Koccintottam Rhonyval és benyögtem, egy határozatlan "egészség" szerű dolgot. Nem kell emiatt engem elítélni, hisz általában nincsen partnerem az ivászatban, de gondolom, senkit nem érdekel még egyszer, az ahogy a rasszizmust szidom. Hát Miután a két pohárka össze ütődött magamhoz húztam a pohárkát és egy kis hatás szünet után, ami amúgy szerintem illendőbb mint azonnal a pofámba borítani így pár másodperc után a számhoz emeltem, végig néztem a két beszélgető partneremen és egybe lehúztam a pohárka italt.
- Hm, Fujin dicséretre méltó, hogy így betartod a szavad... Büszkék lesznek rád? Ez olyan szép... -Mosolyodtam és letettem a pohárkámat az asztalra, pedig nem vagyok egy érzelgős típus, de ez rettentő aranyos tett szerintem.
- Amúgy köszi fiúk, hogy ilyen segítőkészek vagytok a hazajuttatásomban. -
Kacsintottam rájuk, elég szerencsétlenül.
~ A francba, hogy nem tudok kacsintani! ~
- Az otthonom innen két utcányira van egy fehér emeletes házikó, ami a 22-es számot viseli. Na, az az enyém. -
Adtam gyorsan leírást arról, hogy merre felé lakom. Mivel Rhony olyan csendesnek tűnt úgy gondoltam ne tán valami baja van. Talán zavarja a szárnyam, esetleg neheztel valamelyikőnkre valami tettünkért... Mivel utálok gondolkodni inkább megkérdezem, de előtte egy kis kedvesség:
- Köszönöm az italt Rhony. Amúgy van esetleg valami baj?

*Koccintás után Rhony is vár egy kicsit aztán megissza a pohara tartalmát. Ám mikor Fujin szavait meghallja, teljesen megváltozik. Az érzések kavarogni kezdenek benne.
~Ígéret a szüleinek,hogy büszkék legyenek rá?? Vajon rám most büszkék lennének. Egyáltalán mi az? (Rhony)
*Gondolatai közben teljesen komoly arccal néz maga elé az asztalra.
~Ne foglalkozz ilyenekkel csak igyál. (Ren)
*Rhony már oda is nyúlna a kancsó felé lassú robotszerű mozgással ám ekkor Keiko megszólal:"Köszönöm az italt Rhony. Amúgy van esetleg valami baj?"
-ÁÁ.. ööö.. Nincs mit. *mondja egy apró mosollyal a szája szélén. -Nincs semmi baj, csak eszembe jutott valami és kicsit elkalandoztam, bocsánat. Tölthetek esetleg még egy pohárral vagy majd később?

*Hogy büszkék lesznek-e? Talán. Erre csak az út legvégén kaphat választ. S ha a ninja világ kegyes hozzá, akkor még hosszú út fog előtte állni, míg újra találkozhat szüleivel. De addig is próbál úgy élni, hogy eleget tegyen ígéretének, noha az ösvény, amit választott nem lesz sétagalopp. Rengeteg akadály fog az útjába kerülni, nehéz döntéseket kell majd meghoznia, számtalan harcot kell majd megvívnia.
- Csak remélni tudom, hogy azok lesznek. – felelte a lánynak, s viszonozta a mosolyt, amolyan köszönetképpen.
*Ellenben Keikonak nem volt miért köszönetet mondjon, természetes, hogy hazakísérik. Végtére is erre esküdtek fel. Megvédeni a falu lakosait, akik segítségre szorulnak. S most ő is a falu lakosa, még ha nem is itt született, vagy nem marad sokáig. 22-es szám… hm, ó igen, már tudja is hol van. Nem lesz gond a hazajutással, ha mégiscsak sor kerülne rá.
- És min gondolkodtál el, ha szabad kíváncsiskodni?

Mosolyogva nézek végig a kis társaságomon:
~ talán csöppet unalmas vagyok? jajjj, ne már... mondanom kell valamit! ~
Sajnos semmi se jutott hirtelen az eszembe, csak egy gondolta, illetve jobban mondva egy kérdés fogalmazódott meg bennem, az hogy vajon miért akarja Fujin, hogy büszkék legyenek a szülei? Hisz a büszkeséget nem lehet megígérni... A büszkeség és a tisztelet azok amiket én sose fogok kapni a szüleimtől. Büszkeség? Ugyan mit ér az bárkinek? A tisztelet meg a másik... A becsületet megszerezni becsületes viselkedéssel lehet, de mi is az a bizonyos becsületes viselkedés? Megfelelni másoknak egy olyan viselkedés formával ami általában csupa-csupa pozitív eredményt ad.... Chh, ugyan? Honnan tudnám mitől lesz egy tettnek jó vége? Az egészet becsületesség egy kalap szart nem ér... Egyszer élünk és akkor se sokáig. A világban mi csak kis morzsák vagyunk, sokkal inkább megérné élvezni az életet, mint egy becsületes emberré lenni, aki mások véleményét előbbre tartja. Én nem leszek becsületre méltó, sőt példakép se... BÁR lehet, hogy én látom rosszul a világot, lehet, hogy a becsület egy fontos érték, lehet akármi; de mivel Fujin a becsülettel van így hát nem szólhatom le előtte. A legjobb, ha a véleményemet magamban tartom. De most vissza a való világba ahol Rhony további itallal kínál.
- Ohh, köszönöm kicsit később -
~ És Rhony vajon, hogy látja ezt az egész becsület dolgot? ~
Úgy döntöttem inkább nem kérdezem meg, ugyanis ha velem egy véleményen van azzal leszólja Fujint, és igazából teljesen magán ügy.
- És meséljetek magatokról! -
~ Ha már én meséltem, ők jönnek!

*Kaito nem kér az italból így egyenlőre a fiú magának sem tölt. Elvégre "Ökör iszik magában". Ekkor Fujin rákérdez vajon min gondolkodhatott el Rhony. Ő úgy tesz mintha a kérdést meg se hallotta volna. Inkább Keiko kérdésére koncentrál. A gondolatairól nem szívesen beszélne ami meg is látszik rajta jelen pillanatban, és nem is örült neki,hogy Fujin rákérdezett.
-Nos mit mondhatnék magamról. Mindig is itt éltem a családom... *egy pillanatra elakad a szava. -szóval fegyverkovácsolással foglalkoztak, ma már csak az árusításával és csak én. Én vagyok minden bizonysággal az utolsó Kitachy.
*Szava elakad és úgy dönt mégis csak tölt magának egy csészével. Kitölti majd Keiko-ra néz.
-Töltsek a hölgynek is?
*Választól függően tölt vagy nem tölt. De ezek után rákérdez Fujin-nál is az illendőség kedvéért és azért mert ő is rákérdezett a "gondolataira".
-És Te Fujin esetleg egy pohárral?
~Helyes.. legyél csak kicsit gonosz. Légy olyan mint én.. (Ren)

*”Meséljetek magatokról”, szavak melyeket nem szeret együtt hallani. Ezért hálátlan dolog emberek közé merészkedni, elvárják, hogy mesélj magadról, hogy ismerjék az életedet. Üsse kő. Most az egyszer kivételt tesz.  Ebben nagy szerepet vállal Keiko szomorú múltja, az hogy elmesélte, még ha nem is túl részletgazdagon, arra noszogatta, hogy ő is hasonlóan cselekedjen, még ha semmi kedve sincs hozzá, s akkor még finoman lett fogalmazva. De előbb jöjjön Rhony, ha már úgyis belekezdett. Nincsenek már szülei, rokonai, a ninja világ vele is kegyes volt. Ezt viszont el kell fogadni, még ha nehéz is. Áldozatai ennek a világnak mindig is voltak és leszek. Vannak dolgok, amelyek nem változnak, s amelyeken nem lehet változtatni.
- Legyen, lássunk neki. Konohában születtem, mai napig itt is élek. Kiskorom óta az volt az álmom, hogy ninja legyek, akárcsak a szüleim. Lényegében ez volt az oka is, a szüleim nyomdokába lépni. Azóta már rájöttem, hogy ennél többről van szó. Felelősséggel tartozom ezért a címért, a társaimért, az emberekért.  Azt hiszem, ennyi lenne.
*Pedig volna még mit mesélni, hajaj. Csakhogy nem meg az olyan könnyen. Még az egyetlen hozzá közel állónak sem mesél el mindent. Másoknak elsírni a bánatodat, nem, az nem az ő műfaja. Egy férfi oldja meg maga a saját problémáját. Nem biztos, hogy ez a jó hozzáállás, de számára ez a ösztönös. S ha már Rhony gonoszkodni próbál, játsszuk vissza a térfelére a labdát.
- Óh, érdekes. Azt hittem csak az előző kérdésemet nem hallottad, de úgy látszik azt sem, hogy nem iszom. De semmi baj, elismétlem a kedvedért. Arra voltam kíváncsi, hogy min is derengtél el az előbb. – mondja felettébb pimasz mosollyal az arcán, mintha csak tudná, mire gondolt a fiú, s fel szeretné bosszantani ezzel.
*Okosabb dolog lett volna kitalálni valami buta dolgot, mint látványosan nem odafigyelni, válaszolni a kérdésre. Ennyi ugyanis elég volt Fujin számára, hogy levegye a dolgot, valami olyanról van szó, amiről nem szívesen beszél az ember. S mint olyan, ez érdekli leginkább hősünket.

Fujin arcáról virított, hogy semmi kedve a múlton rágódni. Mondjuk igazából nagyon rendes volt tőle, hogy elmesélte... fel kéne fognom, hogy nem mindenki olyan nyitott, mások előtt mint és, hogy mindenkiben megbízzon és mindenkivel megossza a dolgait. Igazából, nem avatott be annyira, csak nagy vonalakban elmesélte, hogy mi is van vele, pont úgy mint Rhony. Rhonynak érdekes minden napjai lehetnek. Ott az üzlet, ugye itt a grillház. Sok embert ismer tehát van társasága és van kivel menni inni és bulizni. Bár Rhonyról se süt le az a nagy parti állat, de inkább elképzelem őt részegen ugrálva az asztalon, mint Fujint... Fujin talán, jobb is, hogy nem avatott be minket jobban. Ugyanis én nem igazán tudtam volna értékelni a nagy becsületességét, de hát ő ilyen. Kedves srác és elég megbízhatónak látszik,mégis korlátolt.
"-Arra voltam kíváncsi, hogy min is derengtél el az előbb"
Hát sose álltam az ész magaslatán, így hát nem is értem Fujin miről beszél. félig Rhony felé fordultam és vártam a választ.
~ Talán Fujin tud valami olyat amit én nem? és ha tud, akkor vajon beavat engem is? ~
Elég hülyén jött ki az értetlenségem, mert végül is nem kérdezhettem meg, hogy " Na szóval most mi a retek van?". Így inkább próbáltam értelmes arcot felvenni és eltűnni a társaságban. Ám ez nem megy olyan könnyen, ha az ember fura küllemű és nem rendelkezik jó arcmimikával. Tehát féloldalasan ültem elég furcsa arckifejezést véve magamra. Remélem nem nevettek ki.

"-Arra voltam kíváncsi, hogy min is derengtél el az előbb"
((MUZSIKA))
*Rhony lehúzta az italt. Majd egyik keze akaratlanul a zsebébe nyúl a bokszeréért. Csak szó nélkül nézi Fujin-t.
-Szóval az érdekel min derengtem?
*Közben ujjai szépen lassan átcsusszannak a bokszer nyílásain.
~Gyerünk verd ki belőle a szart is! (Ren)
~Rendben... (Rhony)
*A fegyver már teljesen elérte a célját a legbelső ujjpercen. Ekkor a fiú ökölbe szorítja kezét és szép lassan kihúzza a zsebéből.
~Várjunk csak ezt nem... (Rhony)
*Körbenéz és eszébe jut a sok ember és a következmények.
~Jó lenne beverni az arcát de nem.. néha jobb elkerülni az ilyesmit. (Rhony)
*Visszacsúsztatja a fém tárgyat a zsebébe majd Fujinra néz.
-Bocsáss meg nem akartalak megbántani. Én csak illedelmességből kérdeztem meg. Az elderengésemről meg csak annyit,hogy ha nem baj nem beszélnék róla.
*Aztán tölt magának még egy pohárral és lehúzza.

-Kérdéssel felelni kérdésre, nem túl elegáns dolog. Nem is beszélve a praktikusságáról. Könnyen hihetné az ember, hogy titkol valamit az illető.
*Veszélyes játék ez, amibe belekezdett. Sohasem lehet tudni, hogy reagál rá a másik. De éppen ez az, amiért elkezdte játszani ezt a játékot. Hogy megismerje az embereket. Hogy megtanulja, mit válthat ki egyes emberekből egy adott helyzet. Veszélyes játék ez, veszélyes. A játék, nem a játékos. Nagy hiba lebecsülni az ellenfelet, ezt jól Fujin maga is jól tudja, sőt, ezt is vallja. Ennek ellenére nem gondolja úgy, hogy félnie kellene Rhonytól.
- Illedelmességből? Ó, ki gondolta volna. Azt hittem odafigyelni, s meghallgatni a másik fél mondanivalóját is illedelmes dolog. De emiatt nem kell bocsánatot kérned. Engem nem érdekel mások, hogyan viselkednek. A tetteid téged minősítenek, nem engem. Te mit gondolsz erről Keiko?

Az ember azt hinné, hogy lesz egy oltári nagy patália. Ömlik a vér, fegyverek kerülnek elő, a nyugis kis grillház vendégei sikítva rohangálnak attól tartva, hogy ők vajon mikor kerülnek be az addig két fél csatározásába, közben üvöltene valami jó kemény dal és én, olyan 'Keikosan' viselkednék. És hogy mit rejt ez a szó a betűk mögött? Ugyan, elég gyakran megfordulok én lepukkadt bárokban, kocsmákban és valami jó piával a kezemben nézném a mások okozta pusztulást le se szarva, hogy mit gondolnak mások akik az életüket féltik, így már a csata kezdetén bezárom a szórakozóhely ajtaját, hogy se ki, se be. No akkor futkorászhatnak körbe - körbe. Áhh.. az ilyen jellegű csetepatékért élek. Más kérdés, hogy nem értem mitől félnek az emberek... Ugyan félni a haláltól? Chh, én direkt úgy élem az életem, hogy ha akármikor meghalok boldog legyek mert mindent kipróbáltam és ha nem is volt mindig jó kedvem akkor is ez így volt szép... Egy nap az emberek, mind azt fogják mondani: " akármilyen ember volt, hiányozni fog ez a dinka" vagy épp azt, hogy "Elment és most Jézussal lazul és gondolom piálgat"
Na, de vissza a valósághoz ahol élek és nincs csetepaté. Életemben először iszogatok egy emberrel, aki megtagadja az italt és egy olyannal, aki nem veri be annak a képét, aki beoltotta őt. Na igen ez Konoha, itt nem tuskó ninják élnek ám. Ja, igen... el ne felejtsem... az "életemben először" felsorolásból kimaradt az, hogy még sose kérték ki a véleményem. De vajon KINEK VAN IGAZA? 
Nos az átlag ember általában a barátjának ad igazat. De mivel én ezeket az embereket pár órácskája ismerem így ez nem lehetséges. És a viselkedésük alapján sem tudom eldönteni, hisz mindkettő nagyon rendes ember. Ne értsen félre senki... igaz, hogy nem tartom valami sokra Fujin szüleinek való megfelelési berögződését, de ez nem változtatja meg, hogy milyen ember ő az én szememben. Bár Rhony vett nekem piát. Na, jó ennek semmi értelme nem lesz így... Na de mi alapján is dönthetünk még... Hát persze... az alapján, hogy kinek van igaza. Nos ez igazából ritka, de én most így teszek. 
- Khm, Khm ... Hát semmi féle döntő bíró nem vagyok, hogy jogom legyen igazat adni. - 
Beletúrtam a hajamba és folytattam:
- De mivel megkérdeztél, gondolom érdekel a véleményem még akkor is, ha nem neked adok igazat.. ám erről szó sincs. Igaz, hogy nem vagyok a szavak mestere és már pia is van bennem, de remélem megértitek, hogy mire gondolok. Nos bele is kezdek... Tény, hogy az embert a tettei alapján ítélik meg, de a tettek mögött szándékok lapulnak. Igaz, hogy illetlenség nem figyelni a másikra, de viszont kedves cselekedet volt, hogy megkérdezte. Mindazon által a te dolgod, hogy milyen ember a szemedben Rhony és igaz ez fordítva is. -
~ Túl jó ember vagyok... elcsesztem a bunyót... ~

-Nos tudod Fujin. Illedelem, bármilyen nehéz is elhinni van bennem egy kevés csak mert a szüleim már halottak még életükben adtak át belőle valamit.
*Közben tölt magának egy pohárral.
-De persze ha itt tartunk a "sötét gonosz énem" azt súgta,hogy azért egy kicsit vissza kéne vágni...
~És ha tudnák,hogy tényleg van"sötét gonosz énem"
-lehet apróságnak tűnik, és én is apróságot adtam vissza.
*Lehúzza pohara tartalmát. Majd megtörli a száját és folytatja.
-Ezért alábecsülhetsz.. meg is értelek. Tesztelsz várod a reakcióimat.
*Egy pillanatra megáll és rápillant Keiko-ra,hogy ne érezze úgy vele egyáltalán nem foglalkozik.
-De tudod mit Fujin próbálj majd ki valamit. Ha egyszer új arcokkal ismerkedsz meg. Egy kicsit légy hülye hidd el jobban el fognak fogadni.. ha meg az okosat mutatod és egyszer hibázol hamarabb el fognak ítélni.
*Aztán tölt még egy pohárral de ezúttal hallgat és nem is issza meg a pohár tartalmát.
-Na de hagyjuk.. váltsunk témát. Keiko véleménye volt a legreálisabb egymás szemében azt gondolunk egymásról amit akarunk. Ha nagyon szeretnéd egyszer le is játszhatjuk, de nem most mert itt van egy harmadik személy is akivel szintén foglalkozni kellene.
~Neee.... pedig olyan jó lett volna ha provokálsz egy kis csetepatét   (Ren)

*Félreérthetően tette fel a kérdést, de legalább újabb fontos tapasztalattal lett gazdagabb. Légy egyértelmű. Szép, szép, amit mond Keiko, hogy mi számít illetlennek, s mi kedves, hisz olykor valóban keskeny a határ, könnyen elmosódhat. Mégis, ez cseppet sem érdekli őt. Mint mondta is, őt nem érdekli hogyan viselkednek mások vele szemben. Jogos, akkor miért vágta a máik fiú képébe? Két okból. Egyrészt jól esett egy kis piszkálódás, de ami ennél is fontosabb volt, a megfigyelés öröme, a tapasztalat szerzés.
- A tettek mögött szándékok lapulnak... hm, igencsak érdekes gondolat. Felejtsük is el ezt az illedelmes dolgot. Igazából az sohasem zavart, ki hogyan viselkedik velem. Nem is azért említettem a dolgot Rhonynak, mert zavart volna. Csak nem szeretem, ha valaki másnak vallja magát, mint ami.
* Egy pillanatra megáll gondolatai megosztásával, falatozik egy csöppet az amúgy is egyre inkább fogyatkozó ételéből. Ezalatt Rhony is elmondhatta, mindazt amit akart.
- Úgy hiszed alábecsüllek? Te becsülsz alá engem, azt hiszed tudod mit gondolok rólad. Az alábecsülésnél egy nagyobb hiba van, ha azt hiszed, jól ismered a másikat. Ami a tanácsodat illeti, igazad lehet, sőt, biztos igazad van, jó meglátás. Mégsem fogadhatom meg. Én nem akarom, hogy elfogadjanak engem. Ha elfogadnak, jó, ő dolguk. Ha nem, hát nem, nem fogok más lenni, nem fogok harcolni azért, hogy mások megkedveljenek.
*Fárasztó ez a sok beszéd, emberemlékezet óta nem beszélt ennyit. Ideje tehát újra más izmokat megmozgatni szájában, mondjuk a rágóizmokat. Dolgoznak is rendesen, el is fogyott csakhamar az utolsó falat is tányérjáról.
- Nem akarok veled játszani, nincs veled semmi dolgom. De egyet értek veled, érdekesen hangzott Keiko véleménye. Ha nem probléma, kifejtenéd nekem jobban ezt a tettek és szándék közötti összefüggést?

Miközben mindketten elég érdekes béke hadjáratot játszottak le előttem fejemet köztük. Az érdekes alatt egyébkén azt értem, hogy egyik se kért bocsánatot és azt a mondatot is amit annak szánt végül megalázásként mondta. Erősen izom szag volt, de hát mit is érthetek én a száj karatéhoz... Fujin újra feltett nekem egy remek kérdést ami miatt egy ideig szidtam magam...
~ Mennyivel egyszerűbb lett volna üvölteni, hogy "verd agyon" ?! ~
Semmi problémám nem volt Fujin kérdéseivel, de már kezdtem magam a társaság okoskodó majmának érezni. Pedig általában nem én vagyok ez egy társaságban. Én vagyok aki teljesen részeg és a járdán alszik mert nem jut haza. Ám ez most más helyzet és nem húzhatom tovább az időt, válaszolnom kell.
- Na hát Fujin gondolom te is észre vetted, hogy a tettek előtt valamennyit gondolkodsz is, mert az agynak ki kell adnia a parancsot a cselekvésre. Hát nem vagyok valami istenhírnök, hogy példázatokkal fárasszalak, de akkor ebből kifolyólag annyit elmondok, hogy van egy szándékod... például nekem most, hogy értelmeset akarok mondani, ehhez társul a tett mert próbálkozok és akkor ugye a tettnek van egy vég kifejlete. Tehát lehet, hogy én értelmes és csuda okos dolgokat akarok mondani, de az lesz a vége, hogy ellent mondok magamnak és vissza kérdeztek és belekeveredek a szavaim sokaságába. -
Erőltettem magamra egy mosolyt remélve, hogy tényleg okosat mondtam köhintettem egyet és azzal folytattam, illetve lezárni készültem a mondandómat:
- A lényeg a lényeg, hogy nem kell a tettek alapján megítélni senkit akit nem igazán ismerünk... Ja és bocs az okoskodásért... helyre teszem a bulit és leiszom magam, mint ahogy azt szoktam.-
Kacsintottam és azzal Rhonyhoz fordultam néha a kancsóra tekintgetve:
- Önthetnék ebből?

*Rhony számára úgy tűnik a fiú kissé magának való,hogy nem is akarja,hogy mások elfogadják. Ezért nem veti meg de felettébb furcsállja a dolgot.
~Pont olyan mint én. (Ren)
*Aztán szerencsére Keikohoz fordul és rákérdez egy mondatára ami érdekelte kicsit jobban kifejtve. A fiú végighallgatja a lányt csendben, de közben erősen szemezik az üveg szakéval. Legszívesebben most rögtön lehúzná az egészet.
Ekkor Keiko kérdésére visszatér a valóságba.
-Óh persze, de hagyd csak majd én töltök.
*Aztán megfogja az üveget és tölt a lánynak és egyúttal magának is.
-Egészségedre.
*Mondja majd lehúzza az italt.
Erős késztetést érez a következő pohárhoz de egyenlőre csak vár.

* Ez lenne hát Keiko véleménye a tettekről és amik mögötte állnak. Érdekes, annyi szent. Természetesen Fujin erről is máshogyan vélekedik. Mégse gondolná, hogy rossz lenne a lány gondolata vagy még inkább véleménye a dologról. A szemében ugyanis nincs olyan, hogy rossz, jó, helyes vagy helytelen vélemény. A vélemény szubjektív. Mindenki a saját tapasztalataiból merítve alkotja meg saját véleményét egy adott dologról. Értelmetlen lenne hát másnak bizonygatni, hogy az ő véleménye sokkal helytállóbb. Lehet így van, lehet nem. Mindenki máshogyan él meg adott pillanatokat, más-más tanulságot leszűrve. Az ő tanulsága szerint a tettekhez nem szükségesek a szándékok. A tettekhez igazából nem is kell semmi, azok csak megtörténnek. S hogy mi ez a tett, az csak az emberen múlik. Ezért is gondolja úgy, hogy az embert a tettei minősítik.
- Értem, és köszönöm, hogy elmondtad.
*A szóbeli köszönet mellett, egy elismerő bólintással is honorálta Keiko beszédét.
- De most, ha nem bánjátok, egy pár percre magatokra hagylak.
*Mondta és ezzel együtt felvette immár üresen álló tányérát. Evőpálcikáit gondosan ráhelyezte, s a pult felé vette az irányt. Na nem ezért hagyta ott a társaságot, csak ha már úgyis arra ment, - a mosdóba - miért ne könnyítené meg a pincérek dolgát.

(itt vagyok. Elnézést csak külföldre utaztam, egy kis kikapcsolódás gyanánt, de most vissza a játékhoz ^^)
- Köszönöm az italt drága barátom! ja, és neked is egészségedre. -
Mosolyogtam. Rhonyval együtt én is lehúztam az italt és miután fogadtam Fujin elismerő pillantásait rájöttem, hogy teljesen belefáradtam a beszédbe. Legszívesebben kinyújtottam volna a nyelvemet és lihegni kezdtem volna, mint valami rossz eb. Hátra dőltem a székemben teljesen elkényelmesedve és vártam, hogy most ők is mondjanak valamit. Mi előtt bármi lett volna Fujin egy pillanatra eltűnt és már csak kettesben ültem Rhonyval.
- És öhm... -
Törtem meg a csendet, hisz teljesen unalmas a csöndben ülés, pláne ha társaságban van az ember.
- Azt szeretném kérdezni, hogy megtekinthetném -e a boltodat, és ha igen akkor a munka lehetőség is érdekelni. -
Szó ami szó remélem ez jó ötlet, hisz nekem csak jól jöhet a munka, de az üzlet... az üzlet szempontjából mennyire lenne fényező egy ilyen különös szerzet, mint amilyen én volnék? Végül is, mindegy, ha úgy látom, hogy hátráltatom akkor felmondok.

*Rhony a következő italra várás közben arra lesz figyelmes,hogy Fujin elnézést kérve egy pillanatra távozik.
Éppen meg akarja törni a kettes csendjét amikor Keiko megszólalt.
-...
"És öhm...Azt szeretném kérdezni, hogy megtekinthetném -e a boltodat, és ha igen akkor a munka lehetőség is érdekelni."
*A fiú szemei gyakorlatilag felcsillantak. Hiszen ő is már ezen gondolkozott mikor a boltról és a munkakeresésről volt szó a találkozás elején.
-Persze igen, megtekintheted amikor csak szeretnéd minden nap nyitva van 9-től délután 4-ig és szombaton 9-től délig. Igazából éppen keresek eladót aki hétfőn, szerdán és szombat délelőtt át tudná venni a boltot.
Mi lenne ha holnap eljönnél a bolthoz és körbe is nézhetnél.. Aztán a többit megbeszéljük.. Részemről akár már most felvennélek, de először nézz szét Te is.
*Aztán tölt a poharába és a lányra néz.
-Iszunk az üzletre?
*Aztán a lány reakciójától függően tölt neki vagy sem.

* Máris sokkal jobb. Megkönnyebbülve fordít hátat a mosdóhelységnek. Alkalmi "ivócimborái" még most is ugyanott vannak. Aminek valamelyest örül. Nem azért, mert megkedvelte volna bármelyiket is. Csak félt nehogy távozzanak fizetés előtt, mondván, hogy majd ő állja a számlájukat. Abban az esetben biztos lett volna egy látogatója Rhony boltjának még aznap.
- Megjöttem. Még egyszer elnézést.
* Mondta, s azzal helyet is foglalt, teájával együtt. Kicsit megszomjazott a haltól, ezért visszafele jövetben kért egy teát a pultnál.
- Folytassátok csak nyugodtan, amit elkezdtetek, mint ha itt se lennék.
* Aztán belekortyolt a teájába. Majd újra és újra...

(megint elnézést a késésért... csak nem megy minden úgy, ahogy mostanában szeretném, de hagyjuk a felesleges szócséplést, vágjunk bele a folytatásba )
- Igyunk az üzletre! -
Azzal lehúzom az italt és az újonnan érkezett Fujinra nézek mosolyogva:
- Ugyan ne maradj ki a beszélgetésből -
És azzal vállba boxolom erősebben és mosolygok.
- Na, gyerekek én egy pillanatra eltűnök. -
Próbáltam kimondás nélkül arra célozni, hogy mindjárt bepisilek. Azzal felpattantam és ott hagytam őket az asztalnál.
~ Végül is nem fognak itt hagyni, hogy fizessek mindent én, mert ha igen Rhonyt csak csak előkaparom az üzletből, Fujin meg szerintem pontosan tudja, hogy valahonnan őt is előkeresném. Ám, ha mégis itt hagynak akkor én is távozok fizetés nélkül és elszököm valahova... őszintén szólva elég pénz híján vagyok, remélem a saját részemre lesz elég...~

Ezer bocs a késésért sűrű heteim voltak./////

*Mivel a lány kért az italból Rhony töltött neki és ittak az üzletre.
Eközben Fujin visszatért a mosdóból...
De ekkor Keiko megy ki az illemhelyre.
Rhony egy kicsit kellemetlennek érezte a helyzetet az előző kis affér miatt de végül megtörte a kínos csandet.
-Milyen teát iszol?
~¿?¿? Ennél jobbat is kitalálhattam volna a csend megtörésére..

* Pedig pont azt tette volna a legszívesebben. Csendben ülni és hallgatni a többieket. Valahogy most nem volt kedve társalogni. Kényelmesebbnek érezte a némaságot. De egy ilyen szívből jövő vállba bokszolás után, nem lett volna szép, ha visszautasítja a felkérést. Csak épp azt nem tudta, hogy mit mondjon. S miután a lány elment, nem is akarta már. Mégis csak jobb lesz neki csendben ülni. A társalgás mégis csak akkor az igazi, ha természetesen, nem pedig noszogatásra történik. Másnak talán kínos lenne ez a szituáció. Őt azonban egy másodpercig sem zavarja a dolog. Ha nincs mit mondani, hát nincs mit mondania. Az ember mégis csak akkor beszéljen, ha akar közölni valamit, nem? Miután végképp sikerült meggyőznie magát, hogy ez lesz a legjobb, amit tehet, nem is szólalt meg. Nem is tette volna még egy ideig - feltehetőleg addig, amíg nem ér vissza Keiko -, csakhogy számításait áthúzva a másik egy kérdéssel fordult felé. Arra meg illik válaszolni.
- Zöld teát.
* Felelt tömören, épp csak annyira megerőltetve magát, mint ahogy azt a kérdés kívánta.
- S ti milyen üzletre isztok? Keiko nagyon lelkes volt. Valami nagy durranás?
* Kérdez most ő egyet a másiktól, ha már társalgásról van szó. S valahol az illem is megkívánja ezt.

Miután végeztem és elindultam volna vissza az új ivós cimboráimhoz arra lettem figyelmes, hogy kicsit kellemetlenül ülnek egymás mellett bár arcukról lesütött, hogy nem igazán lesznek nagy barátok. Mozgott a szájuk és gondoltam, hogy vagy azért beszélnek, hogy ne legyen csend, vagy pedig valami kemény szópárbaj van kialakulóban. Szinte ragyogott a szemem a reménytől, hátha valami kemény véres harcot láthatok.
~ Várjunk csak. Ha ezek egymásnak esnek akkor minden elkezd dőlni, a vendégek menekülőre fogják és lehet, hogy úgy járok mint pár éve egy hasonló esetnél. ~
Ez egy másik történet melyben én három barátommal ittunk valami romkocsmában és azok egymásnak estek, a lényeg a lényeg, hogy a végén engem megtaláltak és nem csak a közös fogyasztásunkat, de az összes kárt kifizetették velem. Kicsit le vagyok égve így most ezt nem kéne. Óvatosan vissza osontam, vagyis inkább vissza botorkáltam és megálltam Fujin mögött és a két kezemet a vállára támasztottam.
- Na, mi van gyerekek? -
Mosolyogtam és még mindig Fujin vállán támaszkodtam, mert hát nem igazán tudtam merre van az előre és, hogy mi fél irány azaz egyenes.

-Az üzlet.. nos fel ajánlottam Keikonak,hogy dolgozhat a fegyverboltomban eladóként.
*Közben a lány is visszatér szépen lassan.
Rhony ellenőrzi,hogy mennyi ital van a kancsóban.
~Még a negyedéig van.
*A lány Fujin vállára támaszkodik.
~Talán máris ennyire hat neki az alkohol. Én még csak egy enyhe tompulást érzek szerencsére.
*Majd válaszol a lány kérdésére.
-Semmi érdekes, csak megbeszéltük az üzletünket! *Mondja egy apró mosollyal.

-Oh, értem -
Mosolygok és újra helyet foglalok az asztalnál.
~ hát Keiko most nem lesz kocsmai balhé. Bár ez részben előny, hisz nagyon meg kedveltem a két srácot, de az izgalom és a szokás hatalma. Áh, mindegy is majd máshol, más időben. ~
- Amúgy honnan jöttetek ebbe a kis városba? Meséljetek magatokról -
Nézek először Rhonyra aztán Fujinra. Közben a háttérben mozgást érzek és óvatosan hátra fordítom a tekintetem szinte láthatatlanul. Egy különös külsejű emberre lettem figyelmes. talán csak egy vásárló. Nem szeretek a külső alapján ítélni, de látszik az úriemberen, hogy valamit keres, valamin agyal. Magas és elég izmos a szóban forgó fiatal ember. Korát, semmit nem tudok megállapítani a távolság miatt. Talán 435-40 körüli lehet. Közben a fiúk valamelyik biztosan bele kezdett a mesélésbe és én, mint tisztelet tudó kérdező figyelmet se fordítok rá. Ejnye - ejnye nem ilyen nevelést kaptam tehát újra a két társamra figyeltem. A kinézett személyemre utolsó pillantást vetve azt látom hogy eltűnt.

- Értem. – arcára apró mosoly húzódik. Az emberek olyan meggondolatlanul cselekszenek néha. Munkát ajánlani egy olyan személynek, akivel most találkozott először, akiről jóformán nem tud semmit – a nevét kivéve – nem nevezhető túl jó ötletnek. Annak lehetne nevezni utoljára. Nem látszik veszélyesnek a lány, - annyira nem, mint amennyire Rhony bolondnak – mégsem díjazta a srác ötletét. Beleszólni mégsem fog, ez legyen az ők kettejük dolga. Aztán ha egy nap arra ébred a tulaj, hogy a bolt üres, – és nem azért, mert a lány minden eladott – legalább majd azt elmondhatja magáról egy drága leckével lett gazdagabb. Egy nagyon drága leckével.
*Két kéz nehezedik vállaira. A lányé, állapítja meg, ahogy elfordítja a fejét és szeme sarkából megpillantja a jobb kézfejét. De addigra ő is megszólal, biztosítva őt, hogy jó emberhez társította az előbbi végtagot. A leányzó tette nem nyerte el a tetszését. Kifejezetten zavarónak érezte a lány kezeit a vállán, ahogy azok ránehezednek majdhogynem teljes testsúlyával. De ezt nem akarta tudatni velük, sem szóban, sem máshogyan. Magán hagyta mosolynak nevezett maszkját és megvárta, hogy Keiko ismét helyet foglaljon köztük.
- Igen. – helyeselte – Elmesélte Rhony, hogy munkát ajánlott neked. Szerinte feltudnád dobni egy kissé a bolt forgalmát.
* Utóbbiról persze szó sem volt, nem említett neki effélét a másik. Saját maga szórakoztatására találta ki és arra is kíváncsi volt, hogy mit tesz majd Rhony. Megsérti a lányt azzal, hogy elmondja az igazat vagy belemegy ebbe az apró kis hazugságba.
Ez a lány vagy nagyon gyorsan felejt vagy máris beütött nála az ital. „Amúgy honnan jöttetek ebbe a kis városba?” mintha ezt már megbeszélték volna. Rhony felé fordult. Vajon ő mire gondolhat most? Aztán vissza Keikora. Akkor lett ő is figyelmes az úriemberre. Lehet, hogy ismeri? Talán zavarában tett fel olyan kérdést, amire már korábban választ kapott? Erre csak egy módon kaphat választ.
- Elnézést, de feltűnt, ahogy azt a férfit figyelted az előbb. – Azt a férfit, akit mostanra ő is szem elől tévesztett – Ismered talán?