* Ahogy haladnak az erdőben, a csend kezd egyre nyugtalanítóbb lenni. Végül a vezetőjük töri meg a csendet, javasolva, hogy dióhéjban számoljunk be egymásnak a harci stílusunkról.
~Ugyan, milyen ereje lehet egy ilyen szétcsúszott fickónak. De egye, fene...
- Én személy szerint közelharcos vagyok. Általában szemből támadok rá az ellenfélre, majd nagy erejű csapásokkal megadásra kényszerítem. Kicsit konyítok a pusztakezes harchoz is, de az nem megy annyira jól, mint a fegyveres. Általában kunait használok, de néha bevetek trükkösebb dolgokat is.
*Hogy miért fogja most a fele csapat a szemöldökét húzni: mert akik is merik Zakut, tudják, hogy marhára nem ilyen a harcstílusa. Csak addig használ kunait, meg egyéb egyszerű eszközöket, amíg az ellenfelét gyengének találja, utána átvált kardra. A karddal mellett pedig ott van még a különleges taijutsuja. Zaku ezeket azért nem említett, mert nem nagyon gondolja, hogy szükség lesz rájuk.
- Én végezetem is. Veletek mi a helyzet.

*Egykedvűen ugrál fáról fára valahol a csapat közepén, csak akkor néz hátra egy pillanatra, mikor Yoru leválik róluk. Heh... Gyorsan fogynak, ahhoz képest, hogy milyen a beharangozott nehézségi fok. Még balszerencséjük is van, úgy tűnik, nemcsak átverni próbálják őket... Mert az utóbbiban már biztos.
Aztán a Chuunin többé-kevésbé nevén nevezi a gyereket, és arra buzdítja őket, hogy ismerjék meg egymás stílusát. Csodás, nem mintha kíváncsi lenne, magát ismerve úgyis produkál majd valami szólómanővert. De az illendőség az illendőség, az egyik srác máris rázendít, bár a megfogalmazásból ítélve - többek között: mik is azok a "trükkösebb dolgok"? - az ő tájékoztatója se éppen százszázalékos értékű. Ami pedig Kugóét illeti...*
- Távharcos. Dobófegyverek, csapdák, Katon, főleg.
*Nem csak szűkszavú, de több mint hiányos. Hiába, ismeretlen csapatról van szó, az egész bagázsból még pont a bábos lett volna az, akit legalább kicsit is ismert és akiben legalább kicsit is megbízott. Most, hogy ő lelépett... A Kekkei Genkai-ának pedig inkább a létezését se teregetné ki. Nincsenek ők annyira jóban. Ráadásul még shinobik ellen is ritkán szorul rá a használatára, ami meg a doujutsuját illeti: egy kezén meg tudná számolni, hányszor kényszerült aktiválni éles harcban, és soha, szó szerint sohasem hagyott utána életben tanúkat.
Na de ezen vidám téma után halljuk a többieket...*

*Közvetlen és barátságos, ezek az első benyomásai új ismerőséről.
- Kumiko. – feleli röviden a lány és kezet nyújt, bízva benne, hogy nem utasítják vissza. – Pech, mert nem foglak a hátamon vinni. – mondja viccelődve a fiúnak, s már ugrott is az első fára.
*Több idejük sajnos nem maradt cseverészni. A vezető intett, indulás. Apró meglepetés, az utat máris eggyel kevesebben folytatják. A fiú, aki utolsóként, késve érkezett, most elsőként távozik.
~ Erre mondanák, hogy utolsókból lesznek az elsők?
*Talán jobb is, hogy elment. Nem szívesen harcolna egy ilyen alak oldalán. Aki a való életben pontatlan, az a harcban is az, tartotta magában Kumiko, maga sem tudva, hogy mennyire lehet igaza. Pár perc telik csak el, de az erdő máris elnyelte őket. Nem látni már Konoha dicső falait. A csendet, mely igencsak jellemző volt az útra, a vezető törte meg, egy egész okos észrevétellel. A sort az egyik srác kezdte, egy egész furcsa bemutatkozással.
~ Hát ezt meg honnan szedték? „ Nagy erejű csapásokkal megadásra kényszerítem ” pont mint az óvodában, amikor a kisgyerekek előadnak egy történetet, de előtte bemutatkoznak, hogy kit fognak játszani.
-Pszt! – bök oda Yasunak – Nesz nekünk egy szájhős. – mondja halkan, kissé nevető hangon. (Csak Yasu hallja)
*A sort egy „régi” ismerős folytatja. Kugo. Vele még a ramenesnél találkozott. Azóta is bosszút forral ellene, amiért úgy csőbe húzta. Röviden és velősen, csak a lényeget, ahogy az várható is volt a fiútól.
~ Azt hiszem rajtam a sor. Hjaj, essünk túl rajta. Miben is vagyok jó?...
-Öhm…. maradjunk a közelharcnál.
*A két fiúval ellenkezőleg nem tartotta valami nagyra tudományát, nem akart nagyobbat mondani, mint ami. A lényeg kiderült ebből. Azt, hogy mások mit szűrnek le ebből, az legyen az ő dolguk. Nem foglalkozik ezzel.

- Óh, milyen kár... Pedig mókásan néznénk ki.
* A kezet elfogadja, annyira nem tahó azért, hogy egy bemutatkozó személyt visszautasítson, bár korábban direkt nem nyújtott kezet, elvégre férfinek nem illik kezdeményezni a kézfogást. Ha vége az egésznek, akkor zsupsz, fel a fára, és követni a tömeget, már a korábban említett roppant " kecses " stílusban, amivel büszkélkedhet. Közben a rövidke kis csend is véget ér, mégpedig a vezető ajánlatával, hogy ismertessék a harci stílusukat egymásnak, ha szükség lenne rá. 
- Ja, de ne nevessünk rajta, mert még a végén megadásra kényszerít minket! ( Lehetőleg ezt is halkan )
* Utána sorban jönnek a többiek, és végül ő maga is sorra kerül hogy kicsit beszélhessen képességeiről. Nem szeretné túlzottan bő lére ereszteni a dolgot, így gyorsan le is hadarja egy rövidke gondolatmenet után az egészet.
~ Egy távharcos taktikus, aki katont használ, és két közelharcos, ebből egy a földre kényszeríti az ellenségeit. Király.
- Umm, fegyver specialista vagyok, s nem igazán a trükkök híve. Emellett villám technikákat használok ~ Egész pontosan egyet ~, s valamilyen szinten konyítok az elsősegélyhez is, de azért nem vagyok medikus.

*Bemutatkozás ide vagy oda, nehéz lenne bármit is megállapítani az emberekről, vagy a csapatról egyaránt. Már amennyiben lehet csapatnak nevezni egy ilyen összeguberált bandát. Ami meg a bemutatkozásokat illeti, ki tudja mi igaz belőle, és mi a mese része. Mert ugye kár is lenne tagadni, hogy néhány ember szeret többet gondolni és mondani magáról, mint ami valójában.
- Nem tudom te, hogy vagy vele – szólítja meg ismét a fiút – de én nem szívesen hagyatkoznék arra a bagázsra baj esetén. Bár az egyiket ismerem a kettő közül. Kicsit fura figura, igazából nem is tudom, mire lehet számítani tőle.
*Hosszú út is lenne ez, hosszabb a kelleténél, ha nem lenne itt Yasu. Jó társaság, kellemesen el lehet vele beszélgetni, viccelődni. Jó társaságban, meg csak repül az idő. Azért az fura, hogy csak ő az egyetlen, aki szóba elegyedett vele. Ami igaz, az igaz, ő szólította meg a fiút, de amaz meg viszonozta, folytatta a beszélgetést.
- Mondd csak. – szólt a fiúnak és fejét is felé fordította – Mit szólnál ahhoz, ha baj esetén egymás hátát fedeznénk? A többiek arra sem méltatnak minket, hogy hozzánk szóljanak, legalább mi tartsunk össze. Na, mit szólsz?

/Bocsánat, de ha nem ír senki, akkor írok én. Már unom, hogy mindig sietnem kell az írással, hogy meglegyen a határidőn belül, csak mert más mindenhova ír, csak ide nem./

*Kumikóról eddig is tudta, hogy micsoda, a vörös srác pedig fegyverforgatónak és Iraton-használónak vallja magát. Hát, közelharcosokkal jól el vannak látva, kényelmesen fogja tudni végezni a maga dolgát a háttérben. Viszont egy szél elemű tag nem lett volna rossz, ha már csapatban kell dolgoznia. Bár igazából ki tudja. Se a lány, se a hencegő srác nem említette, hogy melyik elemre fogékony, szóval tulajdonképpen... Bár tulajdonképpen mit is várhatna tőlük? Mezei vívók, semmi több.
Elég jó pozícióban van, hogy halljon majdnem mindent elölről is, hátulról is, így hát azt is elkapja, mikor Kumiko éppen róla teszi említést a vöröshajúnak. A zsoldossrác nem bír nem vigyorogni egyet magában. Hogy fura figura, hmm... És hogy mire lehet számítani tőle? Alaposságra, óvatosságra és a csapattársai épségének teljes figyelmen kívül hagyására, ha éppen úgy látja jónak.
Bár valahogy nem érzi úgy, hogy ezt az utóbbit ki is kéne mondania.
Történetesen azt is meghallja, mikor a lány megteszi a maga ajánlatát Yasunak. Mivel a srác elsőre lát lehetőséget a dologban, úgy gondolja, ideje megszereznie a maga golyófogóit... illetve bajtársait, de végül is nem ugyanaz?*
- Mi lenne, ha hárman lennénk hozzá?
*Kumikóhoz hasonlóan Yasu tempójára lassít és melléjük kerül, mikor megteszi halk szavú közbeszólását.*
- Nem vagyok nagy hentes, de ha távolról kell valakibe vasat állítani, vagy megkötözni, megpörkölni, felrobbantani kell valakit, esetleg másokat kihúzni abból, ami barna és hullámzik... - *a felsorolás tulajdonképpen tényszerű, bár az utolsó lehetőségnél kissé megrándul a szája széle.* - ...az véletlenül egész jól megy. Ami meg azt a gyereket illeti... - *biccent az előttük robogó Zakuro irányába, miközben egy árnyalatnyi gúny suhan át egyébként kifejezéstelen képén és lopózik bele a hangjába.* - ...hát kényszerítse térdre az öreget a maga nagy erejű csapásaival, ha ő így szereti... Bakemono Kugo, egyébként. - *süti még el a vörös fiú irányába mintegy mellékesen, mintha egy érthetetlen illemszabálynak tenne eleget merő udvariasságból.* - Kumikót már ismerem. - *és hogy, hogy nem, egész barátságosan biccent egyet felé. Ahogy egy nagy ember mondta valaha, ha már meg kell ölnünk valakit, semmibe sem kerül legalább udvariasnak lenni. És itt különben sem szükségképpen lenne szó arról, hogy élő pajzsnak használná a másik kettőt, ha megalakulna a trió.
Csak felvenné őket a fegyvertárába.*

//Miután megint nem leszek pár napig, én se várok tovább. Pardon, Zaku, siettél volna jobban. //

- Hogy őszinte legyek, én nem tudom hogy mit várhatunk tőlük. Hordozhat meglepetést mindegyikőjük, s szóból nem sokat ért az ember.
* Válaszol, miközben egy kicsit az előtte lévőket kémleli. Nem rendelkezik olyan mennyiségű tapasztalattal, hogy képes legyen megállapítani valaki erejét csak úgy. Jól ért az emberek olvasásához ( 2. Szintű emberismeret ), de a harci képességek teljesen más tőről fakadnak.
- Jó ötletnek találom. Megbízható személynek tűnsz, úgy gondolom hogy nem hiba feléd fordítani a hátamat.
* Jegyzi meg, majd ellő egy olyan hivatalos, fémjelzett Yasu mosolyt... Szép széles, szép kedves, és pont mintha egy kígyó öltötte volna fel, annak ellenére hogy oly kevés benne a rosszindulat, de ha ilyen a mosolya, hát ilyen a mosolya. Közben egy harmadik tag is megjelenik, a Fekete Hajú srác, aki ajánlatot tesz neki arra, hogy ő lenne az aki triumvirátussá változtatja a duót. Nem tudja, hogy mennyire lelkesedjen a dologért. Miután volt lehetősége megfigyelni Kugot, közel sem az a kép villant be előtte, hogy ő lesz az akivel szövetséget szeretne kötni. De azért ad egy esélyt a dolognak, az ő kezében ugyanúgy lehet eszköz a srác, mint vica.
~ A Szájrándulás... Észrevettem. Annyit akar ez nekünk segíteni, mint amennyi látszik.
- Óh, milyen megnyugtató, örülök hogy megbízhatok benned. * A válasz kissé szarkasztikus, és nem is rejti véka alá az érzéseit, könnyen kihallhatja az Emberismeretben csöppet sem jártas ember is valós érzéseit. * - Igen? Azt hittem hogy jó vagy az emberek megmentésében, igazán nem jelenthet számodra gondot kihúzni a szájhőst a hullámzó barnaságból ha megbotlana.
* Közben egy vigyor fut át képén, de csak röviden, s hamar el is tűnik arcáról. Valamilyen szinten élvezi a dolgot, annak ellenére hogy Kugo ereje ismeretlen számára, és jobb lenne nem kockáztatni a veszélyt. De Yasu már csak Yasu, sérült meg ezerszer, de meg még nem ölték, és ha valaki elköveti azt, akkor nem egy olyan alak lesz, aki hobbiból nem figyel a bajtársaira.
- Bakemono... Hehe. Én Yasuhiko vagyok, barátoknak Yasu.
* A barátok szóra fektet némi hangsúlyt, gúny, vagy vicc tán, de nem is olyan fontos. A lényeg az, hogy nem szívesen hagyná a sorsra, hogy olyanokkal hozza össze, akikből ilyen rettenetesen sötét aura árad.
~ Ha nem lesz ilyen közel, szólni fogok Kumiko-sannak, hogy legyen óvatos vele.

* Az út gyorsan fogy a lábak alatt, ám nem elég gyorsan hiszen igencsak komoly távolságokat kell majd megtennetek míg meg nem érkeztek a célpontotok felé, ami után pedig majd 2 Km-et kell gyalogszerrel elvégezni. Ki beszélgetéssel tölti el, ki tervezgetéssel, s ki nemes egyszerűséggel rohanvást, ez már csak preferencia kérdése. De az a fráááánya, fráááánya idő így sem akar eléggé telni, s egyre csak azt vehetitek észre, hogy a fáradságot csak az unalom kíséri. Jó lenne ha ki lenne dolgozva valami gyorsabb utazási lehetőség, de sajnos nincs szerencsétek, mert a talpas Ninják talpalnak. A monotonitást talán csak az töri meg, hogy ahogy haladtok előre egyre inkább változik az erdő arculata, s vele a környezetekben lévő Fauna is. A madarak, kisebb rágcsálók, s helyenként a Tűzföldiek számára oly jól ismert Óriás százlábúk egyre gyakrabban bukkannak elő, s bár ez utóbbi nem okoz semmi gondot számotokra, mégsem jó érzés tudni, hogy most már a környezetetekben lévő élőlények közel sem veszélytelenek. Végül további órák hosszú utazása végén a vezető hirtelen megáll, s kezével int nektek hogy tegyetek ti is így. Nem cicózik sokat, le is ugrik, majd végigtekint rajtatok, hogy megviselt-e titeket a hosszú út. 
- Innentől gyalog közlekedünk. Ha tartjátok a tempót olyan 20 perc alatt ott vagyunk. Addig is kérlek titeket, hogy minél kevesebb zajt csapjatok, mert ismeretlen az ellenség felkészültsége, és az összes fegyver között a meglepetés ereje a legnagyobb.
* Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem beszélhettek, vagy hasonlók, de a komolyabb felkiáltásokat érdemes lenne mellőzni, mert az ismeretlen erejű ellenfél, olyan mértékű elővigyázatosságot igényel, mintha igazán erős lenne.
- Óh igaz is. 
* Szólal meg, majd egy adóvevőt nyújt előre, és megköszörüli a torkát.
- Harcban nem vagyok túl ügyes, nem hiszem hogy hasznomat látnátok. De ha valamire szükségetek van, használjátok nyugodtan. Tudok egyet, s mást a technikákról, s hogy mit lehetne tenni ellenük. Javaslom aki a fülébe teszi a adóvevőt, ő legyen a Vadászcsoport feje. De most induljunk, ha lehet csöndbe döntsétek el ki viseli.
* Majd elindul az irányba, és kerülgetve az óriási fákat, néha körbe-körbe pillant hogy akad-e valami gyanús a környéken.

/ Van két körötök letárgyalni a dolgot, ha addig nem döntitek ki lesz a vezető a harcnál, akkor kockával kidobom. A két körre Jövőhét szombatig van keret /

* Hosszas menetelés után végre lassabbra vették az iramot, hogy pihebtek legyenek, amikor harcra kerül a sor. Közben a vezetôjük kijelenti, hogy harc közben csak mint tanácsadó jöhet szóba...
~ Mintha abból nem lenne már így is éppen elég.
*…majd elôvesz egy adóvevôt, és elmondja hogy a csaoat vezetôjének fogja odaadni. Na persze, a fônököt meg kell vâlasztani.
~ Nafene, ilyen is lesz. Nem tudtam, hogy manapság genincsapat élére is szoktak vezetôt választani. Na mindegy, ha már így adódott…
- Nos, én elôszeretettel javasolnám magamat. Van érzékem az ilyesmihez.

/ Falkavezér adottság/

*Úgy látszik a fiú is hasonló véleménnyel van a dologról. Bár nem valami jó emberismerő Kumiko, nem feltételezi Yasuról, hogy csak azért mondta volna, hogy a kedvében járjon vele, hanem tényleg ő is így gondolja. Jó érzés tudni, hogy van a csapatban legalább egy olyan ember, akiben jó eséllyel megbízhat. Örömmel fogadta a fiú válaszát, így egy gonddal máris kevesebb és talán még egy új barátság is köttetett.
- Csak hátat ne fordíts nekem. – vágja rá tréfásan.
*A mosolyt, mosollyal viszonozza. Nem olyan „szép” Yasus kígyó mosollyal, hanem inkább amolyan Kumiko féle nagy, vidám, kedves és aranyos mosollyal. Aztán Kugo is csatlakozott. Kérdéséből rögtön kiderült, hogy kihallgatta kettejük beszélgetését és most megpróbál hasznot húzni belőle. Egészen kellemetlen szituáció, mert nem állt volna szándékában nemet mondani, és tulajdonképpen most sem áll. De az a tény, hogy eddig magasról tett rá a fiú, még csak nem is szólt hozzá annak ellenére, hogy ismerik egymást, most meg, hogy hallotta mire készülnek, csak úgy megjelenik és bepróbálkozik, kicsit olyan, mintha megpróbálná kihasználni Kumikot. De rajta ne múljon, vállat von, jelezve, ha Yasunak rendben van, akkor nem bánja. Bár sokat haladtak előre, az út még mindig hosszú volt, meg is viselte egy kissé. De nem túl komolyan, a séta alatt, mivel hogy időközben szólt a vezető, hogy innentől gyalogolva folytatják az utat, sikerült visszanyernie energiáját. Másik fontos dolog, kiderült, hogy egy parancsnokra is szükségük lesz, aki persze hogy nem a vezetőjük lesz. Ő csak elkísérni jött, s tanácsot adni, ha arra kerülne sor.
- Jó tudni, hogy nem csak a térdre kényszerítéshez van érzéked. – motyogja maga előtt – A magam részéről, lemondok eme csodás megtiszteltetésről. – mondj aztán, hallhatóan mindenki számára.

*Nem fogadják nagy lelkesedéssel, de elfogadják, szóval minden oké. Izé.. Majdnem minden. A vörös srác kicsit kellemetlenül fixírozza, ráadásul éppen azt követően kezdi, mikor ő is érzi, hogy kicsit talán jobban meg kellett volna fegyelmeznie egyébként gránitszerűen határozott arcizmait. Hmm... Óvatosan kell majd bánnia velük, hogy bízzanak benne. Az ilyesmi mindig is a gyengéje volt. Körberöhögött bárkit, ha csak annyi volt a dolga, hogy értse meg az emberek viselkedését - annyira gépiesek és átláthatóak, hát nem? -, de ami a velük való bánást illeti, nos...
Érdekes módon Kumiko is vádolja valamivel, de abban teljesen ártatlan. Ő sose szól senkihez, csak ha kifejezett célja van vele. Szűkszavú. Nem nagy mestere az emberi kapcsolatoknak... De erről kivételesen nem tehet.
A hosszú séta, ha másra nem is, arra valóban jó, hogy aki elfáradt, visszenyerheti az erejét. Mire a céljuknál lesznek, ő se fog érezni semmiféle fáradtságot. Csakhamar a célépület közelébe is érnek. Egy elejtett intelem után, miszerint Szellemek tudják csak, mivel is állnak szemben, a nyomkereső előhúz egy adóvevőt és egy problémát.
Persze megoldás is van. Egyből. Mint mindig.
A lány elmotyogott megjegyzésére halkan felkuncog, véletlenül őszintén, így aztán egész pozitív hatást is kelt vele, de ő igazán nem tehet róla. Talán az játszik közre, hogy neki se szimpatikus ez a vezérkedős gyerek.*
- Ami engem illet, szívesebben maradok agytröszt a háttérben. - *felel aztán ő is, majd félhangosan morrmogva még hozzáteszi.* - Valahogy hülyén venné ki magát, ha csupa fegyverforgatót terelgetne leghátulról egyetlen távharcos... - *...majd hirtelen a homlokára csap. Valamit meg kéne még kérdeznie.* - Apropó, van valakinek Fūtonja?
*Nem tiltakozna éppenséggel, ha lenne. Ha már csapat, használja ki maximálisan. Jó lenne még egy kis stratégiai előny, ha már gőzük sincs, mi vár rájuk.*

* Az út lassan, de biztosan szalad lábuk alatt, s inkább lassabban, mint biztosan, de előbb utóbb meg is érkeznek az ideiglenes megállóhelyhez, ami nagyszerű pihenést jelent Yasu számára. Csak ez a rohanás, meg ez a loholás! Az ember elfelejt figyelni a természet fontos értékeire, és az lesz a vége, hogy elsuhan minden fontos dolog mellett... Nameg rohadtul ki is fárad, ami esetünkben jobban szomorítja Kedvenc Yasuhiko nevű Yasunkat. Tud ő futni ha kell, de sosem volt igazán hozzászokva az isten tudja hogy mennyi kilométeres futásokhoz, mert alapvetően nem erre edzett. Na de most séta, ha séta akkor pedig boldog, mert legalább kicsit ki tudja szuszogni magát a vénember roppant fair, és lovagias legyőzése előtt... Akárhogyan is, a vezető megjegyzi hogy akkor így meg úgy, és kéne valaki aki vezetni fog. Na ez aztán végképp nem tetszik neki, hamarabb díszítik fel Karácsonyfának, és tesznek csillagot a fejére, minthogy irányítani kelljen a többieket. Szó se róla, követőnek se túl jó, ám vezetőnek aztán tényleg nem faragták. Fejét meg is rázza, nem foglalkozik a dologgal.
~ Remélem szavai visszhangoznak is, és nem csak üresen kongnak. Nagyszájúsággal tele a padlás, de a tudásra igény az van.
- Nincs ellenvetésem. * Hüvelykujjával mutat egy okét, de azért csak kell hozzátennie valamit, mert megőrülne ha nem így cselekedne. * - Ha méltó vezető vagy... Tied a kardom!
* Igen, ez egy elég szégyentelen, és letagadhatatlan Gyűrűk Ura utalás volt, de igazán nem lehetett kihagyni. Na jó, ki lehetett volna, de nem hagytam, és ennyi.
- Nekem nincs. Korábban említettem hogy Raitont használok.

~Na ezt gyorsan megvitattuk.
*Jó pár csípős megjegyzést követően, nagyon úgy néz ki, hogy Zaku az esélyes vezető jelöltv Volt, akit teljesen hidegen is hagyott a dolog, így Zaku megkockáztathatta a kijelentést:
- Akkor el is kérném a fülest.
*Kicsit zavarja ugyan, hogy nem ronthat egyenesen a vén bajkeverőnek, de legalább bebizonyíthatja, hogy igenis alkalmas vezetőnek. Akkor talán több érdekes küldetést is kaphat. A csapatból ő mást nem is tartott vezetésre alkalmasra. De ha netán valakinek bármi problémája lenne vele, vagy netán szeretne tanácsot adni neki, azt jobb ha most teszi meg, mert utána már nem fogja érdekelni a "beosztott" véleménye a harcban már kevésbé fontos dolgokról. Na persze ne gondoljunk arra, hogy Zakunak esetleg túlzottan megnövelné az önbizalmát ez a kis titulus. Ő csupán csak nem szereti, ha meló közben mondogatják meg neki, mit hogyan kéne tenni. De maradjunk a történteknél, Zakut igencsak feldobta Yasu frappáns idézete.
- Ígérem méltó leszek rá.
*Szeressük a szerepjátékokat
- Én mellesleg szintén Raiton használok. De miért lenne ez annyira fontos?

*Megszületett a döntés. A csapat élére az ismeretlen fiút választották meg. Bár megválasztásról túlzás lenne beszélni, mivel ő volt az egyetlen jelentkező, aki be akarta tölteni ezt a pozíciót.
~ Reménykedjünk benne, hogy nem csak a szája volt nagy. Ez a pozíció nagy felelősséggel jár. Nem szeretnék egy megfontolatlan döntés áldozata lenni. Igaz, csak egy öregember lesz az ellenfelünk.
-Rám ne nézz. – válaszol Kugo kérdésére – Igazából még azt sem tudom, milyen elemmel rendelkezem. Hm…
*Miért is nem? Ezen gondolkodik Kumiko. Elvégre lenne lehetőssége kideríteni, de valamiért erre még nem kerített sort. Nem tartotta fontosnak a dolgot, vagy csak eszébe sem volt a dolog. Majd ha hazaér kideríti. Addig is jobb lenne a feladatra koncentrálni.
- Nyilván azért, mert így több variációs lehetősségünk lenne. – felel a kérdésre, amit igazából nem is neki tettek fel.

*Nagyszerű, csodálatos, tökéletes, megvan a vezér. Ő ugyan nem szükségképpen fogja követni az utasításait a lényegi döntésekben is, de azért jó dolog ez. A szomorú pedig az, hogy emberük szemmel láthatólag nem sokat ért a taktikához, a kérdés alapján legalábbis.
Kicsit meg kell magát tartóztatnia, hogy ne hülyézze le vagy mondjon neki valami hasonlót mindenki előtt. Nem tenne jót kis csapatuk kohéziójának. Pedig annyira jólesne neki...*
- Az se rossz ötlet, de nem azért... - *igazítja ki a lányt, miközben megereszt egy lesújtó pillantást Zakuro felé. "Kugo, mert megérdemled." Vagy az másik márkanév volt?* - Mondtam, hogy nekem Katonom van. - *itt egy kis szünet, miután szerinte ennyiből nyilvánvaló. Valószínűleg persze nem árt folytatnia, mégiscsak zöldfülű Geninekől van szó vagy mi.* - A tűz és a szél alapkombináció a csatában... Olyan, mint mondjuk a víz és a villám, együtt használva kölcsönösen felerősítik egymást. Tűzzel és villámmal viszont nem sokra fogunk menni. - *zárja rosszkedvű konklúzióval a stratégiai kiselőadást. Ezek után csöndesen odafordul Kumikóhoz. Mondhatni, meglepte a tőle kapott infó, hogy még nem is tudja, mire van affinitása. Nem is gondolta volna, hogy van olyan Akadémia, ahonnan egyáltalán kiengednek így tanoncokat... Mert nem nézné ki a lányból, hogy amolyan ízig-vérig specialista lenne. Meg akkor nem is így fogalmazott volna.*
- Van valahol még egy bő marék chakrapapírom... Majd adok egy darabot, ha visszaértünk, azzal könnyen eldöntheted.
*Még megvárja a választ, aztán visszafordul kiccsapatuk egészéhez.*
- Na, fiúk-lányok, ha a koronázási ceremónia véget ért, akár indulhatnánk is. - *és jellegzetes mozdulatainak egyikével megdörzsöli egykedvű képét, mintha csak fel akarna ébredni a következő eseményekhez.* - Még meg kell ölnünk egy ismeretlen erejű ürgét az ismeretlen hazai terepén... Nekem meg nincs kedvem a végtelenségig csikicsukizni az öreggel.
*Csak azt tudná, hogy mi vár rájuk... Csak azt tudná.*

//Horace McCoy: Boromirt lelövik, ugye? Ja, nem, bocs, valahogy másképp volt ez a cím...//

* Eldől hogy ki lesz a "főnök" , most már nincs miért várakozni a továbbhaladással, így a vezető átadja az adóvevőt Zakunak, s megindul a célirány felé.
- Akkor ezt megbeszéltük.
* Nem kell köntörfalazni, az utolsó 20-30 perc legalább annyira unalmas mint az előző pár óra, s immáron ha nem fontosabb dolgokról van szó, azonnal csöndre int titeket a vezető, amit talán érdemes is lenne betartanotok, mert még mindig ismeretlen az, hogy milyen távolságból is érhet titeket a vész, ha egyáltalán van vész.
- Ha az épület 50 méteres körzetében érünk, én megállok egy fa tövénél, s onnan folytassátok tovább az utat. Ha bármire szükségetek lenne, nyugodtan szóljatok az adóvevővel, s válaszolok. Sok szerencsét kívánok nektek előre is. Óh, és mostantól egy pisszenést se. Remélem meg tudjátok értetni egymást jelbeszéddel, vagy talán van olyan aki hozott magával papírt, ceruzát. 
* Ezek után befogja száját, s immáron nem fog többet dumálni bármiről is. Hogy ti mennyire maradtok majd csöndben az épületben, már más kérdés, lehetséges hogy felesleges ez a sok óvintézkedés, de éppen az is lehet, hogy nagyon is szükséges. Nem csépelve a szót, lassan látjátok az épület körvonalait, s így távolról sem tűnik kicsiny darabnak... Ahogy megközelítitek percről percre nagyobb lesz, majd végül egy egész méretes építmény terül elétek, ami akár egy kisebb 8-10 fős klánnak is megfelelő méretű ház lenne. Falai valamikor fehérek lehettek, ám immáron beszürkültek a piszoktól, s a takarítás hiányától. A tető viszont még mindig egészen szépen zöldell, s már-már esztétikus hatást kelt, ha nem figyeljük a többi részét az építménynek. Perpillanat valahol a ház oldalán lehettek, s ajtót nem nagyon látni, ám ablak akad jó pár, s ezeknek egy része be is vagyon törve. Egyértelmű csapda, vagy hasonlót viszont sehol nem található, s így első ránézésre egy egyszerű elhagyatott klánépületnek tűnik, amivel Tűz Országának erdeje telis-tele van.

*Megkapta az adóvevőt. Innentől csendben rendben haladnak tovább a cél felé, madj jó bő 20-30 perc után megkapják a végső instrukciókat. Közelednek a célterülethez.
~ Mi a fenének húzza fel mindenki magát ennyire ezen az ügyön. Semmi nehézség nincs ebben.
*Amilyen alaposan kezelték ezt az ügyet, Zaku most már biztos benne: valami mégis lesz. De ezen most nem érnek rá foglalkozni, mert megérkeztek a helyszínhez. Az ingatlanos nyilván úgy említi, mint természetes környéken fekvő régies stílusú, szabadon alakítható ház, csodás átépítési lehetőségekkel.
~Ház, az öreg jó öreg lehet, ha ilyen házban lakik. Tuti ott volt az építkezésen...!
*Zaku intett a többieknek, hogy figyeljenek oda. Majd elővett egy kunait, és elkezdett vele ábrákat firkálni a földbe. Egy nagy négyzet jelezte a házat, rajta két csík az egyik ablakot, egy vonal az őket rejtő fákat, mögötte körök, benne a csapat neveinek kezdőbetűivel. Egy köt egy embert szimbolizált. Zaku egyértelműen nyilakkal ábrázolja az elképzeléseit: szorosan egymás hátá fedezve közelítik meg az ablakot, azt amelyik be van törve. Ha nem lehet csak úgy bemenni rajta, akkor Yasu és Kumiko óvatosan kinyitja, vagy eltakarítja az útban álló üvegtörmeléket (ezt Zaku egy menet közben lerajzolt ablakábrán ismerteti, majd odanyilazza a két lányt jelképező köröket). Ezután kezdődhet a behatolás: elsőnek Yasu megy, aki érkezés után az ablak bal oldalán helyezkedik el. Utána megy Zaku, aki a jobb oldalt foglalja el. A harmadik Kugo lesz végül a sort Kumiko zárja, aki nem beugrik, hanem Kugo rántja be az ablakon, miközben ő háttal áll neki, így egy esetleges hátbatámadás esetén könnyen tud majd reagálni. (Ábra: "Kumiko" feliratú pálcikaembert egy boltíves valamin keresztül egy Kugo feliratú pálcikaember megragad, majd Kugo fele mutató nyíl jelképezi a berántás folyamatát. Egy-két, az ablakba rajzolt háromszög figyelmezteti Kumikot, hogy vigyázzon a szilánkokkal, nehogy megvágja magát.
~Tényleg nagyon alaposak vagyunk.
*Ezután Zaku kérdően néz a többiekre. Ha valaki nem ért valamit, értelemszerűen rámutat az ábrák megfelelő részére, mire Zaku újabb, részletesebb ábrákkal magyarázza azt el. Majd, ha sikerült megegyezniük, int, hogy indulhatnak.

*Összekeverni két elemet, hogy nagyobb erejű támadást tudjanak végre hajtani, mi más, ha nem egy támadási variáció? Mindenesetre szó nélkül hagyja Kugo helyesítését, neki aztán mindegy, hogy hívják, nem oszt, nem szoroz.
- Köszönöm, de van otthon. Egyszerűen nem éreztem fontosnak, hogy tudjam, milyen elemmel jelentkezünk.
*Eldőlt minden, megvan a „parancsnok”, útra kész mindenki, aminek hangot is adnak a többiek. Folytatódik az út, csendesebben és unalmasabban, mint eddig. A séta monoton volt. Egyik láb, a másik után, amit földön ropogó levelek, reccsenő faágak, mocorgó állatok zaja kísér. Végül, ahogy haladtak előre, a vezető is megszólalt. Tudatta a csapattal, hogy mire számítsanak tőle, valamint figyelmeztette őket, hogy jobb lenne a további utat is hangtalanul, mondhatni ninja módra megtenni. Kumiko maga nem szándékszik ennek ellent mondani, nem fog senkivel sem beszélgetést indítványozni, de ha kérdik, úgy válaszol. Az erdő mélyén egy épület körvonala kezdett kirajzolódni, amely a szerint nőtt, minél inkább közeledtek hozzá. A végére egy hatalmas, egykor pompás, de ma már szinte romhalmaznak számító épület állt előttük. Hatalmas volt, egy embernek biztosan. Meg is fordult azon nyomban Kumiko fejében, hogy talán nem egyedül él itt az öreg. De akkor nem így nézne ki az épület, akkor biztosan törődnének vele. Gondolta, és gyorsan el is hessegette vészjósló gondolatát, és inkább a vezetőnek kijelölt srác tervére fordította figyelmét.
~ Mennyi ábra, mikor csak egy ablakot kell kinyitni és bemászni rajta. – gondolja, miközben a rajzot figyeli.
*A terv nem bonyolult, mindenki könnyen megértheti a saját részét. S ha csak nem történik változtatás rajta, úgy a csapat egyetlen nő tagja készen áll. Megböki az időközben nőnek titulált Yasut, s kérdőn bólint rá, hogy készen áll-e. Remélhetőleg a válasz igen lesz, s ha így van, meg is indul az ablak az épület felé, előrehajolt futással. Aztán kiderül, hogy mi is a helyzet az ablakkal, ki lehet-e nyitni, vagy ki kell szedni a szilánkokat?

* No, öröm az ürömben, végre ismét lehet gyalogolni. Kérem milyen küldetés ez, távtúra, hogy nem tesznek mást csak flangálnak, és flangálnak...? Az unalmas részeket érdemes átugrani, így végül megérkeznek a célpont közelébe, ahol is kapnak még egy gyors útravalót arról, hogy még mindig ne dumáljanak... Kedvenc Yasunk szerint szerint viszont ez oly nagyon felesleges, az öreg meggyilkolása csak nem lesz olyan hatalmas feladat, hogy itt rejtőzködni kelljen, ráadásul ilyen látványosan. Lézert lő a szeméből, vagy micsoda?
~ Akkor settenkedjünk tovább...
* Nem telik el az utazás utolsó állomásáig olyan sok idő, s csakis a feszes hangulat nyújtja meg az egészet egy kissé. Végül a ház mellett Zaku megálljt parancsol, s felvázol egy tervet a bejutásra. Ezt most már aztán igazán szőrözésnek véli, de hát ha ez a terv, akkor ez a terv, s ennyit talán még képes lesz elvégezni, így mire kiderül hogy mi a dóga, nem is szőrözik sokat, bólint egyet Kumikónak, s indul is az ablak felé, bár nem futva hanem sétálva. Hamár korában indul meg mint a többiek, minek siessen előre? Mire odaér az ablakhoz, megvizsgálja hogy járható-e az út, s ha igen, egyszerűen bemászik elfoglalva a helyét, ha pedig nem, akkor inkább a takarítás, vagy a zajos kívülről nyitás helyett egy helycserével kerül belülre, s miután onnan már képes halkabban manőverezni, belülről kinyitja azt.

*Ha hallaná a lány gondolatait, valószínűleg a fejéhez kapva kezdene magyarázni kiolthatatlan tűzfalakról, taktikai füstfüggönyökről és hasonló nyalánkságokról, amik még csak nem is tartoznak szükségképpen a "támadási variáció" kategóriába. A kiselőadástól megmenti a társaságot, hogy minden múltbeli állítása ellenére ő is csak a kimondott szót hallja, így ezúttal azt, hogy Kumiko nem kíváncsi az elemére. Ennyi erővel mondhatta volna azt is, hogy igazából két feje van, de nem zavarja, azzal sem sokkolhatná jobban a srácot. Annyi előnye persze vana  dolgoban, hogy a kétségeesett grimasz, ami kibukik belőle, ismét egész emberire, bizonyos fokig még komikusra is sikeredik... Közelharcosok, eh.*
- Mindegy... - *beletúr a sérójába, mint általában, amikor zavarba jön valami miatt. Ritkán látott mozdulat...* - Csak annyit kérek, ne rohanjatok előre kardot lengetve, ha kiszaladna a számon a Kasumi Enbu no Jutsu... Pláne, ha nyílt láng van az útjában. Akkor egy pilanat égni fog a fél épület. Ha nincs, akkor lehet két-három pillanat is...
*Nem viccel, jobb ilyenkor eltakarodni az útjából, ha már segíteni nem tudnak neki. Ennyit a taktikáról...
Még egy rövid séta, és elérkezik az akció kezdésének pillanata, csodás. Hogy egy pisszenést se...? Az igen kedélyes lesz. Egy összeszokott csapatnál még működhet is, de náluk? A ház se tetszik neki jobban, ronda nagy régimódi darab, sok potenciális kijárattal, még egy egészen labirintusszerű belsőn sem lepődne meg. Bújócskához, csapdászathoz ideális. Mire befejezi a bámulását és lepillant, Zaku már nagyban pingálja a terveit az erdő földjére.
Nem, Watson, ez így teljesen rossz...
Nem strapálja magát annyira, hogy kunaiért nyúljon, csak a cipője orrával húz egy vonalat a négyzet azon oldalán, mely a ház túlsó oldalát jelképezi. És mellé néhány két odakapart szó: "hátsó kijáratok?" Mert hogy szép, szép az, hogy lopakodnak, de útálná, ha az öregnek mégis sikerülne lelépnie azért, mert nem tudtak egy egérút létezéséről.
Egyébként meglepő módon nem erőlteti a dolgot, ha Zaku nem reagál kielégítően, ő nem fogja megmosni a fejét az elővigyázatlanságáért, nem azért fizetik. Még jól is elsülhet a dolog... Ebben az esetben egykedvű képpel várakozik a sorára a másik tervében.*

* Az ablak betörve, így nem jelenthet gondot a bejutás, ám érdemes inkább kinyitni, s csak aztán mászkálni, mert igencsak tele van még szilánkokkal melyek komoly vágásokat okozhatnak. Szerencsére ez könnyen kivitelezhető, hiszen be lehet nyúlni a kilincsért. Belépve egy kicsiny szobába találjátok magatokat, két oldalt egy-egy szekrénnyel, s középen egy kis asztalkával ami körül 3 régi, és mostanra kissé penészes párna található. Az ablakkal szemben egy lyukacsos elhúzható ajtó foglal helyet. A padló nyikorgós, s kissé rohadt is már, s minden eléggé poros a szobában, nem mutatja annak jelét hogy bárki járt volna itt egy ideje. Ezeket a tényeket kivéve, egyébként egy teljesen átlagos kis vendégszobácskának tűnhet, ilyesmi szokott lenni a legtöbb házban. 

/ Kicsit variáltam a sorrenden ha nem köveztek meg, mert nem szeretek közvetlenül magam előtt írni /

*Kugo utolsó felvetésén csak legyint egyet, hiszen ezerszer könnyebb dolguk van, ha a vénembert a fák között kell üldözniük, mintha egy felderítetlen épületben kutakodnának utána. Az öreg távozását pedig Tachi azonnal képes nyomon követni. Ami pedig a lakást illeti, hát...a tulaj még valamikor a nagy ninja háborúk idejében patkolhatott el.
~Na hajrá!
*Intett Kumikonak és Yorunak, hogy nézzenek bele a szekrényekbe. Aztán Yasunak és Kugonak, hogy nézzék meg az asztalt. Ha mindenki azt teszi, amit ő mutatott, ő is elindul az asztal felé. Amint végeztek, int a többieknek, hogy vegyék célba az ajtót az ablakkal szemben. Ő maga az ajtó bal oldalán helyezkedik el. Ha minden rendben megy, int, hogy ideje megvizsgálni a másik szobád is.

*Egyszerűbb lesz a bejutás, mint gondolták volna. Elég nagy lyuk tátongott az ablaküvegen, hogy aprócskább női kéz könnyedén beférjen rajta, s kinyithassa. Lassan, csendben és óvatosan. Ezzel lenne leírható az a mozdulatsor, ahogy Kumiko keze ráfonódott a kilincsre, s kellő határozottsággal elfordította azt. Az út szabad, s követve a tervet, utolsóként mászik be az ablakon. Egy aprócska kis vendégszobába kötöttek ki. Régen legalábbis biztosan az volt, ma már inkább csak poros, koszfészek, rothadt és nyikorgós padlóval.  Óvatosnak kell lennie mindenkinek, hogy ki hova lép, s hogyan. Nem lenne túl szerencsés, ha egy átkozott padló miatt korábban értesülnének a jöttükről, mint kellett volna. Óvatosan lépdel előre, s imádkozik, nehogy nyekeregni kezdjen ez az öreg és vacak padló. Közben már meg is kapta az új parancsot. Nézzen bele a szekrényekbe. Na, ezt sem kell kétszer mondani neki. Vagyis mutatni. Nincs is annál érdekesebb, mint egy öreg, elhagyatottnak tűnő házban kutakodni.
~ Remélem nincsenek kulcsra zárva.
*Már, ha egyáltalán lehet még ezeket a szekrényeket zárni. Ha mégis zárva lennének, s nem akarnának kinyílni, úgy biztosan megpróbálná felfeszíteni egy kunai segítségével.

* Szerencsére nem volt egy nagy feladat bevarázsolniuk magukat az ablakon, s tényleg elég könnyen tudták biztosítani a terepet maguknak. Most hogy megszemlélhetik a helyet, elég átlagosnak tűnik, látott már száz ilyen szobát, száz különböző helyen, bár ilyen állapotban még nem. De bárhogyan is nézi, nem tűnik olyan helynek ahol egy gyilkos rejtőzne, maximum egy csöves.
~ Tiszta por, meg penész minden. Elég betegnek kell lennie ahhoz, hogy az ember kényelemsen érezze itt magát.
* Lépegetett párat, s valahogy elég hamar feltűnt neki a szúette padló, ami igencsak ropogós is, érdemes nem jobban nyikorgatni, mint amennyire muszáj azt, így is éppen elég nagy a hang amit csapnak. A feladat adott, nézze meg az asztalt. Nos, nem látja sok lényegét ennek, de szépen lett megkérve rá, csöndben, s szépen. Meg is közelíti tehát azt, s megnézi hogy talál-e rajta valami érdekeset, miközben kínosan figyel arra hogy se ne nyikorogjon a padló, s ne tüsszentsen, s főleg ne legyen rosszul a penészes párnáktól.