* Egy szép napon a mostanság oly nagyon pangó vadászküldetéseknek felszentelt táblára egy új plakát került fel.














A plakát más információt nem tartalmazott, kivéve a megszabott időpontot, amely egy későbbi napra esett, amikor is egy nyomkövető Ninját indítanak útjára, hogy a Vadászat teljesítésére jelentkező személyeket eligazítsa az úton... Vasárnap ma van, s ha még nem vagy ébren, biza nagy gondban leszel! Pontban reggel 7 órára jelenésed van a Kapunál, ahonnan is elindul a bátor jelentkezők csoportosulása. *

/ Az Írásokat Augusztus Hatodikáig várom, ha addig valaki nem alkot, később becsatlakozhat. A továbbiakban aki nem tartja be a keretet, az kimarad. Óh igen, ha egy egész napig nem ír az előtted lévő, akkor írhatsz. /

*Derűs nyári nap virradt Konohára, amikor a nap első sugarai, pontban 5 óra 23 perckor bemerészkedtek Zaku hálószobájának ablakán. Aznapra a fiúnak végre nem kellett melózni mennie, helyette valami sokkal izgalmasabb várt rá..na jó, a plakát alapján nem tűnt valami izgalmasnak. De még mindig jobb, mint egész nap a levelekkel rohangálni a tűző napon a város zsúfolt utcáin.
A szokásos teendők, a reggeli, a zuhanyzás, a fogmosás stb gyorsan megvoltak. Utána következett a felszerelés összekészítése, a kard kifényesítése, na meg Tachi felébresztése egy veder vízzel. Kellet neki egész éjjel vonyítania.
- Indulás, el fogunk késni!
*Fél órával az indulás előtt odaért az indulási helyszínhez. Még nem volt ott senki. Szokás szerint hamarabb ért oda. Mivel nem volt jobb dolga, egyszerűen leült egy fa tövébe és pihent egy kicsit. Remélhetőleg késik a fickó, aki informálja őket. Akkor talán még aludhat is egy kicsit. Bár Tachinak még az se baj, elvégre elég, ha a gazdája felkelti, amikor indulniuk kell.
~Talán hoznom kellett volna magammal még egy vödör vizet.

*Vannak napok, amikor minden korai időpont dacára még ő is elégedetten ébred. Na jó, nem sok, de akad. Ez a mai is egy ilyennek ígérkezik. Unalmas edzőfeladatok helyett végre valóban használatba veheti a képességeit...
Embervadászat, trallala.
Kivakaródzik az ágyból és szokott kényelmes tempójában megy végig a reggeli rituálékon, sietni akkor sem fog ilyenkor, ha a fejére szakad a plafon, persze, de valahogy még így is sikerül szintidőn belül életképes állapotba hoznia magát. Tiszta rutin lehet, miután úgy mozog, mint egy alvajáró. Az elégedettség nem tévesztendő össze a felvillanyozottsággal, addig marad leszedálva, amíg teheti, a nap úgyis csak a fegyvertisztítással kezdődik.
Végül elérkezik annak az ideje is, a szokásos teljes fegyverzet és felszerelés nemsokára szépen összedobva vár a használatba vételre.*
~ Csapassuk.
*Majdnem teljesen pontosan ér a plakát megjelölte helyre, teljes csapatot vár, mínusz ő, ugye, ehhez képest egyetlen shinobit lát heverészni egy fa tövében. Plusz egy kutya, így vannak hárman. Bár emlékei szerint négylábúakat még Avarrejtekben sem soroznak be... Szűkülne a büdzsé?
Van annyira megengedő hangulatban, hogy ne ébressze fel a párost, Tachi persze így is lereagálja az érkezését néhány félálomban végzett fülbillentéssel, a srác lopakodói képességei legfeljebb a kétlábúakat tudnák becsapni. Úgy dönt, ő is elhelyezkedik, nekidől hát egy közeli fának és maga elé rakja a zsákját.
Az eligazító meg fölbukkan amikor fölbukkan...*

//Jól értem, hogy Tachi kutya, ugye (gondolom, tacskó, ó, hogy mekkora detektív is vagyok én)? Mert ha esetleg mégis vérnyúl vagy bármi egyéb, közöld, légyszi. //

*Végül eljött ez a nap is. A nem is oly rég még padokat koptató leányzó, most felnőni látszik. Akár csak madarak, ő is elhagyja fészkét, mely biztonságot nyújtott eddig neki, hogy szárnyait próbálgassa a világban. Most rajta a sor. Eddig Konoha védte őt, ideje viszonozni ezt s tenni valamit otthonáért. Kétségtelenül korán sem hangzik ennyire veszélyesnek a kaland, sőt, de mégis, neki ez nagyon fontos. Fontos, hogy bizonyítson a családjának, barátainak, a falunak. Másik oldalról nézve azért vállalkozott a küldetésre, mert szülei otthon folyton azzal nyaggatták, hogy csináljon végre valamit, ne csak a lábát lógassa. Ez küldetés pedig minden téren megfelelt neki. Nem veszélyes, távol van falutól és nem kell szüleit hallgatnia. Az egyetlen gond, a korai időpont. Soha nem szeretett korán kelni, egyenesen utált. Milyen szerencse, hogy nincs minden nap egy-egy ilyen küldetés, beleőrülne a dologba, az már szent. Nagyjából 6 óra lehetett, amikor sikerült felébrednie a kisasszonynak, talán kicsivel korábban. Hősiesen felkelve, csukott szemmel a fürdő felé vette az irányt, útközben megtalálva lábujjal az ágy sarkát, egy szekrényt, s a fürdőszoba ajtaját. Jó bingósokhoz hasonlóan, minden találatot hangos felkiáltással jelzett. De legalább kinyílt a szeme, mire a tükör elé került. Bár ne nyílt volna. Nem túlzás, a tükörből egy csapzott, megtépett kóbor kutyára emlékeztető valami nézett vissza, szeme alatt annyi táskával, amiben bőven elférne az összes felszerelése. Egy fél óra a fürdőszobában azonban csodákra képes. Miután sikerült rendbe szednie magát, és elvégezte reggeli fürdőszobai rutinját, készen állt. Csomagját még a tegnapi nap folyamán, este, összepakolta, hogy azzal ne másnap reggel keljen foglalkozzon, magyarul tovább aludhasson. Reggelijét egy szendvics képezte, amit az úton tömött magába. Jó hír, idejében megérkezett. Még nem volt 7 óra. Rajta kívül még ketten tartózkodtak az adott helyen. Egyiküket ráadásul még ismeri is. Alig pár napja, hogy találkoztak a Ramenesnél, s hozta viccelte meg őt a fiú.
- Üdv, jó reggelt! – köszön illedelmesen, amint odaér ő is.
*Hogy ők is a küldetésre jelentkeztek-e volna, azt nem tudja, de az esély megvan rá. Figyelembe véve a korai időpontot, a helyet, s azt, hogy mindannyian magukkal hozták felszerelésüket.

* Meglepetéééés! Yasu is észrevette azt a bizonyos plakátot még annak idején, s módján ahogy azt kellett, majd le is jegyezte hogy mikor kell hol lennie, s hogy ki ellen milyen felszereléssel. Reggelre össze is kapkodta a dolgokat, s a többiekkel ellentétben jóval kevésbé részletesen jegyezte le a Narrátora a mozzanatokat, mert jelenléte egy kissé sietős, s egy pár írás még igencsak várja, nincs ideje mellébeszélni a teendőkről, s hasonlókról, míg offolni, azt bizony van. Szégyen. Mindenesetre a felszerelés nagyját a megszokott cuccok tették ki, amiket mindig visz magával az ember egy-egy küldetésre. Fegyverek, 15 Senbon, két bokken, és pár kötszer. Emellé már csak a Joker cuccok maradnak, mint például a jól megszokott kisbicska, az étek, és a másfél pohár víz amit szétlocsolt a szobatársa futonjára, hogy azt higgye reggel hogy baleset történt. Szegééény Toshiro! Ismét rövidre vágva a szöveget, hamar ott teremt a kiinduló ponton, s nem különösebben nagy meglepetésére már jó pár ember állt, s feküdt ott, na meg egy kutya. Ellenben a vezetőnek még csak nyoma sincsen, így éppenséggel nem beszélhetünk arról hogy késett volna, ami mindenképpen szerencsének nevezhető.
~ Nem túlzás ennyi ember egy vénember levadászásához?
- Jó reggelt.
* Kicsit kurta volt, de nem lehet mondani hogy sok embert ismerni innen, a kutyás csávó Zaku, hozzá volt már szerencséje párszor. A lány valahonnan ismerős számára, lehet régebben az Akadémián látta valamikor, bár az is lehet hogy csak koszként szedte fel róla az emléket az utcán, s összemosódnak az emlékek... Ellenben a fekete hajú srác teljesen idegen számára, s nem volt még szerencséje hozzá, nade nem baj. Mindenből van egy első alkalom.

* Nem kell különösebben sokat várnotok, úgy talán 5 perc unatkozás, vagy éppen alvás után egy úriember érkezik a városközpont irányából, kényelmes léptekkel. Közelebbről megtekintve nem tűnik egy kirívó alaknak ( 165 magas, fülig érő kócos, s kissé göndör barna haj, jellegtelen szürke szemek, standard ninja uniformis), átlagos Ninja lehet, aki nem egy év alatt végzett az Akadémián, s jó pár tavaszt töltött gyomlálással, komolyabb küldetések helyett. Ám most Chuunin, s nem is akármilyen, egy nyomkövető Ninja. Az erdőt úgy ismeri mint a tenyerét, s valószínűleg ha megkérnétek az útvonalon minden áldott szederbokrot megmutatna nektek, elvégre fotószerűen ismeri a Sötét Rengetek tájait. Hogy a harchoz ért-e, az már más kérdés... elvégre ő csak elvezet titeket, ti fogtok harcolni, ő pedig megvárja hogy végezzetek, és mutatja a visszautat. Nem túl dicső dolog, de egy jó nyomkövető Ninja, legalább annyit ér mint egy ugyanolyan jó harcos, elvégre mindenki máshogy vívja a háborúkat, s néha nem annak a legegyszerűbb aki fegyverrel a kézben teszi azt.
- Jó reggelt kívánok. Hmmmm... Azt hittem többen lesztek. No nem baj. A nevem Kutohara Hoshi, Chuunin rangú Nyomkövető vagyok. Örvendek a találkozásnak.
* Hangja olyasmi amit az ember elvárna tőle, kedves, kissé álmos, ám semmi különleges. Tényleg egy átlagos alak... Kezeiben egy paksamétát markol, s kisvártatva előre nyújtja nektek.
- Pár papír, melyet alá kéne írni. A szokásos dolgok. A részvételi ív, és a szerződés mely magában foglalja hogy halálozás esetén a személy vállalta a felelősséget, és nem terheli semmi a Hokagét.
* A formulákat ki is osztja, még esetleg tollat is ad ha szükség lenne rá, de mielőtt vissza kerülnének azok hozzá, eljárja a megszokott köröket.
- A plakát magában foglalta a szükséges információkat a teljesítendő feladatról, ám ha valakinek lenne valamilyen kérdése, akkor készségesen válaszolok rá.

Válaszokat Szombat estig várom, a megbeszélt szabályokat betartva!

*Az éjszakázás kissé megártott Yorunak, de most nem az ivászat és a ledér lelkű lányok élvezete készítette ki. Napok óta egy kisebb magánküldetést végzett, aminek végre este pontot tehetett a végére. Fáradtan zuhan az ágába hajnal 1 kor és bár a vekker recseg 6-kor de Ő ügyet sem vet rá.
~ Mm...mmen.. mennyi az i? *Szeme résnyire nyílik de a csipától azt sem látja hol a feje hol a lába.
Nehézségek árán sikerül felderítenie az órát. 6:39! ~ MI?!?!
*Felpattan és egyenesen a fürdőszobába rohan hideg vizes zuhany közben fogmosás. A 2 napos borostával sokat nem kíván kezdeni. Rohanvást kapkodja fel a ruhákat és fegyvereit. És már csapódik is be mögötte az ajtó.
~ Picsába.. picsába..picsába Minden megvan? Fegyver nem hiányozhat nem használtam semmit el, Báb itt, Élelmem is akad. A táskában van váltás ruha is. Talán megúszom.
* A találkozóhely, a főkapu. Yoru a falon tetején rohan végig ahonnan már messziről látja a gyülekező kis csapatot. ~ Zaku, Kugo, Yasu. A másik kettőt nem ismerem.
*Elrugaszkodik és magát nem kímélve lassan már szokásához híven csapódik be a kis csapattól egy méterre a földbe. Szerencséje, hogy jól bírja a strapát és hogy doton használóként kicsit tudja tompítani az eséseket. Az eloszló porban felegyenesedik.
- Elnézést a késésért, Akarui Yoru bábmester, küldetésre jelentkezem. *Jelenti a számára idegen chunin mellényes férfinak. Majd meghajol.

*Sok ideje nem maradt pihenni, mert nyomban megérkezett a vezetőjük. A csapatban rajta kívül még hárman...bocsánat négyen vannak, mert Yoru szokásához híven éppen most érkezett meg lihegve. Rajta kívül egyedül Yasut ismerte, de neki sem volt nagyon tisztában a képességeivel.
- Jó reggelt!
*Megeresztett egy halvány mosolyt, nehogy azt higgye valaki, csak azért jött ide, hogy demoralizálja a csatatot. Már így is elég nyomasztóan hangzott, amikor a chunnin odaadta nekik a felelôsségvállalási papírokat, amiket Zaku természetesen alá is írt. Mégis mi baj történhetne velük?
~Talán többet kellene ismerkednem. Ez így elég zavaró lesz.
*Gyorsan megkapták a szükséges útmutatást...még a plakáttól a tegnapi napokban. Semmi új infót nem kaptak, csak kérdéseket lehetett feltenni. Zakunak nem volt egy sem. Vagy mégis. Ez nem volt valami fontos információ, de valahogy érdekelte Zakut.
- Elnézést! Pontosan mit ért a plakát "brutális gyilkolás" alatt.
*Valahogy nem tudta elképzelni, hogy tudna egy vén fószer könyörtelenül gyilkolászni.

*Egy vénembert kéne megölni. Nem? És ahhoz minek kéne a nyomkövetőn kívül még öt, azaz öt darab Genin, már elnézést? Nincs ellenére, ha az öreg egy shinobi klán feje és már Jouninok sorával végzett saját kezűleg, minden megoldható, csak akkor mondják el, mire számítsanak! Így jobb híján maradnak az enyhén paranoid balsejtelmei a faluvezetés feltételezett hátsó szándékairól na meg az ellenfeleik harci erejéről. Persze, ha plakáton hirdetnek meg egy missziót, és nem kirendelnek egy osztagot, hát általában annyian jönnek, amennyien, de akkor is...
Az újakat egy-egy biccentéssel üdvözli, Kumikónak jár egy halvány mosoly is - ennyit megérdemel, amiért indokolatlanul bízik benne, már csak azért is, hogy el ne múljon ez az érzés teljesen -, Yorunak pedig a produkcióért egy félvigyor. Együtt vannak, teljes indokolatlan számban? Helyes.
Itt az ideje a "nem vagyunk felelősek a halálotokért" témájú ügyiratok aláírásának.
Ha eddig baljósnak érezte a helyzetet, hát ezennel ez az érzése meghatványozódik, hiába szokott hozzá a hasonló szerződésekhez. Talán a Chuunin egérszürke, kishivatalnoki attitűdje teszi, valahogy sohasem szeretett magára puszta könyvelési tételként gondolni...
Az eligazítás végén van még lehetőség kérdezni, kihasználja hát az alkalmat.*
- Van, kettő is. - *meglehetősen agresszív hangon vág közbe, éppen csak megadva az időt a Chuuninnak, hogy válaszoljon Zaku kérdésére.* - Egy, tulajdonképpen mit is kéne hogy jelentsen az a... példastatuálás? És kettő, az az ember a plakát szerint már vagy huszonöt éve gyilkol a környéken. Hogyhogy csak most vadásszuk le?

*Az ember joggal hihetné azt, hogy ha egész nap az utcán kóborol, nagyjából ismer mindenkit. Még ilyen nagy terület és hatalmas lakosság esetében is. Hát nem. Társai közül, akiket kirendeltek mellé, vagyis inkább, akik jelentkeztek mellé, egyet ismer csak. De vele is csak pár napja találkozott.
~ Nem valami közvetlenek.
*Szűri le hamar a tanulságot, miután senki nem állt vele szóba, nem mutatkozott be. Jó igaz, ő sem mutatkozik be mindenkinek, akit meglát az utcán. De ez mégiscsak más, együtt mennek küldetésre, egymásért fognak harcolni és egymást fogják védeni, ha úgy alakul. Bár csak egy öregember lesz az ellenfelük… De ki tudja milyen öregember? Elvégre sok ember vére szárad a kezein. Az ilyen hidegvérű gyilkosokat, legyen fiatalok vagy öregek, nem szabad félvállról venni. De végre megjött a kísérő is. Egyedül ácsorogni ennyi ember között, úgy hogy nem szólt hozzá senkit, kicsit kínos. A felelősség átruházásából ő sem maradt ki, s csakhamar odafirkantotta ő is a nevét a papírra. Ha elpatkol az ő hibája lesz, vagy a csapaté, ezt még döntötte el magában, amikor visszaadta a nyomtatványt.
-Kérdés? Hmm, talán csak egy. – szólal meg, miután rákerül a sor – Milyen messze van a célpont? Hány nap oda az út?

* Még egy ember csapódik be végül, s a szó szoros értelmében helyes a becsapódás kifejezés, mert kisebbfajta port hagy maga után ahogy felkászálódik.
~ Milyen látványos. Vajon nem fájt neki?
* Nos, nem igazán adózik több figyelemmel Yorunak, hiszen itt van a Nyomkövető Ninja is, aki valamilyen papírokat akar aláíratni az emberrel.
~ Az ember tudja hogy jó móka lesz, ha aláíratják vele a fasza kis " Te tehetsz róla ha meghósz" papírt. Nagyszerű...
* Ettől függetlenül nincs ellenére a dolog, oda is firkantja a nevet a papírra, meg a részvételire is, elvégre jó lenne ha kapna érte pénzt... Az már más kérdés, hogy vajon az összeg hogy lesz szétosztva az emberek között.
- A pénzt hogy fogjuk elosztani? Gondolom nem fejenként jár az összeg...
* Perpillanat ismeretlen számára az ellenségük ereje, így naivan az is megfordulhat a fejében hogy egyedül előre megy, és egymaga szerzi meg a jutalmat. Mennyire is lehet veszélyes egy vénember, aki csak civileket gyilkol?

- Semmi probléma...Kérlek ezeket a papírokat írd alá mint a többiek. Ha voltál már küldetésen, ismerősek lesznek.
* Egy biccentéssel átnyújtja a két papírkát, meg egy tollat, majd válaszra nyitja a száját.
- Az elkövetett gyilkosságok nagyja megegyezik egy dologban, mégpedig az áldozatok fejének eltávolításában, ám nem feltétlenül ez a halál okozója. Több szúrt sebet is meg lehet figyelni az áldozatok testén, főleg a tüdő, és szív tájékában, ami arra utal hogy hagyja szenvedni őket.
* Közben köhécsel egy sort a szöveghez, láthatóan nem tetszetős neki a téma, nem szokott a hasonló kegyetlenkedésekhez, és nem is kíván.
- Példa statuálása... Nos ez csupán arra utal, hogy élve visszajuttatása nem opció, a halála szükséges. Továbbá majd a testét vissza kell hozni Konohába hogy... Khmm, kicsit jobban megvizsgálhassák. A második kérdésre pedig az a válasz, hogy eddigi eltűnései során sosem sikerült az öreg nyomára bukkanni, de vénségére óvatlan lett, s végül a napokban a nyomára akadtunk.
* Az úriember egyértelműen sunyít a másik válasszal kapcsolatban, ám csakis az veheti ezt észre, aki rendelkezik Emberismeret képzettséggel.
- Nincs olyan messze, csak az erdő sötétjében található és jól el van dugva. Félő hogy nem lelnétek meg némi segítség nélkül, elvégre térképen nem szerepel... De így olyan Délután kettő felé fogunk megérkezni, már ha kényelmes tempóval haladunk. Senki többet harmadszor?

Az írásokat Szerdáig várom.

*Felmerül egy kérdés a pénz elosztásáról, amit nem válaszolnak meg, vélhetően vagy aki kapja, marja alapon, vagy egyenlően elosztva, ő inkább az előbbi mellett szavazna. Közben pedig lassan érkeznek az infók, inkább csak azért, hogy új kérdéseket vessenek fel a srácban.
Például mindjárt ez a "példastatuálás"-dolog. Jó, érti, haljon minél véresebb halált... De minek akarják aztán a testet "alaposabban megvizsgálni"?*
~ Kekkei Genkai vagy valami hasonló? Vagy ennyire kérdéses, hogy a jó embert öljük-e meg? Akárhogy is... Hát, érdekes.
*Ami meg a másik választ illeti... Idegesítő módon nem tudná egyértelműen megmondani, hogy a másik igazat mond-e, részben mert bohó usere a jövőt alábecsülve egyenlőre nem látta el egy mentalista képességeivel, részben pedig mert a személyiséghiányban szenvedő Chuunin totálisan jellegtelen vonásait egyébként sem lenne könnyű olvasni.
Marad hát az Over 9000 IQ fantázianevű tulajdonsága, azaz a puszta logikája, hogy levonja a - számára - meglehetősen magától értetődő következtetést: ha az öt nagy falu egyikének teljes hadereje bevallottan nem tudott vagy nem akart elfogni egy, a saját területükön mintegy huszonöt évig aktívan tevékenykedő sorozatgyilkost, akinek még a személyazonosságát is ismerték, ott valami legalábbis nem kóser.
Érhető módon kissé ingerülten felel a nyomkereső utolsó kérdésére, ha éppenséggel ez nem is látszik meg rajta.*
- Csak még egy apróság, aztán tőlem mehetünk. - *kissé félrebiccenti a fejét és érdeklődő képet vesz fel, a csak a tekintete közvetíti a "hát már ti is át akartok vágni?!" kérdést.* - Most akkor shinobi az öreg vagy sem? Csak mert erről tudtommal még nem mondtak semmi egyértelműt.
*Igazából erős a gyanúja, hogy az. Ha nem az lenne, a Kekkei Genkaira való esélyt valószínűleg teljesen lehagyják a plakátról, nem írják hozzá... Ráadásul még arról sem mondva semmi biztosat.*


//Igen, tudom, hogy nem én jönnék, elnézést érte, de – mint írtam – egy darabig nem leszek, és már most is a legutolsó pillanatban vagyok. Innen három vagy talán négy napig NJK leszek, ezt az utolsó reagot pedig kéretik nem kitörölni.//

* Minden kérdést sikerült tisztázniuk, kivéve egyet, de ez Zakunak nem nagyon tûnik fel.
- Nincs több kérdésem.
* Megtudták a részleteket is a gyilkolási módszerrel kapcsolatban.
~ Hú!....hú! *
Még jó hogy Zaku nem szokott magában beszélni, különben mindenki bagolynak nevezné. Mindenesetre eléggé meglepôdött, amikor megtudta, mit csinált az öreg az áldozataival. Próbált természetesbek tûnô arckifejezést felvenni, ami elég nehezen ugyan, de végül sikerült, így a többiek remélhetôleg nem figyeltek fel arra, mennyire meglepôdött.
- Nos, akkor merre?

*Pénz? Jellemző. Ha ennyi férfiember gyűl össze egy küldetésre, vagy ahhoz hasonlóra, akkor előbb vagy utóbb – inkább előbb – biztos szóba kerülnek az anyagiak. Egy alig látható gúnyos mosoly, vegyítve némi fejrázással, ennyi volt, amit képes volt hozzátenni Kumiko a témához.
~ Fiúk, fiúk…
*Előfordulhat, hogy ő az egyetlen, aki nem a pénzért vagy a dicsőségért – amennyiben egy öregembert megölni dicsőség – jelentkezett. Az ok, amiért ő jelentkezett sokkal ártatlanabb és gyerekesebb is. Nem akart otthoni maradni és szülei piszkálásait hallgatni. Közben a válasz is megérkezett a kérdésére, amit egy bólintással vett tudomásul és köszönt meg.
- Remek, akkor én készen is állok.
*Jelenti ki magának, de könnyen meglehet, hogy a többiek, akik a közelébe álltak is meghallották. Fél füllel továbbra is hallgatózva, hátha elkap valami fontos információ morzsácskát, a kapu felé lépdel. Alig várja már, hogy elinduljanak.

~ Remek, a "nem tehetünk róla ha meghalsz" nyomtatvány. Imádom kitölteni. Szinte már hobbym. * Gondolja magában Yoru mikor kis fejcsóválás mellett átveszi a aneki nyújtott papírt és nekilát a kitöltésének.
~Ennyi ninja egy átlagos ember ellen. Tuti, hogy van benne valami furfang. *A kitörltött papírokat visszaadja a chuninnak, majd míg a többiek kérdezősködnek gyorsan újra ellenörzi a felszerelését.
-Részemről mehetünk. ~ Mért van olyan érzésem, hogy Kugo már magában le is mészárolta az öreget, vagy mért látom magam előtt ahogy Zaku vérben tocsogva küzd a világ ellen egyes egyedül. * A gondolatok mókásak Yoru számára, társai közül mind a két fiú magánzó tipus, igazából bármelyikről el tudná képzelni, hogy idővel S szintű körözött bűnözők, szabotőrők, merénylők legyenek.
~Ez a lány viszont ismeretlen. *Fixírozza végig Kumikot. Miközben elindulnak.

~Valószínűleg azért nem válaszolt a pénzre, mert fontosabb kérdések merültek fel... Nos, nem hiszem hogy fejenként értendő az összeg, elvégre egy ember is elvégezheti a küldetést ha erős, miért küldenénk több embert? Akkor sokat kéne fizetniük...
* Kis gondolkodás után megrázza a fejét, és befejezettnek tekinti az ügyet, pénz az pénz, és talán találni egy-két értékes dolgot a célszemély ingóságai között is, ami kiegészíti egy picit a fizetést. 
- Nincs kérdésem.
~ Amikor meg volt, arra sem feleltél ~ 
* Kicsit összeszedi magát egy utolsó ásítás társaságával, majd még egyszer végigtekint a csapaton, hogy vajon ki az akiben megbízhat ha harcról van szó, és ki az akiben nem... Nos, a végeredmény az, hogy nem harcolt senkivel sem innen, így a végén csaknem képes felbecsülni hogy mi merre, hogyan. De úgy is kiderül majd, hogy ki lesz az aki csapatban játszik, és ki nem. Viszont ez egy kérdést felvet.
- Hmm... Akkor mégis mi legyen a pénzzel ha végeztünk? Elosztjuk, vagy aki megöli az kapja? 
* Ha ez tisztázva van, akkor csatlakozik Kumiko lassú indulásához. Nincs okuk miért maradni.

- Hogy Shinobi-e, oh igen. Ez fontos kérdés.
* Ez már kicsit jobban megfogja, mint az előző kérdések, s így elővesz egy jegyzetfüzetet, melyet pár pillanat alatt kicsit átlapozgat, motyogva valamit.
- A jelentések szerint nem szerepel semmilyen Geninvizsga nyilvántartásban, így ha az információ pontos, nem Shinobi. A probléma csak az, hogy volt még olyan öt évvel ezelőtt egy elég jelentős tűz a raktárban ahol a papírokat tartjuk, s pár dosszié sajnos megsemmisült. Annyi biztos, hogy jelenleg nincs a hivatalos Ninják között, de még a szököttek nyilvántartásában sem.
* Hogy ezzel végzett elrakta a füzetecskét, majd mivel nem akadt további kérdés, elindult a kapun kívülre.
- A táv nagy részét rohanvást tesszük meg, hogy időben érjünk oda... Ám az utolsó két kilómétert már gyalogolva végezzük. A meglepetés, a Shinobi legjobb barátja.
* Mutatóujját, és középső ujját felállítva a Fákra mutatott, majd további tétovázás nélkül a Fa egyik ágán termet, majd átszökkent egy másikra, s folytatta a haladást.

Az írásokat Vasárnapig várom. Ez az utolsó kör a helyszínváltásig, ha a karakterek valamit megszeretnének beszélni, most tegyék.

A Határidő MA VAN

Ha nem vagytok képesek egy egyszerű írási határidőt tartani, akkor akár most is abbahagyhatom a mesélést. Nem olyan szűk volt a dolog, könnyen lehetett volna írni eddigre! 

A Határidő kitolva Holnap Estig. De ha addigra nem látok írásokat, akkor elölről kezdem az egész kalandot, és a mostani brigád nem jöhet rá.

*A srác megadó tekintetet vet a Chuuninra, majd lassan, szótlanul bólint. Szóval akkor neki most azt kéne elhinnie, hogy Konohában az ilyen létfontosságú iratokat egy helyen, egy példányban tároljak, hogy biztosan pótolhatatlanok legyenek, majd az egész helyet hagyják leégni. A fickót láthatóan nem a fantáziája juttatta a pozíciójába. Ha erre nem készült fel előre, és annyi idő alatt, amíg fölöslegesen lapozgatott - mert egy ilyen nyilvánvaló kérdésre illett volna tudnia a választ -, nem tudott jobbat kitalálni... Jó, mindegy, tehát igen, shinobi.
Végeredményben még egy kis extra infót is kapott: hogy nem akarnak nekik érdemi infókat adni. Kérdés: miért...
A pénzkérdést egyenlőre ignorálja, majd csak lesz valahogy, csak essenek túl ezen a nyavalyás feladaton. Induljanak és kész. A srác szokott mogorva képét visszanyerve felzárkózik a többi Genin mellé, s gondolatban még egyszer végiggondolja, mire számíthat a többiektől. Yorut, Kumikót már ismeri... A másik két srácot lenne ildomos szemmel tartania.
És mellesleg, ha már a furcsa körülményeknél tart - üt szöget a fejébe indulás közben mintegy mellekésen -, szép dolog a lopakodás... De miért kell két kilométerről?*

//Tudom, nem én jövök, de holnap már nem biztos, hogy tudok írni.//

*Végre sikerült tisztázni minden kérdést. A fickó nem ninja, nem is rendelkezik erővel, csak egy egyszerű ámokfutó. A vezető sürgeti a vadászatot. Nem is csoda, hiszen már a kérdezgetéssel is rengeted idő elment. Minden előzetes jel nélkül nekiiramodott, fáról fára ugrálva.
~ De nagy mázli, hogy hajdanán telerakták a helyet fákkal.
*Gondolta, s tartva az iramot, elindult a fickó után.
~ De akkor mégis minek kellett ennyi ember az elfogására...kinyírására. Arra egy genin is elég lett volna. Ráadásul van velünk egy nyomkövető is.
*Az ügy bizony igencsak fura, és rájuk vár a feladat, hogy felgöngyölítsék.

*További kérdések, további válaszok, okosabb mégsem lett tőle. Semmit nem tudtak meg az öregről, semmit, ami számítana. Azt eddig is tudta mire számíthat, ha nem előzőleg a plakátról, akkor az utóbbi percekben a shinobitól. Mondhatni fölösleges volt minden kérdés, ami nem a helyre, távolságra vonatkozott. A többi kérdésből semmi nem derült ki, semmi olyan, amit ne tudtak volna.
- Indulhatnánk már… - mérgelődik magában, miközben társaságot kap Yasuhiko személyében, köszön is neki azonnal, ahogy észreveszi– Üdv! Szép reggelünk van, nem igaz?
*Kedvesen szól a fiúhoz, majd ránéz és mosolyog. Ez ő, ez Kumiko. Mindenkivel kedvesen bánik, és mindenkire mosolyog és hiszi, hogy cserébe vele is hasonlóan viselkednek majd. Volt példa az ellenkezőjére, nem is egyszer. Sajnos. De ez nem vette kedvét, mindenki megérdemel egy jó szót, egy kedves mosolyt. Hogy lesz-e folytatása a beszélgetésnek kiderül. Ha az idő engedi, még indulás előtt sikerül szót váltaniuk, ha nem – mert eközben a shinobi útnak eredt – majd útközben, a fákon ugrálva.

*A kis csapat lassan elindult, még voltak értetlenkedések, kérdések és választ mellőző hallgatások, terelések és kimondatlan szavak. Amikor is Yorut egy kisebb testű madár kezdte követni. Csak jó pár méter után tűnt fel neki, hogy egy üzenet van a hátára rögzítve.
Mikor a fiú megállt és a karját kinyújtotta a madár rászállt és ekkor vált láthatóvá a kis tárolón a felirat "Akarui Yoru!"
~ Ennek a fele sem tréfa, mi lehet?
*Gyorsan elvette a kis tekercset, majd a madár magától el is inalt. Keze azonnal szaggatta fel a perforációt. Szemei gyorsan jártak, és mikor a szöveg végére ért a papír majdnem kiesett a kezéből. Arca lesápadt, hangja megremegett.
-Apa! *Ismét olvasni kezdte a sorokat újra és újra próbál mást olvasni. "Édesapád a halálán van, siess haza!"
~ Mennem kell, most... azonnal....
-Bocsássatok meg! De mennem kell, nem tétovázhatok, remélem nélkülem is megoldjátok. Nem hiszem, hogy gondot okozhatna.
*Meghajol a többiek felé majd hátra arcot hajt végre és tiszta erőből futni kezd a falu központ felé.


//És balra el!//

* Még akad aki választ kap, s hasonlók, de Yasu már korábban elindult a kapu felé, ha már sikeresen nem tudott meg semmit a pénzről. Ez kicsit bosszantja, bár talán még nem fogja lerúgni az égről a csillagokat mindössze emiatt. Kis séta a kapu felé, majd utoléri Kumikot, aki még előtte indult el kifele. Nem szándékozott beszélni vele, de a lány köszönt neki, így nincs oka pofátlanul viselkedni. Ki tudja hogy az ellenségük milyen erős, s talán pont ezen a leányzón múlik majd az élete. 
- Óh, Hello. Tényleg szép reggel, kár hogy ilyen korán kezdődik. / Ha jól emlékszem nem mutatkoztam be, mutatkoztál be. Ha igen, akkor tekintsd semmisnek a részt/ A Név Yasu. Benned kit tisztelhetek? 
* Közben Yoru távozóra fogja, komoly segítség lehetett volna egy bábmester, de emellett eggyel több ember akivel lehet hogy osztozkodni kéne, így nem lesz túl dühös hogy végül nem marad. 
~ Több jut nekem.
- Viszlát.
* Megkapták a parancsot, nincs is oka húzni az időt felesleges téblábolással, s sétálván el is indul kifele. 
- Nem szeretek ugrabugrálni... 
* Jelenti ki félig Kumikonak, félig magának, majd ha indul a menet, csatlakozik ő is a Faágakról való szökkenésekhez, affajta Yasu kecsességgel, ami arra utal hogy a mozgáskultúra nem tartalmaz sok eleganciát... De azért működik.

* Konohában a létfontosságú iratokat, valóban sok példányban megőrzik, tűzbiztos helyeken, ahol nem történhet semmilyen baleset. Ám az Akadémiát kijáró személyek neve közel sem nevezhető olyan fontosnak, s néha egy-egy tűzeset valóban előfordulhat, mint elő is fordult. A történet nem mese, valóban tűz végzett a papírokkal, ha valóban léteztek. Hogy szándékos tűz, vagy sem az már más kérdés, de nem is fontos, mert száz másik ember miatt gyújthattak tüzet. 
- Akkor indulás.
* Szól az úriember, mivel nincs több megbeszélni való dolog, s rohanvást nekiiramodik a fának, ám olyan sebességgel hogy a karaktereknek az még ne legyen kényelmetlen. Egy ideig még látjátok a várost, de pár perc múlva eltűnik az egész, s immáron teljesen az erdőben vagytok. Az út hosszú lesz, és fárasztó, ám ilyen a Ninják élete. 
- Szerintem jót tenne, ha ismernétek egymás harci stílusát. Az ellenfeletek ismeretlen erejű, és nem szabad fél vállról venni. 


/ Most lesz két szabad körötök, ha tárgyalni szeretnétek valamit, vagy csak csevegni. Azután ugrunk, és megérkezünk a Helyszínre. Ha nem szól senki a Chuuninhoz, akkor nem jön mesélői az első kör végén. Értelemszerűen ha az utolsó írt, ismét az első ember következik /

" ~ De nagy mázli, hogy hajdanán telerakták a helyet fákkal. " Ezt fel kéne írni valami aranyköpésnek