* Azon ritka esetek közé tartozhat a mostani, amikor  Yasu megjelenés, végre nem sóként reagált a nyílt sebre, hanem valami belátásbeli változást generált. A terv jó irányba változik, s szabályos kis felderítőcsapat születik meg Kugo csatlakozásával. Had ne mondjam, tetszik a sok érdekes változás a fiúnak. Kugo, Zaku... Két erős jellem, két önjelölt vezető, s perpillanat még nem tiszta, hogy mi is a végeredménye az egymásnak simuló oldalaknak, ugyanis ez itt kérem egy több pólusú rendszer lesz, s a végén az lesz az igazi vezető, aki több embert tud a maga oldalára állítani.
~ Ejj, ejj, milyen érdekesen változnak az események. Kár lenne kihagyni, de most talán jobb lesz bent maradnom.
* Arcán széles, már-már visszataszító vigyor húzódik el, s kezét széttárva meg-meg emeli a vállát. Innentől, már mindegy számára, hogy mi lesz a vég kifejlett.
~ Mit is kéne tennem, mit is kéne tennem most? Talán visszavonulok megcsiszolni kicsit a bokkent, elvégre jobb ha csöndben távozik a kis csapat, és nem hívják fel magukra a figyelmet. Annak csak az lesz a vége, hogy többen akarnak majd menni.
* A döntés megszületett, visszatér a szobájába, és leül az ágyra, folytatni a fegyver csiszolását, amit az előbb azért hagyott abba, mert megvágta magát.

* Szerencsére a belsô viszály tisztázódott, így végül Kugo is velük tart a felfedezôútra.
~ Remek. Így eggyel többen leszünk. Jobban nem is alakulhatna.
* Bár vannak rovábbra is ellentétek a két fiú között.
- Nem, az nem lenne szép, ha nem csak minket engednének be.
* Zaku továbbra is indulásra készen állott. Batyunak egy vállon átvethetô szövetzsákot használt, amibe belepakolta a három napi élelmet, egy takarót, meg némi vizet. Nem hiányozhatott természetesen a méretes Ichiga-tekercs sem, amit hátul, nagyjából derékmagasságban viselt. A ruháját gondosan összefogta övekkel, elvégre nem kell kioldania, amíg nem kerül harcra a sor. Végezetül ltt volt a csodá katana, a Khusagan. A kardot ezúttal a ruhája hátrészébe rejtette el.
~ Minden megvan.
- Mehetünk?
* Megvárja, van e ellenreakció. Ha nem:
- Akkor indulás!
* S nagyot ránt az ajtón.

* Nem is olyan hosszú huzavona után eldől, hogy mi lesz a távozás menete. Kugo, Rhony, Zaku, Sei, és egy Tsuno. Kerek kis csoportnak tűnik, mindenképpen jó eséllyel néznek szembe a várható döccenőkkel, ám még nem tudni hogy a döccenő kis rögök sokasága, vagy hatalmas fejük fülé emelkedő dombok rengetege. Az idő közli majd...
~ Örülök, hogy vér folyása nélkül elrendeződött az eset. Éppen elég élet veszett már el ma.
* A " viszályból" Sei nem vette különösebben ki a részét, s a mai események után valamilyen szinten ez meg is érthető. A konkoly ( Ha valójában nem konkoly, akkor is ) ne legyen a leghangosabb, amikor gikszer csúszik a tervbe. Az ilyesmi nem tesz jót az egyébként is felettébb repedezett hírnevének. Szó ami szó, cuccai összepakolva, s ha állig nem is, de felfegyverkezett. Említett militarista tárgyak listája elég csekély, pár Kunai, Shuriken, és egy kézben hordozott Bo. Jó cucc is az, ha emberfia túrázni készül, s a fene vigye el, ha nem ez lesz az eddigi legkeményebb Túrája!
- Rajtam nem múlik, indulhatunk.
* Zaku ugyan ránthat az ajtón, ám nem sokat fog érni egymagában, mindenképpen jól jön neki még két másik személy segítsége, elvégre a kijárat egy olyan zárral van ellátva, amit csak 3 ember képes egyszerre kinyitni. Szerkezetileg, és természetesen a súlyát tekintve is. Ha esetleg nem menne a dolog elsőre, Koi felajánlja a segítséget, s a távozásig ott is marad, elvégre valakinek a lezárással is foglalkoznia kell, ha meg nem megy egyedül, majd kerít többed magát a dologhoz.
- Csak óvatosan kint, nem tudhatjátok, hogy mi is vár rátok.
* A Nehéz fém zár lassan, nyikorogva nyílik kifele... Többeknek megfordulhat a fejében, hogy talán holmi sötétben bujkáló Mumus ugorhat ki mögüle, ám nem fogad benneteket más, csak a sötét. Pár pillanat múlva, már jobban látszik, hogy mivel is van dolgotok. Egy kicsiny, szobába vezet az ajtó, jellegtelen, egyszerű. Itt jöttetek be, így nyilván még emlékezhettek rá, s az üres helyiségből nyíló meredek, körülbelül két embernyi szélességű lépcsőkre is. A Menedék egészen mélyen található, így jó 3 perc sétát igényel a felmenetel, ahol végül egy csapóajtó fogadja a Felderítőcsapatot. Csönd van, s a kinti világot csak egy vékony réteg zárja el a Vakond népektől. A láthatatlan résen levegő nem száll be, hideg vagy meleg jelentése elmosódott, az atmoszférát pedig Terrorszag tölti be. Alapozott, nem alapozott, de ember és állat egyszerre érzi az elemi félelmet, melytől még a legvigécebb személyek hátán is erdőként áll fel a szőr. Mindig a legfontosabb lépés a legnehezebb, elvégre ki tudja, hogy milyen ismeretlen horror, vagy pusztulás várja az emberfiát. A háború zaja már régen elhalt, s mostanra már csak a csönd, a halála a dögbűz vár az emberre. Pusztulás, pusztulat, pusztaság. 
~ Most miért ilyen nyomott az atmoszféra... A szabadság érzése... Kell egyáltalán szabadság? 
* Az a pár pillanat ami a Csapóajtó bámulásával telik órákba telhet, s még a legkeményebb pókerarcot viselő ifjú is rázkódik a gatyájában, az ismeretlen ijesztőbb, mint a legrosszabb ismert. Hogy ki löki végül fel a reteszt, eldől köztük, ám minden várakozó fiatalt meglepetésként érhet a pillanat. A fák lombja, a hűs szellő, s a nap szűrt fényének gyengéd csókja. Oly távoli, mégis ismerős, s már-már nosztalgikus. Ideje hát elhagyni a lépcsőt, s tényleg végigszemlélni a területet.
~ Megnyugodtam... Minden rendben van.
* A tükör Rhony keze alatt ezer kicsiny fényes, s csilingelő szilánkra tört a mosdóban, s ki hallotta a hangot, nyilván ismeri a síkok roppanásának, s reccsenésének dalát. Öt kicsi tükör törik el egymás után, ilyen-olyan sorrendben repedeznek végig, s könnyként fedik el a közel sem szűz földet. Vér, halál, pusztulás. A Kaputól nem messze a fal belső részén, az egyik susnyás régióban vagytok. A Reteszt nyilván Genjutsuval látták el, s ha visszacsukódik ismét holmi bokornak fog tűnni... Ám a világról kialakult illúzió, immáron bennetek nem fog visszaállni. A közelben lévő fákon megszáradt vér, fakó, halvány, de egyértelműen vér. Az előbb még oly tiszta levegő, most valamilyen kicsit fahéjas, kicsit rohadó, s kicsit undorító szaggal telik meg. Száradó hús. Az émelyítő " dal " forrását hamar meg lehet lelni, úgy 20 méterre a bejárattól egy holttest figyelhető meg. Távolról nem tűnik túl érdekesnek, ám közelebbről látható, hogy gyakorlatilag kizsigerelték. Groteszk festményként terül elétek földre szétkent belének díszes formája, szemének üres ürege ( Férgek által betáncolt, takaros ki színpad, hol mindennél találóbb a Danse Macabre ) s a horror által díszített, megfagyott tekintetet. Ronda halál lehetett, az már biztos. Közelebbről megvizsgálva rájöhettek, hogy szegény flótás bizony a szellőző mellett ül... Érthető, hogy lent miért van olyan rohadás szag... Bár kutyát sem érdekel ez, mi a franc végezhetett vele?! A sebek nem összeegyeztethetőek, s nem különösebben meglepő módon már szinte olvad húsa a benne mozgó lüktető férgektől. Közel egy hónap hosszú idő, a természetnek pedig megvannak az eszközei a tetemek eltüntetésere... 

Immáron már csak egy ijesztő részlet lebeg a szemfülesek előtt... A holttest Ninjához tartozik, elvégre a fején egy Pánt található. Vér, hullaszag, pusztulás. Mi sem betűzi szebben az embernek, hogy Ez már itt nem az ő Világa! 

A Felemelkedés:

Karma: Stagnál
Írási határidő: Minél hamarabb, max Jövőhét Vasárnapig. ( de jobb lenne ha korábban )
Írás története: Le akartam feküdni korábban, de nem tudtam aludni, így inkább jöttem írni.

*A vita szerencsére elült és egy taggal bővülve a kis csapat útnak is indulhat a készülődés után.
Rhony is magához vesz még egy kis ételt. (3 napra elegendőt ő is)
Aztán rendszerezi a a holmijait fejben 3 másodperc alatt:
-Műzli szelet (zsebben)
-1 zsemle (táskában)
-1 konzerv étel 300gramm (táskában)
-3 napra elég szárított hús (táskában)
-gyertya (táskában)
-gyufa 13 szál (táskában kivéve 3 amely egy zsebben pihen)
-mellény (viselt)
-szakadt farmer (viselt)
-kopott cipő (viselt)
-szétszaggatott fehér póló a kezén (viselt)
-5 kunai (combon lévő tárolóban4, 1 az övén)
-10 shuriken (combon lévő tárolóban)
-boxer (zsebben)
*Akkor ezzel is megvan.
Az ajtót kinyitják. A lépcső képe tisztán rémlik Rhonynak a beköltözés napjáról. Nem csoda hisz azóta nem is járt a bunker ajtajánál közelebb a külvilághoz. De most itt van egy karnyújtásnyira a szabadság.
3 perc séta után elérik a csapóajtót.
Mindenki hátán átfut a félelem. Egy kis hezitálás után azonban összeszedik magukat.
~Gyerünk valaki nyissa ki.
*Végül ökölbe szorítja a kezét és lassú gépies mozdulattal ő kezdi el kinyitni a csapóajtót.
......
Az eléjük táruló kép förtelmes. "Hullák, pusztulás és halál." Ez jelenik meg először előttük.
Mindenki tudta, hogy a helyzet rossz de mégis meg döbbentő volt a táj lelohasztó és halott képe. A bunkerba beáramló hullaszag rejtélyére is fény derült mivel egy halott ninja hullája van a szellőző ajtaja előtt.
A bámészkodás után Rhony odalép a foszladozó hullához,hogy megnézze volt-e nála valami használható tárgy ami ott maradt.
HA talál valamit elrakja.

/ Jelenetem alássan Öcsém számítógépén elromlott a Vessző úgy fogok írni hogy nem lesz benne elválasztás. Gyönyörű lesz nekem már most feláll a szőr a hátamon a dologtól! /

* A készülődés percei immáron véget értek és eljött a felszínre való feltérés ideje. Résszint félve résszint izgulva lép ki a hatalmas fémajtón s követi a csapatot a felfele vezető hosszú lépcsősoron. Mintha még emlékezne arra ahogy megérkezett ide ám az egész már csak messzi álomnak tűnik s nem is csoda hogy elmosódott. Valószínűleg nem volt józan s megmentésének oka is inkább csak fiatalsága lehetett nem pedig az hogy bármennyire is fontos Konohának.
~ De furcsa érzés ez... Végig ki akartam menni de most hogy itt vagyok már visszakívánkozok az ismertbe. Furcsa.
- Szerintetek mi van kint (kérdőjel)
* Fegyverét szorongatva teszi lábát sorban egymás elé s után míg végül el nem érnek a csapóajtóhoz. Kis várakozás jellemzi a mostani pillanatokat ám végül Rhony veszi a fáradságot s kinyitja a zárat. Szellő kellemes levegő és napsütés. Pont ezt várta nem (Kérdőjel)
~ Talán elfelejtettek szólni nekünk hogy már régóta ki kellett volna jönnünk a menedékről(Kérdőjel)
* Szépen libasorban követi az embereket s sajnos nem telik sok időbe hogy tudatosuljon benne a helyzet valódi milyensége. Kicsit csámborog jobbra-balra s valahogy megcsapja az orrát a rothadás szaga. Valahogy sejthető okokból azonnal rosszra gondol s egy pár perc után meg is találja a szag okozóját Rhony követésével.
- Jó ég... Há ez...
* Inkább el is fordul nem tetszenek neki a férgek a hullák és a hasonló dolgok. Nem is csoda elvégre mégis egy felettébb fiatal lányról van szó s azért az ilyesmi nem mindennapos a könyvében józanul meg pláne nem.
- Ezt mög mi tette(kérdőjel)
* Egyenlőre ennyi telik tőle inkább elfordul és körbenéz egy picit. Ráhagyja a helyszínelést azokra akiknek van is hozzá gyomra.

( Most nincs időm átnézni kicsit sietek. Elnézést ha akadna benne hiba )

- Itt most a csapat többi tagjára célzok, aranyapám. - *bólogat fáradt képpel Zaku visszavágására.* - nem ártana nekik is tudniuk a jelszót, nem? - *odafordul a többiekhez.* - "Fekete világosság", gyerekek. Kárhoztassátok ihletett vezetőnk ízlését és fantáziáját...
*A bicskanyitogatást egyelőre ennyiben hagyja, a továbbiakban segédkezik a kapu kinyitásánál, majd szó nélkül trappol kifelé és fölfelé. Szeretné azt hinni, hogy nyugodt... De azon akpja magát, hogy aggodalmában az ajkát harapdálja. A fantáziája, ami a taktikák kiötlésénél segíti, ezúttal a túlgondolással hátráltatja. Ezerféle katasztrófát tudna a saját fejük fölé képzelni, többségét annak ellenére, hogy tudja, sohasem következne be ilyesmi.
Meg is teszi, és szégyelli, hogy megteszi. Így, mikor elérik a járat végét, hogy kissé helyreállítsa a nimbuszát a saját szemében, megelőzi Rhonyt, és ő maga nyitja fel a csapóajtót a külvilágra.
Ezután körbenéz és halkan, artikulálatlanul szitkozódik. Pedig bizonyos tekintetben éppen hogy megnyugodott. nem háborús övezetbe csöppentek; az lett volna a legrosszabb eshetőség. De úgy tűnik, új problémákkal találták szembe magukat.*
- Úgy tűnik, átvonult fölöttünk a front. - *adja meg a választ szenvtelenül Tsuno első, ki nem mondott kérdésére.* - Ellenséges területen kell lennünk, különben nem maradt volna avarrejteki shinobi itt temetetlenül. Bár az is meglepő, hogy... Eh, végül is mindegy.
*A dolog, ami szöget üt a fejébe, az, hogy ennyi idő alatt az ellenség is eltakarította, ha el nem is temette volna a hullákat. Márpedig ez az úriember itt fekszik viszonylag szem előtt láthatóan regóta. És ha Rhony elég használható leletet talál, azon is elgondolkozik: hogyhogy nem fosztották ki a hullát?*
- Gőzöm sincs. - *felel a második kérdésre is őszintén.* - Ebből csak annyi derül ki, hogy még mindig vannak a közelben emberek. Különben megették volna a vadállatok. Úgyhogy javasolnék némi elemi óvatosságot.
*Azzal hátat fordít, és zsebre vágott kézzel elbattyog a meredély irányába, hogy vessen egy pillantást a mélyebben fekvő falura, persze lehetőleg anélkül, hogy lentről mérföldekről látni lehessen.*

* Lassan elérkeznek az alagút végére, amikor mindenki megtorpan.
- Hogy mi lehrt kint? Ha tippelnem kéne, rakás dögkeselyû és emberevô emberkék.
* Hangján érzôdik a humorosság, természetesen lövése sincs, mi várja ôket a kinti világban. Végül Rhony erôt vesz magás és kivágja a csapóajtót.
~ Na, ez nem talált.
* Bár kétségkívül beleillett volna a képbe a keselyû, a kannibálokkal Zaku alaposan melléfogott. A látvány nagyjából olyan volt, mintha egy zombiapokalipszis dilmbe kerültek volna bele. Sajnálatos módon, bár ez sok mindent megmagyarázna, ilyesféle háttértörténet szinte biztosab nem állná meg a helyét. Ugyanakkor feltûnik egy másik érdekes dolog, egy oszlófélbeb lévô hulla, közvetlenül a bunker szellôzôje felett.
- Na ennyit a hullaszagról. Legalább elmondhatjuk, hogy volt értelme feljönni.
* Elôkapta a zsákjából a pokrócot, amin aludni szeretett volna, és odaballagott a hullához.
- Egy ember segítsen becsúsztatni ezt a hulla alá.
* Ô megfogja a takaró két csúcsát, majd, amennyiben megjelenik egy segítô, becsûsztatja az elesett harcos alá.
- Takajuk rá!
* Amennyiben nem lesz semmi fennakadás, szegény pára mozgatjató lesz, anélkül, hogy bárki hozzáérne a rothadó testhez. Persze vigyázni kelk, mert ezt a takarót nem hullazsáknak tervezték.
- Ha levesszük innen, talál elérhetjük, hogy eltûnjön a bunkerból a hullaszag. Apropó, tud itt valaki föld elemet használni? Áshatnánk neki egy sírt.
* Amennyiben valaki, vagy valakik hajlandóak segíteni, Zaku odébbteszi a holttestet, majd odaáll a szellôzôaknához.
- Küdori!
* Egy, a talpából indított chakralökettel megpróbálja az esetlegesen ott maradt bûzölgô alkatrészeket odébbfújni.
- Ezzel talán egy fokkl tisztább levegôt fognak a lentiek szívni.
* Tachi ezalatt fel alá járkált a csapóajtó körül. Igencsak zavarta a hullaszag, így hát nem is csoda, hogy elbizonytalanodott. Ugyanaz lehet a felismerése, mint Kugonak, aki felhívja a figyelmet, hogy jó eséllyel ellenséges területen tartózkodnak.
~ Eszerint nem kell messzire mennünk.
- Keressünk egy helyet, ami könnyen védhetô, és nem feltûnô. Mondjuk egy viszonylag épp ház. Végtére is nem mászkálhatunk csak úgy. Kell egy átmeneti bázis. Fôleg, ha bármelyik pillatban rajtunk üthetnek.

/ Amondó vagyok, hogy mostantól rövidítsünk az írások hosszán, próbálom majd most én is vékony lére ereszteni az egészet. Jó lenne felpörgetni a cuccokat, hogy meglegyen a haladás! Ez azt jelenti, hogy úgy 20 sornál ha lehetséges, ne nagyon legyenek a hozzászólások hosszabbak. /

* A kinti kalandok megindulnak, az első komoly résztvevője az egésznek Rhony. Menten át is kutatod a foszlóban lévő ninja hulláját, ám nincs elég gyomrod a teljes kereséshez. A felületi részeket megnézve sikeresen találsz  2 Kunait egy tartóban, és egy nyakláncot, ami egy pici kis ezüst kardot formáz meg. A tárolóban lévő fegyverek száma csekély, arra lehet következtetni, hogy gazdája halála előtt, még harcra használhatta őket. Ha vége a keresgélésnek, Zakun a sor. Felettébb kedves dolog részedről, hogy gondolsz a lentiekre, Sei menten a segítségedre is siet a holttest megemelésével, s így képesek vagytok arrébb cipelni a szerencsétlen flótást ( Mit ne mondjak, a takaró azért így is igen szaftos lesz ). A végén a Küdori még tovább tisztítja a levegőt, ezek szerint a hulla szag miatt nem kell már többet aggódni! A takarítási melók megvannak, Kugo kezében a staféta! Terved a körbe pillantás volt, s így megközelítesz egy olyan helyet, ahonnan könnyebben le tudsz pillantani a városra. Természetes erdősség révén sajnos nem sikerül sehogy sem teljesen tiszta rálátást nyerned a területre, de amit biztosan ki tudsz venni, az némi füst, és a látott épületek relatív romossága. Vajon mi lehet arra a helyzet? A nézelődés, még egy jó dologgal áld meg Konoha helyzetén kívül, olyan 150 méterre keletre található egy kicsiny épület. Őrkunyhó, vagy valami körüllakó háza lehet, de Zaku központ felállításához nagyszerű célpontnak tűnik... Vajon érdemes meglátogatni az emlegetett célpontot?
- Csönd van...

Karma: Zaku: 0--> +0.1 ( Temetés )

Túl nagy csönd:

Felszólítás: A hozzászólások hosszának rövidülése azt jelenti, hogy a határidőket is megnyirbáljuk, KEDDRE szeretném látni az összes választ. Köszönöm.

*Rhony elpakolja a kunaiokat és azért a nyakláncot is zsebre rakja ki tudja.
~Úgy van neki már úgysem kell. (Ren)
-Egyet értek Zakuval és vegyünk be egy védhető pozíciót kellene létrehozni ahova visszajöhetünk ha a város felderítése során bajba kerülnénk.
~Rossz érzésem van ezzel... (Ren)
~Igen, nekem is de ellátmányra szükség van és a túlélők felkutatása is sokat segítene, talán ők tudják mi történt. (Rhony)
~Köpök a túlélőkre csak én éljem túl, Te még ehhez is idióta vagy.. (Ren)
~**csend**
*Rhony egy pillanatra földre néz. Mikor újra felemeli a fejét a szemében már "más fény ég".
~Kezdődjön az öldöklés.. (Ren)


((Csak magamnak jegyzetelem ide,hogy milyen cuccaim vannak nyugi nem írom mindig ki csak ha bővül az inventory:
-Műzli szelet (zsebben)
-1 zsemle (táskában)
-1 konzerv étel 300gramm (táskában)
-3 napra elég szárított hús (táskában)
-gyertya (táskában)
-gyufa 13 szál (táskában kivéve 3 amely egy zsebben pihen)
-mellény (viselt)
-szakadt farmer (viselt)
-kopott cipő (viselt)
-szétszaggatott fehér póló a kezén (viselt)
-5 kunai (combon lévő tárolóban4+2, 1 az övén)
-10 shuriken (combon lévő tárolóban)
-boxer (zsebben)
-ezüst nyaklánc karddal (zsebben)

* Óvatosság. Na azzal nem lesz probléma, elvégre már mióta megszületett az óvatosság megtestesítője volt. Tökéletes lopakodó, csöndes mint a halál... Hazugság, hazugság hátán!
~ Talán jobb lesz, ha el sem mozdulok innen... Egy tapodtat sem!
* Hátát nekiveti egy közelben lévő fának, s elmélkedni kezd az egész helyzetről, csöndesen dúdolgatva valami régi népdalt, amit még hazájában hallhatott. Remélhetőleg a szülei rendben vannak, s nincs semmi nagy probléma szülőhonában.
~ Olyan nagy csönd van, szinte bántja a fülem!
* Fegyverére vet egy pillantást, s leteszi a földre. Valahogy nem lenne sok kedve használni, de még a szarva hegyén is felállna a szőr, ha lenne ott olyasmi, annyira zavarja ez az egész. A halottakat meg kell tisztelni, de teljesen nyitott célpontot jelenthetnek itt bárkinek, s bár éppenséggel nem látni semmi veszélyt, ki tudja, hogy az a bizonyos veszély mikor érkezik meg maga?
- Rossz érzésem van.
* Meglehetősen kliché, nem is lehetne letagadni. Valaki megszólal, s pillanatokon belül beüt a krach valami rettenetes bestia megjelenésével... Remélhetőleg nem ez lesz a helyzet, nem fűlik ma a foga a harchoz, bár valamiért szinte biztos benne, hogy végül csakazértis hadakoznia kell majd.

~ Furcsa. Az ember azt hinné, egy ninjafalut okkupálnak, nem pusztán letarolják. De akkor hol vannak az őrjáratok, a táborok, a...
*A szokatlan zaj a háta mögött az, ami félbeszakítja a gondolatmenetét. Ahogy hátranéz a válla fölött, valami olyasmivel szembesül, amit nagyon nem lát szívesen... És mit tesz ilyenkor egy zsoldos? Fegyvert ránt, természetesen.
Halk, süvítő hang, és egy huzalozott kunai csapódik a földbe... Egyenesen Zaku lábai elé.*
-Mit mondtam három perccel ezelőtt?! - *a srác szemében a "miért él az ilyen..." tisztán felismerhető haragja izzik.* - Ha bárki meglátja, hogy azt a hullát odébbvitték, azonnal keresni kezdenek minket...
~ Így belegondolva, ez nem is rossz. Egyszer kipróbálom...
- ...arról nem is beszélve, hogy nemcsak bűzölgött, de ki is takarta a szellőzőnyílást. Szóval... - *rántja vissza a tőrt egy csuklómozdulattal egy végtelenül lesújtó pillantás kíséretében.* - ...mindjárt emlékművet nem építesz neki?!
- Mellesleg... - *a pengét egy rosszkedvű fintor kíséretében helyezi el újra az övén.* - Láttam egy elhagyottnak tűnő lakóházat. Keletre, bő százötven méterre innen. De most ne fejjel nekimenni, ha kérhetem! Még az is lehet, hogy belefutunk egy őrjáratba. És akkor... - *vet újabb ingerült pillantást a temetést szorgalmazók felé.* - ...nem állítom, hogy mindenkit ki tudok okoskodni a sz@rból.

~ Eddig minden a terv szerint.
* A hullaszaggal már nem lesz több gond. Rhony már teljesen felpörgött, Kugo elindult körbenézni, Tsunonak viszont rossz elôérzete van.
- Nekem is...
* Ekkor hirtelen egy kunai süvít Zaku felé. A fiú reflexbôl kardot ránt, és kicsit hátraugrik. De csak Kugo volt az. Arra akart figyelmeztetni, hogy könnyen felfedhetik magukat. Zaku vállat von.
- Pontosan.
~ Akkor legalább megtudjuk, mi a fene történt itt.
* Zaku nem akart hosszasan vitatkozni Kugoval, mert amitôl ô a legjobban fél az az, hogy egymás ellen uszítják ôket.
~ Jobb lesz ráhagyni.
* Kugo talált egy viszonylag épp házat. Tökéletes menedék. De óvatosnak kell lenni.
- Van egy ötletem. Használjuk a láthatatlan köpeny jutsut, ha van mihez odasimulni. Nem 100%-os de jobb, mint a semmi.

*Ren egyenlőre csak vár,hogy mi fog kisülni a dologból. A házhoz való indulást egy szimpla bólintással elfogadja. Viszont a köpenyes dologra nem ad semmi jelzést,hogy egyáltalán érdekli-e . Aztán míg eldől ,hogy hogyan tovább odalép Tsunohoz és nagyon halkan hozzászól.
-Neked és nekem is barátom Zaku.. szerintem nem kellen hagyjuk,hogy Kugo így bánjon vele. Figyeljünk rá oda.
*Aztán arrébb megy.
~A bogarat el is ültettem a fülébe.

- Porból por... A hó'tnak tartozik annyival az amarrajáró, hogy megadja nöki az etolsó tiszteletet.
* Bánatosan a holttestre pillant, közel sem osztja a békén hagyásáról szóló véleményt. A holtak tisztelete, mindig is komoly része volt az onik egyébként nem túl bő kultúrájának, s az ilyenkor tartott szertartás során minden jelenlévő alkoholt locsol az elhalálozott személy tűzben hamuvá váló holttestére. Ezt egy halotti tor követi, ahol az elhalt rokon, minden megélt évéért egy pohár italt fogyasztanak el a meghívottak. Az idősebbek megünnepelése persze nehéz dolog, s gyakran több nap végezni... Emellett viszont az Onik nem szoktak túl sokat élni különböző bugyuta okokból, s a Halotti torok okozta alkoholmérgezés egyike ezen okoknak.
- Ej csúful senki sem szeretné végözni, had fedje el a fő'd métely rágta testét, hogy a lölke végre megnyugodhasson!
* Ez utolsó szava volt a kérdésben, hogy most mi sorsa lesz a szerencsétlennek már nem az ő dolga, ha eltemetik eltemetik, ha nem, hát nem. Rhony pillanatokon belül meg is közelíti, s egy olyasmi megjegyzést súg a fülébe, mely felettébb vérlázító lehetne. Hősnőnk bánatosan bólint, nem szándékszik bármit is mondani, ennyivel rendezi le a dolgot.
- Ha mozgásban vagyunk, akkor osztán nem sokat ér az álca. A mászkáló fakérög pont annyira feltűnő, mint az embör.
* Ötlete viszont sajnos nem akad semmi, várható tényező volt, hogy maximum az izomerő lehet a csapatban, az ész semmiképpen sem.

*Zaku válaszára megvetően felhorkan. Másnak lehet halálvágya, neki egyelőre nincs. Ha válaszatnia kéne, hogy csalják elő az ellent, úgy tenné, hogy ne az ő csapatuk kerüljön a csapda nehezebben túlélhető oldalára. aztán Tsuno is beszáll amaga véleményével, és ő megint meghátrálni kényszerül.*
- Legyen, ássátok el, ha mindenáron ragaszkodtok hozzá, de nagyon gyorsan, és ne látszódjon semmi belőle, érthető?
*Aztán mégegyszer megcsóválja a fejét. Képtelen megérteni, hogy miért veszélyeztet bárki is egy ilyen feladatot a temetéshez hasonló szentimentalizmussal. Aki halott, az halott. A lelkét nyilván a legkevésbé sem érdekli, hogy mi lett a porhüvelyével, ha mostanra nem került jó helyre, hát ettől nem fog.
Összevont szemöldökkel bámul a sugdolózó Rhonyra, nem hallja, hogy mit mond, de nem tetszik neki, ahogy mondja. Aztán újra sikerül elterelni a figyelmét, és újra Zakunak. Legalább a száját nem kell kinyitnia, hogy kritizáljon, megteszi helyette Tsuno.*
- Két opció van. - *kezd bele a maga mondókájába egykedvűen.* - Egyrészt, megközelíthetjük minden efféle technika nélkül, aztán bízunk abban, hogy gyorsak leszünk és nem csapunk zajt. Másrészt, csapdába csalhatunk egy őrjáratot. Mondjuk, indítunk egy kisebb erdőtüzet, arra biztos megjelennek. És ha elkaptuk őket, Henge no Jutsuval felvehetjük az alakjukat. - *lustán megvakarja a fejét. Az arcán látszik, hogy neki ez a megoldás tetszik jobban. Aztán a tekintete ráesik a kis onira, és gyorsan kiegészíti magát.* - Tsuno "fogoly" lenne. Na, szóval? Lehet választani.

* Az elesett harcos mostmár békében nyugodhat. Mialatt a többiek a közlekedési módszereken vívódnak, Zakut nem hagyják nyugodni a saját gondolatai. Újra és újra eszébe jutnak a vízió egyes elemei.
~ Az az alak a karddal én voltam. Kard, kard...egy harcra buzdító látomás. Valami figyelmeztetett minket. Birodalmak eltûnnek...mit akar ez jelenteni.
* A válasz természetesen ott volt körülöttük. A vérben úszó Konoha lenne...
~ Egy eltûnk birodalom.
* Zaku érezte hogy egyre gyorsabban ver a szíve. Valami nagyon nem hagyta nyugodni.
~ Avarrejtek eltûnt volna. De akkor miféle birodalom jött itt létre?
* Merev tekintettel bámult jobbra balra. Légzése kezdett felgyorsulni.
~ Mêgis ki lenne képes megélni egy ilten helyen. Miféle sötét lénynek lehet ez a "birodalma". A sötétség birodalma.
* Lassan érzi, ahogy egyre fülledtedd lesz körülötte a levegô. Homlokán apró izzadságcseppek gördülnek le.
~ A sötétség birodalma. Maguk a sötét erôk fészkeltek meg nálunk.
* Bármik is legyenek azok.
~ Nekünk kell ezeket a sötét lényeket legyôzni.
* És ekkor Zakunak félelmetes gondolat ütött szöget a fejében.
~ Ez nem háborús övezet. A háború már véget ért...
* Félelmet sugárzó, baljós hangon szólalt meg.
- Fölösleges...
* Nyelt egyet.
~ Ezek nem megölni akarnak minket. Van valami hátsó szándékuk. Ha gyilkolni alarnának már lett volna rá esélyük. Itt valami más van készülôben.
- Bár, igencsak találékony ötlet. Én benne vagyok. Szeretném mihamarabb látni az ellent.
* Észrevehetô, hogy Zaku egyszer sem mondott "embert", amikor az ellenségrôl beszélt.
~ Itt nem ninják tomboltak. Ez valami sokkal rosszabb.

* Némi tingli-tangli után a holttest eltemetésre kerül, s végre megkapja a holt a szükséges mértékű tiszteletet. Eközben Sei többé kevésbé hallgat, fejét a lehetőségek tárháza tölti be, s közel sem tudja, hogy miként kéne az egész ittléthez viszonyodnia, pláne, hogy az első húsz méteres körzetben egy rothadó hullát találnak... Kevés sereg, vagy falu süllyedne olyan mélyre, hogy nem tiszteli meg legalább egy temetés idejére a hullát.
- Holttestet így kint hagyni... Mi lesz a következő? Karóba húzott fejek?
* Perpillanat, igazából az sem okozna már túl nagy meglepetést a reményvesztett fiú számára. Mi lehet a faluban? Rettenetesen jó, és rettenetesen fontos kérdés, ámbátor nem most van itt az ideje ezen gondolkodni, ugyanis valami tervszerűség kieszelése történik éppen.
- Jó ötlet... Ellenben, nem naiv egy kicsit a feltételezés, hogy olyan könnyű lesz elbánni egy őrjárattal? Nem feltétlenül tudjuk, hogy mivel van dolgunk, egy felderítő osztag, pedig nem hiszem hogy pár nyegle Geninből állna...
* Ettől függetlenül ő magának is szimpatikusabb a csapda állítása, mint a settenkedés. Ellenfelükről szerzett ismeretük, viszont tényleg eléggé csekély, s tekintve, hogy a menedékbe Geninek és Akadémiai tanulók kerültek, nem várható, hogy túlzottan jelentős Harci erőt jelképezne Ötösük.

Karma: Stagnálás.

Határidő: Péntek Este

*Míg a holttest a föld alá kerül semmi érdekes nem történik csak a terv "kieszelése".
~Sajnos nem hatotta meg Tsunot a dolog.
*Ren fel alá sétálgat egy 1 méteres vonalon.
-Legyen a csapda.
*Közben folytatja a járkálást.
-És mivan ha nem tudjuk őket elkapni? Nem lenne egyszerűbb csak simán felvenni az alakjukat és beépülni? Veszélyes, és elég necces, de sokkal több infóra tehetnénk szert.
~És aztán jöhet az öldöklés...

* A régi terv helyére egy új jelenik meg, helyesebben kettő új, de hamar kidomborodik, hogy melyik lenne a választott dolog. A holttest is temetésre került, mára is megvan végre a lelki béka, ha csak egy kevés is.
~ Temetve, vagy égetve jó a holtnak, nem való ám neki a levegőn lét... Vagy inkább holtság.
* Mindenesetre úgy tűnik, hogy ha csak Zakunak nem lesz nagy belekötni valója, akkor csapdát fognak állítani. Fogalma sincs, azt hogy kéne, de... Majd az okosok tudják, nem Tsuno az ész!
- Oszt' mér' én leszök a fogoly?
* No, ez lehet, hogy nem egy olyan lényeges kérdés, de természetesen nehéz a kíváncsiságnak megálljt parancsolni, s kérem nem is a kis Oni lesz az. Ha már nem ihat, hagy kíváncsiskodjon.
~ Remélem jó fogoly lennék. Majd jó kétségbeesett leszek, és siránkozok!

~ Fölösleges?
*Furcsán néz Zakura. Mi az, hogy fölösleges? És mi ez a tapintható "rádöbbentem-hogy-nekünk-annyi" reakció? Egyáltalán, mi jobbat tehetnének, már ha egyáltalán tényleg annyi nekik?
De a beleegyezésre egykedvűen rábólint.
Aztán felcsapnak a szörnyülködés hangjai, persze pont annak a szájából, aki pár órája még a helyi keményfiút alakította, Sei ki is érdemel egy lesújtó pillantást tőle. Lesújtót, és egy kissé megvetőt.*
- Csak egy hulla. Egy számukra ellenséges katonáé. Kit érdekel, hogy mi lesz vele? - *rosszkedvűen megcsóválja a fejét.* - Én inkább azt csodálom... - *teszi hozzá félhangosan mormogva.* - ...hogy nem zsebelték ki. Vagy húzták tényleg karóba a fejét. Vagy ilyesmi. Ez nem azok tempója, akik nem tisztelik a holtakat.
- Ami meg az őrjáratot illeti... - *bólint rá lassan a kiegészítésre.* - ...ja. Fene tudja. Mehetünk ölés nélkül is, de akkor gyorsnak kell lennünk. Ami meg a beépülést illeti... - *savanyú képpel Rhonyra vigyorog, miután a csapattársa is végigmondta a maga szövegét.* - ...mit gondolsz, miért javasoltam a Henge no Jutsut, vándor fagyiárusnak kiadni magunkat, vagy mi? Egy katonailag megszállt területen nyilván egy katona alakját húzzuk magunkra. A gond az... - *fordítja vissza gunyoros tekintetét a társaság egészéhez.* - ...hogy ha nem ölünk, a ránézésre megállapítható dolgok kivételével semmit sem tudunk meg előzetesen. Akkor futtában kell intéznünk. Megint csak... lehet választani.

- Maradjunk az eredeti tervnél. Ha már sikerült beépülni, talán kapunk egy kis rálátást a dolgokra.
* Kereledik az ötlet.
- A nagyobb kérdés az, hogy hogyan csaljuk ide az ellenséget. Ha ilyen állapotban hagyták a falut, egy kis erdôtûzre biztosan nem neszelnk fel.
* Zakunk volt egy ötlete.
- Szerintem, ha úgyis lenne egy foglyunk, megjátszhatnánk egy csatát. Arra biztos felfigyelnek.
~ Vajon tényleg ez volt a céljuk? Egymás ellen uszítani minket. Most majd kiderül.

* Kugo megjegyzése végül egy elég jó indoklásnak tűnik Sei számára, aki csak biccent. A tekintetet közel sem fogadja olyan örömmel, ámbátor a jelentése ismeretlen számára, így reagálni ha akarna, se tudna rá. Annyi biztos, hogy az embertelenség, és a szabadság irányába mutatott vágy között, jelentős a különbség.
- Csatát megjátszani? Mégis hogyan szeretnél egy csatát eljátszani egy ilyen kis csapattal?
* A kérdés megközelítésének mivoltja egyre inkább maga lesz a probléma. Mit is kéne tenni ahhoz, hogy fel lehessen hívni a figyelmet magukra... ?
- Javaslom döntsük el hamar, hogy mit kéne tenni... Tíz óra körül járhat... Nem lenne jó megvárni az estét az előkészületekkel. Igaz, a tűz olyankor jobban látszik, de az is biztos, hogy mi is könnyebb prédák vagyunk.
* Furcsa érzés a saját otthonodban prédának lenni. Elképzelhetetlen gondolat ez Sei számára, bár valószínűleg a többiek is így vannak vele, ha nem is mind egy szálig! Kutya egy élet ez, s a Ninják a kutyák benne. Mindeközben, mintha a szél egy csöppet felélénkülne. Semleges érzést kelthet ez a jelenlévőkben, ha itt is a Falu vége, ha itt is a Nemzethalál... A szél továbbra is fúj, s fújni fog. Mert a világ nem tű

~Sose lesz ebből semmi... *Gondolta. Ám ekkor felhangzik a csatát kellene játszani ötlet.
~Na ez már ínyemre való.
*Egy darabig még jönnek csodálkozó vagy elutasító válaszok de Ren nem az a fajta aki sokat gondolkodik. Kiveszi a müzli szeletet a zsebéből és megeszi a papírt odadobja egy száraznak tűnő fa aljába és egy gyufával meggyújtja.
-Csataimitálás tűzzel feldobva. Erre biztos kapnak majd.
*Majd a combján lévő tárolóba nyúl és kivesz két shurikent.

((Csak magamnak jegyzetelem ide,hogy milyen cuccaim vannak nyugi nem írom mindig ki csak ha bővül/csökken az inventory tartalma:
-1 zsemle (táskában)
-1 konzerv étel 300gramm (táskában)
-3 napra elég szárított hús (táskában)
-gyertya (táskában)
-gyufa 12 szál (táskában kivéve 2 amely egy zsebben pihen)
-mellény (viselt)
-szakadt farmer (viselt)
-kopott cipő (viselt)
-szétszaggatott fehér póló a kezén (viselt)
-7 kunai (combon lévő tárolóban4+2, 1 az övén)
-10 shuriken (combon lévő tárolóban)
-boxer (zsebben)
-ezüst nyaklánc karddal (zsebben)

* Tovább kerekedik az egész, úgy látszik, hogy most talán a tűz helyett egy csata eljátszása kerülne a palettára. Nem biztos benne, hogy az említett cselekvés miért jobb, mint egy sima visítás, vagy kiáltozás, de igazából továbbra sem feladata a gondolkodás, így nem fogja megerőltetni a kemény kis fejecskét.
- Csata-e? Há oszt mégis mit kénö csinálni, hogy csata legyön itt?
* Persze a válasz egyértelmű, de kezdje most el a fegyverével a többiekét roncsolni? Vagy verje a fát a Kanaboval? Sokféleképpen lehet csatazajt kelteni, mégsem kéne azért egymás egészségét károsítani.
~ Talán ha felkiáltanék, mintha éppen megtámadnék valakit... Az " ANYÁÁÁÁÁÁÁÁD " jó lenne.
* A tervezgetés részéről még várhatna egy picit, de Rhony a tettek mezejére lép, s egy müzlit elfogyasztva tüzet csihol az egyik fa tövébe. Az egy igen jó kérdés, hogy egy ilyen kicsiny papírdarab, képes lesz-e meggyújtani a fát... De talán az elővett Shurikenek fontosabb tényezőnek számítanak.
- Dobóvásfegyvörrel hogy akarsz zajt csinálni? Aztat hittem, csak a zaj kő'...

18:48:39- Marha. - *jelenti ki megbocsájtható velős tömörséggel Zaku ötletére. Szerencsére kifejtenie nem kell, megteszi helyette Sei. Ahhoz képest, hogy gyáva a srác - legalábbis Kugo annak tartja -, el kell ismernie, hogy olykor egészen helyén van az esze.
Ha másnak nem is rajtuk kívül.*
- Szép csöndben meg akarsz ölni valakit közülünk, vagy mi? Tedd már el azokat a rohadt csillagokat!
*Türelmetlen gesztikulációval odébbterelgeti csapattársát az apró tűztől, aztán, ha addig nem gyilkolták meg, összecsapja a kezét egy Tigris kézjelre és lehunyja a szemét.*
- Hi Bunshin no Jutsu!
*A lángok fellobbannak, majd gyorsan elsötétedő árnyak válnak le róluk, hogy alakot öltve körbevegyék a zsoldoskölyköt. Egy másodperc múlva már ott áll körülötte három tűzklón.*
- Így kell ezt csinálni.
*Az egyik klón a srác övtáskájába nyúl, és előhúz három robbanó cetlit, majd a másik két másolatnak is ad egyet-egyet.*
- Mindenki rejtőzzön el! Ha a közelben vannak, erre gyorsan ideérnek.
*A klónok kinéznek három olyan fát, aminek kellően gyúlékonynak - megfelelő mértékben szellősnek és száraznak - tűnik a lombkoronája. Aztán felfutnak a rájuk eső törzsön, miközben az eredetijük megfogadja a saját tanácsát, jó ötven méterrel odébb elhelyezkedik egy negyedik fán, meghúzódva a lomb rejtekében, és a biztonság kedvéért magára terítve a Kakuremino no Jutsu leplét. Mikor biztonságban érzi magát, és úgy tűnik neki, hogy a többiek is elbújtak, legalábbis úgy-ahogy, feloldja a technikát. A cetliket markoló kezek tűzzé enyésznek el, aztán...
BUMM.
Ha minden jól megy, a robbanások szétszórják a lángokat, és a lombkoronák hamarosan úgy égnek, akár a fáklyák. Nagy fáklyák...*