*Meg kell hagyni, elég könnyen megy a procedúra. Besegíti Kumikót, ha a lány elfogadja a felé nyújtot kezet, majd végre a srác is körbenézhet a helyiségben. Ronda. Penészes. Poros. Poros... Nem nagyon járhatott erre bárki is az elmúlt jó pár évben. A természetesen lerakódó porréteget még Dotonnal sem gyerekjáték hamisítani, máshogy pedig gyakorlatilag lehetetlen... Mindegy, akár remélhetik is, hogy valami elváltozást találnak a porban, ami esetleg informatívnak bizonyulhat, ki tudja.
Közben kap egy utasítást, sokkal több értelmet ő se lát benne, mint Yasu, de hátha. Így aztán, ha nem túl lelkesen is, de teljesíti: tőle telhetően hang nélkül battyog oda a kérdéses bútordarabhoz és néz szét rajta és körülötte. Mikor aztán ezzel végzett, szétnéz a padlón - a legcskeélyebb remény nélkül, hogy bármit is meglátna -, végül felvesz egy csipet port és óvatosan megszagolja, nem kőpor-e véletlenül, azaz nem egy föld elemű jutsuval próbálják-e elhitetni velük, hogy régesrég nem járt itt senki. Hogy miért óvatosan... Mert eszébe jutott, hogy akár valami mérgező anyag is lehet a hozzájuk hasonló betolakodók esetére. Igazán elragadó megoldás volna, lehet, hogy egyszer valahol még el is süti.*

//Zaku, az ég áldjon meg... Hát hol van már Yoru? xD//

* Az asztal, roppantmód üres, s nem található rajta semmi érdekes ( egy Kiégett foltot kivéve, amit valószínűleg egy felelőtlenül elhelyezett teáskanna okozhatott), benne pedig főleg nem, elvégre ez egy affajta Seizás asztal, ami mellett ülve lehet Majongozni, teázni, és hasonlók, ám belerakni semmit sem lehetséges, hiszen nincs is semmilyen tárolója. A párnák alatt semmi nem található, egy kissé feldühödött Mukade kivételével. A Szekrény más kérdés, az igenis meg van töltve dolgokkal, az alulsó térben pár egymásra helyezett Futon, s rajta két pár lepedő, párna, más szóval szóval egy egész alvógarnitúra. Ezek katonásan vannak összehajtva, ám kicsit ront az összképen, hogy rettenetesen porosak, és belülről valószínűleg már meg is penészedtek, mert közel sem kellemes szag csapja meg a szekrényt megvizsgáló Kumikot, elvégre ezen a ponton Yoru már sehol sincsen. A szekrény felső részében kartondobozok találhatóak, egész pontosan három darab, s ezek mindegyik megvan töltve különféle tárgyakkal, melyeknek valószínűleg nincs sok relevánssága az ügyhöz. A padlón nem találni semmi ott felejtett objektumot, egyetlen érdekes pontja a építménynek, hogy valahol az egyik sarokban a fapadló eltörött. A por természetesen roppant mérgező, s ahogy Kugo beszippantja azonnal elájul, és szörnyethal... Na jó, szimpla por, legfeljebb köhögést indukálhat ha mélyről lett felszívva. Ilyenből akad bőven a padlásokon, s a hasonló elhagyatott helyeken, nyilván jól ismert már a férfiú számára. Ím, ha végzett a csapat és Zaku megpróbálja kinyitni a Papír ajtót, azt tapasztalja hogy az építmény egy reccsenéssel kitörik, s bár nem visszhangzik bele az épület, azért egy-két szobával arrébbról még lehet hallani a hangot. A padló vastagabb, így nem bántja annyira a nedves levegő, és a szú, ám a papírhoz használt merevítőfa igen vékonyka, s alul a csúsztató részbe teljesen belerohadt már, nem lehetett volna kinyitni a kitörése nélkül. Ha kiléptek a kialakult résen, egy elhagyatott udvarban találjátok magatokat. Kis tavacskák, elvadult zen kertek, és középen egy kis Épület, valószínűleg a Birtok Szentélye. A kert Négyzet formájú, s teljesen zárt, hiszen az épületsor teljesen körülveszi. Az akörül futófapadlózat mentén találhatóak a szobák, melyből mind a két oldalon akad 6-6 darab. A ház hátsó részének számító oldalon csak egy kis Kapu található, valamilyen gyorsabb közlekedés célját szolgálandó, az azzal szembeni részen pedig egy hatalmas papírajtó, valószínűleg az lehet a főbejárat, ahol a látogatókat üdvözlik. Egy dolog biztos, nem csak távolról tűnt nagynak a Klánház, így közelről még inkább az. Sok időt vesz igénybe a felfedezése ha csapatban mozogtok.

* A szoba átvizsgálása nem sikerült éppen csendesre, ugyanis az a nyamvadt ajtó akkora zajt csapott, hogy egy nagyothalló is felfedezte volna ôket. De az elsô helység nem rejtett semii érdekeset. Késôbb a csapat sikeresen megtalálja a kertet. Az udvar gyakorlatilag a ház közepén áll.
~ Túl sok helyen ki lehetne minket kerülni, ha nekiesünk átfélülni az egész területet. Hacsak...
* Amint mindenki kiért az udvarra (Zaku int nekik, hogy jöjjenek ki), újra elkezd ábrákat firkálni. Felrajzolja a négyzet akalú házat, és bele a kertet. Négyfele osztja a még ismeretlen területet, majd két nyíllal jelzi, hogy ideje lesz szétválniuk. Végül odanyújtja a kunait a többieknek, hogy jelöljék be, ki merre akar menni. Megkockáztat egy suttogva mondot hangüzenetet is a vezetôjükkel.
- Figyelje biztos távolságból az épületet, lehetôleg minél hamarabb jelezze, ha észreveszi, ha valaki elhagyta a házat.
* Ô maga úgy dönt, balra indulna el.

*A szekrényben nem akadt semmi, ami bármennyire is segíthette volna őket. Néhány öreg, egymásra helyezett Futon, rajtuk két lepedő, párnák, por és még egy kis por, na meg az a korántsem kellemes penészszag, ami mint a 220, úgy csapta meg Kumikot, ahogy kinyitotta az ajtót.
~ Ez undorító...
* Hunyorítva néz széjjel a szekrényben, mialatt bal kezével orrát és száját eltakarta. Egyrészt a bűz miatt, másrészt, nehogy köhögni vagy tüsszenteni kezdjen a por és a szag miatt. Az előbb említett tárgyakon kívül, még egy pár kartondoboz is helyet foglalt. A dobozok kacatokkal voltak megtelve. Kumiko szerint mindenképp, aki nem is akarta jobban átvizsgálni a dobozokat, mint amennyire egy egyszerű ránézéssel is képes volt.
~ Az égvilágon semmi.
*Szűrte le magában a dolgot. Aztán a csapat többi tagjának is a tudtára adta a dolgot egy egyszerű fejrázás formájában. Óvatosan lépdelt vissza csapattársaihoz, ügyelve arra, hogy ne csapjon túl nagy zajt. Éppen emiatt is riadt meg annyira, amikor kitört az ajtó. Annyira koncentrált saját lépéseire, hogy nem látta mi csapott ekkora zajt. Mire feleszmélt, hogy csak az ajtó tört ki, már két kunaival a kezében állt a szoba közepén harci pózban. Dühösen nézett vezetőjükre, amiért ennyire figyelmetlen volt, de aztán észrevette, hogy aligha lehetett volna csendesebben megoldani az ajtó kinyitását. Az egész úgy ahogy volt el volt rohadva. Mindenesetre úgy fest megússzák ezt az apró hibát. Mozgásnak ugyanis nyoma sincs. Még az is meglehet, hogy rajtuk kívül nem is tartózkodik itt senki. De ez majd kiderül, most viszont ideje tovább menni. Az ajtón átlépve egy udvaron találják magukat. Sok ideje nem maradt körülnézni, a főnök megint gyülekezőt hírdetett. Újabb ábrát firkál a földre, ám ezúttal sokkal egyszerűbbet, lényegre törőbbet.
~ Ha már lehet választani...
* Gondolja magában, s a kunaival megjelöli a jobb oldalon lévő hozzá legközelebb eső három szobát.

* Éljen, egy támadó szándékú Mukade... Igen utálatos kis lények, akkorát harapnak hogy majd leszakad tőle az ember azon része ahol belecsípnek. Persze, még mindig jobb ha egy ilyen százlábú támad, mintha egy a nagyobb testvérei közül. Az óriásszázlábúak igazán nem jó ellenfelek, mert rettenetesen ocsmányak, veszélyesek, és még büdösek is. Pont azok a tulajdonságok, amiket az ember nem szívesen tapasztal egy ellenséggel kapcsolatosan. Akárhogyan is, meg akárhogyan is nem, a szoba átvizsgálva, s nem akad semmi olyasmi ami megfelelő figyelmet vonzana Yasu részéről... No az előző bestiával nem számolva, de azt hamar elintézi úgy, hogy visszateszi a párnát, és ott is hagyja, hisz szent a béke.
~ Vajon van-e itt egyáltalán valami érdekes? Nekem úgy tűnk hogy tök elhagyatott a hely.
* Ezzel megvolnának, akkor haladhatnak tovább, ám nem könnyíti meg a bizniszt az ajtó, s bár történt ami történt, jobb lett volna ha nem törik ki.
~ Következőnek inkább egy késsel ki fogom vágni a papírt, és akkor biztosan nem csap hangzavart a kinyitásakor.
* Kint egy szép kis udvar tárul eléjük, tényleg nagy klánház lehetett ez valamikor annak a maga idején, ám most már csak régi valója rút csúfolója. Zaku, a csapat vezetője hamar ismét tervezgetésbe kezd, ám most egyetért a lépésekkel, mert ezt csapatban átvizsgálni magában sok gond lenne. Ha megkapja a tőrt, el is dönti hogy a jobb oldal hátulsó három helységét nézi át, kezdve a legszélső szobával. Ha ez megvan, el is indul arra.

*Semmi. Szar ügy. Mintha évtizedek óta egy lélek sem járt volna itt. Ami persze önmagában nem jelent semmit, nem éppen zsebkendőnyi ez a klánház, a jelenlegi lakója pedig egyetlen öregember, aki gyaníthatóan csupán egy, esetleg két szobát használ az összesből. Többre nem is igen lehet szüksége. Ha mégis, az valószínűleg valamiféle problémát jelezne, de eddig semmi. Csak por. Egy-két pajkos százlábú. De főleg por.
Az éles reccsenésre ösztönszerű mozdulattal az övéhez kap, és csak azután regisztrálja dicső vezérük újabb hőstettét.*
~ Marha...
*Még az ajtót átrágó rothadás sem győzi meg a másik igazáról. Ha van esze, zajtalanul lyukat vág bele, nem kitöri. De a huzalt mindenesetre visszaengedi. Egyenlőre.
Mikor azonban eléjük tárul az udvar, kissé megnyugszik. Minden szoba innen nyílik... Jó. Nem kell valami átokverte labirintusban bolyonganiuk, hogy ráleljenek az öregre, egyszerűen végignézik a helyiségeket, aki tálal valamit, majd visít. Egyébként pocsék búvóhely... Ő biztos nem ilyet választana, ha egyszerűen rejtőzni akarna. Hmmh... Talán Akikiba klánház lehetett ez valaha, azért ide jött az öregúr?
Odakint újabb rajzolgatós rész jön, ahol is eldől: szétválnak. Remek. De aztán ne csak gyorsan, problémamentesen is végezzenek a dologgal. Még mindig nem tetszik neki ez az egész, és ez valószínűleg egészen a vénség szebb világba juttatásáig nem is fog változni.
Nem veszi el a kunait, újra csak a lábbelije orrával mutatja: ezek szerint övé a bal hátsó három szoba. Zaku igazán kezet csókolhat neki, így ugyanis kedvesvezérük kapja az egyetlen kétszobás penzumot. Mikor a néma megbeszélésnek vége, egykedvűen meg is indul a maga lakrésze felé, hogy a legközelebbi szobával indítva megkezdje a kutakodást.*

* Mindenkinek sikerül kiválasztania a magáénak tetsző házrészt, s így azzal együtt a megfelelő szobát is. A kiválasztott helységek hasonlítanak egymásra a pornak köszönhetően, de egyébként fel lehet ismerni a különbségeket közöttük, s azt is hogy melyiket mire szánhatták. Zakuro választotta ajtó egy valami étkezőszerűségbe vezethet, hiszen több alacsonyka asztal található egymás körül, s mindegyik mellett párnák találhatóak, egész pontosan 4 pár. Ezen alkalmatosságokat kivéve, csak egy plafonról lógó lampion, s egy falon lévő farkasfej díszíti a termet. Ha eddig még nem lett volna egyértelmű, most már látható, hogy elektromosság nem lett bevezetve az épületbe. Kumiko helyisége valószínűleg egy gyerekszoba. Ezt abból következtetheti ki, hogy található bent több kosár, doboz, és szekrény is, mindegyik másféle kopott, ám egyébként igényes játékokkal megtöltve. Valószínűleg később lehetett átrendezve a szoba, mert az alap fekvése olyan mint egy egyszerű hálószobáé. Yasuiko választotta szoba meglepő módon teljesen üres, a ház Dojoja lehetett. Elhúzva a szekrény ajtaját ezt a tényt támogatja a katonásan elhelyezett két szettnyi Bogu, s a falra akasztott 2-2 Bokken-Shinai. Ezek elég rossz állapotban vannak már, így sajnos használhatatlanok. A Padló, tatamival van takarva. A Kugoféle helyszín sem kecsegtet sok érdekességgel, ám hordoz magával egy kevés talányt. Belépve vagy olvasó, vagy dolgozószobának tűnik, középen egy kotatsuval. A helyiség két egymással szembenéző oldalán polcok találhatóak tekintélyes könyvgyűjteménnyel. Kellemes kis hely, ám hiányérzeted lehet, mert egy Nyugati jellegű szék teljesen magában áll az ablak előtt, mintha hiányolná maga asztalát, ami nem is olyan régen tán ott volt?!

*A csapat szétoszlott, így Zaku is lassan, lopakodva érkezett meg a neki kijelölt teremhez.
~Ebédlő. Bár, talán érdemesebb valahol máshol étkezni...
* Nem sok reménnyel kecsegtetett a szoba, úgyhogy nem is foglalkozott vele túlságosan sokat. Egyenként megnézte a párnákat, beléjük ütött egyet, belesett az asztalok alá, majd ha ezzel megvolt, belekukkantott a lampionba, és csak a poén kedvéért a farkasfej szájába.
~ A fickó elég ügyes lehetett. Ha netán itt pecózna, semmi jelét sem hagyta az ittlétének. Vagy talán létezik egy rejtett szoba?
*Ami a blökit illeti, most éppen vadul farkasszemezik a farkassal, de egyébként igyekszik Zakuval együtt mozogni, és alaposan körbeszaglászni.
~Itt sincs semmi használható.
*Dolga végeztével Zaku elindult a másik terem felé. Itt próbál valamivel kevesebb zajt csapni: egyszerűen átvágja az ajtót a kardjával. Ha netán fából lenne, sajna marad az ajtónyitogatós módszer. De uncsi...

*Remek, mindenki megtalálta a számára szimpatikus szobát, amiket aztán el is indultak felfedezni. Tanto a kézben, s már indult is Kumiko, hogy megnézze, mi vár rá az első ajtó mögött. Felkészülten állt az ajtóban, fegyvere váll magasságban, lábai kisebb terpeszben. Lassan nyúlt az ajtó kilincséhez, óvatosan ráfonta ujjait, s amilyen lassan csak tudta, kinyitotta az ajtót. Sehol senki. Ennek ellenére nem tette el a fegyverét. Tantoját továbbra is a magasban tartva lépett be a szobába, s csak akkor engedte le azt, miután jobban szemügyre vette a szobát, s rájött, nincs mitől tartania. Egy gyerekszoba lehet, ha minden igaz. Dobozok, kosarak, szekrények, mind megtöltve játékok hadával. Perceket töltött el a játékok nézegetésével. Néhány még mosolyt is csalt az arcára. Ezek közül néhányat pedig fel is vett kezébe, hogy jobban szemügyre vegye.
- Jó régóta nem játszhatott velük senki. – mondta halkan, alig hallhatóan.
*Aztán visszatette a játékokat a helyükre. Körbenézett még egyszer a szobában, hátha talál valami említésre méltót. Egy képet a falon, egy titkos ajtót a szekrények mögött, egy lejárati ajtót a padlón. Ha nem talál semmi érdekeset, akkor otthagyja a szobát, s elindul a következő ajtóhoz.

* Eldől hogy ki hova is megy, nem is tart hát sok időbe amíg a köpésre lévő Szobába belép. Az ajtó ugyan csukva volt, ám itt nem rohadt bele a foglalatba, és egyszerű húzással ki lehetett nyitni, főleg Yasu örömére. 
~ Elég üreske ez a terem...
* Csak pillanat kérdése, és már bent szobrozik a Teremben, melynek kellemes Tatami padlózata van. Netalán ez egy valamilyen Dojo lenne különféle harcművészetek gyakorlására? Az előző szobában nem volt Tatami, meglepő tényező volt az is magában... Ám hogy itt van, mindenképpen arra utal hogy az esést szeretnék tompítani. 
~ Talán kicsit jobb lesz körbenézni... Túl üresnek tűnik az egész. 
* A szobában található egyetlen Szekrényke jó célpontnak tűnik, így meg is célozza, s elhúzza azt. Belül vénséges Bogu fogadja, s falra akasztott fegyverekkel, melyek láttak már szebb időket. 
~ A Két szett páncél jó állapotban van, vagy jó minőségűek voltak, vagy nem nyüstölték agyon. Ám a fegyvereknek nem tesz jót ez a nedves erdei levegő, megfelelő karbantartás nélkül szétrohadnak.
* Fejét megrázva elhúzza a szekrény ajtaját, majd elhagyja a szobát. Nem talált semmi hasznosat, s így második szobát nézve kezdi úgy érezni, hogy felesleges a keresgélés, az öreg sehol sincsen... Talán rossz lett volna az információ? Kutya se járt ezekben a szobákban egy ideje.

*Könyvtár, vagy valami olyasmi. Máris kezdi otthonosan érezni magát, remek. A magában ácsorgó szék az, amin először megakad a szeme, és oda is battyog körbenézni. Hmmh... Ha itt valami asztalféle volt, akkor annak csak van valami nyoma a padlót borító porban, tehát nem sajnálja az időt, hogy körbeszimatoljon a kérdéses bútordarab lábanyoma után. Talán meg tudja saccolni, hogy mikor vitték el, de legalábbis azt, hogy régen-e vagy sem. Továbbá a méreteket se lenne rossz az eszébe vésnie. Itt, az erdő közepén nem nagyon járnak fosztogatók. Ha innen elhordtak egy asztalt, azt jó eséllyel az öreg tette, mert kellett neki valamire. Ergo, ha megtalálja, talán rátalál az öregúr nyomaira is.
Ha ezzel végez, őszinte kíváncsisággal néz szét a polcokon. A könyvek persze valószínűleg a bomlás különböző fázisaiban vannak, de ha valami - egy cím, egy különösen jó vagy rossz állapotban lévő kötet, bármi - felhívja magára a figyelmét, kiveszi és megvizsgálja közelebbről.*
~ Egész kis kincsesbánya... Így utólag belegondolva, igazán kár lett volna felgyújtani.
*Végül a kotatsu alá is bekkukkant, csak hogy véletlenül se hagyjon ki semmit. Ha ez is megvan, zsebre vágott kézzel battyog tovább a következő helyiség felé.*
~ Eltűnt asztal, heh? Haladunk, haladunk...

* A kutakodást tekintve Zaku az első, s a neki kijutó étkezőt határozott tüzetességgel forgatja hát fel. Mit is talál? Nos, eleinte igazából semmit. A párnák, a lampionok, az asztalok, s a szoba üressége nem sok nyomot, vagy haszontárgyat cipel magával... Ám a farkasfej megvizsgálása végül egy határozottan okos ötletnek bizonyul. Elsőre nem látszik bármi túl érdekes a dísszel kapcsolatban, de ahogy megvizsgálód egy kulcsot találsz benne. A kis fémtárgyon semmi sem utal igazán arra, hogy hova is mehet, mi is lehet a maga helye, de az legalább biztos, hogy valamit éppenséggel kinyit. Hogy mit, hogyan, és hol... No, ez már a Fiatalság feladata. Mielőtt elhagynád az épületet, még egyszer utoljára végignézel a termen, s nagyon halványan mintha lábnyomokat látnál a Farkasfej, és a kivezető ajtó között. No, akkor nem csak dísznek van ott! A következő meglátogatott helyiség papírajtaja játszi könnyedséggel omlik le Zaku kardja alatt, s mire végez, egy méretes pultokkal, és sparhelttel rendelkező helyen találja magát. Konyha talán? A szoba falát sok helyen szekrények, s különböző akasztók, kampók szegélyezik, melyek valószínűleg kaja, vagy fűszerek tartásához voltak jelen. Balról egy további ajtó is megfigyelhető, mely valószínűleg a kamrába nyílhat. A sorban a második Kumiko, ki a legjátékosabb feladattal találja magát szembe. Becsülettel végzi a felfedezők munkáját, de sajnos nem jut sokra ezzel, s bár a móka percei elmúlnak, eljön az ideje a mozgásnak. A következő szobácska, egy néhai háló lehetett, ugyanis Tatamival borított padlóval rendelkezik, ahol néhány Futon jellegű ágyikó található. Igen sietősen lehetett így hagyva, ugyanis szerfölött szét van hagyva. Található továbbá egy asztal, és egy pár párnácska is a közelben, illetve egy kis fa szekrényke, melyen valamilyen kép áll. A harmadik Yasu, ki nem járt szerencsével a Dojoban. Irány hát a következő szóba, ami pechjére az előzőhöz hasonló teljesen üres hatással rendelkezik. A falak oldalán a már megszokott elhúzhatós Japánszekrények pihennek, melyek joggal adhatnak okot a gyanúra, hogy ez is egy hálószoba lenne, csak kicsit kevésbé szerteszét állapotban. Utolsónak marad Kugo, kinek a könyvmoly szerepe jutott. Minden vidéki kúriába kell egy fasza kis olvasószoba, s ezt kérem meg is találta. Elsőnek az asztalt ( vagy annak a hiányát ) szemléli meg. Nem is kérdéses, hogy el lett innen mozdítva, jó példája ennek a bútor mellett lévő húzásvonalak, s a lábnyomok, melyek se nem tűnnek frissnek, se nem tűnnek túl öregnek. Nehéz az ilyet felbecsülni, így igazából fogalmad sincs, hogy mennyire is történhetett a mozdítás régen. Annyi biztos csak, hogy a közepes méretű asztal az ajtón keresztül lett kivonszolva, de onnan, már nem igazán követhető. A polcok határozottan tömöttek könyvekkel. Az állapotuk a megfelelőtől, a haszontalanig mozdul, s bár sokuk még olvasható állapotban van, valószínűleg nem mindegyik lehet érdekes. Némi keresgélés után, végül a következő könyvek tűnnek figyelemfelhívónak:


Ha a nézelődés megvan, irány a következő szoba. Ezen helység szerepe némiképp kérdésesebb mint az eddigieké, ugyanis mindössze egy asztal, s mellette 6 párna lelhető fel. Az említett bútoron egy árva fehér lap fekszik , s mellette egy tinta tartó, melybe már ezer éve beleszáradhatott a tinta. Akkor induljon hát a további keresgélés!

/A válaszok megadására pontosan 1 Hét idő van. Köszönöm /

Lassan csúsztatja a fejét a farkashoz. Ha feltalálták volna a mobilt, most nyilván szelfizne is egyet. Már éppen húzta volna vissza a kobakját, amikor egy kis fémtárgyat vélt a fejben látni.
~ Jé, egy kulcs!
Hamar kiveszi az apró kis zárnyitót, majd tüzetesen megvizsgálja.
~ Ez még jól jöhet.
* Elteszi a kulcsot, majd jobban megvizsgálja a fejet, hátha meg kell húzni egy fogát, van mögötte egy titkos rekesz, vagy valami.
~ Ha a jómadár észreveszi, hohy nincs itt a kulcs, azonnal menekülôre fogja a dolgot.
* Tachival is megvizsgáltatja a kulcsot, hátha szagot tud fogni. De közben Tachi is talált. Nyomokat a földön. Érdemes vetni rájuk egy pillantást.
~ Nem valami könnyen kivehetôek. Lehet, hogy már egy ideje nem járt itt senki. Ki tudja...
* A másik szoba nyilván a konyha volt, tele fiókokkal, rekeszekkel, szekrényekkel, egyszóval temérdek dologgal, amit át lehet fésülni. Nincs mese, szépen óvatosan bele kell kukkantani minden egyes dobozba...Zaku a farkasfej után nem bíz semmit a véletlenre. A "konyhából" még egy ajtó vezet, valószínûleg a kamrába. Zaku egyelôre csak bepróbálja, hogy nyílik e az ajtó, makd visszatér a lábnyomokhoz, és megpróbálja követni ôket. Tachi természetesen továbbra is megpróbál szagot fogni, ezúttal a nyomok mentén. Ha netán a nyomok a kamra felé vezetnének Zaku óvatpsan benyit, majd körbenéz.

*Rajta aztán nem fog múlni, átkutatta a szobát legjobb tudása szerint, mégsem talált semmit. Az egykor szebb napokat is megélt helyiség gyerekszobaként funkcionálhatott régen. Az a sok játék mind erről árulkodik. S mert más egyebet nem talált a szobában, nincs miért megkérdőjeleznie saját, egyszerű következtetését. Ideje tovább folytatni a másik szobában. Puha kezét tantoja markolatán nyugtatja. Fogadja bármi a másik szobába, ő készen fog állni rá. Óvatosságból, csak résnyire nyitja az ajtót. Fejét lassan az ajtóhoz nyomja, szemeit a résre tapasztja. Nem látott bent senkit, csapdának sincs semmi jele. Bátran tárja ki az ajtót, de nem lép be azonnal, óvatosságból. Keze továbbra is fegyverén pihen. Nem történik semmi, tényleg üres a szoba. Macska módjára, hangtalanul próbál belépni. Lábai szinte csúsznak a padlón, olyan óvatosan lépdel. Amikor beért a szoba közepére, akkor nyugodott meg végleg, hogy nincs mitől tartania. Nem leselkedik semmilyen veszély rá odabent. Keze lecsúszik fegyveréről, erre csak nehezen tudta rávenni magát, majd nekilát felderíteni a helyiséget. Elsőként a padlóra szegeződik tekintete. Az egész tatamival volt borítva. Régen még adtak a szoba kinézetére. Itt-ott futon jellegű ágyak szétszórva.
~ Valaki nem ágyazott be mielőtt lelépett.
*A következő dolog, amire azonnal felfigyelt az a kis fa szekrény volt, rajta a képpel. Közelebb lépett hozzá, eközben jobban széjjel nézett és meglátta az asztalkát is a párnával együtt. De azok most nem olyan fontosak. A szekrényhez érve, nem a rajta álló képet nézte meg elsőnek, hanem a tartalmát. Hogy talált is valamit benne, az majd kiderül. A kép következett. Felkapja az asztalról és megtörölgeti, már ha poros, aztán megnézi, mit ábrázol a kép. A keretet is megvizsgálja, főleg a hátánál, hátha talál valamilyen írást rajta, ami további támpontot, hogy ki vagy mi van a képen. Jobb ötlete támad, kiveszi a képet a keretből, hogy annak is megvizsgálhassa a hátoldalát. Legyen bármi is a képen, zsebébe teszi. Ha nem férne el benne, óvatosan félbehajtja, ne sérüljön annyira. Újabb gondolata támad és a futonokhoz lép. Ujjait végighúzza rajtuk, arra kíváncsi mennyire porosak. Az sokat elárulhat arról, hogy mikor hagyták itt őket. Pár napja, esetleg több hónapja? Így azt is megtudhatja, hogy a keresett személy itt aludt-e. Legyen bármilyen érdektelen számára az asztal és a párna, úgy dönt azokat is jobban szemügyre veszi. Itt is megfigyeli milyen vastagon áll a porréteg rajtuk. Az asztalt minden irányból jól megnézi. Rejtett rekeszt, fába karcolt üzenetet keres elsőként, amire nyilván kevés esély van. A párnát felemeli a földről és megrázza. Ha valami furcsát észlelne azzal kapcsolatban, nem habozna, és azonnal felvágná tantojával. Nem maradt más a szobába, amit megvizsgálhatna, illetve mégis. Magát a szobát. Végigtapogatja a falakat titkos ajtó után kutakodva, aztán a tatamival is tesz egy próbát és megpróbál alá nézni.

* A Dojoról ennyit, várható volt, hogy a végén nem akad semmi konkrét ott, de hogy az ég világon semmi? No, azért az már csöppet szomorúnak titulálható. Kósza sóhajjal kommentál még egyet, majdan hacsak nem szakad rá a plafon, elhagyja a szobát, s a következőbe mozog át, ahol nem kis csalódására ismét többé-kevésbé... Semmi fogadja. Üres szoba, némi istenverte szekrénnyel, és tatamival. Egész életében nem látott ennyi megtöltetlen légteret, most miért kell velük szemeznie?
~ Ez a nyomorult épület isten tudja mióta érintetlen... Nem is tudom minek erőltetjük magunkat ezzel. Egyértelmű, hogy nincs itt csak rom, és pusztulás.
* Ettől függetlenül, ha már itt van, úgy dönt egy picit körbenéz. No, nem nagyon, egy picit! Első lépésként ki-ki nyitogatja a szekrényeket, elhúzva az ajtójukat, s beleszemlélgetve tartalmuk csodálatos, penészes, büdös egészébe. Ha akad ott valami, még akár át is piszkálja, forgatja, ámbátor kételkedik, hogy erre kerülne sor. Ha ez megvolna, akkor a tatamit figyeli meg némi kíváncsisággal. Akad-e valami szakadás, luk, lehetőség földalatti járatra, vagy valami ehhez hasonló. Csak kell itt lennie valaminek, elvégre elég nehéz ilyen nagyon elbújni, akkor is, ha azért egy méretesebb házról van szó. Elpatkolt volna az öreg csöndben, vagy már talán le is lépett?
~ Mi van, ha csak valami teszt az egész, és igazából nincs is konkrét vadászat? Egy ellenőrzés, hogy korrektül járunk-e el...
* Az idegenek köztünk vannak! Az összes összeesküvés-elmélet logikusnak tűnik most már... De ez továbbra sem segít azon, hogy Yasu fronton nem sok újdonság történik. Remélhetőleg a következő körben végre megerőltetni magát az Admin, és ad valami munkát szegény flótásnak!

Az asztal zsákutcának bizonyul. Valahova elhúzták. Pont. Ebből ugyan nem tud meg többet, hacsak nem kezd el egy szabadságvágyó asztal fejével gondolkodni, de arra tán még ő is képtelen. Maradnak hát a könyvek...
...hümmögve vizsgálja végig őket, néha tisztelettel végigsimít egy-egy vén gerincen, hogy leporolja. Van öreg és még öregebb, triviális és számára olvashatatlan fóliáns, regény és enciklopédia, kézikönyv és pornográfia - fintorog, amikor ilyenre akad, nem mintha nem lenne belőlük igen komoly mennyiségű és változatos gyűjtemény -, minden, ami szem-szájnak ingere. Kutakodás közben ráakad egy olyan kötetre is, ami albumnak tűnik; ezt óvatosan leemeli, kicsit megtisztogatja, aztán felnyitja és böngészni kezdi. Nem kapkod vele, kíváncsian végigböngész minden képet: valószínűleg ennek a helynek a történelmét láthatja rajtuk. Fél szemmel pedig az öreget - illetve valószínűleg a fiatalabb verzióját - keresi rajtuk, továbbá azt a szobát, ahol éppen áll, talán megtudja, milyen asztal is tűnt el - ki tudja, fontos-e. Az eltűnt asztal rejtélye...
Elemi, Watson, menjünk hegedülni.
Mikor végez, előkotor egy tártekercset és elrámol bele minden kötetet, amit fontosnak vagy használhatónak ítélt: a démonokról szóló, több évszázadosnak tűnő, vaskos tanulmányt, a fekete chakrásat meg a véres krónikát - megtetszettek neki a címek -, továbbá természetesen az albumot. Egy másodpercig lebeg a keze az onnák erotikus titkait feltáró kötet felett is, aztán győz a meglóduló vérkeringés fölött a hűvös józan ész...
...és indul is tovább. Itt végzett.
A következő szobában már jóval kevesebb érdekesség várja. Tárgyalószoba talán...? Odabattyog a papírlaphoz és megnézi, nincs-e valami raírva vagy rajzolva, beleszagol a tintába, megtapogatja a párnákat, benéz az asztal alá... Egyszóval megtesz mindent, hogy rátaláljon arra, ami itt figyelemfelkeltő lehet, ha egyáltalán akad itt ilyesmi.