*Rhony-t végül Kugo lökése téríti ki a attól,hogy Ren átvegye az irányítást.
~ Húú nem sok kellett volna. (Rhony)
~ Ismét megúsztad de következőnek nem lesz ilyen szerencséd (Ren)
*A fiú fel se fogja mit mond neki a társa, és őszintén szólva nem is érdekli a dolog. Robotias mozgással sétál be szobájába ahol gyorsan összepakolja a cuccait egy táskába.
~Talán ideje lenne lelépni már itt sem biztonságos. Lassan már mindegy,hogy kint vagy bent vagyunk, a készlet is a végét járja.
*Mikor összepakolta a kevéske kis holmiját a fegyvereit magához veszi és az egy doboz gyufáját amelyben még 13 szál van. Valamit a zsebébe rakja azt az egy műzli szeletet amit még nem evett meg.
Combjára a kunaiok, a másik combján a kis tárolóba a shurikenek és a zsebébe a boxer.
A táskába a többi cucca amit bedob a sarokba és ráteríti a takaróját.
Végül elhagyja a szobát épp akkor ér oda mikor Sei befejezi a mondandóját. Rhony ügyet sem vetve senkire belép a sensei szobájába ahol még mindig ég a villany. Először a sensei testéhez lép oda.
~Remélem egy jobb helyre került!
*Aztán megvizsgálja az elhunyt testét,hogy hogyan következhetett be a halála. (alapos átvizsgálás)
A test megvizsgálása után pedig a szobát is átfésüli nyomok után kutatva. (nem annyira alapos inkább a testre koncentrál)

*Szellemek tudják, valahogy hinni tud Seinek, talán éppen az állapota miatt. Nem sokszor találkozott eddig életében ilyen sokkal, de kételkedik benne, hogy a srác szimuláns lenne. Ha viszont nem az... Nos, akkor valaki percekkel ezelőtt elvágta a chuunin torkát - miután a vér még nem alvadt meg -, nekik pedig nem tűnt fel. Zakunak, aki pedig végig az őrszobában volt, méterekre innen, nem tűnt fel.
És még az utasításait se követik, a fene essen beléjük!*
- Hé, Zaku! - *miután kiszedte belőle, amit akart, Seit otthagyja a padlóra csúszva, csak a véres fegyvert veszi ki a kezéből.* - Láttál valakit bemenni oda, mióta a poszton vagy?
*Vélhetően nemleges választ kap, de azért megkérdezi. Miután kiábrándították, ő is úgy dönt, hogy megnézi a tetthelyet, így Rhony nyomában beballag a szobába.*
- Valami? - *ha a srác hajlandó válaszolni, mogorva képpel bólint, majd ő is aláveti a chuunin holttestét a maga vizsgálatának. /Medika attribútumot kéretik figyelembe venni./ A sebek, miegymások átböngészésén túl azt is megnézi, nem vittek-e el valamit a ninjától. Seinél volt egy kulcs... De talán mást is lenyúltak tőle. A szobát viszont már Rhonyra hagyja, és kiballag a folyosóra.*
- HÉ! MEDIKUS VAN ITT? LEHETŐLEG OLYAN, AKI VÉGZETT MÁR AUTOPSZIÁT!
*Beüvölti az egész Menedéket, de ha van helyben megfelelő emberük, így talán elődugja a képét. Ha ezzel megvan, egyszerűen csak nekidől a betonfalnak, és maga elé meredve a gondolataiba merül.*
~ Hmmh... Valaki itt gyilkos. Valahogy kétlem, hogy ha kívülről jött volna a tettes, így ölte volna meg, és nem minket kollektíven valami gázzal vagy ilyesmi. Ez így túl macerás. Akkor viszont... Pocsék világ jön idebent. És még ez a rohadt álom is. Álmok... Lehet valami összefüggés?

* Történik némi mesélés Sei részéről, s bár úgy istenigazából nem figyel oda, azért pár részletet elkap. Szó sincs róla, hogy olyan nagyon érdekelné, de azért hátha lesz még haszna a Tesztimoniának. 
~ Bűzlik ez az egész, de hát nincs mit tenni! 
* Kicsit megrázza a fejét, majd belép Rhony, és Kugo társaságában a szobába, egy gyors megjegyzést hozzáfűzve a dologhoz.
- Kétlem hogy lenne itt olyan aki boncolt volna már, a legtöbb kezdő medikusnál kimerül a tudás az Anatómiai atlasznál... De ha azt akarod hogy mindenki hallja, kint a mikrofon, használd. 
* Szeme elé belógó tincsét elhúzza, s közelebb lép a holttesthez, mely eléggé groteszkül fekszik előtte. A párnát leemeli testéről, s végül egy vállvonással a takarót is lerántja, hogy megvizsgálja hogy hol, és mennyi vér akad... Ha ezzel végez, szemrevételezi az előbb említett testfolyadékot is kissé, elég frissnek tűnik, a halál mostanság állhatott be. A puszta mennyiség is utal valamire, ám felesleges megtippelni a halál okát, amíg nem biztos a körülmény.
~ Szerencsétlen ember...
* Némiképp aggasztja a helyzet, s remélhetőleg Tsuno sikeresen eltereli a tömeget, mert a tömeggel a hisztéria jár, a hisztériával pedig a gond!

*Egyre nagyobb a feszültség, a banda nagyon kezd nyugtalanná válni. Gyorsan ki kell deríteni mi is trtént itt valójában. Szerencsére többen megkezdték már a hulla átvizsgálását, így megtudhatjuk, pontosan miben is halt meg a vezetőjük...jobb esetben. De addig is, rá kell jönni, ki is lehetett a tettes.
- Senki.
*Kugo kérdése eléggé költői lehetett, hiszen ha valaki bejött volna, míg Zaku őrködök, ő jó eséllyel feküdne most ott a sensei mellett. Elég volt a feltételezésekből, ideje összeszedni a tényeket.
~ Egyelőre ki kell deríteni, körübelül mi miatt patkolt el.
*Ő is követve két társát, odaballagott a hullához, hogy maga is szemügyre vegye a hullát. Halkan, csendben végezte a dolgát.
- Ti találtatok valamit?
*Majd, miután végzett a dolgával, odaballagott a gyanúsítotthoz. Halkan odasúgta neki:
- Ha jól sejtem, nem te ölted meg, de a bizonyíték kevés. Azt szeretném tudni, figyelemmel kísérted e a sensei mozdulatait, valamint a szobájának ajtaját, és ha igen, pontosan mennyi ideig. Remélem érted, mire gondolok.
* Ha Sei lenne a gyilkos, úgyse vallaná be, ezért úgy kell tenni, mintha automatikusan a gyanúsított felmentése a célunk. Egyszerű, de meggyőző módszer.
- Arra lennék kíváncsi, hogy ha netán ezen az ajtón surrant volna be a gyilkos, pontosan mennyi ideje lehetett. Ugye nem láttál senkit, mikor bejöttél ide? Ja, és örülnék, ha részletesen beszámolnál nekem arról, hogyan is kerültél ide. Az indokaidra nem vagyok kíváncsi, nem hinném, hogy szívesen beszélnél róluk.
*Egyelőre meg kell tudni, mennyi időre is maradt a sensei egyedül, mindenféle megfigyelés nélkül. Aztán, miután Zaku választ kapott, elindul a szobában titkos ajtókat keresni. Rhonynak szerencsére ez az ötlet hamarabb eszébe jutott, így odamegy hozzá, és megkérdezi.
- Van valami?

* Tsuno, és pár másik lelkesebb embernek köszönhetően valahogy sikerül visszaterelni a tömeget, elkerülve a különböző problémákat... Most a Nagyterem csak pár embert tartalmaz, Seit, Tsunot, Egy Koi névre hallgató nyugodt srácot, és persze Zaku kutyáját, Tachit. 
- Rossz idők jönnek majd... A rend nem tartható meg tekintély nélkül. (Koi)
* Bent a szobában közben tömeg kezd formálódni, minden önjelölt boncorvos ott van már, s a holttestet figyeli. A döbbentség egyszerre fagyhat az arcokra, hisz ahogy átkutatjátok a holtat, abszolút semmilyen Trauma nem figyelhető meg rajta... Se vágás a torkon, se szúrás a mellkasba... Nem érte atrocitás. Az viszont feltűnő lehet, hogy a vér fejtájékon jelentős mértékben folyt el. Szemfülesebbek azt is megfigyelhetik, hogy a testnedv, főleg az Orrból, és a Fülből származik. Itt ki is merülhet a Laikusok ismerete a témában, ám akadnak részletek, amiket a Medikában egy csöppet jobban művelt személyek észrevehetnek ( 1. Medika Szint: Kugo, Yasu ). Ilyen tényező például, hogy a szemgolyón fellelhető kicsiny erek szétpattantak, a szájüregben pedig élénk ínyvérzés ment végbe. (Akadhatnak még hasonló jelenségek, ám azok sajnos fedve maradnak a kezdő helyszínelők szemei előtt.) A szoba megvizsgálása abszolút nem hordoz magával semmi hasznot, pillanatokon belül kiderül, hogy semmilyen rejtett retesz, ajtó, titkos folyosó, vagy járat nem bújik meg benne. Sajnos a nyomoknak is szűkében vagytok, nem akad a véres ágy kivételével semmi gyanús a közelben. 
- Remélem jutnak valamire bent...
* Eközben kint a csönd honol, csak Koi az aki néha próbálkozik megtörni a fület bántó nyugalmat... Nem sok sikerrel. Az egész  szilenciumot talán Zaku megjelenése zavarja meg egy kicsit, aki némiképpen kikérdezi a már széken ülő Seit. 
- Nem. Mindent elmondtam, amit tudok... * Fejét megrázza, s nem is nagyon tervezne mondani bármit egészen a pontosításig, mire végül kinyög pár információmorzsát. * - Körülbelül 10 percet lehettem bent. Hogy egy gyilkosnak mennyi ideje volt, és mennyi nem, arról fogalmam sincsen... De amikor bementem, már ilyen  állapotban találtam a Senseit, és nem volt a környéken senki! 
* Most hogy válaszát megadja elfordul, s a másik irányba bámul. Nem úgy tűnik, mintha többet ki tudnál belőle szedni... A Sensei Halott, Sei nem tud semmit, a halál pedig nagyon gyanús körülmények között állt be... Érdekes. 

A Talányok szaporodnak...:

Karma: Stagnálás

* A tömeget ha nehezen is, de sikerült kiterelni a nagyteremből, s elkezdődhet a vizsgálódás eredményeinek várása. Na nem mintha annyira szeretné tudni hogyan is történt mi, ellenben az igenis érdekli, hogy ki volt az a mocsok aki ilyesmi szörnyűségeket tett. Idegállapota egyébként is eléggé fel van borzolva, ez az egész fiaskós csak tovább ront rajta, s bár sírni lenne kedve, inkább csak mélabúsan simogatja Tachit, már ha a kutya engedi a dolgot.
~ Mi lesz most így, hogy a Sensei halott? Az élelem elfogyott, a ránk felügyelő személy halott, az emberek dühösek, idegesek, és félnek... Én pedig alkohol nélkül vagyok... Oly nagyon kívánom, hogy csak egy rossz álom legyen az egész... Ám ahogy behunyom, és kinyitom a szemem nem ébredek fel.
* Ismét eljátszotta a már kigyakorolt koreográfiát, ám sajnos nem mutatott semmi változást a jelenben, s így inkább csak felállt a kutya mellől, és beállt valahova az egyik asztalhoz, Koi mellé.
- Mego'djuk valahogy, elég rossz emigy is. 
* A sokkal rosszabb már úgy sem lehet mindig is jó hozzáállás volt a szar helyzetekben, bár félő ilyenkor, hogy még ami rendben van az is elromlik. De nem mindegy már? Sötét gondolatok mellett egyébként is fakó a fény, akkor meg minek erőltetni? Feloldozást nyer a szörnyűségek közül, aki már benne éli életét... Eltelik pár perc végül, s ismét egy Koi hozzászólás hangzik el. 
- Remélem én is...
* Talán hagyná ennyiben az egész, ha Zaku nem jönne ki a szobából. Nagyszerű alkalom lesz ez arra, hogy kicsit kérdezősködjön, így oda is slattyog, majd ha az úriember végez a Sei irányába intézett kérdésekkel gyorsan felteszi a magáét.
- Rájüttetek már valamire? 
* Ha megkapja a válaszát egy mosollyal elbúcsúzik, majd visszaáll Koi mellé, és várja a további fejleményeket.
~ Remélem Sei Ártatlan.

*A hulla megvizsgálásával Rhony nem ment túl sokra. Egyenlőre csak annyit vélt felfedezni,hogy a vér a fej tájékán a legintenzívebb és a testnyílásokból ered.
~Se vágás, se szúrás.. érdekes.
*Aztán átnézi a szobát is ahol semmit sem talál sajnos.
~Nem jó ez így....
*Megáll és gondolkodni kezd. Közben Kugo rákérdez,hogy a dolgok felderítése eredményes volt-e. A fiú csak megrázza fejét és továbbra is csak áll és gondolkodik.
~Mi történt?  (Rhony)
~Hát nem egyértelmű?   (Ren)
~Ömm... nem! Mert Tee mit vettél észre ami az én figyelmemet elkerülte? (Rhony)
~Semmit. Semmi olyat amit Te nem!  (Ren)
~Akkor?   (Rhony)
~Túl komplikálod a dolgot. Mivan ha a sensei csak szimplán agyvérzést kapott vagy egyszerűen.. felrobbant az agya, besokallt .... csak kicsit jobban mint mások. Gondolj bele elég nagy stressz nehezedett rá.(Ren)
~Igazad lehet. De ez azért nem biztos, jobb felkészültnek lenni mindenre.  (Rhony)
*Végül egy fejrázással visszatér a valóságba. Ránéz a sensei testére és egy kis mosolyt ereszt el a szája egyik sarkán.
~Remélem már egy jobb világban van.
*Aztán visszamegy a szobájába és leül a sarokba a táskája mellé.

- Ez így egyszerűbbnek tűnt. - *mormogja válaszul Yasu kommentárjára. Nincs nagy kedve erről vitázni... Különösen, mikor kiderül, hogy nincs egyetlen valamire való szanitécük se. Blama. Hát akkor csinálja ő.
Mire végez, lassan kezdi úgy érezni, ma is kár volt felkelnie. Életében nem látott még ilyet. Semmi nyoma fegyver ütötte sebnek... Inkább olyan, mintha kiszorították volna belőle a vért. Vagy mintha hosszú időre fellógatták volna fejjel lefelé, akkor robbannak ki így az ember szemében lévő hajszálerek a túlnyomástól. Hát, elég pocsék halála lehetett a fickónak, mi tagadás... Arról nem is beszélve, hogy a srácnak elképzelése sincs, hogy oldhatták ezt meg észrevétlenül. Talán valami medikus ninjutsu? Vagy fene tudja, mindenesetre egész biztos nem olyan módszerrel, amire egy itteni genin képes lenne, őt magát is ideértve.
Kifelé még elkapja Sei vallatásának végét, és egy kis megvetéssel a hangjában odaszól.*
- Hagyd életben, Zaku, tényleg nem ő volt.
*És nyilvánvalóan nem is tud semmi többet, merő időpocsékolás hát tovább beszéltetni. Inkább az a kérdés, hogy lehetne a behatoló nyomára akadni… Mert hogy volt behatoló, az már biztos. Pocsék egy nyomozás lesz, ahhoz képest biztosan, amiben korábban részt venni kényszerült.
No de ha jól emlékszik, van itt velük egy jó orrú detektív is!*
- Hé, Zaku! - *battyog a nevezett és Rhony után a szobába.* - Kapd elő a kutyádat, és szagoltass vele végig minden kijáratot, minden szellőzőt, minden átokverte repedést, ami csak van ennek a nyúlüregnek a belső falán. - *ugyanolyan flegmatikus, árnyalatnyi méla undort sugárzó képet vág, mint eddig, de a hangsúlyán érződik, mennyire fontosnak gondolja a dolgot.* - Ide valaki bejutott és megölt egy shinobit, mert hogy ezt nem egy genin csinálta, arra a fél karomat tenném… Akkor viszont kell lennie egy résnek a bunker védelmi rendszerén. És ha így van, akkor a falu óriási sz*rban van, amíg ezt a rést meg nem találjuk. Világos?
*Bár, őszintén megmondva, e pillanatban is is sántítani érzi a magyarázatát. Mert ha egyszer sikerült találni egy bejutási módot... Miért vétenek ekkora taktikai hibát azzal, hogy ezt a tudomásukra is hozzák?
Csak az a baj, hogy jobb ötlete most nincs...*

* A testet hamarosan meg tudják vizsgálni, s egy roppant furcsa jelenségnek lehetne szemtanúi, hiszen abszolút semmilyen seb sem figyelhető meg rajta, mi több még csak karcolás sem. Hogy erre ki mit reagál már csak az adott illető dolga, de ő maga erősen a sokkoltság, és a mitévő legyek most skálán mozgó érzelmekkel tölti ki a kérdések vetett űrt.
~ Semmi... A Sensei az este folyamán végig egyedül volt kint az őrszobába... Ám mégis napközben hal meg.
* Tüzetesebb átvizsgálás során hamar kiderül, hogy a szem és íny bevérzett. Egyértelmű utalás arra, hogy köze lehet a dologhoz a nyomásnak... Na de nem a vízfelszín alatt vannak 2000 Méterrel, ez nem történik csak úgy magától meg.  
- Hmm... Rohadt furcsa...
* A leszűrt információk sajnos szinte semmilyen mértékű segítséget sem tudtak ad Yasu számára, s így kénytelen egy buksicsóválással eltenni az egészet a zsebébe. Rejtélyes eset ez, rejtélyes!
~ Talán valami technika... De nem ismerek ilyen brutális technikákat, amik ilyesmire képesek lehetnek... S ki tudna ilyet elvégezni innen?!
* Ő maga inkább egyenlőre bent marad a holttest mellett, s kissé megszemléli azt még egyszer, ám nem remél sok újdonságot. A Boncolás lenne az, ami segítene, ám jó eséllyel ha felnyitnák, se érnének semmit vele. Az szép hogy látod, de még szebb hogy ha nem tudod hogy mit.
~ Nem tudom mi lehet...

*A vallatásnak sok eredménye nem lett, s ezt Kugo is leközölte, nem valami barátságos hangon.
- Tisztában vagyok vele, Kugo. Bárcsak ilyen egyszerű lenne!
~ Miért ennyire biztos a mondandójában?!
*Elcsigázva ballag ki a Sensei szobájából, ahol Tsuno rögtön nekiáll kérdezősködni.
- Ennyi idő alatt...nem valami sokat. Annyi biztos, hogy Sei barátunkat egy darabig "védelmezni" kéne, nehogy fejetlenség közepette valaki le találná szúrni. Egyébként, szinte 100% az esélye, hogy nem ő volt. Az ipse takarója teljesen tiszta, szóval max a nyakát vághatta el, de akkor sokkal véresebb lenne a szétspriccelő vér miatt. Csak a kézfeje lett tiszta mocsok. Az amit mondott, tökéletesen összeegyeztethető azzal, ami történt. Egy szó, mint száz: jó eséllyel ártatlan.
*Ennyit a nem valami sok-ról. Noha Zaku elég sarkosan fogalmazott, a véres kézzel, meg a torokmetszéssel, kicsit valótlanul tényként megfogalmazva csupán csak nagyon valószínű feltételezéseit, ezekben a kritikus pillanatokban ez is bőven elég, mint konklúzió.
- Nyugodtan közölhetitek a többiekkel az eredményeket, had nyugodjanak meg.
*Ő maga nem tudja ezt megtenni, mert még be kell mennie a szobába kikérdezni Rhony-t . A kikérdezésből végül nem lett semmi.
~ 10 perc. Túl kevés idő. A gyilkos besurrant a bunkerbe, gyilkolt, majd kimenekült. Hihetetlen. De talán előre eltervezett volt az egész...
*Próbál visszaemlékezni valamire, de csak a monoton "mindennapok ismétlődő képeiugranak be. Felkelés...zuhany, WC...farigcsálás...fslbámulás...ételosztás...kajálás...alvás...játék a fantáziával, a sötét semmibe fények képzelése, stb. Közben megérkezik Kugo is, aki felvet egy elég érdekes javaslatot.
- Hát, Tachit eléggé megzavarja ez a hullaszag, de nem bánom, egy próbát megér.
*Éppen állna fel, amikor hirtelen eszébe jut valami. A gondolattól hirtelen visszesik a földre.
~ Nem genin tehette, tehát valaki besurrant, ez logikus. De akkor is, miért foglalkozna egy ennyire profi gyilkos eg utolsó kis bunker vezetőjével?! De ha yrsz egy tekercset, a papírt készítő meber is részt vett benne. Egy fegver gyártásában részt vett a bányász is. Egy gyilkosságban lehet akár egy bűntárs is, aki csak beadta a...
- Kugo...
*Szökken fel újra.
- Pontosan hol is vágták meg a senseit!?
*A választ meg sem várja, csak rohan vissza a Sensei szobájába, hogy végre ő is szemügyre vegye a hullát. Tiszta vér a feje, seb sehol.
~ beadta a mérget! Ez lesz az..."Kugo:...mert hogy ezt nem genin csinálta, arra a fél karomat tenném"
*Visszaemlékezések, egymás hegyin hátán.
~ "valaki bejutott, és megölt egy sinobit"...vagy talán valami?! "Sei: a sensei már halott...", "Zaku: alvás...farigcsálás...kajaosztás...evés"
*Kezd körvonalazódni az elmélet.
~ Ez a méreg valószínűleg lassan hatott. Már jó ideje, hogy bezárták a raktár kapuit, addig akárki megtehette...vagy azután is, ha elég ügyes volt. De ha válóban méreg volt, az könnyen beleillik a képbe.
*Ragyogó arccal futva megkereste Tsunót.
- Üzend meg mindenkinek: Sei ártatlan. A senseit nem késszúrás ölte meg. Hogy pontosan mi, az még rejtély.
*Majd méggyorsabban visszafutott a szobába, és megkereste Kugo-t.
- Te értessz valamicskét a medikához, nem? A sensei nerég hunyt el, lehetséges e az, hogy az itt található ezközök segítségével megvizsgálhassuk a vérét. Vagy van e arra mód, hogy kimutathassunk bármiféle...
* Nyelés.
- mérget?
*A mérgezés csak egyet jelenthet: a gyilkos vagy vérprofi, vagy kezdettől fogva itt rejtőzött! Az elkerülhetetlen gyanú, ami ellentéteket szíthat.
- Tedd meg, amit tudsz, én addig körbeszaglások Tachival. Aztán közöljük egymással ar eredményeket.
*Ugyanezzel a kéréssel felkereste a másik medikuskát, Yasut is. Több szem többet lát. Majd visszament a nagyterembe, ahol a kutya még mindig tanácstalanul bámult a levegőbe.
- Gyere, Tachi, megyünk kutakodni egy kicsit.
* Körbejárja az egész épületet, mindenféle látható, és szagolható nyom után kutatva. Ha végzett, visszamegy a tett helyszínére, hogy a hullát is megszagoltathassa, vagy legalábbis a véres párnát, hátha érződik valami méreg szaganyaga. Ha Kugo és/vagy Yasu ott tevékenykedik, megkérdezi tőlük:
- Sikerült valami kideríteni?
*És van még valami, amit fontosnak tart.
~Az oszlófélben lévő tetem nagyon veszélyes lehet, fertőző betegségeket terjeszthet. Nincs sok időnk, mert amint a néhai Sensei elkezd bomlani, el kell innen távolítanunk

A felszínen...

* Hideg szél fúj a számotokra már ismeretlen Konohában, s bár élet tagadhatatlanul akad, a csöndben minden szó ordításként hangzik a háztetőn álldogáló páros környékén. Egy Csuklyás alak, és mellette egy természetellenes kutya... Minő furcsa látvány. Az előbb említett ember a földön térdel, s keze egy romos épületen pihen, vörös fénnyel játszik körülötte a chakra.
- Végeztél?
- Végeztem...
- Meghalt?
- Meghalt...
- Többiek?
- Nem tudom, nem látok át a falon.
- Sajnálatos...
- Mondd, mégis mi haszna lesz ennek az egésznek, ezek csekély kis férgek a talpam alatt, nem is érdemes foglalkoznom velük.
- Potencia.
- Potencia, de mire?!
- Harc.
- Hát legyen... Lelkem másik darabja, egyetlen társam, éljünk hát mint farkasok, ha eljő a tél.
- Legyen.
- ... S most mit teszünk? Nem érzek több ilyen menedékhelyet a Városban, bár éppen lehet hogy akad.
- Várunk.
- Igaz... A fogaskerekek, már mozognak...
* A hang elhalkul, s lassan a két személy is távozik, lépéseik üresen visszhangzik a körülöttük elterülő térben. Ők, már meghozták a döntésüket.

Menedékhely:

* A Holttest nem szolgál további érdekességekkel, ám amennyiben Kugo és Yasu megpróbálja vizsgálni a vért, hát tegyék! Lehet hogy akad valami bizonyíték... A kutyás keresés sem ad különösebben sokat a történethez, a megszokott holtszag sajnos eléggé hergeli Tachit, s a rothadás erőssége miatt nem venné észre ha akadna valami ott, ám ha mégis, akkor sem ismerné fel a szagokat, hiszen csak a csapat egyik részét ismeri, a másik számára ugyanúgy idegen, mint bármelyik kint lévő személy lehet. Mindeközben semmi érdekes nem történik az épületben, sugdolózó beszélgetések, halk megjegyzések, várakozó Sei. Az, hogy a két férfiú szerint nem tettes, nem menti fel semmi felől, hiszen a többiek teljes nyugalommal azt hihetik hogy egy gyilkos, és ezt nem lesz könnyű lemosnia magáról... Ám emellett semmi. A Vihar előtti csend...

Zene:

Karma: Stagnál

/ Kissé rövidke lett, de igazából nem tudtam sokra reagálni. Továbbá Rhony megelőzi Tsunot /

*A fiú továbbra is csak a sarokban ül és gondolkodik. Végig maga mellé a táskára néz. Legszívesebben most azonnal elhúzni innen ha tehetné. Ó bárcsak olyan egyszerű lenne mint kigondolni. Már rég mérföldekre járna innen...
~Vagy halottak lennénk!! (Ren)
*Ki tudja lehet odakint csak egy genjutsut lőttek el és ők a hatása alatt állnak. Talán valójában ők éppen egy füves réten alszanak vagy éppen csak Konoha utcáin egy erős genjutsu mester csínytevése miatt. Vagy akár az is elképzelhető,hogy ez csak egy próba.
Aztán Rhony megrázza a fejét és befejezi a fantáziálást arról,hogy mi lehet kint. Eszébe jut a sensei.
~Vajon mi lelhette. Közel sem biztos,hogy természetes halált halt. De mégis megnyugvással tölt el Re gondolata.
*fejrázás.
~Kezdek megőrülni! Meg bízni Ren gondolataiban?
*Persze attól függetlenül,hogy így gondolja még mindig megnyugvással töltik el sötét oldalának szavai a a sensei halálával kapcsolatban.
Ekkor feltápászkodik és a táskáját magához veszi. A bunker bejáratához vezető úton át kell menni a társalgón. Ott vannak éppen páran.... a táska visszakerül a helyére. Nem kockáztat még a végén rávernék,hogy ő a bűnös.
Inkább odasétál Tsunohoz ittléte alatt nem sokat beszélt vele. Mivel nincs kedve a "detektívekkel" bandáznia így inkább az Ő társaságát keresni fel. Ott van vele egy másik személy is talán Koi. De Rhony nem biztos az illető nevében.
-Sziasztok. Valami fejlemény?

* Szemei előtt az unalmas menedékhelyi élet testesül meg, ráadásul felettébb szomorú csomagolásba burkolva. A csönd fülszaggató, az érzések nehezek, s a várakozás terhes. Szerencsére ezt a pillanatnyi összeszedett zavarodottságot Zaku megjelenése töri meg, aki végre egy örömteli hírt közöl. Pillanatra fel is vigyorodik, s indulna hogy tegye a feladatot, ám azért még az ő fejében is megfordul egy kérdés...
- De akkor ki volt? 
* Kissé költői, meg kissé kelletlen, de ha már kimondásra került, akkor kimondásra került, s bár érdekelné Zaku teóriája a dologgal kapcsolatban, inkább végigmegy a hálószobákon, s ki-ki jelentgeti, hogy Sei szinte biztosan nem bűnös, elvégre a nyomozás eztet bizonyítja. Persze ha visszakérdeznek, hogy akkor mégis kinek vörös a tenyere, sajnos választ nem tud adni, de csak a teljesség igényéért a sajátját biztos ellenőrizni fogja. Nem lenne jó, ha ő lenne a gyilkos... Nos, úgy hozzávetőleg 4 perc múlva visszatér az ebédlőbe, s ismét helyet foglal. Nyugalmat szerencsére másodszerre is megbolygatják, esetünkben Rhony az aki kérdezősködik, s mivel eléggé jóságos, bár azért nem szamaritánus, válaszra méltatja, még igazából különféle mellébeszélés nélkül is. Zavart lelkivilágának jólesik a párbeszéd, akkor is ha kellemetlen témákról van szó.
- Annyivet tudni, ho' Sei nem gyilkolta meg a Sensöjt. Hogy mégis mi történt,s hogyan, azt mán nem tudni. Mostan kutatkodják ezeket.
* Hogy átadta a reakciót megvonja a vállát, s előveszi a korábban félig megevett zsemlét. Nagyokat szuszog, majd mohón képébe tömi az egészet. Az élet megy tovább, halál ide, vagy oda. Egy volt ez csak az áldozatok közül, ki tudjam mennyi lesz még...

*Már mondaná, hogy sehol, de Zaku kérdése szónokinak bizonyul, ő meg maradhat magában fortyogva, amiért nem adnak a véleményére. Rosszalló képpel battyog kia a folyosóra, s szemmel követi a srác rohangászását - a Tsunónak mondottakat hallva magában fölmordul és elmormolja magában a szokásos párhuzamát a lassú shinobiról meg az egyszeri birkáról -, egészen míg az vissza nem ér hozzá. Akkor egy újabb morranássa fejezi ki az igenlő válaszát az első kérdésre, majd...*
- Nem méreg volt. - *jelenti ki ilyen hozzá nem értés hallatán érthető ingerültséggel, és nem mellesleg ugyanolyan szilárdsággal, mint a korábbi, Seire vonatkozó mondatát.* - Ez teljesen biztos, úgyhogy tégy egy szívességet, és eredj a dolgodra ahelyett, hogy hülyeségekkel zaklatnál. Bár éppenséggel... - *teszi hozzá valamivel halkabban.* - ...lehet, hogy adtál egy egész jó ötletet. Nem méreg, de azért talán...
*Azzal külön szócséplés nélkül hátat fordít a másiknak, és indul előbányászni a felcserkészleteit. Most először jutott eszébe, hogy párhuzamot vonjon a mai furcsaságok között, miután Zakunak sikerült felidézni benne a saját, érthetetlen színben játszó chakraereit. Persze csak a jó Szellemek tudják, van-e bármi kapcsolat a kettő között, de azért érdemes belenézni a dologba. Ki tudja, talán még az is lehet, hogy tudtán kívül ő a gyilkos... Mintha olvasott volna az egyik Kódexben egy technikáról, ami hasonló jelenséget idéz elő a chakrakeringésben...
Mikor felcihelődött, fogja magát és megszállja a halottas szobát. Aztán gondol egyet, és újra kidugja a fejét a folyosóra.*
- HÉ! - *a hangosbeszélőt változatlanul magasról és nagy ívben, inkább megint üvölt.* - EGY HYUGA JÖJJÖN IDE! DE MOST, A FENE ESSEN BELÉTEK!
*Ha felbukkanna egy alkalmas fehérszemű illető, ráparancsol, hogy vizsgálja meg mind a halott, mind az ő chakraér-hálózatát. Közben pedig nem zavartatja magát, nekiáll minden elérhető - és így is minimális számú - tesztet véggcsinálni a néhai sensei vérével, de éppígy a sajátjával is. Ha egyszer belelendült, tudni akarja mi a fene folyik itt. A belépő Zaku kérdésére persze ennek megfelelően rá se hederít, inkább elébe vág a magáéval.*
- Na? Valahol valami?

* Gondolatait egy Zaku formájú jelenség zavarja meg, s így végre lehetősége van egy kicsit társalogni, ugyanis eddig inkább azzal töltötte el az idejét, hogy próbált valamit kipréselni a megszerzett adatokból... Nevetségesen kevés sikerrel.
- Méreg... Méreg éppen lehet, de hogy juttatták be a Sensei szervezetébe... Bár már-már nevetségesen olyan volt az egész, mintha egyszerűen szétrobbant volna az agya, ahhoz meg valami eszméletlenül durva méreg kellhet... Megnézem mit tehetek, bár kétlem hogy bármit is érek vele. 
~ Jó lenne ha akadna a Menedékhelyen valami élő, amiért nem kár... Virág, vagy esetleg patkány, valami bogár... Chakrabogár? Nem rossz kezdet!
* Jó alkalomnak tűnik ez ahhoz, hogy egy pohár társaságában visszatérjen a holttesthez, és valami vérszerűséget szedjen belőle. Ráhagyom az olvasó fantáziájára ezt hogyan követi el, de nem hiszem hogy túl nehéz lenne, ha elfordítjuk valószínűleg dől az orrából a vér, vagy éppen ha nem működik egy vágás is jó lesz. Egy szó mint száz, megszerezte a vért. Menten ki is megy az előtérbe, és egy picit önt a másik pohárba, hogy meglesse a vér süllyedését, elvégre még eléggé frissnek tűnik ahhoz, hogy érjen vele valamit ( Pláne hogy a szervezetbe volt ). Egy másik adagot félretesz, s kezdődhet a küldetés, hogy megpróbáljon lejmolni egy chakrabogarat a bogarastól... Ami nem tűnk könnyűnek. Ha sikerrel jár, némiképp hozzáérinti a vérhez. Ha a méreg tényleg olyan erős, akkor azonnal meg kéne döglenie, de ha nem, akkor sanszos hogy nem méregről van szó. Ha nem jut bogárhoz, akkor elhajol valamerre, és hozzáérint egy csepp vért a nyelvéhez. Attól még nem fog meghalni, és a zsibbadás egyértelműen jelzi ha tényleg veszélyes az anyag.

*Nem várt semmi eredményt, és nem is lett. De, ahogy Kugo is megmondta, akármelyik apró kis lyukban lehet valami nyom, úgyhogy bele kell szaglászni minden apró kis lyukba.
~ Pff, könnyű azt mondani, amikor olyan sötét van, mint...mint...mint egy sötét veremben.
*Éppen egy ágy alatti mély hasadékot vizsgált, de nem látott semmit.
~ Talán, ha megpróbálnék a cshakrámmal világítani...
*Bingó, teli találat. A kézbe sűrített cshakrával világítani lehet. Így utólag, ez hamarabb is eszébe juthatott volna. Bár, így se jobbak a fényviszonyok, mert most minden sötétkékes árnyalatban úszik.
~ Mintha nem is cshakra lenne, mintha elszívná a sötétség az élénk színét a...SÖTÉTKÉK!!!
*Odakapta a fejét a tenyeréhez. Sötétkék, mély színű, igencsak furcsa állagú valami fénylett a tenyerében.
~ Hol láttam én már ilyet korábban.
*A következő pillanatban egy hatalmas hangrobbanás rázta meg a környéket. Persze csak képletesen: Zakunak leesett.
~ Talán erre akart az az álom célozni. De akkor, nem méreg ölhette meg a senseit. Valaki, aki képes ezt a valamit irányítani.
/Ez talán picit gondolatolvasósnak tűnhet, de eskü bele, hogy ez lett volna a méreg után a második tippem/
~ Kugo sejtette volna? Akkor neki is van ilyenje.
*megfogta két kézzel a cshakratömeget, és elkezdte formázgatni.
~ Elképesztő! Ezzel gyurmázni lehetne, olyan sűrű. És én heteket vesződtem azokkal a faragványokkal.
*Na jó, a gyurmázás talán túlzás. Óvatosan felállt, majd visszaballagott Kugohoz.
- Nem találtam semmit. De, ha a napos oldalát nézzük a dolognak, legalább a rend visszaállt...valamennyire.
*Dolga végeztével elviharzott a mellékhelységbe, és magára zárta az egyik WC ajtaját. Újra előhívta a cshakratömeget, és elkezdte nézegetni.
~ Óriási! Mintha az álombeli énem belém költözött volna. De nyilván nehezebb is ezt a vackot formálni. Gyakorolnom kell.
*Zaku nekiállt a budiban edzeni. Először jöttek az egyszerűbb dolgok: cshakrafonal, falra tapadás. Aztán megpróbálkozott egy klón jutsuval, és addig próbálgatta, amíg nem sikerült tökéletesre. Majd, előhívta a donjutsuját is.
~ Khusagan!
*A szeme kivilágosodott, de a szokásos zöld árnyalat helyett most zöldes-kékes cirmákos árnyalatban úszott. Volt átmenet a két szín között, de nem sok. Az újfajta cshakra igencsak megterhelte a szemet, beletelhet egy kis időbe, mire hozzászokik (másik lehetőség, hogy az új csahkra valójában tök ugyanolyan, mit az eredeti). Ha ezzel elkészült, következhettek a családi teknikák. Először a sima Ichiga-stílussal való mozgás és egyensúlyozás, majd a fény beszédével a láthatatlan írás, amit fura mód el tudott olvasni akkor is, ha nem volt meg a donjutsuja, szóval beletelt egy kis időbe, mire rájött, hogy kell az új csakrájával üzenetet titkosítani: sehogy. Aztán végül sikerült egy teljesen "kékmentes" üzenetet alkotnia, de eléggé rövidre sikeredett, és fárasztó meg hosszadalmas is volt. Ezután megpróbálta a kardjába vezetnie a cshakráját, hogy lássa, mennyire stabil a cucc fegyveren át. A Khusa-villámát már meg sem próbálta, mivel attól tartott, hogy kiugrik a két szeme a lökettől, ha belekezd. Így is nagyon szokatlan ez újfajta cshakra.
/Másik lényeges indok, hogy a jutsu részleteit felfedő kaland még nem fejeződött be, így még el sincs könyvelve a részletes leírása./
*Fél óra telt el. Ez idő alatt remélhetőleg sikerült egy-két dolgot kiderítenie erről a furcsa valamiről. Miután fél óráig gyakorolt, kiballagott budiból, és visszament a nagyterembe.
~ Eredetileg is ezt akartam. Elhúzni a francba. De kell még legalább két ember.
*Rhony ugrott be neki elsőnek. A srác mindig is jó haverja volt, biztos megértené, mire céloz az elmenéssel. Elindult hát megkeresni. A nagyteremben találta meg Tsuno társaságában.
~ Na mindegy a kettő jobb, mint az egy. De talán nem kéne sietni. Többet kéne megtudnom erről a furcsa csakráról.
*Sajnos miközben ezt gondolta, már mondta is a véleményét.
- Ti is érzitek? Valami nagyon nincs itt rendjén. Itt csak csapdába esett prédák vagyunk. El kell tűnnünk innen!

* Megszületnek a következő hipotézisek a történésekkel kapcsolatosan, s így most a méreg, és a különböző technikák kerülnek előtérbe. A méreg abszolút jogos gondolat lehet, a technika is megállja a helyét, ám természetesen továbbra is hordozza magában a kérdést, hogy ki lenne képes megölni egy Chuunint ( Ha kissé dilettáns akkor is) az itt lévő fiatalság közül. Egy hasonló tett, nyilván komoly tudást, és persze mesteri tervezést igényel, s így közel sem nevezhető különösebben indokoltnak a feltételezés, ha a gyanusítottakat nézzük. Egy szó mint száz, jöhetnek a vizsgálatok. Ezen említett teszteknek jobbára hasonló eredményei lesznek, a felszerelés hiányában, vagy éppen jelenlétében is. Kugo nem képes ( felettébb limitált körülmények között persze, bár legközelebb kicsit fejtsd ki kérlek a tesztek jellegét )mérget kimutatni, s a végrehajtott próbálkozások során sem állapít meg semmi abnormálisat, talán csak a jelentősebb vízmennyiség kivételével. Yasu süllyedéstesztje is csak az előbb említett információval szolgálhat. Bogarat szerencsére képes találni, s rövid teszt után kiderül, hogy bizony ő sem érzékeli mérgezettnek az illetőt. A Hyuuga fronton sajnos nem akad szerencse, naiv feltételezés volt, hogy talán akadna egy Klánbeli erre, nyilván az említett csoport rendelkezik a saját Menedékhelyével, talán egyenest a klánház alatt. 

* Emellett persze más frontokon is történnek a dolgok, Zaku megjelenik, és egyfajta összebeszélés közepébe kezd. Távozni szeretne - teljesen érthető okokból -, s erre keres most magának bajtársakat Rhony, és Tsuno szerepében is. A választás nem rossz, hiszen az említett férfi eddig is rendelkezett a szökéssel kapcsolatos ambíciókkal, s had ne mondjam hogy az Oni lánynak sem kellhet több pár szép szónál, hogy csatlakozzon a duóba. A hármast kiegészít még egy negyedik tag is, az eddig hallgató Sei feláll, és odalép az említett tömegbe, második idegenként megjelenve Koi mellett.
- Én is megyek, csak idő kérdése hogy közellenség legyen belőlem. Nincs maradásom, minek is erőltessem ezt az egészet?!
* Vállait megvonja, nem különösebben nehéz elképzelni, hogy miért is dönthet úgy, hogy lelép. Ő már meghozta a döntését... Csak úgy, mint Koi, aki hátat fordít, s pár pillanatnyi gondolkodás után ellép a társaságtól.
~ Vajon ez a helyes döntés? Vár valami kint, amit érdemes megkeresni... Nem hiszem. 
- Sok szerencsét. Majd én fenntartom a Rendet. 
* Mosolyodva visszafordul, majd bemegy a saját szobájába. Ő nem lesz szem, s fültanúja se semminek. Odabent kezébe chakrát vezet, majd a rajta szikrázó fehérségre pillant, s unás nélkül bámulja.

Kik nem félik a változást!:

Karma változás: 0

Megjegyzés: Fehér helyett mostantól a zöldet használom, mert egyszerűbb valamit bezöldíteni, mint mindent szürkíteni, és egy keveset fehéríteni.

Megjegyzések Zakunak címezve: A Chakraváltozás vagy egy hónap óta ment végbe, a színváltozás pedig csak azokat érinti akik Vörös, vagy Fehér chakrával rendelkeznek. Továbbá nem kell átírni a hozzászólásodat, de az Ichiga technikákkal kapcsolatos, és a karddal kapcsolatos semmis ( Dettó a szem). Legközelebb ha megpróbálod, majd ÉN leírom hogy mi történik . A technikákkal, és a kontrollal gyakorolsz 30 percig. Azt tapasztalod, hogy sokkal kevesebb erőbefektetést igényel minden amit teszel, akár száz klón se fárasztana ki. Ja és még egy dolog, a Chakra nem gyurmázható állapotú. Olyasmi sűrű, mint pl a vastag füst. Pohárba tudod önteni, elfedi az asztalt, vagy hasonlók, de nem érinthető. Köszönöm.

*A lány válaszára Rhony nem igen tud mit mondani. De végül bíztatóan megszólal.
- Minden rendben lesz Tsuno.
*Ő maga se tudja miért mondta de talán még jól is jöhet ki. Bár gondolatai csak a szökés körül járnak, így nagyon meg se szólal innentől csak csöndben ül Koi is az oni lány társaságában.
~Hogy juthatnék ki?
* Kérdésére hamar egy ismerős hang ad választ vagy legalább is egy szupportív monológot Zakutól.
-Rhony szinte azonnal rávágja az "igen"-t a lelépés gondolatára. Koi viszont visszavonul.
Ekkor Sei is odalép a társaságba, hogy ő is jönne.
Rhony először furcsán nézett rá aztán egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Üdv a szökés akcióban.
* Majd kezet nyújt neki.
-Bocs, hogy téged feltételeztelek a gyilkosnak. Csak a dolgok eléggé azt mutatták, de már tudom , hogy nem te tetted.
* Már csak Tsuno nem adott választ a dobbantás ötletére.
Rhony ránéz.
-Hölgyem ön velünk tart? *kérdezi mosolyogva.
A szökés kivetelezés eggyre közelebbinek látszik így kisebb fajta megnyugvás járja át a fiú lelkét.

- Há' remélem is!
* Kezeit keresztbe teszi, majd szomorúan veszi tudomásul, hogy bizony az étke elég gyorsan eltűnt. Jó lenne már végre teleennie magát... De van egy olyan érzése, hogy előbb hal meg, minthogy végre tele zabálhassa magát rendesen. Akárhogyan is, kezével eljátszadozik az ételes zacskóban lévő morzsákkal, fel-fel harapdálva őket magának, hogy legalább addig tudjon valami nyámnyogni. Csupa rossz dolgok történnek ma a kaja kivételével, nehezen képes beleszokni ebbe a fekete valóságba... Ám előbb utóbb, mindenképpen szükséges lesz. A kinti területekkel kapcsolatos ismerete szinte a nullával határos, abszolút nem lenne meglepő számára ha minden, vagy éppen semmi sem változott volna meg. Nagy a világ, sok dolgot átélt már, s remélhetőleg ami most történik, se fog kikezdeni vele. Szó követ szót, nem sokára megérkezik Zaku, aki egy elég meredek tervvel áll elő. Nem biztos, hogy mi is kéne reagálnia a dologra, így csak kezével eltakarja száját, és gondolkodóba esve végigtekint a távozni készülő népeken.
~ Ezt kéne tenni? Nem tudom, hogy ez helyes-e.
* Egy jó ideig csak figyel és nézi a helyzetet, Koi mozgolódását, Sei csatlakozását, és Rhony helyeselését, ám végül ő is sorra kerül, s egyértelmű, hogy nehéz döntést kell meghoznia. Zavartan bólint, megrázza fejét, majd sóhajt.
~ Nincs itt semmi, amiért érdemes lenne maradnom. Kint meg több dolog is van, amiért mennék... Számomra kedves dolgok. A döntés egyszerű, de akkor mégis miért érzem úgy, hogy bűnös dolog lenne távozni?
- Megyek...
* Magához szorította a kevéske étket, majd elment a szobába, hogy összepakolja a szükséges holmikat. A távozók száma egyenlőre négy, de nézzük hogy lesz-e még aki csatlakozik a dologba!

*Nem talál semmit. Őszintén szólva nem lepi meg különösebben. Eddig se látott nagy esélyt a mérgezésre... Ami pedig a chakra megváltozását illeti, hát ahhoz vagy labor - és az övét meghaladó szaktudás - kéne, vagy egy készséges Hyuga.
Megvonja a vállát, és letesz a próbálkozásról. Így nem fog kideríteni semmit, akkor felesleges itt küszködnie a látszólagos hozzáértésével. Fogja magát, és összepakol, a hullát pedig nem méltatja több pillantásra. A néhai chuuninnal már nincs több dolga, és vélhetően nem is lesz.
A szobából kilépve üti meg a fülét a többiek tervezgetése. Egy biztos: nem éppen stikában beszélik meg a dolgokat, nemigen fogják vissza a hangerőt. Vélhetően bíznak a káoszban, amiből menekülni akarnak. Szökni... Sorsukra hagyni a bajtársaikat a válsághelyzetben, csernbenhagyni azt, amire felesküdtek.
És itt van ő, akinek csak egy szerződést kell betartania.
Mikor szenvtelen arccal bebattyog a hálóhelyiségbe, hogy az ágyára hajítsa az elsősegélycsomagba való orvosi felszerélést, Tsuno még javában csomagol. Egy futó érintéssel ellenőrzi, hogy a fegyverei a helyén vannak-e - szolgálatban, így most is, mindig a helyükön vannak -, majd kényelmesen kibattyog az őrszobába. Egyenesen a páncélajtó elé baktat, majd szembefordul a tervezgetőkkel, és laza kisterpeszben megáll.*
- Rendben. Akkor kedves mindenki! - *unott képpel, unott hangon beszél, jobb keze ujjai pedig az övére csúsznak, és fémes szisszenéssel előhúznak néhány centit a huzalból, hogy előkészítsék a kirántását.* - Ezennel közlöm, hogy a menedékhely parancs és jó ok nélküli elhagyása szökésnek és ezáltal dezertálásnak minősül. Ha valaki megpróbál csak úgy lelépni, abból onnantól kezdve szökött ninja lesz, és én akként is kezelem. Kérdés?
*Azzal egykedvűen végignéz a kis csapaton. Ha most valaki úgy dönt, hogy erőszakkal teszi félre az útból, szemrebennés nélkül támad, legyen az akár Rhony, a csapattársa is. Merőben üzleti megfontolásból, persze. Ha megköt egy szerződést, bolondos módon szereti tartani magát hozzá. Javítja a renoméját.*

* A méreggel kapcsolatos próbálkozások nem juttatják sikerre, így menten vissza is juttatja az említett chakrabogarat ( ha kissé véresen is ). Kicsit még téblábol itt-ott, majd végül megunva az egészet leül az előtérbe, töprengve arról, hogy mégis mi történhetett.
~ Méreg kizárt, valami szer, ami képes ilyesmit végezni, biztosan nem ürülne ki a szervezetből ilyen gyorsan... Puszta kézzel pedig nem lehetne elkövetni ezt, ugyanis semmilyen trauma nem figyelhető meg a Senseien. Csakis Technika lehet, de az azt jelentené, hogy valaki innen végezte az egészet, s... S, az ismét lehetetlen. Egy hasonló támadás komplex anatómiai ismeretet, vagy legalábbis chakrarendszer belátást igényelne. Egy Hyuuga esetleg, vagy valami Kekkei Genkai, de az ilyenekről ezer méterre lerí, hogy mi is van a vérükben... Ráadásul Sei volt az utolsó, aki bent volt a Senseinél halála előtt... Közben... De képes lenne valami ilyesmire? A megbánás pedig nem illik egy ennyire brutális gyilkossághoz. Talán... Talán fogalmam sincs, hogy mi folyik itt? Fene vigye el ezt az egész agyrémet, nem tud az ember így nyugodtan aludni sem! Igaz... A tegnapi álom után, sehogy se tudok nyugodtan aludni! 
* Gondolkodását kicsit pihentetve, ki-ki tekint az elmélkedés sűrű felhőjéből, és bele-bele hallgat a történő megbeszélésekbe... Némiképp hidegen hagyja a szervezkedés, szegény Sensei, isten nyugalmazza, már halott, s így igazából már okuk sincsen itt maradni, minden egyén maga dönt a sorsáról, s bár ő még maradna egy picit, nem szeretné a végtelenségig húzni a várakozást. Ki tudja, hogy milyen érdekes lehet kint, s jó lenne Makotora is rálelni! 
~ Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ugrani fognak a lehetőségre... Bár, Sei motivációja abszolút nem meglepő... Tsuno nyilván az ismerősökkel akar maradni... Rhony, és Zaku nem tudom mit akarhat kint... Bah... Mit is érdekel engem, nem az én dolgom. A Sensei halál most a fontos, biztosan van valami logikus magyarázat a történések között, nem hiszem hogy lenne bármi oka is annak, hogy egyik pillanatról a másikra csak úgy meghal. Több mint gyanús... Viszont, azt jó lenne megtudni, hogy van-e itt Kekkei Genkai használó...
* Felemelkedik, majd egy könyvet vesz elő a polcról... Egy könyvet, melyet már elolvasott, de talán gondolatokat önthet majd a fejébe az egész. Bele is kezd, falva a lapokat, ám nem jut sokra, mert nem is olyan soká némi mozgolódás fültanúja lesz, majd követve a mozgást Kugot pillantja meg, ahogy elfoglalja az őrszobát, és kijelöli a védeni kívánt területét. 
~ Na ez már döfi, erre befizetek!
* A könyvet ott hagyja az asztalon, majd kicsit közelebb mozdul az Őrszobához, hogy rendesen tudjon mindenre figyelni, amire csak szüksége lehet.
~ Ohohó, dezertálás, szökött Ninja. Érdekesen alakulnak a dolgok. Meg kéne szólalnom talán?
* Picit eltöpreng, hogy vajon mégis mi lehet a helyes lépés az említett helyzetben... De mindig is erősen Neutrális volt, így hangozzék a józanság hangja, bebújik az őrszobába, s megközelíti Kugot, már amennyiben az nem kívánja megbántani a sziszikígyóival.
- Kolléga, nem gondolja, hogy " dezertálás" helyett, ez egy egyszerű felderítő csapat? A minket felügyelő, ümm... Tiszt, sajnálatos sorsa miatt felügyeleten kívül maradtunk, s mivel hivatalosan egyikőnk sem felel meg a Vezető pozíciójára, szükség lenne egy pótlásra, amit talán az Expedíciós csoport hozhatna el számunkra. 
* Közben sunyin vigyorog, de azért persze figyeli azt a bizonyos vékony kék vonalat, mert elég fegyvertelennek minősül most éppen. Nem lenne szerencsés még azelőtt kikapni, hogy akárcsak labdába is rúghatna, s mivel nem kenyere a pusztakezes harc, kerülné a konfrontációt. Egy fejrázás, majd ha nincs ellenkezés közelebb lép, és halkabban közöl valamit ( Ha van, akkor megvonja a vállát, és hangosan közli ).
- Egy Ichiga, egy Oni, egy főkolompos, és egy Kitachy... Bárki számára komoly ellenfélt jelenthetnek, persze kollégát is beleszámítva. Nem hiszem, hogy nagy gond lenne abból, ha távoznának...
* Igazából ennyit szándékozott közölni csak, amennyiben nem kap valamilyen reakciót, vagy hasonlót távozik is. Ezen a ponton már meg sem lepődne azon, ha csak egy morgás lenne a jussa... De mégis megérte, ugyanis legalább fel tudta valakinek az idegeit húzni, s hogy távozik-e a négyes, istenigazából már nem érdekli.

*Minden a terv szerint halad, Tsuno, Rhony és Sei is vele tartanának, ugyanakkor Koi úgy dönt, inkább kimarad belőle.
- Rendben van. Ha bárki érdeklődne, mond azt, hogy segítségért, illetve élelemért mentünk ki. Ha minden jól megy, pár nap múlva akár vissza is térhetünk egy darabban.
*A tervbe végül egy Kugo nevű szálka kerül, aki kész akár erőszakkal is visszatartani a jónépet. Zaku készen is állt.
~ Egyszerűen odarúgom a falhoz, aztán mehetünk is. A támadását rúgás közben is el tudom kerülni...
*Pillanatra, miközben Kugo magyarázott, eszébe jutottak saját gondolatai.
~ Valaki...egymás ellen akar minket uszítani. Tehát igaz? Vagy csak én képzelem be magamnak.
* A helyzetet végül Yasu megjelenése oldja meg, mert frappáns beszéde alkalmad ad Zakunak, hogy kereked oldjon. A hegyi beszéd közepette elkezdte a karját az ujjával simogatni, mintha csak unatkozna.
/ Egek, nem kis munka utolsónak lenni egy ilyen kalandban /
- Nos, igazság szerint csupán pár napra távozunk, hogy élelmet, és segítséget hozzunk kintről. Szó sincs semmi dezertálásról. Pár nap is visszajövünk.
*Odalépett Yasuhoz és megveregette a vállát.
- Azért remélem, számíthatunk az itt maradottakra, amíg oda leszünk.
*Majd a fülébe súgta:
- Fekete világosság. Ez legyen a jelszó, amivel beengedtek minket!
*Visszafordult Kugohoz:
- Szó, ami szó, aki egyszer bejutott, annak máskor se lesz akadály. Legyetek éberek, míg nem leszünk itt. Ahogy mondtam, lehet, hogy pont ez volt a céljuk. Ezért ésszerű megoldás a teljes csapat helyett csupán egy különítményt kiküldeni.
*Ó, igaz is, ezt nem mondta, hanem magában gondolta.
~ Na mindegy, szerintem elég egyértelmű.
- Ideje indulnunk! Amondó vagyok, hogy egynapi fejadagot, valamint egy-két pokrócféleséget magunkkal kéne vinni.
* Ellenvetés ellenében meg is teszi a szükséges előkészületeket.
- Nyissuk ki hamar az ajtót. De csak óvatosan, mert nem tudni, mi vár ránk odakint.
*Még egy utolsó szóra visszafordul a többiek felé.
- Míg vissza nem érünk, mindenről jobb, ha közösen döntötök. Igyekszünk, ahogy csak tudunk.
*Majd hátat fordított, és megindult a vaskapu felé, hogy az ajtó rá eső zárát kinyissa.

*A csapat készen áll az indulásra. Rhony gyorsan átrohan a szobába a már előre összepakolt táskájáért.
Mikor visszaér azonban érdekes szituáció alakul ki melyet Kugo generál.
~Ez a barom már megint azt hiszi, hogy ő itt a főnök. Pattog itt mint egy szöcske.
*Rhony számára úgy tűnik a srác nem viccel.
~Azért elgondolkodtató, hogy ilyen szűk helyen mégis hogyan akarja azt a huzalt használni.
*Eközben a helyzet viszont megváltozik mivel Yasu megpróbálja csoportot akadályozó személyt jobb belátásra téríteni a "felderítéssel" kapcsolatban.
Erre azonban a szituáció továbbra is bonyolodik mivel Yasu jelenléte arra készteti Zakut, hogy barátnak tekintse azt aki igazából nem valószínű, hogy jobb belátásra tér.
Ekkor Rhony gyorsan Seihez fordul. És olyan csendben és diszkréten hozzászól.
-"Figyeljünk oda szerintem Kugo nem hagyja annyiba és megtámadja Zskut, akkor viszont mindent meg kell tennünk, hogy megvédjük és lekapcsoljuk a támadót."
*Majd a kezét a SAJÁT zsebébe dugja és ujjai átcsusszannak a boxer hideg, fémes résén.
Rhony pedig csak figyel és várja az események alakulását.

* Szegény Tsuno csak élné az életét békében, és alkoholmámorban, de úgy tűnik, hogy nem olyan egyszerű az egész, mint amilyennek gondolta. Szobájában a pakolást befejezte, s az eddig tekercsben tartott Kanobot előhozza ( Nem tudom hogy csak terveztem nem hozni a kalandra, vagy nem is hoztam. De ha nem hoztam, akkor ezt a részt módosítom majd. ), s vállán átvetve kibaktat. Jó kis fegyver lesz ez majd a kinti élethez, nem is kérdéses, hogy egy ismeretlen helyre valami jó masszív fegyver kell, s mivel Tsuno egy Oni, a képletben nem is kérdéses, hogy Masszív=Erős Erős=Veszélyben vagy.
~ Fegyver a kézben, szesz a hasban... Olyan idegen így a Kanabo, hogy nem vagyok részeg. Már-már kelletlen...
* Szó ami szó, az, hogy fel van fegyverkezve korán sem jelenti azt, hogy használni is szándékszik majd az említett tárgyat, de majd a sors eldönti hogy mi, s merre. Kiérve hamar beáll a csapatba, s ki is derül, hogy miért is nem olyan egyszerű élnie az életét. Kugo véleménye szerint nem lenne jó távozniuk, s ezen véleménynek éles fegyvereivel hamar élet is ad... Élet ad, hehe!
~ Pedig eddig olyan kedves volt, nem is gyanúsította Seit! Most miért lett ilyen? Talán tényleg itt kéne maradnom...
* Némiképp elszomorodik, s a fegyverére tekint. Ha most alkoholmámorban fürdene, azonnal nekirontott volna a férfiúnak, s dühében még a fémajtót is szétrúgta volna... Vagy legalábbis megpróbálná. Akárhogyan is, ez most itt nem az ő ideje, csöndben figyeli Yasu, Zaku, és Kugo halálos játékát, nem figyelve arra, hogy Rhony és Sei miről is beszélnek. Gyerek ő most felnőttek között, s a gyerek dolga az asztalnál a hallgatás.
~ Talán kint kellett volna maradnom végig, hogy meghaljak bármi is történt... Meghaltam volna vajon?

*A zsoldos baltaarccal néz vissza Yasura. Semmifelé reakciót nem mutat a monológra, a figyelmeztetésre is csak a szája széle húzódik kicsit fölfelé, futó árnyékát láttatva egy magabiztos vigyornak. Zaku szövege már meghatja annyira, hogy legalább ránézzen.*
- Pár nap sok. Lehet, hogy te magadra hagyod a bajtársaidat, amíg csatangolsz egyet, de nekem kötelességem annyit megvédeni közülük, amennyit tudok.
*Kényelmes mozdulattal zsebrevágja a kezét, mireegy búcsúcsillanással a fémhuzalok is eltűnnek a színről.*
- Veletek megyek. Aki rendesen viseli magát, az bízhat bennem. Aki szökni próbál, megölöm. - *majd egyszer csak lusta képpel nyújtózik egyet és diszkréten elfojt egy ásítást. Nem mondhatni, hogy túlságosan lekötnék az esmények. Megdolgozik a pénzéért, ennyi. Az életveszélyre meg magasról, mint mindig.* - Na, akkor cihelődni! Én különben két-három napi szárított élelmet javasolnék, már ha tényleg csatangolni akartok, mert akinek kifogy, azt visszaküldöm. Zaku, nem suttogni! - *vakkan oda a fiúnak elhaladtában a hálók felé.* - Nem lenne szép, ha csak téged engednének be, eh?
*A hátizsákja nemigen van szétpakolva, így aztán nem telik hosszú idejébe menetkész állapotba kerülnie. Ami az élelmet illeti... Talán három napi van neki dugiban. A szaga nem éppen bíztató, de... Hát Szellemek, evett ő már rosszabbat is.*
- Na gyerekek, ha már indulunk, tegyük mielőtt mindenki éhen pusztul!
*Ha felrámolt, kényelmesen nekidől az őrszoba falának, és megvárja, míg mindenki más is készen áll. Ha eljutnak idáig, kényelmesen ellöki magát a betontól és odabattyog segíteni a kapunyitásban. Közben pedig határozottan fitymáló pillantásokat ereget a zárrendszer felé. És mintha menet közben jutna eszébe, még hátrafordítja a fejét, és ezúttal tényleg megereszt egy halvány vigyort.*
- Koi, te meg vigyázz, hogy ezek itt ne egyék meg egymást, mire visszaérünk, rendben?