*Egy terem, ami a katakombákhoz hasonlít. Írónikus ez a helyet, mert Hirari ezen világban eleinte a szörnyek ellen akart küzdeni, de mindig hátra dobták a halálba igyekvők. Borzalmas egyszerűen látni ahogy egy túl deformáltan fejlett szörnyeteg szétcincálja társaid pillanatok alatt. Egyedül a Tanárnak köszönhette az életének e rövid szakaszát. 60. napja ugyanazt álmodja. Ott van a harctéren, és szeme láttára esnek el a nála erősebb bajtársai. Belek lógnak ki, melyre a legyek szállnak. A szemek, melyek gyilkolási vággyal teltek voltak, most felfordultan tekintik kobakjuk bensőségeit... Már amelyik halottnak volt szeme. Ezekről az áldozatokról álmodott Hirari, ahogy újra és újra látja poklukat.  Egyszer csak felébredt. A termet kínos, aggasztó fehérség lepte be. Ez tipikus álomból álomba csöppenés, amit nem vett észre Hirari. Egyre inkább úgy érezte, hogy kezd megőrülni.
Körülötte mindenki aludt, de ez teljesen nem igaz. A tanár még mindig a saját különös Chakráját bámulta, de most mintha nem teljesen állna össze a kép. Nem forog a Chakra, és fénye csak a közvetlen közelségét festi be színével. Hirari forgolódott, hátha egy lény éppen egy meglepetés vadászatot tart itt, de ahogy nézelődött, szerencsére senkit nem látott. Teljesen lenyugodott, de egyszer csak megakadt a szeme valamin. A lassan dobogó szív újra felgyorsult, ahogy egy felismerhetetlen alak közelített a távolból, mintha a szembe levő fal nem létezne, hanem egy dimenzió kapu lenne. Furcsa! Hirari inkább mosolygott ezen, minthogy pánikoljon. Felnézett a plafonra kezét arcára rakta, és könnyek folytak végig az arcán, miközben az őrület mosolya nem változott.*

- Harcos! Igen, te … - a nevemet nem hallottam, vagy legalábbis megszólítás lehetett. - Régen találkoztunk... Birodalmak születtek, s süllyedtek el azóta... De te tudod ki vagyok? Van sejtésed Harcos?

* Akkor tekintett rá Hirari, de az arcát akkor is takarta. Talán mégis csak felismerte a lányt, de a lány őt nem. Testét bő ruházat, csuklya, és maszk takarta. Semmit sem lehetett látni, ami utalt volna arra, melyik nemhez tartozik vagy egyáltalán fajhoz. Hirari ugyanúgy ülve maradt, térdére az eddig arcát takaró kezét rakta, hogy had pihenjen. A másik kezét a egyik ninjato-n tartotta, hátha ami hátha. Nem bízott abban a fénylő kardban, amit az Idegen a kezében tartott.*

- Most szórakozol velem? Inkább alszom egyet, a társaim halálának nagyobb értelme van, mint neked...
- Dehogy van... A feledés homálya régóta befedte elmédet, s most már azt sem tudod honnan jöttél, s hova haladsz. Mondd harcos, mit keresel?! Mit Kívánsz ebben a megkínzott világban?

* Ez az idegesítő alak figyelembe se vette a ninja lány véleményét csak mondta tovább a magáét. A lány tekintete a dühtől torzult, már biztos volt, hogy beszáll a játékba. Valahogy mégsem tudott haragudni a titokzatos személyre. Ahogy közelebbről ránézett, mintha ürességet látna, ahogy a egész szobára érvényes ez a különös tény. Hirtelen a szoba elsötétült, mintha ez az alak teste adta volna a világítást. Most Ő rajta és a kardon kívül mást nem látott Hirari. Védtelennek érezte magát, ezért meg is ijedt, amikor a „beszélgető” társ felé nyújtotta kardját, bár nem húzta ki a tokjából.*

- MIT KERESEL?! A Fény Birodalmát?! Megnyugvást? Vagy tán otthon érzed magad...?! HARCOS MONDD KI A NEVEM!

* Hirari szemei kikerekedtek, az egyik szemöldöke mintha remegett volna, és felszegte a fejét. Gondolkodott, hátha gyorsan tud olyan választ mondani rá, ami kielégíti az alakot. Elmosolyodott, majd komoly képet vágott, és lendületből ránézett.*

- Egyértelmű, IDIÓTA!

* Hirari kellemesen, határozottan mondta, mintha egy jó ismerősével beszélgetne. Elrakta a ninjatot a övére, majd kezeit derekára rakta. Ebbena  pillanatban a ruha cafatokra tépődött. Jó kérdés ki nyomta meg rajta az „Önmegsemmisítő gombot” ha egyáltalán létezett, mert a fickó nem modult. A kard elporladt pillanatok alatt, s gondolkodásba ejtette Hirarit, ezen események.*

- MIT KERESEL?!

* Hirari egy újabb ostoba választ akart elmondani, de már kifejtve, valahogy mégis megérezte a helyzet komolyságát, amint a maszk is elkezdett elporladni. Minden erejét összeszedte, és csak akkor is választ adott a kérdésre.
Hiraival szemben álló hasonmása körül vörös aurát lát. Bőre sötétebb, s helyenként vörös motívumok foglalnak rajta helyet, melyek egyenesen a tarkó felé futnak fel. Szemei kénes sárga fénnyel bámulnak rád, s feje tetején az Démonokéhoz hasonló szarv helyezkedik el, ám sokkal vékonyabb formában. Arcán diadalmas mosoly, szinte gúnyolja azt a semmi kis lényt aki ezelőtt volt. Már egyértelmű! Ideje a filozófiai kérdésekre válaszolni. *

- Otthon érzem magam veled, Irarih, de amit keresek már tudod a választ!

* A démoni Hasonmás csak mosolygott, s eltűnt.
Hirari tényleg felébredt a kis kabinjában. Teljesen átázott mindene. Rémálomból rémálomba csöppenni sosem egy kellemes élmény. Most már tudja önmaga is, hogy egymásra épülő álmok „viccelték meg” őt. Most inkább bent maradt a szobájában az ágyon feküdt, kezét szeme elé rakta, és próbált megnyugodni. A levegőt már jobban vette, de még félt visszamenni a közös előtérbe.*

/ÁLMOS HSZ:/

*A semmittevés, a bezártság alkalmat ad rá, hogy megismert Önmagad, és új dolgokra jöjj rá, tartja a régi mondás. De két hónap már mégiscsak túlzás! Maho az első hetekben rájött, hogy aki ezt az ,,örök érvényű bölcsességet” kitalálta, soha nem tapasztalta meg a szorongást, a klausztrofóbiát, és egyéb, a folytonos  bezártsággal járó kellemetlenségeket.
Az kétely és a bizonytalanság lassan ható mérgek, de egy cseppjük is elég, hogy megfertőzzenek valakit, és utána nincs megállás…Semmi hír a külvilágból. Egy jó ideje már nincsenek hangok.  Nem mintha a halálsikolyok és üvöltések annyira szívderítőek lettek volna, de ez a hullaszag, a halál szaga még rosszabb, mintha csak a jövőjüket vetítené előre. Ráadásul az élelem is fogytán, a napi fejadag jóllakni nemigen elég.

23:42. Maho zsebórájának lánca lazán lógott a fiú mellkasán, miközben gazdája az ágyában feküdt, és várta, hogy valami történjen. Egy jel, egy hang, egy információmorzsa, amely segíthet felfogni a felfoghatatlant, megérteni ezt a Kafkai világot.

23:57. Semmi történés, ahogy az elmúlt 60 nap során. Ideje meglátogatni a mellékhelyiséget, majd aludni térni.
A fürdőszobában minden csendes, csak a szellőző zúgása ad egy lehangoló háttérzajt.  Maho helyet foglal kedvenc csészéjén, és gondolataiba mélyedve alkot…na, ha nem ütne az óra éjfélt. Paff. Képszakadás.

Hirtelen egy nagyon világos helyen találta magát, vakító a fény vette körül. Semmi ehhez foghatót nem tapasztalt még soha. Mintha felhők között járt volna, ugyanakkor szilárd talajt érzett a talpa alatt. Messze, messze egy fehár árnyat pillantott meg, aki lassan közeledett.

/FELEKELÉS UTÁNI HSZ/

* Ahogy Hirari megindult a hosszú elmélkedés után a reggeliről már délelőtt kilenc óra múlott pár perccel. Az utolsó tányér természetesen az övé volt, így hogy megkímélje mások terhét, ezt az iciny terhet bevitte magával a konyhába. Eredeti ötlete az volt, hogy a női mosdós ürgét megverje, akit büntetésül a férfi mosdó és WC társai mellé osztottak be, mint Hirarit is. (A lány önként jelentkezett „hátsó szándék nélkül”.)

Viszont amint kinyitotta a konyha ajtót, víz folyt ki a az ebédlő fele tartva. Hirari számára teljesen egyértelmű volt, vajon mi történhetett.*

- Az Ikrek... - szólalt meg magához beszélve Hirari. - Nem tud róluk semmit a „Hóhér”, ha azt hiszi a fiúk dolgozni fognak. Lefogadom a Hóhér kerül majd a bitófára ezért.

* Óvatosan lépkedett Hirari, ami kicsit értelmetlen volt, hiszen ez csak víz ami az előfolyosón volt, de az ő titka miatt már érthető ez a víz iszony. Nem habozott tovább, végül gyors hosszú léptű sétálásba kezdett. Dühe egyre nagyobb lett, ami általában senkinek nem kedvez. Annyira mérges volt, hogy az következő ajtót, ami szerencse lengő ajtó volt, lábbal rúgta ki és igyekezett a kettőt elfogni. Egyáltalán nem volt könnyű, sőt szinte lehetetlen küldetésnek bizonyult, mert a fiúk a slaggal akarták lelocsolni Hirarit, aki kerülgetni próbálta a ví sugarat. Fiúk szerint vicces volt, de a lány haragja csak még nagyobb lett.

Szerencse, hogy Hirai keze ügyébe maradt az egyik technikai kitérésnél egy merő kanál. Azt elhajította, és eltalálta vele a zárócsapot, aminek a működtető elve egyszerű. (Ha feltolod a kallantyút folyik, ha lenyomod eláll. Balra meleg, jobbra hideg vizet enged.) Amikor az ikrek meglepődtek a dolgon, a lány Azt használta ki. Egy Shunshin jutsu segítségével pillanatok alatt melléjük termett, majd megfogta őket ruhástól. *

- Ti agyilag gyenge.. - Hirari be se fejezte mondatát, a két sráccal úgy tett, mintha a kezeiben cintányérok lennének. - ..suhanc állatok! Ha büntetésben vagytok legalább csinálnátok meg a munkát minél előbb, és kérjetek bocsánatot!

* Mindkét testvér félre nézett, mintha valamiért haragudnának a lányra. Karjaikat összetették, és valamiért nem is zavartatták magukat, hogy a levegőben lógnak. *

- Tudom.. - szólalt meg kedves hangon Hirari – hogy értem tettétek azt a robbantást, ami nagyon jól esett a szívemnek. - Ezután egy-egy puszit adott a ninja lány. - Azzal nincsen baj, sőt eszméletlen volt. Viszont ha lebuktok, ismerjétek el hogy nincs mit tenni, vállalni kell a büntetést, és nem elárasztani a konyhát szappanos-habos vízzel, ami már kifolyt az ebédlőbe.

* A két rosszcsont felnevetett, és egymásnak adtak egy pacsit. Mire ránéztek Hirarira, az a lány szempárja vörösen világítani kezdett, ők azt hiték, hogy véraláfutásos, démoni szemek lesnek rájuk, holott az csak az O-dobigan aktiválódott ösztönösen.
Mélyet lélegzett Hirari, s mire kiengedte, helyébe forró levegő szárította fel a konyhát. A pára jól láthatóan, lebegett a konyha „atmoszférájában”, amiatt homályosabban látták a lány arcát. Csak a fej körvonala látszódott, és a világító vörös, szúró szemek. *

- S-sajnáljuk One-chan 'indegyiket. - szólalt meg az egyik iker.
- A konyhát is, és a robbantást is. - szólalt meg várakozás nélkül a másik is.

* A szagelszívó hamar eltüntette a párát, de akkor Hirari boldogan mosolygott rájuk. Ahogy leült a székre és az ölébe vette őket elérzékenyült. Angyali hangjuk volt, és azok asz őszinte szemek. Tudta a ninja lány, hogy most nem hazudnak, bár az ördög sosem alszik. *

- Az nem baj, ha csínyeket találtok ki. Feldobjátok a menedék hangulatát. Csak úgy tegyétek, hogy ne tudják, hogy ti voltatok. Emellett nem biztos, hogy minden trükknél muszáj egy áldozatot választani. Mások jó kedvét trükkökkel is meg lehet nyerni. S ahhoz már nyugodtan adhatjátok a neveteket.

* Hirari megint adott nekik 1-1 puszit, amitől egész fejük elvörösödött, mint egy-egy meggy szem. Ezután útnak indította őket egy paranccsal „Mossák fel a konyhakövet!”, addig Hirari elmosogatott. A két iker nem is haboztak, fel is mosták, de amint a vége fele jártak, megint beléjük bújtak az ördögfiókák, s el kezdtek harcolni a két felmosó ronggyal. Valahogy Hirarit nem lepte meg az egész, de mire intézkedett volna, Shiré éppen betorpant látva a rendetlenséget, melyet frissen csináltak.
Hát persze, hogy a sarokba lettek állítva, pedig ha tudná Shire-chan mekkora baj volt itt három órával ezelőtt...

A lány néha visszapillantgatott a fiúkra, s látta, hogy azok is azt teszik. A kisfiús nevetésük meghatotta őt, s jobb kedvre derítette. De ekkor már nem tehetett mást. Mire felszolgálták a Rament, addig mindenki félúton járhatott az evéssel. Kötényét nem vetette le, és bent a konyha sarkában álló asztalnál ette a saját adagját, viszont valahogy annyira nem ízlett neki. Shiré-chant nehéz szívvel, de megkérte, hogy a kis geninek had egyenek vele, ami jó ötlet is volt. Közösen meg is ebédeltek! Már csak egy valamit tett Hirari az ebéd közben, a konyha szekrényekben talált egy kis adag fűszert, amivel saját szája szerint ízesítette a Ráment. A gyerekek természetesen egyből megkóstolták a levest, amit apró nyögdécselés váltott ki. Persze egyértelmű volt, hogy miért, ők is akartak a levesükbe ugyanabból a fűszerből, amit a lány szívesen megtett.
Amint végeztek a két kölyök persze beálltak a sarokba, ami meglepte a karakterem, hiszen az lett volna a normális, hogy elfutnak és tovább rosszalkodnak.. ezek szerint tanultak a leckéből.

Ezután nem tellett se perc, elkészült a tea, melyet még a Ramen előtt tett fel Hirari. Csendes volt a konyha, de valami beszélgetés szűrődött be az ebédlőből, s rájött, hogy 5 személyre készített teát, így kiment egy tálcát tartva 5 darab bögrével, ami az egyik az övé volt. Félúton adott egyet Shiré-sannak meg se kérdezve őt, csupán mosolyogva tovább állt a három ninja felé. A beszélgetésüket nem hallotta, viszont nem aprózta el a dolgot. *

- Sziasztok, Danruru Hirari vagyok. A konyhában ügyködtem, és pluszba sikerült még teát készítenem. Kértek belőle?

* Ekkor jött oda hozzánk Shire-chan, hogy ő neki sürgős dolga akadt, így visszatette a tálcára a saját bögréjét. Hirari sajnálta a dolgot, hiszen Shiré meg se kóstolta. Azon gondolkodott, hogy majd később megmelegíti a teát és elossza az ikrek között, de ez még a közel jövő zenéje. *