*Futás és futás, szakadatlanul követik tárgyaló partnerüket a már hihetetlenül egyenes alagútban. Sok ideig eltart, egy ponton a lány már elkezd azon gondolkozni, hogy vajon mikor érnek majd a végére? Pár perccel később meg is kapja rá a választ, mikor utasítást kapnak a felfelé való közlekedésre. Felnézvén egy aknát lát, melybe mindenféle magyarázat nélkül Zoku már fel is ugrik, és pattog a falon oda meg vissza, míg ki nem ért. Probléma nélkül utánozta a mutatványt, majd megelégedéssel nyugtázza kiérvén, hogy újra a szabadban vannak. Hiányzott neki egy kis friss levegő, bár a napfény nem mondható soknak. A fák és a lombok sűrűjét kémleli, míg a Hyuuga megszabadul az akna ajtótól. A csattanást követően egy férfi hangja üti meg a fülét, nem máshonnan, mint a feje fölül, ami kimondottan váratlanul érte, és meghőköl, mikor a két alak előttük landol. A kijelentéseik is igen érdekfeszítőek, ámbátor problémásak is. Hiszen nem adhatják csak úgy Zokut, miután ennyi munkát beleöltek abba, hogy egyáltalán velük menjen. De a helyzet világosabbá is vált egyidejűleg. Biztos benne, hogy azért folyamodott hozzájuk, mert tudta, hogy üldözik, és szorult a nyaka körül a hurok. Zaku átveszi a kezdeményezés jogát, és a kérdéses vádakról faggatja a két urat. A lány is kíváncsi ezekre, így nyugodtan végighallgatja mondandójukat, mielőtt bármit is közölne velük.