I bejegyzés:

A vizsgát sikeresen elvégezve büszkén viseltem fejpántomat.Egyenlőre még egy csapathoz sem osztottak be, mert tanárhiány volt.Tanár nélkül kissé nehezen tanultam más támadásra is használható jutsut.

II bejegyzés:
Sok gyakorlás után kiderült, hogy víz elemű vagyok.Pihenni nem akartam, annál is inkább tanulni egy új jutsut aminek a neve Mizu Kuri No Yaiba volt.Elég nehéz volt úgy megformálni a chakrát, hogy egy kard alakzat jöjjön ki.Esős időben könnyebben ment a jutsu megtanulása, formázása.Szerencsére gyerekkorom óta a vízhez vagyok szokva ezért könnyű volt előhívni a vizet.Mindig ugyanott akadtam el.Egy meleg nyári napon nem volt kedvem gyakorolni, inkább csobbantam egyet a közeli kis tóba.A víz alatt egy furcsa gondolat jutott eszembe.~Mi lenne ha víz alatt próbálnám meg a jutsut?
Neki is láttam a jutsu kézjeleinek.Érdekes módon a chakra jobban össz tudott állni a víz alatt.Később a jutsut víz segítségével könnyebben megtudtam formálni.Mostanra megtanultam, hogyan kell a chakrámat kard alakzatba igazítani.

III bejegyzés:
Egy újabb unalmas napra ébredtem.Ám már nem voltam egyedül.Mosolyogtam is magamban, hogy végre vannak barátaim.A reggelt szokás szerint átsétáltam, délelőtt megettem pár rament, s nézelődtem.Délutáni órákat pedig edzéssel töltöttem.Este mikor alváson volt a sor valamiért nem tudtam aludni, ezért elmentem az erdőbe kicsit fejleszteni a chakrakontrolomat.Az erdő felé  sétálva eszembe jutott néhány dolog.
~Mit is mondott az az ember a klánunkban?
Mivel a klán már majdnem kihalt ezért még megkérdezni se tudta senkitől.Minél közelebb ért annál jobban visszaemlékezett egy tekercsre, amit gyerekként az orra alá dugtak.
-Lehet, hogy ennek köze van a mellkasomon lévő pecsétnek?
Mivel még nem tudtam miért van ott az a pecsét azért nem fordítottam rá nagy figyelmet.Fejemben megfordult az is, hogy meglátogatom azt a kis falut ahol a klánom élt.Elkezdtem a falu felé futni, hogy minél előbb választ kapjak.Odaérve semmit nem találtam ill. láttam.A házak romjai között kutattam a titokzatos tekercs után hátha megtalálom azt ami nekem kell.Sajna nem sikerült ezért feladtam a keresgélést, és elindultam vissza a faluba.A falu legkisebb háza mellett beleestem egy csapdába ahonnan nehéz volt kijönni.Viszont az egész egy járat volt.
-Nem ártana körülnéznem.
Elég furcsa látványt nyújthattam.Egy pizsamás gyerek titokzatos átjáróban mászkál.Semmit nem láttam úgyhogy inkább kisétáltam a falra lépve.Feladva mindent hazaindultam, s próbáltam kiverni a gondolatot a fejemből.A falutól nem messze rám támadt valami ninjaszerűség.
-Mi van nálad, öcskös?
-Mit képzelsz?Kit hívsz Te öcskösnek?
Azt majd meglátjuk!
Ezzel gyorsan rátám támadt, s én könnyedén hárítottam mindent.A nagy harc végén, mikor már kifáradt volt ellenfele kézjeleket formázott.Megidézett maga mellé egy gyíkot.
-Szép kis lény.
Hangomon látszott a határozottság.De fejemben bevillant a titokzatos tekercs.
~Szóval az egy szerződés volt idézéshez.
Megformázva a vízkard jeleit megindult a gyík felé.Az állat nagyon gyors volt ezért nehéz munka az eltalálása.Szerencsére a gyorsítójutsuval gyorsan letudta verni a gyíkot.A harc végén már nem látta azt aki rátámadott.
-Nah mindegy.
Boldogan sétáltam a falu felé amiért tudok egy új jutsut.Álmomban bevillant minden.A szerződés családi hagyomány volt az Uzumaki klán és a kutyák között.Reggel, mikor kihorkoltam magam nekivágtam az idézésnek.A sok-sok gyakorlás gyorsan kimerített.Beletelt pár napba mikor sikerült megidéznem az első kutyámat akivel gyorsan összebarátkoztam.Ő elmesélte nekem miért van rajtam a pecsét.
~Érdekes.
Viszont előhívni nem tudom.Máris megvan az új célom.Gyorsan neki is láttam a kutatásoknak a pecsét iránt.Egyetlen dolgot tudtam, és az az volt amit Kuza mondott.Chakrámat azóta is megpróbálom a pecsétbe erőltetni, hogy kihozhassam belőle a "formát". Úgy látszik ezen még sokat kell dolgozzak.

IV bejegyzés:
Szép napunk van ma.Elég unalmas otthon, ezért kinéztem a faluba.Ellátogattam a piacra nézelődni kicsit, vásárolni.Az egyik boltos pont arról beszélt egy ismerősével, hogy szállítót keres.
~Miért is ne? Remélem jól fizet.
Így hát odamentem hozzá, és rákérdeztem.Természetesen undorodott tőlem, mert ő is hallotta a "piaci balhémat".Nah igen, az is egy érdekes sztori volt, de ezt ne most.Nagy nehezen de rám bízta a csomagot amibe nem nézhettem bele.A címzett a falu egyik legveszélyesebb helyén lakott.
-Nah végre, egy kis izgalom!
Büszkén vágtam neki a szállításnak, míg nem elértem az újságost.Ablakon bekukucskálva láttam, hogy alszik.
~Szieszta, mi?
Elmosolyodtam, s beléptem halkan az üzlet ajtaján.Leraktam a csomagot az ajtó mellé, hogy ne felejtsem el magammal vinni.Boldogan leültem a felnőtt részlegbe, és olvasgattam a számomra "tiltott" újságokat.Volt pár szép kép amit átrajzoltam kicsit.Jó móka a nőknek bajuszt rajzolni az arcukra.Hirtelen hangos üvöltés hallatszott.
-Már megint te? Mit képzelsz, hogy bejössz ide csak úgy?Na takarodjál ki az üzletemből!
Nagyban letojtam amit mondott, de tovább mentem.Felkaptam a csomagot, leszállítottam, s indultam vissza a fizetségemért.Visszafelé kötekedtek velem, nem sok sikerrel.
-Tanuld meg kivel beszélsz!
Üvöltöztem ám azokkal a csavargókkal rendesen.Visszatérve a piacra megkaptam fizetségem, és rákérdeztem.
-Megtudhatom mi volt benne?
-Az nem rád tartozik!
Ezt soha nem fogom tudni ezért leléptem.Semmi keresnivalóm nem volt a piacon.Hazafele gondoltam beugrok ramenezni, de mint mindig, most is záráskor értem oda.
-Már megint záráskor...nem nyitnál ki 5 percre most kivételesen?
-Jajh kölyök!Az unokámnak megígértem, hogy elviszem horgászni.
-Értem.Majd holnap beugrok nyitáskor.
Továbbindultam, s intettem búcsúzáskép.

 +1 Pont ( Hayate, 05.07.2013 )

V bejegyzés.
Ellátogattam az hokage hegyhez kicsit nézelődni.Mint mindenki én is a hokage címre vágyom, bár ez jelenlegi állapotomat nézve nem sikerülhet.Sok edzés kell még ahhoz, hogy egy igazi hokage legyek.Jó érzés feküdni a fűben, s nézni az arcmásokat.Remélem leszek egy nap olyan mint ők.Szerencsémre kitartó vagyok, de ez nem elég.A lehető legtöbbet kell kihoznom magamból minden helyzetnél.Ideje felkelni és tenni valamit, mert a lustálkodás nem old meg semmit!Felálltam, s elindultam a tölgyesek irányába, de még egy utolsót hátranéztem.Ekkor hatalmas dolog szabadult fel bennem.Képes lettem volna megölni is valakit a cél érdekében, hogy erőssé váljak, de ez már kicsit furcsán hangzott.Ideje levezetnem ezt a "düht" edzéssel.Kimentem, s nekiláttam bemelegítés nélkül az edzésnek.Kezdésként erős, gyors ütésekkel láttam el a fa törzsét, ami nehezen is, de bírta.A következő lépés a rúgás bevezetése volt.Néha egy kisebb gondolat szállta meg a fejem, miszerint kezdek más lenni.
-Nem, nekem ugyanannak a Bakunak kell maradnom!
Egy hatalmas ütéssel kidöntötte a hatalmas fát, ami rárepült egy másik, kisebb fára.Volt pár olyan pillanat amikor azt hittem, hogy az is kidől.Mérgesen álltam a kidőlt fa előtt, s figyeltem ahogy a másik fa tartja a koronát.Gondolataival küszködött amiben bevillant 1-1 kép is a jövőmről.Egyedül voltam ismét, senki nem volt mellettem.
-Chh.
Letöröltem a port nadrágomról, és nekiláttam a folytatásnak egy kisebb sziklával.Odasétáltam és öklömmel egy sorozatnyi ütés után odacsaptam nagyobbat is.Kezem egyre véresebb az ütések miatt.
~Ez nem fog megállítani az utamon.
Becsuktam szemeimet, s próbáltam nem a fájdalomra koncentrálni, ami igen nehéz, mert nem kis vér folyik sebeiből.
~Biztos lesz olyan amikor meg kell védjem szeretteimet.Miket is beszélek én? Nincsen senkim, s nem is lesz.Elég annak örülnöm, hogy van bajtársam akivel tudok viccelődni.
Ideje gyorsítani a tempón!Nekiláttam a gyorsítójutsu kézjeleinek, hogy gyorsabban tudjak ütni.Az ütésem így sokkal erősebb lett, a szikla pedig már-már repedezett.
~Mostanában nem voltam valami barátságos, s ez nem mehet így tovább!
Még, és még dühösebb lett, miközben az ereje is egyre jobban nőtt.A szikla végül nem bírta, és széttört darabokra.Mindkét kezem vörös volt, s csöpögött a vér belőle.
-Kell valami olyan ami keményebb ennél a sziklánál!
Kicsit sétálgattam az erdőben, végül találtam egy hegyet amivel jól elszórakozhattam.Ismét belekezdtem az ütésekbe, de most rúgtam is párat.Lábamon is kezdett előjönni pár kisebb karcolás ami a kezemhez képest sebnek sem mondható.Egyre, s egyre jobban ütöttem, rúgtam a hegyet, míg nem megállított a fájdalom.
-Chh, csak ennyit bírok? Bár...én sem vagyok kőből.
Ideje a vízkardot bevetnem!A kézjelek után megjelent a kard, és nekiláttam a vágásoknak, amik nem voltak olyan jók.
~Vissza kéne menni a fákhoz.
Sétálgatás közben ismét eszembe jutottak a rossz gondolatok.Tényleg ilyen rossz ember lennék?A közelben lévő fát meglátva nekiestem a kiirtásuknak.Igazából csak 10-20 fát vágtam ki, mert híve vagyok a természetvédelemnek.Inkább az ágakkal foglalkoztam, azokkal volt igazán jó edzeni.Felfutottam a fára, néha ugrottam, s levágtam az összeset pár másodperc alatt.
~Kezdek fáradni..talán visszamehetnék az arcmásokhoz.
Ismét nekiláttam a sétálásnak amit végül futással zártam.Ott ismét lefeküdtem a fűre pihenni kicsit.A hokagék arca sokszor segített már ki engem.Ha gond volt akkor eljöhettem, s elmondhattam mindent ami fájt, miközben ők figyeltek.Nem is volt nagyon más választásuk.
-Milyen jó lenne ha az én arcmásomat is megcsinálnák.
Kicsit elmosolyodtam, mert most gondok nélkül jöttem ide.Végre nem voltam egyedül, s nem néztek le.Bár, van még pár ember aki lenéz engem, de ezen remélem változtathatok.Néha kicsit pihentettem a szemem, mert a fáradság nem éppen azt akarta, hogy ugráljak.Végül elaludtam párórára.Mire felébredtem este volt, de ez szokás szerint nem érdekelt.
-Vajon hány óra lehet?
Kezemet megnéztem, hogy vérzik-e.A vér rendesen rászáradt néhány helyen, de azért még fáj.A fű se volt éppen tiszta.Kezem tisztán kivehető volt a vérnyom miatt.Kicsit még nézegettem a hokagékat, mert tudtam, hogy mindegyik jó, s erősek voltak.Talán nem is lennék méltó sose a címre, de nem fogom feladni.Akármi is történjék megvédem a barátaimat, ha kell akkor az életemet is adom, úgy ahogy néhányan a faluért.Hát igen...a háborúk se voltak kis dolgok, úgy ahogy néhány küldetés.Szegény apám is küldetésben halt meg, bár őt kicsit utáltam, mert folyton vert.Én nem szeretnék ilyen apa lenni soha!
~Szerintem mára befejeztem az edzést.
Leültem oda ahol látni lehet a város legtöbb pontját.Mosolyogva lóbáltam lábaimat.Nagyon késő volt, s ilyenkor biztos mászkál kint pár szökött ninja.
-Na jó..
Sóhajtottam egy nagyot, és elindultam hazafelé, miközben a régi gondolataim előjöttek.
~Nem, nem lehetek soha többet egyedül!Mindent megteszek, hogy a barátaimat megtartsam, s velük legyek.Talán sok szökött ninja a magány miatt ment el?Biztos meglehet érteni őket is, hisz emberek.
Közben elérte a sötét utcákat amik megvilágítva segítettek utamon.
~Igaz, hogy mostanában nagyképű voltam, de sok rossz történt az életemben.Remélem nem vesztek el senkit emiatt.
Sóhajtottam egyet, miközben az égre néztem szomorú ám valamiért mégis mosolygó arccal.
~jajh anya tudnád te mennyire hiányzol.Nélküled, és apa nélkül olyan nehéz az életem, de hiszem, hogy végigtudom járni az utam.Talán majd egyszer lesz sok-sok barátom, és egy szép lány aki velem lesz utamon, s én az övén.
Időközben elértem a házamhoz.Kicsit fájdalmasan, de kitudtam nyitni az ajtót.Lágyan elforgattam a kulcsom, s bezártam csendes kis ajtómat.Ruháimat lecseréltem a pizsimre, s fogat mostam, majd nyugalmasan lefeküdtem aludni.
-Jó éjszakát apa, anya!
Ezzel becsuktam szemem, s egy jobb életről álmodoztam, tele barátokkal, szép lányokkal,hokage címmel...

Az az átkozott részeg...muszáj leírnom.
*Ezzel előkapja naplóját, üres helyre lapozik, s elkezd írni.

VI bejegyzés
A tegnapi napon valahogy nem tudtam aludni, mert valami legbelül nyomasztott.Máig azon gondolkozok, hogy mi lehetett ez, de kezd egyre jobban elszállni.
Visszatérve...
...felpattantam ágyamból, s nekiláttam keresni valami finomságot a hűtőben.Alapos kutatás után rátaláltam egy instant ramenre amihez csak víz kellett.Miután beleöntöttem a forró vizet várnom kellett, ami nehezen ment.
~Ajh már!Nekem senki ne mondja meg, hogy mikor, s mire várjak!Bár a ramen valamivel különlegesebb, így hát mégis várnom kéne.
Pár perc múlva végre kész lett a ramenem, már csak evőpálcika kéne.Kis kutatás után találtam két pálcikát ami épp megfelelt a célnak.Gyorsan felfaltam a levest, s eltakarítottam utána.A további időkben elmentem sétálni a faluba.
~Milyen nyugalom van!
Sóhajtás után hangokat hallottam a közelbe amik nem voltak biztatóak.Úgy gondoltam utánanézek a dolgoknak, de úgy, hogy ne lássanak meg, mert nem épp napi viseletemben voltam.Egy 20 év körüli srác vitatkozott egy macskával.
~Ez most komoly?
-Mit néze'?Asszed kemény vagy?KIVAGY TE NEKEM, HOGY DIRIGÁLSZ?
Egy ideig értelmetlenül néztem, mert még mindig nem jutott el az agyamig, hogy most ez a valóság.
~Ha másért nem, ezért megérte kimozdulni.
Végül a macska megunta, s lelépett.A részeg srác azt hitte, hogy eltudja kapni, de lábai valahogy nem azt tették amit parancsolt nekik.A második lépésnél elesett, piás övege pedig széttört.
-MÉRT PONT ÉN?
Volt egy olyan pillanat mikor megsajnáltam szegény csávót, s segítettem volna nekik, de részegekhez nincs, s nem is lesz közöm.Mindenesetre vállat vonva hazaindultam megpróbálni aludni.Már épp a füttyös ninjánál tartottam mikor ordibálni kezdett.
-NA TOLD IDE A POFÁD!
~Remélem ezt nem nekem mondtad.
Mint aki nem hallotta úgy mentem tovább, de az az átkozott srác végig követett.Út közben ismét elesett részeg lábaival.Akkor kicsit gyorsítottam a tempón, mert nem szerettem volna ha hazáig követne.Végül elértem kis házamhoz, s szerencsére társaság nélkül.Fáradtan léptem be az ajtón, majd vetettem magamat az ágyra, és mély álomba merültem.

VII bejegyzés
Tegnap délután elég nem hétköznapi dolog történt velem. Épp a Vég Völgyébe mentem egy kis edzésre, no meg kifújni magam. Az előző héthez képest igen jó idő volt. Egy-két órás séta után odaértem Hasirama és Madara szobrához. A két alkotás előtt kedves emlékek törtek fel bennem, amiben apám kihozott ide, s elmesélte a történetük azon részét, amelyiket tudta. Elég nagy nyugalom volt a völgyben, hiszen nem nagyon jár arra senki. Felugrottam az elsőnek a fejére nézegetni a felhőket. Kényelmes ugyan nem volt, de mit is várok én egy szoborfejtől?
~Azért mégsem volt olyan rossz apa. Ettől függetlenül még mindig nem szeretnék olyan ninja lenni amilyen ő is volt. No, ideje nekilátnom az edzésnek!
Felálltam, s pár méterrel előttem ott állt egy srác, aki elég rossz benyomást kelltet bennem. Szemével úgy nézett rám, mint aki meg akarna ölni. Pár percig el is hittem, hogy harc lesz, s fegyveres táskámnál volt a kezem. Végül a fiú megunta és leugrott a vízesés elé bemelegíteni.
~Ez a srác még nálam is furcsább. Lehet, szimplán rossz kedve van.
Mikor ránéztem ismét megtapasztalhattam dühős pillantását, ami rám szegeződött, mélyen a szemembe, végül megszólalt.
-Mi olyan érdekes?
Úgy látszott nem csak a szeme volt dühős, hanem a hangja is. Én ugyan nem szóltam semmit csak elfordítottam fejem, mint aki megsértődik, pedig nem állt szándékomban. Viszont én sem állhattam, s nézhettem ki a fejemből, hanem elindultam edzeni, ahogy akartam. Leugrottam elé mit sem törődve és nekiláttam a gyakorlásnak. A srácnak persze nem tetszett, s újra rám szólt.
-Takarodj innen!
-Nem tudom, mi bajod van velem, de ez nem a te völgyed! Ha bajod van, akkor húzz el te!
-Olyan vagy amilyennek mondanak. Egy nagyszájú majom, aki azt hiszi, hogy övé a világ, de tudod mit? Nem tudsz te megverni senkit, s ha így folytatod, akkor tényleg így fog rád tekinteni MINDENKI!
Ekkor borult el az agyam és támadtam a fiúra, aki elég ügyesen védekezett. A támadása az ütésem kivédése után azonnal érkezett. Rúgásán látszott, hogy nem szereti, ha packáznak vele. Támadása kicsit eltolt engem, s támadott újból. Ütéssorozatai nem voltak erősek, viszont gyorsaságban nem szenvedtek hiányt. Volt pár olyan, ami betalált, de azok nem jelentettek semmit, komolyat.
-Fogadd meg a tanácsot és fuss, el mielőtt megverlek.
~Ilyen idegesítő emberrel is rég volt dolgom. Nem éppen harcolni jöttem, de legyen.
Eljött az én időm is és szaltózás után megpróbáltam fejbe rúgni, ami nem igen sikerült. Ő persze ismét nekikezdett egy igen veszélyes támadásnak. A lábamat megfogta, ami a levegőben volt, közben épp a földre ért a másik lábam. A fiú pedig megpróbált egy ágyékra célzott rúgással legyengíteni engem. Azzal nem számolt, hogy kiskoromban sokat futkároztam az erdőben, s ugráltam, így hát sikerült kitérnem. Azzal a lábammal, amit megfogott ellöktem magamat és így nem tudott eltalálni. Bár a combomat erősen megütötte, de attól még nem állt le a harc. Az ütése kizökkentett egyensúlyomból és elestem, de ő kivételesen nem támadott. Ott állt előttem 1-2 méterre, s nézett a „gyilkos” szemeivel.
-Na mit mondasz? Feladod?
-Nem fogok elfutni azért, mert beleütöttél a combomba!
Majd hirtelen mögöttem állt, s odahajolt a fülemhez.
-Változz meg és meglátod az emberek talán jobban fognak hozzád viszonyulni. Vagy légy olyan, mint ők veled!
Hirtelen hatalmas csend lett. Hallani lehetett, ahogy a szél suhog. A nap se sütött már annyira, egyre jobban előjöttek az esőfelhők. Sehogy sem tudtam kiverni fejemből szavait.
~” légy olyan, mint ők veled!”
-De akkor biztos nem lesz mellettem senki.
-Az nem változtatna sokat a helyzeten. Legalább nem fogsz annyi hülyeséget beszélni és nem néznek majd rád „úgy”.
Majd a srác ismét eltűnt, s Madara fején állt intett egyet. Ha komolyan megfogadnám a tanácsát, akkor a célomat sem tudnám elérni. Talán ha tudnám egyesíteni azt a két személyiséget, akkor...
Álljunk csak meg! Azt a személyiséget még sose próbáltam. Na, mindegy, ideje visszaindulni Konohába. Út közben szokás szerint gondolkoztam a dolgokon.
~Talán tényleg könnyebb lenne az életem, ha azt adnám, amit kapnék? Lehet, igaza van a srácnak, de nem is tudom, minek higgyek neki. Nem tudom…
Kezdett esteledni, s én elértem a falu hatalmas kapuit, amin csöndesen, morcosan léptem át. Senkire se figyeltem, csak mentem hazafelé. Talán tényleg nem volt hülyeség amit mondott a srác, mert az őrök melletti srác felismerten nézett. Magamban ekkor előtört egy hatalmas mosoly. Végre észrevett valaki. Végül hazaértem, ledobtam a fegyver tartómat, majd elvégeztem a szokásos kis dolgaimat, s elaludtam.

+2 pont (Bee, 12.08.2013)