* Miközben az őrszobában a beszélgetés folytatódik, az ellentétek egymást érik a nagyteremben, ugyanis Makoto nem támogatja a meneküléssel kapcsolatos tervet. Nemtetszésének erős hangot is ad, megfenyegetve a két férfiút, egész pontosan törtekké való változtatással. Persze Akio erre némiképpen meglepődik, de nem viseli meg sokáig a dolog, s bár nincsen fegyver a kezében, kihúzza magát, és visszaszól.
- Megnézem én azt, hogy pont egy Onna négyeljen fel!
* Tervben oda kívánta tenni a "koszos" jelzőt is, de valahogy némiképpen megijedt a fegyvertelenségétől, s így inkább meghúzta magát. Már csak az kéne, hogy tényleg egy Onna négyelje fel amíg fegyvertelen!
- Egyébként is, ha annyira félted a helyet, miért nem leszel az oldalunkon, és csukod be az ajtót ha kimentünk? Akkor tuti nem lesz semmi gáz!
* Akármi is legyen a válasz, hagyja magát elhúzatni Keikoval, nem kívánkozik valamilyen perpatvar irányába, mert jelen helyzetben biztosan alul maradna... Na meg ki tudja, hogy mennyit változna az egész, ha még lenne is nála fegyver? Az Onnák veszélyes teremtések, s isten se tudja igazából hogy mire képesek. Nem mintha sokhoz lett volna szerencséje eddig, de atyja mesélt neki mindenféle históriákat arról, hogy milyen szörnyetegek is ezen szerzetek! Asszonyok, akik elrabolják a férfiakat, és igában tartják őket, egy percnyi nyugalmat, s egy harapásnyi kenyeret nem adva nekik. Erőszakkal gyereket nemzetnek, s saját pogány módjukon nevelik fel őket, hasonló szörnyekké.
- Akkor megegyeztünk.
* Veti oda a választ Keikonak, aki pillanatokon belül eltűnik. Hebehurgya egy lány ez, csapong jobbra meg balra... De legalább az oldalukon van. Valahogy van egy sanda gyanúja, hogy nem szeretne az ellensége lenni. Absztinenciája során Maho veszi át a stafétát tervezgetés terén, s egy elég érdekes ötlettel jön elő, nevezetesen hogy használják ki a budiszünetet. Tetszetős, és egészen egyszerű. Bár, hogy milyen is Shire trónolási szokása, az már nem olyan biztos számára.
- Ez tökre zsír terv, tuti sikerülne! Kár, hogy nincsen hashajtó itt... Vagy talán mégis van? Akárhogyan is, csak ki kell figyelni hogy mikor készül el, és lelécelni a búsba. Tényleg nem lehet gáz...

* Közben Keiko kopogtat, mit kopogtat, dörömböl az ajtón, időnként a Sensei nevét ismételgetve. Hogy erre Makoto mit szól, már az ő dolga, de a lány végül sikerrel jár, s egy erősen meglepett Shire arc fogadja az ajtóban.
- Keiko, mi a baj? Valami probléma van esetleg?
* Kérdőn végigtekint rajtad, majd végül egy szájbiggyesztés erejéig Yukira pillant, majd vissza rád. Nem biztos abban, hogy mit is kéne, de végül int hogy gyere be az őrszobába, ahol ismét megcsodálhatod a hatalmas fémajtót, az egyszerű PVC asztalt, s a mellé illő két széket. Minő minimalizmus!  


Karma: 
Makoto: 0.10->0.20
Maho: -0.1->-0.2
Keiko:0.5->0.4

Önző Motiváció:

Felzárkóztatás kedvéért a Határidő Hétfőig van!

*A nagy szájú Akio szavaira csak a szemöldökét húzza, eléggé nagyra tarthatja magát, ha ilyen megjegyzésre adta a fejét. Ám nem szólja le, nem tudhatja, hogy a kölyök mennyire erős, bár valószínűleg csak nagyot mondásban kitűnő. A következőre sem szól semmit, mégis mi értelme lenne vitatkozni, inkább nem vesztegeti az energiáját arra, hogy a saját teóriája mellett érveljen, és megpróbálja meggyőzni saját igazáról a társaságot. Ekkor Keiko lép közbe, cigi hiányról és egyéb dolgokról hablatyol, majd szomjúságára hivatkozva elrángatja a két fiatalembert. Minden hozzászólás nélkül ő is az útjára ered, és az ajtó mellett ver tábort, onnan persze a szeme sarkából figyeli a társaságot.
~Méghogy szomjas...valószínűleg valami szökési tervről susmorognak. Nem mintha nem érteném meg...de Shire-sannak tudnia kell erről. Mégis csak Ő a rangidős.
*Tisztázza magában a tervet, majd Keiko is befejezi mondandóját, hogy ismét az ajtóhoz mehessen...dörömbölni. Ököllel verve az ajtót kiabál Shire után, ami inkább csak meglepi, mintsem felhergelné, nem is szól semmit, csak figyel. Pár pillanat múlva a rangidős is megjelenik, kérdőn nézve végig a lányon. Bármi is lesz tovább, kivárja sorát. Négyszemközt akar beszélni Shirevel.

Miután félig kiütöttem az ajtót a helyéről sikerült beinvitálást nyernem a senseihez. Bár az arca elég meglepett és eltorzult volt. Őszintén megértem, hisz egy elmebeteg lány csapkodta az ajtaját.

Bent a helységben csak ketten voltunk és mielőtt a sensei akármit tehetett volna megmutattam a chakrámat, ami pontosan olyan volt, mint a másik leányzóé. Miközben várom a reakciót lehajtom a fejemet és a földet nézegetem. A sensei csak néz én meg végül megszólalok, illetve üvöltök:
- MI EZ?! Mi ez a hely? Mi van velem? EL AKAROK MENNI HALLJA!!! -
És azzal ököllel a falba ütök.

~Örülök, hogy Akio ennyire hisz bennem! Keiko viszont eléggé bedurvult... Nem biztos, hogy a legmegbízhatóbb társ egy szökésnél... Mondjuk legalább bebocsátást nyert Shiréhez, ezzel is késleltetve Makoto kotnyeles árulkodását. Talán, ha udvariasan megkérném, hogy ne árulja el a tervet... Nem úgy néz ki, hogy Shire és Keiko egyhamar végeznek, néhány percem biztos van meggyőzni.
*Akiohoz szól.
-Hashajtó, igen, ez lenne a legbiztosabb megoldás. Talán, ha lenne mustármag a készletek között, és feloldhatnánk némi szilvakonzervben. Ezt még kimódoljuk! Most pedig bocsáss meg egy percre...
*Odasétál az ajtónál várakozó Makoto mögé, megérinti a vállát, hogy az felfigyeljen rá, majd beszélni kezd.
-Szia... Figyelj, khmm.. gondolkodtam azon amit mondtál, és szerintem nem feltétlenül tennénk mások életét kocekára, ha kimennénk, sőt, lehet, hogy inkább megmentenénk őket! Ha most szólsz Shirének, elvész a lehetőség. Csak annyit kéne tenned, hogy fedezel minket, amikor kimegyünk, így ezalatt valóban zárva lehetne az ajtó, ahogy Akio is említette. Meddig akarsz még itt dekkolni? Nem tudnál részese lenni annak, hogy felderítsük, mi folyik odakint? Ennyire be vagy gyepesedve, hogy rögtön a felnőtthöz rohannál? Körülbelül 10 másodpercig kéne nyitva lennie az ajtónak, aztán már csukhatnád is befele! A dolog rizikósabb részét mi vállaljuk Akióval, meg Keikoval! Na mit mondasz?

* Mustármag, hangzik el a lehetőség. Elég érdekesen hangzik a feltételezés, hogy ilyesmi fellelhető egy földalatti menedékben, de ki tudja! A B Menedékhely eredetileg gazdag civileknek lett létrehozva, így könnyen meglehet hogy a luxusba belefért egy-két fűszernövény, és nem tűnik lehetetlen feltételezésnek, hogy ebben benne lenne a mustármag. Érdemes lesz ránézni a dologra majd!
- Mustármag? Hát jó... Azt hiszem iszok egy pohár vizet a konyhában... Tudod, mert szomjas vagyok... De nagyon.
* Ez valami olyasmit szeretne jelenteni, hogy elmegy leellenőrizni az említett mag kérdését. Fog némi időt igénybe venni a dolog, az már biztos, de most végül is van is még bőven az említett értékből, pláne hogy Makoto meggyőzése nem lesz könnyű feladat.

* Mindeközben Keiko bejut az őrszobába, háta mögött becsattan az ajtó, majd pár pillanatig csend. Azt követően viszont chakra demonstrálás, kiabálás, és mindenfajta rendetlenkedés. Az említett kiáltozás olyan erős, hogy a kint álldogáló Makoto, és Maho is önkénytelenül fültanúja lesz a dolognak. Shire hallgat, majd végül közelebb lép a lányhoz, és lekever neki egy büdös nagy pofont, kicsit a " Ledöntelek a lábadról jelleggel". Nehéz megütni valakit egy Ninjának úgy, hogy a másik ne sérüljön meg.
- Nyugodj le, és mesélj el szépen nekem mindent ami mostanság történt veled, és köze van a Chakrádhoz. Nem lesz semmi gond!
* Arca közben meglepően semmitmondó, nem kívánja érzéseit közvetíteni az egyébként is ijedt Keiko irányába... Yukiról meg ne is beszéljünk, aki már-már lassan leszédül a székről amin ül. 
~ Jó ég, kettő ember is mutatja ezeket a furcsa tüneteket... Mit kéne tennem?! Talán ki kéne őket küldenem a külvilágba? Talán itt kéne őket tartanom? De mi van, ha a többiek félnek tőlük... A félelem pánikhoz vezet, és akkor félő hogy a rend nem tartható meg... Egy feladatom van csak, és ahhoz az tartozik, hogy minél több ittenit tartsak életben, amíg a központból parancs nem érkezik... Nade mi van a központtal?! 
* Miközben agyal, idegesen Yukit, és Keikot pásztázza tekintetével. Igazán nem tudja, hogy most mitévő is legyen, de egyenlőre talán meghallgatja Keiko történetét.

Karma: Stagnáció

Patthelyzet:

 Határidő: Jövőhét Vasárnap. 
Maho, Kérlek dobj a Kockával a Mustármag kérdése miatt.

*Keiko bejut hát a szobába, és pillanatokkal később Akio és Maho is széjjel válnak. Szemével követi a siheder útját a konyha felé, nem bízik egyetlen mozdulatában sem. Ezalatt a másik hím megy oda hozzá és megszólítja, gondolkodó tekintete most rája süt, nem kis hévvel. Még mielőtt bármibe belekezdhetett volna, Keiko ordibálásának hangja vonza tekintetét az ajtó felé egy pillanatra, majd visszafordul Maho felé, hogy meghallgassa mondandóját. A beszéde talán jól indult, aztán elkezdett olyan irányba terelődni, amit talán nem kellett volna megtenni. Ahogy elhangzik a mondat pár szava, szemei lángolni kezdenek, persze ez még a kisebbik probléma, mert haja is élénk vörösen kezd izzani, sőt, még hőt is bocsájt magából. szemöldöke vadul rángatózik, és az a bizonyos erecske is megmutatta magát, ahogy mélyen morogva veszett kutya módjára, próbálja magát visszafogni. Legszívesebben Nyárson Sült Maho-t enne vacsorára. Beletelik kis időbe, de megnyugodni látszik, az izzás és a morgás is abbamarad, minden egyéb jellel egyetemben.
-Látszik hogy még nem volt dolgod kasai onnával. Anyám már azelőtt felnyársalt volna a kardjára, mielőtt befejezed a mondatod. Fogadd meg a tanácsom...vigyázz mit mondasz egy magam fajta előtt.
*Most hogy nyugalmi állapota valamennyire visszaállt, visszatér az eredeti témához.
-Jól jár a szád, de ez itt biztosan nem. *Bök egyet a fiú homlokára.* Nekem nem azzal van bajom, hogy kimennétek, hanem azzal ahogy ezt tennétek. Jellemző, csak magatokra gondoltok. *Megrázza a fejét rosszallóan.* Na figyelj. Bár ti ezzel nem nagyon törődtetek eddig, de engem nagyon is foglalkoztatott már egy ideje. A készletek nem tartanak örökké, előbb vagy utóbb mind el kell hagyjuk ezt a helyet. Nem lenne jobb ezt együtt, szervezetten megtenni, mint kamikaze módjára megszökni? Az eszetekbe sem jutott, hogy Shire-sannal ezt megvitassátok, inkább a háta mögött tűnnétek el, fejfájást okozva neki. Arról nem is beszélve, hogy lehet azért vagyunk még életben, mert a kint leselkedő veszély nem tud rólunk. Úgy tudtam ninják vagytok, nem esztelen kölykök. Ha ennyi értelem és fegyelem szorult belétek, talán jobb lett volna, ha más pályát választotok...*A lehető legmegvetőbb pillantását szórja Mahora, majd legyint felé kettőt-hármat.* Menj el légyszives...
*Csak ennyit mond, majd tekintetét az ajtóra szögezi.

Na, jó így utólag elismerem, hogy kicsit túlzásba estem. Lehet, hogy nem kellett volna üvöltözni, bár a sensei pofonja sem hiányzott. Persze, észhez térített ebben a helyzetben, de ha csak szimplán az utcán egy hasonlót levágna akkor tuti félholtra vertem volna.
~ Miért kell, hogy engem mindig az érzéseim irányítsanak gondolkodás nélkül? ~
A csöndet Shire törte meg:
- Nyugodj le, és mesélj el szépen nekem mindent ami mostanság történt veled, és köze van a Chakrádhoz. Nem lesz semmi gond! -
Bólintottam és vártam, hogy mondjon még valamit mert elég nehéz volt belekezdeni a sztorizgatásba, de ő csak fapofával ült és kémlelt engem, a másik hölgyeményt.
~ Szóval nem fog megszólalni... akkor kezdek is mesélni. ~
- Egyik éjjel rémálmom volt. Ugyan ezen a helyen történt, hogy hangokat hallottam és mindent ellepett a fény. Nem jött ki belőlem hang. A hang gazdája megjelent előttem. Vastag fehér köpenyt viselt a testén, e helyenként arany motívumokat fedeztem fel. Fején csukja. Arcán egy hófehér maszkkal fedte el előlem. Nyakán szikrázó kék medál, hatalmas kővel benne. Fogalmam nem volt, hogy milyen kő lehetett benne, de a fehérségben elképesztően sziporkázott. Kezében kardot tartott és elég fenyegetően festett a fegyver. Az alak maga a különös volt, még sose láttam hozzáfoghatót pedig én tündér vagyok, ami szintén ritkaság. Mi csak szemeztünk... aztán ő a nevemen szólított és megkérdezte mit akarok és kérlelt, hogy mondjam ki a nevét. Őszintén nem tudtam ki az és megdermedtem a félelemtől. -
Sírva fakadtam és a földön térdeltem. Nem bírtam szóhoz jutni és csak most gondoltam bele mennyire megterhelt ez engem. Mikor kicsit össze szedtem magam, folytattam.
- Végül levetkőzött és magamat láttam, testét tiszta fény vette körül, csupasz teste oly fehér volt, mint a frissen hullt hó. Szemeinek írisze szürke, s valami megmagyarázhatatlan nyugalom áradt belőle. Kezet fogtunk és eztán eltűnt. -
Elhallgattam és a sorstársamra néztem aki szinte teljesen ledermedt, mintha látta volna maga előtt ezt az egészet én meg csak ültem és vártam, hogy mit reagál a sensei a különös álmomra, mert ha nem ez az ok akkor semmi és vajon miért rémült meg a leányzó?

-Látszik hogy még nem volt dolgod kasai onnával. Anyám már azelőtt felnyársalt volna a kardjára, mielőtt befejezed a mondatod. Fogadd meg a tanácsom...vigyázz mit mondasz egy magam fajta előtt.
~Neked meg nem volt dolgod a Sebiro családból származó Mahoval, aki a rábeszélés mestere.
-Jól jár a szád, de ez itt biztosan nem. Nekem nem azzal van bajom, hogy kimennétek, hanem azzal ahogy ezt tennétek. Jellemző, csak magatokra gondoltok. Na figyelj. Bár ti ezzel nem nagyon törődtetek eddig, de engem nagyon is foglalkoztatott már egy ideje. A készletek nem tartanak örökké, előbb vagy utóbb mind el kell hagyjuk ezt a helyet. Nem lenne jobb ezt együtt, szervezetten megtenni, mint kamikaze módjára megszökni? Az eszetekbe sem jutott, hogy Shire-sannal ezt megvitassátok, inkább a háta mögött tűnnétek el, fejfájást okozva neki. Arról nem is beszélve, hogy lehet azért vagyunk még életben, mert a kint leselkedő veszély nem tud rólunk. Úgy tudtam ninják vagytok, nem esztelen kölykök. Ha ennyi értelem és fegyelem szorult belétek, talán jobb lett volna, ha más pályát választotok... Menj el légyszives...
~Ez aztán hosszú egy monológ volt, meg kell hagyni, de engem nem győzött meg.
-Minden ember hold: megvan a sötét oldala, amit sose mutat meg senkinek... Itt az idő ezen változtatni. Talán gonosz vagyok, égetnivaló bolond, a ninják eszméinek megtagadója, aki csak azt érdemli, hogy felnégyeld, semmi mást ezen a világon. Azonban nem így érzem. Mi van, hogyha ez az egész csak egy kísérlet, amit a klausztrofóbiakutató központ talált ki? Vagy, ha valóban volt is veszély kint, már rég elmúlt... Abból ítélve, hogy a sikolyok már megszűntek, a veszély akár tovább is állhatott. A társaimat és engem hősként fognak tisztelni, hogyha egyszer kijutunk innen, és bebizonyítjuk, hogy tiszta a levegő. Ebben nem fog lelassítani egy ostoba tanárnak való magyarázkodás, de nem ám. Engem nem fogsz holmi legyintésekkel arrébb tessékelni, vagy ezzel az idegesnek szánt pillantásoddal keresztüldöfni. Ahogy a kardoddal sem, nincs hozzá merszed. Egyszerűen félsz tőle, ahogy az ajtó kinyitásától is, igazam van?  A félelemtől pedig dühös leszel rám, mert én meg merem kockáztatni a szökést. Ki fogok menni azon az ajtón, a társaimmal együtt, és egyenlőre úgy látom létszámfölényben vagyunk hozzád képest. Hiába vizslatod az ajtót, nem fog életre kelni, és lekeverni nekem egyet. Tehát, adok egy utolsó lehetőséget: vagy velünk, vagy ellenünk! Aki nincs velünk, az pedig az ellenségünk, és mint ilyen, veszélyt jelent a tervre...

* Szobában bent, szobában kint, az indulatok, és irányzatok egymást mardossák, lángba borulva, vagy éppen dermedtre fagyva. Egyik fél sem különösen van irigyelhető helyzetben, de szerencsére Akio egészen nyugisan elrámolgat a konyhában, keresve az említett mustármagot... Mustár már van, a magja még nem jelent meg, de remélhetőleg nem várat olyan iszonyatosan sokat magára, ugyanis jó lenne ha sikerülne valamilyen hashajtásra hasznos dolgot találni... Keresgél itt, keresgél ott, ám sajnálatos módon a végén nem képes rálelni a portékára. Csak egy kis szilvalekvárt lel, meg Zöldteát, de az magában annyira nem fog sokat segíteni... Talán egy kis édesítőszer segíthetne a kérdésen, ki tudja hogy az itt lévő, milyen alapanyagokat is tartalmaz.
~ De jó lenne, ha akadna valami egyszerű hashajtó... Nem kéne ilyesmivel szerencsétlenkedni, és könnyebb is lenne beadni...

* Eközben Shiré sírig csendben figyeli a történetet, időnként bólintva egyet-egyet, de nem igazán szeretne megszólalni, más kérdés pedig, hogy nem is nagyon tudna. A történet kísértetiesen hasonlít arra, amit ő maga élt át, így nem meglepő, hogy nem kis csodálkozást vált ki belőle a dolog... Az egész kísérteties álomalak, és a furcsa történések, amiket maga is átélt, egyként jelennek meg előtte a leányzó mondandója alapján, s bár néhány részlet nem egyezik, így is éppen elég azok listája, melyek klappolnak.
~Na most hogyan legyek nagyokos? Szólnom kéne, hogy ez velemi is megtörtént, vagy inkább hallgatni mint a Szilvabefőtt...
* Némiképp gondolkodóba esik, s végigtekint az intézmény szürke falain. Talán percekig így maradna, ha Yuki nem törné meg a várakozást, saját elhaló hangjával. Arcába kis vér futott, immáron kevésbé sápadt, talán még jót is tett neki a sztori, ami Keiko levágott.
- É-én is ezt álmodtam... Cs-csak magammal...
* Felemelkedik, majd odanyújtja a kezét Keikonak, hogy ne térdeljen a földön. Erős túlzás, hogy lelki társak lennének, de most már legalább nincs egyedül, s az ilyesmi mindig jót tesz az ember lelkének, akkor is, ha csöppet önző indokokból. A terheket kettő könnyebbe cipeli mint egy, s így ha csattan az ostor, kettőjüknek fáj ugyanannyira.
- S-Semmi baj! Veled vagyok...
* A jelenetre Shiré még jobban meglepődik, majd végül csak bólint egyet, s kezével int, hogy távozzatok.
- Gondolkodnom kell. Tartsátok titokba, hogy mi történt, majd később megbeszéljük.
* Még egyszer elhessegeti a népet, majd ha kimentek becsukja az ajtót, s töprengeni kezd arról, hogy mire is vélheti ezt az egész förgeteget. Talán neki is fehér a chakrája, csak még nem változott át? Mi ez az egész?

Intenzív Vita,  Maho vs Makoto... Avagy F*ck Yeah Phoenix Wright! :

Karma: Maho: -0.2->-0.3

*Úgy látszik a hím nem ért a szép szóból, és tovább idegesíti asszonyunkat. Gyerekesebbnél gyerekesebb indokokat, talán magyarázatokat hoz fel, amivel még jobban leírja magát az onna szemében. Naív és bolond. Nem nagyon figyel a mondandójára, ám az utolsó szavak nem halkulnak el csak úgy a fülében. Jéghideg tekintettel visszafordítja a fejét, úgy mereszti rá a szemeit, mintha nem riadna vissza a gyilkosságtól sem, csak hogy elhallgattassa a szemtelen hímfajzatot.
-Háborút akarsz ficsúr? *Kipattintja kardját a hüvelyéből bal keze hüvelykjével.* Nagyon szívesen megadom...megmutathatom hogy nem félek felaprítani egy magadfajta hímet.
*Ám még mielőtt megtehetné az első lépést, nyílik mellette az ajtó, és a bent tartózkodók kilépnek rajta. Mire odapillant és bármit mondhatott volna, Shire újból bezárkózott. Nem is gond, most mással van elfoglalva. Innentől vége a beszédnek és a finomkodásnak. Kihasználja, amíg el van terelve a figyelme, nem néz vissza, azonnal jobb kezével megragadja a markolatot, és egy rántó vágással Mahora támad. Az acél súrlódásának csengő hangja betölti a kis helyiséget, ahogy forgatója megteszi első lépését, ám itt nincs megállás, elugrik a fiú vagy sem, felemeli Kagutsuchit a levegőbe, másik kezével is megragadja a markolatot, és teljes erővel felülről csap le rá, ha ezt is kivédi, folytatja a támadásokat. Tekintete közben semmit sem változott, gyilkos indulattal megy áldozata után. Van egy pont, ami után egy onnával nem lehet szót érteni.

A történetem elregélése után várom a reakciókat. A sensei egy másodpercre lefagy aztán újra visszatér a normálisba, de hirtelen az eddig csendes leányka is megszólal és... és.... és furcsa módon azt adja tudtunkra, hogy vele is pontosan ugyan ez történt. Végül Shire kiküld minket, mert gondolkodni szeretne.
~ Na, hát ebből is gondolom mi lesz... a nagy eszével kitalál valami lehetetlen és még egy ideig itt dekkolhatunk... Fantasztikus ~
Miután kisétáltunk elmentünk Maho és az új barátosnéja mellett. Én úgy döntöttem, hogy leülök beszélgetni kicsit Yukival, de akkor meg pillantottam az elvtárs fiúcskát és azonnal tájékozódni akartam a tervről és arról, hogy hogy, s mint lesz kivitelezve.
- Várj egy percet Yuki és majd megbeszéljük ezt az egészet. -
és azzal megsimítottam a vállát és odasétáltam sráchoz:
- Szia! Na mesélj mi a terv és hogy lesz? És hogy áll Maho a passzív agresszív csajjal?
Miután meghallgatom a tervet és bele egyezek azonnal tovább állok és Yukihoz megyek a hálószobába:
- Hali... Te... izé -
Dadogtam mint a nyeretlen 4 évesek, aztán belekezdtem a mondandómba:
- Te komolyan mondtad, hogy veled is ez volt?
- És szerinted most mi lesz?

* Az őrszobából kiengedett fiatalság hamar elfoglalja a helyét a kinti asztaloknál, s bár Keiko elég könnyen veszi a haragosan viselkedő Makotót, Yukiban kissé azért megfagy a vér. Mindig is utálta az erőszakos embereket, s emiatt azonnal egy asztalon lévő könyv mögé bújik, szinte eltakarva az egész képet maga elől. Jobb nem belefolyni, majd elintézik egymást között, vagy még jobb, Shiré lép közbe. Persze sumákos elvártásunk se lusta közben, átnézte a kamrát rendesen, de végül üres kézzel kell távozni. Ezt legalább jó időben teszi, s így pont szemtanúja lehet a kezdőd perpatvarnak.
- Egy fegyvertelenre támadni! Mégis csak igazak a pletykák az onnákról!
* Szó ami szó, igazán örül neki, hogy nem őt támadták meg, de ettől függetlenül azért szolidaritásból felemeli a kezét, és valami hajrá Mahot suttog az orra alá. Az Onna veszélyesnek tűnik, s addig boldog, amíg nem őt támadja!Közben Keiko gyorsan odacsapódik, s a szurkolást megzavarva kérdéseket tesz fel számára.
- Hát, igazából nem túl jól... De tuti, hogy ez a jó idő a dolog megbeszélésére? Mármint... Ja.
* Ennél több infót egyenlőre nem nagyon lehet belőle kiszedni, megvan a locsifecsi ideje is, de ez most biza nem az... Főleg, hogy Mahot éppen szétvág... Ja jó, csak egy asztal volt. Ettől függetlenül, ha már asztal, akkor bizony fordul, ugyanis a korábban említett férfiú hangos óbégatásba kezd, szólítva a Menedék lakóit, s ebbe beleértve persze Shirét is. Pillanatokon belül ki is vágja az ajtót, majd eltorzult arccal tekint végig a felgyülemlett tömegen, ugyanis a szobákból lavinaként kezdett a Főterembe tódulni az embertömeg, helyenként kérdéseket kiáltva, vagy megjegyezve, hogy biza ez a baj az Onnákkal!
- Mindenki megőrült ma?! Még te is Makoto?!
* Shiré nem boldog, valószínűleg ezért ordítozik olyan erővel, s azonnal az őrszoba ajtajára mutat. Ez valami olyasmit jelent, hogy Makoto, Maho, befele... De persze azért nyomatékosítja is a dolgot!
- Oszolni emberek, vissza szobákba, vagy amit akartok! Makoto, azonnal befele az őrszobába... Maho gyere te is!
* Az embertömeg valahogy visszavonul, s bár néhányan maradnak az teremben, jobbára azért kiüresedik a hely. A közhangulat felettébb Onna ellenes lett, s valószínűleg a csevej a szobákban pont arról szólhat, hogy mindig is tudták, hogy ez a Makoto milyen alak is, meg hogy csak rá kell nézni, és látszik hogy agresszív! Minden Onna ugyanolyan, és vérengző szörnyetegek! Akik persze roston sütve eszik a gyerekeket.
- I-Igen, velem is ez volt.
* A vékonyka hang Yukié, aki lassan kezd megnyugodni egy kissé az eddigi atrocitások után. A hármas ( Ugyanis Akio is csatlakozott Yukihoz, és Keikohoz ) most a poszt apokaliptikus rendetlenség közepén van, de úgy tűnik hogy senkit nem viselt meg olyan rettenetesen az egész fiaskó, persze Yuki kivételével.
- N-Nem tudom... Makoto-san biztosan bajban lesz, hogy bántotta Mahot-kunt... De mi lesz a büntetése? (Yuki )
- Nem tudom, de remélem valami kemény... Féken kéne tartani az ilyen alakokat, mint ő. ( Akio )
* Az őrszobában bent csönd, Shiré szemei lángolva néznek végig a pároson, ám egyenlőre nem szólal meg. Várakozik, várakozik, és várakozik.

Egymásnak dobált labda:

Karma:

Maho:-0.3->-0.5
Makoto: A támadás miatt -0.1, de mivel egy Rend elvű ideológia védelmében tetted +0.1. A végeredmény stagnálás.

*A ficsúr mégsem olyan gyámoltalanul idióta, mint amilyennek mutatja magát. Első csapása elől sikeresen elugrik, nem mintha nagyon érdekelné, már megy is utána kiosztani a következőt. Először úgy tűnik csapása betalál, persze túl naív lett volna, ha arra számít, hogy a második csapással el tudja intézni. Helyén az egyik asztal jelenik meg, melyen Kagutsuchi úgy nyes át, mint forró kés a vajon. Pillanatokon belül a szoba másik végében terem prédája, és hangos rikoltásokkal hívja segítségére társait, mint valami falkában járó állat fajta. Nem is kell sokáig várni, a falka többi tagja szélsebesen tör elő a szobákból. Suttogás veszi körül az onnát, persze ez nem nagyon izgatja, sosem érdekelte, hogy mások mit gondolnak róla, csak ha különleges volt számára az a bizonyos személy. Számára nem voltak mások, mint egy nyáj, akik követik a kolompos birkát, és talán magát tekinti a juhász kutyának, aki terelgetni próbálja azt, ám végül farkasnak lett kikiáltva. A juhász sem várat magára sokáig, Shire dühösen ront ki az őrszobából és beparancsolja a két pernahajdert. Makoto még vet egy utolsó higgadt pillantást Maho felé, talán még egy picuri mosolyt is megláthat egy pillanatra szája sarkában, majd szamurájos eleganciával elteszi kardját, és szó nélkül besétál az őrszobába, majd leül az egyik székre. Maho valószínűleg szintén vele tart, majd Shire becsukhatja az ajtót mögöttük. Leül ő is, már nem szól semmit, csak szikrákat dobáló szemével méregeti a fiatalokat. Makoto nyugodtan ül a helyén, hiszen nem sok értelme van a magyarázkodásnak. Különben is kíváncsi, miféle mesével, vagy esetleg színjátékkal fog előállni az "ártatlan" bárányka. Hagyja, hogy az szólaljon meg először.

- Jól van srácok, senki se kíváncsi a rasszista megnyilvánulásokra, mert persze engem is el lehetne ítélni. -
Vágtam Aiko szavába, mert tény és való, hogy nem igazán kedvelem a csajt, de akkor is a fajok közti megkülönböztetés undorító.
- Jó ezen fognak sokan csámcsogni, de vissza az eredeti témához, Aiko... -
Mikor láttam rajta, hogy figyel folytattam:
- Szóval akkor mi lesz a tervel? Kell valami segítség? És szerinted a kis csaj elárul minket? -
Nagy levegőt vettem és valami okosságon agyaltam és azonnal rájöttem mit kell tenni.
- Hé, hallod tudom mivel előzzük meg azt, hogy Makoto beköpjön minket -
mosolyogtam rá és azzal vállba boxoltam és a fülébe súgtam:
- Imitáljunk verekedést, de rendes ütésekkel és chakra használattal, hogy jó hangos legyen és a sensei kijöjjön hozzánk! -
Mielőtt választ volna már üvöltöttem is:
- Hogy mondtad te szemét?! -
és azzal, hogy befejeztem a mondatot gyomorszájba vágtam és teljes erőből belerúgtam. A fiú nagyjából 3 méterrel arrébb ért földet és már futottam is utána, hogy újabb ütés jutalmazzam közben kiabáltam és mikor elég közel voltam oda súgtam, hogy üssön belém nyugodtan nem haragszom csak gyorsan és hangosan.

Bocsánat a késésért.

~Nos, úgy tűnik ez bejött. Most pedig a megrökönyödött tömeg kereszttüzében ideje bevonulni az őrszobára, és elmesélni Shirének, mi is zajlott le itt az imént. Az a baj, hogy nem TELJESEN erre számítottam. Most az onna biztos beszélni fog. Tulajdonképpen még én kerültem rosszabb helyzetbe... Ki kell dumálnom magam. Egy kis időhúzás mindig hasznos...

*Befelé út közben elhalad Keiko mellett, és segélykérőn tekint rá... Leülés után Makoto nem szól egy szót sem, így Mahonak kell elkezdenie magyarázkodni Shirének, akinek tekintete olyan, akár két elemes villanyfőzőlap. Bele is kezd:
-Nos, az úgy volt, hogy felvetődött a kérdés, vajon mi lehet odakint? Tanakodtunk, tanakodtunk, és az vetődött fel, mi lenne, ha kikérnénk Mélyen Tisztelt Feljebbvalónk véleményét az ügyben, de Makoto ezt elutasította, és arra buzdított minket, szökjünk meg! Megpróbált engem, sőt még Keikot is manipulálni! Persze mi ellenálltunk, az imént is egy szócsatában próbáltam őt lebeszélni erről a kétes tervről, erre felpaprikázódott, és nekem rontott, valamiféle állati ösztönöktől hajtva! Szerencsésen megmenekültem, de jobbanak láttam segítséget kérni... és hát most itt vagyunk....
~Jaj, ez nagyon béna volt! Gyerünk már Keiko, csinálj valamit odakint!
*Ekkor mintha verekedés tompa hangjai szűrődtek volna be, de nem biztos.

* Akio csak megvonja a vállát a rasszizmussal kapcsolatban, nem érdekli annyira az egész, de a szemében jobbára nem rasszizmus az, aminek igazolt példája van, elvégre valljuk be, a motiváció ismeretén kívül valóban úgy tűnhet, hogy Makoto egy agresszív alak, aki az Onnáknak ítélt összes tulajdonságot szépen színezve viseli.
- Háát, hogy most mi lesz, csuda se tudja. Maho ügyes srácnak tűnik, remélem nem ijed meg, ha arról van szó, hogy hazudni kéne egy kicsit...
* Kezével a szobába belépő Makotora, és Mahora mutat, s végül megrántja a vállát. Majd csak kiderül, hogy mi lesz a vége az egész fiaskónak. Lassan indulna vissza dolgára, de úgy tűnik, hogy Keiko valamilyen tervet eszel ki, s hamar közli is, hogy mit szeretne. Jó maga hevesen ellenkezne, ám sajnos nincsen ideje, s a lány pillanatokon belül akkorát öklel belé, mint egy jól megtermett bika. Ha ez nem lenne elég, még meg is rúgja, melynek hatására jó messze repül a teremben, s végül egy asztalra esve ér földet. Nagyot puffan, jól bevágja a hátát.
- Normális vagy?! Ezt most mire fel kellett?!
* Hátát fájlalva emelkedik fel, nem tartja jó tervnek az egészet, de most már aztán mindegy! A közeli szobákból megint elkezdtek az emberek mozgolódni, s ismét a főterem lett a figyelem központja. Akio felpattan, és ha már ő meg lett ütve, egy bikás parasztlengővel célozza meg Keikot, legyen meg a költői igazságszolgáltatás!

* Bent hosszas várakozás, s egy rövid idő után a Mahoféle história is kibontakozik, mely alapján a dolgok abszolút fordítva történtek, mint azt az ember ismeri. Shire szája  kitárul ahogy hallgatja a történteket, s időnként Makotora tekint, hogy feldolgozza amit hall. Eddig teljesen máshogy ismerte meg a lányt, s abban a hitben volt, hogy egy rendes fiatal Onna, de talán mégsem az... Ha a férfiú végez, megrázza a fejét.
- Makoto-san... Igazából nem i...
* A beszéd félbeszakad, s kintről verekedés zajai hallatszódnak. Shire hatalmasa sóhajt, majd kezét ökölbe szorítva feláll. Kivágja az ajtót, s eszeveszetten kiordít.
- Büdös kölkök, nem lehet nyugodtan lenni egy pillanatra?! Na nem baj, tudok én így is játszani!
* Eddig nem sok lehetőség volt tesztelni képességeit, de szinte árnyékként jelenik meg a verekedő fiatalok mögött. Egyik pillanatban az ajtóban, másik pillanatban a perpatvar közepén. Elkapja Akio fülét, elkapja Keiko fülét, majd szinte leszaggatva a hallószerveket, azt fogva bedobja őket az őrszobába... Igen, nevetségesen hangzik, de megteszi. A két fiatal egymás hegyén hátán ér földet a falnak csapódva, s valószínűleg kemény ébredés lesz a vége a dolognak. Nem móka, ha az embert csak úgy dobálják. Előbb itt, most máshol, bevágja az őrszobát, s a kintiek már csak annyit látnak, hogy az ajtó behorpad egy ütés alatt. Bezony, szegény Shire kezdi elveszteni a nyugalmat, és mi is jobb ilyenkor, mint megöklözni egy ajtót?!
~ Komolyan mondom, mi a szar van a levegőben?! Ez ki akar szökni, az megtámadja ezt, büdös kölkök, mind megőrült!
- Ha azt hiszitek, hogy azért lettem Jounin hogy gyerekeket pesztráljak kurva nagyot tévedtek. Saját akaratomon kívül lettem ide beosztva, lett volna jobb dolgom is. Most pedig Keiko és Akio befogja a száját, és Makoto mesélni fog. Elhagyni egy Bunkert a falu utasítása ellenére dezertációnak minősül, és az már rohadt biztos, hogy ha nincsen valami jó indokod arra, hogy távozz, akkor büntetés lesz a vége.
* Dühödten az asztalra csap, és felmordul mérgében egy utolsót. A dühös Shire nehezen kezelhető bestia, és határozottan ijesztő is... Bár, azért valamilyen furcsa okból mégis egészen humoros volt a jelenet, már ha az ember értékeli az ilyesmit.

Ne szórakozz a tanárral! :

Megjegyzés: Maho színészkedés képessége miatt Shire az ő oldalán áll.

Karma: Maho:-0.5->-0.8 ( Ezzel Maho immáron " Negatív " karakternek számít )
          Keiko:0.4->0.3

*Maho végre kitárja száját, de ami kijön belőle, az egy picit meglepi. Bár valahol mélyen számított erre, mégis hogyan máshogy tudná kidumálni magát ebből a helyzetből? Továbbra is nyugodtak arcvonásai, Shire viszont nem követi a példáját, inkább egyre idegesebb lesz, úgy tűni Maho ármánykodása célt fog érni. Nincs más választása, a sorsra bízza magát. A jounin beszélne hozzá, ám verekedés zaja szűrődik be, amitől a nő mégjobban felbőszül. Kicsapódik az ajtó, kicsit később becsapódik a két bajkeverő. Az ajtó sem ússza meg karcolás nélkül az esetet. Higgadtan és lenézően néz a párosra, majd vissza Shirére, aki máris kérdőre vonja nem létező bűnéért.
-Talán ilyen embernek ismert meg Shire-san? Talán, ha elmondanám az én verziómat, elhinné nekem? Azt javasolnám, hogy az én kis mesém helyett, a két bajkeverőt hallgassa ki. Az ő kezük is könyékig benne van a dologban.
~Ha jól sejtem, ez a kettő semmit nem tud a ficsúr ármánykodásáról. Talán akaratlanul is beszélni fognak...

Hát igen Akio sem az az ember, aki hagyja magát így lesújt az igazság mancsa... vagyis Akio mancsa... vagyis... áhh, mindegy a lényeg, hogy én is kaptam, amit tetézett, hogy a többiek most jelentek meg mikor épp én kaptam a pofámra.
~ Na, szépen vagyunk. Learatja a tervem sikerét ez a mocsok törpe. Most már van okom a püfölésre. ~
Akár folytathatnám is ezt az igazán "vérre menő" bárbajt, de akkor megjelenik a sensei, akinek alapon nincs jó kedve. Bár miért is lenne? Egyik percben még a kis leányzó chakrája kelt benne aggodalmat, aztán persze én is betársulok és még a veszekedő Onni is. Shire odabaktat hozzánk és bevág minket a kis szobába. A tervem kieszelése és végre hajtása közben már eltelt egy kis idő.
~ Ha Shire azt mondja, hogy valamelyik folytassa akkor az a személy kezdte a mesélést, ha azt mondja, hogy a másik kezdje akkor egyikük már vagy szerepelt, vagy Shire kiselőadást tartott... De mindegy is, majd kiderül ~
Megkaptuk a fejmosás első felét arról, hogy buta kölykök vagyunk, de aztán bele is kezdett:
- Ha azt hiszitek, hogy azért lettem Jounin hogy gyerekeket pesztráljak kurva nagyot tévedtek. Saját akaratomon kívül lettem ide beosztva, lett volna jobb dolgom is. Most pedig Keiko és Akio befogja a száját, és Makoto mesélni fog. Elhagyni egy Bunkert a falu utasítása ellenére dezertációnak minősül, és az már rohadt biztos, hogy ha nincsen valami jó indokod arra, hogy távozz, akkor büntetés lesz a vége. -
Nagyon koncentráltam a mondani valóra.
~ Egy történet elhangzott, de akkor mi ez az egész? Elhagyni a bunkert? Az Onni? Maho, te állat mit műveltél??? ~
Agyalni próbáltam, hogy vajon mi lehet és Maho tekintetét fürkészni, de nem jött be, mert az emberünk hazugsága alapján Shire csak rájuk figyelni, így Akiot fürkésztem, hátha együtt kitalálunk valamit, ha szóba kerülnénk, de akkor a lány bele is csapott a lecsóba:
-Talán ilyen embernek ismert meg Shire-san? Talán, ha elmondanám az én verziómat, elhinné nekem? Azt javasolnám, hogy az én kis mesém helyett, a két bajkeverőt hallgassa ki. Az ő kezük is könyékig benne van a dologban. -
~ MI A FRANC?! ~
*Khm* - köhintettem, hogy inkább folytatom én a mesélést és gyorsan kitalálok valamit.
- Hogy mi történt? Miben vagyok benne könyékig? Na, de kérem ... -
Kinyaltam a hangom és próbáltam hiteles lenni és aprókat Mahóra lesni, hogy segítsen:
- ... a könyékig túlzás. Én nemet mondtam egy árulnak, mert nem kockáztathatok mindenkit és a küldetést. Ebben mi van benne könyékig. -
Rájöttem, hogy Akionak is kéne egy alibi duma és ha már így a közepében vagyok, folytatom is:
- És Akio barátom? Ő mit tett? Most volt egy kis nézet eltérésünk, de ő még ennyire se volt benne. Akio ott állt mellettem amikor tudomást szereztem erről és ennyi. Mit tettünk? Mármint nem most a balhéra gondolok, de őszintén, mindenki itt van és én nem tervezek lekoccan -
~ Hátha bejön ~

~Tényleg történt valami odakint... Ez remek.
Shiré idegesen kiszáguld, lehetőséget adva Mahonak a helyzet néhány másodperces elemzésére.
~Tehát, ha jól gondolom, márpedig általában jól gondolom, Keiko csinált valami zűrt a közös helyiségben.
Mire idáig jutott a gondolatokkal, Keiko és Akio repültek be az őrszobába. Ez a groteszk jelenség apró mosolyt csal Maho arcára, de mire Shire visszatér, rendezi a vonásait. Shire kérdőre vonja a Makotot is az előzmányekről, Ő azonban terelni próbál:
-Talán ilyen embernek ismert meg Shire-san? Talán, ha elmondanám az én verziómat, elhinné nekem? Azt javasolnám, hogy az én kis mesém helyett, a két bajkeverőt hallgassa ki. Az ő kezük is könyékig benne van a dologban.
~Hűha, kezd forró lenni a talaj...
Keiko gyönge időhúzásba kezd, közben többször is segélykérően Mahora pillant.
~Te jó ég, le fogunk bukni... Itt már csak a totális összezavarás segíthet!

-Shire-san, kérem fontolja meg a helyzetet. Makoto épp most lőtt egy hatalmas öngólt, hiszen elterelte a szót magáról. Ezzel be is bizonyosodott, hogyha konkrét kérdéseket tenne fel neki, lelepleződne gaz ármánykodása. A múlt héten is megette nyersen a krémet, ráadásul az én adagomat is megpróbálta elvenni. Nyilván nehéz gyermekkora volt. Én nem azt mondom, hogy Ő a hibás, hogy szabadulni akart, de van ennek más módja is! Javaslom, hogy kihallgatás nélkül zárja külön szobába, mert veszélyt jelent mindannyiunkra. Annak ellenére, vagy talán épp azért, mert az előbb megtámadott, szívesen őrködnék fölötte!

* A helyzet élesedik, s úgy tűnik, hogy talán Makoto mégis képes bizonyítani relatív ártatlanságát... Vagy ha azt nem is, legalább másra tudja terelni a figyelmet.
- Nem... Nem ilyen embernek ismertelek meg Makoto. De vádolód szavai igen őszintén csengenek.
* Két egymásnak ellentmondó alak, egyik se tűnik bűnösnek vagy ártatlannak. Nehéz feladat lehet bírónak lenni, jó lenne most ha be lenne Kamerázva a bunker, de erről sajnos szó sincsen.
~ Maho olyan őszinte alaknak tűnik, de Makoto meg... Tényleg nem így ismertem meg... Talán meg kéne kérdeznem a másik kettőt, ahogy a lány mondta az előbb.
* Kezével Keiko fele int, hogy kezdje a mesét. Akio egyenlőre békében maradhat, lehet kicsit túl nagy erővel volt bepakolva a szobába. El is indul hát a mellébeszélés, melyhez időnként bólogat egy csöppet.
~ Eléggé kerülgeti a kását, de igazából nem tudok belekötni abba, amit mond, mert nem mond élesen ellent a srác tesztimóniájának.
* Közben Maho is szót kér, de egyenlőre megvonja a tőle a jogot, később hallgatja meg a megjegyzését.
- Na és Keiko, mégis mi volt a csetepaté oka?
* Erre mindenképpen kíváncsi lenne így elsőre, s nem is vár sokat a kérdés feltevésével. Az ilyesmi kis csekély körülmény, igencsak sokat számíthat, ha az ember a körmére néz a dolognak! Ki tudja, még a végén kiderül, hogy egybevág a két este! Mindenesetre, erre még megvárja a választ, majd Mahohoz int, hogy folytassa a szövegét, amit az sebesen le is darál.
- Amíg nem bizonyosodik be a bűntett, addig mindenki ártatlanokhoz méltó kezelésben részesül. Emellett... Makoto mindig visszaadta az adagja felét, miért pont ő lenne az, aki lopni próbálna másik ember adagjából? A kép nem áll össze előttem! * Pillanatra elhallgat, majd egy ciccegés után folytatja * - Milyen kedves tőled, hogy felajánlkozol a feladatra, ám nem vagyok benne biztos, hogy ilyesmire lesz szükség. Elvégre, még meg kéne hallgatni a történetet az ő részéről is...
* A döntés egyértelmű, Makoton a sor, hogy meséljen... Eközben pedig Akio, még mindig kiütve fekszik a földön.

*Összefüggéstelen...zavaros...talán ez jellemezné legjobban a jelenlevők vallomásait. Az onnát akarták bemocskolni olyan nagy hévvel, de végül a saját csapdájukba esnek bele. Maho még egy elkeseredett próbálkozást ejt meg, hogy a saját javára fordítsa az állást. Ámbátor elkövette azt a hibát, hogy Makotot olyan dologgal próbálta még plusszban megvádolni, amiről még Shire is tudja, hogy alaptalan és egyben lehetetlen.
-Tch...mit tudsz te az én gyerekkoromról te jól iskolázott mitugrász...
*Mormogja az orra alá mérgesen. És hallgatja tovább Maho buzgó vádbeszédét. Shire szerencsére nem veszi be ilyen könnyen, legyen bármilyen meggyőző az úrfi, ami a lány számára fényt jelent az alagút végén. Mivel Akiot sikerült kiütni a behajítással, így megint Makoto felé intézi kérését a vallomás tételre. Vesz egy mély levegőt...
-Ám legyen. Miután beviharzott Yukival az őrszobába, én is és Keiko is az ajtóhoz jöttünk, tudni szerettük volna mi történik. Utólag is bocsánat a hallgatózásért, bár nem hallottunk semmit kinntről. Eztán Maho odajött hozzánk, és javaslatot tett a szökésre Shire-san háta mögött. Keiko, és a később érkezett Akio támogatta az ötletet, természetesen én nem tartottam jó tervnek. Ezt közöltem is velük, és visszatértem az ajtó mellé azzal a szándékkal, hogy jelentést tegyek erről. Miután Keikot is beengedte a szobába, Maho ismét megpróbálkozott meggyőzni engem, természetesen továbbra sem hajlottam meg az akaratának. Mivel nem álltam az oldalára, el kellett távolítson engem az útból. Valószínűleg számított rá, hogy kissé heves a természetem, ezért szánt szándékkal kihúzta nálam a gyufát, és buzdított a kardom kirántására.
*Itt megáll egy pillanatra.
-Nem tagadom, abban a pillanatban valóban fel akartam négyelni a gazfickót. Persze nem láttam át rajta, valószínűleg arra játszott, hogy maga és mindenki más előtt bemocskolhasson, hitelemet veszítsem...és kivitelezhesse a szökési tervét. Mi másért ajánlkozna ilyen boldogan az őrzésemre, ha nem másért, minthogy Ő azaz áruló, aki a vezető háta mögött ki akar surranni, hátrahagyva mindenkit. És minden bizonnyal veszélybe is sodorna minket.
*Itt aztán megáll ismét, hisz a beszédét ezennel befejezte. Nyugodtan ül a helyén, várva Shire reakcióját, és végső ítéletét a dologban.

Laza egy hónapot kések :c ne haragudjatok :c

~ Jól benne vagyok a fekáliában. Talán mégsem volt jó ötlet a balhécsapás. Makoto az igazat mondta, Maho még rossz dolgokkal is megvádolta az onnát, Akiot teljesen bele vitték a témába en meg most nem tudok mit tenni. ~
Szétnézek a társaságon teljes nyugodtságot elég jól színlelve és Shirére vetem a tekintetem.
~ Most, hogy Akio is benne van a témában vagy az én vagy az ő beszámolójára lesz kíváncsi és engem így is eléggé kinézett magának, Akio meg nem tudom, mennyire jeleskedik az efféle problémák megoldásában. ~
Ásítok egy jó hangosat magamra terelve a Sensei figyelmét. Hisz elég fontos a téma. biztosan zavarni fogja, hogy így bele szarok az egészbe. Hanyag módon a körmeimet kezdem vizsgálni, aztán a hajamat csavargatom, jó hangosan ásítozok és felveszem az ’ unatkozó tróger’ állarcomat. Végül felteszem félig meddig a kezem szót lérve és meg sem várom a felszólítást.
- Na szóóóval… -
Huh, rettentő profin kezdem a beszédem. Tapsvihart érdemelne
- Akio és én azért verekedtünk össze, mert ő nyaggatott, hogy mi oknál fogva voltam bent a Senseinél én meg meguntam és megütöttem. -
Tekintek újra a körmeimre és vizsgálom őket unatkozva és mire bárki bele szólhatna, folytatom a mondókámat, ha már szót csináltam magamnak.
- A másik meg az árulás, szökés, satöbbi baromsággal kapcsolatban én nem vagyok benne a témában. Tudom ki az áruló, de nem mondok nevet, mert mindenkit nagyon kedvelek. Amúgy meg sensei, ugye nem gondolja, hogy innen geninek meg tudnának szökni kis csapatba verődve ilyen egyszerűen, hogy egyik percről a másikra kitalálják. -
Gúnyosan kacagok kicsit és folytatom.
- A lényeg, hogy az egyik vagy épp mindkettő vagy egyik se szökni óhajt, de ha már nemet mondnak neki a felkértek, akkor nincs probléma. Én ugyan nem viszem vásárra a bőröm. Kisebb nagyobb gondom is van és ezt a sensei pontosan tudja. Mi lenne, ha én és ön együtt figyelnénk mindkettőt és bármi gyanúsat látunk, elgyepáljuk, és nem vesztegetünk ilyen unalmas baromságokra energiát. -
Azzal elindulok a kijárat felé és a kilincsre tett kézzel megállok.
- Had kapjak egy választ és húzzunk a retekbe. Éhes vagyok. -
~ Remélem, bejön.

A hazug embert könnyebb utolérni, mint a sántát, szokták mondani. Sebiro Mahora pedig jelenleg hatványozottan is igaz ez az állítás.
~Hjajj, mibe keveredtem. Az élet bonyolultabb, mint egy menet a kártyaasztalnál. Nem lehet csak blöffel nyerni. Makoto előadta az igaz történetet, Keiko pedig olajra lép, ami működhet is... De belefáradtam. Talán tényleg rossz ötlet volt a szökés.

Amikor az ember saját magában kezd el kételkedni, onnantól nincs visszaút. Maho torkába jeges kézként mar a felismerés: itt már nem nyerhet. Mielőtt arcára is kiülne az elkeseredés, elhatározza, hogy bedob egy utolsó ütőkártyát, amivel talán leveheti a saját válláról a felelősséget, és ha másra nem, időhúzásra remek lesz.

*Abban a pillanatban, amikor Keiko a kilincsre helyezi a kezét, hörögve megszólal:

-Shire... Shire-san. Azt hiszem, ez túl sok nekem.- ennyit mond csak, aztán ernyedten a földre hull.

~Ideje a "rohamra" indulni.

*A fiú teste rázkódni, vonaglani kezd a földön, és úgy tetszik, nincs teljesen magánál. Szemei könnybe lábadnak egy furcsa erőlködéstől.
-Khhhhksssss....-szájából nyálcsóva lövell ki, amely kis idő múlva egész tengerré terebélyesedik, majd a rángás ritmikus perisztaltikává szelídül, ezután újra fölerősödik. A legborzasztóbb az ifjú könnybe lábadó, véreres szeme, amely segítségért kiált.

Egy külső szemlélő számára úgy tűnhet, Maho éppen súlyos rohamon megy keresztül, és gyors elsősegélyre szorul.

* Eljött hát végre az idő, az idő ahhoz, hogy Makoto is elmesélhesse a történteket a saját szemszögéből. Miféle változást hozhat hát a dolog? Röviden: Semmit. A két történet, ha fogalmaható így, teljesen üti egymást, s végeredményképpen elmondható az is, hogy mentünk egy szép kört, de visszatértünk a kiindulóponthoz.
- Hmmm... Helytállóan hangzik, de ez elmondható Maho szövegéről is...
* Az ilyen helyzetbe már-már lehetetlen lenne egy igazságos döntést hozni, s a pénzfeldobás továbbra sem esik bele a " Helyes lépések a Bíró számára " listába. Igazából, ezen a ponton már lassan el akarta küldeni a szobában lévőket, de kedvenc Tündérkénk alkalmat lelt a felszólaláshoz, s ha nem is túl jó modorral ( Inkább azon módban, ami önmagától is kéri a pofont...), de tovább fűzte az egészet, főleg azzal díszítve a beszélgetést, hogy valójában teljesen tisztában van a gyilkos... Akarom mondani konspiráló személy kilétével.
- Lenne még mit faragni a modorodon. * Némi homlokvakarás, és egy szép pár szúrós szem is mellékelésre kerül * De elkerülhetjük a farigcsálást, ha megmondod még most, hogy ki is az áruló... A REND az REND. Az igazságnak megvan az ára, aki a parancsnak ellent megy, joggal részesül retorzióban. A Jouninok különleges kiképzéseken mennek át, s az információ megszerzése sosem volt gyenge pontja a kurzusoknak.
* Némi fenyegetésképpen egy senbont vett elő öltözékének valamely rejtett zugából, s megforgatta ujjai között. Egy elitninja közel mindenben képzett, s ezen tanulmányoknak igenis része a kihallgatás. Természetétől távol áll az efféle tett, de Shire amellett, hogy kedves, főleg rendszerető, s néha a rend megigényli az áldozatok hozását... Már ha a bárányka nem beszél magától.
- Kettesbe figyelni? Óh, nincs ilyesmire szükség. Nem hiszem, hogy meg kéne figyelni bárkit is, a legegyszerűbb valami jó kis büntetés, és egy hooooosszúúúú elbeszélgetés. Bevallom, én sem értem, hogy minek vagyunk a föld alatt, de a személyes érzelmeknek nem szabad átvennie az összeszedettség helyét. Emberek... és... ilyen olyan népek vagyunk, de első sorban Konoha Ninjái. Ha puszta vágyaink miatt szökni szándékszunk, képzésünk minden szinten bukás volt.
* A büntetésbe egyenlőre jobb nem belegondolni, Shirét ismerve nem kizárható, hogy akár az egész vizesblokkot tisztára nyalatja egy zsebkendő méretű ronggyal, vagy ha további hergelésre kerül sor, lehet inkább bélyeg lesz a megadott méret.
- S most hogy ezt letárgyaltuk, kérlek térj vissza köreinkbe Keiko. Közel sem végeztünk még.
* Elhangzik a varázsszó, s az eddig ( hozzáteszem meglepően csöndes ) Maho némi ernyedtséggel rogy a földre, egyfajta túldramatizált tragikomikus félhalált halva. Meglepő, mégis hihető alkotás, az ilyesmi sosem jó vicc, s persze a felügyelésre küldött személy sem veszi ezt félvállról.
- Keiko, hozz vizet.
* Menten feltápászkodik, s a roham verte fiatalhoz lép, valahogy oldalára fordítva, és ott is tartva azt. Nem ért túlzottan az efféle orvosi procedúrákhoz, de a puszta tény, hogy ilyen hevesen, és már-már groteszk tökéletességgel vonaglik , azt sejteti, hogy vagy egy nagyszerű színész a srác, vagy tényleg valami baja van.
- Makoto, hívd ide Yukit.
* A szörnyűséges dráma közbe valahogy Akio is magához tér, maga esete jóval kevésbé súlyos mint az éppen " rohamban " szenvedő Mahoé, s így csak csöndben figyeli a dolgot, hanyagolva minden érintkezést.
~ Hisztériás ninja... Ilyet sem láttam még... Talán tényleg csak jót akart, s Makoto lenne a bűnös? Az onnák büszke népség, de minden fán akad rohadt alma. Nade miért pont ő lenne a rohadt?
* Jobbjával elkapja a földön rázkódó fiú fejét, majd szabad kezével széttárja szemét, s megpróbálja kicsit vizslatni annak pupilláját. Nincs ugyan zseblámpa a kezébe, de talán elég lesz így is a vizsgálat.

Karma: -0.8->-1.0 ( Jelentem alássan, minő egy rossz fiú! )