* A helyzet élesedik, s úgy tűnik, hogy talán Makoto mégis képes bizonyítani relatív ártatlanságát... Vagy ha azt nem is, legalább másra tudja terelni a figyelmet.
- Nem... Nem ilyen embernek ismertelek meg Makoto. De vádolód szavai igen őszintén csengenek.
* Két egymásnak ellentmondó alak, egyik se tűnik bűnösnek vagy ártatlannak. Nehéz feladat lehet bírónak lenni, jó lenne most ha be lenne Kamerázva a bunker, de erről sajnos szó sincsen.
~ Maho olyan őszinte alaknak tűnik, de Makoto meg... Tényleg nem így ismertem meg... Talán meg kéne kérdeznem a másik kettőt, ahogy a lány mondta az előbb.
* Kezével Keiko fele int, hogy kezdje a mesét. Akio egyenlőre békében maradhat, lehet kicsit túl nagy erővel volt bepakolva a szobába. El is indul hát a mellébeszélés, melyhez időnként bólogat egy csöppet.
~ Eléggé kerülgeti a kását, de igazából nem tudok belekötni abba, amit mond, mert nem mond élesen ellent a srác tesztimóniájának.
* Közben Maho is szót kér, de egyenlőre megvonja a tőle a jogot, később hallgatja meg a megjegyzését.
- Na és Keiko, mégis mi volt a csetepaté oka?
* Erre mindenképpen kíváncsi lenne így elsőre, s nem is vár sokat a kérdés feltevésével. Az ilyesmi kis csekély körülmény, igencsak sokat számíthat, ha az ember a körmére néz a dolognak! Ki tudja, még a végén kiderül, hogy egybevág a két este! Mindenesetre, erre még megvárja a választ, majd Mahohoz int, hogy folytassa a szövegét, amit az sebesen le is darál.
- Amíg nem bizonyosodik be a bűntett, addig mindenki ártatlanokhoz méltó kezelésben részesül. Emellett... Makoto mindig visszaadta az adagja felét, miért pont ő lenne az, aki lopni próbálna másik ember adagjából? A kép nem áll össze előttem! * Pillanatra elhallgat, majd egy ciccegés után folytatja * - Milyen kedves tőled, hogy felajánlkozol a feladatra, ám nem vagyok benne biztos, hogy ilyesmire lesz szükség. Elvégre, még meg kéne hallgatni a történetet az ő részéről is...
* A döntés egyértelmű, Makoton a sor, hogy meséljen... Eközben pedig Akio, még mindig kiütve fekszik a földön.

*Összefüggéstelen...zavaros...talán ez jellemezné legjobban a jelenlevők vallomásait. Az onnát akarták bemocskolni olyan nagy hévvel, de végül a saját csapdájukba esnek bele. Maho még egy elkeseredett próbálkozást ejt meg, hogy a saját javára fordítsa az állást. Ámbátor elkövette azt a hibát, hogy Makotot olyan dologgal próbálta még plusszban megvádolni, amiről még Shire is tudja, hogy alaptalan és egyben lehetetlen.
-Tch...mit tudsz te az én gyerekkoromról te jól iskolázott mitugrász...
*Mormogja az orra alá mérgesen. És hallgatja tovább Maho buzgó vádbeszédét. Shire szerencsére nem veszi be ilyen könnyen, legyen bármilyen meggyőző az úrfi, ami a lány számára fényt jelent az alagút végén. Mivel Akiot sikerült kiütni a behajítással, így megint Makoto felé intézi kérését a vallomás tételre. Vesz egy mély levegőt...
-Ám legyen. Miután beviharzott Yukival az őrszobába, én is és Keiko is az ajtóhoz jöttünk, tudni szerettük volna mi történik. Utólag is bocsánat a hallgatózásért, bár nem hallottunk semmit kinntről. Eztán Maho odajött hozzánk, és javaslatot tett a szökésre Shire-san háta mögött. Keiko, és a később érkezett Akio támogatta az ötletet, természetesen én nem tartottam jó tervnek. Ezt közöltem is velük, és visszatértem az ajtó mellé azzal a szándékkal, hogy jelentést tegyek erről. Miután Keikot is beengedte a szobába, Maho ismét megpróbálkozott meggyőzni engem, természetesen továbbra sem hajlottam meg az akaratának. Mivel nem álltam az oldalára, el kellett távolítson engem az útból. Valószínűleg számított rá, hogy kissé heves a természetem, ezért szánt szándékkal kihúzta nálam a gyufát, és buzdított a kardom kirántására.
*Itt megáll egy pillanatra.
-Nem tagadom, abban a pillanatban valóban fel akartam négyelni a gazfickót. Persze nem láttam át rajta, valószínűleg arra játszott, hogy maga és mindenki más előtt bemocskolhasson, hitelemet veszítsem...és kivitelezhesse a szökési tervét. Mi másért ajánlkozna ilyen boldogan az őrzésemre, ha nem másért, minthogy Ő azaz áruló, aki a vezető háta mögött ki akar surranni, hátrahagyva mindenkit. És minden bizonnyal veszélybe is sodorna minket.
*Itt aztán megáll ismét, hisz a beszédét ezennel befejezte. Nyugodtan ül a helyén, várva Shire reakcióját, és végső ítéletét a dologban.

Laza egy hónapot kések :c ne haragudjatok :c

~ Jól benne vagyok a fekáliában. Talán mégsem volt jó ötlet a balhécsapás. Makoto az igazat mondta, Maho még rossz dolgokkal is megvádolta az onnát, Akiot teljesen bele vitték a témába en meg most nem tudok mit tenni. ~
Szétnézek a társaságon teljes nyugodtságot elég jól színlelve és Shirére vetem a tekintetem.
~ Most, hogy Akio is benne van a témában vagy az én vagy az ő beszámolójára lesz kíváncsi és engem így is eléggé kinézett magának, Akio meg nem tudom, mennyire jeleskedik az efféle problémák megoldásában. ~
Ásítok egy jó hangosat magamra terelve a Sensei figyelmét. Hisz elég fontos a téma. biztosan zavarni fogja, hogy így bele szarok az egészbe. Hanyag módon a körmeimet kezdem vizsgálni, aztán a hajamat csavargatom, jó hangosan ásítozok és felveszem az ’ unatkozó tróger’ állarcomat. Végül felteszem félig meddig a kezem szót lérve és meg sem várom a felszólítást.
- Na szóóóval… -
Huh, rettentő profin kezdem a beszédem. Tapsvihart érdemelne
- Akio és én azért verekedtünk össze, mert ő nyaggatott, hogy mi oknál fogva voltam bent a Senseinél én meg meguntam és megütöttem. -
Tekintek újra a körmeimre és vizsgálom őket unatkozva és mire bárki bele szólhatna, folytatom a mondókámat, ha már szót csináltam magamnak.
- A másik meg az árulás, szökés, satöbbi baromsággal kapcsolatban én nem vagyok benne a témában. Tudom ki az áruló, de nem mondok nevet, mert mindenkit nagyon kedvelek. Amúgy meg sensei, ugye nem gondolja, hogy innen geninek meg tudnának szökni kis csapatba verődve ilyen egyszerűen, hogy egyik percről a másikra kitalálják. -
Gúnyosan kacagok kicsit és folytatom.
- A lényeg, hogy az egyik vagy épp mindkettő vagy egyik se szökni óhajt, de ha már nemet mondnak neki a felkértek, akkor nincs probléma. Én ugyan nem viszem vásárra a bőröm. Kisebb nagyobb gondom is van és ezt a sensei pontosan tudja. Mi lenne, ha én és ön együtt figyelnénk mindkettőt és bármi gyanúsat látunk, elgyepáljuk, és nem vesztegetünk ilyen unalmas baromságokra energiát. -
Azzal elindulok a kijárat felé és a kilincsre tett kézzel megállok.
- Had kapjak egy választ és húzzunk a retekbe. Éhes vagyok. -
~ Remélem, bejön.

A hazug embert könnyebb utolérni, mint a sántát, szokták mondani. Sebiro Mahora pedig jelenleg hatványozottan is igaz ez az állítás.
~Hjajj, mibe keveredtem. Az élet bonyolultabb, mint egy menet a kártyaasztalnál. Nem lehet csak blöffel nyerni. Makoto előadta az igaz történetet, Keiko pedig olajra lép, ami működhet is... De belefáradtam. Talán tényleg rossz ötlet volt a szökés.

Amikor az ember saját magában kezd el kételkedni, onnantól nincs visszaút. Maho torkába jeges kézként mar a felismerés: itt már nem nyerhet. Mielőtt arcára is kiülne az elkeseredés, elhatározza, hogy bedob egy utolsó ütőkártyát, amivel talán leveheti a saját válláról a felelősséget, és ha másra nem, időhúzásra remek lesz.

*Abban a pillanatban, amikor Keiko a kilincsre helyezi a kezét, hörögve megszólal:

-Shire... Shire-san. Azt hiszem, ez túl sok nekem.- ennyit mond csak, aztán ernyedten a földre hull.

~Ideje a "rohamra" indulni.

*A fiú teste rázkódni, vonaglani kezd a földön, és úgy tetszik, nincs teljesen magánál. Szemei könnybe lábadnak egy furcsa erőlködéstől.
-Khhhhksssss....-szájából nyálcsóva lövell ki, amely kis idő múlva egész tengerré terebélyesedik, majd a rángás ritmikus perisztaltikává szelídül, ezután újra fölerősödik. A legborzasztóbb az ifjú könnybe lábadó, véreres szeme, amely segítségért kiált.

Egy külső szemlélő számára úgy tűnhet, Maho éppen súlyos rohamon megy keresztül, és gyors elsősegélyre szorul.

* Eljött hát végre az idő, az idő ahhoz, hogy Makoto is elmesélhesse a történteket a saját szemszögéből. Miféle változást hozhat hát a dolog? Röviden: Semmit. A két történet, ha fogalmaható így, teljesen üti egymást, s végeredményképpen elmondható az is, hogy mentünk egy szép kört, de visszatértünk a kiindulóponthoz.
- Hmmm... Helytállóan hangzik, de ez elmondható Maho szövegéről is...
* Az ilyen helyzetbe már-már lehetetlen lenne egy igazságos döntést hozni, s a pénzfeldobás továbbra sem esik bele a " Helyes lépések a Bíró számára " listába. Igazából, ezen a ponton már lassan el akarta küldeni a szobában lévőket, de kedvenc Tündérkénk alkalmat lelt a felszólaláshoz, s ha nem is túl jó modorral ( Inkább azon módban, ami önmagától is kéri a pofont...), de tovább fűzte az egészet, főleg azzal díszítve a beszélgetést, hogy valójában teljesen tisztában van a gyilkos... Akarom mondani konspiráló személy kilétével.
- Lenne még mit faragni a modorodon. * Némi homlokvakarás, és egy szép pár szúrós szem is mellékelésre kerül * De elkerülhetjük a farigcsálást, ha megmondod még most, hogy ki is az áruló... A REND az REND. Az igazságnak megvan az ára, aki a parancsnak ellent megy, joggal részesül retorzióban. A Jouninok különleges kiképzéseken mennek át, s az információ megszerzése sosem volt gyenge pontja a kurzusoknak.
* Némi fenyegetésképpen egy senbont vett elő öltözékének valamely rejtett zugából, s megforgatta ujjai között. Egy elitninja közel mindenben képzett, s ezen tanulmányoknak igenis része a kihallgatás. Természetétől távol áll az efféle tett, de Shire amellett, hogy kedves, főleg rendszerető, s néha a rend megigényli az áldozatok hozását... Már ha a bárányka nem beszél magától.
- Kettesbe figyelni? Óh, nincs ilyesmire szükség. Nem hiszem, hogy meg kéne figyelni bárkit is, a legegyszerűbb valami jó kis büntetés, és egy hooooosszúúúú elbeszélgetés. Bevallom, én sem értem, hogy minek vagyunk a föld alatt, de a személyes érzelmeknek nem szabad átvennie az összeszedettség helyét. Emberek... és... ilyen olyan népek vagyunk, de első sorban Konoha Ninjái. Ha puszta vágyaink miatt szökni szándékszunk, képzésünk minden szinten bukás volt.
* A büntetésbe egyenlőre jobb nem belegondolni, Shirét ismerve nem kizárható, hogy akár az egész vizesblokkot tisztára nyalatja egy zsebkendő méretű ronggyal, vagy ha további hergelésre kerül sor, lehet inkább bélyeg lesz a megadott méret.
- S most hogy ezt letárgyaltuk, kérlek térj vissza köreinkbe Keiko. Közel sem végeztünk még.
* Elhangzik a varázsszó, s az eddig ( hozzáteszem meglepően csöndes ) Maho némi ernyedtséggel rogy a földre, egyfajta túldramatizált tragikomikus félhalált halva. Meglepő, mégis hihető alkotás, az ilyesmi sosem jó vicc, s persze a felügyelésre küldött személy sem veszi ezt félvállról.
- Keiko, hozz vizet.
* Menten feltápászkodik, s a roham verte fiatalhoz lép, valahogy oldalára fordítva, és ott is tartva azt. Nem ért túlzottan az efféle orvosi procedúrákhoz, de a puszta tény, hogy ilyen hevesen, és már-már groteszk tökéletességgel vonaglik , azt sejteti, hogy vagy egy nagyszerű színész a srác, vagy tényleg valami baja van.
- Makoto, hívd ide Yukit.
* A szörnyűséges dráma közbe valahogy Akio is magához tér, maga esete jóval kevésbé súlyos mint az éppen " rohamban " szenvedő Mahoé, s így csak csöndben figyeli a dolgot, hanyagolva minden érintkezést.
~ Hisztériás ninja... Ilyet sem láttam még... Talán tényleg csak jót akart, s Makoto lenne a bűnös? Az onnák büszke népség, de minden fán akad rohadt alma. Nade miért pont ő lenne a rohadt?
* Jobbjával elkapja a földön rázkódó fiú fejét, majd szabad kezével széttárja szemét, s megpróbálja kicsit vizslatni annak pupilláját. Nincs ugyan zseblámpa a kezébe, de talán elég lesz így is a vizsgálat.

Karma: -0.8->-1.0 ( Jelentem alássan, minő egy rossz fiú! )

*Úgy tűnik története nem talált süket fülekre, de mégsem teljesen elég, hogy meggyőzze a nőt saját igazáról. De nem is kell megerőltetnie magát, a két áruló saját maga alatt ássa a sírját. Keiko valami flegma monológgal próbálja magát kihúzni a bajból, ami nyílván valóan nem működik. Shire még inkább beindul, és a fenyegetéstől sem riad vissza.
~Ezaz Shire-san! Ezt szeretem benne, a rendért bármit.
*Bólogat magában elégedetten, ám öröme nem sokáig tarthat. Maho belekezd színjátéka következő jelenetébe! Nem sok szünet volt két felvonás között az biztos. Hirtelen epilepsziás rohamot színlel, persze ez senkinek nem tűnik fel, még Makotonak sem. A parancsnak megfelelően felugrik ültejéből, kivágja az ajtót még Keiko előtt, és felkiált.
-Yuki! Gyere ide kérlek, Shire-san látni akar!

~ Hehh, majd pont a sensei fog megfenyegetni.. na igen, itt bukik meg a ninja létünk. Álljunk ki a társunkért és ne hagyjunk hátra embert és egyéb nyálas, becses dolgok de ha egy Shirehez hasonló kis nőcske parancsol akkor dobjunk el minden ilyet. El ne felejtsek tapsolni. ~
Shire rám vetett tekintetét csak egy szemforgatással zárom és egy laza "elnézést a tiszteletlenségemért" szöveget motyogok az orrom alatt. Már indulnék is ki amikor puffanást hallok. Megfordulok és szövetségesemet a földön vergődve találom és máris új kinevezést kapom. Kitüntetésem becses neve a 'víz hozó csajszi'.
~ Vajon tényleg rosszul van? Furcsa ez a hely bármi megeshet ~
Filózok az étkezőhöz igyekezve hogy poharat és vizet szerezzek ninja társamnak.
~ Ha megjátssza ezt és kiderül akkor végleg lebukik és mindketten sőt Aikoval együtt mindhárman szorulunk. Ha ez lesz addig rugdosom amíg tényleg nem kezd rángatózni ~
És közben meg meg is szereztem a frissítőt és anélkül hogy kiönteném visszatérek vallatásunk színhelyére és a sensei kezébe nyomom a poharat.