegőt adó rúdra.
- Üzlet? – szakadt ki belőlem.
Tudom, hogy az az ahol az eladó emberke ácsorog, és a terméket adja el, de nem tudtam, hogy Rhony is ilyen srác lenne.
~ Látszólag laza belül pedig kemény üzletember lenne?  Hmm, ez kezd érdekelni! Most először vannak olyanok, akikkel együtt eszek, szóval nem igazán tudom milyen, de minden érdekel. Ha csendben ülnénk, szerintem simán számolnám a lélegzeteiket is nem csak, hogy most iszom minden szavukat… Na jó, az fura lenne, ha a légvételüket számlálnám.
Végül jó nagyot szívtam a cigimbe, a füst a kifújással hosszú csíkot hagyott és Rhonyra néztem.

*A rendeléseket a pincér gyorsan felvette majd a szakácsok a hátsó konyhában munkának is láttak. És elképesztő gyors módon ki is hozták az ételt. Aminek Keiko neki is támadt egyből.
Közben az asztalnál lassan de folytatódik a beszélgetés. Fujin arról érdeklődik,hogy hogyan megy az üzlet. Amire az éppen bagózó lány is felfigyelt.
-Nem panaszkodhatok, de látszik,hogy semmi sem olyan mint régen volt az emberek már nem úgy vásárolnak mint ahogy pár évvel ezelőtt.
*Mondja miközben a grillezett sertésszelet illata megcsapja orrát és egyből kezébe is veszi az evőeszközöket, majd még egy mondatot hozzátesz rövid monológjához az üzlettel kapcsolatban.
-Mostanában kicsit jobban megy, a tanácsodnak köszönhetően. *Fejezi be mondandóját. Vagy mégsem.
-Jah Keiko üzlet.. nos van egy fegyverboltom.
*Fejezi be most egy darabig tényleg a beszédet mert éppen behelyezi az első falatot a szájába és jóízűen kezdi rágni. Teste szinte felfrissül a disznósült ízletes zamatától. Miután lenyelte az ínycsiklandozó darabot Keikora néz.
-Egyszer nézz be, ha lesz időd, és fegyverre van szükséged. *Majd fojtatja az étkezést.

*Semmit sem változott a hely legutóbbi ottjárta óta. A kiszolgálás most is gyors, pontos, kielégítő volt. Az ételek, a sertésszeletek, a ramen, és a sashimi hamar az asztalra kerültek. Utóbbi egy hosszú, lapos, porcelán tányéron volt tálalva, körülötte vékony citromszeletekkel,és valami különös zöld növénnyel, amiről első ránézésre nem tudta kitalálni, mi is lehet az a tányérán. Legfeljebb majd kiderül az izéből.
- Itadakimasu! - mondja, aztán ő is nekilát az étel elfogyasztásához.
*A hal húsa igazán porhanyós volt, szinte meg sem kellett rágni a falatokat. S még az a különös zöld valami is jól passzolt a halhoz, kár, hogy fogalma sincs arról mi lehet az, még az ízéről sem. Keiko kérdése valamiért jobban felkeltette figyelmét, mint Rhony válasza. A dicséretet meg mintha meg sem hallotta volna, nem hogy még megköszönte volna.
- Érdekelnek az üzletek? - szögezi újabb kérdését a lány irányába, megvárva előtte, hogy befejezzék dialógusukat. - Vagy munkát keresel?

Az étel nagyon ízletes volt. Faltam, mint egy disznó. Mit ne mondjak még mindig gyönyörűen ettem. Közben Fujin feltette egy kérdést. Még megrágtam a számban lévő utolsó falatot, hogy véletlenül se köpjem szembe szegény Fujint.  Miközben a falaton nyámmogtam óvatosan felemeltem a mutató ujjam, hogy egy pillanatot kérek.
~ Szóval mit válaszoljak?
~ Hmm, Jobban belegondolva szívesen dolgoznék. Már az otthonom felét is ki akarom adni, szóval egy munka nem is ártana.
Tehát miután megbeszéltem magammal a választ és lenyeltem az ételt a számból Fujin felé fordultam és megadtam a választ.
- Szóval igazából egy munkahely se lenne rossz. Nem nagyon értek az üzletekhez. -
Mosolyogtam egy aprót, gondoltam jól fog kinézni. Bár ha az ember úgy gondolja, hogy jól nézhet ki igazából két lehetőség marad, vagy tényleg nagyon jól néz ki, vagy nagyon ciki. Ilyen a széllel szemben való sétálás is. Nem is tudom megszámlálni hány fiatal lányt láttam ellenszélben billegő fejjel, nyitott szájjal, nagy mosollyal sétálni. Szóval most a fiúkon állt, hogy mennyire néz ki jól. Viszont jut eszembe, hogy most a gondolataim szárnyalhatnak, de igazából már legalább öt perce vigyorogva bámulom Fujint. Szóval folytattam:
- Amúgy a lakásom felét is ki akarom adni... Tényleg ismertek valakit, akinek kiadhatom?

~Munkát keres? Ó, remélem Fujin nem azért kérdezte mert tud valamit. Jól jönne egy eladó.De mivel ő vetette fel megvárom mi lesz.
*Közben Rhony tovább falatozik az ízletes sertésszeletből. Ez alatt Keiko a lakásáról beszél aminek a felét ki akarja adni. A fiú lenyeli a falatot ami a szájában van majd megszólal:
-Sajnos nem ismerek senkit, de ha adsz a kiadó részről egy leírást szívesen kifüggesztek róla egy hirdetést az üzletemben hátha hamarabb akad rá vevő.
*Mondja majd egy újabb adag fűszeres húsdarabot helyez a szájába amivel lassan a végére is ér az ízletes éteknek.
~Ez után jól esne egy kis szaké. Ha a többiek is végeztek az étekkel kérek egy kancsóval és meghívom őket.

*Nincs mitől tartania Rhonynak, nem akarták elhoppolni előle a munkaerőt. Érdeklődésével, csupán kíváncsiságát igyekezett enyhíteni a téma, s Keiko iránt. Igazi aranybánya számára a leányzó. Ő egészen más, mint a többiek. Más helyről jött, más kultúrát képvisel, s még ki tudja, hogy mi másban különbözik az itteni lakosoktól. Ennél jobb alanya aligha lehetne információ szerzésre.
- Igen, egy kis plusz bevétel mindig jól jön. Régen én is kisegítőként dolgoztam egy boltban. De ma már a küldetésekből befolyt pénzösszeg teszi ki minden keresetemet.
*A mosollyal abszolút nem volt semmi probléma. Szép volt, helyes volt, aranyos. Na jó, legfeljebb a hosszába lehetett volna belekötni, az talán kicsit tényleg hosszabb volt a kelleténél. De ettől függetlenül egy másodpercig sem érezte magát zavarban. Sőt, annyira nem is tűnt fel neki az egész, tekintete és figyelme ide-oda cikázott az étel, Keiko, s Rhony között.
- S egyébként, mit csinálsz itt Konohában?

- Mármint Én? – kérdezek vissza. Tudtam, hogy nagy illetlenség, és azonnal változtatattam a modoromon. bekaptam egy falatot és miközben azt eszegettem rájöttem, hogy ez egy felettébb jó kérdés. Lenyeltem és felé fordultam.
- Hát ez igazából egy hosszú, elég bonyolult történet.–
Azonnal elfogott a nosztalgia hangulat és bele is kezdtem a mesémbe.
- Hát igazából nevelő szülőkkel éltem eddig, bár ők nem igazán szerettek engem, és én se őket. Mivel nem adtak nekem szeretetet elkezdtem eltávolodni tőlük, erre reakciónak azt kaptam, hogy a szeretetemet ők pénzért cserébe meg akarták kapni és nagyjából be is akartak zárni a négy fal közé. Végül volt pár csúnya incidens. Szökések sora, öngyilkossági kísérlet, de ez már más tészta. -
Vettem egy nagy levegőt, mert kicsit kifárasztott, hogy folyamatosan be nem állt a szám az elmúlt öt percben.
- Végül viszont kiegyeztünk és elküldtek ide lakni és akadémiára járni. Most azt hiszem minden jó. – mosolyodott el.

/Elnézéseteket kell, hogy kérjem. Valamiért úgy emlékeztem, hogy én írtam utoljára./

- Sajnálom. - felelte röviden, ám a lehető legnagyobb együttérzéssel.
*Nem gondolta volna, hogy egy ilyen egyszerű kérdése, ilyen mély érzelmeket, rossz emlékeket idéz majd fel a lányba. Bár nem látszott rajta, mélyen szégyellte magát miatta, hiába nem tett semmi rosszat.
~ Ismerem ezt az érzést. A magányt. Érdekes látni, hogy ki hogyan éli meg, s próbál túl lépni rajta. Én falat emeltem magam köré, ahova senkinek sem engedtem bepillantást nyerni. Ő. Ő meg szinte elmesél magáról mindet, s közben nem is ismerjük egymást. Ez lenne hát a másik kiút a magány gödréből? Megfelelni másoknak, mások kedvébe járni, mindent megtenni másért, hogy legyen valaki, aki észrevesz, aki foglalkozik velünk?
*Üres tekintettel bámult előre, bármiféle érzelem nélkül az arcán. E rövid időre, kizárta maga körül a külvilágot, nem észlelt semmit belőle. Végül Rhony kérdése térítette magához. Egy pillanatig habozott, aztán válaszolt.
- Köszönöm, de nem kérek. Nem szoktam inni.

Mosolyogva nézett a fiúkra és végül Rhonyhoz fordult:
- Én elfogadom köszönöm.-
A pincér végül felvette a rendelésünket én pedig befejeztem az étkezést és rettentő nőiesen a kezeimet a combomba töröltem, talán kicsit igénytelen vagyok... 'talán'
- Ha hosszabb ideig ülnénk itt és piálgatnánk és ne talán tán részegre innám magam, ami tuti nem lesz, de ha mégis akkor valamelyikőtök megtenné, hogy haza kísér?-
Kérdeztem reményteli arccal, ugyanis nem szeretek fél őrülten botladozni a sötét utcákon.
Végül kihozták az italunkat.
- Köszönöm Rhony!-
Hálálkodtam és, hogy Fujin se maradjon ki a beszélgetésből felé fordultam:
- Fujin, te elég fiatal vagy, ennyi idősen az átlag emberek vedelni szokták a piát. Tudod a dalban is van -
Énekelni kezdtem:
- " tiszta vizet igyanak az állatok " - vissza tértem az eredeti témához. - Na szóval tehát van valami különleges vallásod vagy mi?

*A pincér gyrsan felvette a rendelést és habár csak a lány kért a felajánlott italból Rhony rendel egy egész kancsóval hátha meggondolja magát Fujin, ha meg nem legalább neki még jobb lesz a hangulata.
-Ha úgy alakulna akkor én hazakísérlek Keiko! *Mondja miközben kitölt magának és a lánynak is egy-egy pohár szakét a kancsóból.
Közben hallgatja ahogy a lány énekel és Fujin-t a vallásáról kérdezi.
És miután a lány befejezte Rhony Koccintásra mutatja poharát.

*Úgy fest ő lesz az összeverődött alkalmi csapat feketebáránya, ami az alkoholfogyasztást jelenti. Azaz ő lesz az egyetlen, aki nem fog inni. Ezzel jól odapirítva azon személyeknek, akik gyakran, s igencsak nagy szeretettel hangoztatják azon a férfiakkal szemben felállított sztereotípiájukat, miszerint egyetlen férfiember sem veti meg az alkoholt. Sőt, ahogy mondani szokták, szeretik is azt, a bort, csak tisztán, de a sört, azt mocskosul. Mondhatni tehát, hogy jól megmutatta most. De félő, hogy míg először taps fogadja ezért az akcióért, másodszorra már a férfiemberek is kikérnék maguknak, „Mi az, hogy te nem iszol? Há’ milyen ember vagy te?”. Nos, ilyen. De majd csak túlteszik rajta magukat a népek, s míg ez bekövetkezik, addig hősünk csendben majszolja tovább ételét, hallgatva a többieket.
- Részemről nincs akadálya, ha véletlenül több csúszik le, mint amennyi kellett volna, hazakísérlek-kísérünk, feltéve, ha Rhony nem önt fel szintén a garatra, s öt is haza kell kísérni. De ahhoz, hogy haza tudjunk kísérni, okvetlenül tudnunk kell, hol is van a „haza”.
*Tá dám! A pincér időközben megérkezett és kiszolgálta a két vendéget. Ha koccintásra kerülne sor, ital nélkül aligha csatlakozhatna, ezért csak „Egészségetekre” bólintással járul hozzá e művelethez. Sajnos a dalhoz még nem volt szerencséje Fujinnak, így azt nem is igazán tudta hova tenni. De ez nyilván csak őt minősíti.
-Talán nem vagyok átlagember. –veti oda tréfásan, s talán picit komolyan is gondolja. Ki tudja? –Ami azt illeti nem. Nincs semmiféle különleges vallásom, ami megtiltaná az alkoholfogyasztást. Soha sem ittam még ezelőtt alkoholt, s nem is éreztem szükségét annak, hogy máskép tegyek. Ezenfelül, ígéretet tettem a szüleimnek, megígértem nekik, hogy mindig büszkék lehetnek majd rám. Ebbe pedig nem férne bele az ivászat.