Első bejegyzésem:

Átlagos hétfő délután volt. Nem volt mit tennem. Sikerült beköltöznöm az új otthonomba és már nagyon meg akartam ünnepelni új életem kezdetét. Gondoltam egy jó kis ivászat alkalmas lesz erre.Becsörtettem a közeli kocsmába és ledobtam magam a pulthoz. A csaposra néztem és vártam valami reakciót, de nem kaptam.
- Szeva’! – Köszöntem és úgy éreztem magam, mintha egy vadnyugati kemény csávó lennék. A kocsmáros csak bólintót és várta a rendelést. Legalább is azt hittem arra vár.
- Őőőőő… - kezdtem gondolkodni, hogy mit igyak. – Egy vodkát kérek! – jutott eszembe azonnal a kedvenc italom neve. Nem értem min filóztam eddig. A férfi csak nézett rám. Már megint a rasszizmus, ösztönösen a kardomhoz nyúltam, de nem akartam még kirántani. ~Nem hozta eddig az italom, majd utána ráér. ~ Ravasz mosoly húzódott az arcomra.
- Na! Mi lesz már?
- Kis hölgy! Már elnézést, de szerintem ön még nem nagykorú és fogalmam nincs, miféle mutáns lehet maga. – Megfogtam a férfi felső ruháját és annál fogva felemeltem.
- Elismételné! – Már nyitotta a száját, de én a falhoz vágtam. Természetesen nem voltunk egyedül, de akkor már késő volt. Teljesen elborult az agyam, de tudtam, hogy nem rendezhetek vérfürdőt. Volt már egy kis összetűzésem a közbiztonság ’kiváló’ őreivel, de az egy másik történet és most teljesen lényegtelen.  Békén hagytam a többi vendéget és más módszert találtam.
-VÁÁÁ! – Üvöltöttem és az öklömmel belevertem a falba. Van egy kis problémám a dühkezeléssel és ömlött a vér az öklömből. Ez elég volt. Meg nyugodtam és elsétáltam. Sétálás közben rágyújtottam. A dohány íze számomra felemelő érzés volt, de most, hogy a bulim tönkre ment így mehetek haza, mondjuk, edzek vagy valami. Inkább a valami. Van egy másik kocsma a környéken. Ideje már meglátogatni.  Utána viszont tényleg megyek edzeni. Rég használtam már szeretett fegyverem, amit még anno születésemkor hagyott rám az édesanyám. Most viszont irány inni. Ki tudja, talán ott is lesz egy ki összetűzésem, vagy végre béke és nyugalom?
[/color]